nimphadora
Névnap

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Chat
 
Házi kedvenc

 

 
Meglepő ajándékok

Meglepő ajándékok

 

 

Másnap reggel kismillió dolguk akadt. Először is be kellett vásárolni a bulira, aztán segédkezni a konyhán Binginek, valamint díszíteni. Perselus legnagyobb szerencséjére Molly átjött és segített nekik, mondván neki már van benne elég tapasztalata. Így aztán mire eljött a délután három óra, már mindennel készen voltak. Lassan a vendégek is szállingózni kezdtek. Az ajándékoknak fenntartott asztalon pedig egyre nagyobb halomban gyűltek a színesebbnél-színesebb dobozok.

 

Harry csak távolról figyelte a rengeteg ajándékot, a süteményeket, a lufikat és trombitákat.

Szinte meg se mert mozdulni, csak állt apja mellett és fogadta a vendégeket és a jókívánságaikat.

 

- Harry, menj és játssz egy kicsit a barátaiddal – ajánlotta Perselus.

 

- Á, jó nekem itt – cincogta, de tekintete másról árulkodott.

Sirius, aki szinte az elsők közt érkezett érdeklődve figyelte a gyereket.

 

- Ha a helyedben lennék én már rávetettem volna magam az ajándékokra – dünnyögte.

 

- Még szerencse, hogy nem olyan, mint te. Elég udvariatlan lenne, csak úgy kibontogatni mindent – jegyezte meg Molly egy tálca aprósüteményt egyensúlyozva.

Perselus megelégelte a dolgot, főleg miután Kate is megjelent az anyjával, de Harry még így se moccant egy tapodtat se.

 

- Harry, nyugodtan menj játszani. Szaladgáljatok, érezzétek jól magatokat. Nem lesz semmi baj, itt teljesen biztonságos… - suttogta, de Harry félbeszakította.

 

- Nem ez a baj – nyögte ki.

Piton felvont szemöldökkel nézett rá.

 

- Hát akkor?

 

- Félek, hogy ez nem igazi… Hogy ez csak egy álom. Aztán felébredek, és megint ott leszek az árvaházban – vallotta be.

 

Perselus tanácstalanul nézett hol Siriusra, hol Mollyra. Black csak a fejét vakarta és széttárta a karjait. Molly pedig inkább nem akart belefolyni. Piton végül leguggolt a fiúhoz és úgy kezdett el beszélni.

 

- Figyelj, itt semmi sem fog megváltozni, főleg nem abba az irányban, amitől tartasz. Ez itt a valóság. Itt élsz velem, itt van a keresztapád, a barátaid és téged ünnepelnek. Az asztalon az ajándékok mind a tiéd, és vár rád egy hatalmas torta, hogy elfújd a gyertyákat – nyugtatgatta. Harry mérlegelt, majd kissé tétován, de bólintott.

 

- Oké… - suttogta alig hallhatóan. Közben pár méterre tőle Kate felkiáltott és odaszaladt hozzá.

 

- Harry! Gyere játszani! – noszogatta a másikat.

Harry felsóhajtott, majd követte a kislányt és csatlakoztak a többiekhez. Az ő helyét azonban gyorsan átvette valaki más.

 

- Szép kis zsúrt hozott össze Mr Piton – mosolygott rá a fiatal nő. Sirius azonnal kihúzta magát és az előtérbe nyomakodott majdnem fellökve Perselust.

 

- Üdvözlöm kisasszony – bókolt miközben kezet csókolt a nőnek. Perselus már kezdett felrobbanni az idegtől, és ha nem lett volna ott annyi ember… Merlin a megmondhatója, hogy mit csinált volna a másikkal.

 

- Üdv… - döbbent meg a nő, és segélykérőn fordult Perselushoz.

 

- Black, ő itt Ms Parker, Harry tanítója, Ms Parker, ő itt Sirius Black – mutatta be őket egymásnak.

 

- Nahát, micsoda öröm ez nekem, hogy Harrynek egy ilyen csodás hölgy lesz a tanítója. Ez hatalmas megkönnyebbüléssel tölt el – dünnyögte Black, és még mindig a boszorkány kezét szorongatta. Angelina kissé elfintorodott, majd szabályosan ki kellett tépnie kezét a másikéból.

 

- Őszintén remélem, hogy nem csak a csinos pofim miatt választottak, különben nem sok értelme lenne a szakmámnak – jegyezte meg durcásan.

Black egy pillanatra lefagyott, nem ilyen fogadtatásra számított.

 

- Ó, kérem, bocsásson meg. Természetesen a képességeit értettem ez alatt… Pusztán annyira elbűvölt az önből áradó aura… - Angelina felsóhajtott, majd halványan rámosolygott Blackre, aki ismét nyeregben érezte magát.

 

- Ebben az esetben igazán köszönöm… - azzal el is fordult tőle minden figyelmét Pitonnak szentelve.

 

- Igazán figyelemre méltó ez a ház, gondolom Harry nagyon örül, hogy itt élnek – kezdett el csevegni a nő.

 

Piton csak pislogni tudott a jelenet láttán. Valaki le akarta koptatni Blacket, és inkább vele diskurált. Még ha csak mentőövként is használták, azért mégis dicsőséggel töltötte el a tudat, hogy most az egyszer ő „győzött”.

 

- Igen, bár még csak pár napja költöztünk be, és így utólag bevallom talán kissé elhamarkodtuk a döntést…

 

- Elhamarkodták? – értetlenkedett a boszorkány.

 

- Igen, tudja csak ketten lakunk ebben a nagy házban, plusz Billy a házimanónk, a ház pedig elég nagy ennyi embernek.

 

- Á, már értem a problémát! Nem igazán tud mit kezdeni a helyiségekkel. Nekem ezzel nem lenne problémám. Ha egy ilyen házam lenne… - sóhajtott fel.

Sirius, hogy mentse a menthetőt gyorsan közbeszólt.

 

- Az enyém is közel ekkora, bár tény, hogy elég lehangoló, de azon lehet változtatni…

 

- Jó magának – húzta el a száját Angelina.

Perselusnak be kellett harapnia az alsó ajkát, nehogy elnevesse magát Black fancsali ábrázatán.

 

Közben a gyerekek már javában fogócskáztak és bújócskáztak. Harry és Kate folyamatosan párba kényszerültek és kergethették a többieket.

 

- Ez már unalmas, mindig mi vagyunk a fogók – nyafogta a kislány.

 

- Tudom… Hagyjuk abba? – kérdezte a másiktól, mire az bólintott.

 

- Együnk sütit – ajánlotta a kislány, majd odasomfordáltak az asztalokhoz és bebújtak az egyik alá egy kisebb adag süteménnyel.

 

- Olyan jó neked, hogy itt élhetsz – sóhajtott fel Kate.

 

- Igen, a legszuperebb ház, csak unalmas lesz, ha apa dolgozni fog. Ti találtatok már házat? – kíváncsiskodott a fiú.

Kate megrázta a fejét.

 

- Nem. Az egyik túl kicsi volt, a másik meg drága, és anya szerint rossz emberek laknak a környéken, így még a nagyinál lakunk – magyarázta a kislány.

 

- Hát az nem jó… Tényleg, te szeretnél itt élni? – bukott ki a kérdés Harryből.

Kate szeme kikerekedett és hevesen bólogatni kezdett.

 

- Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szeretnék! – lelkendezett.

 

- Akkor kérdezzük meg apát és a mamádat – ajánlotta Harry. Azzal kézen fogták egymást és egyenesen odaszaladtak a beszélgető felnőttekhez.

 

- Az egyik lakás jó lett volt, és a bérleti díj is alacsony volt. Túl alacsony… A varázsló, aki kiadta az alacsony lakbérért cserébe néha felugrott volna „egyéb szolgáltatások” miatt – húzta el a száját a nő.

Perselus szájtátva meredt rá és még Sirius is kiakadt.

 

- Az ilyen alakokat kéne Azkabanba zárni – morogta bosszúsan.

 

- Anya!

 

- Apa! – jöttek a kiáltások.

Piton ijedten fordult a sietősen közeledő gyerekek felé.

 

- Valami baj történt? Megsérült valaki?

 

- Nem! Csak van egy ötletünk – vágta rá Kate.

 

- Egy ötletetek? – kezdett el gyanakodni Angelina.

 

- Apa, azt mondtad túl nagy nekünk a ház, igaz? – kezdte Harry.

 

- Igen, így van, de nem értem, hogy hogyan… - ám a fiú félbeszakította.

 

- És azt mondtad aggódsz, hogy nem lesz, aki vigyázzon rám… - hozakodott elő vele, majd helyét átvette Angelina.

 

- Anya, ugye szép a ház, te is mondtad, hogy imádnál egy ilyen helyen élni.

 

- Igen, de… - akadt el a nő és kissé el is pirult, ahogy tekintete találkozott Perseluséval.

 

- A megoldás itt van – mutatott a házra.

Angelina összeráncolta szemöldökét, majd a házra pillantott.

 

- Kicsim, én nem értelek… - suttogta a nő, mire meghallotta Perselus öblös nevetését.

A hang először annyira furcsa volt, de mikor a csillogó tekintetet is meglátta, hirtelen a legmegnyugtatóbb dologgá vált a számára.

 

- Hát ez hihetetlen. A lányából mardekáros lesz, az már biztos – állapította meg Piton fejcsóválva.

 

- Hogy? – döbbent meg a nő még mindig értetlenül.

 

- Azt hiszem a gyerekeink összefogtak, és Harry nekem albérlőt szerzett, Kate pedig maguknak egy otthont – jelentette ki.

 

- Ez… Én… Hogy, mi? Mármint, Mi ide? – habogta a nő. Perselus széttárta a karját és vállat vont.

 

- Gondolkozzunk ésszerűen. Ezzel mindkettőnk problémája megoldódna. A házban bőven elférnek, van három fölösleges szobánk, és Harry sem lenne egyedül. Maguknak pedig lenne egy biztonságos és szép otthonuk. Még Bingi is ugrándozna örömében, hogy plusz két embert szolgálhat – sorolta.

 

Sirius csak kapkodta a fejét. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy az a nő, akinek ő próbálta csapni a szelet hirtelen nem csak hogy Pitont érdekesebbnek találja nála, de még össze is költöznek?

 

- Bevallom, álmodni sem mertem ilyesmiről. Ez a ház több mint tökéletes, szép, kényelmes, otthonos és biztonságos. Viszont nem akarunk kényelmetlenséget okozni önöknek – hadarta a boszorkány. Ekkor vette át az irányítást Molly.

 

- Még hogy kellemetlenséget? Ugyan drágám, ne vicceljen. Legalább lesz, aki kicsit rendbe szedi ezt a két agglegényt – mutatott Perselusra és Harryre.

 

- Én tényleg nem…

 

- Nem fogom zavarni, és mint mondtam még segítség is lenne a számomra.

 

- És mennyi lenne a bérleti díj? – érdeklődött a nő.

 

- Mit szólna, mondjuk havi ötven galleonhoz? – ajánlotta Perselus.

Angelina szeme kikerekedett és a többiek is teljesen ledöbbentek.

 

- Hogy? De hiszen az semmi egy ilyen otthonért! – nyögte ki a boszorkány zavarodottan.

 

- Mint mondtam ön is segít nekem, én is önnek. Sajnos az iskola miatt lesz olyan, hogy későn érek haza vagy az éjszaka közepén kell elmennem. Ön ilyenkor felügyelhetne Harryre – mutatott rá.

 

- Úgy érti, mint egy bentlakásos nevelőnő? – mosolyodott el.

 

- Pontosan. A részleteket megbeszéljük majd. Már csak egy kérdés maradt… Mikor költöznek? – fejezte be.

Angelina kislányára nézett, aki szinte már könyörögve ugrándozott mellette.

 

- A holnap megfelelne?

 

- Természetesen, várjuk önöket – nyújtott kezet Piton.

Kate és Harry összeölelkezve ugráltak és kiabáltak, míg Molly csak sokat sejtetően elmosolyodott. Sirius duzzogva harapott bele egy pogácsába, és magában már a bosszút tervezgette.

 

- Lenne itt még valami…

 

- Mégis mi? – érdeklődött a férfi.

 

- Tegeződhetnénk? Elvégre lakótársak leszünk – ajánlotta a boszorkány.

Perselus kissé lassan, de rábólintott a dologra.

 

- Rendben. Viszont most azt hiszem, ideje előhozni a tortát mielőtt Harry az önkívületbe ugrándozza magát – jegyezte meg, majd sietősen elengedte a nő kezét és eliramodott a ház felé.

 

Szíve még mindig gyorsabban vert, és jóformán vissza sem tudott emlékezni az előző pár percre. Mintha az agya kihagyott volna. Beérve ráeszmélt, hogy mit is tett. Felajánlotta a házát egy nőnek és a gyerekének. Persze tudta, hogy azok cserébe fizetnek majd neki, de már most eldöntötte, hogy a pénzt jobb célokra fogja fordítani.

 

Ahogy ezen agyalt, valami furcsát érzett a testében. Lepillantva észrevette, hogy keze furcsán remeg. Szinte alig észrevehetően, de reszketett, és valami furcsa bizsergés járta át. Értetlenül állt a dolog előtt, míg eszébe nem ötlött az előbbi jelenet. Angelina megfogta a kezét. Perselus félt belegondolni, hogy mi fog ezután történni. Elvégre biztos lesznek még ilyen találkozások és érintések. Erőt vett magán és a torta után nyúlt. Nem akarta kilebegtetni, pedig az lett volna az ésszerű. Így legalább rá tudta fogni, hogy a torta súlya miatt kissé instabil a keze. Vett egy mély levegőt, majd elindult az ajtó felé.

 

Odakint már mindenki csak rá várt. Hallotta a szülinapi köszöntődalt, és ahogy kiért, Harry már ott ült az asztalnál kijelölt helyén. Hirtelen el is felejtette az előbbieket és egy újfajta érzés telepedett mellkasába. Harry könnyes szemmel nézett rá, de mosolygott. Olyan őszintén és boldogan, amit talán utoljára magától Lilytől láthatott. Ismét elfogta az az érzés, amit még az első találkozásuk után érzett. Mikor még a vonaton ült, és azon a szerencsétlen kisfiún járt az agya, akit a többiek piszkáltak, hogy az övé is lehetne. És igen. Harry az övé volt. Most már véglegesen és visszavonhatatlanul. Nem csak a papírok, nem csak a környezetük szerint, de szerinte is. Volt egy fia.

 

Óvatosan tette le elé a tortát, és a várttal ellentétben Harry első reakciója nem az volt, hogy elfújta a gyertyákat, hanem felpattant és megölelte őt.

 

- Köszönöm apa – motyogta a férfi ölelő karjai közt.

 

- Szívesen kisfiam – válaszolta Perselus. Ez az apa-fiam megszólítás most olyan érzéseket rejtett, amit csak ők ketten érthettek. Harry végül elengedte őt, és elfújta a gyertyákat. Persze a többiek azonnal kérdezgetni kezdték, hogy mit kívánt, de ő nem akarta elárulni senkinek.

 

 

Összességében Harry születésnapi bulija jól végződött. A vendégek többsége este nyolckor már útnak is indult. Weasleyék pedig segítettek nekik a rendrakásban. Harry már igencsak fáradt volt, de az ajándékokat azért szépen kibontogatta. Volt ott minden, a játékoktól kezdve az édességeken át a könyvekig. Harry mindennek ugyan úgy örült. Mikor az ajándékai végére ért, furcsamód hiányérzete támadt. Sehol sem találta Perselus és Sirius ajándékát.

Kissé tétovázva fordult a két felnőtthöz, akik már nem győzték kivárni ezt a pillanatot.

 

- Valami gond van? – kérdezte Piton.

 

- Neeeem, vagyis… Nem találtam az ajándékotokat. Persze nem is kell annyi ajándék, csak…

 

- Csak jól esett volna – fejezte be helyette Sirius.

 

- Hát… igen – hajtotta le a fejét a fiúcska.

Sirius nem bírta tovább és odahívta a házimanót.

 

- Bingi, idehozhatod! – kiáltotta el magát.

A manó egy közepes méretű csomaggal jelent meg előtte és nyújtotta át.

 

- Ez tőled van? – kérdezte Harry bizonytalanul.

 

- Igen, de elég kényes, nem lehet sokáig dobozban tartani így gyorsan nézd meg – bíztatta. Harry kinyitotta a dobozt, amiben legnagyobb megdöbbenésére egy kiskutya nézett rá hatalmas szemekkel.

 

- Egy kutya? Az enyém? – kérdezte mosolyogva, majd Pitonra pillantott. - Lehet?

 

- Természetesen, hiszen te kaptad, de ez felelősséggel is jár. Neked kell a gondját viselned. Etetned kell, tisztán tartani, és rendszeresen foglalkozni vele – sorolta Perselus.

 

- De jó! Köszönöm! Köszönöm szépen! – lelkendezett Harry, majd kikapta a kutyust a dobozból és ölelgetni kezdte.

 

- Azért óvatosan, össze ne nyomd! – figyelmeztette Sirius.

 

- Ó, bocsánat. Mi a neve? – érdeklődött a fiúcska.

 

- Neked kell elnevezned.

 

Harry hosszasan méregette az apróságot, majd letette azt a földre. A kiskutya azon nyomban futkározni kezdett, majd hirtelen megállt és egy kis kupacot pottyantott a fűre. Perselus elfintorodott, míg Sirius csak megcsóválta a fejét.

 

- Azt hiszem ez jó név lesz neki – bólintott rá Harry.

Perselus majdnem elnevette magát.

 

- Ugye nem ürüléknek akarod hívni?

 

- Nem, bogyónak. Rögtön elsőre odabogyózott a fűre – tárta szét a karját a kisfiú.

Közben Sirius odabűvölt neki egy lapátot, amivel fölszedhette a kutyagumit. Kisebb üggyel-bajjal, de megoldotta a dolgot. Már kezdett sötétedni, mikor Perselus úgy ítélte meg a dolgot, hogy elérkezett az ő ideje.

 

- Harry, az én ajándékom már nem is érdekel? – kérdezett rá.

A kisfiú döbbenten nézett rá.

 

- Én azt hittem a kutyus az, és közösen kaptam tőletek – mutatott a két férfira.

 

- Nem, a kutya csak tőlem van, de Piton beleegyezésével – helyesbített Sirius.

 

- Értem, akkor… hol van az ajándék? – kérdezett rá leplezetlen kíváncsisággal.

Perselus elmosolyodott, majd a fiú háta mögé intett.

 

- Fordulj meg – mondta.

 

Harry megperdült, és meg is tántorodott. Szeme kistányér nagyságúra tárult, ahogy meglátta a hatalmas faházat. Volt ott két kisebb ház, egy lelátó és függőhíd is.

 

- Elállt a lélegzeted, mi? – kérdezte dagadó mellkassal Perselus. Harry tátott szájjal indult el az épület felé.

 

- Direkt erre hajtottál, mi? – morogta Black.

 

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – vigyorogta Perselus.

 

- Tudtad, hogy ezzel a házzal lesöpörheted az én ajándékomat – bosszankodott.

 

- Ha hiszed, ha nem, ez eszembe sem jutott. Minden esetre örülök neki, hogy így alakult – jelentette ki.

 

Közben Harry már elindult felfedező útra. A kiskutya megpróbálta követni őt, de nem járt sikerrel. Nyüszítve ácsorgott a létra alján.

 

- Azt hiszem a kutyának még ki kell találnom egy feljutási módot – sóhajtott fel a férfi.

 

- Szerintem elég lesz, ha a les oldalához bűvölsz egy rámpát vagy lépcsőt – tűnődött el Sirius.

 

- Kösz az ötletet.

 

- Na, ennyi jótét elég is volt mára. Harry! Én lassan indulok, majd valamelyik nap elmehetnénk fagyizni, ha szeretnéd – ajánlotta a férfi.

 

- Mehetek? – kérdezte gyorsan Perselustól.

 

- Persze – válaszolt Piton.

 

- Rendben, akkor majd elmehetünk! – egyezett bele a gyerek.

 

- Megáll az ember esze, még ehhez is az engedélyed kéri – dohogta Black.

 

- Csak tudja, hogy én felelek érte, és mennyire fontos, hogy szót fogadjon – jegyezte meg Piton.

 

- Ja. Na, én léptem, majd üzenek, mikor jövök érte. Szia, Harry!

 

- Szia, Sirius! – integetett a legfelső ház ablakából  távozó alaknak.

Perselus még hagyta úgy tíz percet odakint lófrálni Harryt, majd a kutyával együtt beparancsolta.

 

- Bogyó is bent alkat? – kérdezte a fiúcska.

 

- Igen, ő egy Corgie, ezek elsősorban benti kutyák, viszont a szobádba nem mehet be. Szigorúan a földszinten kell maradnia – szögezte le.

 

- Rendben. Na és hol fog aludni?

 

- Én a nappalira gondoltam – mutatott Perselus a kandalló melletti párnára, amin pár kutyajáték is helyet foglalt.

 

- De szuper – mosolyogta a fiú.

 

- Viszont későre jár, ideje lemosakodnod, és után irány az ágy – sürgette a fiút.

Az gyorsan odavitte Bogyót a helyére, szépen betakarta és elfutott az emelet felé. Perselus fejcsóválva adott némi élelmet és vizet a kutyusnak, - aki viszont már mélyen aludt – és elindult Harry után.

 

A fiúcska rekord gyorsasággal és alapossággal készült el. Tíz perc elteltével már az ágyán ült és bőszen mosolygott.

 

- Min mosolyogsz? – érdeklődött Piton.

 

- Ez életem második legjobb napja – nyögte ki fáradtan.

 

- Második? Én azt hittem ez az első – értetlenkedett.

 

- A legjobb az volt, mikor kihoztál az árvaházból – vallotta be.

Perselus ismét érezte azt a jóleső érzést a mellkasában.

 

- Köszönöm ez igazán sokat jelent nekem. Most viszont ideje aludni.

 

- Rendben.

 

- Meséljek neked? – kérdezte a férfi.

 

- Most nem kell, fáradt vagyok – suttogta a fiúcska és már félig aludt is.

Perselus betakargatta és adott neki egy jó éjt puszit. Harry elégedetten mosolygott álmában. Piton elindult lefelé, hogy ő is lepihenhessen végre. A nappaliba érve azonban ott találta Albust.

 

- Ez érdekes, azt hittem ez az én házam, de úgy látszik tévedtem. Mit akar, Albus? – kérdezte bosszúsan.

 

- A mai kis incidensről lenne szó…

 

- Incidens? Nem tudom miről beszél – vágta rá csípőből.

 

- Ms Parker és a kislánya beköltözéséről a házadba – dünnyögte az öreg.

Perselusban kezdett felmenni az a bizonyos pumpa. Elege volt a másikból.

 

- Ez az én házam és azt hívok ide, akit csak akarok. Ebbe nincs beleszólása – mordult rá az igazgatóra.

 

- Ez igaz, viszont attól tartok nem gondoltál bele a helyzetetekbe. Ami Harry kilétét illeti…

 

- Úgy tudtam Ms Parker megbízható – vágott vissza Perselus.

 

- Ez igaz, de amíg csak lehet, kerüljék el a lelepleződést. Én inkább a kislány miatt aggódnék. A gyerekek olykor olyasmit is kifecsegnek, amit nem akarnak – pedzegette.

 

- Harry nem tesz ilyet – jelentette ki határozottan.

 

- Azt tudom, de ha véletlenül kiderül, és a kis Kate rájön, abból bajok lehetnek. Éppen ezért kell még jobban odafigyelnetek.

 

- Úgy lesz. Van még valami? Mert ha nem, akkor én most lepihennék – mutatott az ajtó felé. Albus csak megcsóválta a fejét, de nem ellenkezett. Egyetlen szó nélkül elhagyta a házat. Perselus egy darabig még pufogott magában, de végül sikerült túllépnie a dolgon. Valóban igaza volt Albusnak, de bízott benne, hogy megoldják a helyzetet. Mikor ágyba került mégis sokáig gondolkozott ezen.

<<      >>

4 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
2023.09.19. 19:07
Valaki2000
Nem tudom,lehet velem van a baj,de én nem örültem annak,hogy Angelina beköltözik Perselushoz,valamiért én csak Lilyvel tudom,őt elképzelni,tudom ..tudom nehéz eset vagyok,összeségében elég jó kis történet,kár volt abbahagyni.
2014.06.06. 05:53
crucio

Szia! Nagyon tetszett. Boldog vagyo, hogy odaköltözik a nő is meg a lánya is. Sirius is jól kijött Harryvel, már tényleg teljesen happy end lett volna ez a fejezet, ha Dumbi nem köp a levesbe. A kegyetlen. Hú, de utálom. Persze részben igaza van, de azért gondolhatna arra, hogy Perselus erre is gondolt már. Nem kéne gyerekként kezelni Pitont. Sajnálom, hogy mostmár nem sok időd van, de azért fogok még erre járni. Örülök, hogy nem hagyod abba a történet írását, csak szünetelteted. Köszi a fejezetet. :)

2014.06.04. 16:56
Erika84

Dumblinak muszály mindig mindent elrontania? Perselus nem gyerek, tud dönteni a saját dolgaiban. Az ilyeneken mindig felhúzom magam, mert én sem szeretem, ha beleszólnak az életembe! :(

Ne aggódj, majd jön az ihlet és a folytatás is, én várni fogom! :)

Sok kitartást kívánok neked! :)

2014.06.02. 21:12
mzperx

Szia, ide írok, mert itt még reményeim szerint várható a folytatás. De itt gratulálnék először is a befejezett történetedhez, nagyon tetszett és szép sorsot kerekítettél ki mindenkinek (még Siriusnak is - akit én rühelek, de itt igen is szerethető figura lett) és dícsérni tudlak csak, mégha Perselus személyiségén akkora változtatást vittél végbe a cselekmény során és hatására, ami nekem kicsit sok és talán elfogadhatatlan is, Szóval gratula!!!! :-) 

És akkor jöjjön ez a történet... Imádom a békés "fejlődését" a cselekménynek és a kapcsolatoknak, nem kell mindíg eget rengető tragédiáknak és kalandos akcióknak történnie egy fejezetben, hogy a történet érdekes és olvasható legyen. Sirius csöndes bosszankodását a másik szerencséjén és gyerekes viselkedését mindíg megmosolygom, és remélem egyszer, talán a történet végére majd ő is felnő és a felületességen túl tud szemlélni majd személyeket. Sajnálom, hogy ihlethiányod lett, de abszolút megértem, én rendre szenvedek tőle és ezt el kell tudnia mindenkinek fogadni.

Minden jót a szabira MZ!

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Oldalajánlás
 
Saját írásaim
 
Mások írásai
 
Pontos idő
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Hirdetőfal

Nimphadora: Sorsdöntő fordulat
13. fejezet
Egyelőre felfüggesztve de nem véglegesen!
 

Nimphadora: Piton fia

Befejezett!

  

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Látogatók
Indulás: 2009-06-30
 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!