nimphadora
Névnap

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Chat
 
Házi kedvenc

 

 
Váratlan viszontlátás

Váratlan viszontlátás

 

 

Harry még mindig kissé szédelgett a hoppanálás után. Bár mMár majdnem egy tucatszor utazott így, még mindig nem tudott hozzászokni. Perselus is észrevette, hogy a gyerek mennyire érzékeny az utazás ezen formájára, de egyelőre semmi mást nem tudott kitalálni helyette. Magában eldöntötte, hogy amint lehet a ház hopp-hálózatát összeköti a roxforti szobájával, valamint az igazgatói irodával, és talán a fiú iskolájával is. Így legalább egyszerűbb lenne az utazgatása.

 

Roxmortsba érkeztek, ott is az egyik mellékutcába. Egy kis ház állt előttük, egy aprócska előkerttel. Az egész hely nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek. Az ember ki nem nézte volna belőle, hogy itt ifjú varázslók és boszorkányok okítása folyik éppenbenne.

 

- Ez lenne az? – kérdezte Harry tétovázva.

 

- Nagyon úgy fest – húzta el a száját Piton. Besétáltak egészen az ajtóig, majd kopogtattak. Alig pár másodperc múlva az ajtó kinyílt és egy idős hölgy jelent meg előttük.

 

- Á, önök biztos Mr Piton és a kis Harry lesznek – állapította meg a nő. Bentről már élénk beszélgetés és nevetgélés zaja szűrődött ki.

 

- Igen. Elnézést a késésért, nehezen találtunk ide – motyogta Perselus.

 

- Semmi gond, nyugodtan kimondhatja, amit akar. Ez egy borzalmas hely, de már dolgozom, hogy minél szebb legyen. Kerüljenek beljebb - invitálta meg őket. Molly és Arthur már ott voltak a gyerekeikkel, és amennyire felismerte Augusta Longbottom is jelen volt, minden bizonnyal az unokájával. Éppen kezdtek elvegyülni, amikor az ajtó újra nyílt és két ikerlány lépett be rajta, mögöttük pedig a szüleik. Őket egy vörös hajú kislány követte, akiről kiderült, hogy Susan Bones az. A gyerekek már javában beszélgettek és játszadoztak, míg a szüleik az idős nővel társalogtak.

 

- Szörnyen röstellem a dolgot, hogy ilyen körülmények között találtam csak otthont az iskolának – szabadkozott a boszorkány.

 

- Ne is törődjön vele, Mrs Parker. Bár az érdekelne, hogy mi történt a szép házával? – tűnődött el Mrs Longbottom.

 

- Szörnyű Szomorú történet. Tudják nagy házban éltem az én kedves férjemmel, és minden rendben volt, amíg magamra nem maradtam. Sohasem szerettem Londonban élni, ezért mikor már csak magamról kellett gondoskodnom, végül döntésre jutottam. Eladtam a házat, és meg akartam venni egy lakást az Abszol úton. Az ingatlanközvetítő azonban rútul becsapott. Kiderült, hogy a lakást már rajtam kívül másik két varázsló is megvette, a galleonjainkat pedig fújhattuk.

 

- De hát ez borzalmas – hüledezett Arthur.

 

- Bizony az. Csak annyi pénzem maradt, hogy itt Roxmortsban kibéreljem ezt a kis házat. Szörnyű, hogy vénségemre úgymond fedél nélkül maradtam, és nem is tudom mihez kezdenék, ha az én drága kis unokám nem jött volna vissza hoznám – sopánkodott a nő.

 

- Apropó, hol van a leányzó? – érdeklődött Molly.

 

- Tudja kedves Molly, ez a ház csak egy embernek elég. Én is a hátsó szobában lakom, és ezzel nem is lenne semmi gond, csakhogy itt már nem férünk el többen. Most is lakást nézegetnek – magyarázta a nő.

 

- Nézegetnek? – értetlenkedett Mrs Bones.

 

- Igen, a dédunokámmal – felelte. Mindenki megdöbbent. Nem is tudtak róla, hogy a lány férjhez ment. Ideje azonban már senkinek nem volt a további faggatózáshoz, mivel az ajtó kinyílt és egy piszkosszőke hajú kislány szaladt be rajta.

 

- Dédi! Itt vagyunk – jelentette be a már nyilvánvalót.

Mrs Parker megsimogatta a lányka fejét, aki megijedt a sok ember láttán.

 

- Apa… - kezdte el rángatni Piton nadrágját Harry.

 

- Igen?

 

- Ez a lány, nem Kate? – kérdezte suttogva. Perselus értetlenül nézett rá.

 

- Kate? Milyen Kate?

 

- Az állatkertből, akinek csinos a mamája – suttogta a fiú.

Perselus alaposabban is végigmérte a kislányt, majd mikor tekintetük összeakadt a kislány elmosolyodott.

 

- A bácsi, aki segített nekem! – vidult föl, és odasietett hozzá. – Csókolom – köszönt mosolyogva. Perselus pislogott párat. Vele nem szoktak ilyen közvetlenek lenni a gyerekek.

 

- Jó napot Ms Parker – köszönt a férfi.

 

- Kate, gyere beszélgetni – kezdte el rángatni Harry.

A kislány pedig engedelmeskedett és elindult beszélgetni a többiekkel. Perselus kíváncsian nézett körbe, hátha meglátja a boszorkányt, de csalódnia kellett.

 

- Keresel valakit? – faggatózott Molly.

 

- Nem igazán…

 

- És a kislányt honnan ismered?

 

- A bájital konferencián elvesztette az anyját és segítettem neki megtalálni. Később összefutottunk velük az állatkertben – magyarázta nem túl lelkesen Perselus.

 

- És most az édesanyját keresed? – kuncogta a nő.

 

Perselus úgy nézett rá, amitől a legmegátalkodottabb diákjai is sírva menekülnének előle, de Mollyt ez nem hatotta meg. Lassan kinyílt az ajtó és megjelent a boszorkány. Perselus szája tátva maradt, ahogy a fiatal nő bevonult a helyiségbe. Valami más volt rajta, és Perselusnak beletelt néhány másodpercébe, mire rájött.

 

- Jó napot mindenkinek. Elnézést a késésért, de lakást kerestünk, és kissé elhúzódott. A nevem Ms Angelina Parker – mutatkozott be. A nagy többségnek fel sem tűnt a dolog, de Perselus és Mrs Longbottom igenis kapva kapott az alkalmon.

 

- Ms? De hiszen gyermeke van – hüledezett Augusta.

 

- Igen, valóban így van – erőltetett mosolyt az arcára.

 

- Micsoda megbotránkoztató dolog. Egy leányanya nem taníthatja az unokámat – hisztériázott az asszony. Perselus kötelességének érezte, hogy védelmébe vegye a nőt.

 

- Mrs Longbottom. Manapság már nem olyan nagy dolog, ha valaki egyedül neveli a gyermekét. Gondoljon csak bele, lehetséges, hogy a gyermeknek csak egy szülője van, de nem kell az állandó, soha véget nem érő veszekedést hallgatnia – pedzegette mondta a férfi. Angelina hálásan rámosolygott a férfira.

 

- Köszönöm Mr Piton, igazán hálás vagyok érte, de nem kívánhatom öntől, hogy a védelmébe vegyen. Mrs Longbottom megnyugtatására mondom, hogy Kate szülei, drága bátyám és a felesége majdnem két éve elhunytak, és azóta én nevelem őt – jelentette be. Mrs Longbottom még sohasem szeretett volna ennyire eltűnni a föld felszínéről.

 

- Én… azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel – motyogta a nő.

 

- Nem tesz semmit. Mindazonáltal szeretném, ha tudnák, hogy sohasem keverem össze a magánéletem a munkával, vagyis sem most, sem pedig a későbbiekben senkinek, semmi köze ahhoz, hogy kivel élek együtt, vagy kivel nem. Úgy vélem, hogy a gyerekek több erkölcstelenséggel találkoznak odakint az utcákon, mint amit tőlem láthatnának – fejezte be. Augusta éppen kitörni készült, minor Mrs Parker közbeszólt.

 

- Elég is a felesleges locsogásból. Talán kezdjünk hozzá – azzal székeket varázsolt elő, hogy mindenki le tudjon ülni.

 

- Tehát, mivel a nagyanyám már elég idős, és nehezen bírja már a tanítást, úgy egyeztünk bemeg, hogy a tanórák többségét én tartanám, ha ez önöknek is megfelel. Van pedagógiai végzettségem, mind mágikus, mind mugli tantárgyakat is taníthatok. Olvasás, írás, számolás és az alap tantárgyak…

 

- Na és referenciája van? – kérdezte Augusta kissé szkeptikusan.

 

- Természetesen. Két évig tanítottam a Cambridge-i boszorkány és varázsló előkészítőben. Csakis a nagyanyám kedvéért tértem vissza ide – jelentette ki.

 

- Komolyan, ott tanított? Már ne is haragudjon, de botor dolog volt idejönnie a semmi közepébeközepére. Ott vannak Anglia legjobb előkészítő pedagógusai – jegyezte meg Mrs Patil.

 

- Tudom, nehéz szívvel engedtek el, és bármikor visszamehetek, csak szólnom kell nekik.

 

- Ez eddig igazán kecsegtető, na és milyen tantárgykara gondolt? – kérdezett rá Perselus.

 

- Elsődleges az alap tantárgyak megtanítása, mint az írás, olvasás és a számolás. Erre jöhet később az irodalom és némi környezetismeret. Későbbiekben pedig művészettörténetet és mágiatörténetet is tanítanék nekik. Persze nem olyan részletességgel, mint ahogyan a Roxfortban tanítják, csak felületesen.

 

- Ez jól hangzik – jegyezte meg Molly.

 

- Amit még személy szerint szeretnék, hogy a gyerekek minden nap reggel nyolctól délig itt legyenek. A házban van egy kandalló, így könnyedén meg tudjuk oldani az utaztatásukat is – jelentette ki.

 

- Ez megoldható – bólintott rá Mrs Bones.

 

- Nagyszerű. Az alap tanszerek listáját később mindenkinek elküldetem, valamint úgy véltem, hogy a tandíjat az első egy hónapban elengedjük…

 

- De lányom – nyögött föl a boszorkány.

 

- Az első hónapban nem kell fizetni? – lepődtek meg.

 

- Igen, így ha nem tetszik, ahogyan tanítok, még mindig válthatnak másik pedagógusra – mondta. Miután megtárgyalták a részleteket tovább folyt az eszmecsere a szülők közt, míg a gyerekek elvonultak játszani. Perselus egyre kíváncsibb lett a nőre. Hirtelen kiderült róla, hogy nem hogy nincs férjnél, de ráadásul még kicsit hasonló helyzetben is van, mint ő. Éppen egy újabbat kortyolt a teájából, mikor Molly odasomfordált mellé.

 

- Tényleg szép, és kedves is – jegyezte meg a boszorkány.

Piton felvont szemöldökkel meredt rá.

 

- Olyan, mint a nők többsége – vont vállat a férfi.

 

- Ezt te sem hiszed el, ugye? – kérdezett rá szkeptikusan a boszorkány.

 

- Igen, valóban csinos, és helyén van az esze is azt hiszem, az hogy gondoskodik a kislányról nem más mint puszta felelősségtudat, és talán túlzott jóindulattal kedvesnek is lehet nevezni – dünnyögte.

 

- Te hihetetlen vagy. Neked egyetlen nő sem lehet elég jó – rázta meg a fejét Molly.

Perselus keze ökölbe szorult, majd hirtelen elernyedt. Volt egy nő, aki tökéletes volt, akit mindennél jobban szeretett, de ő elment, elhagyta Perselust, és már soha többé nem jön vissza.

 

- Apa! – szaladt oda hozzá Harry széles mosollyal az arcán.

 

- Igen?

 

- Meghívhatom a többieket holnapra? – kérdezte csillogó tekintettel.

Perselus végignézett a gyerekseregen, és már kezdte magát átkozni a dolog miatt, de rábólintott. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki.

 

- Hány órára menjünk, Mr Piton? – kérdezte Auguszta.

 

- Délután hHáromkora kezdünk – mondta a férfi.

Még nagyjából fél órát maradtak még, és Perselus beszélt pár szót Angelinával is, bár igyekezett tartani a távolságot. Nem akarta, hogy Molly esetlegesen félreértse a dolgot, és ezzel teljesen alaptalan pletykaáradatot indítson el.

 

Harry arcáról nem lehetett letörölni a vigyort. Olyan elégedetten pöffeszkedett Perselus mellett egész végig és még akkor is, amikor már senki sem látta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

 

Piton néha vetett egy-egy lopott pillantást a boszorkányra, de igyekezett elrejteni kíváncsiságát. Fogalma se volt vajon miért érdekli ennyire a másik, talán csak a kíváncsisága hajtotta. Minden esetre miután a megbeszélésnek vége lett és elbúcsúztak a többiektől, azonnal hazafelé vették az irányt. Harry változatlanul mosolygott, és – bár a hoppanálás ismét megviselte – vidáman szaladt be a házba. Odakint gyönyörű idő volt, és éppen ez volt a furcsa. Szép délutáni időjárás, lágy szellő, és egy igencsak szép táj vette őket körül. Azonban Harry ismét a házban kötött ki. Perselus eldöntötte beszélni fog vele.

 

- Harry, egy szóra – kiáltott fel neki. Amíg ők odavoltak Bingi sem tétlenkedett. Perselus lassan minden holmija a helyére került. Pár másodperc múlva Harry lábdobogására lett figyelmes.

 

- Igen, apa? – kérdezte a kisfiú kipirult arccal. Perselusban pedig még a szusz is bennrekedt. Pár másodpercig némán nézett a gyerekre, majd összeszedte magát.

 

- Mond csak, nem akarsz kimenni egy kicsit a levegőre? Egészségtelen ez a sok bent lét – pedzegette.

 

- Bagoly mondja verébnek – morogta a kisfiú összeszűkült szemekkel.

Perselus meglepetten prüszkölt egyet.

 

- Na, szépen vagyunk. Te akartad ezt a nagy házat, de a házhoz kert is jár. Idebent nem igazán kell változtatni semmin, de a kert egy kiaknázatlan kincsesbánya. Tudod mit? Gyere, nézzünk körül, és ha van valami jó ötleted azt megcsináljuk – ajánlotta fel.

Harry hosszasan mérlegelt, majd rábólintott a dologra.

 

- Hüm, rendben… de te is ott leszel, ugye? – kérdezte bizonytalanul.

 

- Természetesen. Viszont azt meg kell értened, hogy nem maradhatsz mindig a házban, hiszen akkor hogy mennél át Weasleyékhez? A vérfarkasnak vége…

 

- De még jöhet másik – vágott közbe a kisfiú.

 

- Nincs kizárva, de ezen a vidéken nincsenek. Amúgy is, még ma elkészítem neked azt az amulettet, és utána nem kell majd tartanod semmitőle. Ha pedig szeretnéd, akkor húzunk néhány védővarázslatot a ház köré, hogy a vadállatokat elriassza – mondta a férfi.

Harry erre felkapta a fejét és reménykedve nézett rá.

 

- Komolyan? Van ilyen varázslat? – faggatózott.

 

- Természetesen, ha gondolod még ma megcsinálom, de ahhoz kell egy kis segítség, szerinted kit hívjak hozzá? – kérdezte, pedig pontosan tudta, hogy ki kellene hozzá, na meg ki jöhet szóba…

 

- Albus bácsi? – nézett rá kérdőn Harry.

 

- Igen, de nem árt, ha jön még van itt valaki – pedzegette.

Harry felsóhajtott, tudta kire gondol a másik, csak éppenséggel félt újra találkozni vele.

 

- Ő nem jön el, utál engem – sóhajtott föl.

Perselus felvonta a szemöldökét döbbenetében.

 

- Ugyan, miért utálna?

 

- Mert csúnyán beszéltem vele. Te mondtad, hogy ő ilyen, és hogy nehéz volt neki a börtönben, de…

 

- Harry, ő a keresztapád. Nem tudsz mondani vagy csinálni olyat, ami miatt megutálna. A keresztapaság azt jelenti, hogy vigyáz rád és szeret téged. Apád helyett apád, csak sajnos neki ez nem jött össze eddig. Legyél egy kicsit türelmesebb. Black biztos fog még engem szidni eleget, de próbálj meg nem idegeskedni emiatt, rendben?

 

- Jó, de ha már nagyon csúnyákat mond, vagy olyat, ami fáj nekem, akkor rászólhatok? – kérdezte.

 

- Persze! Nem azt várom el tőled, hogy szótlanul eltűrd amiket mond, csak próbálj meg türelmesebb lenni.

 

- Oké, azt hiszem ez menni fog – egyezett bele. Ezután szépen kimentek a kertbe, hogy alaposabban is körbenézzenek.

A ház mögött találtak egy kis üvegházat, amire ugyan ráfért egy kis felújítás, de még így is kitűnő állapotban volt.

 

 

- Ez egy üvegház? – érdeklődött Harry.

 

- Az, mindig is akartam egyet, így termeszthetnék bájital hozzávalókat, és nem kéne annyit vásárolnom a boltban – mosolyodott el Piton.

 

- Az jó, akkor most teljesül egy álmod? – érdeklődött a kicsi.

 

- Úgy is mondhatjuk. Na tehát az én álmom már teljesült, most jön a tiéd – noszogatta a férfi. Éppen itt volt az ideje, hogy kiderítse, mire vágyik a fiú.

 

- Talán egy hintát szeretnék… igen igen az jó lenne – vágta rá elmosolyodva.

Perselus kinézett egy megfelelő fát, majd a következő percben Harry már vidáman hajtotta maga alatt a szerkezetet.

 

- Azért óvatosan, nehogy összetörd magad! – figyelmeztette. Csakhogy bármennyire is jól érezte magát Harry a hintával, ez mégsem volt megfelelő ajándék.

 

- Harry, van még valami, amit szeretnél? – kérdezett rá, mire a kisfiú kiugrott a hintából. - Akárcsak Lily – gondolta elmélyülten a férfi.

 

- Hát, oOlyan meleg van, egyszer elmegyünk strandolni? Az olyan nagyon mókás lehet, és olyan sok víz van ott. Ígérem, nem megyek be a mély vízbe, nehogy megfulladjak – emelte föl esküdözve a kezét. Perselus akaratlanul is elmosolyodott.

 

- Nos, ezzel van egy kis probléma… tudod Tudod én nem szeretek nyilvános helyen strandolni – morogta a férfi.

Harry kissé letörten fogadta el a tényt, hogy ezen szórakozásról már le is mondhat.

 

- Kár… - sóhajtott fel, de egyáltalán nem hisztizett.

 

- Nem is vitatkozol? Nem akarsz meggyőzni, hogy pedig a strandolás milyen jó dolog? – kérdezett vissza Piton.

Harry csak lemondóan megrázta a fejét.

 

- Á, nem is olyan nagy dolog. Ha te nem szeretsz menni, akkor én se megyek – válaszolta a kisfiú, és még egy mosolyt is megejtett Piton felé. A férfi úgy érezte mintha szíven találták volna egy tőrrel. Ez a gyerek merőben ellent mond mindannak, amit eddig az emberekről tudott.

 

- Na és Mit szólnál ha lenne egy medencénk? Akkor nem kéne elmenni sehova, és akár én is strandolhatnék veled.

 

- Az nagyon jó lenne, de egy medence sok pénzbe kerül nem? Olyan csak a gazdagoknak van – tiltakozott a fiú.

 

- Talán a mugliknál így van, de mi varázslók vagyunk. Elég, ha a megfelelő bűbájokat tudjuk, és szinte a semmiből is házat tudunk varázsolni.

 

- Akkor tényleg lesz medencénk? – mosolyodott el Harry, mire a férfi bólintott.

 

- Mit szólnál hozzá, ha már most nekiállnánk? – érdeklődött.

Harry vidáman ugrándozni kezdett és szaladt pár kisebb kört Perselus körül. A férfi halkan nevetni kezdett látva a gyerek kitörő lelkesedését.

 

Úgy fél órával később, mikor már kiválasztották a megfelelő helyet, Piton nekilátott a bűbájoknak. Elsőnek egy jókora mélyedést alakított ki a talajban, majd bevonta valami furcsa anyaggal, amire Harry megesküdött volna, hogy beton volt. Csakhogy minderre még valamilyen szép barna kő is került. Ráadásul a medence nem az a hagyományos téglalap alakú volt, és még csak nem is szabályos kör. Volt benne egy lépcső és Perselus még vízesést is bűvölt ráhozzá. Ezután körben lekövezték a területet, majd odabűvölt néhány kerti bútort a medence szélére. Harry szájtátva nézte a varázslatot, és nem győzött betelni a látvánnyal.

 

- Vao – nyögte ki Harry, ami Perselust büszkeséggel töltötte el.

 

- Szóval tTetszik? – érdeklődött a férfi.

 

- Ez nem is medence, ez annál sokkal több. Ez egy szuper medence. Olyan, mint azoknak a hírességeknek van! – ugrándozott.

 

- Na azért szerintem nekik nincs ilyenjük, mivel a miénken öntisztító bűbáj lesz és mindig huszonhét fokos lesz benne a víz, hacsaknem melegebbet nem szeretnénk – fejezte be.

Szinte végszóra érkezett meg Sirius is Albusszal karöltve.

 

- Azta! Ez aztán a medence. Ti csináltátok? – nézte meg alaposabban Black.

 

- Igen! Olyan szuper, és itt minden olyan jó! A ház, a kert, a szobám, és hogy van egy medencém meg hintám. Az is olyan jó, hogy itt lesznek a barátaim a közelben, és nekem is lesz amulettem, ami megvéd majd a gonosz szörnyektől – hadarta a kisfiú.

Sirius kissé megvakarta a fejét, majd tétován odaszólt Pitonnak.

 

- Mintha elevenebb lenne, és többet beszélne – jegyezte meg a férfi.

Piton csak bólintott. Közben már az igazgató is odasétált melléjük.

 

- No lám, tényleg csodás a ház és a kert is. Itt minden gyerek boldog lehet – mosolyogta.

 

- Igen, de van néhány dolog, ami aggaszt – húzta el Perselus a száját. Persze Harry ezt már nem hallotta, mert alaposabban is földerítette a medence környékét.

 

- Mi a gond? – értetlenkedett Sirius.

 

- Hamarosan megkezdődik az iskola, és nekem vissza kell mennem tanítani, de ugyanakkor Harry ott nem lakhat majd velem. Haza fogok járni, de lesz olyan, hogy akár éjszaka is el kell mennem vagy későn jövök majd meg – felelte.

 

- Hát, olyankor átjöhet hozzám – tárta szét a karját Black.

 

- Ez igen dicséretes, de gondolom te sem örülnél neki túlzottan, ha mondjuk éjjel kettőkor megjelennék az ajtódban, hogy vigyázz Haryrre, vagy ideráncigálnálak egy randevú közepén – oktatta ki.

 

- Na jó, talán ez mégsem volt olyan jó ötlet, de mondom, amikor tudok segítek majd.

 

- Köszönöm – morogta Perselus kissé kelletlenül.

 

- Na és Bingi? Ő tudna rá vigyázni – hozakodott elő vele az igazgató.

 

- Igen, és nem. Nézze igazgató úr, nem vagyok manóellenes, de nem szívesen hagynám túl sokszor kettesben őket. Harry Bingi gazdája, így bármit megparancsolhat neki. Igaz, hogy Harry nem olyan felelőtlen, de van benne némi kockázat.

 

A felnőttek egy ideig hallgattak, majd Harry körbevezette őket a házban és megmutatta a saját szobáját is. Szinte még semmit nem alakítottak át, ezek a dolgok még előttük álltak. Ráadásul ott volt a másnapi buli is. Albus és Sirius felemelték a védelmi köröket a birtok köré, majd elköszöntek és magára hagyták a ház lakóit.

 

Perselus alig tudta ágyba parancsolni Harryt, az annyira boldog volt. A fiú teljesen felpörgött és még az ágyán is ugrált egy sort. Perselus az ajtófélfának támaszkodva nézte, ahogy a gyerek egyre jobban felszabadul.

 

- Azt hiszem iIdeje lenne aludni – kezdett benebele.

 

- Még egy kicsit! Kérlek! – könyörgött neki Harry.

 

- Nem lehet, már így is elmúlt tíz óra – morogta.

 

- Akkor mesélsz egy mesét? – kérdezte a gyerek, miközben bekászálódott a takaró alá.

Perselus nem tehetett mást, odasétált az ágy mellé, majd helyet foglalt az ágy mellett lévő hintaszékben. Nem telt sok időbe és Harry már mélyen aludt, Perselus pedig csak elcsodálkozva nézte a kisfiút, és azon tűnődött, hogy vajon mennyi nehézség vár még rájuk.

 

 

<<      >>

2 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
2014.05.27. 21:48
szpalika

Nekem is tetszik a történet, kíváncsi vagyok, hogy m it fogsz kihozni belőle :)

2014.05.12. 21:18
Erika84

Perselus milyen hősiesen megvédte Angelinát! :D Kíváncsi vagyok, milyen megoldást találnak!

Köszönöm a frisst, élmény volt! :)

 
Oldalajánlás
 
Saját írásaim
 
Mások írásai
 
Pontos idő
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Hirdetőfal

Nimphadora: Sorsdöntő fordulat
13. fejezet
Egyelőre felfüggesztve de nem véglegesen!
 

Nimphadora: Piton fia

Befejezett!

  

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Látogatók
Indulás: 2009-06-30
 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!