|
Zajlik az élet
Perselus ugyan nem kérte rá a férfit, hogy meséljen, de így sokkal könnyebb volt. Na meg, mivel már előzőleg beletett némi Veritaserumot a limonádéjába, így biztos volt benne, hogy igazat fog mondani.
- Harmincnyolc éves vagyok, és nőtlen. Gyermekem… sajnos nincs. A Roxfortban végeztem, hugrabugos voltam. Ezután Amerikába mentem a nagyszüleim után, mivel apám szinte a végzésemmel egy időben hunyt el. Amerikában mugli és mágikus gyógyítást tanultam. Az egyetemen találkoztam az első szerelmemmel. Gyönyörű lány volt, szintén gyógyítónak készült. Egyik nap odaállt elém, hogy teherbe esett. Én megijedtem és elszaladtam. Pár órával később visszatértem, egy gyűrűvel, csakhogy a barátnőm addigra már az ispotályban volt. Magzatelhajtó bájitalt vett be. Akkor és ott teljesen összetörtem. Elsőre megijedtem, de szerettem a lányt és szerettem volna a babát… - itt elhallgatott. Eileen kérdőn nézett fiára. Sejtette, hogy volt valami kis plusz abban a limonádéban.
- Mi történt azután? – kérdezte Hermione.
- Bementem az ispotályba, de a lány már látni se akart, és én sem őt. Megtudtam, hogy kisfiú lett volna. Nagyjából veletek egy idős lenne. Talán az osztálytársatok… Szóval megszakítottunk egymással minden kapcsolatot. Én teljesen a tanulásba és a munkába menekültem. Huszonhat éves koromban, mikor a nagyapám is meghalt, már nem volt miért Bostonban maradnom. Brian barátom hívott, hogy menjek vele Los Angelesbe, az ő ispotályukba és belementem. Együtt laktunk, minden kezdett rendbe jönni. Aztán pár hónappal később elvette a menyasszonyát és elköltözött tőlem. Persze annyira nem bántam, mivel az esküvőn megismertem egy lányt. Jessica nagyon kedves volt, gyönyörű, kifejezetten olyan nő, akin minden férfi tekintete megakad. El sem hittem, hogy járni kezdett velem. Teltek az évek, de mi nem haladtunk semerre. Ő szerkesztette az újságot, én gyógyítottam a betegeket. A gyógyítói munka hátránya, hogy nincs sok szabadidőd… Jessica sokszor maradt egyedül. Bűntudatom volt, hogy sorozatban cserbenhagyom a családi programokon. Egyik délután eldöntöttem, elveszem feleségül. Már a gyűrűt is megvettem, de Brian szólt, hogy be kéne ugranom helyette, mert a felesége a szüleinél van, a kislányuk pedig betegen fekszik otthon. Mit tehettem volna? Ő volt a legjobb barátom.
- Miért érzem úgy, hogy ennek tragédia lesz a vége? – kérdezte csöndesen Perselus Hermionétól, aki már-már csillogó szemekkel nézte a férfit.
- Ssss – csitította a fiút, aki kissé sértetten visszafordult a férfihoz.
- Egy műtét volt kiírva délutánra, de a kislány, akit műtöttem volna végre reagált a bájitalkezelésre így a műtétet lefújtuk. Gondoltam ennél jobb alkalom nem is kell, hogy meglepjem a kedvesem. Vettem neki egy csokor virágot és elindultam haza. Mikor hazaértem ott találtam Jessicát és Birant a hálószobában, miközben éppen… értitek. Meglepődtek, ahogyan én is. Fájt, mert duplán árultak el. Letettem a virágot és a gyűrűt, majd hátat fordítottam nekik és eljöttem. Másnap már utaztam is vissza Írországba. El akartam menekülni minden elől. Csakhogy Dublinban még ennyire sem elfogadott a mugli gyógyászat a mágikus társadalomban, így tovább költöztem. Már fél éve vagyok itt, de valószínű innen is tovább kéne állnom, mert nem haladok egyről a kettőre – sóhajtott fel.
- Merlinre, mint valami színházi dráma! – húzta el a száját Piton.
- Az életem katasztrófa – hajtotta le a fejét a férfi. Eddig mindig csak mosolyogni látták, most viszont olyan mérhetetlen szomorúság áradt belőle, mint még soha.
- Viszont nem fogsz elmenni fiatal barátom, mivel már te is közénk tartozol – szólalt meg Albus.
- Hogy-hogy közénk? – értetlenkedett Eileen. Erre Jacob előhúzta a főnix nyakláncot az ingje alól. Eileen kikerekedett szemekkel kereste elő a sajátját.
- Na, ne már! Igazgató úr, biztos, hogy bízhatunk benne? – sopánkodott Perselus.
- Én is Veritaserum alá vetettem, valamint olvastam az elméjében. Sohasem állt semmilyen kapcsolatban a sötét oldallal, Perselus. És segíteni akar. Egy ilyen kivételes képességekkel és tudással rendelkező gyógyító mindig jól jön a harcok során – dünnyögte az igazgató.
- Nincs veszteni valóm, és ha a világot jobb hellyé tehetem, akkor benne vagyok – vont vállat a férfi.
- Maga most vagy őrült, vagy a legtisztább lelkű ember, akit valaha láttam – húzta e la száját Perselus.
- Talán kicsit mindkettő – nevette el magát Jacob.
Ezután nekiálltak a vacsora elfogyasztásának. Billy igazán kitett magáért, nagyon finomat készített. Miután Perselus is legilimencia alá vetette a férfit, kezdett megnyugodni, már ami az áruló kérdést illette. Viszont továbbra sem volt oda az ötlettől, hogy az a pasas az anyjával kavarjon. Végül Hermione rángatta el, hogy Eileen és Jacob kicsit kettesben is elbeszélgethessenek.
- Gyere már – húzta el onnan. Perselus ellenkezett, de végül engedett az erőszaknak. Hermione bevonszolta a házba, fel a lépcsőn.
Perselus azt hitte a szobájába küldi, de nem ez történt. A lány szobája felé vették az irányt. Amikor az ajtó kinyílt, egy kissé megijedt. Nem tudta, hogy mit akar tőle a másik. Hermione az ágyhoz húzta és leültette rá. Perselus szíve a torkában dobogott. A Jamesszel és Siriusszal töltött egy hét alatt megannyi történetet hallott tőlük hódításaikról, vagy arról, hogy éppen őket, hogy hódították meg. Agya vészesen kattogott, hogy most mi fog történni.
Hermione benyúlt a szekrénybe és egy csomagot vett elő, majd a fiú elé állt és rámosolygott.
- Eileen azt mondta ne várjak vele, adjam át most. Igazából karácsonyra vagy a születésnapodra tartogattam, de szerintem vétek lenne addig várni vele. Szóval boldog születésnapot és boldog karácsonyt – hadarta a lány.
Perselus döbbenten vette át a csomagot. Ő sohasem kapott ajándékot, leszámítva Albus ajándékait, de azok általában mindig használhatatlanok voltak. Óvatosan kezdte nyitogatni a csomagot. Mikor meglátta a kristályfiola készletet, elmosolyodott.
- Ez szép, köszönöm – hálálkodott.
- Nincs mit, de még van ott más is – mutatott a másik ajándékra.
Perselus kissé nagyobb lelkesedéssel nyitotta ki, mint az előzőt, és mikor meglátta a könyvet álla a padlót verdeste.
- Elfeledett bájitalok – olvasta fel, majd reszkető kézzel nyitotta ki, hogy belenézzen.
- 1679-es kiadás – mondta a lány büszkén.
- Merlinre. Hermione, ez egy kész vagyont ér… Ebből jóformán csak két példány maradt fönn, de azoknak is idővel nyoma veszett – hüledezett a férfi.
- Igen, tudom, olvastam róla. Örülsz? - kérdezte.
Perselus letette a könyvet az ágyra, majd felpattant és megpörgette a lányt. Olyan izgatottságot érzett, mint még soha. Még egy puszit is nyomott Hermione arcára. A lány döbbenetében teljesen elpirult. Nem számított ilyen érzelem kitörésre.
- Fantasztikus vagy, te vagy a legjobb. El sem hiszem! – ujjongott.
- Örülök, hogy tetszik – nyögte ki a lány még mindig kissé sokkosan. Perselus nem igazán figyelt rá, csak egyfolytában beszélt és beszélt, de Hermione semmit sem hallott belőle. Mintha megállt volna körülötte a világ. Néma csönd volt körülötte. Látta, hogy mozog a fiú szája, de csönd volt. Nyugodt, békés, de mégis feszült csönd. Perselus felpattant és eliramodott a szobája felé, hátrahagyva a lányt. Hermione pedig ott állt és próbálta rendezni magában az érzéseit.
Jacob nem maradt túl sokáig, Albus viszonylag hamar hazavitte. Eileen is fáradt volt, így korán lepihent. Hermione viszont egész éjjel egy szemhunyást sem aludt. Reggel hatkor fölkelt, összepakolta a cuccait, hogy később már ne kelljen vele kínlódnia, majd lement reggelit készíteni. Mire Eileen felkelt, már egy komplett reggeli volt az asztalon.
- Szia, mikor keltél? – döbbent meg a nő.
- Le sem feküdtem – vallotta be a lány.
- Már megint olvastál? – aggodalmaskodott a boszorkány.
- Igen… - hazudta. Szerette volna elmondani, hogy mi minden jár a fejében, de valahogy mégsem tudta. Elvégre a nő Perselus édesanyja.
- Fejlődésben lévő szervezet vagy, szükséged van a pihenésre.
- Tudom, de majd Lilynél kialszom magam – mondta mosolyogva.
- Hát rendben. Még csak most jöttél, és már megint egy hétre elmész. Mi lesz velem nélküled? – kérdezte lebiggyesztett ajkakkal a nő.
- A tükrön keresztül elérsz – vágta rá a lány. Valóban, Eileen még az ispotályban kapott egy saját tükröt Jamestől és Siriustól Királynő becenévvel.
- Ez igaz.
- Azt hiszem, én megyek is – sóhajtott fel a lány, majd megölelgette a boszorkányt.
- Máris? Nem várod meg Perselust? – lepődött meg.
- Kétlem, hogy hamar előkerülne. Odaadtam neki a könyvet tegnap este, biztos nem aludt semmit – mondta a lány kifelé menet.
- Hát jó, aztán jelentkezz, ha odaértél, és vigyázz magadra! – figyelmeztette.
Hermione intett egyet és kilépett a házból. Meg sem állt a kapuig, ahol feltűnt a Kóbor Grimm busz. Felszállt és elindult barátnőjéhez.
Mikor elért a házhoz, odabentről nyüzsgés zaja hallatszódott ki, és mintha Lily kiabált volna valakivel.
- Tuni, nem lehetsz ilyen szemét! – visította, mire egy másik hang, hasonló stílusban válaszolt neki.
- A kis selejt barátodnak a kempingágy is jó lesz!
Hermione felsóhajtott, nem gondolt bele igazából, hogy milyen pokoli egy hét elé néz majd. Petunia egy álló hétig. Merlin vigyázzon rá!
Becsöngetett. Egy vörös hajú nő nyitott neki ajtót.
- Á, biztos te vagy Hermione, Lily barátnője, igaz? – kérdezte Mrs. Evans miközben beljebb tessékelte.
- Igen, csókolom – nyögte ki a lány.
- Megérkezett a kislány? – jelent meg Mr. Evans.
- Igen, Hermione Dumbledore uram – mutatkozott be a lány.
- Lily, itt a korcs barátnőd! – ordított fel az emeletre Tuni.
Lily sietősen szedte a lépcsőfokokat és jó szorosan átölelte barátnőjét.
- Reméltem, hogy nem hagysz cserben. Gyere! – rángatta maga után egyenesen a szobájába. Hermione hiába tiltakozott, Lily megállíthatatlan volt. Amint az ajtó becsukódott, végre megálltak.
- Én mondom, egyszer megátkozom a nővérem! – morogta Lily dühösen.
- Aha, és most éppen miért is? – kérdezett rá Hermione.
- Mert egy szemét, aljas kis dög, azért. Anyáék elmennek egy óra múlva és hozzá meg átjön majd a barátja. Kikötötte, hogy ne zavarjuk őket, én meg szépen bele is mentem. Gondoltam addig találkozunk Jamesékkel, de mikor megtudta, hogy randim lenne, egyszerűen bekattant és azzal fenyegetőzik, hogy beárul apámnál! Apám totál féltékeny még a tudatra is, hogy majd valamikor pasim lesz. Ember legyen a talpán, akit nem fog kicsinálni – nyögött föl a lány.
- Na ácsi, a tesód pasijára nem féltékeny, csak a tiédre? – lepődött meg Hermione.
- Ja, de elnézve Tunit nem is csodálkozom, örül neki, hogy van olyan ember, aki hajlandó szóba állni vele, amilyen hárpia – sziszegte a vörös hajú lány.
- Oké. Szerintem higgadj le, most lemegyünk, elköszönünk a szüleidtől, aztán azt csinálunk, amit csak akarunk – mondta nemes egyszerséggel Hermione.
- És a nővérem?
- Kétlem, hogy apád túlzottan örülne neki, ha megtudná, hogy a nővéred kirakott a házból, csakhogy édes kettesben lehessen a hormontúltengéses vadállattal – mosolyodott el a lány. Lily tapsikolt örömében és alaposan megölelgette barátnőjét.
- Merlinre, te egy istennő vagy! Komolyan mondom, lehet rossz házba kerültél, mármint ravaszabb vagy jó néhány mardekárosnál – bókolt neki.
- Cö, ezen most simán megsértődhetnék… de nem fogok. Amúgy egy mardekárossal élek együtt, valami csak ragadt rám – kacsintott a másikra, majd nevetés közepette lementek a földszintre.
Lily szülei egy óra múlva már úton is voltak, magára hagyva a három lányt. Petunia azonnal hisztizni kezdett, hogy ne zavarják őt, majd elvonult a szobájába. Lily és Hermione pedig úgy döntöttek, hogy elmennek egyet fagylaltozni.
- A nővéred tényleg idegesítő – jegyezte meg Hermione.
- Nekem mondod?
- Na de mesélj csak, mi van veled és Jamesszel? – faggatózott.
- Hát, két hete randevúra hívott és igent mondtam. Azt hittem valami tök nyálas vagy nyomulós randevút szervez, de nem így volt! Képzeld elvitt az egyik kedvenc helyére az otthonuktól nem messze. Csodás volt a táj és láttunk egy csomó állatkát is – mesélte lelkesen.
- Miket? – kérdezősködött Hermione.
- Mókusokat, nyuszikat meg néhány őzikét, de sajnos nem bírtuk őket meggyőzni, hogy nem bántunk és elszaladtak, de James rendes volt. Képzeld fogta magát és átváltozott nekem, hogy azért mégis megsimogathassak egyet. Olyan cuki volt – mosolyogta a lány.
- Hajaj, azt hiszem nemsokára Mrs. Potter lesz belőled, ha így halad – viccelődött a lány.
- Azért ott még nem tartunk, de azóta volt még egy randink. Igaz, akkor csak süteményezni mentünk, de tényleg jót beszélgettünk. Elmesélte, hogy egészen jól kijönnek Perselusszal. Neked Pers nem mondott semmit?
- Nem. Igazából nem is nagyon beszéltünk erről, tudod Eileen körül forgott a világ – magyarázta a lány.
- Értem. Szóval állítólag még James Pegazusára is felimádkozták valahogy. Tudtad, hogy van egy pegazusa? Már alig várom, hogy láthassam. Azt mondta, hogy repülhetek vele – mondta izgatottan a vörös hajú.
- Azt hiszem említette… Szóval akkor egészen jól halad a dolog, igaz?
- Igen, azt hiszem. Tudod, én is tévedtem. James igazából nem olyan felszínes, mint amilyennek gondoltam. Tényleg rendes, egy szavam se lehet ellene. Még csak a kezem fogta meg, egyszer se akart megcsókolni.
- Hajaj, akkor tényleg komolyan gondolhatja – kuncogta Hermione.
- Az ám, és holnap idejönnek Siriusszal.
- Sirius minek jön? – értetlenkedett Hermione.
- Hát, tudod James már így is eléggé mellőzte, és Sirius meg szeretett volna randevúzni veled, szóval… Ne haragudj, de belementem egy kettős randiba – jelentette be.
Hermione álla a padlón koppant.
- Hogy mit csináltál?! Nem, én erre nem vagyok hajlandó! – rázta meg a fejét.
- Légyszi, kérlek, csak egy randi. James megígérte, hogy Sirius modorizálja magát – próbálkozott a lány.
Hermione kelletlenül belement a dologba. Nem akarta elrontani a Lily James projektet.
A másnap délután korábban elérkezett, mint Hermione gondolta volna. A fiúk kitalálták, hogy csináljanak valami muglisat, már pedig a vidámparknál muglisabb dolog nincs, így ezt tűzték ki úti célul.
Sirius ugyan egy ujjal sem ért a lányhoz, de folyamatosan bókokkal bombázta, amitől Hermionénak már kezdett hányingere lenni.
- Sirius, hoznál nekem valamit inni? – kérte meg a fiút, mire az azonnal elnyargalt Jamesszel együtt.
- Nem tudod, mikor akarnak hazamenni? – kérdezte gyorsan Hermione.
- Nem igazán, de miért? Nem érzed jól magad?
- Nem, és ha így folytatódik, akkor kinyírom Blacket. Nézd, nekem nem jön be ez a nyáladzós szöveg, sőt már herótom van tőle! – panaszolta.
- Sajnálom, csak bírd ki – könyörgött Lily.
- Jól van, de csak miattad – sóhajtott fel a lány. Közben a fiúk már vissza is értek.
- Itt egy narancslé a világ leggyönyörűségesebb hölgyének – kezdte elölről a srác.
Hermione kényszeredetten elmosolyodott, de a fenébe kívánta az egész délutánt. Már kezdett sötétedni, amikor a fiúk hazakísérték a lányokat. Az ajtóban álltak, amikor James egy óvatos csókot lopott Lilytől. Hermione megmosolyogta a jelenetet, amit Sirius eléggé félreérthetett, mert ő is előre lendült és szabályosan a falig nyomta Hermionét. A lány kapálózott, majd mikor sikerült kiszabadulnia a pióca szorításából egy óriási pofont kevert le neki. Sirius nem értette, hogy mi a gond.
- Ezt meg miért…
- Hogy miért kaptad?! Elment az eszed? Sirius, ez még csak hivatalos randevú sem volt, nem rohanhatsz le csak így, ennél undorítóbb és szemetebb dolgot el sem tudok képzelni! – hadarta Hermione, majd beszaladt a házba.
Lily aggódva nézett utána.
- Menj, nyugtasd meg. Veled meg beszédem van Black öcsém – mordult a mellette állóra James, majd fülön ragadva kezdte el elrángatni a háztól.
Lily felsóhajtott és felment barátnője után, aki zokogva terült el az ágyon. Lily odaült mellé és simogatni kezdte a hátát.
- Hermione, annyira sajnálom. Ne haragudj! – kérlelte.
- Hogy volt mersze… Én nem is. Ő sohasem… Ez egy szemét – sírta.
- Hermione, kérlek, nyugodj meg. Tudom, hogy szemét dolog volt, de ne vedd ennyire drámaira, csak egy csók volt – csúszott ki Lily száján.
Hermione felült és hitetlenkedve nézett rá.
- Hát kösz. Azt hiszem, ha így gondolod, akkor jobb lesz, ha most hazamegyek – törölte meg a szemét, miközben felállt.
- Jaj ne! Hermione, nem úgy gondoltam. Csak nem értem, hogy miért akadtál ki ennyire…
- Mert nem szeretem Siriust! Nem tetszik sem külsőre, sem belsőre. Utálom az olyan srácokat, akik azt hiszik ők a világ közepe és csakis miattuk forog a föld. Nem tudom elviselni még az érintését sem, viszolygok tőle. Azt hittem barátok lettünk… Erre kiderül, hogy engem ugyan úgy besorol a hódításai közé.
- Jaj drágám, én nem tudtam, hogy ennyire ellene vagy. Azt hittem csak szimplán bosszant, de azért legalább tetszik egy kicsit.
- Lily hányszor beszélgettük, hogy milyen fiú az esetem. Sirius annak a szöges ellentéte. Nem tagadom, a barátaiért mindent megtenne, de engem ő hidegen hagy.
- Viszont van más, akit nem töröltél volna képen, ha megteszi, igazam van? – kérdezte kissé bátortalanul Lily.
Hermione ledermedt, nem tudta mit akar kihozni ebből a vörös hajú boszorkány.
- Ezzel meg mire…
- Hermione, nem vagyok vak, ahogy egyikünk sem. Te és Perselus… Tisztán látható és érezhető, hogy mennyire fontosak vagytok egymásnak.
- Az csak barátság! – vágta rá a lány.
- Az ami köztem és Perselus közt van, az csak barátság, ami köztetek van az annál több. Mikor együtt vagytok, olyan összhang van köztetek, amilyet még életemben nem láttam. Mintha már évek óta ismernétek egymást. Tudod mikor mire hogyan fog reagálni, irányítod és csitítod, ha kell, eltereled a figyelmét. Perselus teljesen a markodban van és te is az övében. Szereted… - fejezte be Lily.
Hermione megrázta a fejét, de igazából nem bírt megszólalni. Nem tudta, hogy mit mondjon.
- Hermione, csak ismerd be, hogy jelen pillanatban ő áll legközelebb a szívedhez – tanácsolta Lily.
- Én nem tudom – suttogta a lány.
- Akkor derítsd ki. Teszteld.
- Teszteljem? – lepődött meg a lány.
- Igen. Egy házban laktok, nézd meg mire, hogyan reagál. Ha megérinted, megöleled, megdicséred, felveszel valami szexiset, esetleg bemész a szobájába…
- Mégis, hogy kéne ezekre reagálnia? – értetlenkedett.
- Zavarba jön, elpirul, elmenekül, nem tudom. Valami reakciót csikarj ki belőle… - próbálkozott Lily.
- Hát… talán már voltak ilyen jelek, de nem tudom, hogy ez annak számít-e… - tűnődött el.
- Mesélj – bíztatta.
- Pár hete nagyon összevesztünk. Én felmentem a szobámba és elkezdtem írni. Azt tudni kell, ha engem valami bánt, akkor kiírom magamból és utána jobban leszek. Ő feljött utánam, de én akkor már kint voltam és úszni készültem. Ő meglátta az írásom és azt hitte vízbe akarom magam fojtani. Kirohant utánam és meg akart menteni. Az egész annyira bizarr volt, ezután kibékültünk, és azóta nem is veszekedtünk egyszer sem. Azt mondta, hogy nem hagyhatom őt cserben…
- Ez fantasztikus! Perselustól ez már egy óriási vallomás, de folytasd…
- Oké, szóval megállapodtunk, hogy akkor tényleg barátok leszünk, olyan igazi barátok. Elkezdtünk kagylókat keresgélni a szikláknál mire ő összesarazott én meg kergetni kezdtem. A vége az lett, hogy a ház ajtaja előtt értem utol. Ő elvágódott én meg ráültem. Hát… éreztem valamit… - vette suttogóra.
Lily szeme óriásira kikerekedett és kuncogni kezdett.
- Csak nem azt… Mármint, érted… – kacsintott a lányra.
- De igen, sőt pofátlan módon a képembe is vágta, mikor beazonosítottam kényelmetlenségem okát, hogy ez csakis miattam van. Mert, hogy minden egészséges, vele egykorú srác így reagál, ha egy félpucér lány ráül… - hadarta el szinte egy szuszra.
Lily úgy nevetett, hogy majdnem legurult az ágyról.
- Hát ez nagyon jó. Perselus még sohasem csinált ilyet, mármint, hogy így beszéljen. Szerintem nagyon is tetszel neki, de ami ennél is jobb, hogy egyenlő félnek tekint – mondta, ez pedig szöget ütött Hermione fejébe.
- Egyenlőként – ízlelgette a szót. Egyenlőség, ez egész héten nem ment ki a fejéből. El is döntötte, hogy néhány Lily általi javaslatot sürgősen le is fog tesztelni.
James másnap megjelent náluk és sűrű bocsánatkérések közepette esedezett Hermione előtt.
- Hermione, kérlek, ne haragudj… - mondta már vagy harmadjára.
- James, veled nincs bajom, de Sirius a közelembe ne jöjjön, vagy tényleg megoldom a fogamzásgátlását egy életre! – sziszegte a lány.
- Oké, megmondom neki, hogy tartsa távol magát tőled. Viszont nem tudnál neki megbocsájtani? Mármint barátként – próbálkozott.
- Nem. Egyelőre biztos nem. Sirius eljátszotta ezt a kártyát, sajnálom – felelte.
- Hát jó. Viszont tudnod kell, hogy a srác azóta egy kész idegroncs. Ő totál abban a tévhitben élt, hogy bejön neked, csak te játszod a nehezen megközelíthetőt előtte. Hiába mondtam neki, hogy esélye sincs nálad. Hát most felfogta végre.
- James, Hermione is kész idegroncs és majdnem mi is összevesztünk, ezért kérlek, hogy hagyjuk a Sirius témát egy időre – kérlelte Lily miközben megjelent egy kancsó hideg limonádéval a nappaliban.
- Rendben. Minden esetre én megtettem, amit tudtam – tárta szét a karjait.
- James, mint mondtam veled semmi bajom, nagyon kedvellek, szerintem rendes srác vagy. Sirius viszont egy jó darabig a bögyömben lesz, és ha szeretne épségben végigvinni a Roxfortot, akkor nem próbálkozik ilyesmivel többet – mondta határozottan.
- Oké, megmondom neki. Most viszont… Megengednéd, hogy beszéljek pár szót Lilyvel? – kérdezte James.
Hermione barátnőjére nézett, aki alig észrevehetően bólintott.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Imádom, hogy Sirius már megint pofára esett, hajrá, csak így tovább, tudod, hogy soha sem volt a kedvencem. Bár azért ugye nem csinálsz belőle második Féregfarkat? Utálom őt, de azért áruló, és halálfaló ne legyen belőle.
Azt veszem észre, hogy a Doki jó úton halad, és talán még Perselust is sikerül meggyőznie...idővel.
Amint látom James már rájött, hogy közeledik a felnőtt kor, egyre szimpatikusabb lesz. A másik párocskának pedi szurkolok, szerintem Hermione jobban illik Perselushoz, mint Lily. De ez persze csak az én véleményem. Száz szónak is egy a vége, illetve három: 
Kérem a következőt! 
:D Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm! Látom mindenki Sirius vérére szomjazik, nagyon fog nektek tetszeni, ami a sráccal fog történni XD