Mr Doyle

Perselus �s Hermione fel-al� j�rk�ltak. N�ha ben�ztek az ajt�n, hogy hogyan �llnak a dolgok. Amikor odabentr�l veszeked�s sz�r�d�tt ki, Perselus felpattant. Mint kider�lt a gy�gy�t� n� �llt le veszekedni Mr. Doyle-al, hogy m�gis hogy k�pzeli, hogy elveszi a beteg�t. Perselus ekkor l�pett k�zbe �s nem �ppen szalonk�pesen elk�ldte a gy�gy�t� n�t melegebb �ghajlatra. Mr. Doyle sz�lesen elvigyorodott, �s megjegyezte, hogy a fi�ban biztos van n�mi �r v�r. Eileen a hatalmas adag f�jdalomcsillap�t� miatt eg�szen k�ba volt, de �gy is bekapcsol�dott a kis csevejbe.

- A nagyany�m �r volt – mondta a boszork�ny, mire a gy�gy�t� szeme felvillant.

- �, akkor felt�tlen�l a legjobb kezekbe ker�lt Mrs. Piton, garant�lom, hogy makkeg�szs�gesen fogja elhagyni az ispot�lyt – jelentette ki.

- K�sz�n�m – suttogta a boszork�ny, majd v�gre elaludt.

- Nagyszer�, a beteg alszik, mi pedig hozz�foghatunk. Cloe n�v�rke, k�rem, maradjon itt �s seg�tsen – mondta a n�nek, aki b�lintott.

- Perselus, ezt nem k�ne l�tnod – h�zta vissza Hermione a f�rfit. Val�ban igaza volt. Perselus ugyan er�s volt, de amikor visszapillantva megl�tta, hogy az anyja has�t felv�gt�k, nemes egyszer�s�ggel el�jult. Ez Hermion�t annyira meglepte, hogy majdnem elnevette mag�t. Mr. Potter seg�ts�g�vel f�lszedt�k a padl�r�l �s le�ltett�k egy sz�kre. Perselus alig tudott �szhez t�rni.  Menet k�zben James apja elk�sz�nt �s magukra hagyta a h�rmast. Dumbledore f�radhatatlanul �csorgott az ajt� el�tt �s v�rta a h�reket.

Perselus kezdett ideges lenni, mikor m�r egy �ra is eltelt a m�t�t kezdete �ta. M�r azon volt, hogy bemegy, �s kider�ti mi t�rt�nik, mikor az ajt� kiny�lt �s megjelent a mosolyg�s Doyle gy�gy�t�.

- Hogy van? – k�rdezte Hermione.

- Siker�lt? – j�tt a k�rd�s Albust�l.

- T�l�lte? – sz�lalt meg rekedten Perselus.

- A beteg t�l�lte, j�l van, b�r m�g alszik. A m�t�t siker�lt, minden a legnagyobb rendben van – mondta el�gedetten.

Perselus fels�hajtott.

- Bemehetek? – k�rdezte cs�ndesen.

- Term�szetesen, de k�rlek, ne �breszd f�l. Sz�ks�ge van a pihen�sre – mondta a gy�gy�t�. Perselus b�lintott �s bel�pett a helyis�gbe egyenesen anyja �gya mell� l�pett �s megsimogatta annak homlok�t.

- H�t igen, sz�p is, ha a gyermek ennyire szereti a sz�leit – t�n�d�tt el Albus.

- Igen �m, de van itt valami. Att�l tartok, hogy Mrs. Piton szervezete el�gg� megviselt, neh�z gy�gyul�s lesz. Sz�mtalan… hogy is mondjam, fizikai k�rosod�st szenvedett a teste. Att�l tartok, hogy tal�n… – puhatol�zott a gy�gy�t�, mire Hermione b�lintott.

- A f�rje egy utols� szem�t, de m�r nem �lnek egy�tt – morogta.

- �gy m�r �rthet�. A legutols� s�r�l�se, ha j�l l�ttam �gy egy h�napos, viszont a kartonj�n nincs f�nt, hogy ki l�tta el – d�nny�gte Mr. Doyle.

- Igen, mert �n voltam az – s�hajtott fel a l�ny.

- Ebben az esetben gratul�lok. Az a s�r�l�s k�nnyen balul s�lhetett volna el. A t�r�tt borda v�szesen k�zel volt a t�d�h�z, egy rossz mozdulat �s a beteg elv�rzik. Nagyon �gyes vagy, gondolkozt�l m�r azon, hogy gy�gy�t� legy�l? – faggat�zott a f�rfi.

Hermione a f�le t�v�ig elpirult, �s t�tov�n az igazgat�ra n�zett.

- M�g csak most v�geztem el az �t�diket a Roxfortban, de b�jitalmesteri kurzusra fogok j�rni. Szeretn�k gy�gy�t�ssal foglalkozni – mondta.

- Ez nagyszer�! Ha mentort kell v�lasztanod, gyere csak hozz�m. �gy l�tom, te nem utas�tod el a mugli gy�gy�szatot – kacsintott r� a l�nyra.

- Nem, �desany�m mugli sz�let�s� volt – v�laszolta.

- Akkor h�t innen ered a dolog. Nekem �desap�m volt mugli, Merlin nyugosztalja, sajnos kor�n elhunyt, de �desany�m rengeteget mes�lt r�la, �s a nagysz�leimt�l is sokat tanultam a mugli vil�gr�l. Na, de n�zz�nk csak oda, csak fecsegek �s fecsegek. Biztosan be szeretn�nek menni hozz� – fordult az igazgat�hoz.

- Csak egy pillanatra, azt�n hazar�ngatom a gyerekeket, �s reggel majd visszaj�v�nk – mondta Albus.

- Rendben, akkor reggel tal�lkozunk. A viszont l�t�sra – hajtott fejet, majd els�t�lt.

Hermione pislogva n�zett ut�na.

- Rendes embernek t�nik… – t�n�d�tt el Dumbledore.

- Tal�n ut�na k�ne j�rni, ki tudja, m�g j�l j�het a seg�ts�ge – suttogta Hermione.

- Igazad lehet, reggel ut�na is n�zek. Most viszont menj�nk be – tan�csolta.

Ahogy bel�ptek m�r fordultak volna vissza, ugyanis Perselus anyja kez�t szorongatva n�m�n zokogott. Albusnak hirtelen esz�be jutott, hogy a recepci�n el kell int�znie n�h�ny dolgot, �gy kislisszolt a helyis�gb�l. Hermione t�tov�n l�pett oda a m�sikhoz, majd v�ll�ra tette a kez�t. Perselus oldalra n�zett, hogy ki van m�g jelen. Mikor �szrevette, hogy a l�ny az, megpr�b�lta abbahagyni a zokog�st.

- Ne, s�rj csak – sz�lalt meg cs�ndesen Hermione.

- Azt hittem elvesz�tem. Akkor is… ezen a napon halt meg. F�ltem, hogy… hogy tal�n ez a sors keze �s nem lehet megv�ltoztatni – suttogta rekedtesen.

- Furcsa ezt pont t�led hallani – mosolyodott el a l�ny.

- Tudom de…

- F�ltetted, mert szereted �t. Ennyi a nagy rejt�ly nyitja. Viszont biztons�gban van, m�r nem lesz semmi baja – suttogta a l�ny, mik�zben v�gigsim�tott a fi� k�nnyes arc�n.

- Biztos? - k�rdezte Perselus, ak�r egy kisgyerek, akit nyugtatni kell egy �jszakai r�m�lom ut�n.

- Rendben lesz, gyere – h�zta mag�hoz a fi�t �s szorosan �t�lelte.

Perselus olyan intenzit�ssal karolta �t a l�nyt, hogy Hermione egy pillanatig azt hitte meg fog fulladni. V�g�l viszont a szor�t�s �lel�ss� szel�d�lt, �s Hermione hagyta, hogy a fi� kis�rja mag�t a v�ll�n. Tudta, hogy ez egy olyan pillanat, amir�l ezut�n nem fognak besz�lni, de nem b�nta. Csak �r�lt, hogy Eileen rendbe fog j�nni, �s hogy a m�sik ennyire megb�zik benne. N�h�ny perccel k�s�bb elhagyt�k a helyis�get �s elindultak megkeresni az igazgat�t. Hermione v�gig fogta Perselus kez�t. A fi� nem igaz�n akart hazamenni, de Albus r�parancsolt, �gy k�nytelen volt elfogadni a dolgot.

Amint haza�rtek Hermione egy gyenge altat�t adott a m�siknak, hogy az valamit tudjon pihenni �s gyorsan �zent Jamesnek, hogy minden rendben van. A fi� nagyon megk�nnyebb�lt �s m�r jav�ban tervezte, hogy meg fogj�k l�togatni az asszonyt az ispot�lyban.

Perselus majdnem t�zig aludt. Mikor r�j�tt h�ny �ra van, ijedten ugrott fel �s rohant le a l�pcs�n. Hermione m�r v�rt r�.

- J� reggelt, egy�l, �lt�zz fel �s indulhatunk – utas�totta.

- Mi�rt nem �bresztett�l fel? – k�rdezte v�daskodva, mik�zben felkapott egy szendvicset.

- Mert a vizitel�s t�zig tart, csak azut�n kezd�dik a l�togat�si id�. Egy�l �s �lt�zz – mondta a l�ny ellentmond�st nem t�r� hangon.

Perselus nem is vitatkozott, megevett k�t szendvicset, ivott n�mi k�v�t, majd felrohant az emeletre �t�lt�zni. T�z perc m�lva m�r menetre k�szen �lltak a h�z el�tt �s v�rt�k a buszt.

- Nem �rtem, hogy mi�rt ne hoppan�lhatn�nk! – dohogta a fi�.

- Az�rt, mert nem lehet. M�r �gy is el�g nagy bajt okoztam ezzel tegnap. Reggel j�tt egy �zenet az igazgat�nak, hogy enged�ly n�lk�l hoppan�ltam. Alig tudta kimagyar�zni a dolgot – magyar�zta a l�ny. K�zben meg�rkezett a busz �s felsz�lltak r�.

P�r perc m�lva m�r az ispot�ly bej�rata el�tt �lltak. Csakhogy nem voltak egyed�l. Lily, Susann, Alice, Remus, Frank, Sirius �s James m�r r�g�ta v�rtak r�juk. Mindegyik�k kez�ben volt valami kis meglepet�s.

- Na v�gre, azt hitt�k sosem �rtek ide – s�hajtott fel James.

- Bocsi, tudj�tok a busz el�g z�r�s – mondta a l�ny. Azzal elindultak befel�.

Perselus led�bbent, hogy a t�bbiek mind az �desanyj�t akarj�k megl�togatni. Kiss� tal�n meg is hat�dott. Most el�sz�r �rezte �gy, hogy tal�n t�nyleg vannak bar�tai.

Eileent k�zben m�r �tsz�ll�tott�k egy k�rterembe, ahol k�t m�sik id�sebb boszork�nnyal fek�dt. Ahogy az ajt� kiny�lt �s megjelentek a fiatalok az id�s h�lgyek azonnal s�p�tozni kezdtek, hogy mennyire j� Eileennek.

- Sziasztok! Mit kerestek itt? – d�bbent meg a n�.

- J�tt�nk megl�togatni a vil�g legjobb �desanyj�t – mondta Perselus �s adott egy puszit anyj�nak.

- Mi pedig j�tt�nk megl�togatni a vil�g legszuperebb anyuka bar�tunkat – v�gta r� Sirius �s �tny�jtott egy hatalmas csokor vir�got.

- Gyerekek, nem is tudok mit mondani – szipogott a n�.

- Ne s�rjon kedves Eileen, csak mosolyogjon, az �gyis jobban �ll kegyednek – hallott�k meg a gy�gy�t� hangj�t, aki az ajt�ban �llt.

- Mr. Doyle, maga csak ne hazudjon nekem. Tiszt�ban vagyok vele, hogy kor�ntsem vagyok sz�p l�tv�ny – horkantott fel a n�.

- Akkor kegyed biztos rosszul l�t – kacsintott r� a f�rfi, mire Eileen elv�r�s�d�tt.

Perselus pislogva n�zte a jelenetet. Viszont nem csak neki t�nt f�l a furcsa szitu�ci�, hanem Siriusnak is.

- Piton, asszem a doki r�hajtott any�dra – suttogta oda.

- Ett�l tartottam – h�zta el a sz�j�t Perselus.

- Hogy van Eileen? – faggat�zott Hermione.

- A beteg�nk eg�szen j�l van. A sebei sz�pen hegednek, ha ilyen �tem� lesz a gy�gyul�s legnagyobb sajn�latomra holnaput�n m�r haza is mehet – biggyesztette le az ajkait a f�rfi.

- Legal�bb foglalkozhat a t�bbi beteg�vel – sziszegte Perselus.

- �, �gy is van el�g id�m r�juk. Viszont Eileen a legk�l�nlegesebb k�z�l�k – mondta a f�rfi egy gyomor remegtet� mosoly keret�ben. M�g folytatta volna, de egy n�v�rke szaladt be ut�na, hogy egy s�r�ltnek sz�ks�ge van a szak�rtelm�re, ez�rt a f�rfi elk�sz�nt �s tov�bb�llt.

- �n vagyok h�lye, vagy a doki fl�rt�lt veled? – bukott ki Lilyb�l a k�rd�s.

- Csak t�vedsz… - legyintett Eileen.

- Nem! – hallatszott az egybehangz� v�lasz.

- Ez a pasi helyes…

- Okos…

- M�velt…

- Gy�gy�t�…

- J� arc…

- Megmentett t�ged!

- Bej�ssz neki.

- Ez tuti!

- M�g csak az k�ne! – h�borodott fel Perselus.

- M�gis mi bajod lenne vele, ha any�dat randira h�vn�? – �rtetlenkedett Hermione.

- H�t csak ne h�vja randira az any�mat – v�gott durc�s k�pet a sr�c.

Eileen megcs�v�lta a fej�t, tudhatta volna, hogy fia mennyire f�lti �t.

- Kisfiam, nagy vagyok �s nem k�vetem el k�tszer ugyanazt a hib�t, tudok vigy�zni magamra – v�laszolta a n�.

Perselus fels�hajtott, nem akart veszekedni, f�leg a t�bbiek el�tt. Mivel j�val t�bben voltak a kellet�n�l, a t�bbiek sz�pen les�t�ltak az �tkezd�be, hogy ott v�rj�k meg Perselust �s Hermion�t. �k m�g fent maradtak besz�lgetni egy kicsit.

- Megmutatod a sebhelyed? – k�rdezte Hermione k�v�ncsian.

Eileen k�rben�zett, majd �vatosan lejjebb tolta a takar�t. Perselus kezdett els�padni, neki m�r ez is t�l sok volt.

- Ennyi el�g lesz – ny�g�tt fel.

- �gy t�nik, nem b�rod a v�rt – jegyezte meg Hermione.

- De b�rom, csak azt nem, ha ezek egy szeretteimen vannak – morogta vissza.

- A l�nyeg, hogy anyuk�d j�l van – vitatkozott a l�ny.

- Ja, csak egy hatalmas sebhely van rajta – morogta Piton.

- Fiam, �gy besz�lsz, mintha ez lenne az els� – s�hajtott fel a n�.

- J�l van, ink�bb hagyunk pihenni. Perselus gyere – kezdte el kifel� h�zni.

Piton maradni akart, f�leg, amikor �szrevette, hogy Mr. Doyle visszat�rt. Csakhogy Hermione tekintet�t l�tva ink�bb nem �llt le vele vitatkozni, am�gy sem lett volna sok �rtelme. Ink�bb megkerest�k a t�bbieket.

- Na, mi a helyzet? – k�rdezte James.

- Az a gaz cs�b�t� megint ott van vele – dohogta Piton.

- Perselus, te tot�l h�lye vagy! – jegyezte meg Lily.

- Most mi�rt? Nem l�tt�tok, hogy fl�rt�lt vele? – k�rdezte felh�borodva.

- Any�d meg�rdemli, hogy boldog legyen, ez a pasi pedig kifog�stalan – sz�gezte le Hermione.

- Honnan tudod? Tal�n lenyomoztad? Honnan tudod, hogy nem-e esetleg Voldemort k�me? Lehet, hogy any�mon kereszt�l akar eljutni hozz�nk vagy a Rendhez – suttogta Piton. Hermione azt hitte menten lefordul a sz�kr�l.

- Merlinre, te rosszabb vagy, mint Mordon. Szerinted tudom�st szerzett r�la, hogy te is a Rendhez tartozol �s az any�dat felhaszn�lva akar k�zelebb jutni Dumbledore-hoz? Hogy annyi v�d�b�b�jon kereszt�l meg�tkozta az any�dat, hogy perfor�l�djon a vakbele, �s pont hozz� vigy�k be? Te tiszta idi�ta vagy! – morogta Hermione �s �gy n�zett a m�sikra, mintha komplett idi�ta lenne.

Perselus ezut�n ink�bb nem is mondott semmit. Viszont mag�ban eld�nt�tte, hogy alaposan ut�naj�r ennek a gy�gy�t�nak.

Eileen, h�la Mr. Doyle gondos �pol�s�nak, hihetetlen gyorsas�ggal �p�lt f�l. Ahogyan a gy�gy�t� megj�solta, k�t nappal k�s�bb m�r az ispot�ly bej�rata el�tt b�cs�zkodtak egym�st�l.

- Mindent nagyon k�sz�n�k – mondta mosolyogva a n�.

- Csak a k�teless�gem tettem, nem szolg�ltam r� ilyen h�l�ra – hajtotta le kiss� sz�gyenkezve a fej�t a f�rfi.

- �n akkor is h�l�s vagyok �nnek – mondta a boszork�ny. M�g mindig el�g gyenge volt, �gy Dumbledore professzor t�mogatta.

- Eileen, megtenn�, hogy tegez�d�nk? Most m�r nem a betegem… - kezdte a f�rfi.

A n� kiss� elpirult, ami fi�nak k�l�n�sen nem tetszett.

- Rendben, Jacob, k�sz�n�k mindent – mondta m�g egyszer a n�. �m miel�tt elindultak volna a f�rfi m�g ut�nuk sz�lt.

- Esetleg elj�nn�l velem egy randev�ra? – k�rdezte teljesen elv�r�s�dve.

Hermione nem b�rta meg�llni, hogy ne kezdjen el kuncogni, Perselus viszont m�r vette volna el� a p�lc�j�t, hogy sz�t�tkozza a f�rfit.

- Hogy k�pzeli ez a… - sziszegte Perselus. Hermione alig tudta lefogni a kez�t, nehogy valami �r�lts�get csin�ljon.

- �n, igaz�n nem tudom, hogy mit is mondjak – szabadkozott Eileen.

- Ha �gy jobban �rezn�d magad, akkor j�jjenek a gyerekek is garded�mnak – aj�nlotta fel. Eileen t�tov�n fi�ra n�zett, majd Hermion�ra.

- M�g megbesz�lem vel�k – mondta v�g�l.

Jacob kiss� elszomorodott, de m�g �gy is villantott egy mosolyt a n� fel�.

- Rendben, akkor �rtes�ts, ha esetleg m�gis szeretn�l tal�lkozni, engem itt mindig megtal�lsz – mondta a f�rfi, majd biccentett egyet �s visszas�t�lt az �p�letbe.

- H�ha, ez azt�n a pasi! – �llap�totta meg Hermione, mire Perselus �gy n�zett r�, mintha a vil�g legsz�rny�bb dolg�t mondta volna.

- Te sem vagy sz�zas. Anya, megtiltom, hogy randev�zz vele! – fordult a n�h�z.

- Perselus, azt hiszem �desany�d egy okos �s intelligens n�. Majd � eld�nti, hogy mi j� vagy mi rossz neki.

- De h�t… - h�pogott Perselus, de v�g�l nem folytatta. L�tta anyja szem�ben, hogy mennyire rosszul esett neki a parancsolgat�sa.

Otthon, Eileent mindenki k�r�lugr�lta, kezdve a man�kt�l Perselusig bez�r�lag. M�r k�t napja volt otthon, �s igencsak unta a fekv�st. Hermione tan�cs�ra kifek�dt a kertbe egy nap�gyra �s ott olvasgatott. Sohasem szerette a t�tlenked�st, de tudta, hogy m�g pihennie kell.

- Mit csin�ljunk a h�tv�g�n? – �lt le mell� a l�ny.

- �n nem tudom, hogy m�g mit csin�lok, de azt tudom, hogy te m�sz Lilyhez – jelentette be a n�.

Hermione csak t�togni tudott.

- Nem gondolhatod komolyan, hogy �gy itt hagylak! Lily is meg fogja �rteni, hogy mi�rt nem megyek – hadakozott a l�ny.

- Hermione, fiatal vagy, �s r�d f�r a sz�rakoz�s, f�leg azok ut�n, hogy egy gyermekkorod m�r elvesztetted. �lvezd ki minden perc�t. Perselus �s a man�k pedig �gy is itt lesznek – mondta a n�.

- Na de…

- Nincs de, Hermione. Elm�sz Lilyhez, �n meg itthon maradok any�mmal – jelent meg Perselus h�rom poh�r limon�d�val.

- Perselus, m�r te is? – h�borodott fel a l�ny.

- N�zd kisl�nyom, �n elleszek itt, m�r am�gy sem maradok sok�ig �gyban – tiltakozott a n�. Hermione kikerekedett szemekkel n�zett r�, �gy t�nt, sokkot kapott.

- Hermione, mi van veled? – b�kte oldalba Perselus, mikor m�g egy perc m�lva is �gy meredt az anyj�ra.

- Kisl�nyodnak h�vt�l… - suttogta Hermione.

Eileen szel�den elmosolyodott, majd kit�rta karjait, hogy Hermione b�jjon oda hozz�, ak�r egy gyermek az anyj�hoz. A l�ny nem teket�ri�zott, gyorsan belesimult a v�delmez� karokba �s majdnem els�rta mag�t. Eileen �vatosan simogatta a fej�t, mintha csak meg akarn� nyugtatni.

- Sz�momra m�r te is a gyerekem vagy. Mindig is szerettem volna egy olyan kisl�nyt, mint amilyen te vagy – suttogta a n�.

Perselus b�r kiss� f�lt�keny volt, m�gis valahol j� volt n�znie, ahogy Hermione �s az anyja mennyire megszerett�k egym�st.

- K�sz�n�m – suttogta a l�ny.

- Na j�l van, ne b�suljunk. Ink�bb seg�tsetek kital�lni, hogy mivel lepjem meg ma este a vend�g�nket… - mondta vid�man Eileen.

- Vend�g�nket? – k�rdezett r� egyszerre a k�t fiatal.

- Igen, Albus ma elhozza Mr. Doyle-t, vagyis Jacobot – jav�totta ki mag�t.

- Anya, ezt nem gondolhatod komolyan! – pattant fel Perselus a kerti sz�kb�l.

- Ez tal�n t�l korai, nem? M�rmint r�gt�n idehozni a h�zba? – k�telkedett Hermione.

- Csak nyugalom, Albus volt olyan kedves �s leellen�rizt�k Mordonnal egy�tt a k�r�semre – mondta a n�, �s el�gedetten konstat�lta, hogy a gyerekek milyen k�pet v�gnak.

- M�gis mikor? M�g nekem se siker�lt inform�ci�kat szereznem r�la – h�ledezett Perselus.

- Kisfiam, any�d m�r akkor k�mkedett, amikor te m�g gondolatban sem volt�l – v�gta r� kiss� s�rt�d�tten a boszork�ny.

- Ok�, de mi is itt lesz�nk – ragaszkodott hozz� a l�ny.

- Term�szetesen, s�t, Albus is itt lesz eg�sz este – mondta a boszork�ny el�gedetten.

Perselus ugyan tiltakozott m�g egy kicsit, de nem sok mindent tehetett. Az anyja ezt m�r r�gen eld�nt�tte.

Hermione seg�tett kiv�lasztani a megfelel� ruh�t, sem t�l szolidat, sem t�l kih�v�t. Odakint ter�tettek meg, pont mint amikor a bar�taik is itt voltak. Albus el�bb m�g ben�zett hozz�juk, hogy minden rendben van-e.

- Hogy �llnak az el�k�sz�letek? – k�rdezte Perselust�l.

- J�l, azt hiszem. Viszont szerintem ez nagyon nem j� �tlet, biztosan meg lehet benne b�zni? – k�rdezett r�.

- Biztos�thatlak r�la, hogy megb�zhat�, �s nem �ll kapcsolatban a s�t�t oldallal – nyugtatgatta.

- Rendben, de a p�lc�mat k�zn�l tartom.

- Ahogy gondolod, most viszont megyek, elhozom Jacobot – mondta, majd kis�t�lt a kapun. Perselus morgol�dott m�g egy sort, de nem sok�ig tudott egymag�ban bosszankodni, mert p�r perccel k�s�bb Albus m�r nem egyed�l t�rt vissza. Egy bek�t�tt szem� f�rfival a karj�n jelent meg. Hermione sietett el�j�k nagy lelkesed�ssel.

- Mr. Doyle, m�r v�rtuk – k�sz�nt�tte sz�les mosollyal.

- �, Ms. Dumbledore, r�szemr�l a megtiszteltet�s, hogy itt lehetek – hajolt meg a f�rfi.

- Doyle – mordult r� Perselus.

A gy�gy�t� bar�ts�gosan kezet ny�jtott fel�, mire Perselus igyekezett szor�t�s�val a legnagyobb f�jdalmat okozni a m�siknak. Albus l�tva, hogy b�r Doyle nem adja f�jdalomnak jel�t, keze lassan m�gis feh�redni kezd, megk�sz�r�lte a tork�t.

- �hm, azt hiszem, beljebb mehetn�nk – tan�csolta, majd a kert h�ts� r�sz�hez vezette a vend�get.

Eileen most is ott �lt az egyik padon �s a tengert b�multa. Jacob egy pillanatra megdermedt, ahogy megl�tta a n�t. Az m�g csod�sabb volt, mint amire eml�kezett. Eileen fel�j�k fordult �s elmosolyodott.

- Mr. … vagyis Jacob, �r�l�k, hogy elfogadtad a megh�v�st – mondta a n�.

A f�rfi illend�en kezet cs�kolt a n�nek, majd el�b�v�lt egy csokor vadvir�got �s a boszork�nynak adta. Szemmel l�that�an Eileen el volt b�v�lve.

- C�, m�g egy rendes csokrot sem tud el�var�zsolni. Mindenki tudja, hogy a n�k a v�r�s r�zs�t szeretik – jegyezte meg rosszm�j�an Perselus.

Hermione fels�hajtott, majd cs�ndesen megsz�lalt.

- Szerintem te t�ved�sben vagy. A v�r�s r�zs�t �ltal�ban az �res fej� �s felsz�nes n�k szeretik – jegyezte meg.

- �, �s ezt honnan tudod olyan biztosan? – k�v�ncsiskodott a fi�.

Hermione fels�hajtott, nem igaz�n volt kedve err�l besz�lgetni, de ha m�r r�k�rdezett. Mik�zben bementek egy kis friss�t��rt hozz�fogott.

- Lily kedvence a feh�r liliom, Alice szereti a fr�zi�t, Susann a gard�ni�t kedveli, Eileen a vadvir�gokat szereti…

- �s te? – bukott ki a k�rd�s Pitonb�l.

- �n az �riszt – v�laszolta a l�ny.

- Na �s mi�rt?

- Mert a vir�goknak jelent�se van. A feh�r liliom: a tisztas�g, a m�lt�s�g jelk�pe. Ha ilyet kapsz, tudod, hogy az, aki adta tisztel t�ged �s megbecs�l. A fr�zia azt jelenti, mindig b�zhatsz bennem. Alice-nek a bizalom mindenn�l fontosabb, �s az, hogy m�sok tudj�k, megb�zhatnak benne. A gard�nia jelent�se, titkos szerelem. Susann b�r visszafogott �s nem sokszor mutatja meg val�di �rz�seit, mindig is arra v�gyott, hogy megismerje az igazi szerelmet.   Vadvir�goknak is saj�tos jelent�se van, a b�zavir�g a rem�nyt szimboliz�lja, a pitypang a h�s�get, a hajnalka az �lel�s vir�ga, az ibolya a szer�nys�g jelk�pe �s �gy tov�bb. Egy vadvir�g csokorban szinte minden �rzelem megtal�lhat�.

- �s az �risz? – faggat�zott tov�bb Piton.

- H�s�g, rem�ny, b�lcsess�g, bar�ts�g, hogy fontos vagyok valaki sz�m�ra – fejezte be. Perselus m�lyen hallgatott, � is ismerte ezeket a vir�gokat, sokat alkalmazott a b�jitalk�sz�t�s sor�n, de �gy m�g egyik ut�n sem n�zett ut�na.

- �s a r�zsa? – bukott ki bel�le az utols� k�rd�s.

- Sz�nt�l f�gg�, a v�r�s a szenved�ly jelk�pe, a s�rga a f�lt�kenys�g�, a feh�r az �rtatlans�g�. A r�zs�t a szerelem vir�gak�nt �ltal�nos�tott�k. Minden szerelmes reg�nyben r�zsacsokrot kap a l�ny, ami ut�n a f�rfi karj�ba omlik. Ez egy nagy baroms�g. A r�zsa sz�p, gy�ny�r�, de a legt�bb n�t jobban meghatja, ha m�s vir�got kap. Tal�n ebb�l is arra k�vetkeztetnek, hogy �k k�l�nlegesek.

- Ezek szerint r�zs�t adni sablonos �s nem er�lteted meg magad vele – j�tt r� a f�rfi.

- Pontosan. Egy r�zsacsokrot b�rmikor el�rittyentesz, de az igazi m�g�ttes �rz�seket nem adja vissza. Csak egy sablon, egy giccs, semmi t�bb – fejezte be a l�ny.

K�zben m�r meg�rkeztek �s mivel el�g hangosan besz�lgettek a feln�ttek is hallott�k �ket.

- Hermione, a sz�vemb�l sz�lt�l – emelte r� pohar�t Jacob.

- �n csak azt mondtam, amit gondolok.

- Hermione igaz�n k�l�nleges l�ny. �gy megszerettem mintha a saj�tom lenne – mondta Eileen.

- J� lehet, ha az embernek vannak gyermekei – cs�szott ki a f�rfi sz�j�n.

- Ezek szerint mag�nak nincs – �llap�totta meg Perselus.

A gy�gy�t� vett egy m�ly l�legzetet �s belekezdett.

- Akkor elmes�lem �letem t�rt�net�t…

<<      >>

Hozz�sz�l�sok megjelen�t�se

S�g� 2 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2013.10.17. 23:12 noncsi5555 Szia, nagyon j� volt. K�v�ncsian v�rom, hogy mik�nt alakulnak a dolgok Eilen �s a doki k�z�tt, ill. hogy milyen titok van a doki m�ltj�ban. Perselus aranyos volt, ahogy az anyj�t v�dte a dokit�l. V�rom a folytat�sr.

2013.10.17. 20:36 Vardo M�r nagyon v�rtam a folytat�st, �s csak annyit csal�dtam benne, hogy m�r megint v�ge lett, �s v�rhatok minimum k�t hetet am�g megtudom a folytat�st. egysz�val  gyorsan k�rem a t�bbit.