|
Kényes helyzetek
( Csak erős idegzetűeknek :P )
Hermione félrevonult, hagyott egy kis magányt a párocskának. Vágyakozva nézett ki az ablakon, furcsa volt számára, hogy minden ennyire csöndes. Minden teljesen normális volt és átlagos. Odakint gyerekek bicikliztek az utcán, egy fagyis kocsi pedig éppen most fordult be az utcába. Ezt meghallva Petunia és barátja trappolva szaladtak le a lépcsőn.
- A fagylaltost hallottam? – kérdezett rá Vernon.
- Igen, most fordult be a sarkon – válaszolta Hermione.
A páros kézen fogva szaladt ki az ajtón. A lánynak furcsa érzése támadt. Még ők is boldogok voltak, együtt. Neki ez miért ilyen nehéz, ha még Petuniának is sikerül?
Újra magányosnak érezte magát. Visszafordult a konyha felé, ahol Lily James ölében ült és éppen kuncogva magyarázott valamit a srácnak. Kezdett elege lenni, akármerre is nézett mindenhol boldog emberek, boldog párok és boldog családok voltak. Mintha egy régi filmbe csöppent volna: pacsuli szag és vattacukor hegyek.
- Émelyítő – húzta el a száját.
- Mondtál valamit? – kiáltott oda Lily.
- Mi? Ja, nem!
- Akár vissza is jöhetsz, már megbeszéltük, amit kellett – mondta James.
Hermione visszakullogott és nem túl nőiesen levágta magát a székre, karba fonta kezeit és bosszúsan meredt a limonádés kancsóban lebegő citromkarikákra, mintha mindenről azok tehetnének.
- Még mindig ennyire bosszant Sirius? – kérdezett rá Lily.
- Á, nem, csak… Minden olyan rossz. Ti egy pár vagytok, Alice-nek ott van Frank, Susann is hamarosan bepasizik, még Eileen is talált valakit, én meg itt árulom a petrezselymet. Ez annyira nem ér! – hisztizett a lány.
James elvigyorodott és szíve szerint kimondta volna az első embert, aki megoldaná a lány problémáját, de a Lily keze által az oldalába nyilalló fájdalom beléfojtotta a szót.
- Hermione, holnap menjünk el az állatkertbe – ajánlotta fel Lily.
- Rendben, de James is jön, nem? – kérdezett rá.
- Persze, még nem jártam mugli állatkertben – vágta rá a srác.
- Akkor jobb lesz, ha maradok. Mindig a nyakatokon lógok és bevallom nem kellemes a gyertyatartó szerepe. Sirius társaságára pedig egyáltalán nem vágyom – fintorodott el.
- És ha szerzek melléd partnert? Úgy értem olyat, akit el tudsz viselni. És persze részetekről ez nem randi lenne – vágta rá Lily.
- Talán, de nem biztos – sóhajtott föl a lány. Végül abban maradtak, hogy másnap reggel kilenckor indulnak. James elköszönt, Hermione pedig úgy döntött lezuhanyozik.
Lily ezalatt sem tétlenkedett.
- Félvér Herceg. Liliom hívja Félvér Herceget! – suttogta.
Pár másodperc múlva megjelent előtte Perselus arca.
- Szia, történt valami? – kérdezett rá.
- Igenis és nem is. Segítened kell… - kezdett bele.
- Mégis mi történt?
- Hülyeséget csináltam – görbült le Lily szája, mire Piton morgolódni kezdett.
- Lily, annyi eszed lehetne, hogy nem a vakvilágba szexeltek Potterrel, tőlem hiába is kérsz bármilyen bájitalt, nem csinálom meg… - hadarta.
- Állj! Mi nem szexeltünk! – tiltakozott a lány.
- Nem? Akkor mit rontottál el?
- Hermione… Rendben az elejéről, de gyorsnak kell lennünk, mert hamarosan visszajön. Szóval James és én dupla randit szerveztünk, mert Siriust nem lehetett lerázni, így Hermione megkegyelmezett nekem és eljött velünk. Sirius nem nyúlkált, magához képest normális volt, de egyfolytában járt a szája. Az őrületbe kergette vele. Mikor hazaértünk James megcsókolt és Sirius valamiért úgy érezte, hogy fel lett hatalmazva. Majdnem felkente Hermionét a falra, mire ő lekevert neki egy hatalmasat és sírva berohant. Majdnem mi is összevesztünk, most pedig jóvá akarom tenni a dolgot – hadarta el egy szuszra.
- Szóval Black megcsókolta…
- Igen, de Hermione nem akarta. Totál kiakadt és nem is akarja látni Siriust. James és én holnapra állatkerti látogatást tervezünk, de Hermione egyedül nem akar jönni, mert nem akar zavarni, én pedig megígértem neki Jamesszel, hogy kerítek valakit, aki normális és megbízható, és ez nem randi lenne, csak baráti kirándulás. Könyörgöm, gyere velünk! – szinte már esedezett.
Perselus pislogott párat.
- Akkor most randizzak Hermionéval?
- Nem randi, csak sima baráti kirándulás, csak ne legyen egyedül, veled meg amúgy is jól kijön. Kérlek! – pislogott rá szépen.
Perselus felsóhajtott, mit tehetett volna. Lilyt nem hagyhatja cserben, meg hát legalább ő is kimozdulna, és Hermione is hiányzott már neki.
- Rendben. Mikorra legyek ott?
- Jaj, örök hálám érte! Kilencre gyere. Tényleg köszi. Szia!
- Szívesen, szia – köszönt el a srác is. Még éppen időben, mivel Hermione ekkor lépett be az ajtón.
- Kivel beszéltél?
- Én? Ja, Alice keresett. Egy ruhát akart megmutatni – kuncogta Lily.
- Aha, de ugye tudod, hogy ez a tükör nem pont erre van? - kérdezte Hermione komoly képpel.
- Hermione lazíts már. Különben is, megvan holnapra a pasid – mosolyodott el.
Hermione felvonta szemöldökét és kétkedve nézett a másikra.
- Aha, és ki az?
- Egy barátom – válaszolta Lily.
- ÉS ki az? – kérdezett rá még egyszer.
- Úgy se mondom meg! Na, megyek zuhanyozni – pattant föl és kivágtatott a szobából. Hermione bosszúsan huppant le az ágyra és igyekezett kitalálni, hogy vajon ki lehet az a fiú. Újra és újra átrágta magát a dolgon és mindig ugyanoda jutott vissza.
- Remus, biztos ő lesz – állapította meg. Tudta, hogy a fiú már egyszer célzott rá, hogy lenne esetleg esélye nála, így ez a felfedezés ismét gyötörni kezdte. Félt, hogy esetleg Remusszal is úgy jár, mint Siriusszal. Ezt pedig nem akarta.
Lily annyi ideig tollászkodott, hogy Hermionét csakhamar elnyomta az álom. Álmában az állatok kiszabadultak a ketrecükből és mind a lányt kezdték el üldözni, és senki sem akart rajta segíteni, mert mindenki a párjával volt elfoglalva.
Reggel az ébresztőóra csörgésére ébredt. Lily ruganyos léptekkel pattant ki az ágyból és dudorászva sietett le a konyhába.
- Hermione, kelj fel, egy óra múlva itt lesznek a fiúk – mondta, majd eltűnt.
Hermione bosszúsan fordult egyet a másik oldalára. Nem volt kedve ehhez az egészhez. Mármint kedve az lett volna elmenni, csak azt a párosan szép az élet teóriát felejtette volna el mindenki. Eldöntötte, hogy nem foglalkozik a dologgal és föl sem fog kelni. Persze Lily fél óra múlva kiimádkozta az ágyból, így a lány hálóingjében, kissé kócosan caplatott le a lépcsőn.
- Merlinre, így mit fog hozzád szólni? – kérdezte bosszankodva.
- Nem érdekel, legalább tuti nem akar lesmárolni, és ja, elfelejtettem mondani. Nem megyek sehova – jelentette ki a lány miközben beleharapott egy pirítósba.
Lily éppen mosogatott, amikor megszólalt a bejárati csöngő.
- Tuni, kinyitnád? – kiáltotta el magát Lily.
- Nem! A te nyamvadt ismerőseid, nem az enyémek! – ordította vissza.
Hermione felsóhajtott, majd letette pirítósát és elindult az ajtóhoz. Nem foglalkozva azzal, hogy éppen hogy néz ki, szélesre tárta, ám mikor meglátta James és Perselus döbbent arckifejezését elbátortalanodott.
- Szia, bemehetünk? – kérdezte James.
- Aha… - nyögte a lány, majd megvárta míg a fiúk belépnek és becsukta az ajtót.
- Te leszel a párom? – bukott ki belőle a kérdés.
Perselus bólintott.
- Igen, Lily szólt, hogy van e kedvem jönni és mivel anyám ma amúgy is randizik azzal a fazonnal, gondoltam nem utasítom vissza, de te így akarsz jönni? – kérdezett rá.
Hermione végignézett magán és igencsak nívón alulian festett.
- Nem… Éppen öltözni akartam - azzal elindult a lépcső felé.
- Nocsak, az előbb még nem akartál jönni, vajon miért gondoltad meg magad? – kérdezte Lily gonoszul.
- Lily! – kiáltott vissza Hermione és megszaporázta lépteit.
- Ha segítség kéne, szólj és megyek – kiáltott utána a lány.
A két fiú közben helyet foglalt a konyhában.
- Nem kell! – szólt vissza Hermione. Azonban csakhamar rájött, hogy nincs egy normális gönce sem. – Lily! – kiáltotta el újra magát, mire a vörös hajú lány elégedetten elmosolyodott.
- Megyek már – sóhajtott föl, és letette a félig elmosogatott tányért.
- Menj csak, majd befejezem – ajánlotta fel Piton.
- Perselus, egy tündér vagy – nyomott egy puszit az arcára, majd elszaladt.
- Tündér… Hah, csak ne hirdesd! – bosszankodott a srác.
James meglepetten figyelte az egész jelenetet. Főleg, hogy Piton tökéletesen mozgott a konyhában, pálca nélkül csinált mindent és ráadásul mindennek tudta a pontos helyét is.
- Te nem először mosogatsz – állapította meg.
- Hogy mondod? – fordult hátra Perselus.
- Úgy értem, hogy itt – mutatott körbe, majd ő is felállt és odaállt törölgetni a másik mellé.
- Igazad van. Sok időmet töltöttem itt. Mióta megismertem Lilyt, azóta jóformán ez a második otthonom. Mrs. Evans mindig nagyon kedves volt velem – vallotta be a srác.
- Akkor ti tényleg együtt nőttetek fel – dünnyögte James.
- Igen, de mielőtt féltékenykedni kezdenél, már túljutottam rajta… Mármint, úgy értem, hogy te is tudod, mennyire szerettem Lilyt, de már tényleg… tényleg csak barátok vagyunk. Azt hiszem – felelte kissé elbizonytalanodva.
- És minek köszönhető ez a változás? Csak nem egy csinos kis barnának? – kérdezte vigyorogva James.
- Hermione is csak egy barát… - hárított Piton.
- Na persze, én meg a bátyád vagyok, mi?
- Még csak az kéne! – fintorodott el Perselus, James pedig nevetni kezdett.
Eközben az emeleten lázas ruhaválogatás folyt. Hermione sorra dobálta szét ruháit és már-már hisztérikusan keresett valamilyen elfogadható göncöt.
- Lily, segíts már! Nincs egy normális ruhám…
- Bezzeg mikor Siriusszal mentünk, akkor nem voltál így felpörögve – jegyezte meg rosszmájúan Lily.
- Ó, fogd már be és inkább segíts… Fenébe, csak farmerjaim meg pólóm és blúzom van – nyögött föl elkeseredetten.
- Szóval csinos akarsz lenni? – kérdezte Lily.
- Hát persze, hogy az! Ostoba kérdéseket ne tegyél fel – mordult rá Hermione.
- Előbb ismerd be – erősködött Lily.
- Mit is? – fordult felé.
- Hogy tetszik neked – vigyorogta Lily.
- Most komolyan ilyenekkel akarsz szívatni, amikor odalent vannak?
- IGEN! – bólogatott erősen a vörös hajú lány.
Hermione felsóhajtott, vagy ellenkezik és a fiúkat váratják, vagy beismeri és akkor végre mehetne is.
- Oké, tetszik és jó lenne, ha nem úgy emlékezne rám, ahogy az előbb látott, szóval segíts valamilyen ruhát találni. MOST! – az utolsó szót már szinte üvöltötte, mire Lily kinyitotta a szekrényét és kivett belőle egy ruhát.
Hermione nem sokáig vacakolt, gyorsan magára kapta, ám a ruha térd alá ért. Lily majdnem egy fejjel magasabb volt nála.
- Jó lenne, ha rövidebb lenne – sóhajtott fel.
 - Vedd le, én elintézem, addig csináld meg a hajad – utasította.
Hermione így is tett, elsietett a fürdőbe, gyorsan összeszedte magát és mire visszaért a ruha már egy arasszal a térde fölé ért.
- Imádlak!
- Tudom, na, én is magamra kapom a ruhám és mehetünk is – mondta. Mikor készen voltak, elindultak lefelé, de a fiúkat legnagyobb megdöbbenésükre nem az asztalnál ülve találták, hanem a mosogatónál állva.
- Ezek mosogatnak? – döbbent meg Hermione.
- Nagyon úgy fest. Két álom pasi – kuncogta Lily. Erre már a fiúk is megfordultak és örömmel konstatálták, hogy a lányok útra készen állnak. Lily még felkiabált nővérének, hogy csak késő délután érnek haza, majd kiléptek az utcára és elindultak a buszmegálló felé.
James és Lily kézen fogva sétáltak és élénken beszélgettek valamiről, míg Hermione és Perselus néma csöndben kullogtak egymástól legalább harminc centis távolságban. Hermione nem éppen erre számított. Ő a szokásos fesztelen beszélgetést és közvetlen megnyilvánulást várta, azonban ez merőben az ellentéte volt. Piton agya lázasan kattogott, hogy mit is kezdjen a kialakult helyzettel, mielőtt még véglegesen elrontana valamit.
- Hermione… Nagyon csinos vagy - próbálkozott meg vele, és már szabályosan szakadt róla a víz, mire ezt a pár szót kinyögte.
Hermione pislogott párat, majd nevetni kezdett. Perselus bosszúsan meredt rá. Nem gondolta volna, hogy az erőfeszítéseit így viszonozzák.
- Na kösz, én itt töröm magam te meg kinevetsz – bosszankodott.
- Jaj nem! Csak ez a helyzet. Perselus, ez nem egy randevú, csak legyél önmagad. Sikerült már átnézned a könyvet? – terelte a témát. Igazából jobban szíven ütötte a fiú esetlen bókja, mint azt kimutatta.
- Én azt hittem azt várod el, hogy úgy viselkedjek, mintha mi… járnánk, de akkor rendben. A könyvet még nem teljesen néztem át, de már több mint a felén túl vagyok, és találtam valami érdekeset – könnyebbült meg.
- Nyugalom, egy időre elegem van a pasikból, nem vagy veszélyben – piszkálódott Hermione. Piton felhorkantott, és nem bírta ki, hogy ne szóljon oda.
- Black még mindig idiótán viselkedik – vette halkabbra.
- Ne is mond ki előttem a nevét. Nem egy pofont kellett volna lekevernem neki, hanem betörnöm az orrát, mint harmadikban Dracónak – sziszegte a lány dühösen.
- Á, szóval te voltál? Draco nem akarta elárulni, hogy ki tette, csak annyit mondott, hogy sokan voltak – somolyogta a fiú.
- Nem is ő lenne, ha nem lódítana – sóhajtott fel Hermione.
Lassan megérkeztek a buszmegállóba, ahol már voltak páran.
- Mégis menyi idő, mire odaérünk? – faggatózott James.
- Úgy másfél óra…
- Másfél órát akarsz zötykölődni? Menjünk inkább a Kóborral – suttogta James.
Lily tanácstalanul nézett a másik kettőre, mire azok vállat vontak. Nekik édes mindegy volt, hogy mivel jutnak oda. Végül otthagyták a buszmegállót és egy félreeső utca felé vették az irányt. Nem telt bele három percbe és a busz már ott is volt.
- Hova lesz a kiruccanás, fiatalok? - kérdezett rá a kalauz.
- Londoni állatkert – válaszolta James, majd kifizette a jegyeket és már száguldottak is. James jó szorosan tartotta karjaiban Lilyt, nehogy elessen. Perselus és Hermione most sem voltak szerencsésebbek, mint pár héttel azelőtt. A lány szabályosan felkenődött a busz oldalára, míg Perselus teljesen hozzápréselődött.
- Bocs – nyögte a fiú, és próbált némi levegőt hagyni a boszorkánynak.
- Semmi baj, csak egy kicsit megütöttem a hátam – felelte Hermione.
Perselus, hogy enyhítse valamennyire a másik fájdalmát, egyik kezét a hátára csúsztatta és derekánál fogva közelebb húzta magához. Hermione szívverése felgyorsult, ahogy a fiú mellkasának préselődött. Úgy érezte, hogy bármi is történjen, az csakis jó lehet. Két karját Perselus köré fonta és fejét a fiú mellkasára fektette. Hallotta Perselus szívverését, ami igencsak hasonlított az övéhez. Nem bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon.
Ahogy a lány átölelte és hozzábújt, Piton alig mert lélegezni. Mikor a kis kezek megérintették a hátát, egy reszketeg sóhajt hagyta el ajkát. Csak remélni merte, hogy a lány nem jön rá, mennyire örül a jelenlétének. Már éppen kezdte élvezni, hogy a törékeny test – ami tökéletesen beleillett a karjaiba – szorosan mellette van, mikor a busz hirtelen megállt.
- Gyerünk fiatalok, nem érünk rá egész nap – sürgette őket a kalauz.
Lily és James azonnal leszálltak és Perselus is igyekezett utánuk. Hermione legnagyobb szívfájdalámra, ekkor már nem karolta át őt. Egyenesen a pénztárhoz sétáltak, ahol James rögtön meg is vette magának és Lilynek a belépőjegyet. Hermione következett a sorban, és már készítette a pénztárcáját, mikor Perselus megfogta a kezét.
- Hagyd, majd én – állította le.
- De nem kell… ez nem egy randevú, nem kell ezt csinálnod – szólt rá Hermione kissé halkabban.
- Akkor is. Tudod egy olyan korban élünk, amikor a férfiak még udvariasak a nőkkel – morogta Piton.
Hermione végül föladta, és hagyta, hogy Perselus vegye meg a belépőjegyét. Lilyék már a kapunál jártak, mire ők végre túljutottak a pénztáron.
- Köszönöm, és ígérem, hogy meghálálom – mosolyogta a lány.
- Meghálálod? Mégis hogy gondoltad? – lepődött meg Piton.
Hermione arcán az őszinte mosoly kissé hamiskássá változott, majd lábujjhegyre állt és nyomott egy puszit a másik arcára.
- Majd csak kitalálsz valamit, elvégre te vagy az én félvér hercegem – suttogta a lány. Perselus döbbenten állt még mindig egyhelyben, és észre sem vette, hogy a boszorkány már régen odaért Lilyékhez.
- Te, mit tettél Pitonnal? Totál leblokkolt – jegyezte meg James.
- Fogalmam sincs miért ilyen – vont vállat. Lily azonban nagyon is értette a dolgot. Tehát barátnője elkezdte kideríteni, hogy igazából hányadán is állnak egymással.
- Perselus gyere már – sürgette James. A fiú alig tért magához, de lassan odakeveredett melléjük így végre elindulhattak. Mindent szépen sorra vettek. James és Lily nem engedték el egymás kezét egy pillanatra sem és egyre többször lehetett őket csókolózáson kapni. James még az elején elővette a fényképezőgépét, és nem átallott többek közt Perselust és Hermionét is lencse végre kapni.
- James, legalább csináld rendesen! – bosszankodott Lily.
- Miért, hogy kéne csinálnom?
- Perselus állj oda Hermione mellé és öleld át – utasította.
Perselus kissé tétován lépett oda a lány mellé, majd esetlenül megpróbálta átölelni. Hermione egyre jobban zavarba jött és kissé elpirult, ahogy lassan belesimult a fiú karjai közé. Ismét jött a jól ismert érzés, mely boldogságot hozott mindkettőjük lelkébe.
- Nagyon jó lesz, de nézzetek már egymásra egy kicsit – bíztatta őket a lány.
Hermione picit eltávolodott, hogy felnézhessen a fiúra. Az úgy tűnt még mindig zavarban van.
- Merlinre, bezzeg a buszon tök spontán tudtátok egymást ölelgetni – morogta Lily.
- Hagyd, ami nem megy, az nem megy – sóhajtott föl James és eltette a fényképezőgépet. Hermione hirtelen nevetésben tört ki és csakhamar követte Perselus is. Lily értetlenül nézte a jelenetet.
- Ti meg min nevettek?
- Semmin… - legyintett Hermione, majd tovább indultak.
Már legalább két órája mászkáltak ide-oda. Bementek az üvegházba, ahol olyan nagy volt a páratartalom, hogy Hermione hajának térfogata a háromszorosára nőtt meg. A lány kénytelen volt befonni rakoncátlan tincseit, hogy legalább valamilyen emberi kinézete legyen, és ne tévesszék össze egy oroszlánnal.
- Nem eszünk valamit? – kérdezett rá Lily.
- De mit szeretnétek?
- Hot-dog, hamburger, pizza? – sorolta Hermione.
- Ezt mindet? – lepődött meg Piton.
- Nem, csak felsoroltam – legyintett a lány.
Miután nagy nehezen sikerült eldönteni, hogy hot-dogot fognak enni kerestek egy árnyékos kis részt a parkban és letelepedtek a fűre. Perselusnak voltak kétségei az ételt illetően, de kellemesen csalódott, mivel az egészen jó ízű volt.
- Na, szerintem pihenjünk még egy kicsit és beszélgessünk – ajánlotta James.
- Nem vagy te egy kicsit lusta, Potter? – kezdte el piszkálni Lily.
- Nem, csak ez egy jó alkalom, hogy beszélgessünk.
- Vagyis nincs itt Sirius és most lehet olyasmiről is beszélgetni, amit ő félreért? – kérdezte Hermione felvont szemöldökkel.
- Valami olyasmi. Na, ki kezdi élete legcikisebb helyzetével? – kérdezte tenyerét összedörzsölve. Ahogy körbenézett, tekintete azonnal megtorpant Lilynél. A lány kissé kelletlenül mocorogni kezdett, nem igazán fűlött hozzá a foga, de végül megtette.
- Jól van, bármi lehet? – A többiek bólintottak.
- Kíváncsian hallgatunk – vigyorogta James.
- Hát legyen. Életem legcikisebb helyzete az volt, amikor elmentem fürdeni a prefektusi fürdőbe, de mire végeztem eltűnt a ruhám és a pizsamám. Azóta sem tudom, hogy hogyan kerültek vissza a szobámba, de nekem egy kis törölközőben kellett éjjel tizenegykor végiggrasszálnom egészen a Griffendél toronyig. Ráadásul belefutottam Lumpsluck professzorba is – felelte elborzadva a lány.
James kínjában megköszörülte a torkát.
- Te voltál! – tátotta el a száját Hermione.
- Oké, én voltam… - vallotta be a srác.
- Te szemét kis dög! Belopóztál és… Merlinre, te láttál zuhanyzás közben! – riadt meg Lily. James elvörösödött, nem éppen így tervezte a dolgot.
- Hát nem leskelődtem… csak annyit láttam belőled, hogy a kádban fekszel a habok alatt, de már az is elég volt, hogy ott és azonnal beléd szeressek – vallotta be.
Lily nem tudta, hogy dühös legyen a másikra, vagy hozzábújjon.
- Ez akkor is szemét húzás volt, ezért most te jössz – mordult föl Hermione.
James fészkelődni kezdett, nem tudta, hogy elmondja-e vagy sem.
- Elmondom, de esküdjetek meg, hogy nem mondjátok el senkinek – megvárta, míg a többiek belemennek, majd hozzákezdett. – Oké, ez idén történt februárban. Edzést tartottunk és kissé elhúzódott a dolog. Edzés után mindenki egyenesen ment a kastélyba, de én még ott maradtam elpakolni. Szerencsétlenségemre elcsúsztam a sárban és tiszta kosz lettem, így kénytelen voltam lezuhanyozni odakint az öltözőben. Már majdnem készen voltam, amikor kinyílt az ajtó és megjelent Michael West…
- A hollóhátas terelő? – kérdezett rá Lily.
- Az. Szóval gőzöm se volt, hogy mit keres ott, de elkezdett vetkőzni. Nem akartam kötözködni vele, gondoltam tuti valami elromlott az ő öltözőjükben és ide jött át. Már éppen menni készültem a törölközőt is magam köré tekertem, amikor szabályosan a falhoz nyomott és le akart smárolni. Nem tudtam védekezni, mert a kezemmel tartottam a törölközőt, hogy le ne essen. Végül föladta és elkezdte csókolgatni a nyakam, de akkor telt be a pohár, amikor már a törölközőm akarta lerángatni rólam és taperolni kezdett… Nemes egyszerűséggel tökön rúgtam és kirohantam.
- Merlinre, ez már majdnem erőszak! – hüledezett Hermione.
- De mázlira megúsztam, aztán kiderült, hogy szerencsétlennek valaki szerelmi bájitalt kevert a töklevébe – rázta meg a fejét James, mire Piton összehúzta magát. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rá.
- Merlinre Perselus, ezt nem hiszem el! – fakadt ki Lily.
- Te tetted? Majdnem megdugott az az idióta! – háborgott James.
- Mentségemre szolgáljon, hogy Blacknek szántam a kis pót Valentin napi ajándékot, amiért a meccsen lelökött a seprűről és három napig élveznem kellett a javasasszony gügyögését – morogta Piton.
- Sirius csak úgy lelökött? – hüledezett Hermione.
- Ez igaz, jól le is hordtam őt emiatt, sőt a következő meccsre ki is tiltottam a csapatból. Perselus tíz métert zuhant – húzta el a száját James.
- Na jó, inkább lépjünk. Perselus gyónd meg bűneid – szólította fel Lily.
Piton beletúrt a hajába, nem tudta hol kezdje. Olyasmit még sem árulhatott el, ami még itt meg sem történt.
- Oké, ez pár hete volt. Hermione és én a parton voltunk kagylót gyűjtöttünk. Én összekentem sárral a haját, mire ő felkergetett egészen a házig. Csakhogy ott elkapott, és letepert a földre, majd rám mászott…
- Na, ez kezd izgi lenni – emelgette a szemöldökét James. Hermione érezte, ahogy egyre vörösebb lesz az arca.
- Szóval ott ücsörgött a csípőmön egy kis bikiniben, nekem meg beindultak a hormonjaim és hát… mit szépítsem merevedésem lett – vont vállat.
- Az nagyon durva, eléggé égő – vigyorogta James.
- Ráadásul ez a boszorkány nem átallott a tudomásomra hozni, hogy érzi is a kis problémámat odalent. Na, ez volt életem legcikisebb pár perce – fejezte be.
- Nekem meg ez, amiért ezt elmondtad – sziszegte Hermione.
- Na nem, nem. Ennyivel nem úszod meg. Tessék szépen mondani valami mást – akadékoskodott James.
Hermione úgy nézett rá, mint akit egy pohár vízben képes lenne megfojtani. Úgy döntött, hogy visszavág.
- Hát legyen. Tudjátok a volt sulimban az a mogorva és igazságtalan tanár. A lényeg, hogy ez a tanár büntetőmunkát adott nekem, amivel még nem is lett volna gond. Csakhogy előző este buli volt a barátainkkal, és több bort ittunk a kelleténél. Mikorra ágyba kerültem már kissé kapatos voltam. Aztán az egész valahogy eléggé furcsa menetet vett, mert álmomban éppen büntetőmunkára mentem hozzá. Az egyenruhám szerintem két számmal kisebb volt a kelleténél és késve érkeztem, amiért ő külön leszidott. Szertárt kellett takarítanom, de ahogy nyújtózkodtam az egyik polc felé, hirtelen mögöttem termett és fogdosni kezdett. A fülembe duruzsolt, aztán vetkőztetni kezdett és… - merengett el, majd megrázta a fejét látva a többiek döbbenetét.
- Mi történt ezután? – kérdezte James óriási szemekkel.
Hermione somolyogva folytatta.
- Biztos tudni akarjátok? – kérdezte, mire Lily némán bólintott, James hevesen rázta a fejét, Piton pedig nagyot nyelt.
- Tehát vetkőztetni kezdett, minden olyan furcsa volt, ő olyan volt, mint mindig, határozott és kegyetlen, de ami még bizarrabb volt, hogy álmomban ez izgatott fel, hogy uralkodik felettem. Először letérdeltem elé és kihámoztam a nadrágjából aztán… öhm, ezt azért nem részletezném, de el tudjátok képzelni, aztán, mikor már majdnem kielégült felrántott, megfordított és Merlinre… el sem tudom mondani, hogy mennyire hatalmas volt… - duruzsolta.
Perselus eddig bírta, hirtelen felpattant.
- Mindjárt visszajövök… - hadarta.
- Várj, nekem is… Bocsi, pár perc – nyögte James és eliramodott Piton után.
Hermione hangosan felkacagott, pontosan ezt a hatást akarta elérni. Lily kipirult arccal nézett rá.
- Te tényleg őrült vagy – jegyezte meg mosolyogva.
- Az a kis szemét elmondta, hogy mi történt. Én meg most élete második legcikisebb helyzetébe hoztam. Merevedése lett az állatkertben – öltött nyelvet.
- De az én pasimnak is – sóhajtott fel Lily.
- Az ám, és láttad milyen dudor volt a gatyájában? – kérdezte Hermione.
- Láttam… de bárcsak gatya nélkül láttam volna – sóhajtott fel Lily, majd hangosan nevetve elterültek a füvön.
Piton és Potter a férfi mosdóban ácsorogtak, és próbáltak lehiggadni.
- Mégis mi a francot csináljunk? Nekem nem megy – nyögött föl James.
- Nekem se, pedig már minden gusztustalan dolgot bevetettem gondolatban, csakhogy elmúljon – suttogta Piton.
- Ha varázsolhatnánk, nem lenne gond, de nem tehetjük – aggodalmaskodott James.
- Az a baj, hogy akárhányszor lecsillapodnék lelki szemei előtt meglátom Hermionét amint én éppen hátulról – nyögte Piton.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Hogy egyesek milyen gonoszok tudnak lenni.
Nagyon tetszett ez a könnyed, kicsit gonoszkás hangulatú fejezet. Alíg várom a folytatását. 
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Tetszett nagyon a fejezet. Talán tényleg sikerülhet felülemelkedniük a régi sérelmeken, és a jó ügyért küzdeni, esetleg akár jó barátokként hőseinknek.