Napfelkelte

A fiatalok valamikor hajnal kettő és három között tértek nyugovóra. Perselus eleinte feszengett, hogy egy sátorban kell aludnia Blackkel és Potterrel, de úgy vélte történt már ennél rosszabb is vele. Ez még mindig jobb volt, mint egy átkínzott éjszaka Voldemort társaságában. Fogalma sem volt, hogy mikor nyomta el az álom, de arra tisztán emlékezett, hogy Hermione mosolyát látta lelki szemei előtt.

A lányok sátrában még sokáig folyt a beszélgetés, persze csak visszafogottan, hogy a fiúkat fel ne ébresszék. Hermione inkább csöndben hallgatta a többiek pletykáit. Kivel, mi történt eddig. Frank hogyan akart bemászni Alice szobájába, akár egy mugli srác, Susann végre elérte, hogy az apja vele töltse a hétvégéjét, Lily pedig mennyire utálja nővére pasiját. Szinte sohasem fogytak ki a témából, de végül a fáradtság legyőzte őket.

Hermione úgy tűnt kivételesen nyugodtan tud aludni, de hajnalban ismét elkezdődtek a rémálmok. Szerencséjére még azelőtt felébredt, hogy kiáltozni kezdett volna. Fáradtan nézett körbe a többieken, akik még mindig szunyókáltak. Erőt vett magán és kilépett a sátorból.

Odakint még csak akkor kezdett előbújni a nap. Hermione odasétált az asztalhoz és felült rá, lábát pedig a padra tette. Így gyönyörködött a felkelő nap csodás színeiben.

Perselus mintha megérezte volna, hogy odakint mocorgás támad, pálcáját megragadta és ugrásra készen várt, csakhogy nem történt semmi. Ekkor jutott csak eszébe, hogy most nincs mitől tartania, maximum attól, hogy Black tűzcsapnak nézi álmában. Felült és megdörzsölte a szemét, majd kisétált a sátor elé. Azonnal felfedezte az asztalon üldögélő lányt, így odasétált hozzá.

- Nem tudsz aludni? – kérdezte. Hermione meglepetten fordult felé.

- Felébresztettelek? Sajnálom – kért bocsánatot.

- Hagyd csak, amúgy sem szoktam sokkal tovább aludni – legyintett egyet, majd kissé arrébb tessékelte a lányt, hogy ő is odaférjen mellé. Hermione engedelmesen szorított egy kis helyet maga mellett, nem mintha az asztal túl felén nem lett volna elég.

- Milyen volt a srácokkal aludni? – kérdezte a boszorkány.

- Hát eléggé hátborzongató. Frank össze-vissza forgolódott, Remus meg kétpercenként rándult össze, mint akit halálra ijesztettek. James beszél álmában és Lilyt hívogatja, Black meg úgy horkol, hogy Hagrid is megirigyelné – mesélte kissé gonoszan.

Hermione elmosolyodott, valami ilyesmire számított.

- Észrevetted? – kérdezett rá hirtelen.

- Mit?

- Hogy Jamesnek szólítottad – mondta Hermione, miközben vállával meglökte a másikat. Piton akaratlanul is elvigyorodott.

- Tudod, furcsa hatással vagy az emberekre. Azt hiszem nem csak én változtam és változom a közeledben, hanem mindenki más is – mondta kissé elgondolkozva.

- És ez a változás szerinted nem jó? – kérdezte elbizonytalanodva a lány.

- Még nem döntöttem el. Minden esetre kényelmesebb. Nem kell attól tartanom, hogy a hátamba csapódik egy gumilábrontás, vagy hogy az éjszaka közepén hívnak a sötét jegyen keresztül – sorolta, miközben tenyerét dörzsölgette. Hermione ezt pozitívnak értelmezte, és szerinte a fiú is erre gondolt.

- Azért örülök – mosolyodott el halványan.

- Mégis minek? Egy szóval se mondtam, hogy tetszene ez a helyzet – háborgott Piton, persze csak játszotta az eszét.

- Oké, ha neked így nem jó, rád uszíthatom Siriust – nézett rá összevont szemöldökkel a lány.

- Cö… köszönöm, de ebből az élményből már elég jutott nekem, most tapasztalja meg valaki más – állt le vele vitatkozni. Észre sem vették, hogy a sátrakban közben már senki sem aludt, sőt mindenki őket nézte.

- Tíz galleonban, hogy még a nyáron összejönnek – szólalt meg hirtelen Frank.

- Hülye vagy? Hermionénak van esze, meg szeme, csak haverok. Tíz galleon, hogy nem jönnek össze – dohogta Sirius. Lily elmélázva figyelte őket.

- Tíz galleon… - kezdett bele, mire mindenki felé fordult. – hogy csak a suliban fognak összejönni, és nem a suli elején – mondta határozottan. Sirius odanyújtotta a kezét, majd Frank is, így a fogadás megköttetett. Erre már a páros is felfigyelt, és hátrafordultak.

- Jó reggelt! – köszönt Hermione, majd egy gyors mozdulattal leugrott a padról.

- Sziasztok – köszöntek kórusban a többiek.

- Helló – intett oda Perselus, majd kissé lassabban, de ő is csatlakozott. A lányok kijelentették, hogy ők nem hajlandók addig reggelizni, míg le nem zuhanyoztak, így szépen elvonultak. A fiúk pedig lesétáltak a partra.

- Szép ez a hely, jó lenne egy hasonló helyen élni a családommal – vett mély levegőt James.

- Nekem túl csendes – vágta rá Sirius.

- Ez a jó benne. Képzeld el, hogy nyáron nyitott ablaknál a tenger morajlására alszol el. Mikor felébredsz a feleséged nincs melletted, elkezded keresni, mire kiderül, hogy kint ücsörög a parton. Te kimész hozzá, és csókkal köszöntöd, aztán… - merengett el Frank, de Sirius megállította.

- Állj! A végén cukormérgezésem lesz, pfuj – borzongott meg.

- Ezt csak azért mondod, mert még nem voltál szerelmes – vágta rá James.

- Ez is téves, még én sem voltam az, de az ötlet határozottan tetszik – nyújtózkodott egyet Remus. Hirtelen mindenki Perselusra nézett, mintegy kikérve az ő véleményét.

- Én? Hát… Itt minden olyan nyugodt. Egy ilyen helyen önmagad lehetsz. Nem kell megfelelni mások elvárásainak, elfelejtheted a bajokat, amik a világban vannak. Az pedig, hogy egy olyan ember van az oldaladon, aki szeret, és akit viszont szeretsz, szerintem minden pénzt megér – válaszolta. Úgy tűnt ez elég a többieknek.

- Nocsak, ezek szerint már voltál szerelmes? - gúnyolódott Sirius.

- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de igen. Azt hiszem… talán, bár már semmiben sem vagyok biztos – dünnyögte inkább magának, mintsem a többieknek.

Frank és Remus megragadta Siriust és felvonszolták a sátorhoz, így James és Perselus kettesben maradtak.

- Azt hiszem még nem mondtam elégszer, hogy sajnálom. Hülyén viselkedtünk veled – mondta csevegő hangnemben. Perselus kissé meglepetten nézett a másikra.

- Gyerekek voltunk – mondta diplomatikusan.

- Igen, de akkor is, nem kellett volna… Sajnálom – suttogta James.

- Nézd. Mondanám, hogy felejtsük el és kezdjünk tiszta lappal, de ez úgy sem menne. Te mindig is emlékezni fogsz rá, ahogyan én is. A jövőben inkább törekedjünk arra, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer – ajánlotta Perselus.

- Te sokkal inkább felnőtt vagy, mint mi – húzta el a száját James.

- Talán igen, talán nem. Szóval, mit mondasz? – nyújtotta felé kezét Perselus. James szélesen elmosolyodott és jó szorosan kezet ráztak.

- Igyekezni fogok. Nincs több átok vagy gúnyolódás – ígérte meg.

- Nincs több piszkálódás sem árulkodás – vágta rá Perselus.

- Úgy legyen. Apropó… A jövő hónapban a szüleim elutaznak Franciaországba egy hétre. Gondoltam, hogy a srácok ott alhatnának nálam. Csinálnánk egy bulit. Ha esetleg van kedved, akkor gyere el. Szívesen látunk – mondta Potter.

Perselus hirtelen nem is tudott mit mondani.

- Én… még gondolkozom rajta – bökte ki végül.

- Oké, csak majd értesíts, hogy tudsz-e jönni. Apropó van egy kis gond a kommunikációval – kezdett bele, majd nagyjából felvázolta a dolgot, mire elértek az asztalig. A lányok is lassan megérkeztek, így nekiláthattak a reggelinek.

- Támadt egy ötletem a kommunikációra – kezdett bele újra James.

- Igen, kéne valami, mert így lehetetlen titeket elérni – húzta el a száját Alice.

- Erre van Jamesnek egy ötlete, szerintem egész jó – mondta Perselus, mire mindenki kikerekedett szemekkel meredt rá.

- Nem kell úgy lesni, igen, ő még mindig Piton, csak egy kicsit perseluszosabb kivitelben – legyintett James.

- Na jó, ez túl sok nekem így kora reggel – sopánkodott Sirius.

- Akkor elmondhatom az ötletem vagy hagyjam a fenébe?

- Érdeklődéssel várjuk – sóhajtott fel Lily.

- Nos, nekem és Siriusnak már régóta van egy-egy ikertükrünk amivel… - kezdett bele, de erre Hermione a homlokára csapott.

- Hogy ez nekem nem jutott eszembe? – sóhajtott föl.

- Szóóóóóóóval, van egy ikertükröm, mi csináltuk. Egyszerű a használata, kimondod a másik nevét és ő válaszol a tükrön át. Így akár titeket is el lehetne érni – mutatott rá James.

- Ez tényleg jó ötlet. Gyorsabb, mint a bagoly, de nem elég megbízható – húzta el a száját Hermione.

- Nem elég megbízható? – lepődött meg Sirius.

- Nem, ha az ellenség megszerzi a tükröd és százfűlé-főzetben hív téged, mintha James lenne, te azonnal rohansz, téged elkapnak, megkínoznak talán meg is ölnek, de addigra már kiszedték belőled az információkat, amivel mindnyájunk halálát okozod – mutatott rá Hermione.

Hirtelen mindenki megkövült az asztalnál.

- Miért kell ennyire borúsan látni mindent? – értetlenkedett Lily.

- Nem, van alapja annak, amit Hermione mond. Valami jelszó kéne a tükörhöz – mondta Susann elgondolkozva.

- Mit szólnátok a beceneveinkhez? – ajánlotta Remus.

- Mármint Holdsáp, Tapmancs és Ágas? – kérdezte kissé bizonytalanul James.

- Ez nem rossz ötlet – vágta rá Alice.

- Igen, de csak nektek van becenevetek, nekünk nincs – húzta el a száját Susann.

- Nekem is van… - bukott ki Pitonból.

- Na és mi? Üstbetyár? – kérdezte vihogva Sirius.

Hermione halványan elmosolyodott, majd megszólalt:

- Szerintem a Félvér herceg megteszi – mondta, mire a srácok értetlenül néztek körbe.

- Már miért lenne ez jó? Ez a beceneved? – lepődött meg Sirius.

- Félvér vagyok Black, az anyám lánykori neve pedig Prince, ha nem tudnád, ebből a Félvér herceg – magyarázta meg.

- Ez egy tök menő név – állapította meg Alice.

- Az, nekem is tetszik, a Félvér herceg – ábrándozott el Susann.

- Na, hé! Mielőtt elkezdtek csöpögni a neve hallatán találjunk ki nektek is egyet – erősködött Frank.

- Lily beceneve lehetne Vöröske – vihogta Sirius.

A lány bosszúsan nézett a srácra és az asztal alatt jól bokán is rúgta.

- Ne szemétkedj, mert a neved átváltoztatom Bolhás korcsra – sziszegte a lány.

- Lily, Liliom… mit szóltok? – kérdezte Susann.

- Ez az! Ez illik rá, olyan ártatlan és gyönyörű és… - áradozott James, majd gyorsan észhez kapott, de addigra már késő volt. Lily viszont most nem volt olyan bosszús, mint általában ilyenkor.

- A Liliom tetszik – mondta végül kissé elpirulva.

- Hé, most nekem! – kezdett el pattogni Alice. Frank inkább átkarolta kedvese derekát és úgy próbálta meg visszafogni.

- Mit szólnátok Rómeó és Júliához? – kérdezte James.

- James, te fantasztikus vagy! Az én Rómeóm – rebegtette szempilláit Alice.

- Az én gyönyörű Júliám – csókolta meg Frank.

- Azt hiszem ennél találóbbat nem lehetett volna kitalálni, csak kár, hogy Rómeó és Júlia meghaltak – ironizált Sirius.

- Jé! Sirius, te ismered a történetet? – lepődött meg Hermione.

- Nem vagyok totál hülye, szoktam olvasni, nem mellesleg ez a sztori még egész tűrhető is – vont vállat a srác.

- A világ fenekestül felfordult körülöttem! – nyögött föl Lily, majd ájulást színlelve Susann karjaiban kötött ki.

- Ha-ha, nagyon vicces - húzta el a száját Sirius.

- Nektek is kéne valami jó név – nézett Hermionéra és Susannra James. A lányok összenéztek, de igazából lövésük sem volt, hogy mit lehetne kitalálni.

- Nézzük csak, szépek vagytok, okosak vagytok… - tűnődött el hangosan Remus.

- Ó! Én már tudom! – pattant fel Sirius, majd olyan közel hajolt Susannhoz, hogy az orruk szinte összeért. Hirtelen lekapta a lány szemüvegét, hogy a szemébe nézhessen.

- A frászt hozod szegényre, mondd már, hogy mit találtál ki – sürgette James.

- A szeme olyan kék, mint a tenger, de ez még mindig nem elég. Mivel aranyvérű családból való, így a nemesi származást is tükrözni kell, tehát mi lenne erre jobb, mint a Zafír. Mint egy tökéletesre csiszolt zafír – mondta Sirius. Susann a feje búbjáig elvörösödött, és a lányok is szájtátva nézték a jelenetet.

- Sirius, ilyet ne csinálj sűrűn, a lányok mindjárt elájulnak – nevette Frank.

- Miért? Mit csináltam? – húzódott vissza Sirius.

- Black, már sejtem, hogy mivel hódítod meg a lányokat – jegyezte meg Piton.

- Ilyeneket nem szoktam mondani. Ez nem csajozós szöveg, csak úgy jött – vont vállat a srác.

- Azt hiszem most egy olyan fegyverre tettél szert, ami után dögleni fognak a nők. Na, de komolyra váltva a témát, tehát Zafír – nézett sokat mondón Susannra Hermione.

- Most már csak te vagy hátra – mondta Lily elgondolkozva. Hosszú percek teltek el, de egyetlen használható ötlettel sem bírtak előállni. Perselus ahogy elnézte a lányt, végig azon járt az agya, hogy mihez kezdett volna nélküle? Mintha Hermione sorsában ez lenne megírva, hogy vezesse őket és utat mutasson. James mintha kiszúrta volna, hogy Pitonnak már van egy ötlete, így szóvá is tette.

- Gyerünk Perselus, ne tartsd meg magadnak az ötleteidet – noszogatta.

Perselus kissé zavarba jött, nem tudta, hogy miként is adja elő.

- Én a Stellára gondoltam – válaszolta röviden.

- Csillag? – néztek össze a lányok.

- Indoklást kérünk – parancsolta Sirius. Perselus igazán szeretett volna elsüllyedni szégyenében, de mivel csak egyszer élünk – jelen esetben másodszor – így belekezdett.

- Mielőtt Hermione megjelent volna, csak tapogatóztam a sötétben, minden értelemben. Rossz úton jártam, önző módon csakis magammal foglalkoztam és ez a legrosszabb irányba vezetett. Ő segített visszatérni a helyes útra. Ha nem jön… akkor attól tartok most nem itt ülnék veletek, hanem egy másik kör tagjaként tengetném a napjaim. Számomra, ő volt a fény az éjszakában. Egy csillag, ami utat mutatott. Szerintem ezért legyen a neve Stella – fejezte be. A lányok ismételten nagyokat sóhajtozva bámultak rá, mint az előbb Siriusra.

- Oké, úgy látom Siriusnak vetélytársa akadt – kacagta Frank.

Hermione szinte könnyekig meghatódott, ne sok kellett hozzá, hogy elbőgje magát.

- Ez nagyon… Én köszönöm – suttogta a lány, alig tudott megszólalni.

- Nos, akkor nincs más hátra, mint legyártani a tükröket és kipróbálni – csapta össze a kezét James.

Még a délelőtt folyamán megcsinálták az összes tükröt, és sikeresen ki is próbálták. Frank és Alice szinte le sem akarta tenni, mondván így még többet tudnak majd beszélgetni.

- Galambocskáim, nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem korlátozzuk a használatát. Úgy értem, ha egész nap rajta lógtok, akkor más nem tud hívni titeket – kezdett bele Remus.

- Ó, ez igaz. Nem lehetne megbűvölni, hogy jelezzen, ha más is hív? – érdeklődött Frank.

- Majd megnézem, mit tehetek – sóhajtott föl James.

Lassan elérkezett a délután és megjelent az igazgató is, hogy mindenkit hazaszállítson. Örömmel látta, hogy a fiatalok eléggé összekovácsolódtak, és immár Perselustól is kézfogással köszönnek el. Lelke kissé megnyugodott, hogy most képes lesz jóvátenni, amit egyszer egy másik életben és időben elkövetett. Miután a többiek távoztak Perselus és Hermione összecsomagolta a sátrakat, és mindent szépen elpakolt a fészerbe, egy esetleges következő alkalomra.

- James meghívott hozzájuk – jelentette be hirtelen Perselus.

- És igent mondtál? – lepődött meg a lány.

- Nem… de nemet se. Azt mondtam még meggondolom.

- Nem is te lennél, ha nem ködösítenél – mosolyodott el a boszorkány.

- Nem is ködösítek… mindig – húzta el a száját a fiú.

- Apropó, a lányok nekem is beszerveztek néhány programot a nyárra. Susann meghívott, hogy menjek vele és a szüleivel Afrikába egy hétre. Valamilyen gyógyító konferenciát szerveznek ott, és ő amúgy is egyedül lenne, mert a szülei el lesznek foglalva – hadarta.

- Afrika? Szép mondhatom! – heccelte Perselus.

- Ne is mondd, annyira erősködött, hogy kénytelen voltam belemenni. Aztán Lily szülei a nyár végén elmennek kettesben nyaralni és őket otthon hagyják. Ő meg nem akar a nővérével lenni, szóval oda is megyek egy hétre.

- Hát ez szép, igazán szép. Már két hét mínusz a nyárból… - dohogta Perselus.

- Még nincs vége – sóhajtott fel a lány.

- Várj, kitalálom, Alice is vinni akar valahova – sóhajtott fel.

- Alice anyukája divattervező, és Július második felében Párizsban lesz egy bemutatón, amire engem is vinni akarnak – fejezte be.

- Csak ennyi? A fél nyarat máshol töltöd, én meg majd szenvedek itthon egyedül – sopánkodott Perselus. Persze valahol örült egy kis magánynak, de azért mégis.

- Csak gondolj arra, hogy lesz egy kis nyugalmad. Nem fogok állandóan a nyakadba lihegni – kuncogta.

- És ha nem is zavar… annyira? – fordult felé a fiú.

Hermione annyira meglepődött, hogy még a kezében tartott párnákat is elejtette. Igazából kezdett egyre inkább zavarba jönni.

- Szóval örülsz, hogy a közeledben vagyok? – kérdezte kissé bizonytalanul.

- Így is fogalmazhatunk – bólintott rá Piton.

A meghitt kis eszmecserét Albus köhintése zavarta meg.

- Öhm, jó látni, hogy ilyen jól kijöttök. Minden esetre Hermione kedvesem néhány óvintézkedést kell majd tennem az érdekedben, ha szeretnéd elhagyni a birtokot.

- Milyen óvintézkedést? – ijedt meg a lány.

- Mint te is rámutattál tegnap este, te az unokahúgom vagy, így egy tökéletes és potenciális célpont az ellenségeimnek, nem hagyhatlak védtelenül – somolyogta.

- Sajnálom, kissé túlzásba vittem – pirult el.

- Nem, nagyon hiteles volt, bevallom magam is elmorzsoltam néhány könnycseppet, nagyon szívszaggató kis történet volt – dicsérte meg.

- Mégis mire gondolt, uram? – szólt közbe Perselus.

- Ez igazából nem csak Hermionéra vonatkozik, hanem a többi Remény Rendtagra is. A Főnix Rendjében, mint már tudod, minden tag a beavatásakor kap egy főnix nyakláncot, mely egyben zsupszkulcs is. Nos, úgy véltem, hogy ez nektek sem ártana. Még a mai napon mindenki megkapja a medálját a biztonság kedvéért. A tiéteket személyesen hoztam el. – Azzal két kis ékszeresdobozt nyújtott át a fiataloknak. Hermione lassan nyitotta ki a dobozkát, ám a benne talált kis ékszertől még a lélegzete is elakadt.

Egy ezüst nyaklánc volt, rajta egy vörös szív medállal, amelynek szárnyai voltak, rajta keresztben egy-egy pánt futott, melyet középen egy lakat zárt le.

- Mit jelképez? - kérdezett rá Perselus, miközben felvette a láncot.

- A szív jelenti a bátorságot, amivel szembefordultok a veszéllyel, a szárnyak a szabadulást és a béke iránti vágyatokat, a vaspántok és a lakat pedig magát az ellenséget, aki megbéklyóz titeket. A nyaklánc ti magatok vagytok – fejezte be.

Hermione meghatottan tette fel saját láncát. Hihetetlen büszkeség töltötte el, ha csak ránézett.

- Hogyan aktiválódik? – kérdezte Hermione.

- Mindegyik zsupszkulcs az én irodámba visz. A Roxfort irodája tűnt a legbiztonságosabbnak. Ha sebesültek vagytok, Poppy gyorsan a helyszínre tud érni, és ha én nem is vagyok ott, a festmények azonnal riasztanak majd.

- Reméljük nem lesz rá szükség – morogta Perselus.

- Igen, az lenne a legjobb, de tudod, jobb félni, mint megijedni.

- Hát persze, viszont van itt valami – kezdett bele Perselus.

- Mégis mi? – kérdezett rá az igazgató.

- Tudja, szép és jó dolog ez a Rend, meg hogy mi is fontosnak tudhatjuk magunkat, de azt elfelejtette, hogy mi mind fiatalkorúak vagyunk, senki sem töltötte még be a tizenhetet, és kétlem, hogy Augusta Longbottom túlzottan örülne neki, ha megtudná…

- Emiatt ne aggódj. Az összes tag felmenője a Főnix Rendjének tagja, kivéve persze Miss Evans és Mr. Black szüleit, érthető okokból.

- Úgy érti, hogy Susann szülei is? – lepődött meg Hermione.

- Bizony, nem volt különös, hogy eddig igencsak elfoglaltak voltak, most pedig hirtelen mennyi szabadidejük van a lányukra?

- De, furcsálltam is – mondta a lány.

- Nagyon szeretik a lányukat, de nem akarták fölöslegesen bajba sodorni, így inkább játszották a kissé túlhajszolt és nemtörődöm szülő szerepét.

- Ez akkora baromság! Susann ugyan úgy nem volt biztonságban – háborgott Hermione.

- Én tudom Hermione, de Susann szülei roppant makacs természetűek…

- És mi van a horcruxokkal? – váltott hirtelen témát Perselus. A kérdés már régóta furdalta az oldalát, de az igazgató semmit sem akart neki elárulni. Most viszont már kénytelen lesz.

- Örömmel közlöm, hogy a gyűrűt, a diadémot és a kelyhet megtaláltuk. Nemsokára indulunk a medálért és már készülőben van egy terv a napló megszerzésére. Bizonyára ez lesz a legnehezebb, mivel még Voldemortnál van.

- Ez nagyszerű! De ugye még nem semmisítették meg?

- Nem, még nem, megvárjuk a naplót és a nyakéket is – mondta az idős mágus.

- Vigyázzanak vele, képesek kiforgatni az embert magukból. A nyaklánc különösen gonosz, nagyon rossz hatással van mindenkire, nem ajánlom, hogy bárki is magánál tartsa – figyelmeztette Hermione.

- Köszönöm a figyelmeztetést, ezt észben fogom tartani, nos, én már mennék is… - kezdett bele, de Eileen hangja megállította.

- Nem megy sehova, amíg nem eszik egy kicsit az almás pitémből! – fenyegetőzött a nő. Albus arca mintha felragyogott volna.

- Ó, hát ki vagyok én, hogy ellenszegüljek egy ilyen parancsnak? – kuncogta az öreg, majd kisgyerek módjára magába tömött fél tepsivel. Hermione és Perselus pedig azon csodálkoztak, hogy vajon hova tűnik az a sok étel az öregben.

<<      >>

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2013.08.10. 20:17 Vardo Köszike, megint csodálatos volt, mint mindíg. Nagyon tetszik nekem ez az új Dumbi :-D nagyon örülok az újonnan megkötött barátságoknak. Alíg várom a következő fejezetet. Válasz: Örülök, hogy tetszett és ígérem lesz még itt elég izgalom is. :D