A Remény Rendjének megszületése
Elérkezett a szombat reggel. Hermione türelmetlenül várta a többiek megérkezését. Perselusszal már mindent előkészítettek. Már nem volt mit tenni, csak várakozni. Piton feszülten ácsorgott a bejáratnál.
- Ne úgy állj ott, mint aki karót nyelt. Csak nyugalom, legyél természetes – utasította a boszorkány.
- Ha én természetesen viselkedem, akkor Potterék háttal kifelé repülnek a kapun! – sziszegte Piton. Fél éjszaka nem aludt, mert rémképzetek gyötörték, hogy Potter és Black miként fogják megkeseríteni az életét.
- Perselus, ezt vidd ki az asztalhoz, kérlek – adott át fiának egy tányér süteményt Eileen. Perselus egy szó nélkül átvette és elindult a hátsó kertbe, hogy lepakoljon a nagy faasztalra. Szép idő ígérkezett, szinte egyetlen felhő sem volt az égen. Épp csak elindult, amikor a kertben hirtelen egy nagyobb csoportnyi ember jelent meg.
- Zsupszkulcs? Gondolhattam volna – mosolyodott el Hermione, majd elindult barátnőihez és sorban átölelte őket.
- Köszönjük a fuvart, igazgató úr – hálálkodott Lily.
- És azt is, hogy itt lehetünk – toldotta meg Remus.
- Nincs mit gyerekek. Nekem most dolgom van, de Perselus és Hermione megmutatnak mindent. Ha szükségetek van valamire szóljatok Billynek, ő a kisegítő házimanónk – mondta a mágus.
- Úgy lesz – bólintott egyet Frank.
- Na és hol van Piton? – nézett körbe Sirius, de sehol sem látta őt. Ellenben James kiszúrt valakit a hátsó kertben.
- Hermione, más vendéged is van? – bukott ki belőle a kérdés. Mindenki odakapta a fejét, de senkinek sem esett le, hogy kiről is van szó. Hermione elégedetten elmosolyodott, majd intett a többieknek hogy kövessék.
- Gyertek, van sütemény és limonádé – invitálta őket. Mikor már alig egy méterre voltak, Lily elkiáltotta magát.
- Perselus! – A srác hirtelen behúzta a nyakát, majd mint egy lassított felvételen megfordult. James és Sirius majdnem padlót fogott, a lányok pedig egy-egy elégedett és csodálkozó „Ó” kíséretében mérték végig Pitont.
- Helló mindenki – nyögte ki Perselus.
- Oké, mi lenne, ha leülnénk, Perselust aközben is bámulhatjátok eleget – kuncogott föl Hermione.
- Az már tuti, hogy bámulni fogjuk. Mi történt veled? Tök máshogy nézel ki… Mármint jó értelemben – hüledezett Alice.
- Szívesen mondanám, hogy semmi különös, de két nővel élek egy fedél alatt, túl nagy az elnyomás – dramatizálta el Piton.
- Az már igaz, te szegény elnyomott férfi – hallotta meg háta mögül az édesanyja hangját, mire nyakát kissé behúzta és bocsánatkérőn fordult meg.
- Szia, anya – vigyorgott rá hirtelen. Lilyn kívül még senki sem találkozott a boszorkánnyal így ő legalább olyan kitüntetett figyelmet kapott, mint Perselus.
- Ön Piton… vagyis Perselus édesanyja? – bukott ki a kérdés Jamesből.
- Igen, én volnék – mosolygott rájuk.
- Ön annyira más… Mármint... Perselus eléggé… - kezdte Susann, de nem tudta befejezni.
- Mogorva? Hát igen, de kérlek, nézzétek el neki, nem volt könnyű életünk – mondta Eileen.
- Mrs. Piton, azt hiszem mi is tartozunk egy bocsánatkéréssel. Mi sem könnyítettük meg Perselus dolgát – szólalt meg James kissé bűntudatosan, ami mindenkit meglepett.
- Ha a fiam megbocsájt, akkor én sem haragszom. Most viszont egyetek nyugodtan. A csomagjaitokat majd Billy felviszi az emeletre – mondta a nő, mire megjelent a házimanó, kezében Mimivel.
A lányok egyszerre kezdtek el gügyörészni a kicsi manónak.
- Billy, azt hiszem a lányoknál jó helyen lesz Mimi, kérlek, menj és vidd fel a csomagokat, aztán segíts egy kicsit Trixynek. Ha Dobby útban van, küld csak ki őt is, azt hiszem a lányok neki is örülnek majd – mondta a nő, mire a manó egy pukkanással eltűnt.
Hermione vette át tőle Mimyt és ismét elkezdte a gügyörészést, amivel Perselus idegeire ment.
- Nem hagynád abba? Ha így folytatod, így tanul meg beszélni – dohogta.
- Ő egy baba, nem fogok neki bájitalreceptet olvasni altatóként – morogta oda a lány.
- Miért? Bevált, elaludt tőle vagy nem? Ő még nem érti, hogy mit mondasz neki, de ha csak gügyörészést hall, akkor teljesen retardált lesz – oktatta ki.
A jelenlevők értetlenül nézték a veszekedő párost.
- A két kis manó tegnap került hozzánk. Trixy az öreg házimanó oktatja majd őket, segítségként pedig egy időre itt van Billy is. Hermione és Perselus merőben eltérő nevelést akar alkalmazni rajta. Mint látjátok, már most olyanok, mint egy házaspár – kuncogta a nő, mire a lányokból kitört a nevetés, Perselus pedig fülig elvörösödött.
- Anya! Muszáj égetned? – kérte ki magának.
- Úgy tudom ez minden rendes anya kötelessége – simogatta meg fia fejét. Perselus pedig fintorogva tűrte.
James érdeklődve figyelte a párost. Látva, hogy milyen lett Piton és milyen másokkal, már egyre jobban bánta, amit vele műveltek évekig. Hirtelen az asztal szélén megjelent egy aprócska cumisüveg.
- Dobby hozta a cumit – hallották meg a sipákoló kis hangot. Ezután a lányok Dobbyt is közre fogták és agyon dajkálták.
A kicsi manó eleinte zavarban volt, de végül nagyon megtetszett neki a dolog, főleg miután három gazdája mind engedélyét adta hozzá. Közben Eileen visszament a házba, Hermione pedig elmesélte a manók történetét.
- Én akkor is azt mondom, hogy nem minden manó jó. Vannak köztük gonoszak is. Amilyen a gazda, olyan a manója – bizonygatta Sirius.
- Szerintem nincs igazad.
- Dehogynem! Nekünk is van házimanónk, Sipor. Az egy megátalkodott kis szemétláda, mindig keresztbetett nekem és állandóan beköpött anyáméknak, aztán meg ott élvezkedett, ha megbüntettek. Nem beszélve arról, hogy az öcsémért meg odavan – háborgott Sirius.
- Sirius. Az öcséd hogy bánik a manóval? – kérdezte Hermione.
- Jól kijönnek, azt hiszem. Talán még kedveli is… - vont vállat.
- Míg te? – próbált rámutatni a hiba okára.
- Én utálom, és ő is engem.
- Akkor itt a gond. Ha gonosz vagy egy manóval, az akkor is teljesíti a parancsot, de nem kötelező szeretnie is téged. Az öcséd biztos kedvesebb vele mint te, ezért védelmezi őt – állapította meg a lány.
- Haver, ebben van valami. Emlékezz vissza, még te mesélted, hogy anno kicsiként, Regulus még rajzolt is neki. Ez egy manónak nagy szó – mondta Potter.
- Ja, asszem... Na jó, inkább lapozzunk, utálom ha én vagyok a teritéken – borzongott meg.
- Mit fogunk csinálni? – érdeklődött Lily.
- Hát, mivel szép az idő, így szerintem lemehetnénk a partra, és játszhatnánk röplabdát – ajánlotta Hermione.
- Röplabda? Az tök jó! – lelkendezett Lily.
- Röp… micsoda? – kérdezett rá Sirius.
- Egy mugli labdajáték. Két csapat két térfélen, középen egy háló. Egy labdát kell ide-oda ütögetni. A csapat akkor szerez pontot, ha a labda leesik az ellenfél térfelén – mondta a lány.
- Ez könnyű – legyintett Sirius.
- Majd meglátjuk - mondta Hermione, és már el is indultak a parton felállított pályához. Két csapatot alkottak, lányok és fiúk, mondván ez lesz a nemek harca. Remus inkább a bírói tisztséget töltötte be és vigyázott a kicsikre.
Hermione nyitotta a játékot, de az nem tartott sokáig, mivel James és Sirius egyszerre ugrottak a labda utána, de az így is földet ért.
- Na, mi van azzal a híres fogó reflexszel? – kérdezte Lily gunyorosan. A sértésre James már becsületbeli ügynek tekintette a dolgot.
- Tudjátok mit? Fogadjunk – bukott ki belőle.
- Te csak a magad nevében beszélj! – mordult rá Piton.
- Miben fogadnátok? – kérdezte kajánul Alice.
- Ha mi veszítünk, egy napig a szolgáitok leszünk – mondta Frank. Alice-nek tetszett az ötlet és a lányoknak is.
- Rendben, és ha mi veszítünk? – kérdezte Hermione.
- Akkor meg kel csókolnotok minket – vigyorogta Sirius.
Hermione elhúzta a száját, majd összedugták a fejüket a lányokkal.
- Oké, legyen. Áll az alku! – mondta ki végül Hermione.
Ezután Siriuson volt a nyitás, és ő alaposan el is találta a labdát, fel is ordított.
- Áááááá, Merlin verje meg, ez fáj! – sziszegte.
- A kviddics ehhez képest sétagalopp – vigyorogta Hermione, miközben visszaütötte a labdát, és az ismét a fiúk térfelén landolt.
Mikor már húsz nullánál jártak, és a fiúk mindegyikének jelentősen fájt a keze, úgy döntöttek befejezik.
- Szerintem, ennek így nincs túl sok értelme – sóhajtott fel Hermione.
- Már miért ne lenne? – lihegte Perselus.
- Mert ti még egyetlen pontot se szereztetek – mondta a lány.
- De ti már játszottatok ilyet! – tiltakozott James.
- Én még nem – mondta Susann.
- Én se! – vágta rá Alice.
- Engem is mindig kihagytak belőle, mert túl alacsony voltam – rántotta meg a vállát Lily.
- Na és te? – kérdezte Sirius Hermionét.
- Utoljára talán tíz évesen játszottam – válaszolta.
- De ez akkor sem tisztességes, most kénytelenek vagyunk szolgálni egy egész napig? – hisztizett Perselus.
- De bizony ám! – mosolyodtak el a lányok.
A fiúk bosszankodva huppantak le a földre.
- Ideje kiválasztani a szolgáinkat, lányok – mondta Alice, majd egyértelműen odasétált Frankhoz.
- Mily meglepő – dohogta Perselus.
Lily volt a következő a sorban. Végigmérte a fiúkat. Hermione meg mert volna esküdni, hogy Perselust választja, de a lány megállt James előtt.
- Gyere Potter, teszteljük le mennyire tudsz papucs lenni – mondta fölényesen, mire a srác arca felragyogott.
- Milyen legyek? Klumpa, strandpapucs vagy szőrös mamusz? – kérdezte engedelmesen. Lily ezen jót nevetett.
- Oké, Hermione kit választasz engem vagy a gyászhuszárt? – bökött Piton felé Sirius. Hermione erre elindult Sirius felé, mire az kihúzta magát. Perselus látva a jelenetet, iszonyatosan érezte magát, mintha ismét elhagyták volna. Fejét kissé lehajtotta, ám a következő pillanatban valami elállta a fény útját, felpillantva meglátta Hermionét, amint segítő kezet nyújt felé.
- Na, gyere te gyászhuszár – nógatta a lány.
Perselus igyekezett fegyelmezni vonásait, de még így is átsuhant rajta valamiféle apró mosoly, ami arra utalt, hogy örül a kiválasztásnak. Már csak Susann volt hátra, aki nagyon elégedetlen volt.
- Oké Su, az ölebed vagyok, de csak egy napra, és semmi extrát ne kérj tőlem, mert úgy se teljesítem – szögezte le Sirius.
- Ez így nem ér, nekem csak a selejt jutott – bosszankodott a lány.
A selejt szóra Sirius egy eléggé nőies vinnyogást hallatott.
- Bocs, de csak ő van – mondta Alice.
- Nem cserélne velem valaki? – kérdezte, mire mindenki megrázta a fejét.
- Nekem se nagy öröm – húzta el a száját Black.
- Remus, nem cserélhetnétek? – fordult a lány most a döbbent Remus felé.
Az tanácstalanul nézett a többiekre.
- Azt hiszem, az nem lenne túl tisztességes a többiekkel szemben – mondta.
Susann bosszankodva nyugodott végül bele, hogy kénytelen egy napig Sirius közelében lenni. Nem sokkal ezután, Eileen bejelentette, hogy kész az ebéd és mindenkit odaparancsolt az asztalhoz.
Az ebéd maga jókedvűen telt. Alice máris elkezdte ugráltatni Franket. Persze ez nem sokban különbözött az eddig megszokottól. Már számtalanszor látták, amint a fiú villával eteti a lányt, vagy fordítva.
- Mit csináljunk ebéd után? – kérdezett rá végül Lily.
- Süt a nap, tehát menjünk fürdeni – ajánlotta James.
Kivételesen gyönyörű idő volt, nem éppen ehhez voltak szokva a fiatalok. Bár a rekkenő hőség még váratott magára, azért nyugodt szívvel be lehetett menni a vízbe. Besiettek a házba, Hermione mindenkit eligazított, majd elvonultak átöltözni.
- Szerintetek melyiket vegyem fel? – kérdezte Alice két bikini közt vacilálva.
- Szerintem a kéket – ajánlotta Lily.
- A fekete sem rossz – mondta Hermione.
- Azt hiszem a kéknél maradok, a feketéhez túl jó idő van – nevette el magát a lány és elvonult átöltözni.
Lily nem sokat teketóriázott, felvette a magával hozott zöld kétrészest. Susann inkább a jól bevált sárga egyrészest rángatta magára, míg Hermione egy fehér bikinit húzott.
- Su, nem teheted ezt, kilógsz a sorból – bosszankodott Alice.
- De én nem veszek föl bikinit – szögezte le a lány.
- Ez a fürdőruha csak az anyámnak való, vagy egy tíz éves kislánynak – háborgott tovább.
- Mondjuk van benne valami – húzta el a száját Lily.
Susann segítségként Hermionéra nézett.
- Bocs, de igazuk van.
- Klassz… - mordult fel a lány, mire Alice odahajította neki a fekete bikinit. A lány kényszeredetten felvette, de rögtön maga köré varázsolt egy kendőt, hogy ne érezze magát annyira védtelennek.
A fiúk nem csináltak nagy ügyet az öltözködésből. Felkapták a fürdőnadrágot és Piton kíséretében elindultak le a partra.
- Perselus, te valahogy más vagy – mondta elcsodálkozva Frank.
Piton majdnem elvörösödött az őt mustráló tekintetektől.
- Ja, most hogy mondod, én sokkal csontosabbnak hittem – vetette oda Sirius.
Perselus egy hónapja minden nap edzett, reggel és este is, plusz bedobott némi izomstimuláló bájitalt is, bár ezt nem akarta senki tudtára hozni.
A lányok ezt az alkalmat választották ki, hogy meglepjék a fiúkat.
- Nicsak, Mr. Bicepsz, ugye tudod, hogy a tesztoszteron bűbájok és az izomstimuláló bájitalok károsak az egészségre – mondta Lily somolyogva, miközben körbejárta Perselust. A srác ettől még inkább zavarba jött.
- Hagyjátok már! Naponta kétszer edz, legalább három órát gyötri magát, de úgy tűnik megéri – csitította őket Hermione.
- Én mondom Hermione, te tényleg csodákra vagy képes! – dicsérte meg James.
- Á, csak teszem a dolgom és segítek, ha tudok. persze csak ha kérik – mosolygott rá a mellette álló Remusra, aki elvigyorodott.
- Akkor hű szolga társaim, azt ajánlom, hogy a mi drága Hermionénk tiszteletére fürdessük meg a lánykákat – kiáltotta el magát James.
A lányok visítozni kezdtek, de nem igazán tehettek semmit. Perselus állt egy darabig, majd a felé kapálózó Hermione felé indult.
- Perselus segíts! - rimánkodott a lány Remus karjai közt. Lupin hátra pillantott, és egy sunyi mosolyt váltott Perselusszal, majd mikor a srác odaért egymás szemébe néztek.
- Add át Lupin – utasította.
Remus azonnal engedelmeskedett és óvatosan Perselus karjába helyezte a pánikoló lányt. Hermione már kezdett örülni, hogy megúszta a váratlan fürdőt, mikor Piton hirtelen egy mosolyt villantott neki. A boszorkány tudta, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, a következő percben pedig már merült is alá a vízben. Mire felbukkant már minden lány csurom vizes volt, a fiúk pedig javában röhögtek.
- Hát ez haláli volt Piton, nagy vagy! – röhögte James.
Perselus kezdte magát egyre jobban érezni. Na azért még mindig volt jó néhány fenntartása a bagázzsal szemben, de mintha egy fokkal elviselhetőbbek lettek volna.
Majdnem egész délután a vízben voltak és szórakoztak. Hol a lányok üldözték a fiúkat, hol fordítva. Észre sem vették, hogy máris uzsonna idő van, míg Eileen ismét enni nem hívta őket. Már Sirius is kezdett leállni az állandó szekírozással. Minden Perselust piszkáló megnyilvánulását James drasztikusan megtorolta. Egyszer még a nadrágját is felrántotta, mire Black majdnem sírva fakadt.
Megbeszélték, hogy amennyiben az idő ilyen marad, akkor odakint fognak éjszakázni. A fiúk már nagyban tervezgették, hogy miként fogják halálra rémíteni a lányokat, de Perselus óva intette őket.
- Én nem ajánlom – mondta halkan.
- Ugyan miért nem? – érdeklődött James.
- Mert Hermione sokkal képzettebb, mint ti, és még a végén nagyon csúnya ártásokat kaphattok tőle.
- Ugyan, mi baj van azzal, ha egy kicsit a frászt hozzuk rájuk? – értetlenkedett Black.
- Nézzétek, ez nem az én dolgom, így nem mondhatok semmit, de Hermionénak nem volt könnyű élete, és ne tetézzétek a bajait még tovább az ilyen gyerekes viselkedéssel.
A fiúk elhallgattak, és nem firtatták a dolgot. Sirius viszont végig azon agyalt, amit a másik nekik mondott. Vajon mi lehetett a lány múltjában, amiről ők nem tudhatnak?
Este a tábortűznél hosszasan beszélgettek mindenféléről. Iskoláról, családról, barátokról. Sirius pedig elérkezettnek érezte a pillanatot, hogy rákérdezzen.
- Hermione, hogy haltak meg a szüleid?
A lány hirtelen megdermedt, tekintete pedig fakóvá vált, mint akiből kiszállt minden boldogság. Perselus tétován odasétált hozzá és egy kendőt terített a hátára, miközben észrevétlenül a fülébe súgott valamit.
- Hazudj valamit, de jó legyen… - suttogta, majd visszaült.
A kedvesség láttán Lily szíve ismét felolvadt egy kissé a fiú irányában.
- Hermione, nem kell elmesélned, ha nem akarod – mondta kissé rekedten Remus.
- Nem… ennyivel tartozom nektek. Mint tudjátok, apám aranyvérű volt, de merőben elítélte az aranyvér mániás társaságokat. Anyám… ő mugli származású boszorkány volt. Anya mindig azt mondta, hogy fogalma sincs apa mit láthatott benne. Szerinte ő nem volt se túl szép, se túl okos, de apa mégis beleszeretett – itt tartott egy kis szünetet. Perselus érezte, hogy ez a történet nem is lesz olyan nagy hazugság, mint amilyennek lennie kéne.
- A háború, Voldemort – a lányok ijedten összerezzentek - és a Főnix Rendje között nem csak Angliában létezik. Már a világ több országában is jelen van. Az aranyvérűek mindig is úgy gondolták, hogy a mugli származásúak varázsereje nem jogosan az övék, hogy az lopott mágia…
- Ezzel nem értek egyet. Én is, Sirius is és Frank is aranyvérűek vagyunk, ahogy Alice és Susann is, de egyikünknek sincs baja Lilyvel, sem más mugli származásúakkal – szólt közbe James.
- Igen, ezért is lesztek majd, vagyis leszünk idővel a Főnix Rendjének tagjai – mondta Hermione.
- Azt hiszem, ezzel még ráérünk foglalkozni – szólt közbe Remus.
- Nem. Nem érünk rá. A háború itt van a küszöbön. Naponta támadnak meg családokat, rabolnak el ártatlan embereket, csak a származásuk vagy a lojalitásuk miatt! Az én családom… a barátaim. Őket is… - Hermione itt már nem bírta tovább és sírni kezdett. Lily és Susann átkarolták, hogy egy kicsit enyhítsék a fájdalmát.
Eileen az ablakból figyelte a jelenetet. Tudta, hogy az nem teljesen igaz, de mégis a lényeg ugyanaz volt. A lány elveszítette a szeretteit, mindenkit, aki valaha is fontos volt a számára. Ezért is kell neki mellette állnia, hogy kapjon egy új esélyt az élettől a boldogságra.
- Hermione, folytasd, kérlek. Mi történt velük? – kérlelte Frank.
A boszorkány vett egy mély levegőt és tovább beszélt.
- A Dumbledore név nem csak itt hírhedt, de odaát is. Azt pontosan még nem tudjuk, hogy magának Voldemortnak volt e szándéka, hogy elpusztítson minket, vagy csupán valamelyik csatlósa akart ezzel bevágódni nála. Minden esetre, nem végeztek tökéletes munkát. Én még itt vagyok – mosolyodott el.
- És a barátaid?
- A barátaim voltak, szinte a testvéreim. Harry… - itt elakadt, majd tétován Perselusra nézett és folytatta. – Harry és Ron, vagyis Harold és Ronaldo mindig mellettem álltak. Akkor is, amikor a szüleimet megölték. Az autóbaleset része igaz. Anya tudott vezetni és éppen hazafelé tartottak, amikor néhányan megtámadták a kocsit. Az autó kormányozhatatlan lett és átsodródott a szemközti sávba, egyenesen egy kamion elé. Anyáék azonnal meghaltak. A későbbi vizsgálatok során derült ki, hogy mágialenyomat maradt az autó kerekén és oldalán, így derült ki végül, hogy megtámadták őket. A fiúk megpróbáltak megvigasztalni. Harry inkább egy testvér volt a számomra, Ron pedig… ez eléggé bonyolult. Ő egy kicsit minden volt, barát, testvér és a szerelmem is. Sokáig kerülgettük egymást, de igazából egyikünk sem mert lépni. Féltettük a barátságunkat. Aznap… anyáék temetése után kaptam egy csókot tőle. Azt hittem talán újra rendbe jöhet minden, de mielőtt visszamentünk volna az iskolába, ránk támadtak. Én is csak annak köszönhetem az életem, hogy Albus bácsi aurorokat kéretett mellém. Ron és Harry meghaltak, de az utolsó leheletükig harcoltak. Számomra ők az igazi hősök. Én is ezt fogom tenni. Nem fogok elszaladni, elbújni valahova. Akkor inkább elébe megyek a halálnak és a képébe nevetek – fintorodott el.
A jelenlevők mind mélységesen csendben voltak, csak Perselus vette a bátorságot, hogy megszólaljon.
- És mit tervezel? – kérdezte kissé hamiskás mosollyal az arcán.
Hermione rápillantott és visszamosolygott.
- Kinyírom azt a szemetet, és ha nem én végzek vele személyesen, akkor is ott leszek, amikor az a rohadék kileheli a lelkét – mondta elégedetten.
- Nem rossz terv, de el is kell jutni odáig. Ahhoz gyakorolnod kell és bár tudom, hogy sokra vagy képes, talán nem ártana fejleszteni magad – taglalta Piton.
- Igaz. Erre már én is gondoltam. A szüleink nagy része benne van a háborúban, vagy az egyik vagy a másik oldalon, és ha ők nem fejezik be ezt mielőtt mi végeznénk, akkor, ha a sulinak vége, minket is besoroznak. Most még elhülyülünk, fellógatjuk egymást a folyosón, eltüntetjük egymás cuccait, felrobbantjuk az üstöket, de egy napon, akiket cseszegetünk, azok komolyan az ellenségeink lesznek. Lehet, hogy egy napon Sirius a saját öccse ellen lesz kénytelen fellépni – hadarta James.
- Inkább ne is hozd fel, ettől csak lelombozódom. Utálom a kis görényt, de mégis csak a kisöcsém. Az egyetlen, akit még nem tagadtam ki teljesen – felelte morcosan.
- Ti most a jövőről beszéltek, de azt meg is kell élni. Tennünk kéne valamit, akármit, hogy mi is részesei lehessünk a lezárásnak – mondta elmélázva Susann.
- Na és mire gondolsz? – faggatózott Frank.
- Nem tudom, kérdezzük meg az igazgatót, hogy a Rendnek nincs e szüksége a segítségünkre?
- Ugyan, mit adhatnánk mi nekik, amijük még nincs meg? – sopánkodott Alice.
- A reményt – suttogta Remus.
- Reményt? – lepődött meg Sirius.
- Segíthetnénk nekik háttér információkat gyűjteni. Én például kémkedhetnék a mardekárosak között – mondta Perselus.
- Nem! – kiáltott fel Hermione, mire mindenki meglepődött. – Azt felejtsd el! Nem fogsz kémkedni, nem hagyom, hogy ekkora veszélynek legyél kitéve – meredt rá dühösen a lány.
- Nem vagy az anyám, azt teszek, amit csak akarok. A halálfaló ivadékok már így is be akarnak szervezni, ez jó alkalom lenne rá, hogy… - mondta, de Albus Dumbledore szigorú hangja félbeszakította.
- Szó sem lehet róla, Perselus! Ezt megtiltom. Ha valóban segíteni akartok a Rendnek, akkor tanuljatok, képezzétek magatokat és gyakoroljatok, hogy idővel majd ti is aktív tagjai lehessetek..
- Igazgató úr, ez mind szép és jó, de nem elég! – pattant fel James.
- Hm, akkor csináljuk ezt. Alapítsatok egy Rendet, amely segíti információval, bájitalokkal és ha minden kötél szakad fizikai erővel a Főnix Rendjét. Ha a Rendnek kutató munkára van szüksége azt ti megcsináljátok. A Zárolt részleg a rendelkezésetekre áll. Készítsetek mindenről feljegyzést. A bájitalokhoz minden alapanyagot megkaptok. Az edzésekkel pedig, mint mondtam magatoknak és a későbbiekben nekünk is segíthettek – ajánlotta fel.
- Ez egészen korrektnek tűnik – mondta Frank.
- Azt hiszem oké lesz a dolog – bólogatott egyszerre Sirius és James.
A lányoknak kissé több idő kellett, de miután Hermione rábólintott, már mind belementek.
- Ez király, már csak Peternek kell szólni és… - kiáltott fel Sirius, mire az igazgató közbeszólt.
- Úgy látom, nem értitek. A Rend csakis belőletek állhat. Amennyiben új taggal szeretnétek bővíteni, annak az illetőnek alapos vizsgálat alatt kell átesnie. Megpróbáljuk kiszűrni az árulókat – mondta az igazgató.
- De hát, Peter a barátunk – értetlenkedett James.
Albus jelentőségteljesen Pitonra nézett, aki morogva fordult oda a többiekhez.
- Nézzétek, ez még nem biztos, de… azt hiszem Petert ugyanúgy megkörnyékezték, ahogy engem is. Hallottam, hogy mit sutyorognak a Mardekárban, ha őt megszerzik, meglesz a beépített emberük.
- Nem, Peter nem olyan – tiltakozott Remus.
- Peter mindig is csöndes volt, nem éppen közétek való, viszont ugyan úgy szomjazott a népszerűségre. Ő nem jóképű, nem aranyvérű és nem is túl okos. Valahogy mindig csak a nyomotokban kullog, de nem veletek halad. Úgy vélem, hogy talán még nem késő, hogy megmentsük, de ennek csakis egy módja van. Petert egyelőre nem avathatjátok be semmibe. Erre meg kell esküdnötök, továbbá arra, hogy titokban tartjátok a Főnix Rendjétől származó információkat. Nyíltan nem beszélhettek a feladatról vagy a Rendről, ti, mint csoport nem léteztek – jelentette ki az igazgató.
Egy pillanatra néma csönd lett. Tudták, hogy nem lesz nagy felhajtás, de hogy ennyire titkosak lesznek, az mindenkit szíven ütött.
- Én így is vállalom – mondta Hermione.
- Én is – vágta rá Perselus.
- Támogatom.
- Benne vagyok – jöttek sorra a válaszok, míg végül már csak Sirius maradt. A többiek várakozva néztek rá.
- Egye fene, benne vagyok – sóhajtott föl.
- Akkor nyújtsátok előre a kezeteket – utasította őket az igazgató.
A fiatalok előrenyújtották jobbjukat, mire Albus kántálni kezdett és ezüst fény fonta körbe karjaikat.
- Esküsztök, hogy a Főnix Rendjének minden titkát megtartjátok?
- Esküszünk! – mondták.
- Esküsztök, hogy minden tőletek telhetőt megtesztek, hogy segítsétek társaitokat a bajban, akár kutatással, akár egyéb segítséggel?
- Esküszünk!
- Esküsztök, hogy kívülállónak egyetlen szót sem szóltok sem a Főnix Rendjének létezéséről, sem pedig arról, hogy a ti Rendetek létezik?
- Esküszünk! – felelték, mire a varázslat hirtelen eltűnt. Albus büszkeségtől csillogó szemekkel nézett végig rajtuk.
- Gratulálok, a mai napon megszületett a Főnix Rendjének segítő csapata. Azt hiszem ennél találóbb név nem is lehetne a tiétek. Emelem poharam a Remény Rendjének tagjaira! Tudásotok gyarapítsátok, utatokat ne keresztezze veszély és sikerüljön bármit is vesztek a fejetekbe, rátok gyerekek – mondta, mire az összes kézben lévő pohár felemelkedett és együttesen koccintottak.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
James, amint látom kezd normális lenni. Alíg várom a folytatást, de remélem Miónét nem Siriussal hozod össze! 
Add hozzá Susannt, úgyis csak távoli rokonok 
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Nem, de biztos, ami biztos
lol 