Az utolsó hét
Hermione gyomra görcsben állt. Az egy dolog volt, ha többen vizsgáztak, de amikor csak ő volt egyedül, attól kiverte a víz. Szédült és a szíve majd kiugrott a helyéről. Már bánta, hogy átaludta a fél éjszakát és nem tanult inkább helyette. Mi lesz, ha megbukik? Mi lesz, ha elrontja? Piton röhögni fog rajta. Tuti kicikizi. El fog süllyedni szégyenében…
- Jó reggelt, Ms. Dumbledore.
- Jó reggelt, asszonyom – köszönt a lány az idős boszorkánynak.
- Nos, a program a következő, először az írásbeli feladatok, ami egy óra, aztán húz egy borítékot és a benne lévő bájitalt elkészíti. Mindenféle csalás tilos és bukás az eredménye, érthető?
- Igen, asszonyom – bólintott a lány. Ezután a vizsgáztató elé tette a feladatlapokat és a lány elkezdett írni. Az egy óra leteltével, arra lett figyelmes, hogy az idős boszorkány fölé áll és érdeklődve nézi a pergamenjét.
- Azt hiszem letelt az idő.
- Oh… pedig majdnem befejeztem – húzta el a száját a lány.
Az idős boszorkány végignézett a majdnem teleírt hét lapon és vett egy mély levegőt.
- Kisasszony, ha ennek csak a negyede jó lesz, máris kiválót kap – mondta a lánynak. Hermione elpirult. A rossz szokása miszerint sokkal többet ír mint kellene még mindig megvolt.
- Bocsánat, rossz szokás…
- Semmi gond. Most húzzon egy borítékot – nyújtotta a lány felé. Hermione kihúzta a középsőt és felolvasta.
- Sebforrasztó – nyögött föl. – Ez túl könnyű – sápítozott, majd a szája elé kapta a kezét.
- Nos, ha ez túl könnyű, akkor mit tartana kihívásnak? – érdeklődött az idős asszony. Hermione elgondolkodott.
- Tekintve, hogy csak két órám van a Százfűlé főzet kiesik, talán az Élő halál esszenciája megfelelő lesz. – A boszorkány döbbenten nézett a lányra, elvégre ez mind RAVASZ szintű, sőt még annál is magasabb tananyag.
- Valóban képes elkészíteni? – kérdezte lelkesen.
- Igen… - mondta Hermione.
- Akkor rajta – adta ki az utasítást a vizsgáztató, és Hermione nekikezdett kiválogatni a hozzávalókat. Precíz mozdulatokkal darabol és pucolt. Pontosan betartotta a könyv által tanultakat. Mielőtt letelt volna az ideje fiolába töltötte a bájitalt és kivitte.
- Készen van?
- Igen – mosolyodott el. A boszorkány megnézte a mintát és elégedetten bólintott.
- Ugyan ezt, és a tesztjét be kell vinnem a minisztériumba, de azt hiszem K lesz az eredménye. Viszont lenne itt valami – kezdett bele.
Hermione rémülten nézett rá, azt hitte valami rosszat követett el.
- Baj van?
- Nem! Nyugodjon meg, csak lenne egy kurzus, ami bájitalmestereket képez. Tudja az a gyógyítói akadémia előfeltétele. Esetleg nem akarná ezt a pályát választani? – Hermione még nem igazán gondolkodott el ezen a dolgon, de tetszett neki az ötlet, hogy gyógyítson és bájitalokat fejlesszen ki.
- Egészen jól hangzik.
- Akkor majd a nyáron minden érintettnek küldök egy levelet, amiben elmondom a részleteket.
- Nagyon szépen köszönöm – hálálkodott a lány, majd elköszönt és elindult a torony felé.
Csak pár folyosón tudott végigmenni mikor az egyik alagsori beugróból elé toppant Piton.
- Hogy ment? – faggatózott.
- Nagyon jól! Elkészítettem az Élő halál esszenciáját és a vizsgáztató azt mondta, ha van kedvem, járjak szeptembertől a bájitalmesteri kurzusra – mesélte lelkesen a lány.
Piton döbbenten nézett rá.
- És van hozzá kedve? Mármint a bájitalfőzéshez? Azt hittem mindenkit eltántorítottam tőle – értetlenkedett Perselus.
- Akármilyen kemény is volt én mégis szerettem az óráit… - suttogta a lány halkabbra véve a hangját.
- Ez meglepő.
- Az ám! Most megyek a toronyba, elújságolom Lilynek – mosolyogta, majd elszaladt. Piton csak halványan mosolyogva nézett utána.
Hermione elmesélte a lányoknak, hogy mi történt vele, mire ők csaptak egy rögtönzött bulit, hogy megünnepeljék a dolgot. Mivel már egyiküknek sem volt több vizsgája nyugodtan engedték el magukat. A szobájukra tettek egy hangszigetelő bűbájt, hogy ne hallatsszon ki a zenebona. Alice valahonnan elővarázsolt pár üveg vajsört, míg Susann szerzett néhány szendvicset és süteményt. Hermione még sohasem érezte magát ennyire jól. Mikor Ronékkal ittak, akkor általában a fiúk röhögtek ő pedig mélyen hallgatott. Nem igazán tekintették lánynak, így minden féléről beszéltek előtte. Most viszont egy csapatnyi lánnyal barátkozott, kik előhozakodtak az összes csajos témával, amit persze feldobták egy kis üvegezéssel. Lily pörgetett:
- Oké Susann, csókolóztál már? – kérdezte a lánytól. Su elpirult és elkezdte a padlót fixírozni.
- Úgy nézek ki? – kérdezte végül.
- Hát, nem igazán – vihogta Alice.
- Nem, nem csókolóztam – vallotta be. Most rajta volt a sor, hogy pörgessen és Lilyt találta el.
- Ezt most visszakapod… Hüm kivel járnál szívesebben Jamesszel vagy Siriusszal? – Hermione erre felnevetett. Lily kissé elhúzta a szája szélét.
- Ha feltételezzük, hogy nincs más választásom, és mondjuk az életem múlik rajta akkor, de csakis akkor, inkább… Potterrel járnék – mondta kelletlenül.
- És miért? – bukott ki a kérdés Alice-ből.
- Nem tudom, Sirius mániája a szex és az összes gondolata csak odáig terjed. James azért néha gondolkodik…
- James? – kérdezte szemöldökét vonogatva Hermione.
- Jaj, ne legyél már ilyen! – hisztizett Lily és újra pörgetett. Most Alice-en volt a sor.
- Jaj nekem, mit kérdezhettek amit még nem tudtok? – tettetett rémültséget. - Mi volt a legbizarrabb téma, amiről Frankkel beszélgettél? – tette föl a kérdést.
Alice elgondolkodott és beletelt egy percbe mire eldöntötte melyik is volt az.
- Talán az, amikor bevallottam neki, hogy tavaly nyáron… szóval… hogy lefeküdtem valakivel – Hermione – és mindenki más - álla a padlón koppant.
- Hogyan?! – kiáltották egyszerre.
- Akkor még nem jártunk úgy… csak barátkoztunk és pont jött a nyári szünet, ő meg elutazott másfél hónapra a rokonához Amerikába, én meg ottmaradtam egyedül. Egy mugli barátnőmmel elmentünk egy szórakozóhelyre és ő sikeresen becsempészett minket aztán… néhány srác eléggé leitatott minket és a többit el tudjátok képzelni – morogta bosszúsan.
- Jaj, Merlinre… - rémüldözött Lily.
- Hát igen, de aztán bevallottam Franknek ő pedig megbocsájtott. Azt mondta, hogy nem az én hibám, de nekem még most is bűntudatom van – sóhajtozott Alice. Erre mindegyik lány megölelte, hogy vigasztalják egy kicsit.
- Na jó, pörgess! – szólította föl végül Lily. Alice pörgetett és azt hitték az üres sörös üveg már sohasem áll meg, mikor Hermione előtt megtorpant.
- Háh, most te jössz! – kuncogta Susann.
- Igazából sok kérdésem van… Szűz vagy még? – rontott ajtóstul a házba Alice.
- Igen, az vagyok – vágta rá Hermione. Látva, hogy a többiek mennyire szeretnének faggatózni megadta magát. - Oké, akkor most kérdezzetek, ez a ti estétek – öltött rájuk nyelvet. A lányok tapsikoltak örömükben és azonnal elkezdték kérdésekkel bombázni.
- Voltál már szerelmes?
- Csókolóztál már?
- Ki tetszik a suliból?
- Állj! Ez túl sok egyszerre! Akkor nézzük… Susann, azt hiszem igazán még nem voltam szerelmes. Tetszett már egy fiú, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz, de… sohasem jutottunk tovább a barátságnál. Lily, igen csókolóztam már, három fiúval, bár az utolsóval csak egy puszit váltottunk. Alice… őszintén szólva kevés volt ez az idő, hogy felmérjem a pasi állományt. Erről majd mondjuk szeptember végén kérdezz újra – tanácsolta.
- Neked mindenre van magyarázatod? – kérdezte szemrehányón Lily.
- Úgy van – vigyorogta Hermione. Jó sokáig beszélgettek, már elmúlt hajnali három is mikor aludni mentek.
Persze reggel egyikük sem került elő reggelire, ami többeknek is feltűnt. Tizenegy felé McGalagony elindult a hálókörletek felé, hogy lássa mi történt az ötödéves lányaival. A szoba elé érve máris észrevette, hogy azon hangszigetelő bűbáj van. Belépett a helyiségbe, ahol mindent rendben talált. Mind a négy lány az ágyában aludt. McGalagony biztosra vette, hogy a vizsgák miatti kimerültség a sokáig alvás oka, de azért felébresztette őket.
- Jó napot lányok – köszönt neki. Susann tért magához először.
- Professzor? Mi történt? – kérdezte tőle hunyorogva. Őt a többiek is követték.
- Csak szóltak, hogy egyikőjük sem volt a reggelinél. Én pedig megnéztem önöket, de pihenjenek csak, mind a négyen megérdemlik – mosolygott rájuk.
Alice magában jót röhögött, hiszen pont nem a túlzottan jó magaviseletük miatt aludtak most el.
- Köszönjük tanárnő… - mondta Lily kissé elvörösödve. McGalagony ezután kisétált a szobából, a lányokból pedig kitört a nevetés.
- Azt hittem meghalok! – nyögte Susann.
- Mert megérdemeljük! – emelgette a szemöldökét Alice.
- Szerintetek nem jött rá? – kérdezte Hermione.
- Nem hiszem, de ha rá is jött, szemet huny fölötte. Mi vagyunk a legjobbak az évfolyamból még a hollóhátasokat is lekörözzük – büszkélkedett Lily.
Végül a lányok nagy nehezen előmásztak és ebédre le is értek a Nagyterembe. A fiúk érdeklődve nézték őket. Nem tudták, hogy mit művelhetett a négy lány, de biztosak voltak benne, hogy valami nem túl szabályosat az biztos.
- Szerintem piáltak és sztriptízeltek egymásnak – mondta Sirius miközben egyik szemöldökét felemelve nézte a négyest.
- Sirius, mi a valóságról beszélgetünk, ne keverd bele az álmaidat – mondta neki Remus.
- Ja. Azért azt nem hiszem, hogy egy ilyenben Alice is benne lett volna – morogta Frank.
- Honnan tudod? A végén kiderül, hogy a csajokat szereti! - sápítozott Sirius.
- Már megint álmodozol – javította ki James.
- Miért, ha kiderülne erről a Hermionéról, hogy lezbi, akár Lilyt is simán elcsábíthatná. Elvégre Hermione nem állt le velem a Roxfort legjobb bikájával! Na meg Lily se állt le veled, sőt… Még senkivel se láttad Pipogyuszon kívül, de ő nem számít pasinak – gonoszkodott Sirius.
Remus felsóhajtott és megpróbálta leállítani őket.
- Sirius, állj le. Ez már nem vicces. A végén komolyan magadra haragítod a lányokat, és akkor nem fogunk megvédeni – mondta tárgyilagosan a másiknak.
- Hah, szeretném én azt látni, hogy négy… vagy három lezbi elbánik velem – nevette kajánul. A következő pillanatban felgyorsultak az események. Hirtelen megjelent mögötte a négy lány. Alice becsusszant Sirius és Frank közé, adott egy puszit barátjának, majd megeresztett egy féloldalas mosolyt Siriusra.
- Mit is mondtál az álmaidról Sirius? – kérdezte negédesen. Sirius válaszolni akart, de ekkor megérezte, hogy valaki hátulról átkarolja a vállát és a fülébe suttog.
- Milyen kár, hogy mi lezbik vagyunk… - sóhajtozott Hermione. Sirius nagyot nyelt.
Ekkor érkezett baljáról a támadás Lily személyében, aki leült James és közé.
- Így sajnos… nem vehetsz részt a mi kis… játékainkban – dünnyögte Lily miközben megejtett egy pillantást a már nyálát csorgató James felé. A kaput viszont Susann tette be nála, aki vele szemben Remus mellé ült le.
- Pedig mi aztán tudunk játszani… - A lány levette a szemüvegét és a szemüvege szárát rágcsálva beszélt hozzá miközben a lábával Sirius lábát simogatta. Sirius azt hitte menten rosszul lesz.
- Szeretnél velünk játszani Sirius? – kérdezte kedvesen Lily, mire a fiú tompán bólintott.
- Elbírnál négy lánnyal? – faggatta kihívóan Alice.
- El… - mondta nem túl határozottan a fiú. Hermione keze beletúrt a fiú hajába.
- Szereted a durva játékokat? – kérdezte már majdnem belecsókolva a fülébe.
- Igen! – kiáltotta Sirius mire mindenki odanézett. Hermione viszont undorodva hátrált el tőle.
- Akkor tessék – mondta ridegen és belenyomta a fiú fejét az előtte lévő krumplipürés tányérba. Alice és Lily két oldalról hátracsavarták a fiú kezét, hogy ne tudjon menekülni, míg Susann fogott egy almát és a fiú szájába tömte.
- Nos, drága Sirius, most pont úgy nézel ki, amilyen belülről vagy… egy mocskos disznó, semmi több – azzal a négy lány kisétált a teremből.
Mindenki röhögött és gúnyolódott Siriuson, akit majd szétvetett a méreg. Még soha senki nem alázta meg így. Még saját barátai is röhögtek rajta.
- Ezt megemlegetik! – pattant föl Sirius és a lányok után akart menni, de McGalagony megakadályozta.
- Hova, Mr. Black?
- Én csak… Megmosakszom – hazudta.
- Ajánlom, hogy hagyja békén a lányokat. Személy szerint, szerintem megérdemelte. Már eddig is nívón alul viselkedett az iskola lány növendékeivel, de most betelt a pohár. Ha nem akarja a jövő évét takarítással tölteni, akkor meghúzza magát – ajánlotta neki.
Sirius morgolódva belement az alkuba , de eldöntötte, hogy ezért még bosszút áll a négy lányon.
Piton ismét morgolódott egy sort Hermionéval, amiért a lány megint feltűnést keltett, de azért beismerte a másiknak, hogy nagyon szépen kidolgozott hadművelet volt.
- A legjobbat Susann alakította – mondta megfeledkezve magáról.
- Senki ki nem nézné belőle, de egy igaz vadmacska lakik a szemüveg mögött. Szerintem még Siriusnak is sok lenne – mondta büszkén Hermione.
- Hát Merlin mentse meg Susannt Blacktől – sóhajtott föl Piton. Lassan elérték a tópartot. Eldöntötték, hogy egy kicsit kiszabadulnak a kastélyból és kiélvezik a napsütést. Persze igazából Hermione döntötte el és kötelezte a dologra Pitont, aki nem tehetett mást. Kénytelen volt belemenni.
Hétágra sütött a nap. A tó tükrén úgy csillant meg a napfény, mintha a víz tetején ezer meg ezer apró kis gyémánt lebegett volna. Hermione nem győzött betelni a látvánnyal. Még sohasem látta ilyen csodálatosnak a tavat. Oldalra nézett és meglátta, hogy Perselus is hasonlóan bámulja a víztükröt. Elgondolkodott azon, hogy vajon a másikban mi játszódhatott le az elmúlt egy hét alatt. Elvégre visszakapta az életét, reményt kapott egy másik életre. Visszakapta az elvesztett barátait. Piton elmesélte neki Alece-t, hogy mennyire kedvelte a fiút, és milyen rosszul érintette, mikor meghalt.
Hermione sajnálta a másikat. Biztosra vette, hogy nagyon nehéz lehet neki. Mindenkit szeretne megmenteni és mindenkin segíteni akar, de nem teheti. Már ezzel is sok mindent megváltoztatnak és két embert biztosan megmentenek, ami szintén változásokat hoz magával. De vajon jót vagy rosszat? Eileen megmentése minden féle képen csak jó lehet, elvégre Piton visszakapja az anyját és lesz, aki tartsa benne a lelket. Susann élete pedig most már Hermionénak volt nagyon fontos. A lány Merlin tudja miért, de Harryre emlékeztette őt.
- Susann olyan, mint Harry – kezdte suttogva. Piton értetlenül fordult felé.
- Hogyan?
- Susann pont olyan, mint Harry… Kicsit hasonlít külsőre is, de inkább belsőre. A kedvessége, a szerénysége, a bátorsága és a barátsága… ebben annyira hasonlít Harryre. Még az az otromba kerek szemüvege is… Pedig James is olyat hord, de Harry tőle teljesen különbözik, bár külsőre nagyon is hasonlítanak. Ez annyira furcsa… - hadarta a lány.
- Így utólag belátom, hogy Potter… mármint Harry nem is volt annyira szörnyű, mint James, bár mintha ő is kezdene lehiggadni.
- Talán az útmutatásom jót tesz neki. Kezd észhez térni, hogy a világ nem csak játék és kacagás. Lassan rájön, hogy a kisded játékaival csak azt éri el, hogy hitelét veszti az emberek előtt – fejtette ki a lány.
Piton egyetértőn bólogatott. Talán azért viselte most jobban a többiek piszkálódását, mert tudta, hogy úgy se tart örökké. Ha Lily és Potter összejönnek a lány biztos nem fogja hagyni, hogy őt piszkálják. Lupin miatt pedig eleve visszafogják majd magukat. Nem igazán fűlött a foga az alkudozáshoz, de ezt kellett tennie. Lily közelében akart maradni és ahhoz a barátjának kellett maradnia bármi áron. Ha Potteréket is vele kapja, hát legyen.
- Az élet furcsa és igazságtalan – mondta elgondolkodva.
- Ezt most miért mondja? – kérdezte a lány.
- Ha valaki fontos neked, ha szeretsz valakit, akkor miért nem lehetsz vele? Albus éveken át azt szajkózta nekem, hogy a szeretet az, ami megment minket, ami megkülönböztet tőle…
- Ebben igaza van. Elvégre, ha nem szeretné őt, akkor most nem lenne itt, nem igaz? – mosolygott rá a másikra.
- Talán igaza van… de ez akkor is… fáj – suttogta elhaló hangon.
- A szerelem fáj, legalábbis azt mondják. Fáj a viszonzatlan szerelem, fáj a szívünk, ha megcsalnak, elhagynak, átvernek és akkor is fáj, ha elveszítjük őt. Igazából azt se tudom, hogy miket fecsegek. Még nem voltam szerelmes… - nevette el magát zavartan a lány, mikor Piton furcsán nézett rá.
- Ismét okoskodik – gúnyosan rámosolygott a lányra.
- Igen, abban profi vagyok.
- Lily beszélt rólam, azóta? – kérdezte reménykedve.
- Ne kelljen megismételnem amilyen jelzőkkel illette magát – kérlelte a lány.
- Akkor még haragszik.
- Haragszik, csalódott, sértett, dühös, feldúlt és így tovább – sorolta a lány.
- Akkor jobb lesz, ha most visszamegy hozzá mielőtt magára is megharagszik – tanácsolta a fiú.
- Rendben. Aztán tartson ki, már csak egy nap! Apropó, írt levelet az édesanyjának?
- Nem mintha túlzottan magára tartozna, de igen… megírtam, hogy mikor megyek. Elvileg kijön elém – húzta el a száját.
- Ideges? – kérdezte a lány kedvesen, de nem a várt hatást érte el.
- Maga nem lenne az, ha a több éve halott anyjával találkozna? – förmedt rá Piton, majd kapcsolt, hogy mit is mondott. – Elnézést.
- Semmi gond… élnek. Ez a lényeg – suttogta, majd otthagyta a másikat.
Pitonnak ismét bűntudata volt, amiért megbántott valakit, hogy megbántotta Hermionét.
Hermione örült és egyben szomorú is volt, amiért már csak egy napig lehet barátai közelében. Mert ezt az egyet biztosan tudta, hogy vannak barátai, új barátai. A lányok az utolsó estét csomagolással, emlékezéssel és pityergéssel töltötték. Ellenben a fiúk már javában sorolták egymás után a nyári programokat. Sátorozás, koncert, kirándulás, bulik… Egyáltalán nem szomorkodtak amiatt, hogy itt kell hagyniuk az iskolát két és fél hónapra.
Az utolsó reggelinél az igazgató elbúcsúzott a diákoktól, hosszú és terjengős beszédet tartott, mint mindig. A diákok már alig várták, hogy elinduljanak a vonatra. A csomagjaikat már előre levitték Roxmortsba így nekik csak a legszükségesebb poggyászukat kellett magukkal vinniük. Hermione és a többiek is indulásra készen álltak mikor az igazgató odasétált a lányhoz és mondott neki pár dolgot.
- Hermione, menj Lilyékkel Londonba a Foltozott Üstbe, amint tudok odamegyek érted – mondta neki.
- Rendben, Albus bácsi – mondta engedelmesen a lány, majd elindultak a csoporttal. Lilyék négyen ültek a fiákerben és csöndesen nézelődtek. Az egész útnak valahogy szomorú volt a hangulata, de mégis szép volt. Hermione ismét emlékei között sétált amikor Harryékkel jöttek erre.
- Mennyire más volt minden… - suttogta maga elé. Alice azonnal reagált.
- Mi volt más? – kérdezte tőle. Hermione rémülten nézett rá, de a helyzetet Lily megmentette.
- Hagyd már, biztos csak a szüleire gondolt – szidta össze barátnőjét.
- Ó, ne haragudj – kért bocsánatot Alice.
- Semmi gond, nem tudhattad – mondta mosolyogva Hermione.
A vonatúton persze a lányok ismét elkezdtek vicces történeteket mesélni, ami Hermionét is jobb kedvre derítette. Volt némi pénze, így mikor az árus boszorkány megjelent vett némi édességet.
Egyszer látta, amint Piton elsétál az ajtajuk előtt. Senki más nem vette észre egyedül ő, így utána indult. Hamar utol is érte a kocsi végében.
- Hogy van? – kérdezte tőle.
- Őszintén? Rosszul… Hányingerem van – vallotta be Piton.
- Ne aggódjon. Az édesanyja a biztos pont az életében – nyugtatgatta.
- Honnan tudja? Lehet, hogy itt más… lehet, hogy itt gyűlöl… - siránkozott Piton.
- Komolyan ilyenen rinyál? Ezt nem hiszem el, mintha Ront hallanám! – képedt el Hermione.
- Azért nem olyan rossz a helyzet – védekezett Piton.
- Igaza van… rosszabb. Rontól megszoktam, de magától ez szánalmas. Szedje már össze magát! Találkozni fog az édesanyjával – mosolyogta Hermione olyan őszintén, ami Pitonban is némi reményt keltett. Közben Lily elindult Hermione után, de mikor meglátta, hogy kivel is beszélget megtorpant.
- Oh… csak te? Hermione a lányok várnak – sürgette meg a barátnőjét.
- Oké, azonnal megyek… - még visszafordult a másikhoz. – Amilyen gyorsan csak lehet hagyják el a házat. Ha kell segítek elmondani az igazat – ajánlotta fel.
- Ezt még lehet megfontolom – felelte Piton majd ő is távozott. Hermione visszatért a barátnőihez és tovább folytatták a fecsegést.
A vonatút végén az expressz nyikorogva állt meg a forgalmas 9 és ¾-ik vágányon. A diákok már az ablakból elkezdték keresni a családjaikat. Lily szinte az elsők között szaladt le a vonatról és vetette magát szülei ölelő karjai közé. Alice-ért az édesanyja érkezett míg Susannért most is egy házimanó jött el mivel a szülei dogoztak. Hermione látta, amint James és Sirius szinte az öreg Potter nyakába vetik magukat örömükben. Elmosolyodott, mert ez egy olyan jelenet volt, amiben nem volt megjátszás sem nagyképűség. Tényleg szerették az öregeket. Remus boldogan, de szelíden ölelte át édesanyját, aki szipogva csókolta homlokon fiát. Aztán tekintete megakadt a peronon magányosan ácsorgó Pitonon. Furcsállta a helyzetet így odasietett hozzá.
- Na, hol van?
- Nem tudom, itt kéne lennie – morogta Piton.
- Kéne? Akkor ez most nem olyan, mint volt? – rémüldözött a lány.
- Nem. Anyámnak itt kéne lennie, rám mosolyognia és megölelnie, aztán elindulnánk haza a szörnyű apámhoz – hadarta Piton szinte pánik hangulatban.
- Nem lehet, hogy késik? – próbálkozott a lány.
- Az ki van zárva – szögezte le Piton. Hermione döntött, a végére kellett járniuk a dolognak.
- Akkor menjünk.
- Menjünk? – lepődött meg a fiú.
- Igen, tudni akarom, hogy minden rendben van vele, és ha baja esett, Merlin irgalmazzon apádnak, mert én fogom kinyírni – sziszegte dühösen a lány.
Piton egy pillanatig gyereknek érezte magát, akit egy felnőtt védelmez majd megrázta a fejét és bólintott. Elindultak a Fonó sor felé.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
és remélem, hogy nem nyírod ki Eileent.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
jaj, na most azért se foglak dícsérni, nem is érdemled meg! Így itthagyni minket, skandallum! Remélem legalább azzal kárpótolsz a fél szívinfarktusért h hamar folytatod! Viccet mekllőzve, nagyon jó a történet menete, pergős, egy cseppet se unalmas, és mindíg van min izgulni benne. Hajrá!
Hát eseményekben nem lesz hiány, mindig lesz valami, amin éppen izgulni lehet. Sőt ahogy haladunk előre egyre viccesebb kis részek lesznek benne. :)