Beindul a gépezet
Másnap a Mágiatörténet vizsgát mindenki gyomorideggel várta. Míg év közben valahogy elvoltak a tanár óráin, de most produkálni kellett volna, ami elég nehéznek bizonyult. Hermione is feszülten várakozott a Nagyterem előtt, hogy beengedjék őket. Tekintetével Pitont kereste, aki eléggé sápadtnak tűnt. A lány biztosra vette, hogy ő sem rajong jobban a tantárgyért, mint mások.
Amint kinyílt az ajtó mindenki bement és az előre megszabott helyére ült le. Hermione előtt James, mögötte pedig Piton foglalt helyet. Most egy fiatal férfit kaptak vizsgáztatónak, aki hasonló szöveggel rukkolt elő, mint előző nap az idős boszorkány. Két órájuk volt a három oldalas dolgozatra, amiben teszt és esszékérdés is volt.
Hermione gyomra bukfencezett egyet mikor kézhez kapta a saját kérdéssorát. Az semmivel sem volt könnyebb, mint amit ő írt ötödikben. „Mikor volt a huszonharmadik koboldlázadás?”, „Ki volt a Brit Mágia Szövetség harmadik elnöke?”, „Miért száműzte a minisztérium az óriásokat?”, stb.
Feje már zsongott a sok kérdéstől, de elég jól haladt a dolgozatával. Mikor tett egy tétova pillantást hátrafelé Piton éppen erősen koncentrált. Úgy tűnt gondja akadt. A lány szívesen segített volna neki, de nem tehette. Gyorsan visszafordult a dolgozatához és igyekezett minél hamarabb befejezni azt. Eszébe jutott, hogy mikor ők vizsgáztak Harrynek látomása volt. Ismét elfogta a szomorúság, hogy nem láthatja barátait, aztán megrázta a fejét és visszatért a jelenbe.
Majdnem egy órával a megadott idő lejárta előtt készen volt, így beadta a dolgozatot. Mindenki döbbenten nézett rá, még Lily is kétkedve meredt utána. Hermione kisétált a teremből és elindult a hálóterme felé. Fáradtnak érezte magát és szeretett volna aludni egy nagyot. Bár a gyomra éhesen megkordult, mégis engedett a fáradtságnak és lepihent.
Csak hosszú órák múlva ébredt fel, mikor már Susann is visszatért tanulni. A lány csöndesen készült a másnapi számmisztika vizsgára.
- Mire tanulsz? – kérdezte tőle.
- Számmisztika. Ha kellenek a jegyzetek már odakészítettem az éjjeliszekrényedre – mondta föl sem pillantva a könyvéből. Hermione egyre jobban kedvelte a lányt. Kicsit furcsa volt, talán túlságosan is befelé forduló. Őt inkább lehetett könyvmolynak nevezni, mint őt.
- Köszi – nyögte ki végül, de a szemét folyamatosan a lányon tartotta. Megállapította, hogy a frizurája és a ruhája, na meg a hatalmas szemüvege ellenére is, elég csinos. Le sem tagadhatta volna, hogy Black vér is folyik az ereiben. Most, hogy így elnézte, hirtelen beugrott, hogy honnan volt ismerős neki a lány.
- Harry… - nyögte elhaló hangon.
Susann felpillantott, majd mikor látta, hogy a lány nem vele foglalkozik visszatért a könyveihez. Hermione döbbenten ült az ágyán. Susann iszonyatosan hasonlított Harryre, főleg a szemüveg miatt. Minnél jobban nézte egyre több olyan jegyet vélt fölfedezni barátja és a lány között, ami fölött elsőre átsiklott. Persze Harry nagyon hasonlított Jamesre, de mégis más volt. Susann le se tagadhatta volna a rokoni kapcsolatot kettejük között. Kis idő múlva, Alice és Lily is csatlakoztak a tanuláshoz, így már négyesben kérdezgették egymást.
Következő napi számmisztika vizsgára jóval kevesebben jöttek el, mint az előző vizsgákra. Hermione kis keresés után megtalálta Pitont és Remust is. Nem bírta megállni, hogy ne váltson néhány szót a fiúval. Az készségesen válaszolt minden föltett kérdésre. Hermione lelkének külön jót tett Remus közelsége. Olyan megszokottnak és normálisnak érzett mellette mindent. A vizsga kezdetét vette, és újabb gyötrő két órán át hadakoztak a feladatokkal. Végül mindenki elégedetten távozott a helyszínről.
Csütörtökön volt a gyógynövénytan, pénteken pedig a bűbájtan vizsga. Hermione minden tárgyat sikerrel vett. A hétvégén átnézte a kimaradt tárgyakat: SVK, átváltoztatástan, rúnaismeret és végül a bájitaltan. Az LLG-vel most sem akaródzott foglalkoznia. Hagrid akaratán kívül, de eléggé megutáltatta vele a tárgyat, jóslástan pedig még nem volt az iskolában, amiért külön hálát adott Merlinnek.
- Menjünk repülni! – hisztizett Sirius. James próbált összpontosítani az átváltoztatástan vizsgárara, ami hétfőn következett.
- Menj, ha akarsz, nekem ezt még meg kell tanulnom – intette le barátját. Sirius sértetten átvonult Remushoz.
- Remuuuuuus – könyörgött neki, de Lupin is hajthatatlan volt. A házvezetőjük tantárgyát mindenki véresen komolyan vette… Vagyis majdnem mindenki.
- Hogy lehettek ilyen stréberek? – zsörtölődött.
- Black, ne rinyálj, ha menni akarsz, menj egyedül! – mordult rá Lily.
- Fogd már be, vöröske – sziszegte Sirius. Tétován Jamesre pillantott, hogy leszidják-e a tettéért, de a fiú meg se moccant csak tanult tovább.
- Mondj még valamit kérlek, hagy küldjelek büntetőmunkára – könyörgött a lány.
- Rendben, tudod mi hiányzik az életedből Evans? Majd én megmondom, egy pasi, aki elkap és alaposan megfektet, de te még ehhez is túl frigid lennél és elvennéd a kedvét az tuti… - Csatt. Sirius döbbenten meredt előre, arcán még mindig ott éktelenkedett egy kis kéz lenyomata.
- Sirius Black, könyörgöm, folytasd és megoldom, hogy a Black családfa a te ágadról befejezze pályafutását – gügyögte Hermione, amivel kísértetiesen hasonlított Bellatrixra.
Sirius látva a jelen lévő dühös lányokat inkább visszavonulót fújt. Lily felháborodva állt a lépcső alján és tétován Jamesre nézett, aki csak egy pillantást vetett rá, majd visszafordult a könyvéhez. Lily szeme megtelt könnyel és felviharzott az emeletre. Nem tudta, hogy ez a reakció miért fáj neki, de nagyon is fájt. A lányok próbálták vigasztalni, de eléggé maga alatt volt.
Az eset után Sirius messzire elkerülte a lányokat, sőt még Jamesszel sem állt szóba. A hétfő gyorsan eljött és mindenki az átváltoztatástan vizsgán találta magát. A szokásos menetben zajlott a dolog, előbb az írásbeli aztán a gyakorlat. Hermione játszi könnyedséggel oldotta meg az összes feladatot, még a gyakorlattal sem volt semmi nehézsége. Az egyik vizsgáztató kacagva megjegyezte, hogy a lánynak még a patrónust sem lesz gond megtanulnia, mire Hermione nonverbálisan elővarázsolta a vidrát, amit még Harry tanított meg neki. De nem sokáig tudta megtartani az alakját, mivel Hermione elszomorodott a gondolatra, de a vizsgabíráknak ez is csodálatosnak hatott. Külön megdicsérték a lányt, amiért ilyen fiatalon, ilyen ügyesen hajtja végre a varázslatokat.
Ezután mindenki Hermione patrónusáról beszélt. Főleg, mivel Jamesnek sem sikerült előhozakodnia csak egy adagnyi fénylő felhővel, ami külön bosszantotta a fiút.
Lily szomorúan baktatott fölfelé a lépcsőn, mikor meglátta az egyik folyosón Perselust, amint két mardekáros barátjával kacarászik. Kezdte úgy érezni, hogy őt is elveszíti. A fiú egyre több időt töltött a mardekárosokkal, ami nem tetszett neki.
Perselus tisztában volt vele, hogy múltjának ezt a részét nem kerülheti el, így csak elfogadta a sorsát és játszotta tovább a szerepét.
Kedden reggel már jóval feszültebb volt a kelleténél, de a szobatársai betudták a vizsga miatti drukknak. Ő azonban csak túl akart lenni rajta. Bár nagyon szeretett volna másként tenni, de tudta, hogy ha nem teszi meg, akkor Lily sohasem jön össze Jamesszel, és Harry nem születik meg. Szíve összeszorult, mert nem akarta ezt az egészet, de belegondolt, hogy így legalább most Lily él, és talán idővel megbocsájt majd neki.
Az SVK vizsga is gond nélkül zajlott. Először túlestek a gyakorlaton, majd az írásbeli része következett. Hermione részletesen leírta a vérfarkasok felismerésére szolgáló adatokat, majd tétován Remusra nézett. A fiú halál sápadt volt és eléggé izzadt is. Hermione egy apró cetlire írt egy üzenetet, majd odapöckölte a mellette ülő fiúnak, aki értetlenül meredt a galacsinra. Hermione bólintott, mire ő kihajtotta és olvasni kezdett.
„Csak nyugodtan, nem te vagy terítéken…”
A fiú szeme kikerekedett és döbbenten nézett oldalra, mire Hermione elmosolyodott és intett, hogy írjon tovább. Remus onnantól kezdve szélsebesen kezdett el írni.
Hermione a vizsga végén elégedetten dőlt hátra.
Perselus feszülten indult el a tópartra. Gyűlölte ezt a napot, bármit megadott volna, hogy másként lehessen.
- Szia – köszönt rá Hermione.
- Ne most, Granger! – sziszegte a lánynak, aki hirtelen kapcsolt.
- Ó… Most lesz? – kérdezte elhúzott szájszéllel. Piton csak mereven biccentett. – De nem kell mindennek úgy történnie…
- Ezzel mire céloz? – kérdezte reménykedve a fiú.
- James és a többiek úgy is idejönnek, maga kivédheti az ártást, de egy másikat kénytelen lesz bekapni… Lily akkor is meg fogja védeni, és akkor… - pedzegette a lány.
- Látom, nagyon otthon érzi magát az emlékeimben – morogta Perselus.
- Sajnálom, azt hittem halott - kért bocsánatot a lány. Leült Piton mellé és elkezdett olvasni. Kisvártatva meg is jelent a dühös James és Sirius.
- Pipogyusz, te árultad el Remust? – kérdezte sziszegve a fiútól, és már emelete a pálcáját, hogy fellógassa Pitont.
- Miről beszélsz? – értetlenkedett Perselus.
- Hogyan tudta meg Hermione Remus titkát, ha nem tőled? – vonta kérdőre a mardekárost.
- Honnan tudjam? – kérdezte Piton, de a következő ártás hátra döntötte őt és a fejét elég csúnyán beverte a mögötte lévő fatörzsbe.
- Normális vagy Black? – kiáltott rá Piton a fiúra.
- Én igen, de te nagyon mocskos vagy, szóval fürödj meg szépen… - azzal Sirius a tó fölé lebegtette Pitont és egymás után háromszor a víz alá nyomta. Lily ekkor érkezett meg és azonnal vitatkozni kezdett Blackkel.
- Sirius elég! – kiabált rá.
- Hagyd abba, még a végén komolyan megsérül! – indult el Piton felé Hermione is. Perseluson tisztán látszott, hogy mindjárt felrobban.
- Ugyan miért véditek ezt a zsíros hajú kis mardekárost? – morgolódott Black.
- Neked ahhoz semmi közöd, de nem merj még egyszer így viselkedni, mert személyesen átkozlak porrá! – fenyegetőzött Lily. Piton még várt volna a nagy jelenettel, de Hermione belecsípett a kezébe, jelezve ideje közbelépni.
- Egyikőtök se normális! Mindegyikőtöket a börtönbe kéne zárni!
- Gyere Perselus, felkísérlek a gyengélkedőre – mondta Lily. Piton szíve majd megszakadt, de eljött az idő.
- Nem kérek a segítségedből, sárvérű… - azzal elviharzott.
Hermione szomorúan nézte a jelenetet. Szinte érezte a Pitonból áradó mélységes gyászt, amivel már most temeti a barátságukat. Lily dühtől és könnyektől csillogó szemmel szaladt el. Hermione odament és összeszedte Perselus holmiját, mielőtt Potterék tönkre tennék és elindult a fiú után.
- Mit csinálsz? Nem a barátnőd után kéne eredned? Hiszen lesárváérűzték! – sápítozott Sirius.
- Az csak egy szó Black, amit sokszor indulatból mondunk ki. De a tettek… amit ti műveltetek Perselusszal az már majdnem gyilkossági kísérlet! – sziszegte a lány.
James kissé elsápadt, mert a lánynak igaza volt. Piton vére még mindig ott volt a fa törzsén.
- Azt hiszem, igazad van – nyögte ki csöndesen Potter.
- Nagyszerű, akkor én megyek Perselus után, te meg keresd meg Lilyt és próbálj meg belé valami életet verni. Biztos maga alatt van. Ha lehet a sármör dumád most hanyagold, csak egy barát kell neki, akinek a vállán kisírhatja magát – tanácsolta Hermione.
James bőszen bólogatott, majd elindult Lily után. Sirius pufogva és idegesen telepedett le egy fa tövébe Peter társaságában. Remus viszont nem tágított és szorosan követte Hermionét, ami a lányt eléggé idegesítette.
- Mit akarsz Remus?
- Honnan tudtad? – kérdezte feszülten.
- A bácsikámtól… Egyébként pedig nem vagyok hülye. Az arcodon lévő sebhely túl régi ahhoz, hogy így nézzen ki egy mágikus sérülés. Ráadásul pont teliholdkor mész a gyengélkedőre és utána is rosszul vagy…
- Most elárulsz? – kérdezte gyanakodva.
- Nem! Honnan veszed? – fordult hozzá a lány.
- Mert félsz tőlem… Mindenki fél, vagy undorodik tőlem – suttogta csöndesen a fiú. Hermionénak kedve lett volna megölelni őt.
- Remus Lupin, te jó ember vagy, aki sok szörnyűségen ment át. Hidd el, hogy ez kifizetődik majd. Egy napon megtalálod a párod és azonnal tudni fogod, hogy ő az, akit neked rendelt a sors.
- De hiszen veszélyes vagyok! Ha megtudják, hogy mi vagyok, nem lesz munkám, se pénzem, se házam – hadakozott. Hermione felnevetett, hiszen Tonkstól már hallotta ezt ezerszer.
- Akkor csináld így. Tanulj valamit, amiben nagyon jó vagy és az eredményeid beszélnek helyetted. Nem mindig leszel veszélyes…
- Ez nem gyógyítható – hadakozott a fiú.
- Igaz, de enyhíthetők a tünetek. Pi… Na, ezt nem lenne szabad elmondanom, de Perselus nagyon jó bájitaltanból és kísérletezik valamiféle bájitallal, ami ártalmatlanná teszi a vérfarkasokat – suttogta alig hallhatóan.
- Ez csak valami vicc! – nyögött föl, Remus.
- Nem vicc, halálosan komoly. Talán, ha jelentkeznél, mint tesztalany a következő teliholdkor már nem lennél olyan veszélyes – tanácsolta a másiknak.
- Az jó lenne, de Piton ezután már nem fog velem foglalkozni… meg nyári szünet is lesz – húzta el a száját.
- Megpróbáljam elintézni? – kérdezte a fiútól, aki reménykedve nézett rá.
- Kérlek.
- Oké, most megyek és megnézem a félvér herceget, te meg ne szólj erről senkinek. Nem hiszem, hogy James támogatná az ötletet…
- Megígérem, és köszönöm! – ölelte át a lányt Remus, majd visszaszaladt Siriusékhoz. Hermione megcsóválta a fejét és elindult a gyengélkedőre.
Piton ott szerencsétlenkedett némi alkohollal és egy darab gézzel, mert a javasasszony házon kívül volt.
- Segítek – ajánlotta föl a lány, majd ellentmondást nem tűrőn kivette a másik kezéből a gézlapot és elkezdte fertőtleníteni a sebet Perselus tarkóján. A férfi felszisszent, ami meglepte a lányt.
- Ennyire fáj? – döbbent meg.
- Nem… A régi testemnek egy ilyen meg se kottyant volna, de a jelenlegi… túl érzékeny – panaszkodott.
- Oh, hát remélem, a mostani nem edződik meg úgy, mint a régi – dünnyögte a lány.
- Mit mondott? – förmedt rá Piton.
- A régi túl merev volt, túl görcsös, teljesen érzelemmentes, ha fogalmazhatok úgy, olyan volt akár egy zombi – gúnyolódott miközben összeforrasztotta a sebet.
- Na köszönöm…
- Szívesen. Apropó, Jamest elküldtem Lily után néhány tippel, hogy gyorsítsak a folyamaton…
- Hogy mit csinált? – kérdezte felháborodva a lánytól.
- Majd megköszöni. Már a tervem is megvan, hogy Lily miért fog megbocsájtani magának – mosolyodott el magabiztosan. Pitont kezdte érdekelni a terv.
- Hallgatom.
- Remus a kulcs. Lily jóban van Remusszal, de nem tud a problémájáról – még – viszont, ha segítünk Remusnak, ő elárulja a problémáját Lilynek, és azt is, hogy kinek tartozik hálával érte, Lily pedig rájön, hogy maga mégsem olyan szívtelen, és akkor újra… barátok lehetnek – vázolta a tervet. Piton elhúzta a száját.
- Ott van Potter is… ő ellenem fogja uszítani.
- Nem, mert ő is Remus barátja. Azt kétlem, hogy puszi pajtásokká válnak, de abban biztos vagyok, hogy James megfékezi majd Siriust, hogy magára támadjon, és nem fogja maga ellen uszítani Lilyt sem. Csak arra kell majd ügyelnie, hogy ne próbálja meg túlzottan szétválasztani Lilyt és Jamest. Persze ellenkezzen egy kicsit, de végül Lily miatt – vagyis a barátságuk miatt – úgy is elfogadja az elkerülhetetlent – adta elő Hermione az ötletet. Piton kénytelen volt megtapsolni a másikat.
- Bravó, Granger! Maga nagyobb manipulatív, mint az öreg – dicsérte meg a lányt.
- Köszönöm… Elvégre a „rokonom” – öltött nyelvet a lány nevetve. Piton akaratlanul is elmosolyodott. Most olyan pozitív energia áradt a lányból, amilyent még nem érzett felőle. Valahogy megnyugtatóan hatott rá, mintha egy borongós, esős hét után kisütne a nap.
Lily nagyon a szívére vette, amit Perselus a fejéhez vágott. Igazságtalannak, gonosznak és kegyetlennek vélte. Úgy érezte, hogy elárulták. Még egy kicsit Hermionéra is megsértődött, amiért a lány nem ment utána, viszont Piton után azonnal rohant.
Hermionénak kőkemény egy órájába telt, mire meggyőzte a vörös hajú lányt, hogy ő a barátnője és csak jót akart neki.
Aztán Lily beszámolt arról, hogy James milyen furcsa volt. Nem használta ki a helyzetet, nem hívta randira és nem bókolt neki, sőt Pitonra sem mondott túl sok rosszat, pedig most elbírta volna viselni.
Aliceel alaposan kibeszélte Potter viselkedését és arra jutottak, hogy talán a srác kezd megkomolyodni. Hermione csak magában mosolygott, hiszen sejtette, hogy valami ilyesmi lesz a vége.
- De jó, hogy vége a vizsgáknak – dőlt el az ágyán Alice.
- Már akinek… Nekem holnap még lesz egy bájitaltanom, amiről lemaradtam – sóhajtozott Hermione.
- Nem hiszem, hogy gondod lesz vele, elnézve a többi vizsgádat – mosolyodott el Susann.
- Köszönöm a bizalmat, remélem rá is szolgálok – hajolt meg Hermione, majd ő is lefeküdt az ágyra.
- Mit csináltok a nyáron? – faggatózott Lily.
- Hát, én szokás szerint otthon kuksolok, amíg apám az ispotályban, anyám meg a minisztériumban lesz – mondta kissé unottan Susann.
- Én valószínűleg egész nyáron Frankkel leszek – ábrándozott Alice.
Hermione felnevetett, még most is alig tudta elhinni, hogy mennyi pozitív energia árad ebből a lányból.
- És te, Hermione? – fordult az említetthez Lily.
- Hogy én? Azt hiszem, hogy megismerkedem az új otthonommal – mondta kissé szomorkásan.
- Akkor mit szólnátok hozzá, ha a nyáron néha összejárnánk? A Kóbor Grimmbusszal egyszerű a közlekedés, bár egy kicsit veszélyes – taglalta Lily.
- Jaj, ne! A múltkor is majdnem kitörtem a nyakam – nyavalygott Alice.
- Én benne vagyok – egyezett bele Hermione.
- Mint mondtam a nyáron semmi dolgom – mosolyodott el Susann.
- Akkor ezt meg is beszéltük! Csapunk pár csajos bulit, talán ott is aludhatnánk a másiknál! – lelkesült föl Lily.
- Pizsi parti? – vigyorodott el Hermione.
- Nem is rossz ötlet, és legalább rendesen kibeszélhetnénk a fiúkat… Na meg, talán ihatnánk is valamit – kuncogta Alice.
- Na de Alice! – hüledezett Susann.
- Most mi van? lányok vagyunk nem apácák – legyintett a barna hajú lány.
Még jó ideig beszélgettek, majd mindenki ment a maga dolgára. Susann elkezdett olvasni valami regényt, Alice megkereste Franket, Lily elkezdte összeszidni az alsóbb éveseket, Hermione pedig átnézett még néhány bájital receptet. Persze mikor Alice morogva megjelent mindenki odakapta a fejét.
- Mi a gond? – faggatózott Hermione.
- Lupin be van sózva és téged keres. Egy perc nyugtot sem hagyott nekünk, amíg fel nem jövök szólni! – sóhajtozott.
- Uh… elfelejtettem… Ne haragudj! – kért bocsánatot Hermione.
- Mi dolgod Remusszal? – értetlenkedett Susann.
- Megígérte, hogy megmutatja a jegyzeteit…
- Ja, a jegyzeteit mi? – kérdezte kajánul Alice.
Hermione a füle tövéig elvörösödött.
- Hé! Tényleg csak segíteni fog, semmi több! – tiltakozott.
- Drágám, ha tetszik Remus nyugodtan járj vele, ő még normális nem úgy, mint a többiek. Peter egy idióta, Black szintén, Potterről nem is beszélve – háborgott a megjelenő Lily.
- No fene, az előbb még egész normálisnak tartottad – lepődött meg Hermione.
- Az azelőtt volt, hogy spontán átölelt volna a klubhelyiség közepén – panaszolta a lány majd megrázkódott. – Fúj…
- Azért annyira nem is fúj. James egy idióta ahogy rámutattál, de jó pasi – szögezte le Susann.
- Na ezt a vitát itt és most berekesztem – döntötte le Lily, és bevonult a fürdőbe.
Hermione egy könyvvel a kezében sétált le a klubhelyiségbe, ahol Remus a többi fiúval ült. Ahogy meglátta őt azonnal felpattant.
- Bocsi, elfelejtettem… Akkor megmutatod a jegyzeteidet? – kérdezte direkt hangosan a másiktól, mire az kissé lassabban, de kapcsolt.
- Aha… fönt vannak a szobámban – mondta, majd Hermionét előre engedve elindult fölfelé. Sirius először elsápadt, majd elvörösödött végül már lilult a feje mérgében.
- Ezt nem hiszem el! Remusszal bezzeg összeáll! – bosszankodott.
- Haver, gondolkozz épp ésszel. Te bárkit megkapsz, Remus viszont nem. Úgy tűnik Hermione bírja őt és Remus is kedveli. Ne ronts bele! – oktatta ki James.
- A fene beléd is hogy igazad van – fordult el sértetten barátjától.
A szobába fölérve Hermione megdermedt. Ez ugyanaz a szoba volt, amiben Harry és Ron is laktak. Akaratlanul indult el Harry ágya felé, de Remus megállította.
- Nem, az James ágya… Ez az enyém – mutatott arra az ágyra, ami régen Semusé volt.
- Oh, nem tudtam… - azzal Hermione hangszigetelte a szobát, ami meglepte Remust.
- Ez minek?
- Mert nem akarom, hogy bárki meghalljon minket. – Remus nagyot nyelt. Hermione nem értette, hogy mi a baja. Aztán belegondolt és már ős is elvörösödött. – Mármint nem úgy… Szóval ne hallják, amit mondok…
- Aha. Öm, és mire jutottál? Sikerült beszélned Pitonnal? Nem ment bele igaz? – kérdezte letörten.
- Ami azt illeti győzködnöm kellett egy kicsit, de belement. Neki is kell egy alany és már bánja, amit Lilynek mondott, szóval a mardekáros éne azt diktálja, hogy próbálja meg valami úton-módon kiengesztelni Lilyt.
- De Lily nem tudja – szögezte le Remus.
- Még nem, de ha beválik a szer te elmondod neki, ezzel visszafizetve a segítséget – mondta tárgyilagosan a lány.
- Neked mardekárosnak kellett volna lenned! – vigyorodott el Remus.
- Ma már te vagy a második, aki ezt mondja. Nézd, ha komolyan gondolod kölcsönösen segíthettek egymásnak.
- Oké. Akkor a következő teliholdkor már meg is lesz a szer?
- Igen, de a részletekről értesítelek – mondta megnyugtatón Hermione.
Remus annyira boldog volt, hogy felpattant és megölelte a lányt. Hermione kicsit zavarban érezte magát, de igyekezett elrejteni arca vörösségét.
- Azt hiszem, megyek. A többiek már így is azt hiszik, hogy beléd zúgtam – jegyezte meg. Remus erre csak elmosolyodott.
- Olyan képtelenség lenne? – kérdezte kissé reményvesztetten.
- Jaj, Remus. Te egy igazán jó ember vagy és kedvellek. Jó barátok lehetünk, talán a legjobbak, de én nem… én valahogy mindig csak barátként tudnék rád nézni. De ne csüggedj, előbb vagy utóbb megtalálod azt a lányt, aki melléd való – bíztatta.
- Legyen igazad, csak azt lenne jó tudni, hogy mikor – húzta el a száját Remus.
- Ki tudja, egy év, öt év vagy éppen tíz… csak járj nyitott szemmel, és ha a lány megtalál, ne üldözd el – tanácsolta.
Remus mosolyogva bólintott. Úgy érezte, hogy van abban valami hihető, amit a másik mond. Talán tíz év múlva megtalálja a szerelmét.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Kérlek, kérlek legalább egyszer lógjon Sirius fejjel lefelé pl. a nagyterem közepén!
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
szia, hát ez nagyon fájdalmas volt, mármint a tóparti jelenet-csapó2. Szegény Perselus, megszakadt a szívem érte, viszont Hermione ügyesen kifundálta ezt a vérfarkasgyógyítós manővert, így legalább barárok maradhatnak, ajaj előre hallom ahogy a kis harry körbe körbe futkos h. Pers bácsi! Pers bácsi! hehe aztán Piton meg vmi kihalásra ítált álattá változtatja mérgében...
csak így tovább!
Az alap ötlet ugye, hogy túlzottan ne változtassunk az eredeti történéseken, hát igyekszem eszerint csinálni. Sajnos Perselusnak megint szívnia kellett, de így is jobban jár, mint a másik alternatívában. XD Igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy az mindenkinek megfeleljen. :D Örülök, hogy tetszik, és még mindig nem untál rá a ficeim olvasására. :D