|
Az élet fintora?
Másnap kora délelőtt Hermész kopogtatott az ajtaján. Lex álmosan morgott valami nem oda illőt, majd fejére húzta a paplanját, hogy tovább alszik. Ám ez a terve nem jött össze, mivel Hermész elemi erővel ugrott rá, ezzel kisebb szívinfarktust okozva a még félkómában lévő fiúnak.
- ÉBRESZTŐ! – ordította teli torokból a szőke.
- Basszus! Hermész, ha nem szállsz le rólam, esküszöm, hogy úgy megátkozlak, hogy anyád sem fogja felismerni a hulládat – válaszolt hasonló stílusban Lex.
Hermész vigyorogva ugyan, de eleget tett a „kedves” kérésnek, és lekászálódott az ágyról.
- Anyád mondta, hogy ébresszelek föl – kezdte védekezőn.
- És te nem hallottál még arról, hogy normális emberek, normál hangerővel és normál módon keltegetik a barátjukat?
- Miért? Talán csókkal kellett volna keltenem? Várj, feküdj vissza és mindjárt visszajövök – rohant ki Hermész az ajtón. Lex bosszúsan nézte, amint a szőke ismét megjelenik és szempilláit rebegtetve közelít felé.
- Állj! Ha megteszed, halott ember vagy – sziszegte Lex.
- Te meg poéngyilkos vagy.
- Mégis mit vársz így hajnali tízkor? – kérte számon a másikat.
- Ha nem tudnám, hogy itthon tespedtél, azt mondanám szétzúztad az agyad tegnap éjszaka. Ja, várj… az én voltam – vigyorogta Hermész.
- Ja, te és a zúzás mi? – kétkedett Alexei.
- Igenis! Olyan buli volt nálunk, hogy csak na! Az ősök, meg a kicsik átmentek a vendégházba és miénk volt az egész kúria. Én mondom ilyen oltári bulit még nem pipáltál. Volt egy csomó pia, csajok meg zene… - mesélte lelkesen.
Alexei elhúzta a szája szélét, mire Hermész is kapcsolt.
- Mármint… nem is volt olyan jó. Izé, tudod a nővérem, meg az idióta barátnői… blá! – borzongott meg.
Lex méltányolta a másik próbálkozását, de így is ramatyul érezte magát. Nagy nehezen kikászálódott az ágyból, majd eltűnt a fürdőben, hogy egy kissé rendbe szedje magát. Közben hallgatta Hermész beszámolóját a bemutatóról és a buliról egyaránt.
- Én mondom a csajok oltáriak voltak. A nővéred vitte a pálmát, tisztára, mint egy angyal, na persze Juliet sem volt piskóta… Ó és Eileen! Hát azt látni kellett volna. Nem tudom, hogy milyen bájitalokat szedett míg odavolt, de totál megváltozott külsőre… Már, ha érted mire célzok – magyarázta Hermész, miközben kezeivel megformázta nem létező melleit. Alexei ezen csak elvigyorodott. Való igaz, neki is feltűnt, hogy Eileen igencsak nőies lett az elmúlt egy év alatt, viszont nem volt az az Isten, akiért ezt beismerte volna.
- Csak képzelődsz. Kéne már neked egy csaj – vetette oda.
- Mondom! Nem hiszed el? Elieen lassan leveri a nővérem, ami pedig nagy szó – állt le vele vitatkozni a szőke srác.
- A nővérednél nincs jobb csaj.
- Még, de már nem sokáig. Szerintem idén Eileen lesz a sztár a suliban. Minden pasi majd vele akar kavarni – bizonygatta Malfoy.
- Haver, ez már kissé túlzás, nem gondolod? Totál úgy beszélsz róla, mintha ő lenne a világ legjobb nője, de még ha külsőre meg is járja, attól még egy hárpia marad, ezt ne felejtsd el. Lehet, hogy most aranyosnak tűnik, meg kedvesnek, de ez változni fog. Csak néhány hét és megint az a hisztis tyúk lesz, mint aki elhúzott egy éve – jelentette ki határozottan Lex.
- Akarsz fogadni? – nyújtotta ki jobb kezét a szőke.
Lex elgondolkozott rajta, végül kezet ráztak.
- Oké, szerintem Eileen megint olyan idegesítő lesz, mint régen.
- Szerintem meg nem. Na és miben fogadjunk? – sürgette Hermész.
- Hüm, ha nekem lesz igazam, akkor végre színt vallasz Juliet előtt – kezdte vigyorogva Lex. Hermész látványosan elvörösödött. Ő nem gondolta ennyire komolyan ezt a fogadást. Maximum néhány üveg vajsörre gondolt, de ez már halálosan komoly volt.
- Hát…
- Beijedtél? – vigyorogta kajánul Lex.
- Nem! Oké, én színt vallok Juliet előtt, de ha én nyerek, akkor neked meg randira kell hívnod Eileent.
Már maga az, hogy Eileennel volt kapcsolatos a feladata, maga volt a borzalom. De nem tehetett mást, bele kellett mennie.
- Oké, de van néhány kikötésem.
- Rendben, kezdheted…
- Szóval mi számít bunkózásnak? Mert velem tuti az lesz, így a dolog nem valami korrekt – kezdte.
- Ez igaz, akkor legyen az, ha mással is szemétkedik majd.
- Jó. Na és mi legyen a határidő? – faggatózott Lex.
- Mondjuk a nyár vége? – ajánlotta a szőke srác.
- Az nem jó. Július végéig itt fogok dekkolni és Eileen meg tíz kilométeres körzetben elkerüli a szobámat. Augusztusban meg három hetet Japánban leszek, szóval alig lenne időnk bizonyítani a teóriánkat – hozakodott elő vele.
- Oké, akkor szeptember vége – nyújtotta kezet Hermész. Lex habozás nélkül elfogadta azt. Ekkor még nem is sejtette, hogy ez a fogadás milyen lavinát indít majd el.
A napok unalmasan és nyomasztóan teltek a Potter ház emeleti szobájában. Alexei naphosszat odabent kuksolt. Már vagy tízszer kitakarította a szobáját, kétszer átolvasta a könyveit, és megírta az összes házi feladatát, de még mindig hátravolt néhány nap. Szülei éppen Harry születésnapi buliját készítették elő.
Két nappal az esemény előtt már minden a feje tetején állt. Lex az ablakában ülve nézte a kinti forgatagot. Ginny persze ki is használta, hogy a fiú az ablakban ücsörög. Kezébe nyomott néhány papírszalagot, hogy kösse őket szépen az ablakpárkányához. Sirius néhány lampionnal teli dobozzal egyensúlyozott, és sikeresen kikerülte a földön elnyúlt Tapmancsot. A kutya kissé fölemelte a fejét, majd megnézte ki is háborgatja békéjét, ám gyorsam megnyugodva visszaszenderedett és hangos horkolással adta a világ tudtára, hogy őt az egész készülődés hidegen hagyja.
Harry is szívesen elmondta volna ezt, de nem tehette. A Reggeli próféta címlapján is ő szerepelt. Minden évben ezen a napon előszedik, és persze nem csak őt, de az összes régi ügyét is, amitől már kezdett nagyon elege lenni. Hiába beszélt a Próféta főszerkesztőjével, az lazán lerázta. Így aztán unottan pakolgatta helyére a kerti székeket, magában rimánkodva, hogy minél hamarabb legyen vége az egész felhajtásnak.
Az első időszakban még imádta ezeket a „bulikat”, ám a tízen… valahányadik alkalom után, már kezdett erősen frusztráló lenni. Főleg, amikor Harry halántékán megjelent néhány ősz hajszál.
Alexei már hozzászokott, hogy apjának ilyenkor mindig kissé furcsa szokásai vannak. Például, hogy minden áron be akarja bizonyítani, hogy ő mennyire erős, vagy gyors, netalán ügyes. Ginny ezt kapuzárási pániknak szokta nevezni, és általában jót nevet az egészen. Ettől eltekintve az eddigi közös bulik, mind jól sikerültek, beleértve a karácsonyi, házassági évfordulós, vagy a gyerekek születésnapját is.
- Lex, ha készen vagy igazán lejöhetnél segíteni – kiáltott föl Harry.
- Még van két napom a büntetésből – hárított Lex.
- Ünnepélyesen feloldom, de csakis az udvarig jöhetsz ki. Na, igyekezz már! – sürgette. Alexei bemászott az ablakból és zsebre dugott kézzel kilépett börtöne ajtaján. Megkönnyebbült, bár tudta, hogy ez még nem a teljes szabadság. Így folyt tovább a készülődés, kiegészülve Alexei-jel.
Július utolsó estéjén a Potter ház udvara fényárban úszott. Már lemenőben volt a nap, de a kerti lámpások fénye messziről odacsalogatta a vendégeket. Alexei csodálkozva nézte a tömeget. Eddig talán ez volt a leg nagyszabásúbb buli, amit ittléte óta rendeztek. Harry külön megkérte fiát, hogy legyen résen. Nem mintha nem bízott volna családjában és barátaiban, pusztán jobb félni, mint megijedni. Vagy, ahogy Mordon emlegette mindig: Lankadatlan éberség.
Lex kiváló helyet talált a nézelődéshez. Úgy vélte, hogy szobája ablaka kiváló leshely, eléggé távol is van a nem kívánt rokonságtól, nem is beszélve arról, hogy onnan mindent és mindenkit szemmel tarthatott. Ez főleg egy fekete hajú leányzóra vonatkozott, aki önfeledten nevetgélt Lily és Juliet társaságában. Alexei összevont szemöldökkel fixírozta a lányt, mintha csak arra várna, hogy abból mikor bújik elő a szörnyeteg, ám semmi ilyesmi nem történt. A fiú bosszúsan kortyolt bele vajsörébe.
Tompán hallotta, ahogy szobája ajtaja kinyílik, majd valaki a háta mögé lép. Nem nézett hátra, pontosan tudta, hogy ki a hívatlan vendég. Hermész óvatosan odaült mellé az ablakba és csatlakozott a tömeg stíröléséhez.
- Nem lenne jobb odalent? – kérdezte a szőke.
- Hogy a sok nénikém közül valaki összecsipkedje a képem? Azt már nem – rázta meg a fejét Lex.
- De idefönt egyedül unalmas…
- Már nem. Itt vagy, vagy nem? – vigyorgott rá Hermészre. A fiú megeresztett egy féloldalas mosolyt.
- Csakhogy itt nincsenek csajok – akadékoskodott Hermész.
- Basszus, te tényleg nem tudsz másra gondolni? – háborgott Lex.
- De, viszont az tényleg nem egy elhanyagolható tény, hogy itt egyetlen árva nőszemély sincs.
- Ha annyira csajt akarsz, majd én szerzek neked – dohogta Lex, majd hirtelen füttyentett egyet, mire a lányok odakapták fejüket. Hermész már javában vörösödött, és próbálta csitítani barátját.
- Lányok! Hermésznek csajhiánya van, nem segítenétek rajta? – kiáltott le nekik, mire Lily lemondóan megcsóválta a fejét, Juliet kuncogni kezdett, Eileen pedig csak halványan elmosolyodott. Na, ez volt az a reakció, amire Lex nem számított, és kis híján leesett az ablakból.
- Lex, Hermész, azonnal gyertek le az ablakból, mielőtt lezuhantok - pirított rájuk Ginny. A két fiú kelletlenül elindult lefelé a tömegbe.
Juliet nem teketóriázott sokáig, azonnal odasietett a fiúkhoz és beszélgetni kezdtek. Vagyis Hermész és a lány beszélgettek, míg Lex hümmögve jelezte, hogy hallja, amit mondanak.
Eileen nem akart odamenni hozzájuk. Semmi kedve nem volt egy újabb veszekedéshez. Bár tény, hogy amíg nem volt itthon, mindig csak arra vágyott, hogy beleköthessen a másikba. Most viszont, már egyáltalán nem volt hozzá kedve. Unottan ácsorgott az egyik fa alatt és hallgatta Heléna fecsegését a divatbemutatóról. Közben tekintetével végig egy fekete hajú fiút fürkészett.
Lex mintha megérezte volna, hogy figyelik, odafordította fejét, ám a látvány kissé meglepte. Eileen elbambulva bámulta őt, valamilyen érthetetlen arckifejezéssel. Lex először összehúzta szemöldökét és úgy kereste a lány tekintetét, ám mintha annak csak a testét találta volna ott. Mikor rájött, hogy a lány nagyon nincs magánál, egy aljas vigyor kúszott az ábrázatára. Felvett egy plusz üveg üdítőt, majd lazán a lány elé sétált. Heléna pislogva nézte a kialakuló jelenetet, miközben Alexei a lány kezébe nyomta a hideg italt. Eileen mintha csak álomból ébredt volna, riadtan húzta össze magát. Ez mind hármójukat meglepte. Nem ezt várták volna a Roxfort rettegett nőszemélyétől.
- Eileen, jól vagy? – kérdezte Heléna.
- Persze, csak elbambultam – hazudta a lány. Nagyon is rosszul érezte magát. Hiába volt otthon, hiába volt ismerős neki a környezet, a barátai, a családja, ez mind kevés volt számára. Azt hitte, ha hazatér, akkor minden újra a régi lesz, de nem. Sőt, most még inkább rosszul érezte magát.
Lexnek feltűnt, hogy a lánnyal valami gond van. Mikor Teddy megjelent és magával rángatta Helénát a két fiatal egyedül maradt. Lex kezdte zavarban érezni magát, mert nem tudott mit kezdeni a lánnyal és a hallgatásával. Végül mégis kibukott belőle a dolog.
- Mi bajod?
- Semmi – válaszolta reflexből Eileen.
- Kamuzol, tisztán látszik, hogy totál letargia vagy – dünnyögte a srác, miközben belekortyolt az italába.
- Semmi közöd hozzá – felelte kissé elvörösödve a lány.
Lex agyában felvillant az isteni szikra.
- Csak nem bepasiztál és hiányolod a te kis drágádat? – kérdezte gúnyosan, mire Eileen arca elfehéredett, majd elvörösödött. Alexei gúnyos vigyorát látva pedig szeme akaratlanul is megtelt könnyekkel. Lexet hirtelen érte a változás, most már tényleg nem tudta, hogy mit kezdjen a lánnyal. Eileen érezve, hogy hamarosan elsírja magát, gyorsan eliramodott a hátsókert felé, hogy a fiú ne láthassa szenvedését. Alexei szólni akart valakinek, de mindenki annyira elfoglaltnak tűnt, nem is beszélve arról, hogy senki estéjét sem akarta tönkretenni egy nyivákoló lány miatt. Elhatározta, hogy nem fogja érdekelni a dolog, és már el is indult vissza Hermészékhez. Azonban félúton megszólalt az az átkozott lelkiismerete, hogy ezt azért mégsem kéne tennie. Morogva indult el a lány után, hogy kiderítse jól van e.
Eileen a hátsó kertben álló fészer mellett kuporgott a földön. Karjait maga köré fonta, mintha azokkal megvédhetné magát a világ összes szörnyűségétől. Alexei csöndesen sétált oda hozzá. Egy ideig némán ácsorgott fölötte, majd leguggolt a lány elé. Eileen könnyes szemekkel nézett rá a vele szemben hirtelen megjelenő alakra. Lex még mindig nem szólt semmit, csak egy zsebkendőt nyújtott a lány felé, aki egy kurta biccentés kíséretében elfogadta azt.
- Miért vagy itt? – kérdezte a lány. Alexei komolyan elgondolkodott a dolgon.
- Igazából nem tudom. Azt hiszem lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem jöttem azonnal utánad, elvégre… haver vagy. Vagy valami olyasmi – felelte kissé elvörösödve a srác. Közben ügyelt rá, nehogy a lány szemébe kelljen néznie.
Eileen teljesen meglepődött, nem ilyen reakcióra számított.
- Köszönöm – suttogta, majd megtörölte szemeit. Lex igyekezett nem a lányra nézni, de ez nehezére esett. Eileen most annyira más volt, olyan törékenynek tűnt. Mintha nem is az lett volna, akit ismer. Hirtelen úgy érezte, hogy ennek a lánynak szüksége van rá. Arra, hogy vigyázzon rá, és gondoskodjon róla. Mikor tudatáig is eljutottak ezek az érzések, még jobban elpirult. Hogy terelje saját zavarát, újra rákérdezett.
- Elmondod?
- Minek? Hogy aztán az egész suli rajtam röhögjön? – kérdezte kissé felháborodva a lány.
- Kösz a bizalmat – sziszegte a srác, és már fel akart tápászkodni, amikor Eileen visszarántotta a földre.
- Várj! Bocs… csak egy kicsit ki vagyok borulva – állította meg.
- Oké, de mégis mitől? Tuti, hogy valami csigazabáló surmó van a dologban – morogta Lex összeszűkült szemekkel.
- Megígéred, hogy senkinek sem mondod el? Még Hermésznek sem? – kérdezte a lány. Nem értette saját magát, elvégre megfogadta, hogy erről senkinek sem fog beszélni. Most ráadásul pont az ősi ellenségének árulná el?
- Becs szó – emelte föl a kezét Lex.
- Jó. Szóval tényleg egy fiú van a dologban. Pierre végzős volt az iskolába. Nagyon kedves volt, sokat beszélgettünk, minden annyira tökéletes volt. Valentin napon elhívott randevúra… Minden tökéletes volt, a hely, a virágok, egyszerűen minden. Valahonnan még bort is szerzett… - Alexei kezdett rosszat sejteni.
- Leitatott? – kérdezte alig hallhatóan, mire Eileen szeméből újra potyogni kezdtek a könnyek.
- Igen… Én szerettem, legalábbis azt hittem, és a bor, meg a hangulat… Merlinre, simán odaadtam magam neki – válaszolta.
Lex arca megrándult. Valamiért iszonyatos harag gyűlt össze benne, és újra szerette volna használni azokat a régi átkokat, melyeket egykori gondviselője tanított neki.
- Folytasd.
- Lefeküdtem vele. Azt hittem, hogy az lesz életem legboldogabb napja, erre miután végzett, felöltözött és mintha egy teljesen másik ember lett volna. Mikor rákérdeztem, hogy mi baja, elkezdett ócsárolni. Hogy egy félvér sem érdemel mást. Hogy mindvégig forgott a gyomra, amikor kedves volt hozzám, hogy igazából megvetett azért, aki vagyok. És hogy mivel az ő családja híres aranyvérű család, nem keveredhet bele semmilyen zűrbe, ezért ez volt a legjobb módja a bosszúnak.
- Miféle aberrált tesz ilyet? – háborgott Lex.
- Azt mondta, hogy apja halálfaló volt, és hogy apám miatt végezték ki. Soha életemben nem éreztem magam annyira rosszul, sem lelkileg sem fizikailag. Eleve rosszul voltam és fájdalmaim voltak… Minderre pedig csak rátett, hogy Pierre elégedetten nézte végig, amint kiszállok az ágyból, hogy rendbe szedjem magam. Borzalmas volt… - suttogta.
Alexei keze ökölbe szorult és dühében belevágott egyet a földbe. Eileen ijedten kapta rá a tekintetét. Alexei szemei szinte szikrákat szórtak, annyira dühös volt, és ez megdöbbentette a lányt. Nem is gondolta volna, hogy a másik így reagál.
- Kicsinálom azt a gyökeret – sziszegte.
- Nem kell, fölösleges – csitította Eileen.
- De ezt nem úszhatja meg! Mégis milyen jogon szórakozik az én barátnőmmel?! – dohogta Lex, majd mikor észbe kapott, ismét elvörösödött. Eileen kikerekedett szemekkel nézett rá.
- A… barátnőddel? – kérdezte, mintha most hallaná először ezt a szót.
- Úgy értettem, hogy egy barátommal, aki történetesen lány, érted – próbálta meg kimagyarázni a dolgot a srác. Eileen bólintott, bár a szó kapott némi retusálást, azért mégis jól esett a lelkének.
- Köszönöm – válaszolta, majd olyasmit tett, ami mindkettőjüket megdöbbentette és véget is vetett aznapi csevegésüknek. Eileen odahajolt a fiúhoz, és az arcára nyomott egy óvatos puszit.
Lex úgy érezte, hogy szíve mindjárt kiugrik a helyéről, és a végtagjaiból menten kocsonya válik. A lány ezután gyorsan felállt, majd visszatért a mulatozó tömegbe, magára hagyva az érzelmeivel viaskodó fiút. Sokáig tátott szájjal nézett a lány után, és csak bő tíz perc elteltével csatlakozott a társaság többi tagjához.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Nem tudom,..
.mindenesetre kiváncsi vagyok arra, hogy mi lesz ebből, és Piton mit szól majd mindehhez ha megtudja. 
Renélem. hogy meg fogja tudni.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Köszi a frisset! Mostanában nagyon kevés időm van olvasni, így nagyon kevés történet olvasok csupán, de te az elsők közt vagy, akit mindig türelmetlenül várok.
A fejezet nagyon tetszett, mint mindig. Remélem lassan már egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Kíváncsi leszek arra a fogadásra. :D
Üdv
Emily Piton
Örülök, hogy tetszett, már nem tart sokáig, lassan a végéhez közeled(nek)ünk :)