Divatbemutató

Harry, Ginny és Alexei szótlanul ücsörögtek a nappali kanapéján. Lex jobbnak látta, ha hallgat. Harry nem tudta, hogy igazából hol is kezdje. Fia még nem kapta meg a rendes fejmosást, amit beígért neki. Viszont jelen pillanatban nem akarta megkockáztatni, hogy Alexei ismételten kiboruljon. Hosszasan méregette őt, aki még mindig a padlót fixírozta. Az egyre zavaróbb csöndet végül Ginny hangja törte meg.

- Alexei, mi szeretünk és féltünk téged. Nem azért találtuk ki ezeket a szabályokat, hogy téged bosszantsunk vagy korlátozzunk. Ez mind, csakis a te érdekedben volt – kezdte. Lex tétován felpillantott, majd elhúzta a száját.

- Tudom, ostobaságot csináltam… csak annyira rossz volt bezárva lenni. Mindenki más kimozdulhat a nyáron, elmehet a barátaival… Én meg itthon dekkolok. Aztán hallottam, hogy veszekedtek apával és… - vallotta be csöndesen, majd elhallgatott.

- Igen, veszekedtünk anyáddal, mert mind feszültek vagyunk. Látjuk, hogy neked ez mennyire rossz, de nem tudunk ellene tenni. Csakis itthon biztonságos, vagy úgy, hogy legalább egy felnőtt veled van, és még az sem száz százalékos.

- Tudom, de most már úgy is mindegy, idebent kell töltenem az egész nyarat – sóhajtott fel a fiú. Ginny kérlelőn nézett Harryre, aki felsóhajtott. Csak most kezdte igazán megérteni mindazokat, akik annak idején próbálták őt visszatartani a baklövéseitől.

- Lex, anyáddal úgy döntöttünk, hogy kicsit engedünk a büntetésedből. Egy hónapig nem mész sehova, még az udvarra sem. Viszont Japánba elmehetsz Lilyvel. Így legalább eléggé távol leszel az itteni zűrzavartól, és Ron majd felügyelhet rátok.

Alexei arca felragyogott. Ennél jobbra nem is számíthatott.

- Köszönöm! Ígérem, hogy jó leszek! Meglátjátok, megcsinálok itthon minden házimunkát, amit csak lehet – kezdte el ígérgetni. Harry ezen elmosolyodott. Bevillant neki, hogy annak idején ő is mennyi mindent megtett volna egy kis szabadságért.

- Ó, Harry! Ne felejtsd el Heléna bemutatóját… - szólt közbe Ginny.

- A bemutató? – nézett rájuk kérdőn a fiú.

- Igen, de úgy tudtam, hogy már te is tudsz róla. Heléna a lelkünkre kötötte, hogy neked is ott kell lenned, viszont ez merőben ellent mond a büntetésednek.

- Tudom – húzta el a száját Lex.

- Viszont némi változtatással, és persze titoktartással talán mégis elmehetne… - próbálkozott Ginny.

Harry fáradtan sóhajtott fel, sejtette, hogy ezt a csatát már elvesztette.

- Jól van, majd intézkedem. Elmehetsz a bemutatóra, de senkinek, hangsúlyozom, senkinek, nem mondhatod el…

- Még Hermésznek se? – lepődött meg Lex.

- Sajnálom, de még ő sem tudhat róla.

Ez kissé rosszul érintette Alexeit, de el kellett fogadnia. Még mindig jobb volt így részt venni az egészben, mintha kimaradt volna belőle.

A hátralévő napokban igyekezett a lehető legjobb oldalát mutatni. Mindenben tökéletesen szót fogadott, segített az anyjának, és Siriusnak a tanulásban. Harry már komolyan kezdte azt hinni, hogy a fiát titokban valaki megátkozta. Hermész ugyan kifejezte rosszallását Harrynek, amiért a legjobb barátjának otthon kell maradnia, de a férfit ez nem igazán hatotta meg. A fiú csak annyit ért el vele, hogy Draco alaposan megbüntette, amiért olyasmibe üti bele az orrát, amihez semmi köze.

A divatbemutató reggelén Lily már korán elköszönt a többiektől, mivel neki a ruhapróba miatt előbb kellett odaérnie. Sirius, Mollyékkal ment a bemutatóra, így Harrynek volt elég ideje átváltoztatni Alexeit. Mire végeztek, már egy teljesen másik fiú nézett a szüleire. Most egy hasonló magasságú, vékony japán fiú nézett rájuk. Ginny teljesen elképedt az átváltozás láttán.

- Harry drágám, nem gondolod, hogy ez talán egy kissé túlzás?

- Nem, Ayame elküldte az egyik fiú képét, akivel az árvaházban együtt éltek. Azt mondta olyan neki, mintha a testvére lenne. Tehát a neved mostantól Akihiko Aguri, húsz éves vagy, és Ayame fogadott testvére. A közelgő esküvő miatt küldtek ide, átmenetileg nálunk laksz. Varázsló vagy, gyógyítónak tanulsz. Azt hiszem ennyi bőven elég lesz. Kétlem, hogy nagyon kérdezősködnének majd. Most pedig indulunk. Azzal elindultak London felé.

A bemutatónak idén a Mágiaügyi Minisztérium nagytermében adtak helyet. Mire odaértek, már szinte moccanni sem lehetett. Sokan amint fölismerték Harryt, azonnal letámadták és kérdezősködni kezdtek.

- Mr. Potter, hol hagyta a fiát?

- Nem mintha magára tartozna, de a fiam otthon van...

- Ez is a büntetése része? Mindenki hallott az ominózus szökésről – kezdte gunyorosan egy boszorkány.

- Igen, egy hónapos büntetést kapott, és ez alól a mai sem kivétel – zárta rövidre Harry. Végül nehezen ugyan, de sikerült átjutniuk a tömegen.

A színfalak mögött megtalálták Helénát, amint éppen Lilyre igazított egy estélyi ruhát. Mellettük Eileen próbálta meg feltűzni a haját kisebb nagyobb sikerrel.

- Fantasztikusan néztek ki – vigyorodott el Harry.

- Na, de apa! Neked ide nem szabadna bejönnöd! – rótta meg Lily.

- Bocsánat, már itt sem vagyok. Apropó, hol vannak Dracóék? – fordult Helénához.

- Az első sorban van három hely foglalva… - kezdte a lány, majd szemet szúrt neki a Ginny mellett ácsorgó fiú. Úgy tűnt nem ő volt az egyetlen, szinte minden lány pusmogni kezdett.

- Apa, ő ki? – kérdezte suttogva Lily.

- Akihiko Aguri vagyok, Ayame fogadott testvére… az esküvői előkészületek miatt jöttem, de csak pár napig maradok. Mr. Potter volt olyan kedves és meghívott… - mondta Lex. Minden lány szabályosan ájuldozott a fiú láttán, annyira aranyosnak találták.

- Óh, hát akkor légy üdvözölve. Viszont most tényleg menjetek ki – utasította őket Heléna, majd tovább folytatta megkezdett munkáját. Harry és Lex már indultak volna kifelé, amikor a fiú tekintete összeakadt Eileen íriszével. A lány egy pillanatra elpirult, majd gyorsan rendezte vonásait, és tovább próbálkozott rakoncátlan tincsei megfékezésével. Lex magában jót mosolygott a jeleneten, nem gondolta volna, hogy pirulásra tudja bírni a másikat. Ez valahogy furcsa pozitív érzéssel töltötte el, bár maga sem tudta, hogy miért.

Nagy nehezen, több letaposott láb árán jutottak el a kijelölt helyükig. Lex kurtán biccentett az őt üdvözlőknek, nem igazán akart szóba elegyedni senkivel. Hermész egész végig szúrós tekintettel méregette, de csak azért se szólt a másikhoz. Alexei kissé megkönnyebbült, mert biztosra vette, hogy barátja két mondat után tutira kiszúrná, hogy ki is valójában. A fények lassan elaludtak a nézőtéren, míg a kifutón reflektorszerűen gyúltak ki. Végül megjelent egy - rikító tollakkal teletűzdelt hajú –, boszorkány.

- Üdvözlök mindenkit az ideig Londoni divathéten. Mint minden évben, híres tervezőkkel és tehetséges ifjoncok munkáival ismerkedhetünk meg. Először is, szeretném bemutatni a Párizsi Divat Intézet egyik évfolyamelső és briliáns tervezőjét, Ms Heléna Malfoyt! – tapsvihar száguldott végig a jelenlevőkön. Mindenki füttyögött, ahogy a szőke lány megjelent a kifutón.

- Tisztelettel köszöntök mindenkit, és egyúttal szeretném megköszönni azoknak a csodás embereknek, akik eddigi munkámban segítettek, hogy ma itt lehetek. Nem is szaporítanám tovább a szót, kezdődjék hát a bemutató. – Azzal levonult a színfalak mögé és kezdetét vette a parádé.

A szebbnél szebb lányok egymás után vonultak be. Lex, bár erősen próbálta tartani magát, néhány lányon nagyon is megakadt a szeme. Ezzel viszont nem volt egyedül. Hermész – aki mellette ült –, szintén nagyokat nyelt, amint megpillantott egy igencsak rövid szoknyába bújtatott lábat, vagy mélyen dekoltált felsőt. A két srác óvatosan egymásra nézett, majd némán konstatálták, hogy a másikat sem hagyja hidegen a bemutató. Végül mindketten visszafordultak, hogy tovább bámulhassák a lányokat. Harry csak magában mosolygott a két fiú reakcióján. Persze ennyi idősen ő is valahogy így vélekedett volna, ha ennyi szép lány sétált volna el előtte. Már éppen oldalba akarta bökni Lexet, hogy fogja magát vissza egy kissé, amikor a kifutó elején megjelent egy szürke estélyi ruhás lány. Haja laza kontyba volt fogva, ruhájának szoknya része pedig úgy libbent meg minden egyes lépésénél, mintha csak felhők közt járna. Még Harrynek is beletelt néhány percbe, mire felfogta, hogy kit is lát.

- Eileen? – döbbent meg, és ennek hangot is adva fordult Perselusék felé. A férfi szemmel láthatóan dagadt a büszkeségtől, majd vörösödött, amikor a legtöbb férfi, immár férfi szemmel kezdte méregetni az ő kislányát. Harry kíváncsian fordította oldalra a fejét, hogy lássa fia reakcióját. Ám az minden elképzelését felülmúlta. Lex szája szabályosan tátva maradt, és lélegzetvisszafojtva bámulta a kifutón végigsuhanó törékeny alakot.

- Azt a Merlin szentségit… - nyögte Hermész elhaló hangon, ahogy végigmérte barátnőjét. Nem gondolta volna, hogy a lány így nézhet ki. Bár találkozott vele, mióta visszatért, de akkor farmer és póló volt rajta, most viszont egyszerűen gyönyörűnek találta.

A lány, ahogy elsétált Harryék előtt, egy óvatos pillantást vetett oldalra. Elégedetten konstatálta, hogy Hermész és a vendégük kigúvadt szemmel stírölik. Az egyetlen rossz dolog az volt, hogy nem láthatta Alexei döbbent ábrázatát. Pedig szívesen meghallgatta volna, hogy hogyan ócsárolja őt.

A két fiúnak ideje sem volt felocsúdni, amikor megjelent Juliet. A lány csakis a bemutató kedvéért barnára változtatta hajszínét – ezzel jó néhány embert megdöbbentve. Hermész hirtelen csuklani kezdett, és Teddynek kellett hátba veregetnie.

- Mi van? Csak nem meglepődtél? – kérdezte gúnyosan.

- Ssss, hagyj’ már… - pisszegte le, majd úgy nézett a távolodó szépség után, mint aki mást nem is lát a rózsaszín ködtől, de minimum, mint akivel szerelmi bájitalt itattak.

Végül Heléna kollekciójának zárásaként jött a híres menyasszonyi ruha. Egyszerű, de mégis elegáns volt, a modell aki viselte pedig lélegzet elállító. Lily vörös göndör fürtjei szabadon omlottak a lány vállára. Megjelenésével, mintha hirtelen néma csönd borult volna a helyiségben lévőkre. Harry gyönyörködve figyelte a lányát, amint magabiztosan és fenségesen vonul végig a kifutón.

- Akár egy angyal – nyögte ki alig hallhatóan. Ginny mélységesen egyetértett vele, de nem ő volt az egyetlen. Szinte mindenki ámuldozva figyelte a tüneményt. Gideon, Harryék mögött ült és tátott szájjal bámulta kedvesét. Eddig is tudta, hogy Lily nem csak kedves és okos, de gyönyörű is, most viszont már biztos volt benne, hogy az övé a legcsodálatosabb lány a világon. Szinte már-már úgy érezte, hogy meg sem érdemli őt.

A bemutató lassan véget ért, a modellek újra felvonultak a tervezővel együtt. Egy parádés meghajlást követően, pedig visszavonultak a kulisszák mögé. Helénát azonnal letámadták a riporterek és csak Teddynek volt köszönhető, hogy ép bőrrel megúszta a dolgot.

A kis társaság – vagyis Potterék, Malfoyék és Pitonék –, félrevonult az egyik oldalsó terembe, ami a fellépőknek, és azok családjának volt fenntartva. Lily, Juliet, Eileen és Heléna nemsokára meg is jelentek. Az összes modellt és a tervezőt is nagy tapsvihar fogadta.

- Kislányom, annyira büszke vagyok rád! – szipogta Gabrielle.

- Köszönöm anya, de az nem csak az én érdemem. Más modelleken fele ilyen jól sem mutatott volna a ruha – kacsintott a lányok felé.

Perselus odalépett a lányához, majd megfogva a kezét körbeforgatta.

- Gyönyörű vagy – mondta neki, mire Eileen teljesen elpirult.

- Köszönöm.

- Na Az én kicsi Julietem sem volt semmi, káprázatos voltál tündérem! – dicsérte meg lányát Remus. Már csak azért is, nehogy Piton kicsivel is jobb apának tűnjön nála.

- Akkor is az én lányom vitt mindent – szögezte le Harry.

- Az már igaz, a legcsodásabb nő, akit valaha láttam – duruzsolta Gideon, és egy óvatos csókot lopott kedvesétől. A lány beleborzongott a másik érintésébe.

- Öhm… Azért még itt vagyok – morogta Harry.

- Elnézést, csak nem tudtam ellenállni – nevette el magát a srác.

- Csak tartsd magad féken.

- Lily volt a legszebb! Vagyis… öööö Eileen? Nem Juliet, vagyis… Húúúú, mind szépek voltatok – hadarta a kicsi Sirius. Ezen a felnőttek mind jót nevettek. Főleg, amikor a lányok elkezdték ölelgetni a kicsit és puszikkal halmozták el, minek következtében a kissrác arca telelett rúzsnyomokkal.

- Blá… Utálom a puszikat – panaszolta Sirius, majd bemenekült a nagyszülei mögé.

- Lesz ez még így se – gúnyolódott Hermész.

- Na, mert te csak tudod, mi? – kérdezte gúnyolódva Eileen.

- Csak hogy közöljem. Amíg te a feneked melegítetted a puccos iskoládban, nekem a Roxfortban volt barátnőm. Sőt, mostanra már én vagyok az egyik legjobb pasi – jelentette ki Hermész.

- Deja vu! Vajon kire emlékeztet ez a hozzáállás? – vigyorogta Harry, és Dracót kezdte el méregetni.

- Jaj ne! Még csírájában kell elfojtani a dolgot – sóhajtozott Narcissa.

- Anya! Igaz, én borzalmas voltam, de Hermész más, ő nem csak szórakozik – jelentette ki fia védelmében.

- Ez igaz. Apa ennyi idősen már nem volt szű… - kezdte a fiú, de apja gyorsan befogta a száját. Gabrielle viszont így is tisztában volt vele, hogy mit is akart mondani fiacskája.

- Ezt majd otthon megbeszéljük. Viszont neked nem kell követned ezt a tradíciót, sőt, ha lehetséges az esküvődig ne is tegyél semmi ilyesmit – szögezte le a nő.

- Na, de anya! – sopánkodott a srác.

- Ez szívás – suttogta egy mosoly keretében Lex. Hermész összeszűkült szemekkel nézett rá.

- Beszóltál? – kérdezte sziszegve.

- Hogy? Nem, elnézést, nem akartalak megbántani – mondta. Hermész, ha szemmel ölni lehetett volna, Lex már régen halott lett volna.

Még ünnepeltek egy darabig, néha kérdeztek valamit Lextől, de nem igazán faggatóztak. Csak egyetlen zavaró dolog volt, ami kezdte egyre jobban feszélyezni a fiút. Mégpedig Eileen kutakodó pillantása. Amikor először összeakadt tekintetük, még jó heccnek tűnt a dolog, de most már zavarta. Nem tudta, hogy a lány miért bámulja. Először azt feltételezte, hogy biztos tetszik neki az új külseje, de erről gyorsan le is tett. Aztán felmerült benne a gyanú, hogy a lány talán felismerte őt. Talán nem volt elég óvatos. Mindenesetre, azóta mióta úgy lehordta, még csak nem is találkoztak. Eileen ugyan járt náluk, de nem akart beszélni vele. Ez eléggé bántotta Alexeit, de nem tehetett ellene.

Senkinek sem akarta bevallani, de főleg azért várta a nyarat, hogy újra találkozhasson a lánnyal. Szeretett volna vele veszekedni, párbajozni, és minden olyat csinálni, amit azelőtt is. Hiányzott neki, és bár Hermész igyekezett kitölteni az űrt, ez mégsem sikerült teljes mértékben.

- Nekünk lassan haza kéne menni. Alexei otthon vár, és gyanítom, hogy kihasználja a távollétünket is, és kint grasszál a kertben – dünnyögte Harry. Lex szeme kissé összeszűkült. Nem értette, hogy miért kell ennyire rossznak beállítani, holott ez nem is igaz. Talán csak egy kicsit.

- Igen. Biztos kíváncsi rá, hogy hogyan sikerült a bemutató – sóhajtozott Ginny.

- Anya, én ott alhatok a nagyiéknál? – kérdezte Sirius.

- Ha a nagymama megengedi, akkor mehetsz hozzájuk – egyezett bele Ginny.

- Hát persze, hogy maradhat! – legyintett a nő.

- Nos, akkor ez el van rendezve. Gideon, majd kérlek, kísérd haza a lányomat. Mi pedig menjünk, Akihiko, maradsz vagy jössz? – kérdezte Harry, ám hangjából tisztán kivehető volt, hogy ez nem igazi választási lehetőség.

- Én is megyek, eléggé elfáradtam – hazudta.

- Nyámnyila – sziszegte Hermész.

- Akkor további jó bulizást, és söpörjetek be minden díjat – búcsúzott el Ginny, majd mind a hárman elindultak a kijárat felé.

Lex szívesen maradt volna. Tudta, hogy a többiek ezután egy jót buliznak majd, és Lily is biztos csak késő este fog hazaérni. Ismét annyira elgondolkozott, hogy csak arra eszmélt föl, amikor a háta mögött becsukódott a bejárati ajtó.

- Sikeresen túléltük. Most pedig leveszem rólad az álcát, de továbbra sem mondhatod el senkinek, hogy ott voltál – szögezte le Harry.

- De, utólag erre mi szükség van? – értetlenkedett a fiú.

- Mert nem akarom, hogy bárki is tudjon róla, hát ennyi. Örülj neki, hogy elmehettél, és láthattad – szögezte le Harry, majd néhány pálcamozdulat után, Lex már a régi külsejében virított előtte.

- Köszönöm – sóhajtott fel a srác, majd felsétált a szobájába. Tudta, hogy aznap egyik barátja sem fogja keresni, elvégre mindenki bulizni van, így unalmában nekiállt, hogy kissé rendbe tegye a szobáját. Átválogatta az iskolai ládáját, kipakolta a szekrényét, és összegyűjtötte a kinőtt ruháit, hogy Ginny elvihesse majd azokat az árvaháznak. Amikor a kedvenc kék ingjét próbálta meg magára erőltetni, elszörnyedt. Az ing ujjai feszültek a karján, és rövidnek is bizonyultak. Nem is beszélve a gombokról, amiket nemhogy begombolni nem tudott, de összehúzni sem. Megállt a tükör előtt és bosszúsan méregette magát. Azt tudta, hogy egy év alatt nagyon belehúzott, de hogy ennyire, azt nem is gondolta volna. A kisebb sokkhatás után folytatta a pakolást, és vacsoráig ki sem dugta az orrát a szobájából.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.