|
A cérna elszakad…
Alexei újabb tanéve nem kezdődött valami fényesen. Először is majdnem elrabolták, másodszor Harry egy egész évre lerendezte, hogy ki se mozdulhasson a kastélyból, harmadszor pedig unalmas volt az élet Eileen és a többiek nélkül. Nagyon nehezére esett mindenkinek, hogy hozzászokjanak a többiek távollétéhez. Hermész sokszor gubbasztott valamelyik oldalfolyosón és azon merengett vajon mi lehet nővérével, na meg legjobb barátnőjével. Jul szintén hiányolta bátyját, hiányoztak neki a veszekedéseik.
Harry külön kérésére az iskola védelmét megerősítették, valamint fokozottan figyelték a beérkező csomagokat és leveleket. Alexei szinte egy levelet sem vehetett át anélkül, hogy valaki le nem ellenőrizte volna előtte nincs-e rajta valamilyen bűbáj.
- Nyugi Lex, anya ellenőrzi és megkapod – mondta Jul mikor egy közepes méretű bagoly röppent oda eléjük.
- Már kezd elegem lenni belőle…
- Na kösz – fortyogott a lány.
- Nem anyukádból, a helyzetből – javította ki magát Alexei.
- Így már mindjárt más – mosolyodott el a lila hajú lány. Közben odaértek Remus és Tonks lakrészéhez. Egy kis várakozás után már nyílt is az ajtó.
- Sziasztok, mi a gond? – érdeklődött Tonks, de szinte azonnal meg is látta a madarat és már automatikusan ellenőrizte a csomagot.
- Nos? – kérdezte Jul.
- Tiszta. Nyugodtan átveheted Alexei – nyugtatta meg a nő.
- Ez annyira ciki. Magamtól már semmit se tehetek – morogta a fiú elégedetlenül. Elvette a levelet a bagolytól, ami azonnal szárnyra kapott és elrepült. Jul kíváncsian nézte, hogy mégis kitől kap levelet a fiú. Lex arcán többféle érzelem is végigsuhant egyszerre: meglepettség, bosszúság, gúny és némi szomorúság is.
- Kitől jött? – faggatózott Jul.
- Eileen küldte – válaszolta Lex nemes egyszerűséggel.
- Te levelezel Eileennel? – lepődött meg a lány. Közben elindultak a nagyterem felé.
- Csak mikor visszajöttünk küldtem neki egy levelet… úgy három hete, és úgy tűnik most tudott csak válaszolni.
- Felolvasod? – kérlelte a lány, mire Lex sóhajtva bólintott.
Kedves Alexei!
Kösz az emlékeztetőt, sohasem fogom elfelejteni, hogy hova is tartozom… A suli elég nehéz ezért is válaszolok csak most. Anyám írta, hogy megtámadtak téged. Komolyan te tényleg balszerencsés vagy…
Gondolom most hét lakat alatt tartanak. Nem irigyellek. Amúgy itt minden tök jó, a tanárok tűrhetőek, még nincs áldozatom, bár a mágiatöri tanár elég kétséges… Az osztálytársaim mind elkényeztetett, sznob libák. A legrosszabb fajta, azt hiszem tudod, mire gondolok.
Szóval örülhetsz, itt sem tökéletes az élet. Mindenki úgy néz rám, mintha csodabogár lennék. Valaki folyton a sarkamban van, mintha szükségem lenne felügyeletre, vagy mintha attól tartanának ellopok valamit. Tiszta gáz.
Én lassan húzok, megyek bájitaltanra. Komolyan a tanárnőnk iszonyatos, anyám százszor jobb fej nála!!!! Már várom a karácsonyi szünetet, hogy alaposan összeveszhessek veled.
Üdv: Eileen
Ui: Nem mintha hiányoznál, de unalmas itt nélkületek.
Jul inkább nem mondott semmit. Eileen neki ódákat zengett arról, hogy milyen jól érzi magát és mennyire jól kijön a szobatársaival. Biztosra vette, hogy mindezt azért tálalta másképp, mert valahogy részvétet próbált nyújtani Lex felé azzal, hogy úgy állítja be az ottani életet mintha ő is szenvedne.
- Úgy tűnik nem valami jó neki – állapította meg némi kis kárörömmel Alexei. Jul tudta, hogy Eileen terve sikerült, valószínűleg ezt a hatást akarta elérni.
- Hát igen, azért nem lehet egyszerű abban a suliban – dünnyögte Jul.
- Ja… na de irány kajálni. Szia – köszönt el a lánytól és odasprintelt Hermész mellé. Jul csak a fejét csóválta és csatlakozott a griffendélesek asztaltársaságához.
Az eleinte kissé döcögősen működő biztonsági intézkedések az idő előrehaladtával egyre olajozottabban működtek. Alexei már szinte észre sem vette a folyton őt követő tanárokat, ha odakint járt az udvaron. Már maga is megtanulta leellenőrizni a csomagjai így nem kellett folyton a tanárokhoz szaladgálnia. Lassan minden visszatért a régi kerékvágásba. Még Hermész is átvállalta Eileen szerepét és kéthetente egyszer megszívatta barátját, csakhogy az ki ne jöjjön a formájából.
Lex eleinte nem értette a dolgot, de végül örömmel vette a piszkálódást. Tudta, hogy ez csak egy évig fog tartani, és valahol hálát is adott érte. Nem igazán szerette Hermész szemetebbik oldalát. A szőke fiú mindig valami új dologgal rukkolt elő és kiszámíthatatlan volt. Az egyik legfurcsább eset az volt, mikor Lex óra közepén kotkodácsolni kezdett akár egy tyúk és mindenki rajta röhögött. Ő ezt hasonlóan viszonozta az énekkar próbáján, mikor Hermész tehénbőgésszerű hangon szólalt meg.
Ezek a kis rendzavarások igyekeztek pótolni azt a hihetetlen űrt, ami Eileen távolléte miatt jött létre. A tanárok sokkal nyugodtabbak voltak, nem volt olyan feszültség, de ugyanakkor ők is belátták, hogy így nincs igazán nagy kihívás a tanításban. Eileen bár csak két évet járt a Roxfortba, már ez alatt a két év alatt is olyan változásokat hozott az iskola történetébe, amilyent már régóta nem tapasztaltak.
Éppen ezért, hogy egy kicsit fölrázzák a diáksereget, Perselus úgy döntött, hogy különböző szakköröket indít délutánonként. Az ezért kapott pontokat pedig a diákok tovább vihetik a felvételijükbe. Így aztán októbertől elindult a bájitalfőző, párbaj és csillagvizsgáló szakkör, ami ismételten lázba hozott mindenkit. Alexei is jelentkezett, a bájitalfőzőre és a csillagvizsgáló szakkörre.
A dolgok lassan kezdtek rendbe jönni, legalábbis ami az iskola ügyeit illeti. Alexei még mindig egy kicsit feszült volt, ha valaki felhozta a Voldemort témát. Tudta, hogy a titokra sohasem fog fény derülni, hacsak valaki el nem árulja őt. Viszont abban biztos volt, hogy senki sem tenne vele ilyet.
Nott megkezdte a tanulmányait, és októbertől már gyakorlatra járt a Roxfortba. Persze ennek Lily örült a legjobban. Üröm az örömben, hogy mivel Gideon most tanár gyakornok volt, rá is vonatkoztak a szabályok, miszerint tanár és diák közt nem lehet intim kapcsolat. Lily eleinte bosszankodott a dolog miatt, de kénytelen volt elfogadni az iskola szabályzatát. Így be kellett érnie azzal, hogy távolról nézheti kedvesét és beszélgethet vele.
Ahogy az ezer színben pompázó Rengeteg fáiról lassacskán eltűnt az összes levél és beköszönt a fagyos hideg, úgy indult be a dolgozatírások időszaka. A tanárok kihasználva, hogy a diákok már nem tudnak sok időt odakint tölteni, elkezdték könyörtelenül bevasalni az eddig tanított anyagrészeket. Így végül jóformán mindenki a könyvtárban kötött ki. Hermész és Alexei sokat görnyedt a könyvek fölött, de nem csak a kötelező anyagot tanulták. Már jó előre felkészültek a dolgozatokra. A két fiú nekifogott egy kutatásnak, ami talán rávilágít majd arra, hogy miért születik valaki kviblinek. Számos orvosi könyvet átbújtak, hátha rájönnek valamiféle hasonlóságra, vagy összefüggésre. Viszont eddig még nem sokra jutottak.
Mindenkinek megvolt a maga dolga, így a napok egymás után teltek el, majd a hetek következtek, míg a hetekből hónapok lettek, és újra beköszöntött a tél. Egy újabb karácsonyi bál, amin Lily, hogy ne sértsen meg senkit inkább Alexei-jel ment, míg Hermész elhívta Juliettet.
A bál most sem volt unalmas, jó kis bandát szerzett az iskola, de az egész valahogy mégsem volt az igazi. Hiányoztak a barátaik, a testvéreik.
Annál nagyobb volt az öröm, mikor karácsonyra végre hazamehettek. Persze Lex és Lily, mint tavaly, most is a hopphálózaton keresztül utazott és most Hermész is velük tartott. Egy ideig náluk vendégeskedett, mivel Draco idő közben belevágott a Szent Mungó bővítésének terveibe, Gabrielle pedig el volt foglalva a legkisebb Malfoy csemete gondozásával. Harryék örültek a szőke fiúnak, úgy vélték így legalább Lex nem lesz annyira magányos. Gideon mikor nem kellett dolgoznia, szinte mindig Harryéknél volt, függetlenül attól, hogy Lily otthon volt vagy sem. A fiú lassan teljesen beilleszkedett a családba.
Karácsony első napjára Harryék egy nagy vacsorát terveztek, amire meghívták a rokonokat és barátokat egyaránt. Bár Lex nagyon is titkolta, de igazán várta, hogy láthassa Eileent. Csakhogy a várva várt találkozás elmaradt. Hermione szomorú volt, mert lánya az utolsó napokban eléggé megbetegedett és az ottani gyógyító úgy gondolta, hogy jobb lesz neki, ha ott marad, így Eileen a karácsonyt Billékkel tölti majd.
- Annyira sajnálom – suttogta Ginny, majd jó szorosan megölelte Hermionét. Tudta mennyire várja haza a lányát a másik és mekkora csapás lehet ez most a számára.
Ezután mindenki igyekezett kerülni az Eileen témát, elvégre nem akarták elszomorítani Hermionét. Miután a vendégek mind hazamentek Alexei felment a szobájába és leült az íróasztala mögé. Hosszan méregetett egy darab üres pergament, mintha az tehetne minden bajáról. Végül nagy nehezen írni kezdett.
Miután megírta a levelet, megkereste a baglyukat és azonnal elküldte vele az üzenetet.
A madár hajnaltájt kopogtatott egy Párizs-széli kertes ház ablakán. Egy kissé kótyagos Heléna nyitott neki ablakot, majd beengedte.
- Nekem hoztad? – kérdezte a madártól, de az nemet intett fejével és a még alvó Eileen ágyához röppent.
- Még alszik, beteg… Ne ébreszd fel – mondta a madárnak, mire az furcsán kezdte el méregetni a lányt. Nem tehetett mást, maradnia kellett, és odabent legalább jó meleg volt.
Úgy két órával később Eileen kezdett felébredni, és az első dolog amit meglátott egy hatalmas, sárga szempár volt, ami közvetlen közelről meredt az arcába. Ijedtében majdnem legurult az ágyról.
- Merlinre! – visított fel, ezzel elérve, hogy a madár ijedten csapkodjon a szárnyaival.
- Eileen, jól vagy? – rohant be hozzá Fleur.
- Igen Fleur néni, csak… megijedtem. Mikor jött ez a bagoly? – érdeklődött a lány.
- Heléna engedte be, úgy két órája. Azóta itt vár rád, biztos megmondták neki, hogy válasz nélkül ne menjen haza – mondta mosolyogva. Közben a bagoly rendíthetetlenül nyújtogatta oda a lábát, míg végül a lány megszabadította terhétől. Fleur közben visszatért a konyhába, hogy összeüssön valami reggelit.
Kedves Eileen!
Tegnap megvolt nálunk a nagy karácsonyi összeröffenés, volt egy csomó kaja meg minden. Anyukád mondta, hogy beteg vagy, ezért nem jössz most haza. Mondhatom elég depis volt miatta.
Remélem azért annyira nincs nagy baj és nem patkolsz el idő előtt. Számítottam arra a kiadós veszekedésre. Erre gyúrtam már hónapok óta, de sebaj. Majd ha visszajössz triplán kapod meg azt garantálom.
Egyébként boldog karácsonyt, meg ilyenek… A többieknek hiányzol, Hermész mindig emleget meg Jul is. Már alig várják, hogy megölelgessenek, de gondolom ez már csak a nyári szünetben lesz.
Üdv: Alexei
Ui: Gyógyulj meg, és rettegj a nyártól…
Eileen ahogy befejezte a levél olvasását valamiféle különös szomorúság fogta el. Édesapja és anyja megígérték, hogy pár napra meglátogatják majd, de ugyanakkor szeretett volna találkozni barátaival. Még Lexszel is akart veszekedni egy kicsit. Most viszont itt gubbasztott ebben a szobában és nyakra-főre vedelhette a Kalapkúra bájitalt.
- Fránya tüdőgyulladás – morogta, de ezzel egyszerre a köhögés is elfogta. Szobatársai óva intették, hogy olyan hidegben egy szál ingben rohangásszon a hóban, de ő nem hallgatott rájuk. Erre most tessék. Kénytelen itt dekkolni és kihagyni minden jót, ami otthon van. Bosszankodva fogott pennát és papírt, majd írni kezdett. A bagoly, aki eddig az ágya végében ült, lassan odasomfordált hozzá és nyújtotta a lábát jelezve, hogy lassan vissza kéne indulnia.
- Egy pillanat – morogta Eileen. Gyorsan zárta a levelet és már kötözte is az állatra. Kissé nehézkesen kelt föl az ágyból, de odasétált az ablakhoz és kinyitotta azt a madárnak, aki azonnal útra kelt. Eileen szomorúan nézett utána, és azt kívánta bárcsak neki is szárnyai lennének és hazarepülhetne innen.
Alexei már a szobájában volt és a lefekvéshez készülődött mikor egy igencsak átfagyott madár kopogtatott az ablakán. Lex beengedte, majd reflexből leellenőrizte a levelet, és már vette is el az állattól.
- Szegény, tisztára átfagytál… - simogatta meg a csurom vizes baglyot, majd egy tripla adagos bagolycsemegével jutalmazta őt. A madár hálásan huhogott párat és átröppent a ketrecéhez, ő pedig elkezdett olvasni.
Kedves Alexei!
Amilyen az én formám tuti, hogy mindig megszívom. Bár figyelmeztettek, hogy nem kéne a hidegben ingben rohangásznom, de kellett ez nekem… Amúgy anyával majd találkozom. Elvileg jönnek hozzám, valamikor a két ünnep között.
Még most is az ágyat nyomom, meghalni nem fogok, bár néha a tüdőm erősen kikívánkozik belőlem. A veszekedésünkre én is készülök, és kaptál volna jócskán a képedbe néhány átkot is. Azt meg egyenesen kétlem, hogy triplán kapnék tőled.
Csak várd ki a nyarat és neked annyi lesz. Vissza fogod sírni még azt az időszakot, mikor nem vagyok a közeledben. Hermésznek és Julnak üzenem, hogy kitartás. Még… öt hónap és otthon leszek. Már ha nem fulladok meg…
Üdv: Eileen
Ui: Tehetsz egy szívességet Potter…
Lex vigyorogva olvasta el a levelet. Már annyira hiányzott neki, hogy valaki lepotterezze. Ha az iskolában valaki úgy hívja, hogy Potter, annak nem voltsok hangsúlya. Általában csak kunyerálni akartak tőle valamit. Ez viszont egy igazi sértés, amit csakis neki szántak, és aminek kifejezetten örült. Szépen összehajtotta a levelet és eltette az íróasztala fiókjába, a többi levél közé, amit havonta egyszer Eileennel váltanak. Általában mindig fenyegetőztek és szidták a másikat, de valahogy ez mégis energiával töltötte fel mindkettőjüket. Alexei nem tehetett mást, erőt gyűjtött, és nekigyürkőzött annak a maradék öt hónapnak, ami még hátra volt. Ekkor még nem is sejtette, hogy több idő is lesz ez annál.
Az újév beköszöntével ismét megkezdődött az iskola, és az első félév végi hajtás. Minden tanár dolgozatokat íratott, és minden diák a könyvtár asztalait koptatta. Az ötödévesek és a végzősök igyekeztek minden percet tanulásra fordítani, és ezen az sem enyhített, mikor véget ért az első félév.
A második sem hozott nagy változást, persze ha csak az nem volt változásnak mondható, hogy Madam Pomfrey úgy döntött pár hónapra Amerikába utazik a rokonaihoz, és helyette Narcissa Black vette át a javasasszony szerepét.
Hermész örült ennek a legjobban. Rengeteg időt töltött nagyanyjával, egy kicsit úgy érezte, mintha visszakapta volna nővérét, már ami a panaszkodásának meghallgatását illette.
Ezt leszámítva minden eseménymentesen, gyorsan és nyugodtan telt. A diákok alig ocsúdtak föl, máris rügyezni kezdtek a fák. Alexei, már mondhatni visszaszámlált az iskola végéig. Mikor aztán év végén elbúcsúztatták a végzősöket, Lex és Hermész már alig várták, hogy hazaindulhassanak.
- Milyen gyorsan eltelt ez a tanév – sopánkodott Jul mikor már a vonaton ültek.
- Az ám. Tiszta agyrém, hogy jövőre már ötödéves leszek – borzongott meg Hermész.
- Az semmi, én végzős leszek, na ezt tegyétek zsebre – morogta Lily.
- Egy pozitív dolog van az egészben… már tizennégy vagyok – vigyorogta Hermész, aki a korához képest iszonyatos nagy változásokon ment át. Lassan magasabb volt, mint Alexei, és már majdnem egyidőseknek néztek ki, annak ellenére, hogy Lex egy évvel idősebb volt nála. Persze ez az egy év nem csak rájuk volt hatással. Lilyből nő lett, és ez igencsak okot adott aggódni Harrynek. Na nem Nott miatt, benne megbízott. Sokkal inkább idegesítette az a sok suhanc az iskolában, akik a lányát kerülgetik. Persze megbízott Lilyben, de azért még sem tetszett neki, amit Lex mesélt, hogy szinte körüldongják a lányát.
Alexei egy év alatt legalább tizenöt centit magasodott, így már most olyan magas volt, mint Harry. Apja nem győzte azzal piszkálni fiát, hogy biztos titokban Növesztő bájitalt szed.
- Mire vagy úgy oda? Én tizenhat leszek az idén – vigyorogta Alexei.
- Ó, te nagy tizenöt éves… bezzeg a suliban nem vagy ilyen nagy legény, mikor a csajok kerülgetnek – gúnyolódott nővére. A fiú látványosan elvörösödött.
- Az más… az, hogy tizenöt vagyok nem jelenti azt, hogy egyfolytában csajoznom kéne – duzzogta.
- Ez egy újfajta felfogás. Amúgy tök király… már engem is kerülgetnek a lányok. Szeptembertől úgy becsajozok, mint annak a rendje – nevette Hermész.
Lily kétkedve nézte a srácot.
- Ja, csak anyád meg ne tudja. Tudod, hogy mennyire allergiás a csajozásra – oktatta ki Lily.
- Ja, mert apa régen elég nagy nőcsábász volt, de hát fiatal vagyok, ki kell élvezni az életet. Elvégre nézz csak apámra… már negyven éves, főgyógyító huszonnégyből, negyvennyolc órát végig gürizik, és ha így folytatja, akkor egy emberi roncs lesz belőle. Amúgy is, a szépség múlandó… Láttad mostanában a képeit a prófétában? Tele van ősz hajszállal – mutatott a saját fejére jelképesen.
- Azt hiszed negyven évesen te is úgy fogsz kinézni, mint az apád? – kérdezte Jul.
- Megvan rá az esély – bólogatott a fiú.
- Nem hiszem el, hogy a legjobb haveromból egy év alatt ekkora bájgúnár lett – sopánkodott Lex miközben bal karjával az ablakon könyökölt és jobb kezében lazán lengette a pálcáját.
- Mondod te, aki egyre jobban átmegy valami morbid átváltozáson? Nézz magadra, olyan vagy mint egy dzsigoló – nevette Hermész.
- Köhög a bolha… - kuncogta Jul.
- Hé törpi, csönd legyen – morogta Hermész.
- Lehet, hogy nem vagyok százhetven magas, de az eszem a helyén van. Nem mellesleg idősebb vagyok nálad pár héttel, ezt ne felejtsd el. Én is tizennégy vagyok – húzta föl az orrát Jul, majd kisétált a kupéból.
- Fiúk, fogjátok vissza magatokat – kérlelte őket Lily.
- Oké… - sóhajtott fel Lex.
- A törpi kezdte – mutogatott az ajtó felé Hermész.
- Tudod mit Hermész fiam, a mondás igaz. A pasik a korral egyre hülyébbek lesznek, és ez rád tökéletesen igaz – vetette oda dühösen Lily, majd ő is felállt és kisétált az ajtón Jul után. Hermész értetlenül nézett utánuk.
- Most meg mit tettem?
- Semmit, csak hülye voltál, mint általában mindig – morogta Lex.
- Az, hogy Jul túlérzékeny nem az én hibám – védekezett Hermész.
- De te lehetnél egy kicsit visszafogottabb is vele. Ő nem Eileen… - felelte Alexei.
Hermész végül bocsánatot kért a lányoktól, akik visszamentek a kupéba. Amint a vonat megállt, Harry máris ott termett és felügyelete alá vonta gyermekeit. Semmit sem akart kockáztatni, bár a szeptemberi incidens óta nem történt újabb támadás.
Alexei már a második nyarat kezdte meg a Potter családdal, és ez a nyár is eléggé hasonlónak ígérkezett az előzőhöz. Vagyis Lex nem mehetett sehova felügyelet nélkül, ami egy tizenöt éves fiút eléggé fel tud dühíteni, főleg akkor, ha már hónapok óta erre vágyik.
- Apa, ne csináld már – könyörgött Harrynek.
- Nem! Szó sem lehet róla. Nem mehetsz egyedül a házadba – morogta Harry.
- De hát miért? Az is tök jól el van látva védelemmel, és nem lennék egyedül. Ott lenne Hermész is… - akadékoskodott a fiú.
- Na persze, mert két kamasz nem csinál semmi zűrt, mi? – kérdezte kétkedve Harry. Alexei elkomorodott és inkább otthagyta az apját. Harry most kezdte először azt érezni, hogy Alexei próbálgatja a határait. Tudta, hogy mennyire idegesítő bezárva lenni, de féltette a fiát. Most így utólag már nagyon is értette Albust, amiért annakidején házi fogságra ítélte őt. Harryt a merengéséből az emeleti ajtó csapódása zökkentette ki.
- Frusztrált… egész tanév alatt be volt zárva, szinte sehova sem mehetett egyedül – taglalta Ginny, védelmébe véve a feldúlt gyereket.
- Ez akkor sem mentség arra, hogy ilyen éretlenül viselkedjen – hadakozott Harry.
- Már bocsáss meg, de nem is tudom, hogy te ennyi idősen miért is voltál állandóan kiakadva?
- Az más volt…
- Nem Harry, nem volt más! Téged is kalickában tartottak, amiért te is iszonyatosan dühös voltál. Ötödévre annyira begőzöltél, hogy már mindenki őrültnek titulált, és őszintén szólva nem is álltál tőle túlzottan messze – vetette a szemére Ginny.
- Tessék, fordulj csak ellenem! – kapta föl a vizet Harry.
- Tudod mit? Én most meglátogatom anyámat… te pedig… maradj itthon és főzd meg a vacsorádat – sértődött meg a nő, majd Harryhez vágta a kötényét és elviharzott. Harry szentségelve hajította félre az anyagot, és dühösen meredt a konyhapulton lévő félkész ételre.
- Hát ezt érdemlem? – kérdezte plafonra emelt tekintettel. A válasz viszont nem föntről, hanem lentről jött. Pontosabban Harry mellől, Sirius képében.
- Megérdemled – mondta a fiúcska komoly hangon. Harry összevont szemöldökkel nézett fiára.
- Na és miért? – kérdezte duzzogva a férfi.
- Mert csúnyán beszéltél anyával és semmit sem engedsz Lexnek. Alexei nagyon várta a nyári szünetet, hogy a barátaival legyen – magyarázta a kicsi.
Harry felsóhajtott, és egy kis nyugalmat erőltetett magára.
- Aha, és úgy gondolod hat éves fejjel, hogy te most mindent tudsz?
- Nem mindent… De Lex bajban lesz, ha nem mész utána – mondta a kicsi. Harry értetlenül meredt kisfiára.
- Menjek a szobájába?
- Nem… - feszengett a kicsi. – Lex az előbb mászott ki az ablakon egy hátizsákkal és elfutott – fejezte be. Harry rémülten rohant föl az emeletre és szabályosan betörte a fia ajtaját, de Lex nem volt ott. Az ablaka tárva nyitva volt, a földön pedig szanaszéjjel voltak dobálva a ruhái. Gyorsan odarohant az ablakhoz és kinézett rajta, de fiát már nem látta.
- Sirius, merre futott? – kérdezte a kicsitől.
- A vegyesbolt felé – válaszolta a gyerek.
Harry gyorsan összekapta magát, Siriust átküldte Mollyékhoz, majd elindult a fia után.
A Weasley család házában éppen Ginny ecsetelte anyjának, hogy mennyire nem ért egyet Harryvel mikor megjelent kisfia.
- Hát te?
- Apa küldött…
- Miért? – értetlenkedett az édesanyja.
- Lex elszökött és apa utána ment – mondta nemes egyszerűséggel a kicsi. Ginny majdnem rosszul lett, ahogy ezt meghallotta.
- Merlinre, anya vigyáznál Siriusra? Én is utánuk megyek – hadarta Ginny és már ott sem volt. Sirius szomorúan nézett a kandallóban eltűnő édesanyjára. Egy kicsit úgy érezte, hogy rá már senkinek nincs szüksége.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia! Nagyon jó ez történet!
Csak azt szeretném tudni, hogy mikor lesz ennek folytatása?
1-2 napon belül frissítek, és örülök, hogy tetszik. :D