Nyári szünet

A Londonból érkező zsupszkulcs pár perces késéssel indult, ezzel is a frászt hozva a Kenyában várakozó Ronra. Harry a lelkére kötötte, hogy az egyik szeme mindig legyen Alexei-en. Nem mintha magával Alexei-jel lett volna gond, sokkal inkább a még mindig lapító Zambinivel. Végül mikor a zsupszkulcs megjelent, és ő meglátta a két gyereket a kisebb tömegben nagyon megkönnyebbült.

- Merlin szakállára, azt hittem eltérítették a zsupszkulcsotokat – morogta idegesen.

- Szia, Ron bácsi! – ugrott a nyakába Lily. Ron alaposan megölelgette őt. Mindig is imádta Lilyt a kedvessége és a talpraesettsége miatt. Sokban hasonlított Harryre, de inkább a húgára ütött.

- Szia, tündérem, hogy megnőttél. Komolyan nem győzöm majd a srácokat elzavarni a közeledből - morogta Ron.

- Arra nem lesz szükség. Azért vagyok itt én is – szólalt meg Alexei. Ron egy kicsit kényelmetlennek érezte a helyzetet. Harry semmi rosszat nem mondott a fiúról, sőt senki. Így tehát, amíg meg nem ismeri igazán, ő sem kezelheti őt másként. Persze voltak kételyei Alexeit illetően, de hát ki tudja, mit hoz még a jövő…

- Szia, öregem – nyújtott kezet a fiúnak. Alexei számított rá, hogy azért nem lesz teljesen felhőtlen a találkozás, de még mindig jobban sült el, mint ami a rémálmaiban előjött. Itt legalább nem úgy néztek rá, mint a véres rongyra.

- Szia… Ron bácsi – mondta kissé zavarban a fiú.

- Szóval, ott lakunk ahol tavaly? – vágott közbe Lily látva, hogy a két hímnemű nem nagyon vergődik egy hullámhosszra.

- Igen, Mombasában vagyunk még mindig… - vágta rá Ron.

- Vagyunk? – értetlenkedett Lily.

- Ó, hogy te még nem tudod… Ayame, és én összeköltöztünk – kezdet Ron elvörösödve.

- Ayame? – kérdezett rá értetlenül Alexei.

- Ayame, Ron bácsi egyik munkatársa. Egy Japán auror – magyarázta Lily.

- Szóval tavaly óta, ugye összejöttünk, és… most pedig összeköltöztünk – vallotta be Ron.

- Ez csúcs, örülök nektek – ölelte át Lily.

- Egyébként miért vannak itt más nemzetek aurorjai? Mi van ezen a helyen, amit ennyire kell védeni? – értetlenkedett a fiú. Lily kikerekedett szemekkel nézett rá.

- Ne csinál, hogy nem tudod… - hitetlenkedett.

- Pedig nem tudom – vallotta be a fiú.

- Majd ha hazaértünk, akkor elmondom. Most pedig kapaszkodjatok, indulunk – adta ki az utasítást Ron, majd hoppanáltak. Mikor Alexei kinyitotta a szemét azt hitte ismét Londonban van. Kivéve, hogy itt az utcán pálmafák voltak, és legalább negyven fok volt.

- Hát ez… Különös – dünnyögte a fiú.

- Igen, én is így voltam vele tavaly – mondta Lily.

- Na fiatalok, sipirc befelé a házba – sürgette őket Ron. Lily ment előre, de szinte be sem lépett egy aprócska japán nő máris előtte termett, és testalkatát meghazudtoló ölelésben részesítette.

- Lily! – kiabálta boldogan.

- Ayame! Jó látni, Ron bácsi mondta, hogy összeköltöztetek – lelkendezett Lily.

- Igen, de gyertek beljebb – húzta befelé a még ajtóban álló Lexet és Ront. Alexei tátott szájjal figyelte a nőt, akiből szinte áradt a pozitív energia.

- Ő itt Alexei. Öcsi, csukd be a szád, a nő foglalt – morogta Ron a fiú fülébe, mire Lex elvörösödött.

- Bocsánat, nem akartam tiszteletlen lenni – kezdte, de Ron megállította.

- Ácsi… három hét – emelte föl három ujját. – Három hétig én nevellek, és megfogadtam Harrynek, hogy úgy el foglak rontani, mint annak rendje. Itt nyugodtan bámulhatod a csajokat, be is szólhatsz nekik, de magadra vess, ha valaki képen töröl miatta. Amúgy a helyi lányoktól ne fogadj el semmit… náluk az már felér egy házassággal – oktatta ki.

- Rendben.

- Olyan aranyos fiú – dünnyögte Ayame és megcsípte Lex arcát. Alexei már látta, hogy hosszú három hét elé néznek.

Kipakolták a csomagjaikat, majd leültek a nappaliban, és Lex végre megkapta a választ, amit megérkezése óta hallani szeretett volna.

- Szóval, tudni szeretted volna, hogy miért vannak itt más országokból aurorok… - kezdte Ron.

- Igen – vágta rá Lex.

- Ez egyszerű. Tudod a világon három fő hely van, ahol a mágia koncentrálódik. Az egyik Stonehenge, a másik Chichén Itza a régi maja város, a harmadik pedig itt van Mombasában – magyarázta Ron.

- Ez eddig világos, de Ti miért vagytok itt?

- Tudod, ha valaki megsérti a mágia áramlást a három pont között, annak tragikus vége lehet. A természeti katasztrófák többnyire mind emiatt vannak. Hurrikánok, özönvíz, tornádó és sorolhatnánk – mondta lelkesen Ayame.

- Aha, szóval, ha valaki belebabrál, akkor elvileg nem csak kárt tud okozni, de fenyegetni is tudja a mágus társadalmakat – értette meg Lex.

- Látom az eszed a helyén van – vigyorodott el Ron.

- Mit vársz tőle, mardekáros – gúnyolódott Lily.

- Hé! Kikérem magamnak! A mardekárosak is jók… Elvégre a pasid is az – vágott vissza Lex.

- Apropó kisasszony, mi az, hogy te bepasiztál. Ráadásul Nott? Az apja egy görény volt… ráadásul, ha… - kezdte, de Alexei szomorú pillantását látva inkább félbehagyta.

- Igen, halálfaló volt, ahogy sokan mások is, de ő jó ember. Van egy kis lakása Londonban, dolgozik a bátyáidnál, hogy fenn tudja magát tartani. Kviddics ösztöndíjjal jutott be a Pedagógiai akadémiára, és kviddics edző és tanár lesz, ha végez. Perselus bácsi azt mondta, ha elég jó lesz az eredménye, akkor akár fel is veszik kisegítőnek a suliba – hadarta dühösen Lily.

- Lily, elég – próbálta meg nyugtatgatni Lex.

- Nem! Elegem van abból, hogy titeket mindig csak a házatok alapján szekíroznak – hisztizte a lány, majd dühösen felrohant a szobájába.

Ron döbbenten nézett utána. Ayame aggodalmában, inkább utána sietett.

- Rendben lesz, majd lehiggad – mondta Alexei.

- Ha te mondod…

- Csak szerelmes, de azt nagyon. Amúgy Nott rendes, tényleg… meg lehet bízni benne, és… már azt is tudja, hogy én ki vagyok – vallotta be Alexei. Ron meglepetten nézett rá.

- Merlinre, de hiszen ez veszélyes!

- Tudom, de apa és a család úgy döntött, hogy megbízható, és tudhat róla.

- Apa? – ízlelgette a szót Ron. Számára még mindig kissé morbid volt ez az egész akció az örökbefogadás körül.

- Tudom, hogy te nem kedvelsz, és nem kérem, hogy erőltesd meg magad. A szíved joga, hogy mit gondolsz rólam. Egyet tudok… nem vagyok Voldemort, és nem is leszek. Inkább halnék meg a saját kezem által, minthogy bárkinek is ártsak… Eileent leszámítva – tette hozzá elvből a fiú. Ron ezt hallva elvigyorodott.

- Még mindig olyan kis vadmacska?

- Vadmacska? Inkább hárpia… Ki nem állhatom a csajt! – háborgott a fiú.

- Tudod mit mondanak a kicsikről… mindig azt piszkálják, aki tetszik nekik – kezdte a férfi.

- Fúj! Eileen… blá – borzongott meg Lex. Ron pedig hatalmasat kacagott a jeleneten. Ezzel kezdetét vette a nyaralás és az ismerkedés Ron és Alexei között.

Ron egyik nap elvitte a gyerekeket a tengerpartra. Lily szabályosan itta a napfényt. Annyira hiányzott neki ez a koncentrált életerő, mint talán még semmi. Alexei inkább csak ingben, és kalappal a fején ücsörgött. Ő annyira nem rajongott a túlzott napfényért. Nem értette, hogy mások mit imádnak benne annyira, elvégre a nap forró, izzadunk tőle, leégünk, és az égés fáj, na meg nem is valami szép látvány.

Ron, bár nem ennyire drasztikusan, de egyetértett Alexei-jel. Ő sem szeretett rák vörösre sülni, ami pedig a bőre miatt szinte állandóan megtörtént. Ezzel szemben, a lányok ott rohangásztak a parton fürdőruhában.

- Hogy bírják ki ezt a meleget? – szörnyülködött Lex.

- Talán a víz miatt…

- Minden csaj ilyen… izgága? – fordult Ron felé Lex.

- Amennyire én ismerem őket… igen – mondta a férfi.

- Komolyan nem értem őket. Néha akkora ökörségeket csinálnak. Például Heléna… azt mondta Teddynek, hogy nem kér semmit Valentin napra, aztán, mikor csak egy szál rózsát kapott majdnem szakítás lett a vége. Aztán ott van anya, mindig mondja apának, hogy a férfi helye nem a konyhában van, de ha meg ott áll a mosatlan a mosogatóban, akkor morog apára, hogy ennyire sem képes… - morogta a fiú. Számára ezek annyira furcsa dolgok voltak, egyszerűen nem tudta hova tenni őket.

- Igen, a nők furcsák. Másként működnek, mint mi, férfiak. Mi, ha kijelentjük, hogy nem kell ajándék azt komolyan gondoljuk. Ellenben a nőkben nem bízhatsz meg… - taglalta Ron.

- Van, aki érti a nőket?

- Vannak, akik jobban megértik őket, de szerintem olyan még nem született, aki tökéletesen értené őket – dünnyögte Ron. Alexei értőn bólintott, és egy kicsit beljebb húzódott a napozóernyő takarásába.

- A lányok többsége kedves, vagy visszahúzódó, nem pedig gonosz és kötekedő – merengett el rajta a fiú.

- Most Eileenre célzol? – kérdezte Ron.

- Igen… ő más, mint a többiek. Persze mostanában már jobban hasonlít a normális lányokra, de engem még mindig utál, ami egyébként rendben is van… csak azért mégis furcsa. Én nem tettem ellene semmit - védekezett a fiú.

- És te szeretnéd, ha veled is úgy viselkedne, mint a többi fiúval – jelentette ki Ron.

- Hát… azt hiszem. Jó lenne, ha nem Hermésznek kéne szétszednie minket mindig… - magyarázta, majd nagyot kortyolt egyet a hideg üdítőjéből.

- Szerintem, de csakis szerintem, Eileennek tetszel… - A kijelentés hallatán Alexei félrenyelt és fulladozni kezdett. Ronnak beletel egy kis idejébe mire sikerült megnyugtatnia a fiút.

- Hogy mondtad? – kérdezte rekedten.

- Szerintem tetszel neki – mondta újra.

- Oké, akkor jól hallottam… Te megőrültél. Eileen utál – nevette a fiú.

- Ó, persze… akkor elárulok egy titkot. Ayame az első két hónapban ki nem állhatott. Vörös menyétnek hívott… - húzta el a száját Ron.

- Menyét?

- Igen, a görényt nem tudta angolul, így lettem menyét… Szóval utált, mindig beszólogatott, szekált és keresztbe tett. Persze én meg reflexből ugyanolyan bunkó voltam vele, így eléggé elharapózott a dolog. Harrynek sokat szidtam mikor hazamentem, aztán Harry azt mondta mi van, ha tetszem neki csak Ayame nem tudja kimutatni a dolgot… Kiderült, hogy Ayaménak nincs családja, és egy árvaházban nőtt fel. Arról nem is beszélve, hogy az ottani körülmények nem engedték meg, hogy gyenge legyen. Mindig mindenért harcolnia kellett, így lett belőle ilyen ember. A furcsa az volt, hogy mindenki mással tök rendes volt, így mikor be akartam köpni a főnöknek, ő persze nem hitt nekem. Egy idő után már inkább nem is foglalkoztam vele… ez persze még jobban piszkálta Ayamét. Aztán, egy nap hirtelen felindulásból elhívtam randevúra… és most itt tartunk – fejezte be Ron.

- Hát ez… pont úgy hangzik, mint valami mese.

- Mert az is, egy álom. Még most is azt mondom, hogy ő túl jó hozzám.

- Azok után, hogy úgy bánt veled? – döbbent meg Lex.

- Azok után. Szeretem, és ő is szeret… már nem tart sokáig, és én is igába hajtom a fejem – vigyorodott el. Alexei is hasonló arckifejezést öltött fel. Sejtette, hogy Ron ezt még így nem nagyon mondta senkinek, és megtisztelve érezte magát, hogy ő tudja meg elsőnek.

- Tök jók lesztek együtt – mondta a fiú.

- Igen, tudom… mellettem mindenki az – mondta gunyorosan Ron, majd felrángatta Alexeit a földről és a víz felé kezdte vonszolni. A fiú ellenkezett, de végül a vízben kötött ki. A szalmakalapja alaposan elázott és lefelé konyult. Díszként Lily még egy kis hínár darabot is rakott rá. Ayame rengeteg fényképet csinált róluk, aminek Lex nagyon örült. Így legalább, mikor mesél a barátjának, tudja képekkel illusztrálni a történetet.

Úgy egy hete lehettek Mombasában, mikor Ayame bevásárló körútra vitte a két fiatalt. Szinte az összes kis bazárt, és piacot meglátogatták. Alexei pár óra elteltével már rendesen hisztizett a fájó lába miatt. Viszont a kis kiruccanás nagyon is megérte. Lily, Gideonnak vett egy díszes övet, míg Lexszel együtt a szüleiknek egy-egy faragott totemet vettek, ami a szeretetet szimbolizálta. Alexei vásárolt még egy maszkot Hermésznek, és egy kis bőrtáskát Siriusnak, amiben majd mindenhova magával viheti a kis kígyóját. Lilyt alig lehettet lelőni, főleg mikor meglátták Ayamével az ékszereket. A vörös hajú lány egymás után aggatta magára a színes, és mindenféle anyagból készült karkötőket, és nyakláncokat. Alexei is odaállt melléjük, és kíváncsian, de elég kritikusan szemlélődött. Mikor aztán meglátott egy zöld és szürke karkötőt, nem tudott ellenállni, és felvette.

- Na mi az, neked is megtetszett? – érdeklődött Ayame.

- Nem… csak valami ajándékot kéne vennem valakinek – motyogta. Lily értetlenül nézett rá.

- Mégis kinek akarsz te mardekáros afrikai karkötőt adni?

- Senkinek… - vágta rá a fiú, majd gyorsan kifizette a karkötőt, és otthagyta a lányokat.

Bármennyire is volt hihetetlenül jó az a pár hét, amit Ronékkal töltöttek, a vége felé már igencsak vágytak haza. Így aztán, mikor eljött a visszautazás napja, boldogan indultak el mind a négyen a Zsupszkulcs állomásra.

- Ron… én lehet, hogy inkább itt maradnék – nyögte Ayame.

- Ne félj, anyámék nem esznek meg – nevette a férfi.

- Tanúsíthatom! – emelte föl a kezét esküdözve Lex.

- Jól van – sóhajtott fel megadón a nő. Már jó sokan összegyűltek, így ők csak a második zsupszkulcsra fértek oda.

Odahaza Ginny várta őket az állomáson, és aggodalmasan figyelte az óráját. Az első turnus megérkezett, de tőlük senki sem volt rajta. Pár percre rá viszont megérkezett a következő is. Ginny azonnal odarohant, és agyon szorongatta két gyermekét.

- Merlinre, úgy hiányoztatok – gügyögte a két fiatalnak.

- Nekünk is hiányoztál, anya – vágták rá egyszerre a gyerekek. Ron méltatlankodva, de odaoldalgott húgához egy ölelésre.

- A bátyádat már nem is kell üdvözölni? – kérdezte kissé sértetten.

- Dehogynem! Ne haragudj – kért bocsánatot.

- Semmi gond. Nos… indulhatunk. Ó, előbb még bemutatnám Ayame-t, ő itt a húgom Ginny, Ginny ő itt a barátnőm Ayame – mutatta be villám gyorsan egymásnak a nőket. Ginny kikerekedett szemekkel nézett a másikra, valahogy hozzá sem jutott el a hír, hogy Ronnak barátnője van.

- Hát ez… ez aztán a meglepetés. Ron, miért nem mondtad, hogy van barátnőd? Anya tud róla? – rótta meg testvérét.

- Hát… tud is, és nem is tud. Bonyolult eset… - legyintette a férfi.

- Anya, mehetnénk? Egy kicsit hányingerem lett a zsupszkulcstól – nyavalygott Alexei, és látványosan kezdett sápadni.

- Jaj drágám, jól van, menjünk – sürgette meg a társaságot. Gyorsan haza hoppanáltak Harryékhez, ahol Ayame megismerte Siriust, és közvetlenül utána leendő anyósát is. Úgy tűnt a japán lány menten szívbajt kap a hirtelen támadástól, amiben Molly részesítette. Végül Ron és Ayame hazatértek Mollyékhoz, így Lex és Lily nekiálltak mesélni, és átadni az ajándékaikat.

- Aztán Ron bácsi bedobta őt a vízbe – mesélte mosolyogva Lily. Harry nagyot nevetett az eseten, és még Lex is megmosolyogta az emléket.

- Hát igen, ez jellemző Ronra…

- Későre jár, lassan le kéne pihennetek – szólt közbe ellentmondást nem tűrőn Ginny.

- Oké.

- Jól van – adták meg magukat a gyerekek, és már trappoltak is a lépcső felé.

- Holnap mielőtt indul az expressz, még vásárolnunk is kell néhány dolgot – szólt utánuk Harry.

- Jó éjt! – köszöntek el kórusban a gyerekek. Lily szinte azonnal elaludt, ahogy ágyba került, de Alexei egyre csak forgolódott. Tekintete mindig megakadt a szürke-zöld karkötőn, amit még pár hete vett a piacon. Végül felkelt, elővett egy darabka pergament, és írni kezdett. Legalább háromszor írta újra mire elég jónak ítélte. Végül rákötötte a karkötőt a borítékra, és odaadta azt a párkányon ücsörgő bagolynak. A jószágnak nagyon nem tetszett a címzés. Túl messzinek találta.

- Tudom, hogy nincs közel, de kérlek, vidd el neki – kérlelte őt. Aztán a bagoly egy huhogás közepette leröppent az ablakból, és elindult Franciaország felé.

Másnap kora reggel egy bagoly kopogtatott a Baeuxbatons egyik tornyának ablakán. Egy kissé kótyagos, sötét hajú lány nyitott neki ablakot. A madár huhogva meredt rá, és egyre csak felé nyújtogatta lábát. Közben a szobában másik három lány is ébredezett, és kissé szemrehányón néztek a sötét tollpamacsra.

- Mihért ihlyen kohárn? – kérdezte egy szőke hajú lány.

- Bocsánat, azt hiszem az enyém – mondta gyorsan Eileen, majd átvette a levelet és kibontotta.

Kedves Eileen!

Csak azért, hogy el ne felejtsd, hova tartozol.

Üdvözlettel: Alexei.

Ui: Ne akassz ki senkit, nem akarlak idő előtt látni. :P

Gyorsan végigolvasta egymás után többször is a levelet. Egyszerűen nem akart hinni a szemének. Alexei levelet írt neki: NEKI! De vajon miért? Oké gúnyolódott, mint mindig, de küldött neki ajándékot. Fölemelte a karkötőt és nézegetni kezdte.

- Ahz mi? – kérdezte az előbbi szőke lány.

- Egy karkötő… az egyik barátom küldte. Nem köszöntünk el, mert három hétig volt a nővérével Afrikában – taglalta a lány.

- Kedvesh bahát lehet – tűnődött egy másik lány elmélázva.

- Hát, igazából sokat veszekszünk – vallotta be Eileen.

- Akkoh inkább a szehelmed? – tűnődött a szőke lány.

- Áh, még csak azt kéne – nevette el magát Eileen, majd gyorsan eltette a levelet, és felvette a karkötőt. Elégedetten vizsgálgatta, de végül lassan neki is öltöznie kellett, hiszen már a többiek is indultak az évnyitóra.

Ezzel egyidőben Londonban a Potter család eléggé sietősre vette a figurát. Úgy rohantak végig a boltokon, mintha csak kergették volna őket. Bár még volt elég idejük a vonat indulásig, de Ginny sohasem szeretett az utolsó pillanatban odaérni. Ezzel szemben sajnos valahogy mindig elütötték az időt valahol…

- Anya, be kéne menni még néhány könyvért – kezdte Lily.

- De hát minek? Minden tankönyvetek megvan – mondta a nő.

- Van néhány szerelmes regény, amire kíváncsi lennék…

- Nekem meg néhány kalandregény – vágta rá Alexei. Ginny kénytelen volt megadni magát, így amíg a gyerekek bementek a könyvesboltba, ő Harryvel elindult az utca túloldalán lévő írószeresbe.

Alexei és Lily szabályosan letámadták a polcokat. Még azt is alig vették észre, hogy Nott ott van az egyik polcnál.

- Sziasztok – köszönt rájuk. Lily boldogan sietett oda szerelméhez, és adott neki egy csókot.

- Szia – köszönt neki Alexei is, de őt már nem igazán hallotta Nott. A fiú azzal volt elfoglalva, hogy hogyan csókolja meg kedvesét. Lex inkább úgy döntött, hogy addig is nézelődik. Elég sokan voltak a boltban. Sok roxfortos diák a szüleikkel vagy éppen a nagyszüleikkel. Az előtt a könyvespolc előtt, ahova Lex is befordult, állt egy elég idős varázsló. Tisztán látszott rajta, hogy már legalább százötven éves elmúlt. A háta erősen meggörbült, és hosszú ősz szakálla volt, a feje teteje pedig teljesen kopasz. Lex egy kicsit megmosolyogta az öreget, főleg ahogy próbált elérni egy magasabban lévő könyvet. Közben Nott és Lily szétváltak, és elkezdték keresni Alexeit.

- Lex, hol vagy?

- Erre – szólt oda a fiú és kiintegetett a sorok közül. Lily elment keresgélni, de Gideont valami nem hagyta nyugodni, így Alexei után eredt. Közben Lex elkezdett beszélgetni az öreggel.

- Bácsi, ne segítsek? – kérdezte az öregtől, aki meglepetten fordult felé.

- Drága fiam, azt bizony meghálálnám. Tudod az én koromban már elég nehéz mozogni… - motyogta.

- Melyik könyvet szeretné? – kérdezte Lex.

- Azt a pirosat, ott fönn – mutatott föl az öreg. Alexei már mozdult a könyvért, de valaki hirtelen megragadta a karját és félrerántotta.

- Áááá, Nott mi a frász bajod van? – értetlenkedett Alexei.

- Valami nem tetszik nekem – morogta a fiú a másik fülébe.

- Drága fiam, akkor segítesz vagy sem? – értetlenkedett az öreg. Alexei már fordult volna, vissza, de Gideon erősen fogta a karját.

- Elnézést kérek uram, de önnek nincs pálcája? – érdeklődött a fiú. Egy kissé bunkónak hatott a stílusa, ami többek figyelmét is fölkeltette.

- Nott! – förmedt rá Lex, de Gideon továbbra sem engedte el. Mikor aztán kijjebb kerültek a sorok közül, Alexei már nagyon mérges volt a másikra.

- Mi a frász bajod van? Egy kicsit túlságosan is paranoiás vagy nem gondolod? – kérte számon a másikat. Épphogy befejezte, érezte, hogy valaki megrántja hátulról a talárját, ami a nyakánál szabályosan fojtogatni kezdte őt. Ahogy hátra fordult látta, ahogy az öreg felnyúl a könyvért és megérinti. Abban a pillanatban tudatosult benne, hogy ismét bajban van.

- Gideon! – visította a másiknak, mire az előkapta pálcáját, és egy mozdulattal elvágta Lex talárját. Ahogy az anyag elszakadt, az öregember eltűnt, és a könyv is, amelyet megérintett. Alexei kissé remegő lábakkal rogyott a földre. Harry, aki az események végére ért oda döbbenten nézte a tömeget.

- Mi történt? – rohant oda fiához. Lex alig kapott levegőt, és szabályosan bepánikolt. Lily ijedten nézett rájuk. Ő majdnem az elejétől a végéig látta a jelenetet, de alig tudta elhinni.

- Azt hiszem megint… megint megpróbálták elrabolni – morogta Nott feszülten.

- Hogy? – hitetlenkedett Harry, és elkezdte vizsgálni a fiát.

- Egy öreg… öregember volt. Nem érte el a könyvet. Én segíteni akartam, de Gideon elrántott, és nem bízott benne. Aztán az öreg megfogta a talárom és a könyvért nyúlt, és mikor Gideon eltépte a taláromat az öreg eltűnt. Apa, majdnem sikerül elvinnie – suttogta a fiú rekedten. Harry arcára ismét kiült az aggodalom.

- Azt hiszem lemondhatsz arról, hogy egyedül flangálsz. Adj hálát Merlinnek, hogy Gideon észnél volt – morogta Harry dühösen. Nem tudta eldönteni, hogy megölelje, vagy jól leszidja fiát a felelőtlensége miatt. Mikor végre összeszedték magukat, elindultak kifelé a boltból. Ginny már szaladt feléjük az úton, mert hallotta a gyorsan terjedő pletykát az utcán.

- Merlinre, jól vagy?

- Igen – válaszolta röviden Lex.

- Merlin áldjon téged Gideon, amiért ott voltál – hálálkodott neki az asszony.

- Nem tesz semmit. Csak valami furcsát éreztem, és láttam, hogy nincs senki Alexei-jel – vallotta be.

- Köszönjük – mondta Harry.

- Bármennyire is szeretném ezt megbeszélni, indulnotok kell a vonathoz – parancsolta Ginny. Kissé késésben, de elindultak a vonathoz, ahol Jul és Hermész már várt rájuk.

- Sziasztok, azt hittük nem is jöttök – üdvözölte őket Jul.

- Majdnem nem jöttünk – morogta Lily.

- Mi történt? – ijedt meg Hermész.

- Majd elmeséljük – suttogta Alexei, aki még mindig elég sápadt volt.

- Szálljatok föl, én szólok Hermionénak, hogy legyen veletek egész úton – parancsolta Harry. A gyerekek úgy tettek, ahogy az apjuk kérte, fölszálltak egy üres kupéba, és megvárták amíg Hermione megérkezik. A nő szintén nagyon aggódott, és persze azonnal vállalta, hogy vigyáz a kissé megtépázott gyerekre. Harry és Ginny még a vonaton elköszöntek tőlük, és Nott is búcsút vett, de megígérte, hogy amint gyakorlatra kell mennie, azonnal felkeresi mindkettőjüket.

Mikor már mindenki leszállt, a vonat nehézkesen elindult. Ginny minden lassú mozdulattal úgy érezte, hogy a szívét tépik ki. Nem akarta elengedni a fiút, főleg nem ilyen körülmények között. Féltette őt, és aggódott érte, ahogy Harry is. Még nem tudták mihez kezdjenek, de abban biztosak voltak, hogy Alexei-t mostantól hét lakat alatt kell tartaniuk.

<<      >>

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.04.09. 17:24 Vardo Szegény Lex, milyen gonosz voltál hozzá. Már egy könyvesboltba se mehet be szegény anélkül, hogy bántani akarná valaki.   Remélem, hogy a vonat nem siklik ki, nem robban fel, és nem repül a Zambini birtokra.  Mindenesetre várom a folytatást. Válasz: Hát igen, nem kímélem a srácot, de lesz ez még rosszabb is XD Még csak most jön a java :D