|
Az a röpke nyár…
A ballagási ünnepség után a családok hazatértek és a diákok nekiláttak a pakolásnak. Másnap már ők is indultak hazafelé. Az utolsó, közös úton Teddy és Tony végig a régi csínytevéseikről beszélgettek, míg Heléna néha egyetértőn bólogatott. A fiatalabbak csak csöndesen figyelték az idősebbeket, valahogy nem volt szívük közbeszólni és félbeszakítani őket. Inkább érdeklődve és türelmesen hallgatták hogyan változtatták meg Friccs macskájának színét, vagy hogy miért öntötte el valamilyen zöld trutyi a harmadik emeleti fiú mosdót, és miért kerültek egy hónapos büntetőmunkára még harmadévben. Mire a sok történet végére értek a vonat lassan begördült a Kings Cross állomásra.
Ahogyan az expressz döcögve megállt mindenki szívébe belehasított a szomorúság.
- Akkor vége – kezdte szomorúan Teddy.
- Sajnos vége – toldott meg Heléna.
- Igen, de majd a fiatalok bepótolják, amit mi elmulasztottunk – vigyorgott rá Tony Eileenre.
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk majd, de ha jól megy, egy évre átadom ezt a megtisztelő feladatot a többieknek – hadarta a lány.
- Számíthattok ránk – esküdözött Hermész.
- Mindent megteszünk majd – ígérte Lex.
- Azt el is várjuk… Nos, akkor ideje leszállni – suttogta Heléna és kissé remegett a hangja. Nem akart sírni, de ez az elválás egy kicsit sok volt neki. Már majdnem mindenki leszállt a vonatról, csak ők voltak még fent. Ekkor Harry jelent meg az ajtóban.
- Ti nem akartok leszállni? – kérdezte mosolyogva.
- Le kéne… - motyogta Teddy.
- Ja – mordult föl Tony.
- Megyünk –sóhajtott Heléna.
Összeszedték a cókmókjukat és leszálltak. Nott már lent várta őket, hogy barátságosan elköszönjön az évfolyamtársaitól.
- Hát, sok siker mindenkinek – nyújtotta a kezét Tony felé.
- Aztán, majd csak jót halljunk felőled! – fenyegetőzött Heléna.
- Megígérem – emelte föl kezét Gideon.
- Mutasd meg mindenkinek, hogy mire vagy képes! – biztatta őt Teddy.
- Az lesz…
- Ácsi, mielőtt elmenekülnél, ma este hivatalos vagy vacsorára hozzánk – szólt közbe Harry.
Nott meglepetten, de annál boldogabban bólintott és megígérte, hogy hatra ott lesz. Végül nem maradt más hátra csak a búcsúzkodás, és az ígéretek, hogy találkoznak. Aztán lassan mindenki eltűnt az állomásról. A Roxfort expressz fújtatott még egyet, és jó időre elcsendesült.
Mire Harryék hazaértek, a ház már félig fel volt cicomázva. Lily szájtátva nézett körbe, Alexei pedig értetlenül pislogott.
- Buli lesz? – értetlenkedett a fiú.
- Úgy is mondhatjuk. Sziasztok – köszönt rájuk Ginny miközben egy tortát díszített. Lily odasomfordált hozzá, hogy megnézze milyen torta készül.
- Azért nekünk nem kéne ekkora bulit csapnotok – kezdte a fiú miközben leült a konyhaasztalhoz és elvett egy almát.
- Ne egyél sokat – figyelmeztette Ginny. Közben Sirius is megérkezett kezében egy jókora kosarat cipelve, ami tele volt színes papír díszekkel.
- Sziasztok! – köszönt a fiúcska, de a várt ujjongás, amire Lex számított, elmaradt. Alexei értetlenül nézett Harryre, aki csak vállat vont.
- Már meg sem ölelsz? – kérdezte felháborodva Alexei.
- Később! Dolgozom – motyogta a kicsi elmélyülten miközben előkotort egy piros papírlámpát.
- Aha… na, és mi ez a buli? – fordult végül Harry felé Alexei.
- Anyátokkal úgy gondoltuk, hogy mivel Gideon már majdnem… amolyan családtagnak tekinthető – itt Lilyre nézett –, és mivel szegénynek már senkije sincs, ezért közösen megünnepeljük vele azt, hogy végzett az iskolával – jelentette be Harry.
Lily arca felragyogott és szabályosan ráugrott az apjára.
- Köszi! Köszi! Köszi! Köszi… - kiabálta a lány visítozva.
- Szívesen, de ezt nem miattad tesszük kisasszony – figyelmeztette Ginny.
- Ácsi, mielőtt félreértésbe keverednénk. Ez csakis Gideon estéje, kiérdemelte, majdnem kiváló eredménnyel vizsgázott, és ahogy hallottam a kviddics ösztöndíja is meglesz, tehát van mit ünnepelnünk – szögezte le Harry.
- Lily ezt nem veszi be – dünnyögte rosszmájúan Lex.
- Fogd be kis törpe! – sziszegte Lily. Alexei fölpattant és összehúzott szemekkel meredt a nővérére.
- Kit nevezel törpének? A nyár végére lehagylak öreganyám – gúnyolódott a fiú. Ginny az égre emelte tekintetét.
- Merlin adj erőt… - sóhajtozott.
- Ti ketten fölmentek, és kipakoltok, aztán segítetek megteríteni – adta ki a parancsot Harry, ami ellen a két fiatal semmit se tehetett. Persze Sirius sem maradt ki a dologból, így utólag félhangosan megjegyezte.
- Egyre nagyobbak és butábbak lesznek – taglalta a kicsi.
Harry majdnem elnevette magát a jeleneten.
- De te is nősz, már öt éves vagy – kapta föl a kicsit.
- De én nem leszek olyan buta, mint ők. Veszekedni nem jó, ezt mindenki tudja – oktatta ki édesapját a kisfiú.
- Milyen igazad van – gügyögte a gyereknek, majd megcsiklandozta a kisfiút.
Sirius boldogan kacagott föl apja játékától. Ginny csak mosolyogva nézte őket, minden annyira tökéletes volt.
Gideon jókedvűen készülődött az estére. A bizonyítványosztás után a kviddiccs csapat edzője odahívatta magához és komolyan elbeszélgetett a fiúval a jövőjéről. Mire végeztek, Gideonnak a kezében volt egy ösztöndíj, és egy hely a tartalék csapatban. A fiú azt sem tudta hova legyen örömében. Sohasem reménykedett semmiben. Legnagyobb álma az volt, hogy majd egy boltban elhelyezkedik eladóként és szépen megbújik a világ elől. Most viszont, nemhogy nem kell bujkálnia, de tanulhat, játszhat, és később taníthat is, ha akar. Ez már magában akkora boldogsággal töltötte el, amiről eddig halvány lila fogalma sem volt, hogy létezhet. Most pedig vidáman készülődött a vacsorára.
Hat óra előtt tíz perccel bezárta a lakása ajtaját, és elindult a legközelebbi hoppanálási pont felé. Izgatottan várta az estét, és hogy elújságolhassa a jó hírt. A ballagás után nem akart azonnal előhozakodni a dologgal, és a vonaton pedig már nem találkozott szerelmével, így Lily még nem tudott a nagy eseményről. Ahogy megérkezett a ház elé Tapmancs máris ott termett és majdnem a földre döntötte a fiút.
- Hé! Ez a legjobb ruhám! – méltatlankodott Gideon, mire a kutya vakkantott párat és hátrálni kezdett. Eközben az ajtóban megjelent Harry és várakozva nézett a fiúra.
- Siess, vagy nem kapsz enni – fenyegette a fiút, mire az kikerülte a kutyát és gyorsan odasietett Harryhez. A férfi előzékenyen előre engedte Gideont. A fiú mit sem sejtett az ellene készülő merényletről, így alaposan meglepődött mikor az egész Potter család elé ugrott és úgy üdvözölték.
- Meglepetés! – kiabálták egyszerre.
- Hogy? – döbbent meg a fiú.
- Gratulálunk a vizsgáidhoz – kezdte Lily.
- És az ösztöndíjadhoz – toldotta meg Ginny.
- Na meg a sikeres felvételidhez – fejezte be Alexei. Nott annyira meghatódott, hogy meg sem tudott szólalni. Így is eléggé zavarban volt, főleg mivel már majdnem bőgés közeli állapotba került.
Harry viszont egy jó kis hátbavágással megoldotta a dolgot.
- Sírni ráérünk máskor is, most ünneplés van, én már éhen halok – méltatlankodott.
Gideon nehézkesen, de összeszedte magát így elkezdődhetett az ünnepi vacsora. Ginny igazán kitett magáért. A több fogásos vacsorát azzal magyarázta, hogy többszörösen is ünnepelnek, elvégre év vége van, és együtt vannak. Mindenki jóízűen falatozott és közben jót beszélgettek.
- Beszéltem az Freddel, ha szeretnél már jövő héten kezdhetsz. Nem fizet túl sokat, de nem is szakadsz meg a munkában – mondta Ginny.
- Nagyon szépen köszönöm Mrs. Potter – hálálkodott a fiú, de Ginny éles pillantása egy kicsit megijesztette.
- Ginny, ha kérhetem és tegezz csak – mondta a fiúnak, aki bólintott.
- Anya, idén is lesz valamilyen nyaralás féleség? – faggatózott Lily.
- Hát… - kezdte bizonytalanul a nő. – Igazából az a helyzet, hogy nem kaptam annyi szabadságot, amennyi kellene, így nem biztos, hogy három vagy négy napnál többet együtt tudnánk tölteni külföldön – sajnálkozott a nő.
- Nem lesz nyaralás? – rémült meg Sirius.
- Majd kimentek a strandra, és kempingeztek a kertben – próbálta meg őket csitítani Harry.
- Eddig hova mentetek nyaralni? – kíváncsiskodott Alexei. A család ezen programjai még titkosak voltak előtte.
- Voltunk már Rómában, és Párizsban… Ó, és Athénban is – magyarázta Lily.
- Biztos jó lehetett – sóhajtott föl Lex. Harrynek kissé bűntudata volt, hogy az első közös nyarukon nem tud olyan programot biztosítani, ami Alexeinek is fontos lehetne.
- Lily ne felejtsd el, hogy te voltál Ron bácsinál Afrikában – figyelmeztette Lilyt az anyja.
- Tényleg. Róla van valami hír? – érdeklődött.
- Hát nem valami sok, nagyon sokat dolgozik. Most még Brazíliában van, de aztán ismét visszamegy Kenyába pár hétre. Apropó… említette, hogy megint vár titeket – mondta Harry nem túl izgatottan.
Alexei erre fölkapta a fejét.
- Minket? Mármint engem is? Én is mehetnék? – kérdezte reményteli hangon.
- Igen drágám, téged is – mosolygott rá Ginny.
- Tök jó! Vagyis… biztos, hogy én is menjek? – kérdezte elbizonytalanodva.
Nott nem értette, hogy mire ez a nagy hajcihő.
- Ha téged is mondott, miért ne mennél? – értetlenkedett a fiú.
- Hát… te ezt úgy sem értenéd – húzta el a száját Lex.
Harry felsóhajtott és tanácstalanul nézett Ginnyre. A nő csak tétován bólintott, jelezve hogy itt az idő. Harry megköszörülte a torkát és így szólt:
- Alexei, elmondhatod neki… - mondta kissé feszülten.
Lex döbbenten nézett Harryre.
- Na, de apa! – nyikkant meg a fiú.
- Apa… biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdezte tétován Lily.
- Lily Potter, talán nem bízol eléggé a barátodban? – rótta föl a lányának Ginny.
- De anya, viszont ez nem olyasmi, amit csak így be lehet jelenteni – vitatkozott a lány. Nott közben már teljesen elvesztette a fonalat.
- Nem muszáj semmit sem elmondania senkinek. Jó a tudatlanság, nem zavar – szögezte le a fiú.
- De igenis zavar, mert rosszul eshet, hogy titkolózunk. Alexeinek rosszul esik, hogy előtted nem beszélhet nyíltan, és nekünk is bűntudatunk van emiatt. Bízunk benned, tehát itt az idő… persze ez Alexei titka, ha nem szeretné elárulni, nem kötelező neki – magyarázta Harry. Alexei fészkelődött egy kicsit, majd letette villáját és nagy nehezen nekikezdett.
- Emlékszel miket írtak az újságok rólam? – kérdezte a fiú.
- Hát jó sok mindent, az apádról, meg az édesanyádról…
- És arról, hogy vajon Harry vagy Voldemort az apám – szögezte le Lex.
- Igen, többek közt – mondta összevont szemöldökkel Nott.
Alexei tartott egy kis szünetet, majd folytatta.
- Szóval az újság azt latolgatta, hogy nem Harry az apám, hanem Voldemort…
Nott szeme kikerekedett.
- De a Wizengamot előtt is bebizonyosodott… - hitetlenkedett.
- Egy ősi családi bűbáj, régen az aranyvérű családok ezzel fogadták be a félvér gyerekeket, ha sajátjuk nem született. Ha kisbabaként végzik el, akkor a gyermek külseje idővel az örökbefogadókéra fog hasonlítani.
- Viszont én már túlkoros vagyok hozzá, így csak a mágiám és genetikai állományom egy része változott valamelyest. Ahhoz elég, hogy a Wizengamot ne tudja kizárni, hogy Harrynek köze van hozzám – morogta Lex.
Nott mélyen hallgatott, nem tudta, hogy mit is mondjon.
- Nos? – kérdezte Lily Gideont.
- Én… ez egy kicsit bizarr. Itt ülök egy asztalnál Harry Potterrel és… Voldemort fiával, akit Harry Potter fogadott be és nevel, mintha a sajátja lenne… - taglalta. Úgy tűnt egy kicsit sokkos állapotban van.
- De ettől Alexei ugyan az, mint akinek megismerted. Ez az igazi énje, nem színlelt szerep. Eleinte ugyan színészkedett egy kicsit, ha rólunk kérdezték, de idővel megkedvelt és megszeretett minket – mondta mosolyogva Harry. Alexei is hasonlóan rámosolygott.
- Én már Potter vagyok, és boldogabb nem is lehetnék. Sohasem akartam gyilkolni és embereket kínozni. Mindig is csak azt akartam, hogy nyugodt életem legyen, egy olyan családdal, amit másoknál láttam. Hogy engem is elfogadjanak, szeressenek, és ne féljenek tőlem – vallotta be.
- Lex a testvérem, és aki mást mondd az hazudik – jelentette ki határozottan Sirius egy jókora szelet csoki torta mellett.
- Rendben, engem nem kell győzködni. Nekem mindegy, hogy ki a kissrác apja vagy anyja, jó fej. Sokat segített már nekem. Elvégre, ha ő nincs, akkor nem ismerem meg Lilyt – mondta elégedetten Gideon. Lily erre áthajolt az asztalon és megcsókolta a fiút. Harry nem bírta ki, hogy ne szólaljon meg.
- Kedvellek Gideon, de ha továbbra is így csücsörögsz előttem a lányomra, akkor kinyírlak – fenyegetőzött. A fiú bocsánatkérőn elvigyorodott.
- Bocsánat…
- Nos, most, hogy így tisztáztunk mindent… Apa, mit szólnátok az én házamhoz? – kérdezte a fiú.
- Mármint ahhoz, ami Plymouthban van? – kérdezte Lily.
- Igen, tudtommal nincs több házam. Az a tengerparton van, van négy szoba és ott áll üresen. Tikky pedig már biztos ég a vágytól, hogy megmutassa mennyit fejlődött – mondta a fiú.
- Hát rendben, elvégre ott a tengerpart, lehet pihenni és Dracóék is ott vannak – egyezett bele Ginny.
- Nos, úgy néz ki, akkor pár napra mindannyian elmegyünk Plymouthba – egyezett bele Harry is.
- Mind? – kérdezte Lily döbbenten félig Gideonra nézve.
- Igen, persze csak ha van kedved Gideon. Viszont, ha csak a lányom hálójának közelébe mész neked annyi – figyelmeztette még egyszer a fiút.
- Úgy lesz… mármint nem megyek a közelébe – ígérte meg. Miután ezt megtárgyalták végre folytatódott a vacsora. Sirius, Gideon tiszteletére előadta az egyik dalt, amit Molly tanított neki. Senki sem akarta megbántani a kisfiút, hogy inkább maradjon csöndben, mert annyira aranyos volt.
Már késő estére járt az idő, mire Gideon haza indult. Harry a biztonság kedvéért hazakísérte őt, majd azonnal fordult is vissza, hogy hazasiessen családjához.
Az ünnepség jól sikerült, mindenki elégedetten dőlt hanyatt az ágyán. Lily már alig várta a nyarat, és hogy Gideonnal lehessen.
Sirius izgatottan várta a nyaralást és a tengerpartot, míg Alexei kíváncsian állt az egész nyár előtt.
A gyerekeknek furcsa volt visszaszokni, hogy nem kell órákra járni, nincs házi feladat, sem pedig állandó tömeg, aki körülöttük nyüzsög.
Lilynek viszonylag könnyen ment a váltás, pár nap alatt már hozzá is szokott a nyugodt és eseménytelen napokhoz. Alexei viszont nehezebb eset volt.
A fiú teljesen pánikban érezte magát, ha legalább egy valaki nem volt a közelében. Sokszor inkább elvállalta, hogy mosogat, megterít vagy vigyáz öccsére, csak addig is legyen valaki a közelében. Miután lassan három hét telt el, és még mindig nem változtak az érzései, kezdte úgy érezni, hogy valami nem stimmel vele. Ennek pedig az egyik este hangot is adott.
- Szerintem én meg fogok őrülni – jelentette be nemes egyszerűséggel a kanapén ülő Harrynek.
- Hogy mondod? – értetlenkedett a férfi.
- Már több, mint három hete vége a sulinak, de én még mindig totál depressziós vagyok…
- Depressziós? – hitetlenkedett Harry.
- Igen, tisztára mint egy pánik beteg. Rosszul vagyok, ha nincs senki a közelemben. Mintha valami ember függőségem lenne – morogta dühösen a fiú.
- Nem hinném, hogy ennyire súlyos a helyzet – mondta Harry elgondolkodva.
- Már pedig három hét elteltével is ugyan az a helyzet. Már mindenféle munkát bevállalok itthon, csakhogy addig is legyen valaki mellettem. Szerintem ez már betegség – szögezte le a fiú.
Harry nem igazán tudta, hogy mit kezdjen fiával. Ő annak idején örült, ha egy kicsit egyedül lehetett.
- Na és az iskolában? Ott is volt ilyen? – faggatózott.
- Ez a furcsa, hogy nem. Ott állandóan volt mellettem valaki, de ha nem, akkor sem bánkódtam és nem éreztem rosszul magam, mert tudtam hogy pár perc és Hermész megjelenik az ajtóban, vagy Eileen mindjárt belém köt, Nott megint jön majd infót kunyerálni Lilyről, és így tovább – hadarta indulatosan.
Harry mosolyogva nézett fiára. Ő már most átlátta Alexei hatalmas problémáját.
- Neked hiányoznak a barátaid – jelentette ki.
- Itt van Lily, és Hermész is átjön hetente egyszer… - hadakozott Lex.
- Talán megoldható, hogy többször találkozz velük. Mióta itthon vagy kissé elszigetelted magad. Mi örülünk, ha velünk vagy, de sokat dolgozunk és addig te viszont egyedül unatkozol. Lily a testvéred és a barátod is egyben, de ez nem az igazi. Nekem is hiányoztak régen a barátaim, mikor a nagynénémékhez vissza kellett mennem – mesélte a férfi.
- Gondolod csak ez a baj?
- Szerintem igen. Nálad hirtelen történt a váltás. Úgy értem, régebben nem kommunikáltál különösebben senkivel, a Roxfortban viszont rákényszerültél, és pár nap vagy hét alatt kellett hozzászoknod a többiekhez. A gond csak az, hogy azt még nem tanultad meg hogyan kontrolláld magad nélkülük. Hidd el, van rengeteg olyan dolog, amit egyedül is megtehetsz. Tudom, hogy hiányoznak, de ettől nem veszíted el őket. Találkoztok, együtt töltötök egy kis időt és ennyi.
- Szóval, ha többször találkozom velük akkor jobb lesz? – értetlenkedett még mindig Lex.
- Hüm, nézd máshogy. Aki drogozik, iszik vagy cigarettázik és egyik napról a másikra megvonják tőle az milyen lesz? – kérdezett rá.
- Hát, ideges, feszült, nem találja a helyét, nem tudja magát lekötni és teljesen bepá… Ó! Akkor én most… barát függő vagyok? – szörnyedt el a fiú.
Harry hangosan felnevetett.
- Ne félj, ez teljesen normális és megszokott. Ezt jelenti az, ha barátaid vannak és valami oknál fogva nem lehetsz velük. Hiányoznak… - fejezte be Harry.
Alexei, mint aki megvilágosodott felrohant a szobájába és azonnal küldött egy levelet Hermésznek, hogy másnap van-e kedve átmenni hozzájuk. Hermész szinte azonnal válaszolt, hogy örömmel benne van a találkozóban.
Onnantól kezdve, kétnaponta vagy Harryéknél vagy Dracoéknál futottak mindig össze.
A hetek szépen teltek egymás után. A fiataloknak mindig volt valamilyen programja, hol Dracóéknál voltak, hol lovagoltak, fürödtek a tengerparton vagy csak henyéltek a hatalmas kertben. Máskor Molly látta vendégül a seregnyi gyereket.
Július közepén, megérkezett Eileen válaszlevele a Beauxbatons iskolából. A lány izgatottan nyitotta ki a halványkék borítékot, melyen az iskola pecsétje díszelgett. Hermione feszülten figyelte lánya minden reakcióját. Végül Eileen olvasni kezdett.
Kedves Ms. Piton!
Örömömre szolgál, hogy értesíthetem, miszerint felvételt nyert a következő tanévre iskolánk falai közé. Az évfolyamának megfelelő osztályba kerül, a szállásolásáról pedig majd itt döntünk. Kérem, hogy Augusztus 29-én jelenjen meg pontban 9-kor a Párizsi Zsupszkulcs állomás várótermében. Iskolánk pedagógusa, Mrs. Fleur Weasley kimegy önért a megbeszélt helyre. A szükséges iskolai felszereléseket majd itt megvásárolja.
Üdvözlettel: Olympe Maxime igazgatónő.
Hermione szeme könnybe lábadt. Örült lánya sikerének, de ugyanakkor félt is elengedni őt olyan messzire. Perselus elégedetten és büszkén húzta ki magát ültében. Egy percig sem kételkedett abban, hogy lánya eredményei nem lesznek elegendőek. Inkább attól tartott, hogy az iskolai stiklijei lehetnek hátráltató tényezők. Olympe rá is kérdezett egyszer lánya viselt dolgaira, és ő őszintén válaszolt neki. Viszont végül mindezek ellenére mégis felvették.
- Hát húgi, vigyázz magadra, ne tanuld magad halálra, élvezd az életet, szórakozz és pasizz be – mondta vidáman Anthonius miközben lehuppant a konyhaasztalhoz.
- Mikre bátorítod te a húgodat? – dorgálta meg édesanyja.
- Csak az igazat mondtam. Minden épeszű ember, ha kap egy ilyen lehetőséget, akkor maximálisan kihasználja.
- Nem mindenki olyan, mint Te, fiam – sóhajtott fel Perselus és kortyolt egy újabbat a kávéjából. Ezzel a beszélgetést lezártnak tekintették.
Eileen, ezután másról sem beszélt egész nyáron, mint hogy mennyire várja, hogy elhúzzon egy évre. Sokszor össze is vesztek Hermésszel emiatt. A fiú nehezményezte, hogy a lány már most is csak testben van ott mellettük. Alexei nem igazán foglalkozott a dologgal. Kijelentette, hogy örül, elvégre, így lesz egy nyugodt éve a másik nélkül.
Harry születésnapi buliján mindenki ott volt, aki valamennyit is számít: család, barátok, tanárok, régi Rendtagok. Az egész összejövetel olyan volt, mint valamilyen fesztivál, de legalábbis egy esküvőhöz hasonlított a legjobban. Harry hatalmas tortát kapott, és bár, szerette volna lecsökkenteni a rajta lévő gyertyák számát, azok valamiért mindig visszatértek az eredeti mennyiséghez. Gyanította, hogy ehhez Ginnynek is van némi köze, de nem rótta föl feleségének.
A jól sikerült buli utáni hetet a Potter család a nyaralással töltötte. Elmentek Plymouthba és megpróbálták annyira nyugodtan eltölteni azt amennyire csak lehetett. Persze néhány újságíró itt is megtalálta őket, de lassacskán már Nott is kezdett hozzászokni, hogy Potteréknél ez a módi. Akarják vagy sem, valamiért mindig a címlapon kötnek ki.
Lily teljesen el volt varázsolva attól, hogy együtt az egész család, és ráadásul még a szerelme is velük tart. Harry nyugodtabb volt így, hogy a két fiatal mindig szem előtt volt. Ginny élvezte, hogy egy kicsit kikapcsolhat, elvégre Tikky már teljesen be volt sózva, hogy a családról gondoskodhasson.
Alexei órákig tudta nézni a tengert, imádta, ahogy a hullámok megtörik a part vonalát. Megnyugtatta a tenger morajlása. Sirius, persze naphosszat Emmával játszott, az ő saját bejáratú kis siklójával, amit Alexeitől kapott az ötödik születésnapjára. A kisfiú igazi barátra lelt a kicsiny lényben.
Minden tökéletes volt, talán túlzottan is. Harry pont ezen töprengett, mikor Alexei lehuppant mellé a tornácra.
- Valami bánt? – kérdezte tőle.
- Nem… - hazudta a férfi.
- Nem hazudsz valami jól. Zambinire gondoltál, ugye? Engem is idegesít...
- Túl nagy a csönd körülötte – morogta Harry.
- Szívesen mondanám, hogy talán föladta, de szerintem ő nem az a fajta – mondta Lex.
- Szerintem se. Mindenesetre továbbra is óvatosak leszünk, és majd meglátjuk – zárta le a témát Harry. Nem akarta, hogy a nyaralásukat elrontsa egy ilyen alak, mint Zambini.
A nyaralás hete mintha csak egy nap lett volna. Olyan gyorsan elszállt, hogy szinte föl sem eszméltek máris vasárnap volt, és ideje volt hazatérniük. Lily ugyan bánkódott, elvégre így távol lesz szerelmétől, de tudta, hogy néha így kell lennie.
Alexei már alig várta az utazást Kenyába. Ron írt nekik egy levelet, miszerint ő már ott van, és rendbe szedi nekik a házat. Alexei elköszönt Hermésztől és még Eileentől is, elvégre ő már csak maximum karácsonykor fogja látni a lányt.
- Ne borítsd ki túlzottan a tanárokat – vigyorogta a fiú.
- Nem jobban, mint ahogy megérdemlik – válaszolta Eileen.
- Akkor jó utat, aztán majd hozz valami szuvenírt! Szia – köszönt el a lánytól, mikor az hazaindult Dracóéktól.
- Majd meglátom – mosolyodott el a lány és kisétált a kapun egyenesen az anyjához. Ez volt az utolsó beszélgetés, amit jó ideig megejtettek. Hermész megígértette Alexei-jel, hogy hoz neki valamilyen harci maszkot. Na, és persze csinál egy csomó képet.
Így aztán, Alexei és Lily, sok kívánsággal felnyalábolva indultak el az Afrikába menő Zsupszkulccsal.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Jaja.
adjak esetleg fakanalat hozzá?
Nem kell, köszi. Van belőle bőven XD