nimphadora - G-Portál

	Névnap

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Menü

	Chat

Házi kedvenc

Fogadd örökbe te is a kedvenced!

Piton fia 22

Kilenc évvel később

A nyár már hevesen tombolt, tikkasztó volt a hőség. Minden épeszű ember a háza menedékébe kényszerült. Egy kócos kék hajú fiú ült a szobája egyik sarkában és egy gyűrött újságot tartott a kezében.

NewYorki Varázsló Szemle

A NewYorki Hippogriffek bejutottak a Világkupadöntőre!

Újságunk elsőként jelentheti be, hogy a tabellát vezető Ohiói Sárkányokat letaszították…

Már számtalanszor végigolvasta a cikket az utóbbi időben. Az újságot Harry irodájában találta és engedély nélkül hozta el, amikor keresztapja nem figyelt, de nem tehetett mást, hiszen ő írta a cikket. A cikk végén ott állt: R. J. Lupin

Bár imádta Charlie-t és tudta, hogy igazi apja miként viszonyult hozzájuk mégis szerette volna megismerni. Viszont nem tudta hogyan vihetné ezt véghez. Egyszer megpróbált erről beszélni az édesanyjával, de látta, hogy ő mennyire feszült lett így hanyagolta a dolgot. Tavaly születésnapjára megkapta azt a levelet, amit Ő neki szánt és azóta, csak erősödött benne ez a furcsa, megmagyarázhatatlan érzés.

Váratlanul kinyílt a szoba ajtaja és ő későn reagált így valaki meglepte. Teddy gyorsan az ágy alá dugta az újságot, de Charlie így is meglátta.

- Ejnye fiatalember, a pucér nős magazinokhoz még fiatal vagy – feddte meg, majd benyúlt az ágy alá, de legnagyobb meglepetésére ott nem azt találta, amire számított.

- Apa! Ez nem az – tiltakozott a fiúcska.

- Teddy, ezt honnan szerezted? – kérdezte higgadtan miután meglátta a nevet a cikk végén.

- Én csak… engedély nélkül elhoztam Harry bácsi irodájából, amikor a múlt héten bent voltam nála – vallott be, közben felhúzta térdét és átkarolta. Charlie megvakarta a fejét. Sejtette, hogy egyszer ez is eljön majd, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar.

- Theodor Arthur Weasley, az nem baj, ha érdekel milyen az édesapád. Ezt nem kell szégyellned – jelentette ki a férfi.

- De neked nem esik rosszul? Szeretlek téged apa, de kíváncsi vagyok rá… itt érzem belül, hogy muszáj vele találkoznom – magyarázta a kisfiú. Charlie sejtette, hogy mi az a bizonyos érzés. Bár a farkaskór kimutathatóan nem öröklődik és fizikai jele nincs, de érzelmi kötelékek annál inkább születnek.

- Szeretnéd megismerni? – kérdezett rá végül.

- Én nagyon! Csak egyszer! Többet nem kérek – jelentette ki a fiúcska. Charlie pedig belement. Dora nem igazán örült a dolognak főleg mivel harmadik közös gyermeküket várta Charlie-val. Két évre rá, hogy Teddy megszületett, világra jöttek az ikrek. Két kislány, akiket imádott az édesapjuk. Theodora és Charlotte most töltötték a nyolc évet míg Teddy nemsokára a tízet.

- Mégis hogyan gondoltad? Hívjuk ide? – kérdezte a nő feszülten.

- Igazából arra gondoltam, hogy hamarosan lesz a Világkupadöntő és amúgy is el akartunk menni. Harry biztos több infót tud róla. Szerintem most is ő fog közvetíteni a csapatról… - pedzegette. Dora felsóhajtott, majd rábólintott.

- Ám legyen, de ha egy életre szóló traumát okoz a fiunknak, kinyírom őt is meg téged is – fenyegetőzött a nő.

- Tudom, hogy nem tennéd – kacsintott rá a férfi, majd megcsókolta.

Így aztán kisebb szervezés és némi puhatolózás után Harry mint az Angol válogatott kapitánya elintézte a család utazását, sőt még szállást is szerzett nekik. Ginny sajnos már nem tarthatott velük, mivel második babájuk születését pár héten belülre jósolták.

Perselusék éppen egy kutatás közepén jártak és kihasználták azt a kis időt, amíg lányuk Eileen a nagyszüleinél nyaral. Bár kitartóan próbálkoztak az utóbbi hat év alatt csak egy kislányuk született, de még nem adták föl a reményt, látva a Blackek sikerét gyerekáldás terén.

Draco és Luna a főiskola után összeházasodtak, de első gyermekük már egy évvel előtte megszületett. A kis Cassandra Blacket imádta az egész család. Őt pedig Helion Black követte másfél éven belül. A fiatal pár beköltözött Lunáék házába, míg Xenophilius összeköltözött Annával és a kisfiukkal Lancelottal és Johannával. Ami a gyerekáldást illeti Draco megkapta a hőn áhított húgocskát és öcsikét ikrek formájában. Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor ezt Lucius megtudta a börtönben idegrohamot kapott és nekirontott a dementoroknak. Nem élte túl.

Mikor elérkezett az utazás pillanata mindenki eléggé feszültté vált. Dora haja percenként váltotta a színét, ahogy a mellette álló három gyereké is. Teddy mellett a hat éves ikerlányok felértek egy Freddel és Geroge-al. A megérkezés szerencsére zökkenőmentesen zajlott lévén Franciaországban rendezték a Világkupát. Az első nap Harrynek nem volt szerencséje, ugyani Remus lekéste a zsupszkulcsot. Másnap kora reggel viszont hiába kereste már elment a pályára tudósítani az éppen aktuális meccsről.

- Komolyan, mintha sejtené, hogy menekülnie kell – morogta Charlie-nak, mire az felkapta a fejé.

- Harry! Mond, hogy szóltál neki, hogy itt vagyunk – kérlelte.

- Bocsi, de nem mert akkor el se jött volna. Beszari alak – morogta a férfi, miközben keresztfia felé sandított, aki élénken figyelte az aktuális meccset.

- Rendben, még van pár napunk összefutni vele. Most menj készülődni, a következő meccs a tiétek.

Így végül Harry elment felkészíteni a csapatot míg Charlie beterelte családját a lelátón fenntartott helyükhöz. Alig fél órán belül már Harryék csapata következett és a meccs beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Harry még mindig jó formában volt. Nagyjából negyvenöt perc után sikerült végre elkapnia a cikeszt. Így a csapata győzött kétszázhetven-kilencven arányban. Már éppen levonultak és mindenki végzett az interjúkkal, amikor Harry meghallotta a háta mögött a hangot.

- Harry James Potter, úgy repülsz mint tizenéves korodban – jegyezte meg Remus.

- Köszönöm, ezt bóknak veszem, de sajnos már kezdem érezni magamon, hogy nem sokáig bírom már a hajtást – jegyezte meg Harry és körzött néhányat sajgó jobb vállával, majd megölelték egymást a férfival.

- Viccet félretéve gyönyörűen repültél. A szüleid büszkék lennének rád – jegyezte meg.

- Büszkék is! Amint hazamegyek, megint végignézik a meccset a képekről, amit te is tudhatnál, ha egyszer végre rávennéd magad, hogy szembenézz velük. Tudod, fizikálisan nem esne bántódásod –heccelte az idősebbet.

- Ha-ha, nagyon vicces vagy, de anyádtól még így is félek, apád szemébe nem mernék nézni, Sirius meg kitalálna valamit, hogy kinyírjon. Köszi, de ezt az élményt kihagyom – vágta rá a férfi.

- Na jó, de nem attól félsz inkább hogy összefuss bizonyos személyekkel? – kérdezte sokat sejtetőn. Remus felsóhajtott, már vagy ezerszer végigrágta ezt magában.

- Harry, jobb ez így. Minek kavarnék be náluk, amikor jól megvannak? Amiket meséltél abból látszik, hogy ők egy boldog család. Összeházasodtak és van négy gyerekük…

- Akik közül egy a tiéd és Teddy ezzel tisztában is van. A minap például ellopta az újságot, amit nekem küldtél, Charlie találta mg nála. Úgy dugdosta, mint egy kamasz a pornó magazint – kuncogta Harry. Remus halványan elmosolyodott. Minden vágya az volt, hogy megismerhesse a fiát, de tudta hogy annak nem lenne jó vége.

- Nézd, nevezz gyávának, de nem vagyok rá képes. Mielőtt felhozod nekem Dorát csak közlöm, hogy annak már vége. És most nem hazudok. Már tényleg nem érzek iránta többet puszta barátságnál. Viszont az Ő szemébe nem tudnék belenézni. Szánalmas egy alak vagyok – sóhajtott föl a férfi. Harry türelmesen hallgatta végig, de már a kis monológ elején látta, hogy az öltöző sátor ajtajában ott áll egy kócos kék hajú fiúcska, aki hatalmasra kerekedett szemekkel mered rájuk, de nem mozdul meg vagy szól bármit is.

- Hát… akkor gyorsan csináljuk meg az interjút és ajánlom, hogy kerüld el a sátram, ugyanis az egész család itt van – jegyezte meg Harry. Remus megmerevedett, de ideje sem volt válaszolni, amikor meghallotta a gyerekek nevetgélését és pillanatokon belül két kislány szaladt oda Harryhez. az egyiknek zöld a másiknak pedig piros haja volt.

- Harry bácsi! – kiáltott föl a zöld hajú.

- Igen Izabella drágám? – kérdezte a férfi felkapva a kislányt.

- Te vagy a legtutibb – mondta, majd adott egy cuppanósat a férfi arcára.

- Tényleg jó voltál, de nélküled a csapat kikapott volna. Ron bácsi nélkül bénák vagytok – jegyezte meg a piros hajú Elisabeth.

- Tudom, de ez csakis a keresztapád hibája, minek kellett neki egy nappal a meccs előtt herceget játszania? – kérdezte dohogva Harry. Ron két nappal azelőtt éjszaka egy hölgy társságát élvezte a baj csak az volt, hogy a lány apja rájuk nyitott és leátkozta Ront az emeletről.

- Ron megérdemelte, amit kapott. Reméljük, most már benő a feje lágya – jegyezte meg Charlie, majd a nekik hátat fordító és dermedten álló férfire majd a fiára pillantott. Azonban nem ő szólalt meg elsőnek.

- Á, csak nem a híres és hírhedt riporterhez R. J. Lupinhoz van szerencsénk? – kérdezte Dora kissé feszülten, de végül mosolyt erőltetett magára és Charlie-ba karolva odasétált Harry mellé, hogy lássa a férfi arcát.

- Ó, hova lett a bajszod? – lepődött meg Dora.

- Öm… Heló… Már három éve nincs – nyögte ki a férfi. Először csak Óvatosan pillantott Dora köré, de ott nem találta, akit keresett.

- Apa, kicsoda a bácsi? – kérdezte a zöld hajú kislány Charlie-tól.

- Ő itt Remus Lupin – mondta a férfi, majd átvette lányait Harrytől.

- Ó, az a Remus Lupin aki… - kezdte a piros hajú, de a másik kislány erőszakkal befogta a száját.

- Pszt! Teddy szomorú lesz – suttogta neki, mire mind a ketten a sátor ajtaja felé pillantottak elnézve a férfi fejének két oldalán. Remus nagyot nyelt és csak lassan fordult meg, de amint megpillantotta a fiúcskát az villám gyorsan kereket oldott.

- Ne… - kezdte, de már késő volt. Charlie szaladt utána, de fél perc múlva már vissza is tért, viszont egyedül volt.

- Eltűnt… Harry Teddy még nem tud franciául, meg kell találnunk – jelentette ki, majd mielőtt még Harry elindulhatott volna Remus már nem volt sehol. Még valahol halkan hallotta Charlie kiabálását, de már nem figyelt rá. Meg kellett találnia azt a gyereket. A gyereket, aki az ő fia volt. Az övé. A kicsikéje, akit elhagyott. Milyen ostoba is volt. Furcsa érzés kúszott a mellkasába, izgatott volt és félt egyszerre. Mintha eddig hiányzott volna valami onnan belülről. A tömeg hatalmas volt, az emberek össze-vissza lökdösték egymást. Remus vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon. Becsukta a szemét és koncentrálni kezdett. Hirtelen mintha nagyobbat dobbant volna a szíve. Már tudta merre kell mennie. Azonnal a megadott irányba futott és már látta a tér túloldalán a pánikszerűen nézelődő kisfiút. Ahogy tekintetük találkozott Remus arcán legördült egy könnycsepp.

- Apuci – nyögte némám a kisfiú, mire Remus szaladni kezdett felé. Ahogy odaért a gyerek a nyakába ugrott és szorosan átölelte őt. Mindketten sírtak a bennük dúló érzések miatt. Végül Remus szólalt meg elsőnek.

- Ne fuss el többet – kérlelte a gyereket.

- Bagoly mondja verébnek hogy nagyfejű? – kérdezte szipogva a fiúcska.

- Hehe, tiszta anyád vagy – mosolyodott el, majd pálcájával küldött egy patrónust a többieknek.

Eközben a sátorban ott maradt Dora a gyerekekkel és nem sokkal később megjelent egy nő kamerával a kezében.

- Remus te vén bolhazsák, otthagytál azzal a perverz Martinezzel, mikor tudod hogy a terhes nőkre izgul az a vadbarom… - morogta, majd mikor fölfedezte Dorát kissé meglepődött.

- Remus most nincs itt.

- Öm, oké… De ez nem Harry Potter sátra? Ön nem a felesége… vagy tévedek? – faggatózott a nő.

- Nem. A fogadott nővére vagyok…

- Nimphadora Tonks! Te vagy Remus volt szerelme és Teddy édesanyja! Hú, ha ezt Remus megtudja futva indul el Amerikába. Én mondom nála idegbajosabb férfi nincs a világon – hadarta a nő. Közben közelebb lépett a másikhoz és kezet nyújtott.

- Angelina Parker oknyomozó riporter és fotós, Remus társa… Mármint nem a magánéletben, csak a munkában. Bár ha rajtam múlna… elég nehéz eset – sóhajtott föl a nő. Dora elsőre szóhoz sem jutott csak kíváncsian méregette a másik hasát.

- Mennyi van még a szülésig? – érdeklődött Dora.

- Nem sok, csak két hét… De kell a pénz. Tudod egyedülálló anya, két gyerekkel… és farkas kórral. Nem a legjobb összeállítás – morogta Angelina.

- Te jó ég? Hol van az apa? Ugye nem Remus az? Mármint nyugodtan lehet ő is, engem már nem érintene rosszul maximum, ha téged is cserbenhagyna, mert akkor most már kiherélném – jelentette ki. Még szerencséje volt, hogy a lányok éppen a cikeszt kergették a sátorban így nem figyeltek rá.

- Nem ő az, de jobban örülnék neki, ha ő lenne. Tudod negyven évesen már nem olyan egyszerű…

- Én még csak harmincnégy leszek, de így sem az. A fiam elszaladt, amikor Remus fölfedezte és őt hajkurásszák, de… - ekkor jelent meg egy patrónus előttük.

Megtaláltam Teddyt, visszamegyünk a sátorba. Remus.

- Hű, ez csúcs, nem is tudtam, hogy ilyet is tud – lepődött meg Angelina.

- Tudod ez a háborúból maradt. Viszont remélem tudnak legalább pár szót váltani egymással. Teddy sokszor olyan makacs és önsanyargató, mint ő.

- Ú, nehéz eset. Ráadásul Charlie az apja… emlékszem rá Romániából. Elég vad fiú volt már akkor is – kuncogta a nő.

- Most már a tenyeremből eszik, de ezek szerint neked tetszik Remus? – somolyogta Dora.

- Igen. Nagyon, de ő mindig azt mondja, hogy…

- Túl öreg túl szegény és túl veszélyes? – vágott közbe Dora.

- Igen! Na de honnan… Ácsi, nálad is ezt a lekoptatós szöveget nyomta? – sápítozott a boszorkány.

- Igen, nem túl kreatív…

- Amúgy velem elég rendes. Hat hónapja Kanadában megfigyeltünk egy vérfarkas falkát. Én túl közel mentem és megmartak. Mázlim volt, hogy Remus szedi a bájitalát és segített megszökni, különben farkas kaja lettem volna. A volt férjem azt mondta nincs szüksége egy szörnyszülöttre sem pedig a gyerekeinkre, hiszen csak koloncok lennének a nyakán – mesélte nagy átéléssel a nő.

- Az a tetű! – háborgott Dora.

- Na igen, de Remus tényleg rendes segít amiben tud, csak magához nem enged közel – húzta el a száját.

Közben Charlie és Harry összefutottak Remusékkal és megkönnyebbültek, amikor meglátták a karjai közé bújt fiúcskát. Charlie szomorúan elmosolyodott a jelenet láttán, majd amikor Remus ezt fölfedezte megkérdezte Teddyt.

- Szeretnél odamenni az apádhoz? – a gyerek pedig bólintott, így Charlie átvette és azonnal babusgatni kezdte őt. Remus csak elégedetten figyelte őket. A sátorba érve a legfurcsább jelenet fogadta őket. Dora kedélyesen beszélgetett egy szintén terhes nővel.

- Á a sárkányfiú, a fiú Aki túlélte és a bolhazsák és egy mini kék hajú herceg? – nézett érdeklődve a fiúcskára, aki ezeket hallva elmosolyodott.

- Te ki vagy? – érdeklődött miközben lemászott Charlie öléből.

- Ő itt Angelina… - kezdte Elizabeth.

- Ő is Riporter és Vele dolgozik – mutatott Izabella Remusra.

- De nem ő a babája apukája…

- De nem ám és ő is vérfarkas – magyarázta Iza.

- De neki tetszik Ő – mutatott Elisabeth Lupinra, aki már a fejét fogta a jelenet láttán.

- Ejha, az exed és a jelenlegid egy légtérben? – pedzegette Harry, mire a nőktől kapott egy lesajnáló pillantást.

- Ami Dorával volt elmúlt, és Angelina és köztem pedig nincs semmi barátságon kívül…

- És ez csakis miattad van így – morogta a nő.

- Mégis mi a jó francért akar engem minden nő? – tette föl a költői kérdést Remus, de választ nem várt.

- Azért, mert a szervezeted tízszeres mennyiségű feromont bocsájt ki. úgy tűnik ők ketten különösen fogékonyak rá… bár Dora már immunis – magyarázta Charlie és megcsókolta feleségét.

- Apuci… - kezdte Teddy Remus felé fordulva. – Neked mi bajod? A farkasok falkában élnek, nem? Nem jó egyedül, ha tetszik az a néni, akkor vedd el feleségül és legyetek boldogok. Miattunk nem kell szomorúnak lenned, mi tökre rendben vagyunk – jelentette ki a kisfiú mire Charlie nevetni kezdett.

- Az én fiam – mondta büszkén.

- Ez nem ilyen egyszerű… - kezdte a férfi, mire a gyerek megforgatta a szemét.

- Siriusnak lesz igaza… - kezdte csöndesen, mire Remus ismét rá figyelt.

- Mégis miben?

- Amikor azt mondja rád olyan, vagy mint egy gyáva kis szerv… - itt a felnőttek értetlenül egymásra néztek.

- Egy gyáva kis szerv? – kérdezett rá Charlie, de Harry már nagyban lapított. ő ugyanis emlékezett az ominózus diskurzusra

- Hát tudod… ami a lányoknak van. Sirius szokta mondani, hogy apuci egy gyáva kis punci – magyarázta lelkesen Teddy, mire a jelenlevő felnőttekből kitört a röhögő görcs. Remus persze vörösödött, mint a paradicsom.

- Na köszönöm…

- Én… megölöm Siriust! Mit tanított még a gyerekemnek? – kérdezte somolyogva Dora.

- Már nem tudod, ő csak egy festmény – oktatta ki fiacskája.

- De a képét ki tudom égetni – sziszegte a nő, mire Teddy felnyögött és Charlie mögé bújt.

- Ne hagyd anyának, Sirius rendes – kérlelte Charle-t.

- Ne félj, csak a szája jár – nyugtatgatta a fiát. Ezután a kis társaság még sokáig beszélgetett és a világkupa döntő ideje alatt minden szabad percüket együtt töltötték. Két napra rá, hogy Remusék hazautaztak NewYorkba Angelinánál elfolyta magzatvíz. Másra nem tudott támaszkodni, mint Remusra, szó szerint, mivel az egész olyan gyorsan történt, hogy otthonszülés lett a vége. Ahogy Remus a kezében tartotta az apró kisfiút úgy érezte kapott egy új esélyt, így ő beköltözött Angelinához az öt éves Larához és a kicsi Joneshoz.

Teddy a nyári szünetek egy részét mindig nála töltötte, télen pedig Remusék látogattak el Angliába. Így amikor Teddy a Roxfort után átoktörőnek tanult NewYorkban, az ottani családja maximálisan a segítségére volt. Az élet lassan minden területe, minden családja és embere, boszorkánya és varázslója számára megnyugvást hozott és elindította őket az új remény felé.

<< >>