Boldog emlékek
Odakint már legalább egy tucat riporter várakozott és természetesen azonnal letámadták őket.
- Mrs Malfoy miért jöttek a Minisztériumba? Igaz a hír, hogy megpróbálja kiszabadítani a férjét?
- Mr Malfoy, mit gondol az apja helyzetéről?
- Mr Malfoy, mivel indokolja a Roxforton belüli házváltását?
- Mrs Malfoy, igaz, hogy teljesen elszegényedett a családja?
Végül Draco látva, hogy az édesanyja kezd meginogni előre lépett. Minden szem rá szegeződött és még a légy zümmögését is hallani lehetett.
- Kedves hölgyeim és uraim, csakis a jelenlegi helyzetre való tekintettel tartunk egy röpke sajtótájékoztatót. Ami a családunk anyagi helyzetét illeti valóban megcsappant a vagyonunk, de nem vagyunk földönfutók. Édesanyám új vállalkozásba kezdett és az eddigi állás szerint kiváló lakberendező vált belőle. Én magam pedig kihasználva a bájitalfőzés iránti szeretetemet – melyet néhai keresztapámnak Perselus Pitonnak köszönhetek – rendelésre készítek bájitalokat. Az iskolai helyzetemről már eleget tudnak. Egy tragikus iskolai támadás áldozata lettem melyet egykori háztársaim követtek el ellenem. Örömmel tájékoztatom önöket, hogy immáron a Hollóhát ház tagjaként büszke vagyok arra, amit képviselek és számtalan jó és igaz barátra tettem szert. Az apám helyzetéről csak annyit szeretnék mondani, hogy magának kereste a bajt. A hatalom és becsvágy elhomályosította az elméjét és ezért a saját családját is képes volt feláldozni. Én személy szerint ilyet sohasem tennék és nem is fogok. Hogy kifejezzem tiltakozásomat apám illetve az eszem iránt, amit képviselt a mai napon eldobtam eddigi családnevem és felvettem édesanyám leánykori nevét. Mostantól Draconis Black vagyok – jelentette ki, mire mindenki meglepődött és azonnal letámadták a fiút.
- Mr Malfoy! Akarom mondani Mr Black, mit remél a névváltástól?
- A névváltás csak a kezdet. Igyekezni fogok, hogy mindent helyrehozzak, amit az őseim elrontottak. Tudom, hogy rengeteg embernek ártottak, de bízom benne, hogy idővel – ha csak egy töredékét is, de - helyre tudom hozni azt, amit elkövettek – itt jelentőségteljesen az anyjára nézett, aki felsóhajtott, majd átvette a szót.
- A mai napon nem csak a fiam élete indul tiszta lappal, de bízom benne, hogy az enyém is. A férjem sohasem volt egy mintaapa sem pedig minta férj. Eddig nem tehettem ellene semmit, de most végre szabad ember lehetek és ezt ki is használom. A mai napon beadtam a válópert és reményeim szerint a nyarat már új emberként kezdhetem – még be sem fejezhette a fotósok máris a képébe nyomták a gépüket.
- Mrs Malfoy mit értett az alatt, hogy szabad lehet? – jött a kérdés.
- Mindannyian ismerik Lucius Malfoy egyik arcát, a hivatalosat, amit a kamerának mutat. Azonban ez csak a jéghegy csúcsa volt. A férjem és én egy elrendezett házasságban éltünk. Saját bevallása szerint sohasem szeretett engem vagy akár a fiunkat. Neki csakis saját maga számított. Amiről önök nem tudtak, hogy a férjem otthon is halálfaló volt, vagyis ha a fiam nem úgy teljesített az iskolában, ahogy ő azt elvárta volna akkor cruciatusszal megbüntette. Arra kényszerítette, hogy sötét varázslatokat tanuljon, nekem pedig tűrnöm kellett, különben már nem lennék életben. Sötét időszak volt, de már vége. Látva, hogy a fiam mennyire szeretne új életet kezdeni végre elég erőt érzek magamban, hogy én is megtegyem – fejezte be. A riporterek persze még legalább ezer kérdést tettek föl, de csak egy volt, amit Draco méltónak talált a válaszra.
- Mrs Malfoy, gondolt arra, hogy újrakezdje egy másik férfival? – a nő kissé megdermedt, de Draco azonnal cselekedett.
- Tudja, pontosan ma reggel beszéltünk erről az anyámmal. Én azt mondtam neki, hogy engem nem zavarna, ha rátalálna végre a megérdemelt szerelem és boldogság. Sőt kifejezetten örülnék egy kishúgnak – nevette el magát, mire a jelenlévő női riporterek mind olvadozni kezdtek.
- Ezek szerint már megtalálta azt a bizonyos férfit? – faggatózott az egyik nő.
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy igen, de jelen pillanatban még csak esélyét se látom, hogy akár a közel vagy éppen a távol jövőben egy valamire való férfinak is kelljek. Elvégre lassan negyven leszek, nincs vagyonom, van egy felnőtt fiam és a hírem sem a legjobb a múltam miatt – mosolyodott el beletörődőn a nő.
- Mrs Malfoy, esetleg kaphatnánk lehetőséget egy másik interjúra? – kérdezte egy fiatal boszorkány.
- Amennyiben nem a férjem múltbeli halálfaló intézkedéseiről van szó, abban az esetben benne vagyok – egyezett bele a nő. Ezután elköszöntek és elindultak hazafelé.
Az esti cikkekben már mindenhol ők voltak a porondon. Draco néha felnevetett látva milyen kifacsartan fogalmazott néhány újságíró. Mindene esetre örült, hogy édesanyja ennyit fejlődött mióta egyedül van.
Reggel kissé későn ébredt, így kapkodva reggelizett meg, majd indult el a Varászkerthez, hogy összefusson a többiekkel. Idő előtt érkezett, még se Terry se Luna nem voltak ott. Alig pár perccel később a Kóbor Grimm busz nyikorogva állt meg és egy mosolygós szőke lány szállt le róla.
- Á, csak nem Mr Backhez van szerencsém? – kérdezte a lány somolyogva.
- Szolgálatára hölgyem – hajolt meg a srác.
- Milyen úriember vagy Sárkánykám. Apropó Terry indulás előtt küldött egy baglyot, hogy a szülei valami közös kirándulást terveztek mára így ő nem tud jönni, de i érezzük jól magunkat – mesélte a lány.
- Miért érzem, hogy itt valami bűzlik? – kérdezte Draco a lánytól, mire az vállat vont.
- Ha nem szeretnél kettesben sétálni, akkor nem muszáj – vágta rá a lány kissé szomorúan. Draco nagyot nyelt. Mit sem szeretett volna ennél jobban.
- De szeretnék… csakhogy ez így most olyan, mint egy randevú… - kezdte a srác. Látszott rajta, hogy mennyire feszült, ami viszont imponált Lunának.
- Ne félj Kicsi Sárkány, nem harapok nagyot – kuncogta a lány, majd kézen fogta a srácot és elindultak befelé. Draco arcára kiült az átszellemült vigyor és egész nap kitartott.
Eközben Perselus a kezdeti gyomorgörcs és szívbaj után lassan kezdett lenyugodni. Be kellett látnia, hogy Hermione szülei eléggé lazák, ami lányuk nevelését illeti. Simán hagyták, hogy ők ketten egy szobában aludjanak. Ugyan nem sok időt tölthettek kettesben, de az alaposan kihasználták. Hermione szobájában szinte egyetlen érintetlen felület sem marad,t amin ne hemperegtek volna.
Harry a szünet alatt minden nap ellátogatott a Potter kúriába és rengeteget beszélgetett a szüleivel és nagyszüleivel. Édesanyja elárulta, hogy hol találja egykori eljegyzési gyűrűjét, aminek a fiú kifejezetten örült. Apja ugyan kissé korainak tartotta, hogy már most eljegyezze Ginnyt, de Harry hajthatatlan volt. még a szünet vége előtt megkérte a lány kezét a családja lőtt. persze biztosította arról Molly-t hogy még hosszú évekig nem fognak összeházasodni.
- Lehet, hogy a húgomról van szó, de akkor sem vagy százas. Ginny még csak tizenöt éves. Mi lesz, ha szétmentek vagy valami?
- Én szeretem Ginnyt – jelentette ki Harry.
- Szép is a szerelem, én is az voltam és nézd meg hogy jártam! Szépen meg lettem csalva – morogta Ron bosszúsan.
- Ron, ne nyomd már rám a depressziódat! – nyüszített föl Harry, mikor Ron ismét belekezdett sanyarú életének elmesélésébe.
- Oké, de majd emlékezz rám, amikor mégse jön össze a dolog. Ko-ra-i VOLT!- kiáltotta Harry képébe, majd végre felemelkedtek seprűikkel, hogy játszhassanak egy kicsit.
A szünet utolsó előtti napján Xenophilius szervezett egy amolyan kerti partit, amire meghívta a barátait is. Ott voltak a Weasleyk, Draco és az édesanyja, Harry és Perselus, Hermione, Terry valamint a Goldsmith testvérek.
- Narcissa kedves remélem, hogy az újságomban hamarosan megjeleníthetek tőled egy cikket – pedzegette Xeno.
- Ez csak természetes. Az utóbbi két napban két újság és három magazin kért tőlem interjút. Ráadásul megkaptam az első hivatalos felkérésemet, mégpedig a minisztériumtól, akik szeretnék átalakítani az irodáikat – mesélte lelkesen a nő.
- De hiszen ez fantasztikus! – ámélkodott Molly. Közben megérkezett Annabella és a testvére is.
- Anna, nekem mégis mi keresni valóm van itt? – kérdezte bosszúsan a férfi látva a sok idegent. Rendben, Arthurt és Percy-t ismerte, na meg Dracót… - Draco? – lepődött meg, majd gyorsan körbeforgatta a fejét és meg is találta, akit keresett.
- Most már látod, hogy miért kellett eljönnöd? – kérdezte Annabella miközben odasétált kedveséhez. Andrew bemutatkozott az ismeretleneknek és üdvözölte Dracót.
- Á, Mr Goldsmith! Hogy áll édesanyám ügye? – érdeklődött a srác.
- Minden a legnagyobb rendben, már előterjesztettem.
- Ez remek hír! Tudja, édesanyám már nagyon szeretné lezárni a múltat és új életet kezdeni. Még mindig alig van önbizalma. Azt mondja, hogy már úgy se kell senkinek – magyarázta Draco nagy átéléssel, míg Andrew bőszen bólogatott.
- Ez nem igaz! Nekem kell! Mármint… úgy értettem, hogy… Sajnálom Mr Black… - motyogta zavartan, mire Draco vállon veregette.
- Először is, egy ilyen „vallomás” után igazán tegeződhetnénk – kacsintott a másikra, mire a férfi felsóhajtott.
- Merlinre, annyira szánalmas vagyok… Tudod, már az iskolában is odavoltam édesanyádért. Csakhogy ő már akkor is Malfoy „tulajdona” volt – húzta el a száját.
- Nézd, én csak azt tudom, hogy édesanyám most elég bizonytalan. Szeretne új életet kezdeni akár egy férfival az oldalán, akár egyedül. Nem tudom, hogy milyen ember vagy, bízom benne, hogy igazak a hírek és rendes. anyámnak most támogatásra lenne szüksége, hogy valaki akár napi szinten is, de elmondja neki, hogy mennyit ér és hogy csodálatos. Neki is kijár, hogy boldog legyen. Csak arra kérlek, hogy ne bántsd meg… különben… - itt jelentőségteljesen meglengette a pálcáját.
- Nem áll szándékomban megbántani, de jelenleg olyasmiről beszélünk, amire szinte egyáltalán nincs esély – húzta el a száját a férfi.
- He? Most komolyan? – kérdezte szkeptikusan a srác.
- Ne hülyéskedj, mégis mi kellene édesanyádnak belőlem? – kérdezte a férfi mire Draco alaposan végigmérte őt.
- Oké, ez nem túl férfias tőlem de… Van fogalmad róla, hogy milyen jó pasi vagy? Ha meleg lennék még én is rád mozdulnék. Tökéletes testalkat, helyes arc, a szemeid meg magáért beszélnek. Láttam anyám hogyan nézett rád az első pillanatban… pont, mint a nyáladzó tini lányok – bizonygatta Draco.
- Igen, de ezek csak a külsőségekről szólnak…
- Aha, miért? Neked mégis mi tetszik benne? Kétlem, hogy a személyisége, mert abból még nem sokat láttál – horkant föl a srác.
- Tévedsz. Édesanyád csodás ember volt régen is. Évfolyamtársak voltunk és már akkor is csodáltam őt, nem pont a külseje miatt, hanem hogy milyen finoman és kedvesen tud bánni másokkal – mesélte a férfi. Draco erre szélesen elvigyorodott.
- Na, ha ezt így elmondod neki a válása napján meg is köthetitek a házasságot – nyújtott kezet Draco, mire a másik meglepetten fogta meg azt.
- Ezek szerint te nem bánnád, ha mi… - mutatott magára.
- Viccelsz? Semmi akadályát nem érzem, viszont lenne egy feltételem – jelentette ki, mire Andrew bólintott. – Kérek egy testvért. Húgocskát akarok… n jó rendben van az öcsi is, de egyet kérek – jelentette ki, mire a férfi először elsápadt majd elvigyorodott.
- Igyekszem…
- Na, akkor hajrá, mert álmaid nője kiszúrt és erre tart – suttogta Draco.
Narcissa már kiszúrta a jövevényt pár perce, de félt odamenni hozzájuk. Viszont egy idő után eluralkodott rajta a kíváncsiság, hogy fia vajon miről diskurál ilyen élénken a férfival.
- Mr Goldsmith! Nem tudtam, hogy ön is itt lesz – kezdte a nő. Arca kipirult és látszott rajta, hogy már egy kicsit több mézbort ivott a kelleténél.
- Anya, csak óvatosan a borral tudod, hogy nem bírod – vette ki kezéből Draco, majd elsétált tőlük egyenesen Lunáékhoz.
- Még ilyet? A saját fiam apáskodik fölöttem – nyögött föl a nő, majd elmosolyodott.
- Igazán rendes fiatalember lett belőle, büszke lehet rá… - mondta a férfi, mire a nő megrázta a fejét.
- Nem tegeződhetnénk? Elvégre iskolatársak voltunk… - kezdte a nő egy halvány mosollyal.
- Hogy? Te emlékszel rám? Azt hittem fogalmad sincs, hogy ki vagyok – lepődött meg a férfi, de arcára boldogság ült ki.
- Adrew Goldsmith Hugrabug, a vitakör vezetője és iskolaelső. Igaz, hogy akkor szemüveges voltál és kicsit kövérebb, de emlékszem rá, hogy mindig udvarias voltál. Ráadásul hatodik téli szünete előtt amikor Lumpsluck partiját készítettük elő én majdnem leestem a lépcsőn, de te elkaptál és a fejünk fölött megjelent a fagyöngy… - mesélte mosolyogva a nő. Andrew a füle tövéig elpirult.
- Hát emlékszel? Tényleg emlékszel? – kérdezte döbbenten. A szíve majd kiugrott a helyéről.
- Igen, mindig is emlékezni fogok arra, akinek az első csókom adtam – felelte a nő. Andrew nagyot nyelt. Úgy érezte mintha még mindig hatodikban lennének. Ő, mint a jó tanuló, de felettébb középszerű és unalmas srác és a kifinomult, nőies lány, aki mindezek mellett gyönyörű még most is.
- Én azt hittem számodra nem jelentett semmit az a csók – felelte a férfi.
- Igazából iszonyatos kínokat álltam ki a következő hetekben. A csókunkra rá két napra már otthon voltam és szüleim bejelentették, hogy feleségül kell mennem Luciushoz. Talán hihetetlen, de valahol azt reméltem, hogy megjelensz és megszöktetsz… elég ostobaság, nem? – kérdezte elszomorodva a nő.
- Ha tudtam volna… csak egy szavadba került volna és megszöktetlek – felelte a férfi. Narcissa arcán legördült egy könnycsepp. Andrew automatikusan nyúlt utána, hogy letörölje. Eközben Draco és Anna feszülten figyelték a jelenetet.
- Az igen! Andrew megsimogatta az arcát – ámuldozott a nő, mire Luna befurakodott közéjük.
- Nem simogatja, anyukád sír – állapította meg a lány, mire Draco már indult volna, de a lányok lefogták.
- Engedjetek…
- Maradj, had vigasztalja meg – suttogta Xenophilius.
- Na jó, de miért sír? – értetlenkedett a srác.
- Talán a régi emlékek? Nézd, már nevetnek – mutatta Luna.
Miután a férfi letörölte a nő arcáról a kósza könnycseppet úgy érezte, hogy tennie kell valamit.
- Mit szólnál egy sétához? Közben elmesélem az én sanyarú történetemet – kezdte mosolyogva, mire Cissy felnevetett majd belekarolva elindultak sétálni.
- Tehát? Kíváncsian hallgatlak – noszogatta a nő.
- Rendben. Mint azt sejted… az iskolában mélységesen beléd voltam zúgva. Mikor kiderült, hogy Malfoy felesége leszel borzalmasan éreztem magam. A Roxfort után Franciaországba mentem jogot tanulni és csak évekkel később tértem vissza. Párizsban a szobatársam megszállott testépítő volt így kötelességének érezte, hogy engem is formába hozzon. Innen van a fogyásom. A főiskola alatt volt egy barátnőm, de mikor végeztünk ő hazautazott Oroszországba én pedig ide. A minisztériumban helyezkedtem el, de a muglik közt éltem. Azzal kerestem egy kis plusz pénzt, hogy modellkedtem, így ismertem meg a volt nejem. Ő kvibli volt… szintén modell és… tíz év után jöttem rá, hogy megcsalt. Egy éve mentünk szét. A lakásom elúszott így most a nővéremnél lakom. Elég szánalmas, igaz? – kérdezte a férfi, mire a nő megrázta a fejét.
- Egyáltalán nem. Maximum a nejed, hogy ezt tette veled – jelentette ki, aztán folytatta. – Én sohasem lennék rá képes…
- Én is ezt mondtam az előbb a fiadnak – vallotta be. Narcissa izgatottan fordult oda hozzá.
- Mit mondott Draco? – érdeklődött a nő.
- Hogy azt akarja boldog legyél és áldását adná, de cserébe kér egy testvért – vigyorodott el a férfi. Narcissa arcára széles vigyor ült ki, de nem mert megmozdulni.
- Ha most megcsókolnálak, abból bajunk származna, igaz? – kérdezte a nő.
- Mivel én képvisellek a bíróság előtt, ezért igen… de amint elváltál – mosolyodott el, mire Narcissa felnevetett.
- Életem első csókját tőled kaptam, és az új életem elsőjét is tőled szeretném jelentette ki a nő, mire a férfi magához vonta és átölelte őt. Hosszú percekig ölelkeztek, mire sikerült elválniuk egymástól.
- Alig várom, hogy elvált nő legyél – suttogta a férfi a nő fülébe, mire Narcissa megremegett.
- Merlinre, ne mondj nekem ilyeneket, mert a végén nem bírom ki azt a pár hónapot – nyögött föl a nő. Szemében hihetetlen tűz égett, ami a férfit sem hagyta hidegen és ezt Cissy is megérezte. – Andrew…
- Igen az, de kérlek ne mondj semmit – nyögött föl, majd lépett egyet hátra és gyorsan elfordult. Narcissa beharapta alsó ajkát majd odalépett a férfi hátához és ismét átölelte.
- Olyan boldog vagyok – lehelte a nő, mire Andrew elmosolyodott.
- Én is… De gyerünk vissza mielőtt pletykálni kezdenek rólunk – kezdte a férfi, majd karját nyújtva visszasétáltak a többiekhez. Ahogy a társaság felé közelítettek Draco és Anna feszülten várakoztak.
- Nos Mr Black, ezennel hivatalosan is engedélyt kérek öntől, hogy – amint az édesanyja elvált nő lesz – azonnal randevúra hívjam – jelentette be Andrew. Erre Draco vigyorogva bólintott és pacsira emelte a kezét, mire Annabella belepacsizott.
- Hú milyen belterjesek lettünk – kuncogta Luna, mire mindenki nevetni kezdett.
Ezután a fiatalok boldogan tértek vissza az iskolába és immáron semmi nem gátolta a boldogságukat. A párok közt az összhang csak még erősebbé vált és évekkel később is szoros barátság fűzte őket egymáshoz.
<< >>
|