Támadás

Perselus amint visszaértek az iskolába azonnal be lett hívatva az igazgatóiba. Piton tartott ettől, de mikor meglátta, hogy Minerva is ott van a helyiségben már inkább elmenekült volna.

- Mit vétettem? – kérdezte színpadiasan, majd helyet foglalt.

- Elég, ha annyit mondok Ms Granger? – kérdezte a boszorkány. Perselus megfeszült, majd hirtelen kitört belőle minden.

- Ez az egész Albus hibája! Ő erőltette ezt a kezdjük újra dolgot. Én már nem Piton professzor vagyok, hanem Perselus a Griffendél ház tanulója, Harry barátja és Hermione pasija. Igen! Az vagyok és örülök neki! Hermione egy csodás lány, okos, kedves és egyszerűen fantasztikus… - Minerva itt félbeszakította.

- Perselus, mi lesz ha rájön? – kérdezte, mire Perselus elhúzta a száját és belesüppedt a fotelba.

- Már rájött… és így is vagy pont ezért, de akar engem – nyögte ki, mire Minerva csuklott egyet, Albus pedig hirtelen nevetésben tört ki.

- Te elárultad neki? – gyanúsítgatta a boszorkány.

- Nem! Ő jött rá. Már egy ideje gyanította. Sőt az elejétől gyanús voltam neki, csak a Harryvel való kapcsolatom megzavarta. Viszont tegnap este minden kiderült és mi… szóval… - dadogta zavartan és kissé elvörösödve. Dumbledore felvonta szemöldökét és nem átallott megkérdezni, ami fúrta az oldalát.

- Na és olyan volt, mint elképzelted? – kérdezte az öreg. Perselus arca felragyogott és bólintott egyet.

- Még annál is jobb – mondta, mire Minerva már tombolt.

- De ez nem helyes te idősebb vagy nála, az apja lehetnél – sopánkodott.

- Már bocsánat, de jelenleg ő az, aki megrontott engem. Én még nem vagyok tizenhét – vigyorogta a Perselus.

- Minerva, hagyjuk, hogy a fiatalok járják a maguk útját. Inkább örülnöd kéne, hogy két ennyire okos ember egymásra talált – végül Minerva magára hagyta a kettőst.

- De ugye védekeztetek? – kérdezett rá az öreg. Perselus megmerevedett ültében.

- Én… nem tudom. Mármint én nem, de… Most szaladnom kell – iramodott el a fiú egyenesen a Griffendél klubhelyisége felé.

- Hé Perselus, hova ilyen sietősen? – kérdezett rá félúton Luna.

- Hermionéhoz – lihegte Piton.

- Ginny azt mondta, hogy most ment el valakivel találkozni – felelte Luna. Erre már Perselus is megállt.

- Mégis kivel? – vonta össze szemöldökét gyanakodva.

- Gondolom Krummal. A pasi elég zabosnak tűnt, amikor átadott egy cetlit Hermionénak – felelte Draco. Perselusnak rossz érzése támadt. Azonnal eliramodott a park felé onnan pedig a kviddiccs pálya felé vette az irányt.

Hermione még a vacsora végén kapott egy cetlit Viktortól. Látta a másikon, hogy az eléggé feszült. Sejtette, hogy a férfi számonkéri őt Perselus miatt. Ahogy megérkezett a pályára ott nem talált senkit. Már éppen fordult volna vissza, amikor valaki elkapta a karját és magához rántotta.

- Hermione, igaz ez? Összeálltál a Piton kölyökkel?! – vonta kérdőre a lányt. Hermione kétségbeesetten próbált meg kiszabadulni a másik karjai közül, de Viktor stabilan tartotta őt.

- Viktor engedj el, ez fáj – nyögte a lány.

- Nem érdekel, hagy fájjon, szenvedj, amennyire én szenvedek most az árulásodtól – kiabálta a férfi, majd a földre taszította a lányt. Hermione pálcája az esés közben messzire repült, míg a férfi egy hangszigetelőt emelt maguk köré.

- Viktor, fejezd ezt be… - kezdte a lány, de a férfi már rávetette magát. Hermione tehetetlenül vergődött alatta. Egyszerűen nem akarta elhinni, ami vele történik. Próbálta lelökni magáról a férfit, aki most erőszakosan megcsókolta őt. Hermionét elkapta az undor az egésztől. Viszont akkor kezdett csak pánikolni, amikor megérezte a másik kezét a szoknyája alatt.

- Ne tedd ezt – nyögte a lány ijedten, de a férfi már a bugyiját rángatta le miközben megcsókolta őt. Hermione védekezésként megharapta a száját, mire egy óriási pofonnal gazdagodott. Az ütés erejétől a lány elveszítette az eszméletét, így a férfit már semmi sem gátolta tovább, hogy bosszút álljon.

- Hermione! – kiabálta messziről Perselus, de választ nem kapott. Draco és Luna rosszat sejtve követték őt így láthatták, hogy a fiú berohan a kviddiccs pályára, majd üvölteni kezd. Perselus arra érkezett meg, hogy Hermione ernyedt testtel fekszik a már letolt nadrágos férfi alatt. Akkora hátráltató ártást küldött az egykori kviddiccs játékosra, hogy az berepült a pálya közepére és azonnal eszméletét vesztette. Draco és Luna már csak ezt látták és kivont pálcával álltak a férfi fölött.

- Hermione… kérlek térj magadhoz – könyörgött neki Perselus. Közben lesimogatta a lány szoknyáját, hogy a többiek ne láthassák őt. Hermionénak beletelt pár másodpercbe, mire magához tért, de szinte azonnal rúgkapálni kezdett minek következtében betörte Perselus orrát.

- Hebiome… - próbálta meg szelíden lefogni a lányt, miközben saját vérző orrát fogta. A lány mintha álomból ébredt volna azonnal belecsimpaszkodott a másik nyakába, és zokogni kezdett. Perselus óvatosan megsimogatta a hátát majd ringatni kezdte.

- Hermione jól vagy? – kérdezte Luna aggodalmasan.

- Azt hiszem… - nyögte a lány, majd szakadt ruháját kezdte el összehúzni. Luna arca elkomorult, majd egy jobb lábát meglendítve egy hatalmasat rúgott Viktro arcának közepébe, ami Dracót is meglepte. Persze a férfi erre magához tért és fájó arcát kezdte el tapogatni. Lunát Dracónak kellett lefognia, nehogy tovább verje Krumot. Ekkor érkeztek meg Dumbledore-ék. Minerva azonnal Hermione mellett termett és vizsgálgatni kezdte.

- Mégis mi történt itt? Válaszoljon Mr Krum! – vonta kérdőre Albus az éppen felkelő férfit.

- Ms Granger kikezbett veleb… - nyögte a férfi.

- Még hogy én? Te hívtál ide és te támadtál rám. Lefogtál és letépted a ruhámat, megpróbáltál… megpróbáltál… - nyögte a lány elhaló hangon. Minerva gyilkos tekintettel meredt Krumra.

- Ms Granger, most felviszem a gyengélkedőre. Önt Mr Krum pedig azonnali hatállyal elbocsájtom. A Ms Granger elleni nemi erőszak kísérletéért pedig megtesszük a feljelentést. Most pakoljon össze és menjen – utasította az igazgató. Viktornak se kellett több rohanva tette meg az utat a kastélyig majd ott eltűnt. Albus felnyalábolta Hermionét és a gyengélkedőre hoppanált vele. Minerva most Perselust kezdte el vizsgálgatni.

- Nem ártana megnézetni magad, kár lenne az orrodért – noszogatta a boszorkány.

- Ezbt Hebiome tette – nyögte ki a fiú, mire Minerva majdnem elnevette magát. Végül felkísérte Perselust a gyengélkedőre.

Draco és Luna ottmaradtak a pályán. A lány meredten figyelte a helyet, ahol Hermione feküdt. Draco nem igazán értette a lány reakcióját, így mikor odalépett hozzá és vállára tette a kezét a lány lerázta magáról. Draco nem értette a dolgot.

- Luna? – kezdte a fiú, de a lány nem figyelt rá, csak odasétált és pálcájával rámutatott Hermione eltépett bugyijára, majd elhamvasztotta.

- Amikor a minisztériumban voltunk és a Halálfalók ellen harcoltunk én elszakadtam a többiektől. Az egyik halálfaló tőrbe csalt és megtámadott. Esélyem se volt ellene… - mesélte érzelemmentes hangon. Draco úgy érezte, hogy a mellkasa összeszorul.

- Mit tett? – bukott ki a srácból.

- Engem nem volt, aki megmentsen. Megerőszakolt… - fejezte be. Draco arca halál sápadt lett és arcán legördült az első könnycsepp.

- Luna én… - kezdte, de a lány hirtelen hátrafordult és Draco olyasmit látott, ami ámulatba ejtette. Luna halványan rámosolygott.

- Soha senkinek nem mondtam el. Te vagy az egyetlen – felelte, mire Draco odalépett hozzá és magához ölelte. Luna most nem lökte el magától, az arcát inkább belefúrta a másik mellkasába.

- Ígérem, hogy soha többé nem bánthat senki – jelentette ki, majd megsimogatta a lány fejét és egy puszit nyomott rá.

- Csak azt sajnálom, hogy az ártatlanságom nem adhatom annak, akit igazán szeretek – szomorodott el a lány.

- Most viccelsz? Te vagy a legártatlanabb lány a világon, és aki mást mond, az hazudik – bizonygatta. Luna most ránézett és szélesen elmosolyodott.

- Aranyos kis sárkány vagy te – jegyezte meg somolyogva, mire Draco felnevetett, majd elindultak fölfelé a kastélyba, hogy megtudják mi lett Hermionéval.

Ez idő alatt megjelent Kingsley és felvette a jegyzőkönyvet, majd átvette a látleletet Poppytól és már el is ment, hogy megtegye a feljelentést a központban. Perselus orrát Poppy sikeresen meggyógyította, de a fiút képtelen volt kizavarni a helyiségből. Bár Hermione mélyen aludt, Perselus végig ott maradt vele.

A hír miszerint Krum rátámadt Hermionéra és ezért kirúgták gyorsan terjedt az iskolában. Pár óra alatt minden televolt riporterekkel. Albus alig tudta őket kitessékelni az iskolából. Egyesek sajnálták a lányt, míg mások csak gúnyos megjegyzéseket tettek rá. Harryék igyekeztek figyelmen kívül hagyni az egészet, míg Draco és Luna próbált észrevétlen maradni.

Már éjfél körül járt az idő, amikor Hermione felébredt. Fájt a feje és rossz érzés kerítette hatalmába. Ahogy oldalra nézett megpillantotta Perselust. A fiú az ágyra hajtotta fejét és úgy aludt. Hermione szeme könnybe lábadt, ahogy végignézett rajta. Óvatosan nyúlt felé, hogy megsimogassa arcát. A fiú összerezzent az érintéstől, majd mikor felpillantott tekintete felélénkült.

- Hermione – kapott a lány keze után és megcsókolta.

- Köszönöm – kezdte a lány.

- Fogalmam sincs mit csináltam volna, ha az a szemét… - kezdte de inkább elhallgatott.

- Tehát nem sikerült neki? Én elájultam és…

- Nem! Poppy megvizsgált, nem volt semmi nyoma, hogy… bár tény hogy a tegnapi együttlétünknek viszont igen így neki kellett állnom magyarázkodni – húzta el a száját.

- Sajnálom, hogy behúztam neked. Ugye nem maradt nyoma – simított végig a fiú orrán.

- Nem! Poppy most rendbe tudta tenni. Viszont fel kell készülnöd, hogy a suli egy része sajnál, a másik meg örül neki, ami veled történt. Persze Ginny ma már legalább két tucat lányt leátkozott, de még mindig vannak szemétkedők.

- Az nem érdekel, csak téged ne veszítselek el – suttogta a lány könnyes szemmel.

<<      >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.