nimphadora
Névnap

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Chat
 
Házi kedvenc

 

 
Piton fia 8

A szárnyaszegett sárkány

 

 

Harry a Dracós incidens óta egyre inkább magába zárkózott. Akik nem ismerték igazán, semmit se vettek észre belőle. Viszont a közeli barátai mind tudták, hogy a fiúnak valami komoly baja van.

- Harry, mi a gond? – kérdezte Hermione már vagy tizedszerre.

- Most is csak annyit tudok mondani, hogy semmi… Nézd, Hermione tényleg semmi bajom, jól vagyok – hajtogatta Harry unottan, majd inkább felvonult a szobába, hogy ne kelljen a lány mellett maradnia. Hermione már pár napja szóba állt a többiekkel, de még mindig tartották a távolságot, ha a Victor téma előkerült. Ron engedve gyomorkorgásának lement reggelizni a többiekkel, de Perselus a klubhelyiségben maradt. Gyűjtötte a bátorságot, hogy beszéljen a másikkal. Végül fölment a hálótermükbe. Harry most is ott gubbasztott az ablakban és szomorúan meredt kifelé az ablakon.

- Te nem jössz enni? – kérdezte a fiú.

- Nincs étvágyam – válaszolta Harry.

- Na persze… - dünnyögte Piton és odahúzott egy széket az ablak elé, majd helyet foglalt rajta.

- Te mégis mit csinálsz? – meredt a széken ülőre Harry.

- Lelki támaszt nyújtok a depressziódban, vagyis hasonlóan antiszociálissá válok mint te – vont vállat Perselus. Harry csak megcsóválta a fejét. Ismerte már annyira a másikat, hogy tudja, az nem fogja őt békén hagyni, amíg ne beszél.

- Mit akarsz tudni?

- Miről akarsz beszélni? – kérdezett vissza Piton.

- Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni – oktatta ki Harry.

- Nagyszerű, mi ez itt illemóra? Akkor tudod kell, hogy az sem illik, hogy így depizel miközben a barátaid a lelküket is kitennék érted – fortyant föl Perselus.

- Ennyire rossz a helyzet? – kérdezte tétován Harry.

- Katasztrofális. Ron már nem mer megszólalni, ha Te is ott vagy. Hermione lassan kitépi az összes haját, mert nem tudja kitalálni, hogy mi bajod van. Ginny olyan hisztis, hogy mindenki fél a közelébe menni, Neville állandóan bénázik én meg kezdek visszafejlődni szociális téren – sorolta Piton.

- Hát ez nem valami jó…

- De nem ám! Nálunk Potter körül forog a világ és ha az anyabolygónak baja van megszűnik az élet – ironizált a másik. Harry ezen akaratlanul is elvigyorodott. Szerette Perselus furcsa szarkasztikus humorát.

- Akkor mit tegyek? – kérdezte tanácstalanul Harry.

- Hüm, talán mond el hogy miért vagy mostanában olyan, mint egy gurkó, vagy inkább hasonlítsalak egy változó korban lévő nőhöz? – emelgette a szemöldökét Piton. Harry erre a képébe nyomta párnáját, amit eddig szorongatott. Pár percig hallgattak, majd a fiú nagy nehezen belekezdett.

- Malfoynak igaza volt… én tehetek az apád haláláról – suttogta.

- Te tiszta hülye vagy. Nem te tehetsz róla, nem te ölted meg – hadakozott Perselus.

- Nem közvetlenül, de miattam került bajba…

- Ő már azelőtt is bajban volt, hogy te megszülettél – akadékoskodott Piton.

- De ha akkor nem szökök meg, még most is élne…

- Ha akkor nem szöksz meg Voldemort még most is élne és jó sokan lennének halottak – felelte a másik.

- Akkor is bűntudatom van. Annyian haltak már meg miattam… - Piton felsóhajtott.

- Ja, ha úgy vesszük miattam is ott volt az egész családom – mondta Perselus. Harry felvont szemöldökkel meredt rá.

- De nem te tehetsz róla, hogy…

- Ahogy te sem arról, ami történt. Túl sok a ha, és nem tudhatod, hogy mennyivel lenne jobb vagy rosszabb, ha másként cselekszel. Van negatív vonzata az eseményeknek, de nem te vagy a felelős értük. Nem tehetsz mást, csak elfogadod azt, ami történt – mondta csendesen Piton.

- Tudod néha pont olyan vagy, mint az apád, máskor meg rád se lehet ismerni. Mintha egy teljesen új ember lennél…

- Talán ezt a felemet anyámtól örököltem – vigyorodott el a férfi. Valóban úgy vélte, hogy a jobbik oldala az anyjától származik.

- A többiek hol vannak? – kérdezte kis idő után Harry.

- Lementek reggelizni, de mi még nem végeztünk Potter. Nem csak ennyi bánt, igaz? – vonta kérdőre a másikat.

- Őszintén szólva van más is… Szóval Malfoy azt mondta, hogy miattam halt meg az apád és nekem az eszembe jutott, hogy te hogyan reagáltál a testvéres dologra és… Egyszerűen rájöttem, hogy milyen egy önző dög voltam, hiszen hogyan is tudnál rám testvérként tekinteni, mikor az apád miattam halt meg… - hangja a végére már alig volt hallható. Perselus szájtátva nézett rá.

- Te komolyan beteg vagy… Az önvádnak ezt a mesterszintű műfaját tanulni lehet vagy nálad ez veleszületett tehetség? – kérdezte hitetlenkedve.

- Azt hiszem, a génjeimben van – húzta el a száját Harry.

- Akkor most kódold magadba, de nagyon mélyen, hogy a testvéri visszautasításnak hozzád semmi köze. Én… azért mondtam nemet, mert még nem vagyok rá felkészülve, hogy egy ilyen kapcsolatom legyen. Úgy értem… nekem soha senkim nem volt, mármint anyámat és a nagyanyámat kivéve. Nem voltak barátaim, senkinek se számítottam, és ez most nekem furcsa… Itt vannak a fiúk, azt hiszem valami barátság féle van közöttünk, de még igazából nem tudok elmenni a dolgokon. Aztán itt vagy te, veled úgy érzem, hogy ez már több a barátságnál… mélyebb dolog, mintha család lennénk. Én össze vagyok zavarodva… - vallotta be Piton. Harry úgy érzete, hogy hatalmas kő esik le a szívéről és lyukat váj egészen a Titkok Kamrájáig.

- Hát, zűrösek vagyunk mind a ketten – jegyezte meg Harry halvány mosollyal az arcán.

- Az tuti – vigyorodott el Piton.

- Amúgy hazudós vagy – fortyant föl Harry.

- Én? Miért? – értetlenedett.

- Hát azt mondtad, hogy már voltál lánnyal, ebből adódik, hogy tudod hogyan bánj velük, de elnézve téged ahogy Hermionét bámulod… - gúnyolódott. Piton a gallérjáig elvörösödött.

- Potter! Kikérem magamnak, én már voltam nővel… bár az is igaz, hogy csak egy-egy éjszakát – tette hozzá csöndesen.

- Tehát igazából te is olyan tanácstalan vagy, mint én – öltött nyelvet Harry.

- Na azért egy fokkal jobb vagyok nálad. Én legalább észreveszem a kínálkozó alkalmat, nem úgy, mint Te.

- Ezzel meg mire célzol? – értetlenkedett Harry.

- Hát csak arra, hogy egy karcsú lány, szép kerek mellekkel és formás fenékkel, na meg a hosszú vörös hajával hiába próbálkozott felhívni magára a figyelmet egész nyáron, te olyan voltál, mint Albus a savanyúsággal. Teljesen hidegen hagyott téged… - taglalta Perselus. Harry szájtátva meredt rá.

- Szóval azokat… azokat komolyan gondolta? – lepődött meg Harry.

- Hát higgy nekem, neki a legfőbb álma, hogy Mrs Potter lehessen és szülhessen neked vagy egy tucat gyereket, de legalábbis kettőt az biztos – vigyorogta a srác.

- Hű… Tudod én eddig nem néztem úgy Ginnyre, bár tény, hogy nagyon csinos, sőt… viszont Ron húga!

- Na és? – értetlenkedett Perselus.

- Ron beverné a képem, ha rájönne, hogy esetleg van köztünk valami.

- Azt a részét bízd csak rám. Te csak dolgozz azon, hogy a helyes kis vörös nehogy mással kezdjen járni. Én meg szépen beoltogatom Ront, hogy milyen veszélyek fenyegetik ártatlan kis húgocskáját és hogy melletted mekkora biztonságban lehetne – magyarázta lelkesen Piton.

- Ez nagyon mardekáros húzás… - vigyorogta Harry.

- Köszönöm… bár azt nem tudom, hogy ez most sértés vagy dicséret akart lenne.

- Most dicséret, na de húzzunk enni, éhen veszek – pattant föl Harry és elindultak a Nagyterem felé. Már az első emeleti folyosón voltak, mikor Perselus megszólalt.

- Harry, ha lehet… a Hermionés dolgot ne említsd senkinek – kérte a másikat.

- Persze, nem mondom. Ron ki is akadna, tudod Hermione neki is tetszik, bár az inkább olyan gyerekszerelem az ő részéről. Hermionéhoz egy érettebb srác való, olyasmi mint Te – mutatott Piton felé, mire az elégedetten elvigyorodott. Már fordultak volna le a lépcsőhöz, mikor hangokra lettek figyelmesek.

- Azt mondtam szálljatok le róla – hallották meg Luna hangját, mire gyorsan előkapták pálcáikat és rárontottak a támadókra. A földön egy alak hevert, de nem tudták megmondani, hogy ki lehet az. Luna térdelt mellette és nagyon dühösnek tűnt.

- Ó, nicsak pár mardekáros, milyen meglepő – jegyezte meg Harry szenvtelen hangon.

- Ezek szerint ezek mindig ezt csinálják? – intett feléjük Piton a pálcájával. Tudta, hogy régi háza diákjai nem éppen a legjobbak, de hogy csapatostul támadjanak valakire, ez még őt is feldühítette.

- Ja, sajnos ilyenek… Parkinson jobb, ha elhúztok, amíg szépen vagyunk – fenyegetőzött Harry.

- Azt hiszed, mert végeztél a Nagyúrral megfékezhetsz minket? – kérdezte a lány hisztérikusan.

- Nem, de téged elkábíthatlak és felküldhetlek az igazgatóiba, ott aztán hisztizhetsz kedvedre – vigyorogta Harry. A lány mellett álló fiúknak nem kellett több, gyorsan leléptek magára hagyva a lányt.

- Gyáva férgek – sziszegte a lány dühösen.

- Nos, Parkinson mit is mondtál a túlerőről? – kérdezte Perselus dühösen.

- Ezzel még nincsen vége. Ajánlom, hogy minden sarkon nézzetek be – fenyegetőzött a lány, majd ő is elsietett. Luna közben megpróbálta felültetni a sérültet. Harryék ahogy odanéztek látták, hogy az nem más, mint Draco. A fiú szeme belilult, szája felrepedt, és valószínűleg az egyik karja is eltört. Draco felszisszent a fájdalomtól, mikor a lány a karját nézte, de nem hisztizett úgy, mint régen.

- Malfoy, miért csinálták ezt veled a saját háztársaid? – bukott ki Harryből a kérdés. Draco csak most tért annyira magához, hogy körülnézzen. Elsőnek Harryn akadt meg a szeme, majd a mellette térdeplő lányon.

- Mi történt? – kérdezte zavartan.

- Parkinsonék úgy döntöttek, hogy homokzsáknak használnak – mondta Harry és közben fölsegítette a mardekárost. A fiú értetlenül nézett rá.

- Azt tudom, hogy rám támadtak, de… utána mi történt? – faggatózott.

- Hát mikor mi ideértünk Luna már melletted térdelt és úgy védett téged – mondta Piton. Draco oldalra pillantott a lányra, akinek szintén föl volt repedve a szája széle, de kedvesen mosolygott.

- Ezt miattam tették? – kérdezte letörten a fiú, ahogy a lányra nézett.

- Nem, azért tették mert én nem tudom tétlenül nézni, ha valakit bántanak – mondta a lány nemtörődömül.

- Luna föl kell mennetek a gyengélkedőre. Gyere fölkísérünk – ajánlotta föl Harry.

- Köszönöm, én tudok menni, inkább Dracónak segítsetek – mondta a lány kedvesen.

- Dracónak? – pislogott Harry meglepetten, hiszen ők mind Malfoyozták a srácot.

- Hát ez a neve, vagy nem? – kérdezte eltűnődve a lány. Közben elindultak a gyengélkedőre. A két fiú támogatta a mardekárost, míg Luna mögöttük sántikált. Draco nem értette, hogy miért segítettek rajta.

- Miért tettétek? – kérdezte csöndesen.

- Talán a megmentési kényszerem, Malfoy – mondta Harry kis éllel a hangjában.

- Draco, nem mindenki önző, aljas és szemét, mint ahogy azt hiszed – oktatta ki Piton.

- Te mióta nevezed őt a keresztnevén? –lepődött meg Harry és kissé meg is sértődött.

- Azt hiszem a legeleje óta – szúrta közbe az említett.

- Lehet… hogy apám miatt, de nekem az a természetes ha Dracóna hívom. A Malfoyról csak az apád jut az eszembe – fintorodott el Perselus.

- Ejnye fiúk kevesebb beszéd és gyorsabb haladás, így sohasem lesz ellátva szegény Draco karja – noszogatta őket a lány.

- Igenis főnökasszony – forgatta meg a szemeit Harry. Piton csak bőszen vigyorgott, inkább nem mondott semmit. Ahogy elértek a gyengélkedőre a javasasszony azonnal letámadta őket és Harryék hiába védekeztek, hogy nem ők voltak a javasasszonyt nem lehetett meggyőzni.

- De hát tényleg a mardekárosok voltak – mondta Harry már vagy tizedszerre.

- Ms Lovegood, mi történt? – kérdezte a lánytól mikor egy kenőccsel bekente felrepedt száját.

- Amit Harryék mondtak. Sétáltam lefelé a Nagyterembe és megláttam, hogy a többi mardekáros összeveri szegény Dracót és nem hagyhattam. Odaszaladtam, pálcát rántottam, de aztán kiverték a kezemből és nekem is behúztak egyet. Én rájuk szóltam, hogy hagyják abba és ne bántsák őt, de csak tovább rugdosták. Aztán jöttek Harryék és megmentettek minket – fejezte be a mesét Luna. Közben már Dracót kezdte el ellátni a javasasszony.

- Így történt, Mr Malfoy?

- Hát az elejére emlékszem és a legvégére, de a kettő közt semmire… azt hiszem elájultam – vallotta be szégyenkezve.

- Nos ebben az esetben szólnom kell az igazgató úrnak, hogy tegye meg a megfelelő óvintézkedéseket. Gyanítom, hogy Mr Malfoy mostantól nem lesz túlzottan közkedvelt a Mardekárban így ajánlani fogom, hogy kapjon egy saját szobát… - Mindhárom fiú szeme kikerekedett.

- Saját szobát?! – nyögött föl a fiú.

- Szerintem életveszélyes visszamennie a klubhelyiségbe. Így tehát az ön érdekében javaslom ezt…

- Én, köszönöm – mondta Draco és talán életében először volt tényleg hálás valamiért.

- Most viszont a többiek akár el is mehetnek, Mr Malfoy egy éjszakát itt fog eltölteni a gyengélkedőn amíg a csontjai össze nem forrnak – adta ki az utasítást a nő.

- Akkor mi megyünk is… Malfoy ne kevered magad bajba fölöslegesen – ugratta Harry.

- Csak akkor, ha te is benne vagy – vágott vissza a szőke fiú.

- Draco, csak ésszel, tudod mit mondtam neked – szólt rá Piton.

- Igen... most már elgondolkodom rajta… - húzta el a száját a fiú.

- Pihenj sokat és ne hagyd, hogy a Morto Pillék rád szálljanak… - mondta Luna.

- A mik? – csúszott ki Draco száján.

- Morto Pillék, olyan láthatatlan lepkék, akik ha rászállnak az emberre akkor rossz érzéseket keltenek benne mire az illető úgy érzi, hogy csak a halál jelenthet megnyugvást a számára – fejtette ki a lány.

- Röviden ne legyél depressziós – vigyorogta Harry. A szőke srác már semmit se értett, így csöndesen figyelte, ahogy a hármas kilép a gyengélkedő ajtaján.

 

 

Harry ment az órákra, míg Perselus magára vállalta a feladatot, hogy beszél Albusszal. Az igazgató elsőre elszörnyedt, majd mélységes csalódás jelent meg az arcán.

- Azt reméltem, hogy Tom halálával vége szakad a gyűlölködésnek. Erre rosszabb, mint volt. Most már a saját háztársaikat sem kímélik… - dünnyögte az öreg.

- Ennél még lehetett volna rosszabb is, ha Luna nem lép közbe lehet, hogy Draco súlyosabb sérüléseket szenved – pedzegette Piton.

- Sajnos ez valószínű, de hála Ms Lovedoodnak, Mr Malfoy jól van.

- Igen, de meddig. Poppy is akar majd erről beszélni veled. Szerinte kéne egy külön szobát adni Dracónak, ahol biztonságban van…

- Ez nem éppen a legjobb módszer – akadékoskodott az öreg.

- Lehet, de ha a Mardekárban marad, akkor egy reggel már nem kel föl többé. Parkinson tekintete vészesen olyan volt, mint Bellatrixé – húzta el a száját a fiú.

- Az nagyon nem jó. Viszont nem kivételezhetek. Az utóbbi öt évben már az iskola elsőktől is megvontuk a saját szobát, hogy nézne most ki, ha Mr Malfoy kapna egyet – tűnődött Albus.

- Nézd Albus, én belementem a játékodba, eltűrtem, hogy mindenki előtt a fiamat kell játszanom és bevallom mostanra jutottam el arra a pontra, hogy nem bánom a dolgot. Viszont Draco a keresztfiam volt és lesz, bár ő már nem fog tudni róla. Nem fogom hagyni, hogy valami baja essen. A gyerek kifordult magából! Meghunyászkodik, és tiszta depresszió… - pattant föl Piton és föl-alá kezdett el mászkálni.

- Akkor mégis mit akarsz? Helyezzem át a Griffendél toronyba? – kérdezte szemrehányón Albus.

- Még csak az kéne! Draco pár héten belül tudná, hogy ki is vagyok igazából, ha előbb ugyan ki nem nyírnák a griffendélesek – morogta Perselus.

- Már pedig drága barátom Draco Malfoy nem kap saját szobát és Te pedig ellenzed a Griffendél tornyot, így nem igazán tudom, hogy mit kezdjek vele… - tárta szét karjait. Hosszas tanakodás és mérlegelés után arra jutottak, hogy Draco kapni fog egy szobát, de csakis egy szobát, valamint használhatja a prefektusi fürdőt. Viszont a Mardekár prefektusi tisztségétől kénytelenek megfosztani, mivel már nem tudja majd ellátni a felelősségeit a klubhelyiségben.

- Mi lesz a kviddiccs csapatkapitányságával? – vágott közbe Perselus.

- Úgy vélem, hogy vagy teljes csapatváltást csinálunk vagy pedig Draco Malfoy nem játszhat többé… - Perselus tudta, hogy a fiúnak a játék a mindene. Már kiskorában is ő tanította meg repülni és rendszeresen játszania kellett vele.

- Ez fogja a legrosszabbul érinteni… - húzta el a száját.

- Sajnálom Perselus, de nem tudok mást tenni. Vagy ez, vagy az utolsó lehetőség, ami még szóba jöhet… - Dumbledore összefűzte ujjait, és állát megtámasztotta kezén. Perselus feszülten várakozott, nem tudta, hogy mire számítson.

- Mi lenne az? – kérdezte végül.

- Mr Malfoy átkerül a Hollóhátba. Okos, értelmes fiatalember, és ott elsősorban a tudást értékeli. Ismerős híján sem maradna, hiszen ott van Ms Lovegood, és úgy tudom Mr Terry Boottal is jóban vannak annak ellenére, hogy a fiú mugli születésű.

- Ez igaz, bár Draco sohasem ismerte be, de Terryvel mindig egész tűrhetően kijöttek. A fiú bár nem aranyvérű, de tehetős mugli családból származik, így hasonló volt a beállítottságuk. Talán ez lenne a legjobb döntés, a Hollóhátnak úgy sincs fogója, mert Ms Chang idén már a tanulmányaira összpontosít - taglalta Piton.

- Azt hiszem ezt el is döntöttük. Úgy vélem, hogy akár mehetsz is az óráidra – noszogatta a másikat Dumbledore.

- Na köszönöm, egyszerűen kirúgsz? – fortyogott a fiú.

- Eszem ágába se jutna Perselus, csupán nem szeretném, hogy lemaradj a tananyaggal… - mosolyogta az öreg. Piton morcosan indult el Mc Galagony termébe, ahol már vártak rá. Gyorsan beszámolt a történtekről, és megegyeztek a többiekkel, hogy a délután folyamán meglátogatják Malfoyt a gyengélkedőn. Ron erősen ellenezte a dolgot, de három az egyhez arányban leszavazták.

 

 

 

Már későre járt mikor Albus Dumbledore útba vette a gyengélkedőt. Sok mindent kellett elintéznie, ezért is hagyta utoljára, hogy közölje az információkat a fiúval. Draco az ágyon feküdt, nyakig be volt takarózva, de nem volt egyedül. Egy szőke hajú lány és egy barna hajú fiú ültek az ágya mellett.

- Ne lógasd az orrod, a végén még akkora lesz mint Friccsnek – vihogta Terry.

- Pf… már csak az kéne – húzta el a száját Draco.

- Nem jó a gyengélkedőn lenni… én már csak tudom, sokszor kötök ki itt – motyogta álmatagon Luna. Terry furcsán nézett a lányra és megforgatta a szemeit.

- Esküszöm néha elgondolkozom, hogy Luna mit keres a Hollóhátban… - tűnődött el Terry. Albus ezt az időpontot választotta arra, hogy közbevágjon.

- Jegyezd meg drága fiam, hogy nem minden az, aminek látszik. Valaki nem kérkedik a tudásával, sőt inkább elrejti azt… - mondta somolyogva az öreg. Luna szélesen mosolyogva nézett rá.

- Köszönöm szépen, hogy meg akar védeni igazgató úr, de igazán nincs rá szükség – mondta a lány.

- Tudom én azt gyermekem. Furmányos kis hölgyemény vagy te. Tudod, hogy kell irányítani a háttérből és miként kell láthatatlannak lenni – nógatta az öreg. Luna csak kuncogott párat. Draco és Terry szájtátva nézték az eseményeket.

- Öm, igazgató úr, mi lesz velem? – sürgette őt Draco.

- Nem kell úgy sietni Mr Malfoy. Előbb szeretném megtudni, hogy Mr Boot és ön milyen viszonyt ápolnak egymással… - a két fiú furcsán méregette az igazgatót.

- Ó, ők barátok – mondta Luna még mindig mosolyogva.

- Ez nagyszerű Ms Loveggod, ebben az esetben lesz kire támaszkodnia Mr Malfoy, mikor beköltözik a Hollóhát tornyába – pedzegette az igazgató. Draco szeme kikerekedett, ahogy Terry-é is.

- Én mardekáros vagyok! – tiltakozott a fiú.

- Nos, mivel saját szobát az iskolának nem állt módjában kiutalni, így két választása van. Első, megy a Griffendél toronyba, de gyanítom ott hasonló veszélyben lenne mint a Mardekár pincéiben, bár kétségtelen, hogy Harryék nem hagynák, hogy magának bármi baja essen. A másik alternatíva, hogy megy a másik toronyba, és mivel ott már van két… ismerőse is, úgy vélem, hogy talán ez jobb megoldás lenne, mint az első – magyarázta Dumbledore. Draco felnyögött, ahogy belegondolt, hogy mit fognak ehhez szólni a többiek, nem beszélve arról, hogy ő mit szól hozzá. Az odáig rendben volt, hogy Terryvel jól kijöttek, de a többiek. Nem különösebben szerette a hollóhátasokat, mivel sok nagyképű alakot ismert köztük. Viszont a Griffendélbe még annyira sem akart kerülni. Tudta, hogy az igazgató igazat mond és Potterék megvédenék ha kell, de mégsem akart nap mint nap gyűlölködő pillantásoktól követve végighaladni a klubhelyiségen.

- Csak ez a két lehetőségem van? – próbálkozott meg utoljára.

- Úgy vélem, hogy igen… - bólintott az öreg és várta a fiú válaszát. Draco Terryre nézett, aki szintén nem volt meggyőzve arról, hogy ez jó ötlet. Persze elvoltak Dracóval, de azért a nap huszonnégy órájában egy ex-mardekárossal lenni elég… fárasztó lehet. A csöndet végül Luna hangja törte meg.

- Nem Azkabanba mész és nem is egy kínzókamrába. A hollóhátasok többsége csak a tanulással illetve a továbbtanulással törődik. Nekik ez a fő. Nem fognak téged azért piszkálni, mert mardekáros voltál. Mi sznobok és okos tojások vagyunk, de ugyanakkor belátjuk ha valaki értelmes és értékeljük azt. Szerintem nem olyan nehéz a döntés. Két év nem olyan hosszú idő, túl lehet élni, főleg úgy, ha nem repkednek körülötted sötét átkok. – Luna hangja most hihetetlenül tiszta volt, ahogy a tekintete is. Terry és Draco meglepetten nézett a lányra, nem ezt szokták meg tőle. Albus csak kuncogva nézte a jelenetet. Draco nagyot nyelt és az igazgatóra meredt.

- Rendben, megyek a Hollóhátba, de csak akkor ha benne lehetek a csapatban, hogy szétverjem a régit – morogta a fiú.

- Ez nem az én asztalom. Flitwick professzor minden bizonnyal értékeli majd a buzgóságát. Megyek is és jelentem neki, hogy holnaptól már a toronyban alszik… - vágta rá gyorsan az öreg és már ott sem volt. Kifelé menet belebotlott Harryékbe, akik akkor érkeztek.

- Hát ez hajmeresztő – suttogta Terry.

- Megdöbbentő – mondta Draco.

- Szerintem meg jó ötlet – vont vállat Luna, majd meglátta Herryéket. Fölpattant és a szemüveges fiú nyakába vetette magát.

- Szia Harry! Ugye nem láttál mostanában Furmászokat? – kérdezte a fiútól, mire az vigyorogva megrázta a fejét.

- Nos, Draco mit mondott Albus? – kérdezte Perselus.

- Draco Malfoy hollóhátas lett – mondta enyhén megborzongva. Harryből kitört a nevetés.

- Potter ez nem vicces – rótta meg Terry.

- Bocs, csak ez furcsa… bár a kék jobban fog neked állni mint a zöld – gúnyolódott Harry, mire Perselus oldalba vágta.

- Harry, tudod hogy nem szép dolog a csúfolódás, még ha nincs is mögötte rossz szándék – nézett rá összeszűkült szemekkel a szőke lány. Harry ilyenkor úgy érezte, mintha a másik a veséjébe látna.

- Öm, bocs… Malfoy – nyögte ki végül. Draco látva, hogy Lunának milyen hatása van a másikra elvigyorodott.

- Csak nem jártok? – csúszott ki a száján. Elsőnek Hermione kezdett el szakadni a nevetéstől, majd Perselus is csatlakozott, míg Harry bőszen rázta a fejét. Luna pedig csak annyit mondott:

- Nem.

- Akkor mi ez a nézés, amit bevetettél Potter ellen? – értetlenkedett a srác.

- Hidd el, ha megismered Lunát tudni fogod, hogy az angyali arc egy ördögöt takar – vigyorogta Hermione.

- Az ám, Luna szépen elintézett néhány halálfalót a minisztériumi csata közben. Nem beszélve a gumiláb rontásáról… az legendás – taglalta Harry. Draco lassan kezdte elhinni, amit az igazgató mondott a lányról. Jó lesz nem lebecsülnie őt.

<<      >>

 
Oldalajánlás
 
Saját írásaim
 
Mások írásai
 
Pontos idő
 
Naptár
2024. Április
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
<<   >>
 
Hirdetőfal

Nimphadora: Sorsdöntő fordulat
13. fejezet
Egyelőre felfüggesztve de nem véglegesen!
 

Nimphadora: Piton fia

Befejezett!

  

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Látogatók
Indulás: 2009-06-30
 

Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal