Sz�rke h�tk�znapok?

Perselus az els� �jszak�t sikeresen �tv�szelte. Minden k�l�n�sebb probl�ma n�lk�l siker�lt elaludnia, pedig azt hitte majd �r�kon �t fog forgol�dni az �gyban. Ami m�g meglep�bb volt, hogy reggel sem � volt az els� aki f�l�bredt. M�r Neville �s Harry is jav�ban �lt�zk�dtek mire � el�sz�r kinyitotta a szem�t.

- H�ny �ra? – k�rdezte morgol�dva.

- M�r f�l nyolc elm�lt – felelte Neville, �s egyik p�rn�j�t odav�gta Dean fej�hez, hogy a sr�c v�gre �bredezzen.

- Hogy az a! – ki�ltott f�l Dean, �s reflexszer�en f�lpattant az �gyb�l.

- Nyugalom, de m�r vagy h�romszor sz�ltam, hogy kelj fel – jegyezte meg Neville.

- Ez akkor is durva… �gy hozz�v�gni egy p�rn�t az alv� emberhez… Nem hallottad m�g, hogy ne piszk�ld az alv� oroszk�nt? – k�rdezte fenyeget�n a fi�. Neville nagyot nyelt �s m�r k�szen volt r�, hogy ha kell f�l p�r cip�ben rohanja v�gig a Roxfortot, de Piton megmentette a helyzetet.

- Na persze… oroszl�n mi? Itt az egyetlen oroszl�n maximum Harry lehetne – g�nyol�dott Piton, majd bevonult a f�rd�be. Mire vissza�rt m�r csak Harry �s Ron voltak a szob�ban.

- H�t a t�bbiek? – �rdekl�d�tt.

- T�l �hesek voltak, el�re mentek – vonta meg a v�ll�t Ron. Harry egy sz�t sem sz�lt eg�sz �ton. Csak cs�ndesen haladt a m�sik k�t fi� mellett. Amikor a Nagyterembe �rtek, m�g akkor sem v�ltozott a hozz��ll�sa. Ron teljesen el volt foglalva a reggelij�vel, Hermione pedig ism�telten az egyik k�nyv�t b�jta az asztal alatt.

- Harry, mi bajod? – k�rdezte suttogva Piton.

- Nem tudom, csak… rossz, hogy Dora egyed�l van. Tuti hi�nyzunk neki, szerintem kis�rta a szem�t tegnap… - h�zta el a sz�j�t a fi�.

- Merlinre, m�g csak nem is a bar�tn�d, hanem a n�v�red… mi lesz, ha komolyan szerzel valakit? – h�ledezett Piton.

- Ne g�nyol�dj m�r! Ez komoly, nekem eddig senkim se volt, �s most van egy n�v�rem, lesz egy keresztfiam, itt vannak a bar�taim meg egy amolyan… testv�r f�le, �s egy kiss� dilids nagyapa. Azt hiszem m�g mindig furcsa ez egy kicsit a sz�momra – vallotta be. Perselus sz�j�ban meg�llt az �tel. Ok� a n�v�res meg a keresztap�s dolgot tudta, a bar�tokat �rtette, a dilis nagyap�val meg azt�n v�gk�pp egyet �rtett, de az a testv�res besz�l�s…

- Mit mondt�l? – k�rdezte d�bbenten, mikor leveg�h�z jutott.

- Hogy neh�z megszokni…

- Nem azt! Amit el�tte mondt�l! – s�rgette Piton.

- Hogy Dumbledore dilis? – tal�lgatott a fi�.

- Nem! – Harry elgondolkozott, majd vigyorogva visszafordult Perselushoz.

- Csak nem a testv�resen akadt�l f�nn? – k�rdezte mosolyogva.

- De igen! Nem gondolhatod komolyan, hiszen m�g alig ismersz… meg k�l�nben is, �n nem szolg�ltam r� erre – morogta Piton. Teljesen zavarban volt, nem tudta kezelni a helyzetet. Harry arc�r�l lehervadt a mosoly.

- Bocs, ha nem akarsz a testv�rem lenni, akkor nem emlegetem f�l t�bb�… - mondta Harry let�rten. Visszafordult a reggelij�hez �s megpr�b�lt tov�bb enni. Piton nem �rtette a sr�cot, hiszen ez nem norm�lis, hogy valakihez csup�n p�r h�t ut�n ennyire k�t�dj�nk… vagy m�gis? Lehet, hogy � tudja rosszul �s ezek a kapcsolatok m�r komolyak? T�tov�n oldalra n�zett �s l�tva, ahogy Harry kedvtelen�l tologatja a r�ntott�j�t egyszer�en gyomorszor�t� �rz�s volt a sz�m�ra. Mintha… mintha mag�t Lilyt utas�totta volna el. Most m�r neki sem volt kedve enni, f�lretolta a t�ny�rj�t, f�lkelt az asztalt�l �s kis�t�lt.

Alig tett meg p�r m�tert, mire meghallott egy g�nyos hangot a h�ta m�g�l.

- Te lenn�l Perselus fia? – k�rdezte a nagyon is ismer�s hang. Piton h�tra fordult �s egy meglehet�sen lerobbant Draco Malfoyjal tal�lta szembe mag�t. A fi� sokat fogyott a ny�ron, arca beesett� v�lt, tart�sa m�r nem volt a r�gi. Perselusnak most m�r miatta is lelkiismeret furdal�sa volt.

- Mit szeretn�l? – k�rdezte v�g�l a fi�t�l. Az csak v�llat vont �s goromb�n �gy sz�lt:

- Perselus nem is besz�lt r�lad… Biztos nem volt�l fontos a sz�m�ra, ha nem is besz�lt r�lad. Tuti sz�gyellt t�ged… �s m�gis… - a hangja elcsuklott. – M�gis meghalt �s r�szben miattad… Miattad vesztettem el a keresztap�mat! – kiab�lta a fi�. Szem�ben hatalmas k�nnycseppek gy�ltek.

- �n nem tettem semmit… - v�laszolta Piton ledermedten.

- H�t ez az! Meg sem �rdemelted, hogy az ap�d legyen! Hiszen m�g csak nem is volt�l vele j�ban… �n viszont igen! Sokkal ink�bb volt az �n ap�m, mint a ti�d, �s miattad most halott! – kiab�lta a sz�ke fi�. Perselus sz�ve m�r v�rzett a hallottakt�l.

- N�zd, Draco… - kezdett bele, de ekkor megjelentek Harry�k, akik a Nagyteremb�l figyelt�k az esem�nyeket.

- Malfoy, hagyd b�k�n! – f�rmedt r� Harry.

- Nicsak, itt van Szent Potter �s a band�ja, tess�k… ny�rjatok ki engem is. M�r mindenem elvesztettem! Ap�m �letfogytiglanra az Azkabanba ker�lt, a vagyonunkat elkobozt�k, a csal�dom neve m�r semmit sem �r… Any�mat m�r meg sem ismerik az utc�n, teljesen �sszet�rt! R�ad�sul m�g a keresztap�m is miattad halott Potter! Miattad, mert nem tudt�l nyugton maradni a seggeden! – �v�lt�tte a sz�ke fi�. Most m�r az igazgat� is meg�rkezett.

- Mr Malfoy, k�rem f�radjon velem az irod�ba – sz�lt a fi�nak, mire az ijedten fordult fel�, de m�r nem volt ereje feleselni. Elege volt, belef�radt mindenbe. M�r semminek sem volt �rtelme. Lehajtott fejjel, k�nny�ztatta arccal kullogott az igazgat� ut�n mag�ra hagyva a d�bbent di�kokat.

- Ez mi volt? – �rtetlenkedett Ron.

- J�l l�ttam, hogy Malfoy b�g�tt? – vigyorogta Dean, mire Hermione j�l oldalba v�gta.

- Ak�rmit is csin�lt Malfoy, � is sokat vesztett. A csal�dja romokban, a megszokott anyagi j�l�t m�r sehol �s r�ad�sul a szavaib�l kiv�ve Piton professzor sokkal t�bb volt sz�m�ra egy h�zvezet� tan�rn�l… - taglalta Hermione. Perselus �k�lbe szor�totta a kez�t.

- A keresztapja volt… mondhatni � nevelte – suttogta cs�ndesen, majd elfordult �s elkezdett futni az udvar fel�. Harry d�bbenten n�zett ut�na. Kezdte �rteni – vagyis f�lre�rteni – hogy a m�sik mi�rt reag�lt �gy, mikor � a testv�r�nek nevezte. Hogy is lehetne a testv�re, ha egyszer � okozta az apja hal�l�t.

- Idi�ta vagyok… - suttogta Harry alig hallhat�an. A di�kok t�bbs�ge m�r sz�tsz�ledt, nem igaz�n k�t�tte le �ket a botr�ny. Vas�rnap l�v�n ink�bb ki�lvezt�k az utols� szabadnapjukat miel�tt megkezd�dik az ism�telt tanul�s.

Dumbledore irod�j�ban ek�zben s�ri cs�nd uralkodott. Draco teljesen mag�ba volt zuhanva, csak �lt az �r�asztal el�tt, �s nem sz�lt semmit. Dumbledore �sszekulcsolta kez�t �s �gy n�zte a fiatalt. Tal�n �let�ben el�sz�r, de tan�cstalan volt. L�tta a fi� szenved�s�t �s tudta az ok�t, ahogy a megold�st is. El kellett volna mondania Drac�nak, hogy a keresztapja �letben van. Viszont azzal minden eddigi munk�juk k�rba ment volna.

- Nos, Mr Malfoy itt az ideje, hogy ki�ntse a sz�v�t – b�ztatta az �reg. A fi� azonban nem felelt. Csak k�z�ny�s arccal b�multa az asztallapot.

- Sejtem, hogy mennyire megr�z� lehetett a nyara, viszont gondoljon bele a dolog j� oldal�ba… - Draco erre f�lkapta a fej�t.

- M�gis milyen j� oldala lehet ennek? Az ap�m b�rt�nben van, mire kiszabadul csak egy roncs lesz, any�m ideg�sszeroppan�st kapott �s m�r annyi p�nz�nk sincs, hogy a k�vetkez� tan�vemet kifizess�k, m�gis milyen j� dolog j�het ezut�n? – vonta k�rd�re az �reget.

- �gy v�lem, hogy minden okkal t�rt�nik. Az �desapja tiszt�ban volt azzal, hogy mit v�llal �s a buk�s eset�n mit kock�ztat. Egyszer m�r es�lyt kapott Azkaban elker�l�s�re, �s ism�t elk�vette a hib�t… - taglalta Albus.

- Azt hiszi, hogy nem tudom? Tiszt�ban vagyok vele, hogy ap�m milyen elvet vallott, �s hogy cs�b�totta a hatalom. Hogyne tudn�m mikor bel�m is ezt nevelte! – kiab�lta a fi�.

- �gy v�lem, hogy a j� dolog, amire utalni pr�b�ltam, hogy te m�r okulni fogsz az ap�d tetteib�l. Szerintem ebben egyet�rthet�nk, igazam van? – k�rdezte az �reg. Draco csak v�llat vont. Igaz�b�l a hatalom �t is cs�b�totta, de nem annyira, hogy ak�r �lj�n is �rte, m�g ha csak egy nyamvadt h�ziman�r�l volt is sz�. Gondolatmenet�ben az ajt� ny�l�sa zavarta meg. Ahogy h�tran�zett, megl�tta a kiss� zavart Perselust, akivel az el�bb ord�tozott. Most elfogta a lelkiismeret furdal�s.

- Albus… besz�lhetn�k Drac�val? – k�rdezte a fi�.

- Perselus, nem tudom, hogy ez mennyire j� �tlet… - taglalta az �reg.

- �n csak szeretn�m neki elmondani hogy… hogy igaz�b�l mit is gondolt r�la… az ap�m – Dumbledore sz�v�r�l hatalmas k� esett le. M�r kezdett azon gondolkozni, hogy mik�nt oldja meg a lebuk�s probl�m�j�t.

- �gy v�lem, hogy ez megoldhat�. Minden esetre k�rem a p�lc�itokat – ny�jtotta ki a kez�t az �reg, mire mindk�t fi� p�lc�ja a kez�ben landolt. V�g�l f�l�llt �s kis�t�lt az irod�b�l mag�ra hagyva a k�t fiatalt. Piton t�tov�n l�pett k�zelebb, nem tudta, hogy mire sz�m�that a m�sikt�l. Draco �rzelemmentes arccal meredt m�g mindig maga el�.

- Nem �rdekel, hogy mit akarsz mondani – sz�rte a fogai k�zt a sz�ke fi�.

- H�t az igaz�n k�r, mert az ap�m szeretett t�ged… - vont v�llat Piton. Erre m�r Draco is f�lpillantott.

- Na persze, ha engem szeretett volna, akkor engem v�laszt Potter helyett… - morogta d�h�sen.

- Te komolyan ennyire h�lye vagy, vagy csak tetteted? – k�rdezte h�borogva Perselus.

- Mi�rt, nincs igazam? – pufogott Draco.

- Nincs. Az ap�m miattad is tette amit tett, hogy neked ne kelljen a f�ld�n cs�sznod Voldemort el�tt. Hogy ne kelljen gyilkolnod a nev�ben. Azzal amit tett, t�ged is megmentett – oktatta ki a m�sikat. Kezdett belej�nni, hogy r�gi �nj�r�l �gy besz�ljen, mint a tulajdon apj�r�l.

- Ez nem igaz – r�zta meg a fej�t Malfoy.

- Ok�, tudod mit? Higgy amit akarsz, engem nem �rdekel. Nem sokat voltam az ap�mmal, de te igen, neked jobban k�ne tudnod, hogy mit mi�rt tett – vetette oda Perselus.

- H�t ez az, hogy nem ismertem. Ha ismertem volna, akkor tudtam volna, hogy igaz�b�l k�m… Nem b�zott meg bennem, hogy elmondja, pedig nem �rultam volna el! – kiab�lta a sz�ke fi�. Szem�ben olyan keser�s�g �lt, ami sz�ven �t�tte Pitont.

- �s mire ment�l volna vele ha el�rulja? Megmenteni te sem tudtad volna. Egy�bk�nt csak vesz�lyt jelentett�l volna r�…

- �n sohasem �rultam volna el! – pattant f�l Draco d�h�sen.

- Pedig el�rultad volna, ha nem is sz�nd�kosan… Voldemort hatalmas m�gus volt, kiszedte volna bel�led az inform�ci�t – suttogta Perselus. Drac�nak be kellett l�tnia, hogy a m�siknak igaza van. M�g ha a k�nvallat�sban nem is t�rik meg egy kis Veritaserum �s mindennek v�ge.

J� ideg cs�ndben hallgattak, egyik sem akart megsz�lalni. Mind a ketten em�sztgett�k az eddig t�rt�nteket. P�r perc ut�n, Draco t�rte meg a csendet.

- Mit… mit mes�lt r�lam? – k�rdezte k�v�ncsian. Perselus f�loldalasan elmosolyodott, ezzel el�rve, hogy Draco szeme kikerekedjen. A keresztapja nem sokszor mosolygott, tal�n csak egyed�l akkor mikor vele volt, viszont mindig ez a f�loldalas mosoly jelent meg az arc�n olyankor.

- Azt mondta, hogy j�l v�g az eszed �s okos vagy, egy igazi mardek�ros, �s most nem a rossz �rtelemben. �gy v�lte, hogy te m�g nagyon sokra mehetn�l, ha elhagyn�d a fellengz�s st�lusodat �s nem lenn�l annyira bek�pzelt. Szeretett t�ged… b�rmit megtett volna �rted. �n… nem is tudom, hogy mit mondjak m�g. � azt szerette volna, ha neked j� �leted lesz, ha megtanulod �rt�kelni a dolgokat, de legf�k�ppen embersz�mba venni m�sokat. � sem volt egy egyszer� eset, de tudta, hogy meg kell becs�lnie az embereket.

- Az m�r biztos… mindig mindenkivel kiab�lt, �s sohasem volt el�gedett senkivel – h�zta el a sz�j�t Draco.

- Igen, de ennek ellen�re elismerte az embereket, m�g ha nem is ny�ltan tette – mondta Perselus.

- H�t ez nem igen l�tszott rajta – mordult f�l Draco.

- Pedig igen. Tudom, hogy a Weasley ikrekre p�ld�ul b�szke volt �s b�szke lenne, ha tudn�, hogy most m�r saj�t �zlet�k van ami j�l megy. Azt is tudom, hogy nagyra becs�lte Hermion�t a tud�sa miatt, �s hihetetlen�l d�h�tette, hogy nem az � h�z�ba ker�lt. M�g Harryvel is el�gedett volt. Tisztelte �t, hogy olyan fiatalon miket vitt v�ghez – mes�lte Piton, k�zben helyet foglalt Drac�val szemben.

- H�t akkor r�m nem igen lehetett b�szke. Nem vagyok olyan feltal�l� alkat mint Weasley�k, nincs olyan tud�som, mint Gangernek �s nem vagyok vil�gmegv�lt� mint Potter – suttogta a fi�.

- R�d m�s�rt volt b�szke. Tudod mi�rt? – A sz�ke megr�zta a fej�t. – Tudta, hogy benned van j�, �s menthet� vagy.

- �s mi van ha t�vedett?

- B�r �n… nem ismerlek, de tudom, hogy � sosem t�vedett ilyesmiben – bizonygatta Piton.

- Akkor m�gis mit csin�ljak? Az �letem romokban hever. A csal�domnak annyi, p�nzem sincs, m�g az is k�ts�ges, hogy a Roxfortot be tudom-e fejezni – panaszolta Draco.

- Amennyire tudom, a Roxfortnak is van �szt�nd�j alapja, �s te j� tanul� vagy, teh�t ezzel nem lesz gond. Ami a csal�dodat illeti az ap�ddal nem tudom, hogy egyel�re mit kezdj, de �desany�d mellett ki kell tartanod. Te nem vagy �rva, m�g mindig vannak sz�leid. �reztesd �desany�ddal, hogy r�d sz�m�that…

- M�gis hogyan? Egy ideje m�r nem olyan j� a kapcsolatunk…

- �rj neki rendszeresen, a sz�netben menj haza �s l�togasd meg. �rj neki j� dolgokat… - vont v�llat Piton.

- Aha…

- A p�nzre viszont egy megold�s van, tanulj �s v�llalj munk�t, akkor lesz p�nzed – tan�csolta a sz�k�nek.

- Ez mind sz�p �s j�, de Malfoy vagyok, egy Malfoyt most m�r sehol sem fognak alkalmazni – panaszkodta a fi�.

- A miniszt�riumban lehet, hogy nem, de m�shol igen. Ahhoz, hogy p�nzt keress be kell piszkolnod a kezed, �s ebben az esetben nem a korrupci�ra meg a zsarol�sra vagy lop�sra gondolok. Egyszer�en el kell v�llalnod olyan munk�t, amit rangon alulinak tartasz. Albus biztos seg�t ker�teni valami munk�t, csak meg kell k�rned �t.

- H�t… majd elv�lik, egyel�re iskola van… m�r ha a lenti jelenet miatt m�g nem csapnak ki – h�zta el a sz�j�t Malfoy.

- Nem hiszem, hogy ez miatt kiv�gn�nak. Albus nem tenn� ezt egy di�kj�val se, f�leg ha l�tni fogja rajtad, hogy v�ltoztatni akarsz – b�ztatta a m�sikat Piton.

- M�gis hogy kezdjek neki? – k�rdezte Draco, �m ekkor kiny�lt az ajt� �s egy el�gedett mosoly Albus jelent meg benne.

- Azt hiszem Draco, m�r j� �jon haladsz. A legels� dolog, hogy elhat�rozod magad, nem k�veted ap�d nyomdokait. A t�bbi pedig m�r adni fogja mag�t.

- Azt m�r �vek �ta tudom, hogy nem igaz�n szeretn�m ap�mat k�vetni, de eddig nem volt m�s lehet�s�gem v�ltoztatni – v�laszolta a fi�.

- Most viszont van. Alak�tsd te a sorsod. Kezdetnek tal�n szerezz bar�tokat…

- Vannak bar�taim! – tiltakozott Draco.

- Nem a talpnyal�idra gondolt Albus, hanem igazi bar�tokra. Hidd el, most hogy se p�nzed, se befoly�sod az eddigi bar�taid mind elfordulnak majd t�led – k�z�lte a rideg val�s�got Piton.

- Ha �gy lesz, majd elgondolkodom a dolgon, de egyel�re nem akarok bar�tkozni senkivel – sz�gezte le a fi�.

- Nos, �gy v�lem, hogy a n�zetelt�r�seiteket rendezt�tek, �gy mindketten mehettek az �r�itokra, aprop� Perselus, tal�n nem �rtana Harryvel is elbesz�lgetned. Ms Granger azt mondta, hogy Harry el�gg� maga al� zuhant amiatt, amit Draco mondott neki… - mondta az �reg.

- Sok mindent mondtam Potternek… - �rtetlenkedett a sz�ke mardek�ros.

- Harry az�rt �rzi rosszul mag�t, mert Te azt mondtad neki, hogy � tehet Piton professzor hal�l�r�l – sz�gezte le az igazgat�.

- �…

- � bizony, Perselus, tal�n nem �rtana, ha besz�ln�l vele, �gy v�lem egyed�l te tudod megnyugtatni azon a t�ren, hogy nem ut�lod �t az�rt, ami t�rt�nt. Harry t�lzottan �rz�keny, t�l sok sz�rny�s�g nyomasztja a v�ll�t. A sz�lei hal�la, a keresztapja Sirius is csak p�r h�napja halott, ahogy Perselus is… Most hogy Voldemort halott, f�lek, hogy nem fogja tal�lni a hely�t – gondolkodott hangosan az �reg.

- Sz�val ez nem k�r�s, hanem utas�t�s, ha j�l veszem ki a szavaidb�l – morogta Perselus.

- Nem szeretn�k parancsolgatni neked, fiam. Ap�ddal m�r elk�vettem ezt a hib�t �s megb�ntam. Te teljesen szabad vagy �s azt teszel amit szeretn�l – fejezte be Albus, majd kik�s�rte a fiatalokat. Draco elindult lefel� a klubhelyis�gbe, Perselus pedig elindult f�lfel� a toronyba.

Ek�zben a kast�ly egy eldugott zug�ban Hermione t�relmetlen�l v�rakozott. M�r j� ideje itt volt, de az aki h�vta, m�g mindig nem jelent meg. Reggel, amint f�l�bredt, kapott egy levelet Victort�l. �gy teh�t reggeli ut�n ler�zva Harry�ket, elment a megbesz�lt helyre. Szerette volna tiszt�zni a dolgokat a m�sikkal.

M�r �ppen azon volt, hogy hagyja az eg�szet a b�sba �s ink�bb megkeresi bar�tait, mikor a folyos� v�g�n megjelent Krum.

- Hermione! – sz�lt oda a l�nynak �s arc�n sz�les mosoly ter�lt el. Hermione sz�ve �sszeszorult egy kicsit, de tudta, hogy er�snek kell lennie. A ny�ron nagyon j�l �rezte mag�t a m�sikkal, de most, hogy az ott dolgozik nem akart belebonyol�dni semmilyen kapcsolatba.

- Victor… - k�sz�nt a l�ny is. A fi� meg akarta �lelni �t, de Hermione kiss� elt�volodott. Victor nem �rtette, hogy a m�sik mi�rt h�z�dik el.

- Mi a baj? – k�rdezte. Mi�ta v�ge lett a tus�nak a fi� rengeteget gyakorolt �s most m�r szinte t�k�letesen besz�lte a nyelvet.

- Mi�rt nem mondtad a ny�ron, hogy itt fogsz dolgozni? – k�rdezte Hermione kiss� szemreh�ny�n.

- �n azt hittem… tetszeni fog. Meglepet�s lett volna – taglalta a fi�.

- H�t t�nyleg meglepet�s lett – v�laszolta a l�ny halv�nyan mosolyogva.

- Te nem �r�lsz neki, hogy itt vagyok – d�nny�gte a sr�c.

- De �r�l�k, csak… - s�hajtott f�l a l�ny.

- Mi csak? – �rtetlenkedett a fi�.

- N�zd, Victor, te az egyik tan�rom vagy… - suttogta a l�ny. A m�sik m�r �rtette, hogy mi baja van.

- �, �s Te nem akarod �gy a kapcsolatot, igaz? �n tan�r vagyok, Te di�k… �s f�lsz, hogy botr�ny lesz? – k�rdezte a f�rfi.

- Nem, a botr�nyokhoz hozz�szoktam, �n csak nem akarom, hogy neked vagy nekem el kelljen hagynom az iskol�t. Szeretek itt tanulni - v�laszolta a l�ny.

- �rtem… akkor mi lenne, ha nem randev�zn�nk, �s csak bar�tok lenn�nk. Azt�n amikor elv�gezted az iskol�t �jra randev�zn�nk – aj�nlotta f�l Krum. Hermione elmosolyodott �s b�lintott.

- Ez egy nagyon nagyvonal� aj�nlat – mosolyogta.

- �n nagyvonal� vagyok – vigyorogta a sr�c, majd le�ltek besz�lgetni m�g egy kicsit. Beletelt vagy k�t �r�ba mire Hermione el�ker�lt. Ron arca m�r v�r�s volt a d�ht�l.

- Hol a f�szkes fen�ben m�szk�lt�l? – vonta k�rd�re a l�nyt.

- Csak s�t�ltam – hazudta.

- Vele volt�l mi? – faggat�zott most Perselus, persze �gy tett, mint akit igaz�b�l nem �rdekel a dolog.

- B�r nem sok k�z�t�k van hozz�, de igen. Megbesz�lt�k a dolgokat… - morogta a l�ny.

- Mire jutottatok? – k�v�ncsiskodott Ginny.

- Hogy am�g itt tan�t nem lesz k�zt�nk t�bb, csak bar�ts�g, ut�na pedig… - mes�lte Mione.

- Te komolyan elhiszed ezt a b�d�letes baroms�got? – j�tt a k�rd�s Perselust�l.

- Igen, k�pzeld, elhiszem. Lehet, hogy szerintetek h�lyes�g, de akkor is ebben �llapodtunk meg – mondta s�rt�d�tten a l�ny, majd felszaladta szob�j�ba.

- Azt hiszem megs�rt�d�tt – jegyezte meg Harry ink�bb csak mag�nak. Perselus tudta, hogy besz�lnie k�ne Harryvel, de valahogy nem tudta r�sz�nni mag�t. Nem volt hozz� elegend� b�tors�ga. Ink�bb �gy d�nt�tt, hogy �gy csin�l, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Csakhogy ez egy�ltal�n nem v�lt be.

<<      >>

Hozz�sz�l�sok megjelen�t�se

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.