Kegyetlen fogadtatás

Ahogy az igazgatónő szólásra emelkedett, lassan mindenki elhallgatott. Mikor az utolsó diák is megtalálta a helyét, a boszorkány belekezdett.

- Üdvözlök mindenkit a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola újabb tanévében. Mielőtt elmondanám a főbb tudnivalókat, essünk túl a beosztási ceremónián.

Intett egyet pálcájával, mire az ajtó kinyílt, és Bimba professzor kíséretében megjelentek az elsősök. Nem voltak túl sokan, első ránézésre talán egy tucatnyian. Végül öt elsős került a Griffendélbe, négy a Hugrabugba és kettő-kettő a Mardekárba és a Hollóhátba. Ahogy ezen is túlvoltak, az igazgatónő folytatta a beszédet.

- Üdvözlöm az új diákjainkat, remélem hogy ők is öregbíteni fogják majd a Roxfort jó hírét. Mint már mindannyian tudják a közelmúltban lezajlott csata miatt az épület egyes részeinek újjáépítése még most is tart. Ezekre a helyekre szigorúan tilos a belépés minden diák számára. A házvezető tanáraik majd tájékoztatják önöket, hogy pontosan merre találhatók ezek a helyek. A tanári karban történt változásokról. Hagrid professzor úgy döntött, hogy ideje kicsit megpihennie, így a helyét Charlie Weasley professzor veszi át. – Charlie kissé felemelkedett és biccentett a gyerekek felé. Néhány lány már most kezdte a nyáladzást.

- A bájitaltant Lumpsluck professzor fogja tanítani, amíg nem találunk rá egy megfelelő személyt. Egyben ő lesz a Mardekár házvezetője is. – Az idős mágus is felállt és kedélyesen integetni kezdett.

- A Hugrabug házvezetője továbbra is Bimba professzor maradt, míg a Hollóháté Flitwick professzor – mutatott sorba az igazgatónő.

- Mivel jómagam az igazgató tisztséget töltöm be, így a Griffendél házvezetői pozícióját és a sötét varázslatok tárgy tanítását Sirius Black professzor volt kedves elvállalni egy évre – a férfi elmosolyodott és biccentett a gyerekek felé. Erre Harry füttyentett párat, mire McGalagony rosszallóan pillantott Harryre, mire az inkább elhallgatott.

- A régi szabályok, miszerint diákok nem léphetnek a Tiltott Rengetegbe, illetve az iskola zárolt részlegeibe, még most is érvényben vannak. Ha további kérdéseik vannak, forduljanak házaik prefektusaihoz, valamint házvezető tanárukhoz. Én nem is húznám tovább az időt, mindenkinek jó étvágyat kívánok – mondta, mire az asztalokon megjelent a sok étel. Ron szinte azonnal nyakig merült a csirkecombok között, míg Harry jóízűen falatozott. Ginny is vidáman beszélgetett Hermionéval, de Amy szinte hozzá sem akart nyúlni az ételhez.

- Mi a baj? – fordult oda hozzá Hermione.

- Én csak nem vagyok éhes – suttogta alig hallhatóan.

- Amy, már így is elfúj a szél, enned kell valamit – bosszankodott Ginny, majd személyesen szedett egy kisebb adagot a lánynak és elé tolta. Hermione magában megjegyezte, hogy ezzel a megmozdulással egy újabb Mrs Weasley született. Miután Amy is megvacsorázott, Hermione és a többiek is elindultak a klubhelyiségük felé. Menet közben egyre többen figyelték a lányt, de még senki sem szólt egy árva szót sem. Ennek ellenére tisztán lehetett érezni a levegőben fortyogó indulatokat. Amint beléptek a klubhelyiségbe a lányok elindultak a hálóik felé. Amy menet közben leszakadt Ginnyétől, mivel ő másik szobába lett beosztva. Hermione és Ginny örömmel látták, hogy csak ketten vannak a szobában, így azonnal el is kezdtek kipakolni. Nem sok idő telhetett el, talán csak negyed óra, mikor lentről iszonyatos visítás és veszekedés hangja szűrődött fel hozzájuk.

- Ez meg mi a fene – néztek egymásra, majd azonnal leszaladtak a hang forrásához. Már egy kisebb tömeg ácsorgott a klubhelyiségben, annak közepén, pedig szétszórt és tönkretett ruhadarabok hevertek Középen pedig egy magába roskadt lány ücsörgött a földön, arcát tapogatva, amin még mindig ott éktelenkedett egy vörös tenyér lenyomat.

- Takarodj innen te mardekáros cafka – kiabálta neki az egyik lány, és hozzávágott még néhány könyvet. Az egyik úgy eltalálta szerencsétlent, hogy homlokából vér kezdett el csorogni. Ekkor jelent meg Hermione és szabályosan félrelökte a dobálózó lányt.

- Amy! Amy, jól vagy? - térdelt le elé. A lány nem válaszolt, csak meredten nézett maga elé. Harryék is megérkeztek és döbbenten látták a végkifejletet.

- Itt meg mi a Merlin búbánata folyik?! – kérdezte, de koránt sem a már megszokott kedves hangnemben. Szinte leüvöltötte a körülötte állók fejét.

- Harry… Ez a kis ribanc velünk akar egy szobában lenni! Nem hagyhatod! Ez egy mocskos mardekáros – fintorogta a szőke lány, akit az előbb Hermione fellökött. Harry feje vöröslött a méregtől, pálcájára kulcsolt keze szabályosan remegett a dühtől.

- Senki ne merje még egyszer ribancnak nevezni Amyt, vagy velem gyűlik meg a baja! – kiabálta dühösen. Ekkor nyílt ki a portré ajtó és lépett be Sirius. Döbbenten nézett körbe, majd odasietett Amyhez, és vizsgálni kezdte.

- Mi történt? – kérdezte fojtott hangon Hermionétól.

- Már minden így volt, mire lejöttünk. Nem tudom, hogy ki kezdte, Amy pedig nem válaszol – mondta a lány. Sirius felállt, majd dühös arccal körbenézett.

- Nagyszerű. Gratulálok mindenkinek. Én szerettem volna egy kis üdvözlő összejövetelt tartani maguknak, de ezt most már lőhetik – mondta csevegő hangon.

- De professzor, ez nem a mi hibánk – kezdte az egyik fiú.

- Valóban? Talán én sebesítettem meg Ms Garnert, és én tettem tönkre a holmijait? – kérdezte még mindig nyugodtan.

- Hát… nem uram, de megérdemelte – szólalt meg az egyik lány. Sirius felé fordult és rámosolygott.

- Szóval megérdemelte? Mondja, mégis mit tett, amivel kiérdemelte a haragjukat? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Hát, betolakodott közénk. Ő nem ide való. Egy mocskos mardekáros szuka – felelte fintorogva a szőke lány. Sirius lenézett Amyre, majd vissza a diákokra.

- Hányan vélekednek még így? – kérdezte Sirius, mire legalább tíz kéz emelkedett a magasba. Sirius bólintott és elgondolkozva nézett az egyik földön lévő plüssmackóra, majd lehajolt érte és felvette.

- Maguk szerint ez micsoda? – mutatta körbe.

- Hát egy játék medve – mondta az egyik fiú.

- És ebből mire következtetnek? – kérdezte Sirius.

- Nem tudjuk… Mire kéne? – kérdezte bizonytalanul a szőke lány.

- Talán, hogy akit maguk bántanak egy ártatlan mugli származású lány, akiben nagy szerencsétlenségére annyi bizonyítási vágy volt, hogy a süveg a Mardekárba osztotta be. Következő kérdés. Mit tudunk a mardekárosakról?

- Ők mind szemetek, vérmániások, halálfalók, sötét mágusok, egyszerűen gonoszak – sorolták többen.

- Ez érdekes… Ezek szerint, minden mardekáros egy aljas, alattomos kígyó, akit csak a hatalom érdekel, és mindenen és mindenkin átgázolnak, csakhogy elérjék a céljukat és akár embertársaikat is képesek megalázni és megkínozni? – kérdezte.

- Igen! – jött az egybehangzó vélemény.

- Nos, ezek szerint maguk mind mardekárosak – jelentette ki Sirius, majd arca elkomorult.

- Hogy? Mi nem! – tiltakoztak.

- Miért? Tagadják, hogy aljas módon bántalmazták és megaláztak egy emberi lényt? Ráadásul, akit ennyire szidnak nem más, mint egy mugli származású boszorkány. Kapnak egy percet, hogy a bűnösök elém álljanak. Mindenki, aki bántotta, akik megütötték, és akik tönkretették a holmiját ide állnak elém most! – üvöltötte Sirius. Mindenki összerezzent, ők nem akarták felbosszantani a férfit. Csak tudatni akarták a lánnyal, hogy hol is a helye. Sirius türelmetlenül várta, hogy megmozduljanak, de nem történt semmi.

- Még van fél percük, ha azután sem állnak elém a bűnösök, akkor kollektív büntetést fog kapni az egész Griffendél – jelentette ki. Kis mocorgás támadt, de senki sem lépett elő.

- Még maguk vallják, hogy griffendélesek? Hogy bátrak, hűek és igazságosak? Hogy megvédik a gyengébbet, és kiállnak a jó mellett? Soha életemben nem voltam még ennyire csalódott, mint most. Én szégyenkezem maguk miatt. Ha ennyit jelent manapság griffendélesnek lenni, akkor inkább leszek mardekáros – erre a kijelentésre többen felhördültek.

- Na de uram – nyögött föl az egyik fiú.

- Tévednek. Nem minden mardekáros gonosz. Gondoljanak bele, hogy az elhunyt igazgatójuk is egy mardekáros volt, de nélküle Voldemort még mindig hatalmon lenne. Hány társuk életét mentette meg? Tudják mi lett volna magukkal, ha ő nem vigyáz a griffendélesekre? Valószínűleg a Griffendélben most csak a diákok fele lenne életben! Tehát gondolkozzanak el rajta, hogy jelen helyzetben ki a mardekáros. Egy ártatlan lány, akinek csak annyi a bűne, hogy egy másik ház tanulója volt, és most kérte az áthelyezését, vagy azok, akik már évek óta ebbe a házba tartoznak, de a gőgösségüktől nem látják a fától az erdőt – mondta ridegen. Többen lehajtották a fejüket.

- Utolsó felszólítás, kik bántották? – kérdezte még egyszer, mire nagy nehezen előre léptek néhányan. Köztük volt Amy négy szobatársa, és még két fiú is.

- Látom, legalább ennyi méltóság maradt magukban. Egy havi büntetőmunka Friccs úrral. Ha neki nincs szüksége segítségre, - amit erősen kétlek - , akkor mennek Weasley professzorhoz istállót takarítani. Továbbá, mindenki bocsánatot kér Ms Garnertől a megaláztatásokért! Mindemellett kifizetik a tönkretett holmijait, a szüleiknek pedig részletes panaszlevelet fogok küldeni a viselkedésükkel kapcsolatban. Megértették? – kérdezte.

- Igen, uram – mondták kórusban.

- Nagyszerű. Még valami, ha bárkinek bármikor ismét kedve támad gúnyolódni, vagy bántani Ms Garnert, akkor biztosítom számára az egész féléves elfoglaltságot, beleértve a roxmortsi hétvégéket is. És ez mindenkire értendő – mondta, mire többen felsóhajtottak. Amy nagy nehezen felállt, de térdei még mindig reszkettek.

- Ms Garner, menjen föl a gyengélkedőre és nézesse meg magát Madam Pomfreyjel. Mr Potter, kérem kísérje el. Ms Granger, maga és Ms Weasley pedig szedjék össze Ms Garner megmaradt holmiját s vigyék a szobájukba. Úgy vélem, hogy a kisasszony ezek után nem aludna szívesen ugyan abban a szobában.

- Úgy lesz, uram – mondta Ginny és már el is kezdte összeszedni a földön heverő dolgokat. Harry odalépett Amyhez és karon fogta, majd elkezdte kivezetni a helyiségből. A lány még mindig nem szólt semmit, csak csöndesen lépkedett mellette. Sirius szomorúan nézett utána.

- Mr Black, mi nagyon sajnáljuk – kezdett bele az egyik lány.

- Ne tőlem kérjenek bocsánatot, hanem attól a szegény lánytól, aki vette a bátorságot, és visszajött egy olyan iskolába, ahol megkínozták. Ő sokkal inkább griffendéles, mint maguk együttvéve. Most pedig indíts fel a szobájukba – sziszegte Sirius. A diákok lassan eloldalogtak, és már nem olyan vidáman zajlott a kipakolás, mint amilyen még az elején volt. Sirius és Ron is leguggoltak, hogy összeszedjék a holmikat.

- Micsoda egy fúriák, még a könyvét is széttépték – dünnyögte Ron.

- Azt nem fogják zsebre tenni, amit tőlem kapnak – sziszegte Ginny.

- Ms Weasley, ne avatkozzon bele fölöslegesen – figyelmeztette Sirius.

- De fura ez a magázódás – vigyorodott el Hermione.

- Igaza van Ms Granger, de én a professzoruk vagyok, így tehát ez a megfelelő viselkedésforma. Most pedig menjünk és átbűvölöm az ágyát is – mondta Sirius, majd elindultak fölfelé. A lányok szobájába érve még több holmit találtak szétszórva. Sirius vetett a bent lévőkre egy csúnya pillantást, majd egy pálcaintéssel átküldte a holmikat Ginnyék szobájába, és ő is tovább sietett. Odabent Hermione már javában hajtogatta össze az épségben maradt ruhadarabokat.

- Készítsenek egy listát azokról a dolgokról, amiket tönkretettek, és amiket pótolni kell. Holnap délután elintézem a beszerzésüket – mondta Sirius.

- Rendben, tanár úr – mosolyodott el Hermione. Sirius is megejtett egy kósza vigyort, de gyorsan rendezte vonásait, és szigorú képpel elindult, hogy megnézze Amyt a gyengélkedőn.

A lány még mindig nem szólalt meg, bár a javasasszony kitartóan faggatózott. Még az sem hatotta meg, amikor a boszorkány hangosan elkáromkodta magát, majd vöröslő fejjel kért bocsánatot. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy megint megtették. Ismét megütötték, és bár nem volt olyan szörnyű, mint a múltkor, de mégis rossz volt. Pedig azt hitte talán nyugta lesz. Talán a szüleinek volt igaza és hiba volt ide visszajönnie. Ahogy ezen elmélkedett, megérkezett Sirius is.

- Hogy van a beteg? – kérdezte Sirius.

- Mr Black, már az első munkanapján ilyesmi történik? Komoly aggályaim vannak a dologgal szemben – bosszankodott a nő.

- Higgye el, Madam Pomfrey, nekem is. A bűnösök megkapták a büntetésüket, többé senki nem mer majd egyetlen ujjal sem hozzányúlni a kisasszonyhoz, vagy akár csak egy szóval is bántani. Na de hogy van Ms Garner? – kérdezte.

- Fizikailag már nincs baja, de lelkileg megviselte az eset. Szerintem az lesz a legjobb, ha éjszakára itt marad. Szegény drágám, azóta sem szólt egy szót sem – suttogta a boszorkány. Sirius odasétált a lányhoz, és leült az ágya szélére, majd odaadta neki a plüssmackót. Amy pislogott párat, majd magához szorította az immár megjavított kabalát.

- Most már megnyugodhatsz, minden rendben lesz. Nem mernek többé bántani – bizonygatta Sirius, de a lány csak egy pillanatig nézett rá, majd inkább befeküdt a takaró alá. A férfi fáradtan felsóhajtott, nem éppen így tervezte ezt az estét. Végül Harry kíséretében elhagyták a gyengélkedőt. Sirius már egyedül volt, amikor az egyik folyosón szabályosan összeütközött Charlie-val.

- Á, heló! – köszönt rá.

- Szia, Charlie – sóhajtott fel Sirius.

- Ez nem valami jókedvű szia volt – állapította meg.

- Ne is mondd! Már az első este nekiestek szerencsétlen Amynek. Mire odaértem pofonvágták és vérzett a feje is, a holmiját meg tönkretették – panaszolta.

- Remélem megbüntetted őket?

- Meg, hozzád is megy majd néhány büntetőmunkára. Ne sajnáld őket – kérdte a férfi.

- Nem fogom. Amúgy a leányzó most merre van?

- A gyengélkedőn, de nem szól egy szót sem. Amúgy is eléggé labilis volt amiatt, ami vele történt, de most… remélem, hogy holnapra összeszedi magát – sóhajtott fel Black.

- Már te vagy a második, aki valamit eltitkol a lányról. Mégis mi történt vele?

- Az ő dolga… - hárított Sirius.

- Aha, McGalagony is ezzel jött. Na, én megyek, még ki kell pakolnom. Szia – köszönt el Charlie, majd elsietett a szobájába. Mivel a csata során Hagrid kunyhója is megsemmisült, így kénytelen volt ő is odabent lakni. Persze szívesebben lett volna az állatok mellett, de még egy hónapot várnia kellett, amíg odáig eljut az építő brigád. Nem volt túl sok holmija, pár perc alatt végzett is a kipakolással. Nem igazán tudta, hogy mihez kezdhetne, elvégre még csak kilenc óra volt. Végül úgy döntött, sétál egyet. Maga sem tudta volna megmondani, hogy miért éppen arra megy, de mire föleszmélt, már a gyengélkedőnél járt. Tétován lépett be, és azonnal a javasasszonnyal találta szemben magát.

- Ó, Madam Pomfey, hogy van? – kérdezte udvariasan.

- Ne is mondja, már az első este dolgoznom kell, szörnyű. Na de maga mit keres itt? Csak nem megsérült? – kérdezte aggodalmasan.

- Nem, dehogy. Csak hallottam, hogy a kedvenc diákom máris itt kötött ki – mondta mosolyogva, de direkt elég hangosan, hogy a lány is hallhassa.

- A kedvenc diákja? Na és mire ez a nagy kitüntetés? – lepődött meg a nő.

- A kisasszony meggyőződésem szerint legalább olyan varázslény bolond, mint én magam. Nekünk pedig össze kell tartanunk a bajban – mondta, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve előbűvölt, egy zöld színű, plüss sárkányt és felmutatta.

- Csak pár perc, aztán pihennie kell – mondta a boszorkány, majd visszatért az irodájába. Charlie mosolyogva sétált oda az ágyhoz. Amy meglepetten pislogott rá, még fel sem fogta, hogy ki áll előtte.

- Hallottam, hogy már most bajba keveredett – jegyezte meg a férfi. Amy kissé lehajtotta a fejét.

- Gondoltam jól jön egy kis társaság, ezért hoztam valamit – mondta, majd a lány ölébe tette a plüss sárkányt. Amy hirtelen elmosolyodott, majd felemelte a kabalát és nézegetni kezdte.

- Walesy zöld – mondta csöndesen, mire a javasasszony döbbenten kukkantott ki az irodájából, és mosolyogva állapította meg, hogy a professzor hatásosabb gyógymódot talált nála.

- Nagyszerű, ezek szerint tényleg ennyire ismeri őket. Van néhány könyvem, amit szívesen kölcsön adok, ha gondolja – ajánlotta fel a férfi.

- Tényleg? Megnézhetem őket? Milyenek? – faggatózott izgatottan a lány.

- Hú, egy kisebb könyvtáram van. Van benne sárkányokról szóló, és egyéb varázslényekről. Nagyjából száz könyvre tehető a gyűjteményem – tűnődött el.

- De jó – mosolyodott el.

- Viszont hallottam, hogy nem voltak valami kedvesek önnel a többiek. Mi történt? – faggatózott a férfi.

- Mardekáros voltam – vont vállat.

- Ó, ennyi? És ezért magának estek? Hát azt hiszem, már tudom, kik fogják kitakarítani az istállót. Tudja, van egy beteg unikornis, aki ráadásul vemhes is. Ha ráér, akkor szívesen megmutatom – ajánlotta fel.

- Tényleg?

- Persze. Viszont most mennem kell, önnek pedig nem ártana pihenni. Ne felejtse el, az lényegtelen, hogy ki melyik házba való, csak az számít, hogy mi van idebent – mutatott a szívére a férfi.

- Én, köszönöm – mosolyodott el Amy.

- Szívesen, na de alvás, mielőtt Madam Pomfrey ránk szólna. Jó éjt – köszönt el a férfi, majd kisétált a teremből. Amy boldogan ölelte magához a sárkányt és a macit, már egyáltalán nem volt olyan kilátástalan számára az egész. Úgy vélte, hogy ha másért nem is, de a professzoráért megéri ez a sok szenvedés.

Másnap reggel Hermione már korán felébredt. Amúgy sem aludt valami sokat, tekintve, hogy még ki kellett pakolniuk Amy helyett is. Még hét óra sem volt, amikor már indult, hogy meglátogassa a lányt a gyengélkedőn, mikor kinyílt a szoba ajtaja és belépett Amy.

- Szia! Hát te? – lepődött meg Hermione.

- Mi? Amy! Szia! – pattant ki az ágyból Ginny is.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva a lány, majd letelepedett ágyára és körbenézett.

- Hogy vagy? – kérdezte a legidősebb.

- Jól… azt hiszem.

- Na de mégis mi történt? Harry azt mesélte, hogy meg sem akartál mukkanni, még Siriusnak sem – értetlenkedett Hermione. Közben Amy szépen letette a kezében szorongatott két plüssállatot.

- Nem is tudtam, hogy ennyi játékod van – lepődött meg Ginny.

- Nem is… vagyis a sárkányt tegnap kaptam – mondta kissé elpirulva. Ginny kaján vigyorral a képén telepedett le mellé, majd kezdet el nézegetni az ajándékot.

- Hüm, ez hasonlít arra, amit egyszer én is kaptam… a bátyámtól. Csak nem Charlie adta neked? – kérdezte vigyorogva. Amy hevesen bólogatni kezdett, és arca már szinte lángolt. Hermione csak elmosolyodott.

- Úgy látom, te tényleg rajongsz Charlie-ért – állapította meg Ginny.

- Ő olyan fantasztikus! Ahogy ért az állatokhoz és szereti őket és ráadásul kedves is – áradozott a lány.

- Az szép, de ugye nem zúgsz bele egy tanárodba? – kérdezte komoly képpel Hermione. A másik kettő döbbenten nézett rá.

- Mi? Nem! Dehogy! Különben se foglalkozna egy olyannal, mint én – húzta el a száját Amy.

- Ez hülyeség, a bátyám semmivel nem foglalkozik igazán, ezt értsd úgy, hogy nem igazán érdekli a külső, sem a pénz, sem pedig az elvárások – sorolta Ginny.

- Na jó, azt hiszem felejtsük el ezt a témát. Ginny menj öltözni, én addig felvázolom a helyzetet Amynek – utasította Hermione barátnőjét.

- Igenis, anya – öltött nyelvet felé a lány, majd törölközőjével elvonult a fürdőbe.

- Nos, tegnap összeszedtük a holmijaidat, felírtuk, hogy mit tettek tönkre és ebből mit tudtunk megcsinálni. Sajnos a varázsvilágban vásárolt cuccaiddal nem mentünk semmire. Ebbe bele tartozik az egyenruhád, blúz, szoknya, talár, illetve néhány tankönyved. Siri… vagyis Black professzor délután beszerzi neked, ami tönkre ment, és a többiek meg kifizetik. Addig pedig adunk neked egy szoknyát és egy blúzt, hogy mégse vétsünk a szabályok ellen – mutatta föl a két ruhadarabot.

- Én, köszönöm – mosolyodott el a lány.

- Ó, és egy másik dolog. Nem leszel egyedül az órákon. Nem tudom, mennyire ismered Dennis Creeveyt?

- Ő, volt közös óránk – válaszolta a lány.

- Nos. Dennis csak most reggel érkezett meg, és nem a vonattal jött – kezdett bele.

- De miért?

- Mert a szülei nem akarták visszaengedni őt. Tudod a bátyja Colin meghalt csata közben. Dennisnek különösen nehéz volt a dolog, mert magát hibáztatta. A szülei nem akarták visszaengedni, de végül meggyőzte őket, bár nem tudom, hogy hogyan. Dennis azt mondta tartozik ennyivel a bátyjának, hogy nem hagyja itt azt a világot, amiért az életét áldozta. Szóval ő hallotta, hogy mit csináltak veled a többiek, és azt üzeni, hogy ne félj, mert ő majd megvéd az órákon. Reggeli után majd elkísér mindenhova – mondta mosolyogva. Amy hálásan mosolygott.

- Köszönöm, így már nem olyan ijesztő az egész.

- Ha bántanak, csak szólj és Siri… A professzor majd elintézi.

- Nyugodtan hívd Siriusnak. Neked biztos nehéz professzorozni, elvégre olyan jóban vagytok – somolyogta Amy. Hermionénak gyanús volt ez a hangsúly, ezért rá is kérdezett.

- Hogy mi?

- Hát tudod, ott a házban pont olyanok voltatok, mint egy pár. Úgy értem, mint egy házaspár. Egy anya és egy apa, férj és feleség, házigazda és háziasszony… - sorolta. Hermione nem tudta, hogy nevessen vagy megbotránkozzon a dolgon. Végül igyekezett komolyan válaszolni.

- Ezt már most verd ki a fejedből – utasította a másikat. Közben Ginny is elkészült, így végre elindulhattak megreggelizni. A Griffendél asztalánál néhányan szúrós szemmel méregették Amyt, de mikor találkoztak Hermione szikrákat szóró tekintetével, inkább meghunyászkodva elfordultak. Pár percre rá érkezett meg Harry és Ron, valamint Dennis is.

- Szia aranyom, hogy vagy? – kérdezte Harry Amytől. A lány elmosolyodott a megszólításon.

- Jól, köszi, de akkor is jól leszek, ha nem szólítasz aranyomnak – mondta pimaszul.

- Ó, bocsi – kacsintott rá Harry, mire kuncogni kezdett. Dennis eddig szótlanul méregette a másikat, majd mikor tekintetük találkozott, hirtelen elmosolyodott.

- Szia – köszönt rá a lányra.

- Szia – biccentett felé Amy. Nem igazán tudta, hogy mire számítson a másiktól. Bár az is igaz volt, hogy a fiú sohasem bántotta őt a közös óráik alkalmával, és ráadásul felajánlotta a segítségét, de akkor is voltak fenntartásai.

A tanári asztalnál is élénken folyt az eszmecsere. McGalagony éppen kioktatta Siriust, amiért már az első este botrány volt a Griffendél toronyban.

- Tudom, de elrendeztem – próbálta meg rövidre zárni a veszekedést, kevés sikerrel.

- Mr Black, úgy vélem, hogy komolyabban kellene vennie a dolgát. Elvégre maga most nem csak egy tanár, hanem a Griffendél ház feje is.

- Tisztában vagyok vele, igazgatónő, és minden tőlem telhetőt megteszek. Nem mellesleg én tegnap óta vagyok a ház feje, de ön már évek óta tanította azokat a diákokat, akik olyan aljas módon megtámadták az egyik társukat. Ne vegye sértésnek, de nem kéne egy olyan dologért engem hibáztatnia, amihez kevesebb közöm van mint magának – vágott vissza Sirius. Minerva döbbenten meredt rá, és még visszaszólni is elfelejtett. Sirius kihasználva a lehetőséget azonnal kereket oldott. Menet közben megállt a Griffendél asztalánál.

- Ms Garner, örömmel látom, hogy már jobban van. Sikerült összeírniuk a tönkrement tulajdonának darabjait? – kérdezte sürgetően. Hermione már nyúlt is a táskájába és átadta a férfinak.

- Mindent összeírtunk – mondta biztosítékként.

- Nagyszerű. A délután folyamán beszerzem őket, a költségeket pedig elosztom a diáktársai között. További szép napot – köszönt el és már ott sem volt.

- Nem volt egy kicsit merev? – bukott ki Harryből.

- Nem lehet másmilyen! Ő a tanárunk – mondta Ginny. Nem is nagyon foglalkoztak már ezzel, csak szépen befejezték a reggelit és már mentek is az első órájukra.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.