Újra a Roxfortban

Hermione egyik döbbenetből a másikba esett. Egyszerűen nem tudta elhinni, amit a másik mond neki. Persze az izgatta a legkevésbé, hogy mi történhetne. Vagyis ez nem teljesen volt igaz. Nagyon is izgatta, de ezt a világért sem vallotta volna be. Egyszerűen sokkolta a hír, és ugyanakkor mélységes elégedettséget érzett magában. Furcsa volt, elvégre sohasem volt az a beképzelt magamutogató típus, de ez kifejezetten tetszett neki.

- Szó… szóval, te nőként nézel rám? – kérdezett rá. Sirius beletúrt hajába és próbált kikászálódni a slamasztikából.

- Te elsődlegesen Hermione vagy, Harry barátja, az én barátom, egy olyan barátom, aki a húgom lehetne, vagy inkább a lányom… Nézd, akárhogy is nézzük, ez nem helyes. Nem lenne helyes. Én megértem, hogy bízol bennem, és megtisztelő, tényleg nagyon örülök neki, de azért van egy bizonyos határ, amit nem szeretnék átlépni. Éppen ezért…

- Éppen ezért ne jöjjek a közeledbe még egyszer, ugye? – kérdezte kissé csalódottan a lány. Sirius felsóhajtott.

- Nem. Én nem ezt mondtam. Hermione, ha szükséged van rám, akár itt vagy a Roxfortban, csak szólj. Hozzám bármikor jöhetsz tanácsért, vagy ha beszélgetni akarsz. Viszont mellőzd ezeket a ruhákat légy szíves. Nekem sem egyszerű ez a helyzet, és te nem könnyíted meg nekem. Ó, és még valami. A Roxfortban már nem alhatsz nálam. A tanárod leszek, és te pedig a diákom – fejezte be határozottan. Hermione bólintott egyet, jelezve megértette a dolgot.

- Öm, akkor bocsánatot kérek. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha… Ha én most visszamegyek a szobámba - pattant fel és indult el az ajtó felé. Sirius nem ezt akarta, nem akarta megbántani a másikat.

- Hermione, várj! – szólt utána, mire a lány megdermedt.

- Semmi baj Sirius, igazad van. Eléggé idiótán viselkedtem. Elvégre nem lóghatok örökké rajtad. És nyugi, nem haragszom vagy ilyesmi – mosolygott rá a boszorkány. Sirius próbált hinni neki, de valahogy nem tudott.

- Ha rémálmod lenne, tudod merre találsz – bíztatta végül.

- Tudom, és köszi – felelte, majd sarkon fordult és kisietett a szobából. A meleg ellenére a szoba hirtelen fagyossá vált a lány nélkül. Mintha minden megdermedt volna körülötte. A falak, a bútorok, és legfőképpen az ágy. Mennyire másként mutatott, amikor a pimasz kis boszorkány rajta feküdt. Már most hiányzott neki, de tudta, hogy ezt jobb lesz megtartani magának. Pokolian magányos éjszaka elé nézett.

Hermione néhány napig elkerülte éjszakánként. Bár Sirius titkon reménykedett benne, hogy Hermione egyszer csak beállít hozzá, valahogy ez mégsem történt meg. Utolsó előtti éjszaka volt, mielőtt visszatértek volna a Roxfortba. Hajnal háromfelé járt az idő, mikor Sirius ajtaján halkan kopogtattak. A férfi elsőre alig hallotta, majd gyorsan felpattant és szabályosan feltépte azt. Hermione állt előtte, hosszú ujjas pizsamában és nadrágban, ráadásul úgy tűnt nem aludt valami jól.

- Minden rendben?

- Alhatok nálad? – kérdezett vissza a lány.

- Rémálom? – faggatózott a férfi, miközben beengedte a lányt. Hermione bólintott, majd bemászott az ágyba. Sirius nem firtatta tovább csak elhelyezkedett ő is a lány mellett.

- Szép álmokat, Hermione – köszönt el tőle.

- Köszönöm Sirius – suttogta a lány, és szinte azon nyomban el is aludt. Reggel minden a legnagyobb rendben volt. Hermione a saját térfelén aludt, és Sirius is megmaradt a maga oldalán. Bár igaz, ami igaz, a férfi gondoskodott róla, miután a lány elaludt, hogy ne is tudjon a közelébe menni. Térelválasztó bűbájt küldött az ágyra, hogy mindkettőjüket távol tartsa a másiktól. Úgy tűnt, működött és ez is elég volt hozzá, hogy a lány nyugodtan tudjon aludni.

Az utolsó nap már javában pakolással telt. Hermione szabályosan ugráltatta a fiúkat, mivel nem akart késve megérkezni a vonathoz az esetleges reggeli pakolás miatt. Így már estére készen álltak csomagjaik. Hermionénak ismét rémálma volt, kivételesen azonban Siriust még ébren találta.

- Szia, átjöhetek? – kérdezte. A férfi bólintott és már emelte is a takaróját. Hermione letörten sétált oda hozzá és bújt be mellé az ágyba.

- Megint ugyan az? – kérdezte a férfi.

- Igen. Olyan borzalmas…

- Miért nem szedsz be valamilyen altatót rá? – értetlenkedett a férfi.

- Mert nem lehet… Fáradt vagyok, nem baj, ha alszom?- kérdezte. Sirius beleegyezőn bólintott, és eloltotta a fényt. Ismét egy nyugodt éjszaka elé néztek, és Hermione ekkor még nem is sejtette, hogy mennyire hiányozni fog neki ez a nyugalom.

Reggel – annak ellenére, hogy már össze voltak pakolva – még mindig feje tetején állt az egész ház. Harry egyik pillanatban a zoknijait kereste, másikban már a tankönyveit. Hermione igyekezett előkeríteni az elkószált tárgyakat. Sirius eközben szabályosan bezárkózott a fürdőbe és nem is akart onnan kijönni.

- Sirius Black, ha nem tolod ki a hátsód tíz percen belül, akkor nélküled fogunk elindulni – fenyegetőzött Hermione.

- Jól van már, csak pár perc – szólt ki a férfi, mire Hermione bosszankodva lesietett a földszintre. Gyorsan végigellenőrizte még egyszer csomagjaikat, majd türelmetlenül kiáltott ismét az emelet felé. Csakhogy a várva várt válasz nem onnan jött, hanem a nappaliból.

- Már itt vagyok – hallotta meg Sirius hangját. Már indult, hogy jól letolja a férfit, de a látványtól földbe gyökerezett a lába. Sirius mintha teljesen megváltozott volna. Haja rövidebb és rendezettebb lett, szakálla egy része eltűnt, és olyan ruhák voltak rajta, amiket Hermione eddig csak muglikon látott.

- Azta… - nyögte ki döbbenten.

- Szóval nem túl vészes? – kérdezte Sirius és lenyelte a kezében tartott ital maradékát. Közben Harry is megjelent és hasonlóan Hermionéhoz csak ámulni tudott.

- Te szentséges Merlin. Tíz évet simán letagadhatnál – vigyorogta a srác.

- Kösz. Nem akarok beképzeltnek tűnni, de én magam is így gondoltam – mosolyodott el.

- Talán indulni kéne – pedzegette Hermione. Sirius felállt és odasétált hozzájuk. Mindenki összezsugorította a saját csomagjait, és hoppanálva érkeztek meg a King’s Cross melletti kis sikátorba. Sietősre fogták, nem akartak túl sokáig fedezék nélkül maradni. Az utca elején már ott várta őket Remus, aki füttyentve nézett végig barátján.

- Ejha Tapi, ha így mész oda, minden diáklány szívét összetöröd – gúnyolódott.

- Remus, tehetsz egy szívességet és kiny… - kezdett bele, de Hermione torokköszörülése belefojtotta a szót.

- Ne most civódjatok, indulni kell. Amúgy drága uracskám, te csak ne féltékenykedj – dünnyögte Dora. Lassan elindultak az állomás felé. Mikor a falon átértek, már látták is Ront és Ginnyt, amint Luna társaságában rájuk várnak. Ott volt még Mr és Mrs Weasley, valamint még néhány Rendtag.

- Nagyszerű, ha mindenki itt van, akkor szálljatok föl a vonatra – sürgette őket a vörös hajú asszony.

- Ti csak szálljatok föl, nekem még meg kell várnom Amyt – jelentette ki Hermione. A fiúk lefoglaltak egy kupét, míg Ginny még elköszönt szüleitől. Hermionénak sem kellett sokáig várakoznia, pár perccel később meg is látta a lányt és gyorsan odaintette őket magához.

- Szia, üdvözlöm önöket – köszönt Hermione.

- Mi is téged, Hermione. Nos, kislányom, biztos vissza akarsz menni? – kérdezte Amy édesapja kissé aggodalmasan.

- Biztos – bólintott rá a lány.

- Rendben, akkor vigyázz magadra kislányom. Ha bármi baj van, azonnal írj és gyere haza. Tudod, hogy nem kötelező visszamenned – bizonygatta édesanyja.

- Tudom, de ezt akarom. Rendben leszek – jelentette ki a lány, és megölelte szüleit.

- Vigyázni fogok rá – mondta Hermione, majd felszálltak a vonatra. Amint az ajtó becsukódott mögöttük a vonat hangosat füttyentett és lassan elindult. A szülők lentről integettek, míg a diákok a vonat ablakain kihajolva búcsúzkodtak tőlük. Ahogy elhagyták a peront, Amy és Hermione megkeresték a kupéjukat.

- Szia, Amy – köszöntötte a lányt Ginny és Harry egyszerre. Ron felvont szemöldökkel nézett a lányra.

- Heló, te ki vagy? – kérdezte. Amy kissé zavarba jött, de igyekezett összeszedni magát.

- Amanda Garner vagyok, de hívjatok csak Amynek – suttogta alig hallhatóan.

- Ti ismeritek? – hajolt oda húgához.

- Igen, egy barátunk – mondta a lány, majd bátorítón rámosolygott Amyre.

- Szia, én Luna vagyok, de mindenki Lükének hív – nyújtott kezet a szőke lány. Amy sietősen elfogadta, majd helyet foglalt mellette.

- Szerintem nem is vagy Lüke, nem tudom miért hívnak így – mondta alig hallhatóan.

- Hát, ha nekik jól esik – vont vállat a lány, majd elővett egy könyvet, ami tele volt mindenféle „képzeletbeli” vagyis ismeretlen állatfajjal.

- De érdekes, ez nekem is megvan!

- Komolyan? – döbbent meg mindenki. Amy kissé elpirult, nem számított rá, hogy ennyien meglepődnek ezen.

- Igen. Nagyon szeretem az állatokat, akár varázslények, akár sima állatok – mondta a lány.

- Ezek nem léteznek – akadékoskodott Ron.

- Honnan tudod? Lehet, hogy még nem fedezték fel őket. Nincs bizonyítva a létezésük, de attól még ott lehetnek – akadékoskodott a lány.

- De ez csak mese. Azok nem igaziak, csak kitalálták őket – bosszankodott Ron.

- Miért akarod rátukmálni másra a véleményed, Ron? – kérdezett rá Luna.

- Mert ez a normális – tárta szét a karját.

- Ron, attól, hogy még nem bizonyították a létezésüket, lehet, hogy néhány igenis létezik. A thesztrálokról sem tudtunk, amíg utána nem olvastunk, és rá nem jöttünk, hogy igenis vannak – dünnyögte Ginny.

- De akkor is.

- Olyan nehezedre esik elfogadni, hogy van olyan dolog, amiről te nem tudsz? Olyasmi, amiről még csak nem is hallottál? Pontosan e miatt a viselkedés miatt gúnyoltak téged a Mardekárban, mert nem tudsz elvonatkoztatni – bosszankodott a lány. Ron hirtelen felpattant.

- A Mardekárban? Ezek szerint te is egy kis mardekáros kígyó vagy? Hermione, hogy engedhettél egy ilyet közénk? – kérdezte felháborodva.

- Ron, ha nem hagyod abba, kizavarlak a kupéból – sziszegte Ginny.

- De ez egy mardekáros. Egy velejéig gonosz kis vipera. Ezeket csakis az aranyvér érdekli, meg a világuralom – kiabálta. Amy könnyes szemmel, de felállt, keze ökölbe szorult és úgy nézett Ronra.

- Semmit se tudsz rólam, de máris ítélkezel. Csak közlöm, hogy mugli származású vagyok. Tudod milyen volt mardekárosnak lenni? Hogy mindig engem piszkált és bántott mindenki? Fogalmad sincs, mert neked ott voltak a barátaid, ott volt a családod, mert te aranyvérű vagy, és még ha véráruló voltál is, akkor is jobb vagy egy fokkal a sárvérűnél – kiabálta elkeseredetten a fiú szemébe. Csak most tűnt föl mindenkinek, hogy a lány alig egy fejjel alacsonyabb Ronnál, de testalkata olyan törékeny volt, hogy Harry már attól félt ennyi is megárthat neki. Ron döbbenten meredt rá, nem tudta mit mondjon. Erre nem számított.

- Amy tavaly elmenekült Piton segítségével az iskolából. Most pedig visszajött, de megbeszéltük az igazgatónővel, hogy házat válthat. Ötödéves lesz és griffendéles – mesélte Hermione.

- Griffednéles?! – kiáltott föl ismét Ron.

- Igen, de jelen pillanatban ő sokkal inkább griffendélesen viselkedik, mint Te, Ron – jegyezte meg Luna komoly képpel, amitől a fiú majdnem szívbajt kapott.

- Azt hiszem sétálnod kéne egy kicsit, haver – tanácsolta Harry, majd szabályosan kilökte barátját az ajtón. Ron bosszúsan indult el egy másik kocsi felé.

Már félúton jártak, amikor Ron ismét megjelent. Azonban ügyet sem vetett a lányra, sőt senki másra. Csak bambán, szinte sokkosan meredt maga elé. Harry egy idő után megelégelte, és faggatózni kezdet.

- Ron, mi bajod van? – A fiú, mint aki álomból ébredt, döbbenten fordult felé.

- Új LLG tanárunk lesz – jelentette be.

- Új tanár? Kicsoda? Mesélj már! – sürgette Ginny. A fiú azonban semmit sem tudott kinyögni, mert a következő pillanatban a kupé ajtaja kinyílt és egy vidám, csillogó tekintetű fiatal férfi állt velük szemben.

- Heló gyerekek, minden rendben? – kérdezte mosolyogva, mire Ginny hirtelen felpattant és a nyakába vetette magát. Amy értetlenül nézte a jelenetet, majd miután Hermione és Harry is köszöntötték az illetőt. Ginny látva, hogy Amy értetlenül néz rájuk, és eléggé zavarban van, gyorsan megszólalt.

- Amy, ő itt a bátyám, Charlie. Bátyó, ő itt Amanda Garner – mutatta.

- Üdvözlöm kisasszony. Charlie Weasley vagyok, az új Legendás Lények Gondozása professzor – biccentett a lány felé. Amy döbbenten nézett rá.

- Úgy érted, az a Charlie Weasley, aki megmentette a Norvég tarajos sárkányokat a kihalástól, az új fióka megőrző programmal? És az a Charlie Weasley, akinek sikerült befognia és tanulmányoznia egy fekete unikornist? – kerekedett ki a lány szeme. Charlie zavarában megvakarta a fejét, majd bólintott.

- Igen, ez mind én voltam – bökte ki. Ron gonoszan elvigyorodott látva a lány csillogó tekintetét.

- Ajaj, azt hiszem megvan az első számú rajongód – mondta a fiú, mire Amy a füle tövéig elvörösödött. Charlie küldött egy dühös pillantást öccsére, majd úgy vélte, talán ideje éreztetnie hatalmát.

- Mr Weasley, ha nem fogja vissza magát, akkor kénytelen leszek büntetőmunkára küldeni – kezdett bele. Ron, mint akit leforráztak, úgy nézett testvérére. Hermione persze azonnal nevetni kezdett, és őt csakhamar követték a többiek. Végül Charlie visszament a tanároknak fenntartott kocsiba.

Ahogy a vonat egyre közelebb ért Roxmorts állomásához, mindenkin úrrá lett valami furcsa nosztalgia. Hermione hiába bámulta a nyitott könyvet, már tizedszerre olvasta ugyan azt a mondatot. Harry Ginny kezét szorongatta és kábán bámult kifelé az ablakon. Ron próbált még aludni egy kicsit, ami nem igazán jött be, mivel Luna baglya állandóan vijjogott mellette. Luna elmélázva lapozgatta a Hírverőt, néha felpillantott és körbenézett a többieken, majd újra visszamélyedt az újságba. Amy volt az egyetlen, akinek gyomra görcsbe szorult minden egyes méternél.

Mikor a vonat csikorogva megállt, Harryék igyekeztek minél gyorsabban leszállni. Amy szorosan követte őket, a világért sem maradt volna le tőlük. Végül Harry és Ron leszakadtak tőlük, mert találkoztak néhány ismerőssel, így a lányok egyedül folytatták az utat. Út közben többen megbámulták őket, és mikor a nagyterem elé értek szabályosan belefutottak néhány mardekárosba, akik azonnal kiszúrták maguknak Amyt.

- Nicsak! Csak nem a sárvérű Garner, a Mardekár szégyene? – kérdezte az egyik hatodéves fiú.

- Amy, ne is figyelj rájuk – suttogta Hermione.

- Mi ez a gönc rajtad? Úgy áll, mintha a kutya szájából húzták volna ki – gúnyolódott egy lány.

- Hé, halálfaló ivadékok, milyen volt a családi nyaralás? Ó, bocsi elfelejtettem, hogy mind Azkabanban rohadnak – vette fel a kesztyűt Ginny. Hirtelen megjelent még néhány hetedéves mardekáros is, és már készen álltak, hogy ha kell, összecsapnak.

- Te csak fogd be véráruló – sziszegte egy hetedéves lány. Ginny megjátszott ijedtséggel emelte kezét a szájához.

- Ó Merlinre, brühühü, most mi lesz? Vérárulónak hívott… - gúnyolódott.

- Hé, fejezzétek be! Nem hiányzik egy újabb balhé – hallották meg az egyik mardekáros fiú hangját. Hermionénak nem volt ismerős a srác, de szinte azonnal választ is kapott rá.

- Látjátok, Nottnak legalább van egy kis sütnivalója. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit pattogtok. Nemhogy örülnétek neki, hogy visszaengedtek titeket az iskolába – sziszegte Ginny. Csakhogy őt meg Luna állította le.

- Ginny, elég lesz, ezzel csak magadat alacsonyítod le. Éhezem… - fordult a többiek felé jelezve, hogy talán menni kéne. Nott is vette a lapot, kicsit biccentett Luna felé, mire Hermione felvont szemöldökkel meredt rá.

- Ez meg mi volt? – fordult oda azonnal.

- Mi? Csak éhes vagyok – vágott ártatlan képet a lány.

- Engem nem versz át. Mi volt ez a figyelmeztetés a srác felé? – faggatózott tovább Hermione.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz, de még mindig éhezem – mondta mosolyogva a szőke lány, majd elindult befelé. Hermione és Ginny felvont szemöldökkel néztek egymásra. Végül ők is beléptek a terembe és kerestek néhány szabad helyet. Pár perc múlva Harryék is megérkeztek, persze a nekik kijáró hangorkán közepette. Ron szabályosan élvezte a felhajtást. Harry viszont egyáltalán nem örült a rá csimpaszkodó lányoknak. Ginny tekintete szabályosan lángolt a dühtől. Végül a vörös hajú lány felállt és fennhangon megszólalt.

- Ugye még mindenki emlékszik a Rémdenevér rontásomra? – kérdezte, mire többen meghunyászkodva hátrébb léptek. – Mi lenne, ha hagynátok Harrynek és a bátyámnak egy kis levegőt – kérte őket, mire a lányok vonakodva ugyan, de odébbálltak. Persze Ron vágyakozva nézett utánuk. Eközben Amy Hermione takarásában igyekezett láthatatlanná válni. Régen is utálta, ha megbámulják, de most ráadásul félt is tőle. Hermione bátorítón vállára tette a kezét, és halványan rámosolygott. Tudta, hogy kis barátnője sokkal rosszabb helyzetben van, mivel a mardekárosak túlnyomó többsége tudott az esetről.

Eközben a tanári asztalnál is lassan helyet foglaltak a professzorok. Sirius élénken beszélgetett Charlie-val. Örült neki, hogy a másik ott lesz, így legalább nem fog begolyózni az év során.

- Úgy látom, az öcséd nagyon élvezi a rivaldafényt – jegyezte meg a lányok felé biccentve.

- Ne is mondd, otthon már mindenkit kiakasztott. Jóformán hetente váltogatta a barátnőit. Nem is értem az egészet. Elvégre oda volt Hermionéért – rázta meg a fejét. Sirius ekkor tekintetével megkereste a lányt, és látta, hogy az miként bátorítja a mellette ülő lányt. Akaratlanul is elmosolyodott, de ugyanakkor aggódott is. Félt, hogy mi lesz, ha Hermionénak megint rémálmai lesznek.

- Black professzor, hallotta amit mondtam? – kérdezett rá újra McGalagony professzor.

- Hogy? Ó, sajnálom, csak elgondolkoztam – vágta rá. Minerva felvont szemöldökkel nézte a férfit, majd figyelmének tárgyát.

- Rendben lesz a kislány – mondta a nő.

- Tudom, hogy ostobaság, de én mégis aggódom Hermione miatt – bukott ki Siriusból.

- Ms Granger miatt? Én azt hittem Ms Graham miatt olyan feszült – jegyezte meg a nő.

- Hogy? Mi? Ja nem! Ott vannak neki Harryék, megvédik. Nem lesz baja. Most még bizonytalan, de rendben lesz. Kedves kislány – bizonygatta Sirius.

- És mi van Hermionéval? – faggatózott tovább a nő, de Charlie félbeszakította.

- Mi a gond a lánnyal? – kérdezte kíváncsian.

- Ms Graham mardekáros volt, és mugli származású. Az előző évben Piton professzor menekítette ki őt az iskolából hamis papírokkal. Ms Granger meggyőzte őt, hogy jöjjön vissza az iskolába, én pedig a Griffendélbe osztottam be – magyarázta az igazgatónő.

- Ó, már értem! Találkoztam vele Harryék kupéjában. Aranyos lány, úgy tűnt érdeklik a varázslények. Még azt is tudta, hogy eddig miket vittem véghez – mesélte nagy átéléssel a férfi.

- Vagy csak a tanár úr két szép szeméért van oda – gúnyolódott Sirius, mire Charlie nem túl durván vállba verte.

- Hiszen ő még csak kislány – legyintett végül. Minerva ezt hallva majdnem felnevetett.

- Mr Weasley, csak tájékoztatásul közlöm, hogy a maga által kislánynak nevezett ifjú hölgy pár héten belül betölti a tizenhatot – kuncogta. Charlie pislogva meredt rá.

- Komolyan? Én nem néztem volna többnek tizennégynél… Mondjuk igaz, hogy elég magas, viszont olyan vékony, hogy majdnem elfújja a szél – jegyezte meg Charlie.

- Igen, de sok szörnyűségen ment keresztül, így érthető az állapota – bólogatott Minerva.

- Na és miken? – faggatózott volna tovább a Weasley fiú, de a nő leintette.

- Az magánügy. Ha a kisasszony beavatja önt, akkor tudni fogja. Én nem vagyok rá feljogosítva – tárta szét karját, majd lassan felemelkedett, hogy elkezdjék a vacsorát.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.