|
Bulizni jó
Perselus és James még egymásra sem mertek ránézni, mióta kijöttek a mellékhelyiségből. Vöröslő fejjel sétáltak vissza a lányokhoz, ahol Hermione és Lily igyekezett minél ártatlanabb arcot vágni.
- Sokáig elvoltatok – jegyezte meg Lily egy kaján mosoly kíséretében.
- Igen, volt egy kis… problémánk – morogta James.
- És sikerült megoldani? – kérdezte szempilláit rebegtetve a lány. Perselus megunta a másik piszkálódást és eldöntötte, hogy nem hagyja magát.
- Szerinted van még merevedésünk, vagy nem? Mivel nem látod, evidens, hogy kezünkbe vettük a problémát, szó szerint – dohogta.
Lily nem bírta ki és elkezdett röhögni, amitől a fiúk még bosszúsabbak lettek.
- Jól van, eleget égettetek minket, elég lesz – mondta James.
- Bocs, csak elképzeltem, amint a wc-be… - kuncogta Lily.
- Aha, szóval már rólam képzelődsz? – kapott az alkalmon James.
- Tévedés, rólatok… - mutatott Perselus felé. A fiúk felsóhajtottak. Ennél égőbb dolog még tényleg nem történt velük.
- Ugyan már James, ne szégyenkezz, legközelebb inkább vidd magaddal Lilyt. Biztos örömmel segít megoldani a problémádat – somolyogta Hermione.
James kikerekedett szemekkel nézett az egyre vörösebb lányra, aki hirtelen elkapta a tekintetét róla.
- Pazar, már csak ez hiányzott – mordult föl Perselus.
- Mi a baj? Féltékeny vagy, mert neked nincs, aki segítsen? – kérdezett rá James.
Perselus összevont szemöldökkel nézte a Lily James kettőst.
- Ne szekáljátok már… Perselus, ha legközelebb segítség kell, csak szólj és… kezembe veszem… vagy éppen megoldom, ahogy tudom a kis problémádat – duruzsolta a lány, miközben direkt közelebb hajolt a másikhoz. Piton nagyot nyelt.
- Most csak szívózol velem – nyögött föl.
Hermione nem bírta tovább és elkezdett nevetni. Perselus kissé csalódottan mosolyodott el. Már kezdte azt hinni, hogy talán lehet közte és a lány közt valami. Ezután tovább sétáltak és bejárták az egész állatkertet.
Már öt óra felé járt az idő, mikor kiléptek a kapun.
- Tudjátok mihez lenne kedvem? – fordult feléjük Lily.
- Mihez?
- Elmenni egy szórakozóhelyre – mosolyogta a vörös hajú lány.
- Azt felejtsd el. Mugli helyre nem engednek be ennyi idősen – sóhajtott föl Hermione.
- És mi van a Saltaréval? – szólt közbe James.
- Saltare? – értetlenkedett Hermione.
- Az egy szórakozóhely az Albszol úton. Oda beengednek, ha betöltötted a tizenötöt – válaszolta Perselus.
- Akkor menjünk oda, de… szóljunk a többieknek is. Jöjjenek ők is – lelkendezett Lily.
- Hát Sirius tuti benne van, ő ma amúgy is oda akart menni Remusszal.
- Jó, akkor én meggyőzöm Susannt, Lily szólj majd Alice-nek, ő meg Franknek, és én még szólok valakinek… - sorolta Hermione.
- Kinek? – lepődött meg a két fiú.
- Adam már úgy is említette, hogy elmehetnénk esetleg velük bulizni, de eddig hárítottunk. Most viszont itt a lehetőség – mosolygott Hermione.
- Adam, az meg ki? – értetlenkedett James.
- Adam, Mathew és Carlisle szintén varázslók. A Beauxbatonsba járnak, és most lesznek hetedévesek. Carisle részt vesz a cserediák programban és fél évig itt fog tanulni nálunk. Az anyukája beteg és a közelében akar lenni – magyarázta Hermione.
- Oké, és a másik kettő?
- Matt majd New Yorkba fog menni tanulni, gyógyító lesz belőle. Adam pedig divatfotós lesz – magyarázta Hermione.
- Aha, szóval divatmajom a gyerek – vigyorogta James.
- Ne szekáld őt. Olyan cuki – biggyesztette le a száját Hermione.
- És a cukit értsd szó szerint. A gyerek tuti olyan meleg, mint a kandalló télen – horkantott föl Piton.
- Vigyázz drága, a gúnyolódásod erősen csöpög a féltékenységtől – figyelmeztette Lily.
- Féltékeny? Én?! Ugyan már… – legyintett.
- Na jó, akkor azt ajánlom, hogy menjünk. Mivel ott a buli már nyolckor elkezdődik, és még össze kell szedni a többieket. Apropó. Úgy készüljetek, hogy utána hozzánk megyünk – jelentette be James.
- Hozzátok? – nyögött föl Lily.
- Igen, mivel ott a buli többnyire éjfélkor kipurcan. Apámék elmentek a hétvégére, szabad a kúria. Nem sok vizet zavarunk, és mindenkinek van hely. Lehet ordíttatni a zenét, meg minden – magyarázta Potter.
- Rendben. Ott leszünk – vágta rá Perselus, ezzel mindenkit meglepve.
Végül a lányok hazamentek és nekiláttak a készülődésnek. Hermionénak húsz percébe telt mire meggyőzte Susannt, hogy menjen velük. Közben már el is küldött egy levelet Adamnak. A fiú válaszában az állt, hogy csak ketten mennek Carlisle-al, mivel Matt éppen rokonlátogattóban van. Hermione ennek is nagyon örült.
- Hermione, mit vegyek föl? – aggodalmaskodott Lily. A lány sem állt jobban ruha ügyileg, ahogy a hamarosan megjelenő Susan sem festett éppen bulihoz illőn. Mázlijukra Alice megmentette a helyzetet. Édesanyja mindenkinek küldött két-két ruhát a kivételes alkalomra.
Lily azonnal kiválasztott magának egy fehéret, ami cseresznye mintás volt, a hozzá illő vörös magas sarkú cipővel. Alice megmaradt a szokásos fekete összeállításnál, míg Susann egy kicsit többet takaró, de így is eléggé merész fehér ruhával lett gazdagabb. Hermione vacillált, hogy melyik ruhát vegye föl, míg végül a rózsaszín mellett döntött.
- Merlinre, mint valami pláza cica! – nézett végig magán.
- Ne rinyálj, ez az este a bulizásról szól, és hogy kilépjünk a komfort zónánkból – torkollta le Lily.
- Mert te aztán nagyon kiléptél – nézett végig rajta Hermione.
- Igenis kiléptem. Tudod, hogy az összes ruhám térd alá ér. Ebből meg majdnem kivan a fenekem – sopánkodott.
- Na, ha mindenki készen van, akkor indulhatunk – siettette őket Alice. Ahogy ezt kimondta betoppant Petunia és megbotránkozva nézett végig rajtuk.
- Te jóságos ég! Mint valami utcalányok! Hogy mutatkozhattok ilyesmiben? – kérdezte.
- Csak közlöm, édesanyám divattervező, ezek az ő ruhái, és egyenesen egy divatbemutatóról jöttek. – Petunia pislogott párat. Valóban, mintha Lily ruháját látta volna az egyik műsorban.
- Akkor se mehetsz így el – jelentette ki.
- Már pedig elmegyek, és csak holnap délelőtt fogok hazajönni.
- Kint éjszakázol? – hüledezett a lány.
- Mind elmegyünk az unokabátyámékhoz – mondta Susan.
- Na de mi lesz, ha történik valami? Anyáék engem fognak leszidni. El fogom mondani nekik az egészet – sziszegte a lány.
- Tuni. Ha elmondod én is elmondom, hogy Vernon minden éjszaka itt aludt nálad. – Lily ezzel megnyerte a csatát.
Petunia olyan irigykedve nézte a lányok ruháit, míg végül Alice megsajnálta. Fölvett egy királykék minit és a lány kezébe nyomta.
- Nem tudom, hogy miért utálod a mágiát, de a te dolgod. Viszont az jó, ha van egy testvéred. Nekem sajnos nincs, pedig én nagyon örülnék neki. Ezt neked adom. Remélem, hogy egy kicsit kiengesztelődsz vele – mondta.
Petunia kikerekedett szemekkel nézte a ruhát. Lily csak elmosolyodott és átkarolta nővére vállát.
- Szerintem vedd föl ma este, Vernon totál meg fog vadulni, ha meglát benne – kacsintott rá. Tuni elvörösödött, majd bólintott egy aprót. Magában eldöntötte, hogy talán mégsem kéne annyira szemétnek lenni testvérével, és irigykednie rá. Elvégre mindene megvan, ami neki.
- Menjetek, de vigyázzatok rá. Tényleg kapok, ha baja lesz.
- Ne aggódj, ezer szemünk lesz rajta – ígérte meg Alice, majd elhagyták a házat.
Kénytelenek voltak A Kóbor Grimmbusszal utazni, de a sofőr volt olyan kedves és megvárta míg leülnek.
- Hová kishölgyek? Látom buliba mennek – jegyezte meg a kalauz.
- Igen, a Saltaréba megyünk – válaszolta Alice.
- Ó, akkor talán összefutnak az unokaöcsémmel. Ott dolgozik, mint csapos. Robert a neve. Kérjenek tőle egy cseresznye koktélt, istenien csinálja – nevette a férfi.
- Úgy lesz, köszönjük – bólintott rá Hermione.
Hamarosan meg is érkeztek, majd leszálltak. Ahogy megfordultak, meglátták a szórakozóhelyről kiszűrődő fényeket, a sok boszorkányt és varázslót. Tétován indultak el, mivel mindenki alaposan megbámulta őket.
- Talán kissé kiöltöztünk – suttogta Susan.
- Nem! Ez egy tökéletes ruha, egy tökéletes lányon egy tökéletes bulihoz, és egy tökéletes pasihoz – vigyorogta Alice.
Susan értetlenül nézett barátnőire, majd meghallotta azt a bizonyos hangot.
- Kisasszony, kegyed elragadó, mint mindig – bókolt neki a fiú.
Susan a füle tövéig elpirult, majd kissé nehézkesen fordult a fiú felé.
- Carlisle, te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten.
- Hermione intézte el. Adammal jöttem – mutatott hátra a fiúra, aki már a sorban állt és bőszen integetett nekik.
Hermione gyorsan odaszaladt hozzá és adott neki két puszit.
- Szia, köszönöm, hogy elhoztad.
- Nincs mit. Tudod kissé fárasztó mindig azt hallgatni, hogy mennyire szeretné látni már Susant, most legalább láthatja eleget – vigyorodott el a srác.
Közben már a többiek is odaértek melléjük. Adam átkarolta Hermione és Lily derekát, míg Alice és Susan belekarolt Carlisle-ba. Már vidáman nevetgéltek, mikor megérkeztek Jamesék.
- Ki az a surmó, aki a barátnőmet taperolja? - kérdezte bosszankodva.
Perselus azonnal odapillantott.
- Ne aggódj, az ott Adam a kandalló – gúnyolódott. James nem tűnt túl meggyőzöttnek. Sirius kikerekedett szemekkel méregette a lányokat.
- Azt a rohadt életbe, az ott Hermione? És… Susan. Merlinre, ha nem lenne a rokonom… de végül is csak távoli. Azt szabad, nem? – kérdezte Jameshez fordulva.
- Esélyed sincs, felejtsd el – kólintotta fejbe James.
Frank közben már elkezdett integetni és Alice vidáman táncikált oda hozzá, hogy egy gyors csók után magával húzza őt.
- Srácok, ők itt Adam és Carlisle. Fiúk, ő itt James, Lily barátja, Remus és Perselus, Franket már ismeritek és végül Sirius – mutatott körbe Alice. A srácok kezet ráztak, és míg Black Hermionéra csorgatta a nyálát, addig Hermione élénken konzultált Adammal.
- Mit is mondott Alice, ki ez a srác? – kérdezte Sirius felé bökve.
- Ó, úgy látom jók az érzékeid. Megfűzhető… - kacsintott a fiúra.
Adam kissé ijedten fordult felé.
- Ezt hogy érted?
- Nem vagyok vak, sem pedig hülye. Lehet, hogy szereted a lányokat, de a fiúkat jobban. Van stílusérzéked, helyes vagy, jól öltözködsz és kedves vagy. Egy tökéletes meleg srác, ha engem kérdezel – suttogta Hermione pár milliméterre a fülétől.
- A fenébe, máskor több időbe telik mire kiderül. Na, de térjünk csak vissza arra a csődörre. Mit tudsz róla? – faggatózott.
- A suli szexuálisan aktív lányainak közel hetven százalékát már megdöntötte, és úgy tudom, hogy az a néhány meleg srác, akik a Roxfortba járnak, már mind megvolt neki – hajolt oda Lily.
- Hüm, kezd érdekes lenni… - nézett végig leplezetlenül Siriuson, mire a két lány kuncogni kezdett.
Black odafordult és kissé zavarba jött a mustráló tekintettől és a féloldalas vigyortól.
- Gyerünk tigris, cserkészd be – bíztatta Hermione.
- Meglesz az is, de előbb bulizzunk! – kiáltott föl Adam, majd két kezét föltéve lépett be az épület ajtaján.
- Merlinre, ez már most kész van – kacagta Alice.
- Előre is elnézést kérek, de Adam, hogy úgy mondjam egy nagy parti állat. Szétbulizza magát, szétissza magát és még valamit csinál, amit a hölgyek miatt inkább nem mondok ki – taglalta Carlisle.
Ezt meghallva Adam visszalépett.
- Szétbulizom magam, szétiszom az agyam és szétkefélek valakit – vigyorogta, majd beszaladt.
Carlisle már a fejét fogta, mire a többiek nevetésben törtek ki.
- Hé, egész szimpatikus a gyerek. Hasonló az életszemlélete, mint nekem. Várj meg! – kiáltott utána Sirius és otthagyta a többieket.
- Szerintetek mikor jön rá, hogy Adam meleg? – bukott ki a kérdés Carlisle-ból.
- A srác meleg? – lepődött meg Remus.
- Az, és a tigris Siriust nézte ki ma esti prédájának – karmolt a levegőbe Hermione, majd Pitonra kacsintott. A srác alig bírta visszafogni magát.
- Szerintem Sirius csak akkor fogja észrevenni, ha Adam már hátulról puhítja – dünnyögte Frank, mire Alice finoman belecsípett az oldalába. Ezt ismételt nevetés követte és ők is beléptek.
A helyiség már tele volt fiatalokkal, akik mind táncoltak. Lily azonnal a parkettre húzta Jamest, Alice pedig táncra perdült Frankkel. Susan és Hermione is elindultak, őket pedig Remus, Carlisle és Perselus is követte. Piton ugyan eléggé régen táncolt már, de kezdett egészen belejönni. Hermione szent céljául tűzte ki, hogy se Perselus, se Remus ne érezzék mellőzve magukat. Így a lány szépen odatáncolt Remus elé és nekidőlt, míg Pitont maga elé húzta, így a két srác közrefogta a lányt.
Sirius ezt meglátva már ment volna oda, hogy félrelöki Pitont és ő maga áll be a helyére, de megérezte, hogy valaki belemarkol a hátsójába. Meglepetten fordult hátra és vette észre, hogy Adam keze még mindig hátsófelén van és őt simogatja. Nagyot nyelt, nem éppen ilyen támadásra számított.
- Te mit művelsz? – kérdezte riadtan.
- Ugyan már, ne játszd itt az ártatlant. Hermione úgy sem lesz a tiéd, Susanról meg tegyél le, mert Carlsile úgy sem fogja hagyni magát lerázni. Ha ma dugni akarsz, akkor csakis én jöhetek szóba – vigyorgott rá, majd odahajol és végignyalta Sirius fülét.
Black testében csak úgy száguldani kezdett a vér. Engedett a másik akaratosságának és elvonultak egy hátsó zugba, hogy helyet foglaljanak.
Remus egy idő után kezdett elfáradni. Lassan közeledett a holdtölte, ami erősen éreztette magát az, így csakhamar megkereste Siriusékat, és helyet foglalt náluk. Perselus és Hermione végre kettesben maradtak és a lánynak sem kellett már visszafognia magát. Most szabadjára engedhette ösztöneit és úgy simult a másikhoz, mintha nélküle meghalna. A magas sarkúnak hála most majdnem olyan magas volt, mint a fiú, és így a feneke egy vonalba került Piton ágyékával. Minden egyes apró mozdulatával, mellyel a fiúhoz préselte magát, egy-egy apró nyögést csalt ki a másikból.
Perselus két kezét a lány csípőjére tette, majd óvatosan végigsimított vele Hermione combján, és vissza. A lány megborzongott, és fejét kissé hátravetette a fiú vállára. Tudta, ha ezt így folytatja, akkor nem csak Sirius lesz, akit ma kegyetlenül megdugnak, de ő is beáll a sorba. Érezte a Pitonból áradó szexuális feszültséget, hogy csak egy utolsó szikra kell neki, és akár ott helyben nekiesik mindenki előtt, ő pedig vígan hagyja magát kielégíteni. Utolsó lélekerejével lassan elszakította magát a másiktól és ellépett tőle. Perselus mintha álomból ébredt volna, nézett utána.
Hermione hátrafordult és elmosolyodott.
- Elfáradtam, megyek, leülök Remusékhoz – mondta, majd otthagyta a másikat.
Perselus nadrágja irdatlanul szűknek bizonyult, már megint ugyan abba a helyzetbe került, mint délután. Átkozta magában a lányt, amiért újra ilyen helyzetbe hozta. Bosszúsan utána trappolt és leült mellé. Ekkor már Siriusékon kívül Susan is ott volt Carlisle-al.
- Lilyék? – érdeklődött Remus.
- Táncolnak – mutatott a táncparkett felé Adam, miközben a keze eközben már javában taperolta Sirius combját, és egyre dudorodó nadrágjának vonalát simogatta az asztal alatt. Black kínjában már az alsó ajkába harapott, nehogy hangot adjon élvezetének.
- Hé Black, ott egy csomó lány, és elég jól néznek ki. Nem akarod őket becserkészni? – jegyezte meg Piton gonoszul.
- Nem – nyögte Sirius, majd homlokát az asztallapra fektette, hogy elrejtse egyre vörösödő arcát.
Siriusnak és Adamnak nem volt több esélye kettesben maradni, azonban ez nem zavarta Adamet. Bőszen ostromolta Siriust az asztal alatt.
Úgy egy órával később, mikor már eléggé kiürült a hely és Lilyék is helyet foglaltak, a távozás mellett döntöttek.
- Szerintem lépjünk le. Otthon van elég innivaló, zenéből sem lesz hiány és táncolni is lehet – ajánlotta fel James.
Nem is teketóriáztak sokáig, összeszedték cuccaikat és már indultak is. Sirius kissé esetlenül kötötte derekára pulóverét, hogy legalább ne legyen annyira feltűnő merevedése.
- Nyugalom, már nem sokáig lesz ilyen problémád – suttogta a fülébe Adam, mire az felnyögött.
Ismét jött a Kóbor Grimmbusz, és a zötykölődés. Beletelt néhány percbe, mire elérték az úti céljukat. Ahogy leszálltak általános döbbenet lett úrrá a lányokon.
- Nem mondom, szép kis ház – nyögött föl Hermione.
Lily szájtátva nézte a gyönyörű épületet, míg Susan csak elindult a kapu felé, elvégre ő félig otthon volt.
- Üdvözlök mindenkit a Potter kúriában, fáradjatok beljebb – invitálta be vendégeit James.
Alice is hasonló döbbenettel méregette az óriási oszlopokat. Ahogy beléptek a házba, megjelent előttük egy bordó egyenruhás házimanó.
- James úrfi vendégeket hozott? – döbbent meg a manó.
- Igen, de nyugodj meg, rendesek leszünk – ígérte meg a fiú.
- Az úrfi múltkor is ezt mondta, és Sirius úrfival megitták a gazda összes drága italát – sápítozott a manó.
- De most tényleg rendesek leszünk. Nyugodtan menj pihenni – nyugtatgatta.
A manó még kétkedve végignézett a jövevényeken, majd engedelmeskedve eltűnt. James végigvezette vendégeit a házon, mígnem elérték a lakrészét.
- Üdv a birodalmamban – nyitotta ki az ajtót. Itt megint elismétlődött a szájtátós, megdöbbenéses sorozat, amit növelt a tudat, hogy a helyiség nem csak egy nappaliból áll.
- Balra van két közepes szoba, az egyik Siriusé, a másik pedig Remusé. Jobbra van egy kisebb az Peter szobája, a nagy háló meg az enyém. Mindegyik hálóhoz tartozik egy fürdő, persze mérettől függően – magyarázta a fiú.
- Ez egy komplett lakás – hüledezett Hermione.
- Azért nem egészen, konyha az nincs – nevette el magát James.
- Ez akkor is oltári! – fordult körbe Alice.
- Valóban csodás a helyiség, és az egész ház. A miénk ehhez képest csak egy hétvégi nyaraló – ismerte el Carlisle.
- Nem minden a nagy ház, igaz James? – szúrta oda Susan.
- Persze. Nos, akkor mindenki érezze jól magát. Italok és némi rágcsálnivaló az asztalon, zenét mindjárt indítok. A hálószoba felosztást a következő módon gondoltam. Az én szobámat átadom a lányoknak…
- Állj! James, ha nem nagy kérés, akkor szeretnék egy kicsit Frakkel lenni. Tudod, az édesanyja folyton a nyomunkban van. Mióta eljöttünk Roxfortból nem is tudtunk összebújni – állította le Alice.
- Öhm… Akkor azt hiszem tiétek Peter szobája – mutatott a szoba irányába, mire Frank és Alice már el is tűntek.
James azért utánuk szólt.
- Minden esetre nem én akarok az oka lenni, ha anyád kitagad Frank, mert idő előtt ajándékozod meg egy unokával!
- Nyugi, nem lesz gond – szólt vissza Frank.
- Szóval, az én szobámban elférnek a lányok, Siriushoz is befér valaki és Remus szobájában is elfér legalább három ember.
- Én megyek Siriushoz – vigyorodott el Adam.
Sirius csak felnyögött, bele sem mert gondolni, hogy milyen éjszakája lesz.
- Akkor Carlisle és én megyünk Remushoz aludni – döntötte el véglegesen James.
- A szobák hangszigeteltek? – kérdezett rá egy kaján vigyorral Adam.
- Igen – nyögte Sirius. A következő pillanatban pedig már Adam vonszolta is a háló felé. Sirius egy segélykérő pillantást küldött James felé, de az már el volt foglalva Lilyvel. Végül eltűntek az ajtó mögött.
Remus bambán bámult maga elé, és az ottmaradt barátait figyelgette.
- Remus, mi a baj? – kérdezett rá Hermione.
- Csak úgy érzem, hogy szar az életem – fakadt ki.
James a háta mögött mutatta, hogy kissé többet ivott a kelleténél.
- Már miért lenne rossz? Hiszen egy helyes pasi vagy, ráadásul nem a tapló fajtából – mondta a lány, majd átült a fiú foteljének karfájára és simogatni kezdte Remus haját.
A fiú önkénytelenül is oldalra döntötte a fejét, ezzel megcélozva Hermione mellkasát.
- Ja, csak senkinek se kellek – bosszankodott.
Ekkor már Lily is odaült a másik oldalára, és végigsimított karján.
- Remus, most egy nagy ostobaságot mondtál, ugye tudod? – kérdezte a vörös hajú lány, majd adott egy puszit barátja arcára.
- Köszi, jó barátok vagytok, de például nálatok se lenne esélyem – sóhajtott fel.
- Remus, nem azért nem hajtunk rád, mert vérfarkas vagy, ha erre akarsz kilyukadni – szólalt meg Susan, mire Carlisle felkapta a fejét.
- Vérfarkas vagy? – bukott ki belőle.
- Na tessék, most már ő is utálni fog! – siránkozott Remus.
- Dehogy foglak! Van egy jó ismerősöm. Egy kislány, most volt elsőéves az iskolában. Őt is megmarta egy vérfarkas. Szegénykém annyira elesett volt, és mivel az enyém lett az egyik legjobb RBF vizsgaeredmény, így választhattam mentoráltat, és ő lett az. Nagyon kedves kislány, de ő is sokat szenved – hümmögött.
- Már dolgozom egy ellenszeren, amitől nem vadulnak meg a vérfarkasok. Ha gondolod, megemlítheted a kislánynak, és ha a szülei is beleegyeznek, részt vehet a kutatásomban – jelentette ki Perselus.
- Komolyan? Ez nagyszerű! – lelkendezett a fiú.
- Tehát Remus, én személy szerint jobban szeretem a feketéket – biccentette fejét James felé Lily.
- Én meg a barátomnak tartalak – mondta Hermione.
- Én pedig szeretlek, és ezt te is tudod. Sokszor segítettél nekem, és én is neked. Ezért vagy te a legjobb barátom… - mosolyodott el Susan.
Remus kissé elmosolyodott, majd erőt vett magán és felállt.
- Jól van, hagylak titeket szórakozni. Amúgy is hulla vagyok. Carlisle, James nyugodtan gyertek majd be aludni, úgy alszom, mint a bunda. Nem fogok felébredni – mondta, majd elsétált a szobája felé.
- Azért én sajnálom szegényt. Sok lány van, aki szívesen járna vele, de ha megtudják, hogy vérfarkas, akkor nem állnak vele szóba – sóhajtott fel Lily.
- Hidd el, lesz olyan lány, aki szeretni fogja, a vérfarkasságával együtt, és Remus hiába próbálja majd lerázni magáról. Mert biztos, hogy megpróbálja majd… de nem fog neki sikerülni. Én hiszek abban, hogy mindenkinek kijár a boldogság – mondta Hermione, majd egy futó pillantást váltott Perselusszal. Ahogy tekintetük találkozott, látott valamit a másik szemében. Talán a reményt látta felvillanni, és neki ez éppen elég is volt. Eldöntötte, igenis harcolni fog a másikért, hogy az övé lehessen.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia!
Nagyon tetszett, kíváncsi vagyok, hogy kinek miként alakult az éjszakája, ill. hogy mit tervez Hermione Perselus meghódítására. Várom a folytatást.
Hát, hogy kivel mi történik az éjszaka folyamán az majd kiderül a következő fejezetből :D Sirius ellenesek kezdjenek izgulni :D