|
A viszontlátás ereje
Alexei nem úszta meg annyival, amit apjától, Gideontól és Pitontól kapott. Otthon Ginny, bár nem tolerálta, ha megütnek egy gyereket, amint a fiú belépett a házba kapott egy anyai pofont a nőtől. Ginny kirohanása mindenkit annyira meglepett, hogy megszólalni sem tudtak. Az általános döbbenet sokkolta a jelenlevőket. Lex is kikerekedett szemekkel nézett rá. A nő sírt és nagyon dühösnek tűnt, de a pofon után azonnal átölelte a fiút, és jó erősen megszorongatta.
- Soha többé ne csinálj ilyet velem. Szeretlek, te is a kisfiam vagy… - szipogta elérzékenyülve a nő.
- Sajnálom – kért bocsánatot a fiú. Ginny egy halvány mosoly keretében adott neki egy puszit, majd beljebb invitálta a többieket.
- Gyertek be – azzal mindenki helyet foglalt a nappaliban. Sirius tétován ment oda a bátyjához.
- Én árultalak el… Bocsánat – motyogta a kicsi. Lex elhúzta a szája szélét és összeborzolta a fiúcska haját.
- Nem haragszom, jól tetted.
Sirius átölelte bátyját és bemászott a fiú ölébe. Lily nem volt ennyire engedékeny. Tudta, hogy min kellett Lexnek átmennie, de a felelőtlenséget mindig is utálta.
- Én még haragszom rád – mondta, mikor Alexei rápillantott.
- Tudom, és igazad van… hülyeséget csináltam – morogta a fiú.
- A hülyeség nem eléggé kifejező arra, amit ma tettél – vetette oda Piton. Részben az ő felelőssége is volt a fiú, és a szívbaj jött rá mikor Harry értesítette, hogy Alexei megszökött. A beállt csendet a kanapénak támasztott festményről jövő hang zavarta meg.
- Piton, ne beszélj így a fiúval! – torkolta le James. Lily volt az első aki reagált, lenyúlt a festményért és döbbenten nézte a képet.
- Hát ez meg? – kérdezte apját.
- Teljesen úgy nézel ki, mint Lily – döbbent meg James.
- Én Lily vagyok – szögezte le a lány.
- Én is… - mosolygott rá az asszony. Ginny tátott szájjal nézte a képet.
- Harry… ők a Te… - kezdett bele.
- Igen, ők a szüleim… Alexei találta meg őket a régi házban – mesélte el gyorsan. Odasétált lányához és a képet föltette a kandalló tetejére. Így már Lily és James is tisztán láthatták, hogy kik vannak a helyiségben.
- Sziasztok – köszönt Mrs. Potter mosolyogva mindenkinek.
- Hello – köszöntek a jelen lévők. Nem igazán tudták, hogy mit kezdjenek a festményen lévőkkel.
- Na jó… akkor bemutatom, hogy ki kicsoda – kezdte Harry. – Ő a feleségem, Ginny, Alexeit már ismeritek, ő ott a lányunk Lily és a kis Sirius. A fiú, aki fenéken billentette Alexeit Gideon Nott, Lily barátja. Perselust gondolom ismeritek… - ezt főleg apjának címezte. – A mögötte lévő fiú pedig Anthony, a fia – fejezte be.
- Ó milyen meglepő… semmi hasonlóság nincs köztetek… biztos, hogy a te fiad? – kérdezte gonoszul James.
Piton mélyen beszívta a levegőt és visszafogta magát. Ezzel ellentétben Tony nem tette.
- A legnagyobb tisztelettel uram, de szálljon le az apámról! Mi a jó francért piszkálja? Mit tett maga ellen, he? – fakadt ki Tony. Perselus csitítólag hátranyúlt és megfogta fia karját.
- Cö, ugyan olyan pofátlan, mint az apja – vetette oda James. Perselus azonban most sem ugrott neki, mint ahogy várta. Csak önelégült vigyor jelent meg a képén és úgy felelt.
- Potter, magad járatod le a családod előtt, nekem ezzel nem ártasz… - felelte csevegő hangon.
- Te szemét halá… - kiabálta James, de Lily hátulról beletérdelt a lábába, mire elesett.
- Na de anya! – lepődött meg Harry.
- Drága fiam, még a legjobb házasságban is előfordul ilyen, főleg ha az ember majdnem negyven éven át csakis egy emberrel tud társalogni, és ráadásul mindig egy helyiségben kell lenniük – magyarázta csevegő hangon a nő.
- Hát, így már más a helyzet… üsd csak nyugodtan – adta meg az engedélyt Harry.
- Na de fiam! – sápítozott James.
- Ne rontsd tovább a helyzeted – morogta Harry feszülten.
- Hát ezt érdemlem? – kérdezte James morogva.
- Harry, ne haragudj rá… csak azt tudom mondani, amit Albus. Ő már csak egy festmény, egy lenyomat… Nem képes fejlődni, vagy változtatni az érzésein és a nézőpontján. Lehet, ha még most is élne, akkor megférnénk egymás mellett… ki tudja – taglalta Piton.
- Ugyan már, te sem hiszed el, amit most mondasz – pattogott James.
- Én veled ellentétben változtam és beláttam a saját hibáimat. Részemről le van zárva a dolog, nem folytatom ezt a gyerekes vitát tovább – szögezte le a férfi. Miközben ő beszélt megérkezett Hermione, Draco és Hermész társaságában.
- Te! – sziszegte Hermész indulatosan. Alexei rosszat sejtve felállt a kanapéról.
- Igen?
- Te aljas szemét! Gyáva disznó vagy Lex, és ezért szétverem a képed! – kiabálta a fiú, majd feltűrte ingujját és elindult barátja felé. Senki sem állította meg, mert nem hitték, hogy komolyan gondolja. Még maga a szőke fiú sem. Aztán ahogy odaért Lex elé, hirtelen behúzott neki egyet, mire Alexei orra vérezni kezdett és a földön kötött ki.
- Aú! – kiáltott föl döbbenten Lex. Ekkor már Draco is közbelépett és hátulról lefogta a fiát.
- Hermész, elég! – szólt rá a gyerekre, de az csak kapálózott.
- De hát meglépett! Egy szó nélkül! Milyen felelőtlen hülye tesz ilyet? Legalább nekem szólt volna ez az idióta! – kiabálta dühösen. James döbbenten nézte az eseményeket. Harry fölsegítette a földről a fiát, és Hermione gyorsan megnézte a sérülését.
- Ha a Roxfortban lennénk most fejenként ötven pontot vonnék le tőletek – morogta Hermione miközben Lex orrát vizsgálta.
- Ő kebte – motyogta Lex.
- Eltört az orrod – állapította meg Hermione.
- Én mondtam, hogy leverem rajtad! Mi a francért nem védekeztél? – hisztizte Hermész, aki sajgó öklét szorongatta. Draco elengedve fiát nekilátott a keze vizsgálatához.
- Gratulálok fiam, három ujjad eltörted. Megérdemelnéd, hogy mugli módon gyógyuljon meg. Az egy életre elvenné a kedved a verekedéstől – sziszegte az apja.
- Apa ugye meggyógyítasz? – kérdezte reménykedve a fiú.
- Meg, de nem a te kedvedért. Anyádnak van így is elég baja anélkül, hogy miattad aggódna…
- Öhm, elnézést hogy közbe szólok, de kik az új emberek? – faggatózott Lily. Hermione kikerekedett szemekkel nézett a festményre, majd tekintetét Perselusra kapta, aki igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
- Hermione Piton vagyok – felelte végül. Lily érdeklődve szemlélte a nőt.
- Szóval te vagy az, aki meghódította Perselus szívét? – kérdezte mosolyogva a festmény.
- Igen – felelte szűkszavúan a nő, majd visszafordult Lex orrához és rendbe hozta azt.
- Ugye nem lett görbe? – fordult Ginnyhez a fiú. Harry majdnem elnevette magát.
- A kis beképzelt – vigyorogta miközben összekócolta fia haját.
- Apa ne már… - nyavalygott a fiú.
- Ha nem tévedek, ti Malfoyok vagytok – kezdte James.
- Apa, mielőtt elkezded a kóstolgatást figyelmeztetlek, hogy nem védelek meg, ha valaki ki akarja égetni a képed – szólalt meg Harry.
- Az ott az apád? – lepődött meg Draco.
- Igen, most találtuk őket. Apa és anya, ők itt Draco Malfoy és Hermész, a fia – sorolta.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – mondta a festmény Lily.
- Mi is… asszonyom. Apropó Heléna és Teddy ma jöttek haza, mi megyünk is vissza, csak Hermész nem bírt magával – magyarázta Draco.
- Persze menjetek csak, majd még beszélünk - kísérte ki őket Harry.
- Lassan nekem is vissza kéne menni a boltba, vagy Fred ki fog rúgni – morogta Nott.
- Fred nem fog kirúgni, vagy én rúgom fenékbe – fenyegetőzött Ginny.
- Ezt megmondhatom neki? – kérdezte vigyorogva Gideon.
- Csak nyugodtan, de most menj – intett a nő az ajtó felé. Nott még adott egy puszit kedvesének, majd elsietett. Harryvel még összefutott az ajtóban, így tőle is gyors búcsút vett.
- Hermione, Eileen mikor érkezik vissza? – faggatózott Ginny.
- Azt mondta még pár hétig marad, majd megírja, hogy mikor jön – válaszolta a nő.
- Értem… Nos, ebben az esetben egy hozzá eléggé hasonlító, de sokkal idősebb lány sétál fölfelé a járdán – jelentette be Ginny az ablakot pásztázva.
- Az ki van zárva – nyögte ki Perselus és úgy pattant föl, mintha megégette volna magát. Azonban az ablakon már hiába nézelődött, nem látott senkit, mert a keresett személy már ott állt a nappali ajtajában. Egy lány, aki szinte csak nyomokban hasonlított ahhoz, aki egy éve elment Angliából. Eileen haja fel volt tűzve és egy fekete ruhát viselt, hozzá pedig magas sarkút.
- Bonjour! Az ember azt hinné, hogy ha egy évig távol van és titokban akar hazajönni, majd meg tudja lepni a családját, de úgy néz ki, én is tévedhetek – sóhajtott fel, majd mosolyogva széttárta karját, mire Perselus odaszaladt és felkapta a lányt.
- Drága Merlin, azt hittem már sohasem jössz vissza – sóhajtott a férfi.
- Én is örülök neked apa – somolyogta a lány. Perselus végül letette Eileent, és átadta helyét Hermionénak. A nő szipogva ölelte át lányát és itt már Eileen sem bírta ki, hogy ne morzsoljon el pár könnycseppet. Aztán Hermionét csakhamar leváltotta Tony, aki megfogta húga kezét és körbe forgatta, majd füttyentett egyet.
- Azt a mindenit, esküszöm, ha nem a húgom lennél – kekeckedett.
- Ha nem a húgod lennék, akkor se kezdenék veled – szögezte le a lány, majd megölelte bátyját.
- Jaj, úgy hiányzott nekem az én pimasz kishúgom – vigyorogta a fiú. Mikor aztán Eileen kiszabadult családja ölelő karjaiból, jöttek a Potterek. Elsőnek Lily, majd Ginny és Sirius, a sort pedig Harry zárta.
- Jó újra látni. Szépen megnőttél – dünnyögte Harry.
- Köszönöm szépen, igyekeztem – felelte vidáman. Lex úgy tűnt nem nagyon akar közelebb menni a másikhoz. Csak messziről intett neki, jelezve, hogy üdvözli itthon.
- Alexei, te nem is köszöntöd Eileent? – lepődött meg Ginny.
- Öm… szia – motyogta a fiú, majd karba font kézzel ácsorgott tovább. Eileen felvont szemöldökkel nézett rá.
- Ennél azért többet vártam. Sehol egy átok, vagy egy kis gúnyolódás? – kérdezte értetlenül.
- Ennyi ember jelenlétében hülye lennék megátkozni téged… Majd ha senki sem látja – morogta Lex feszülten.
- Micsoda úriember – dohogta a lány.
- Én nem vagyok úriember, de te sem lettél egy év alatt valami flancos úri hölgy, csak mert abba a suliba jártál. Tuti az első dolgod az lesz amint kettesben leszünk, hogy gúnyolódni kezdesz, kötekedsz és a végén megátkozzuk egymást – hadarta a forgatókönyvet.
- Van benne valami... görény – suttogta az utolsó szót.
- Liba – vágta rá a fiú.
- Beképzelt, felfuvalkodott hólyag – húzta el a száját Eileen.
- Arrogáns, magamutogató, hisztis tyúk – kontrázott rá Lex. A festmény Lily eközben aggodalmasan nézte a két gyereket.
- Nem kéne őket leállítani? – kérdezte Ginnyt.
- Nem… náluk ez a megszokott. Igazából most üdvözlik egymást - magyarázta. Lily érdeklődve figyelte a kialakult jelenetet, míg James alaposabban is végigmérte Eileent. Végül a két fiatal veszekedésének az ő beszólása vetett véget.
- Ez tuti, hogy nem a lányod, Piton!
Perselus keze ökölbe szorult, eddig nagyon türelmes volt, próbálta a legjobb formáját hozni, de most már betelt nála a pohár.
- Potter, ha jót akarsz magadnak, akkor fogd be! – sziszegte dühösen. Eileen pislogva fordította tekintetét a festményre.
- Ó, csak nem találtatok egy festményt? – kérdezett rá meglepetten.
- Lex találta szökés közben – adta meg a választ Sirius. Eileen értetlenül, de annál bosszúsabban meredt a fiúra. Ez az arckifejezés pedig semmi jót nem ígért. Harry, és a többiek már láttak hozzá hasonlót, mintha Perselus hitetlenkedő, és Hermione bosszús arckifejezéseit gyúrták volna össze egy tökéletes egyveleggé.
- Hogy mit csináltál? – kérdezte csevegő hangon a lány, de arca még mindig sugárzott a dühtől. Lex nem mintha megijedt volna, de a biztonság kedvéért lépett egyet hátra, és a pálcáját feltűnés nélkül kivette a farzsebéből.
- Megléptem – felelte nemtörődömül.
Eileen bosszúsan az égre emelte a tekintetét, és csalódottan kifújta a levegőt. Mindenki várta, hogy mikor robban fel, de az nem következett be. Ehelyett lazán előrántotta a pálcáját, és egy mozdulattal megbénította Lexet. A fiú mozdulni sem tudott, de ami még rémisztőbb volt a számára, hogy senki sem avatkozott közbe. Perselus ugyan tett egy tétova mozdulatot, de Harry leintette. Jelezve, ebbe most nem kéne beleavatkozniuk.
- Alexei Darius Potter, veled mindig csak a zűr van. Már az első pillanattól kezdve, ahogy megláttalak, tudtam, hogy nem leszel könnyű eset… Arrogáns vagy, beképzelt, önfejű, felelőtlen, gyerekes, hisztis és egocentrikus. Képzelem mivel ámítasz mindenkit, beleértve magadat is… „Velem csak a baj van. Mindenki miattam szenved.” Bla, bla… Unalmas a szöveg. Tudod mit? Mindenki azt mondja, hogy ez nem igaz, ne beszélj ilyeneket. Pedig pontosan ez a nagy büdös helyzet. Te magad vagy a baj forrása, és igen… könnyebb lenne nélküled. Nyugodtabb lenne mindenki. Képzelem, most min agyalsz… „Jobb lenne nem is lenni?” A válaszom igen. Csak az a baj vele, hogy már ismerünk, így ha valami őrültség folytán kipurcansz, akkor attól mindenki szenvedni fog. Ehhez tartsd magad. Ha annyira ki akarsz lépni közülünk, akkor szerezz egy időnyerőt és menj vissza két évet, aztán nyírd ki magad. Akkor legalább nem okoznál szenvedést senkinek. Kretén! - azzal feloldotta a dermesztő átkot.
Lex zilálva szedte a levegőt. Eileen felől olyan fenyegető energia áradt felé, hogy rendesen félni kezdett. Úgy érezte, hogy mellkasa összeszorul, és mindjárt meghal. Pontosan úgy, mint legutóbb, amikor el akarták rabolni. Rettegett, félt, még maga sem tudta, hogy mitől. Egyszerűen el akart eltűnni, nem akarta látni azt a csalódottságot, és megvetést a másik szemében.
Miután Eileen elengedte a fiút, érzelemmentes arckifejezéssel sétált vissza apja mellé. A férfi nem mondott semmit, csak vállára tette a kezét, jelezve most már rendben lesz a dolog. A várttal ellentétben, Lex nem kezdett el őrjöngni. Sőt, mindenki legnagyobb meglepetésére térdre rogyott, és lehajtott fejjel kezdett motyogni.
- Sajnálom…
- Ne nekem mondd, inkább azoknak, akiknek számítasz is valamit. Nekem teljesen mindegy, hogy élsz vagy halsz. Most pedig elnézést kérek Harry bácsi, eléggé elfáradtam, és haza szeretnék menni. Majd valamelyik nap benézek, és elmesélem, hogy mi volt az iskolában – ajánlotta föl.
- Persze, menjetek csak haza, biztos sok megbeszélnivalótok van. Aztán tényleg látogass meg! – válaszolta a férfi.
- Majd átszaladok valamelyik nap – mondta a lány, majd szüleivel együtt hazaindultak. Alexei még mindig a padlón ücsörgött és csak meredten nézett maga elé. Ginny tanácstalanul nézett férjére, nem tudták, hogy mit kezdjenek a fiúval. Végül Harry kezdett bele.
- Alexei, egy hónapig szobafogság, és nem mehetsz Japánba Ronékhoz. Azt hiszem ez lesz a legmegfelelőbb büntetés a számodra.
A festmény lakói csak sajnálkozva nézték szegény gyereket. Ők valahogy nem tudták volna ilyen szigorúan megbüntetni fiukat. Ezt pedig James szóvá is tette.
Fiam, ne legyél vele ennyire szigorú, még csak gyerek… - próbálkozott. Viszont a várttal ellentétben, egy nagyon is dühös Harryvel találta szembe magát.
- Te csak ne szólj bele ebbe. Régebb óta vagyok apa, mint te, többet láttam és tapasztaltam mind a gyereknevelés, mind pedig a háború terén, és pontosan tudom, hogy Lex mekkora veszélyben van. Annak idején én is lázadoztam, mert mindenki hét lakat alatt akart tartani, és a hibáimnak meg is lett a következménye. Számtalan ember veszítette életét, csakis miattam. Nem akarom, hogy Alexei miatt valaki más is megsérüljön. Most pedig megyek dolgozni – fejezte be morgolódva. James meg sem tudott szólalni. Csak pislogva nézett fiára. Az valahogy cseppet sem hasonlított rá, sokkal inkább volt olyan, mint a nagyapja, ettől pedig kirázta a hideg.
- Nekem is mennem kell. Lily, figyelj oda Alexeire, hogy a szobájába menjen, és Sirius se csináljon galibát – utasította lányát, aki csak megadón bólintott. Sejtette, hogy ez a kis affér még sokba fog kerülni, és nem csak Lexnek, de neki is.
- Rendben, menjetek csak, majd tartom a frontot.
Ezután a két felnőtt elhagyta a házat, és a gyerekek magukra maradtak. Lily tanácstalanul figyelte öccsét, amint az még mindig a padlón gubbaszt.
- Hé, ha fel akarsz fázni, jó úton haladsz. Nem akarok szemét lenni, de a szobádba kéne menned. Jól feldühítetted anyáékat. Egy darabig elég fagyos lesz itt a hangulat, szóval jobban teszed, ha meghúzod magad, és nem csinálsz balhét. Gyere, segítek fölkelni – mondta a lány, majd jobbját odanyújtotta Lexnek. A fiú akár egy lassított felvételen, úgy fogta meg a másik kezét.
- Lex, ne hagyd már el ennyire magad… Mióta vagy te ilyen nehéz? – döbbent meg a lány.
- Passz – válaszolta a fiú, majd erőt véve magán elindult fölfelé. Lily és Sirius pedig szorosan mögötte haladtak.
Sirius a nappaliban ücsörgött és az olvasást gyakorolta, amikor valaki kopogtatott a bejárati ajtón. Mielőtt a kicsi fölkelt volna, nővére már ott is volt az ajtónál. A biztonság kedvéért a pálcáját is előkészítette.
- Ki az? – szólt ki, mire egy ismerős hang válaszolt rá.
- A legjobb barátnőd, nővéred, akinek idekint baromira melege van! – panaszolta Heléna.
- Ez nem elég. Tudod mit mondanak apámék, lankadatlan éberség… - ezt meghallva James a festményen felhorkantott.
- Lily kedvesem, ne szórakozz már, idekint van vagy negyven fok, és lassan elolvadok, ha nem engedsz be. Különben is hoztunk ajándékot – hallatszott Teddy hangja.
- Oké, ha tényleg ti vagytok azok, akkor azt is tudjátok, hogy kit csókoltam meg életemben először… - vetette be végső taktikáját a lány.
- Anthonius Piton! – vágták rá egyszerre, mire az ajtó feltárult és végre bebocsátást nyertek. Heléna egyből rávetett magát barátnőjére, és jó alaposan megszorongatta.
- Merlinre, úgy hiányoztál – gügyögte a szőke lány.
- Te is nekem.
- Na és én? Én bezzeg senkinek nem hiányoztam, mi? – kérdezte kissé sértetten Teddy. Lily szemeiben furcsa fény villant meg.
- Heléna, előre is bocsi ezért… - kezdte, de mielőtt a másik válaszolhatott volna, Lily már egyenesen Teddyre csimpaszkodott és egy hatalmas cuppanós puszival üdvözölte. A fiú annyira megdöbbent, hogy szabályosan elterültek a földön. Sirius nevetve figyelte a jelenetet.
- Öhm, már bocsi, de a pasi alattad, foglalt. Nem mellesleg a jelenet eléggé félreérthető – mondta Heléna. Lily lassan lekászálódott a másikról.
- Ha tudom, hogy így fogadnak, akkor már előbb jöttem volna – vigyorogta Teddy.
- Ha így van, akkor én mehetek is – játszotta a sértettet a lány.
- Merlinre, ti semmit sem változtatok, vagy mégis. Teddy, te mintha izmosabb lennél – gúnyolódott Lily.
- Nem csak izmosabb, de helyesebb is. Nem győzöm levakarni róla az osztálytársaimat. Minden lány odavan érte a Divat Intézetben. Apropó jó hír, én is részt veszek a Londoni divat héten – mesélte lelkesen.
- Most csak hülyítesz, ugye? – tátotta el a száját Lily.
- Komolyan beszélek. Ilyesmivel sohasem viccelnék. Viszont van egy kis bökkenő, kéne nekem két modell… Vagyis már csak egy, és rád gondoltam – fejezte be mosolyogva.
- Én, mint modell? Én szívesen benne lennék, de apa és Gideon nem biztos, hogy odalesznek az ötletért.
- Azt bízd csak rám, ha Perselus bácsit meggyőztem, hogy Eileent kifutóra engedje, akkor a te apád piskóta lesz – legyintett. Közben Sirius is odasompolygott Teddyhez, majd nemes egyszerűséggel bokán rúgta.
- Áááá, hé! Ezt miért kaptam? – jajdult föl a fiú.
- Mert engem nem is üdvözölsz – felelte sértetten a kisfiú. Teddy erre leguggolt elé, és megsimogatta Sirius fejét.
- Hogy van az évszázad legjobb kviddics játékos palántája? – kérdezte.
- Nem biztos, hogy én leszek a legjobb…
- Dehogynem! Az én keresztfiam csakis a legjobb lehet. Apropó, ezt nézd, mit szereztem neked – azzal előhúzott a zsebéből egy dedikált képet.
- Ááááááááá, ez Leopold Betranche a Párizsi oroszlánok csapatkapitánya! Ez… Aláírta? Ott a nevem, nekem küldte?! – ámuldozott a kicsi.
- Na ná! Hiszen mondtam, hogy egy osztályba járok az öccsével. Mikor elmeséltem, hogy én vagyok Sirius Potter keresztapja, és hogy ő mennyire szereti a kviddicset, rögtön dedikált egy képet, és elküldte neked – mondta.
- Ez nem tudom elhinni! Van egy dedikált képem! – lelkendezett Sirius, és körbeszaladta a szobát háromszor. A lányok somolyogva figyelték a jelenetet, majd Heléna szólalt meg elsőként.
- Na és hol van az én szívszerelmem?
- Azt hittem az én vagyok – gúnyolódott Teddy.
- Te az életem szerelme vagy…
- Az nem én vagyok? – kérdezte mosolyogva Sirius.
- Nem te a szívem csücske vagy, én most Alexeiről beszéltem. Fél éve nem láttam azt a kis nőcsábászt. Hallom rendesen belehúzott az utóbbi időben.
- Túlságosan is… Apáék megbüntették. Egy hónapig még az udvarra se teheti ki a lábát, sőt, még a szobájából sem jöhet ki. És lőttek a Japán útnak is – mesélte kissé letörten Lily.
- Ó ne, pedig annyira várta. Mióta kiderült, hogy mentek, azóta folyamatosan erről írt a leveleiben – sajnálkozott Teddy.
- Magának köszönheti – dünnyögte Sirius.
- Azért fölmehetünk hozzá?
- Persze, azt lehet. Menj föl, addig én beszélgetek egy kicsit Helénával – ajánlotta föl Lily.
- Oké, de semmi fontosból ne hagyjatok ki – felelte, és felszaladt a másodikra. Elérve az ajtót, bekopogott.
- Hé, Lex! Na, ki jött látogatóba, a te legjobb haverod… - kiabálta, de választ nem kapott. Nem teketóriázott tovább, egyszerűen benyitott a szobába. A látvány viszont halálra rémítette.
- Alexei! – ordította, majd odarohant a földön fekvő fiúhoz.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Ennyire szereted ráhozni a frászt az emberekre?! Kellett jó öt perc, mire összeszedtem magam. Az első gondolatom az volt, hogy öngyilkost csináltál Lexből (és már csak reménykedek, hogy nem).
A fejezet nagyon tetszett, a vége egyszerűen mesés lett, és még mindig reménykedek egy happy endben. :D Amúgy jól láttam, hogy már csak egy fejezet van hátra? Illetve lesz majd prológus? *kiskutyacicabociszemekkel néz*
A *kiskutyacicabociszemeid* ellenére vagy mellett XD megnyugodhatsz, lesz még pár fejezet :D Most jön csak a java XD