Karácsony Potteréknél

Karácsony reggelén, már mindenki korán felkelt a Potter házban. Sirius volt az első, aki sikítozva szaladt végig a házon, azt üvöltözve, hogy megjött a Jézuska. Harry kissé kómásan kászálódott ki az ágyból, de fia egykettőre magához térítette, mikor ráugrott a hátára.

- Sirius, nyugalom – kérlelte Ginny.

A kisfiú erre kivágtatott az ajtón és az emelet felé vette az irányt. Elsőnek Lily szobájába tört be és elkezdett ugrálni nővére ágyán. A lány ijedtében sikítozni kezdett, mivel nem tudta, hogy a félhomályban mi támadta meg. Az üvöltözésre megjelent Alexei is, aki még igazán fel sem fogta, hogy milyen nap van. Számára ez az ünnep csak annyit jelentett, hogy szünet volt az iskolában, de semmi többet.

- Karácsony van! – kiabálta Sirius, majd nagyot ugorva az ágyról egyenesen Lex karjaiban kötött ki. A félig még alvó fiú reflexeinek hála nem terültek el a földön.

- Sirius, hajnali hat van – morogta a kicsinek Lex.

- De jött a Jézuska – magyarázta a kicsi lelkesen.

Lex kétkedve nézett a gyerekre, majd Lilyre pillantott. A lány csak elmosolyodott és magára terítette köntösét.

- Boldog karácsonyt! – köszönt Alexeinek, aki furcsán nézett rá.

- Ez mindig ekkora felhajtással jár? – csúszott ki a fiú száján a kérdés. Ennek hallatán Harry jót nevetett, elvégre valahogy ő is így vélekedett régen a karácsonyról, amíg nem lettek barátai és saját családja.

- Attól tartok, ez a normális menete a dolgoknak, de most irány ajándékot bontani, ha már mindenkit sikeresen felvertél fiatalúr – parancsolt rá a kicsire.

Sirius, amilyen gyorsan csak tudott, lerohant a lépcsőn egyenesen a nappaliban álló karácsonyfa alá. Már alig tudta kivárni, hogy a többiek is megérkezzenek. Alexei érdeklődve nézte a fa alatt elterülő kisebb ajándékhegyet.

- Ez igen – motyogta elismerően.

- Jó reggelt, és boldog karácsonyt gyerekek! – köszönt rájuk Ginny, aki ekkor jelent meg kezében egy bögre kávéval.

- Jó reggelt anya – köszöntek kórusban a gyerekek.

- Na, senki se kíváncsi az ajándékára? – kérdezte mosolyogva Harry.

- Előbb a zoknik – szögezte le Ginny, mikor már a három gyerek megindult az ajándékok felé. Lily segítségével Sirius is elérte saját zokniját, ami tele volt édességekkel. Alexei meglepetten látta, hogy az övé is tele van a legfinomabb és legjobb csokoládékkal és cukrokkal, amiket valaha is kóstolt.

- Hű! – nyögte ki döbbenten. Ő ilyenkor nemhogy ajándékot nem kapott, de még egy csokoládét sem. Harry csak mosolyogva figyelte a gyerekeket, és közben bőszen fényképezett. Mikor a három fiatal leásott a zoknik legaljára, és legalább egy-egy tábla csokoládét befaltak, elérkezett az ajándékbontás ideje.

Sirius szabályosan letépte a csomagolópapírt az egyik dobozról. Erre a jókora méretű csomagra a másik kettő is kíváncsi volt, így ők is érdeklődve nézték mit rejthet a jókora doboz. Sirius boldogan felkiáltott, mikor meglátott egy gyerekseprűt.

- Seprű! Van egy seprűm! – kiabálta vidáman. Lily csak felnevetett, míg Lex megcsóválta a fejét.

- Majd megtanítunk repülni – mondta gyorsan Harry, látva, hogy felesége máris korlátokat akar szabni az új játéknak.

- Majd, ha odakint jobb idő lesz – kezdte a nő. Harry megcsókolta kedvesét, hogy ezzel is lefoglalja egy időre.

Lily szüleitől egy megbűvölt pennát kapott, ami automatikusan írja a neki diktált szöveget, valamint ki is javítja az esetleges helyesírási hibákat.

- Hű, de jó! Pont olyan, mint az igazi íróknak – mosolyodott el a lány.

- Pontosan! Aztán kérünk egy dedikált példányt, ha kijön az első könyved! – viccelődött Harry.

Lily boldogan ölelte át szüleit, majd tovább bontogatott. Az ajándékai között volt még egy csizma, néhány csinos ruha, és egy könyv, ami különféle szépség-trükköket tanított a fiatal boszorkányoknak.

Mikor már Lily is végzett az ajándékával, mindenki várakozva nézett Alexeire. A fiú még egyetlen csomaghoz sem ért hozzá.

- Lex, te nem nyitod ki az ajándékaidat?  - képedt el Lily.

A fiú, mintha csak álomból ébredt volna lenézett az előtte heverő csomagokra. Apró mosolyra húzta a szája szélét, és lenyúlt az első csomagért. Az fényes zöld papírba volt csomagolva és egy ezüst szalaggal volt átkötve. Óvatosan kezdte el bontogatni, nehogy elszakítsa a papírt. Lily már a haját tépte, mire előkerült az első ajándék.

Egy vaskos, sötétbarna, bőrkötésű könyv volt, aminek az elejére cirádás, arany betűkkel azt írták: Alexei Darius Potter.

A fiú kíváncsin nyitotta ki és meglátta az első oldalon lévő fényképet, amin ő ült a Mardekár klubhelyiségében Hermész mellett és elmélyülten tanultak. Az alatta lévő fényképen Lilyvel sétálgatott a tóparton és beszélgettek. Kíváncsisága tovább vezette, így lapozott egyet. A következő képen ő szerepelt Harry társaságában, és kissé megdöbbentnek tűnt. Az alatta lévőn pedig, már mind az öten rajta voltak.

- Úgy gondoltuk, hogy neked is kijár egy saját album. Tudod, Lily és Sirius is kapott egyet, még a születése előtt. Nekik babaképek is vannak benne, de sajnos rólad korábbi képet nem igazán találtunk – magyarázta Ginny.
Alexei meghatottan nézett a két felnőttre.

- Nem is kell… Az nem volt igazi élet. Nekem most kezdődik csak az életem – mondta a fiú eltökélten. Ginny könnyekben tört ki, míg Harry bátorítón megveregette a fiú vállát. Lily adott neki egy kis puszit, Sirius pedig jó szorosan megölelte.

- A képek alá nem írtunk semmit, rád vár, hogy elnevezd őket – mondta Harry.
Lex egy ötlettől vezérelve odafordult Lilyhez.

- Kölcsönadod a pennád? – kérdezte a lányt.

- Persze – vágta rá Lily és már oda is adta a pennáját.
Alexei visszalapozott a borító hátoldalához, vett egy levegőt, majd írni kezdett.

"... Élni való minden élet,
 Csak magadnak hű maradj
 Veszteség nem érhet téged,
 Hogyha az lész, ami vagy."
                 (Goethe)

Végül Lex felpillantott és hagyta, hogy a többiek is elolvassák amit írt. Harry büszkén nézett rá, de a következő lépés még őt is meglepte.

„Potter vagyok és ennél több nem kell.”

Ahogy azt befejezte érezte, hogy a jelenlevők körül megváltozik a légkör. Ginny felzokogott és Lily is törölgetni kezdte a szemét, de a fiút legjobban Harry lepte meg. A férfi szeméből melegség sugárzott felé, és olyan szeretet, amiben neki sohasem volt része. Aztán meglátta azt a könnycseppet, ami végleg eldöntötte benne, hogy büszke lesz a Potter névre és rászolgál majd. Nem is mondtak semmit, nem akarták üres szavakkal elrontani ezt a bensőséges hangulatot. Alexei becsukta az albumot és visszaadta Lily pennáját, majd folytatta az ajándékbontást.

A csomagok között volt egy pulóver, amit Molly kötött neki. Kapott egy könyvet Lilytől az Ezeréves bájitalokról.

- Köszönöm szépen – motyogta a fiú végül. Nem számított rá, hogy kap valamit, még ha másoknak ezek nem is voltak olyan jelentőségteljes ajándékok, neki a világot jelentették.
Harry és Ginny együtt bontották ki a gyerekektől kapott ajándékot, ami egy fényképkeret volt benne az első közös fényképükkel. A keretet Sirius megbűvölt – mozgó –, rajzai díszítették.

- Ez nagyon aranyos – mosolyodott el Ginny.

- Tud ám mást is! Lily és én keresgéltünk a könyvtárban és találtunk néhány érdekes bűbájt – kezdte Lex.

- Megbűvöltük a fényképet. Valahogy úgy működik, mint a nagyiék órája, jelzi, ha bajban van valaki a családból.

- Ha valaki veszélyben van, akkor elkezd villogni, és akivel a gond van, annak a képe elkezd kifakulni… - folytatta Lex.
Ginny arca egy kicsit elkomorult.

- És mi van akkor, ha valaki eltűnik a képről? – kérdezte, bár tudta a választ.

- Hát reméljük, erre az eshetőségre nem kerül sor – húzta el a száját Lex.

- Ez nagyon hasznos ajándék, köszönjük szépen. Így legalább édesanyátok is megnyugodhat, hogy velem minden rendben van munka közben – mosolyodott le Harry.

- Vagy majd a frász kerülget, ha állandóan villog a képed – förmedt rá Ginny.

- Na jó, gyerünk pakoljunk össze aztán reggelizzünk meg. Vacsorára megyünk a nagyiékhoz, délben pedig lesz egy vendégünk – hadarta Harry, hogy terelje a témát.

- Vendég? – lepődött meg Lily.

- Igen, meghívtam valakit… - legyintett Harry nemtörődömül.

- És kit? – fordult hozzá Ginny.

- Ó, csak a mentoráltamat… - dünnyögte Harry.
Ginny először fel sem fogta, hogy kiről is van szó, majd megnyúlt képpel kapkodta a fejét ide-oda.

- Te meghívtad ide a Nott fiút? De hát… De hát – hápogta a nő. Lily felpattant, és fel alá kezdett rohangálni.

- Merlinre, mit vegyek föl, mikor jön? Hogy fog velem viselkedni? Lehet, hogy totál kényszernek érzi ezt az egész ebédet… Merlinre apa! – visítozta a lány.
Alexei csak nevetve figyelte a két nő egyre növekvő pánikját.



Lily hisztije odáig fajult, hogy délelőtt át kellett hívni Helénát, hogy vegye kezelésbe barátnőjét. Persze Hermész jó mardekároshoz híven, kihasználta a kínálkozó alkalmat és ő is nővérével tartott. Úgy volt vele, hogy legalább addig is Lexszel lehet majd.
A két Malfoy gyerek nem töltött sok időt a házban. Csak éppen annyit, ami szükséges volt egy kis beszélgetéshez, na meg a tökéletes ruha kiválasztásához.

- Hogy hozhat apám ilyen helyzetbe? – bosszankodott Lily.

- Szerintem meg tök rendes tőle. Nott egyedül van, senkije sincs, szerintem nem feltétlenül te voltál az összeesküvése áldozata – mondta Heléna.

- Te csak hiszed! Nem ismered apámat, hogy mennyire mardekáros tud lenni néha… Mondjuk nem is csoda, hiszen majdnem oda került – magyarázta nagy hévvel Lily.

A lányok, végül egy szolid, de elegáns ruha mellett döntöttek. Heléna tanácsára Lily még egy kardigánt is vett a ruha fölé, hogy ne legyen túl feltűnő az öltözet. Ezután még némi lelki támogatás következett, majd a két vendég hazasietett magára hagyva a Potter csemetéket. Lily persze ezerrel pörgött és olyan volt, mint egy kész idegroncs. Lex az ajtófélfának dőlve nézte, ahogy nővére lassan, de biztosan árkot váj a padlóba.

- Most indulok! – szólalt meg nem sokkal tizenegy előtt Harry.

- Oké! – kiabált le Lex az emeletről. Harry nem is időzött tovább, magára vette kabátját és már ott sem volt. Persze ez Lily idegállapotán mit sem segített.

- Áááááááááááááááááá! – ordította kétségbeesetten. Lex, már a fejét fogta a jelenet láttán.

- Fejezd már be! Mit rinyálsz? Bejössz neki, csak egy kicsit félénk a srác, ennyi az egész…

- De apa bekavar! Tuti, hogy erőltetésnek érzi majd az egészet – panaszolta a lány.

- Te hülye vagy, már megbocsáss. Szerintem csak viselkedj normálisan, ne úgy, mint egy esküvőre készülő menyasszony – oktatta ki nővérét.
Lily úgy tűnt megfontolja a dolgot. Vett pár mély levegőt és leült az ágya szélére.

- Kösz.

- Nincs mit – mosolyodott el Lex. Ezután, már mindketten a lány ágya szélén ülve várták, hogy a vendég megérkezzen.



Közben a Foltozott Üst előtt a havas járdán egy fiú, vagy inkább egy fiatal férfi ácsorgott magányosan. Kezében mugli dísztasakot szorongatott, míg a cipője orrával elmélyülten bökdöste a havat. Hirtelen a fogadó melletti utcából halk pukkanásra lett figyelmes, majd megjelent Harry.

- Szia Gideon, boldog karácsonyt! – köszöntötte a férfi.

- Jó napot uram, köszönöm és viszont – hadarta a fiú kissé zavartan. Harry felsóhajtott, azt hitte ezt már megbeszélte a fiúval egyszer, de úgy tűnik nem sokat használt a dolog, így újra belekezdett.

- A nevem Harry és tegezz, kérlek – mondta a fiúnak.
Nott tompán bólintott a dologra.

- Rendben.

- Az meg micsoda? – kérdezett rá a csomagra, amit a fiú a kezében tartott.

- Hogy ez? Csak gondoltam illik vinnem valamit… Mármint… - jött zavarba.
Harry összevont szemöldökkel nézett rá.

- Gideon, nem kellett volna venned semmit, főleg a te anyagi helyzeteddel. Nem ezért hívtalak meg – aggodalmaskodott Harry.

- Tudom, csak… - sóhajtott föl a fiú kissé bűntudatosan.

- Mindegy, de számolj azzal, hogy a feleségem nagyon dühös lesz rád ezért… - jegyezte meg Harry nem kis frászt hozva a fiúra. Végül maga után intette és eltűntek a sikátor rejtekében.



A Potter ház elé érve Nott megtorpant. Az egész ház olyan normálisnak és tökéletesnek tűnt a számára. Fehér léckerítés, nagy udvar, szép ház. Biztosra vette, hogy tavasszal és nyáron minden tele van virágokkal. Hirtelen a semmiből egy óriási fekete kutya szaladt feléjük, majd egy ugrással maga alá gyűrte a fiút.

- Hééé! – méltatlankodott Nott, mire Harry nevetve leszedte róla a kutyát.

- Tapmancs csak azokat köszönti így, akiket szeret, tehát érezd magad megtisztelve – mondta a fiúnak, aki kissé elmosolyodott. Ekkor az ajtó kinyílt és Ginny lépett ki rajta kissé morcosan.

- Tapmancs, rossz kutya! Harry te meg megakarod fagyasztani szegény fiút? Gyertek már beljebb – sürgette őket.
Nott kissé zavarban volt elvégre még nem találkozott az asszonnyal.

- Jó napot Mrs Potter, Gideon Nott vagyok – mutatkozott be. Ginny legnagyobb meglepetésére a fiú kezet is csókolt neki.

- Úgy tűnik, az úriemberek még nem haltak ki – jegyezte meg mosolyogva.

- Mondtam én, hogy rendes fiú – legyintett Harry. Közben elkezdték befelé terelgetni a fiút a nappaliba, ahol már ott volt a kis Sirius.

- Szia! – köszönt neki a kicsi.

- Szia, biztos te vagy Sirius – mondta a fiú érdeklődve.

- Igen. Te Lily barátja vagy? – szögezte neki a kérdést a fiúnak, aki a füle tövéig elvörösödött. Ginny halkan kuncogni kezdett, míg Harry csak vidáman elmosolyodott.

- Hát izé… mi barátok vagyunk – próbált magyarázkodni a fiú.

- Akkor nem veszed feleségül? – jött a következő kérdés, mire Nott már erősen szédülni kezdett és kiverte a víz.

- Én… - dadogta, mikor beállított Lex.

- Szia haver – köszönt Nottnak, aki alig tudott megszólalni.

- Heló.

- Na eltávolítom ezt a veszélyes egyént, mielőtt romba dől miatta a ház. Gyere Sirius… Játszhatsz Sziszivel úgy is hiányol, na meg a karácsonyi ebédjét is – morogta Alexei.
Harry kapcsolva gyorsan leszaladt a kamrába és egy kis dobozkával tért vissza.

- Itt van, ezeket adták a kereskedésben… - Lex belenézett a dobozba, amiben pici fagyasztott egerek voltak. Sirius is követte a példáját, majd undorodva megszólalt.

- Júúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj!

- Neked júj, de neki ez a karácsonyi vacsi… Na gyerünk, lódulj – irányította a kicsit az emelet felé.

- Gyere, ülj csak le – intette a kanapéhoz Gideont. Ginny már elő is hozott egy tálca süteményt és egy kis töklevet.

- Vegyél csak nyugodtan – bíztatta a fiút, aki tétován elvett egy süteményt. Végül Ginny visszatért a konyhába a főzéshez, így csak Harry és Nott maradtak a nappaliban.


Pár percig néma csönd uralkodott, végül Harry kezdett neki a komoly beszélgetésnek.

- Gideon, biztos kényelmetlenül érzed magad Lily miatt, de megnyugtatlak, hogy nem kell. Sem én, sem pedig a feleségem nem akarunk rád kényszeríteni semmit, sem pedig ellenezni nem akarjuk a dolgot. Te mondtad, hogy tetszik a lányom, de ha azóta megváltoztak az érzéseid, akkor sincs semmi gond. Tudom milyen ennyi idősnek lenni, az érzelmeink gyorsan változnak… - taglalta Harry.

- Én tényleg kedvelem Lilyt, csak… bevallom, félek. Nem akarom elrontani az esélyeit a későbbiekben. Elvégre nem mindenki nézi jó szemmel, ha egy halálfaló ivadék járt előzőleg a barátnőjével – motyogta a fiú.

- Ez miatt nem kell aggódnod. Ha valaki csakis egy ilyen miatt ítéli el a lányomat, akkor én magam rúgom ki páros lábbal a házamból – mondta mosolyogva Harry.

- Köszönöm, Harry.

- Nincs mit, de most azt hiszem, talán lenne mit megbeszélned a lányommal. Mióta hazajött kész idegbaj az a lány… - suttogta Harry gondterhelten.

- Jó… Ó, de előtte ezt odaadnám Mrs Potternek – állt föl hirtelen, majd előkapott egy csomag bonbont a szatyorból és elindult a konyha felé. Ginny éppen nyakig lisztesen állt a konyhapult mögött.

- Szeretnél valamit? – kérdezte mosolyogva a fiútól.

- Én csak… Harry mondta. hogy ezért ki fogok kapni, de… hoztam önnek valamit. Nem nagy dolog, de úgy gondoltam így illik – magyarázkodott a fiú.
Ginny meghatottan, de kicsit rosszallóan nézett a fiúra.

- Köszönöm szépen, de tényleg nem kellett volna. Neked amúgy is van elég bajod, magadról kell gondoskodnod, nem hiányzik neked, hogy költségekbe verd magad.

- Tudom, de szívesen adom – nyújtotta át az ajándékot.
Ginny adott neki két nagy puszit, majd kizavarta a konyhából mondva: Fiúknak itt most nincs helyük. Mikor visszaért Harry még a nappaliban volt, így neki is átadta az üveg vörösbort.

- Köszönöm… Apropó, ebéd után emlékeztess, hogy ezt megkóstoljuk – mondta a fiúnak, aki elmosolyodott.

- Rendben. Lilyt merre találom? – kérdezte végül.

- Fönt van a szobájában, második emelet bal oldali ajtó – hadarta Harry.

- A szo… szobájában? Mármint csak ő és a… szobája? – kérdezte motyogva.

- Igen, de azt hiszem van benned annyi tartás, hogy nem a saját házamban fogod letámadni a lányom, ráadásul úgy, hogy itthon is vagyok. Nem mellesleg, Lex nagyon jó kém, tehát mindenről tudni fogok – mondta komoly képpel Harry. Nott bólintott, majd elindult a lépcső felé. Ahogy fölfelé ment a lépcsőn, összefutott Siriusszal, aki egy kis kígyót tartott a kezében.

- Sirius, hoztam neked is valamit – azzal elővett három csokibékát a szatyrából. A kisfiú boldogan vette át.

- Köszi.

- Szívesen. Apropó, hogy van a kis kígyó? Remélem már nem haragszik, amiért egyszer véletlenül ráültem – húzta el a száját Nott. Tisztán emlékezett, mikor pár héttel azelőtt a Mardekár klubhelyiségében szépen lehuppant a kanapéra, aztán Lex ordítva lökdöste arrébb, majd előkerült a kissé megviselt állatka.

- Haragsssszol még rá? – kérdezte Sirius a kígyótól, aki megrázta a fejét.
Gideon döbbenten nézett a fiúcskára.

- Mit mondtál neki?

- Hogy haragszik-e rád.

- És mit mondott?  - érdeklődött a fiú.

- Nem haragszik – felelte vidáman Sirius, majd eliramodott a nappali felé. Nott egy pillanatig döbbenten állt a történtek előtt, aztán továbbindult. A másodikra fölérve ott találta Lexet a lépcső tetején.

- Hova-hova? – kérdezte karba font kézzel Alexei.

- A nővéredhez – felelte Nott.

- Van rá engedélyed?

- Van, méghozzá apádtól személyesen – mosolyodott el Nott.

- Oké, de mielőtt tovább mész, vámot kell fizetned – kezdte gúnyolódva Lex.
Gideon elvigyorodott, és összekócolta a másik haját.

- Hoztam ám neked is valamit… egyszer itt a könyved, amit kértél – nyújtotta át a vékonyka könyvet, amit Alexei gyorsan el is tett. – Aztán itt van neked is, egy kis édesség.

- Kondéros keksz és gyümölcszselés cukorka, köszi! – vigyorodott el Alexei, majd besietett a szobájába.

Nott vett egy mély levegőt, majd odasétált Lily ajtaja elé, ahonnan halk zene szűrődött ki. Erőt vett magán és végül bekopogott. Kisvártatva az ajtó kinyílt és Lily döbbent feje jelent meg mögötte.

- Merlinre, te mit keresel itt? Mármint fent a szobám előtt? – kérdezte ijedten a lány.

- Apád engedélyezte – emelte védekezésre a kezét a fiú.

- Oké… Akkor gyere be – motyogta zavartan a lány. Gideon belépett a szobába, de rögtön le is dermedt, ahogy meglátta a csupa rózsaszín helyiséget.

- Húha… - nyögte ki.

- Tudom, full rózsaszín minden… Pár éve meguntam, hogy Teddy és Anthonius mindig nálam dekkol, mert annyira tetszett nekik a szobám. Aztán megkértem apát, hogy változtassa rózsaszínre, mert akkor majd nem járnak állandóan a nyakamra. Ez be is jött… Azóta messziről elkerülik – mesélte a lány, Gideon pedig érdeklődve hallgatta.

- Nem rossz ötlet, bár bevallom egy kicsit hátborzongató ez a szoba…

- Tudom – sóhajtott föl Lily.

- Miért nem változtatjátok át a színét? – értetlenkedett a fiú.

- Mert se apa, se anya nem csinálhatja meg, mert akkor tuti megtudnák a fiúk és megint itt lennének a szobámban.

- Akkor mit szólnál, ha én segítenék? – ajánlotta föl Nott.
Lily arcán széles mosoly terült szét.

- Komolyan segítenél?

- Persze… Vesszen a rózsaszín! – vigyorodott el kajánul a fiú és már elő is kapta a pálcáját. Fél órával később, a rózsaszín szoba már bézs színben pompázott. Ez már sokkal inkább illett egy fiatal nőhöz, mint az előző színösszeállítás.

- Szép és stílusos – jött a megállapítás az ajtóból. A két fiatal hátra fordult és meglátták az ajtófélfának dőlő Lexet, aki a szobát méregette.

- Kopogtatás hol marad? – kérdezte kissé szemrehányón a lány.

- Minek kopogni? Ez a meglepetés ereje – mondta gonoszan Lex.

- És ha… valamit csináltunk volna? – vágta oda Lily, de meg is bánta a dolgot, mivel mind a ketten elvörösödtek.

- Ehh… Akkor Nottnak már nem lennének golyói, mert apa után én is szétátkoztam volna – röhögte Alexei. Gideonnak ennyi is elég volt, így inkább lementek a nappaliba, hogy ott várják meg az ebéd kezdetét.

Pontban déli tizenkettőkor, nekiláttak az ünnepi ebédnek. Nott megállapította, hogy Mrs Potter nagyon jól főz, és talán még a manók sem főznek ilyen jól a Roxfortban. Persze megállapításának hangot is adott, amivel kivívta Ginny még nagyobb rokonszenvét és Lex még jobban tudta gúnyolni ezután.


Az ebéd után, mind a nappaliban foglaltak helyet és beszélgetni kezdtek. Harry a gyerekek unszolására elkezdett mesélni a diákéveiről. Most éppen a baziliszkusz volt porondon.

- Persze a kígyó megmart, így aztán nem sok esélyem volt a menekülésre. Végül megsemmisítettem a naplót és Ginny is lassan kezdett magához térni. Én viszont egyre rosszabbul voltam. Már úgy voltam vele, hogy meghalok, mikor megjelent Fawkes és megmentett – fejezte be a történetet.

- Ezek így, annyira hihetetlennek tűnnek. Mármint mennyi volt akkor? Tizenkét éves? Fiatalabb, mint most Alexei, és legyőzött egy ekkora kígyót… Tudom, hogy igaz amit elmond, csak annyira irreális – akadékoskodott Nott.

- Tudom, mit érzel. Én átéltem, de még akkor is nehezemre esett ezt elhinni, pedig én tettem. Sokáig azt hittem csak álmodtam az egészet, de aztán rájöttem, hogy nem. Minden igaz volt. A napló, a kígyó, a marás… Minden – taglalta Harry.

- A jó mindig győz – jegyezte meg elmésen Sirius miközben egy csokibékával harcolt.

- Így igaz – mosolyodott el Ginny. Sokáig beszélgettek, de végül négy órakor Nott távozott, de Harryék megígértették vele, hogy a szünetben még elmegy hozzájuk párszor.
A fiú örömmel belement és bár Lily nem kapta meg az áhított csókját, azért egy puszival az arcára ideiglenesen beérte.

<<      >>

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.03.04. 15:02 Vardo Hmm, még a végén rendszert  csinálok a hozzászólásból, és ha egyszer elmarad, akkkor kikapok Na , mindegy, ha már elkezdtem akkor elmondom, hogy nagyon aranyos volt ez a fejezet. Olyan kellemes nyugodt, nincs vérengzés, gyilkolás...tetszett. Válasz: Hajaj, akkor vigyázz nehogy elronts a rendszeres hsz-ekkel :D Amúgy örülök, hogy tetszett. :)