Nagyfiúk és nagylányok

Harryék megbeszélték, hogy ameddig csak lehet, titokban tartják, amit megtudtak. Nem akartak feleslegesen aggodalmat okozni a fiúnak. Örültek, hogy végre megnyugodott, és boldog. Persze Perselus erősen kapálózott, hogy Lexnek tudnia kéne a dologról, de Harry leszögezte, hogy Alexei már eddig is túl sokat szenvedett. Perselus és ő alaposan összevesztek, és olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez, amiket már lassan tizenöt éve nem hoztak elő. Piton azt mondta Harryre, hogy felelőtlen és ugyan olyan bolond, mint Albus Dumbledore volt. Harry persze ezen fölkapta a vizet, és nekitámadt a férfinak, hogy ő pedig nem több egy zsarnokoskodó, kicsinyes és önző halálfalónál. Végül a veszekedés nagy ajtócsapkodással ért véget.

Antonius és Eileen a lépcső tetejéről figyelték, ahogy Harry elviharzik. Ginny próbálta menteni a menthetőt, de kénytelen volt férje után menni.

Ezután, a látomás nem került újra szóba. Harry és Piton kényesen ügyelt rá, hogy elkerüljék a témát. Mind a ketten megbánták, amiket egymás fejéhez vagdostak.
Alexei és a gyerekek ebből szinte semmit se vettek észre. Viszont mikor egy újabb kiruccanást terveztek az Abszol útra, kiderült, hogy nem mehetnek. A felnőttek azzal indokolták a dolgot, hogy jobb félni, mint megijedni.

A szünet hátralevő része nagyon gyorsan telt. Harryék igyekeztek a legjobbat kihozni ebből a pár napból. Az egyik nap még horgászni is elvitték a gyerekeiket. Alexei furcsállta a dolgot, de a végére egészen belejött a horgászásba. Az esték is nyugodt, meghitt hangulatban teltek.

Harry sokat mesélt az iskolás éveiről és a különféle kalandjaikról. Előkerültek a régi fotóalbumok, melyben Harry szülei is benne voltak. Alexei olyan áhítattal nézegette a régi képeket, mintha valamiféle csodát látna. Titokban mindig is nagyon tisztelte a Potter szülőket az önfeláldozásukért, azért, mert képesek voltak az életüket adni azért akit szerettek.

Az a pár nap hihetetlen gyorsasággal ért véget, és Harryék azon kapták magukat, hogy ismét a Kings Crosson vannak, és búcsúzkodnak Viszont ez már más volt, mint a szeptemberi búcsú.

- Lily, fogadj szót a tanároknak! – oktatta ki lányát Ginny.

- Tudom anya… - forgatta a szemeit a lány.

- Alexei, ha bármi gond van szólj Hermionénak, vagy Pitonnak és ne csinálj hülyeségeket – mondta Harry halkan, hogy csak a  fiú hallja, majd megölelte őt.
Alexei szélesen elmosolyodott és bólintott.

- Jól van… apa – mondta, mire Harry szája a füléig ért.

- Kisfiam, legyél jó és vigyázz magadra. Karácsonykor találkozunk – mondta Ginny és egy puszit adott a fiú homlokára.

Közben az expressz hangosat kürtölt, jelezve lassan indulniuk kell. A Potter család még alaposan megölelgette egymást, aztán a fiatalok fölszálltak a kupéba, és a vonat hirtelen megmozdult. Lily a lehúzott ablakból integetett szüleinek, de mellette most ott volt Alexei is.

- Szeretünk titeket! – kiabálta Ginny.

- Mit is! – kiáltott vissza Lily.

- Szia apa! Szia anya! – kiabálta integetve Lex, majd mikor a vonat elhagyta a peront ők is beültek a kupéba. A hangulat most nem volt olyan feszült, mint az első úton. Viszont Eileen ismét hozta a formáját.

- Potter! Nézz már az orrod elé! – kiáltott rá a srácra, mikor az majdnem eltaposta a lány macskáját.

- Bocs, nem vettem észre a bolhazsákodat – mondta a fiú vigyorogva.

- Fú, te szadista kis görény – vicsorogta Eileen.

- Mi bajod a görényekkel? Én is az vagyok – kérdezte sértetten Antonius. Alexei szemöldöke fölszaladt a homloka közepére.

- Ezt hogy érted? – lepődött meg.

- Ja, te még nem tudod. Négy éves korom óta animágus vagyok – mondta kihúzott háttal a srác. A büszkeségtől dagadt a mellkasa.

- Ez komoly? – tátotta el a száját Lex.

- Ja, ha esetleg érdekel a dolog, akkor megtaníthatom neked – ajánlotta föl az idősebb.

- Te valamit is meg tudnál tanítani bárkinek? – kérdezte kétkedően a lány.

- Hé, ne szidd a bátyádat. Lehet, hogy egy majom, de az animágiát jól tanítja – védte meg őt Heléna.

- Na köszi… - húzta el a száját Antonius.

- Miért, nekem tök jól megtanította, a téli szünetre már be vagyok jelentve vizsgázni – mondta lelkesen Teddy.

- Mivé változol? Lila egérré? – kérdezte gúnyolódva Juliet.

- Drága hugicám, csak hogy tudd, drága bátyád követi a családi trendet, a változatosság kedvéért szürke farkas vagyok – mondta a srác komoly képpel.

- Pf… Gondolhattam volna – kuncogott föl Eileen.

- Haver, a húgod egyszer még nagyon elpáholom – morogta Teddy.

- Csak tessék, megadom rá az engedélyt – legyintett Tony.

- Ha hozzám mersz érni, följelentelek szexuális zaklatásért – fenyegetőzött Eileen.

- Basszus! Honnan veszel te ilyen ordenálé baromságokat? – tátotta el a száját Teddy.

- Hidd el, velem nem jó packázni – mondta a lány önelégülten és a körmeit kezdte fixírozni.

- Az ég mentse meg azt a srácot, akit magadba bolondítasz – morogta Tony.

- Miért? Szerinted vannak még csodák? – kérdezte ártatlan arccal Alexei, mire Tony belecsapott a kissrác tenyerébe.

- Nagy vagy öcsém – röhögte Tony, és Teddy szája sarkában is megjelent egy kurta kis mosoly.

- Nem értem, hogy miért kell szekírozni szerencsétlen Eileent – kelt a lány védelmére Heléna.

- Mert a drága húgocskám maga alatt vágja a fát. Most nézz rá, olyan kis helyes lenne… és ez most nem testvéri elvakultság, de az állandó orrhúzás, a hiszti, na meg a rosszindulatúskodásával mindent elront – morogta Tony.

Heléna tétován oldalra nézett a lányra, akinek most is keresztbe voltak fonva karjai és szemöldökét ráncolta nemtetszése jeléül.

- Eileen, tudod, hogy én melletted vagyok, de van abban némi igazság, amit a bátyád mond… talán próbálj meg kevésbé kötekedőbb lenni és ne legyél ennyire morcos – ajánlotta Heléna.

- Nekem tök mindegy, hogy mit gondolnak mások – vetette oda a lány, majd sértetten kisétált. Lily és Heléna felsóhajtott, míg a fiúk vállat vontak.

- Eileen túlságosan is olyan mint apa… - mondta halkan Tony.

- Ja, apa mesélt erről egyszer, hogy mikor nagyapa és ő iskolába jártak, hogy piszkálták egymást – emlékezett vissza Lily.

- Igen, a nagyapád és az apám utálták egymást, mindig keresztbe tettek egymásnak. Apa eléggé mogorva és túlságosan komoly. Nem mosolyog valami sokat. Sajnos, Eileen ezt tőle örökölte – húzta el a száját a fiú.

A lány hosszú ideig nem is került elő. Mikor a büfés boszorkány is odébb állt, Lex nehézkesen föltápászkodott és elindult kifelé.

- Te meg hova mész? – kérdezte Lily.

- Csak a mosdóba… Anya – öltött nyelvet a lányra, aki megcsóválta fejét. Lily lelkére kötötték szülei, hogy ne hagyja elkószálni öccsét. Bár nem mondták el neki az igazat, tudta, hogy valami baj van.

Lex végigsétált a kocsin, egészen a következőig, ahol is a mosdó volt. Nem találkozott senkivel, de ez nem is zavarta. Mikor végzett a mosdóban, elhagyta a szűk kis helyiséget. Nem rajongott túlzottan az ilyen mellékhelyiségekért, de ha hív a természet… Elindult visszafelé, de hirtelen megtorpant. Egy alak kuporgott az egyik sarokban. Annyira össze volt gömbölyödve, hogy nem tudta megállapítani kicsoda.

Tétován odament és megérintette az alak vállát, mire az fölkapta a fejét és könnyes arcával nézett az idegenre, aki megzavarta. Alexei azonnal fölegyenesedett, mivel a gubbaszkodó alak Eileen volt. Zavartan nézett ki az ablakon. Nem tudta, hogy mit csináljon egy sírós lánnyal, pláne nem egy sírós Eileennel. Tőle az volt a megszokott, hogy gonoszkodik, bajba kever másokat és káromkodik.

- Mit akarsz? – kérdezte a lány szipogva.

- Csak láttam, hogy valaki itt van és azt hittem baja van – mondta feszülten.

- Tehát nem tudtad, hogy én vagyok? – kérdezte a lány, majd megpróbált fölállni, de ismét összegörnyedt a fal mentén.
Alexei riadtan térdelt le mellé.

- Mi a baj? Hol fáj? Megsérültél? – kérdezte idegesen.
A lány szája sarka lefelé görbült és ismét sírni kezdett. Lex nem tudta, hogy mit kéne tennie. Föl akart állni, hogy segítséget hozzon.

- Ne menj… - fogta meg a lány a kezét és visszahúzta.

- De, ha megsérültél… - akadékoskodott a fiú.

- Nem sérültem meg… - suttogta a lány elhaló hangon.

- Na de… Akkor mégis mi bajod? Látszik, hogy fáj valamid – aggodalmaskodott a srác.

- Majd elmúlik… - szipogta a lány.
A srác még mindig értetlenül nézett rá, majd bevillant neki az Arthurral való beszélgetés. Teljesen elvörösödött és dadogva szólalt meg.

- Te most… Neked most… Szóval tudod… olyan… női problémád van? – kérdezte idegesen. Elieen is hasonlóan vörös arckifejezést öltött, mint a srác. Valahogy nem pont ezzel az emberrel akarta megbeszélni a problémáit.

- Aha… - nyögte zavartan.
Alexei megköszörülte a torkát, majd fölállt.

- Kinek szóljak? Anyukádnak, vagy Helénának esetleg Lilynek? – kérdezte.

- Heléna jó lesz – mondta halkan a lány.

- Oké, egy perc és hozom – mondta a fiú, majd elszaladt. Minél előbb túl akart ezen esni, hogy elfelejthesse. Már akkor is zavarba ejtő volt a téma, mikor Arthur elmesélt néhány részletet, na de most! Ahogy a kupéjukhoz ért, lelassított.

- Á, sokáig tartott – mondta Tony vigyorogva.

- Akadt egy kis dolgom út közben – vont vállat a srác. Valahogy nem akarta mindenki előtt közölni, hogy mi baja Eileennek, és hogy ő tud róla. Gyorsan fölkapta a könyvét, majd az egyik sarokba odafirkált egy mondatot. „Eileennek szüksége van rád, a mosdónál van.”, majd odaadta a könyvet Heléna kezébe.

- Te ezt, hogy értelmezed? – kérdezte a lánytól, majd rámutatott az üzenetre.
Heléna szeme kikerekedett és a fiúra nézett.

- Én… Nem igazán értek ehhez – motyogta, majd fölállt és elindult kifelé.

- Már neked is menned kell? – kérdezte Tony vigyorogva.

- Antonius drága barátom… Ha nem lennél idióta, ki kéne találni – mondta lesajnálón a lány, majd kilépett a kupéból. Lex gyorsan törölte az üzenetet, és végre megnyugodott.



Heléna olyan gyorsan szaladt a mosdó helyiségig, ahogy csak tudott. Szabályosan a földre vetette magát Eileen mellett.

- Kicsim, mi a baj? – kérdezte a szipogó lányt vigasztalva.

- Nekem… Fáj a hasam – szipogta a lány. Heléna kérdőn nézett rá.

- Most van a… - de be se kellett fejeznie, mert Eileen hevesen bólogatni kezdett. Elkezdett kotorászni a kistáskájában, majd előkotort egy fiolát és a lány kezébe nyomta.

- Ezt idd meg, csak fájdalomcsillapító, ettől jobb lesz – nyugtatgatta a lányt.

- Köszönöm – válaszolta kissé zavarban Eileen.

- Semmi vész. Már volt korábban is, vagy most van először? – érdeklődött a lány.

- Már nyár közepe óta van – húzta el a száját a fekete hajú.

- És mindig így szokott fájni a hasad?

- Igen, de most elfelejtettem anyától bájitalt kérni – húzta el a száját a lány.

- Semmi vész. Ha a suliban leszünk a javasasszonytól is kérhetsz. Amúgy ez normális, ettől leszel nő. Tudom, iszonyat hülyén hangzik, és semmi értelme, hogy miért kell ennyit szenvedni azért, hogy nőként kezeljenek, de majd egyszer te is rájössz, hogy ez a normális.

- Tudom, anya is mondta csak… Most annyira dühös voltam, hogy kijöttem ide, aztán fájni kezdett a hasam és nem tudtam már visszamenni. Aztán jött Potter és… - hirtelen elsápadt és a lányra nézett, aki azonnal megnyugtatta.

- Diszkrét volt, a könyve sarkába írta, hogy szükséged van rám – mondta Heléna.

- Legalább ezt normálisan csinálta – húzta el a száját a lány.

- Miért vagy vele ennyire ellenséges? – értetlenkedett Malfoy.

- Mert… Nem tudom. Mert már az első perctől kezdve olyan kis utálatos volt velünk – vont vállat a lány és közben érezte a bájital jótékony hatását.

- Tudod, mit mondanak erre a muglik? – kérdezte a másiktól.

- Nem – vágta rá Eileen.

- Hogy a gyerekek mindig azt csúfolják és piszkálják, aki nekik tetszik – oktatta ki somolyogva.
Eileen arcán mélységes felháborodás jelent meg.

- Fúj! Nem! – rázta meg a fejét a lány.

- Pedig Lex helyes, kedves és okos – taglalta a lány.

- Egy arrogáns bunkó – helyesbített Eileen.

- Ahogy gondolod. Minden esetre szívleld meg amit odabent mondtam. Változtass, vagy azt veszed észre, hogy már minden lánynak régen van pasija, csak neked nincs. Ha ennyire utálod Alexeit, akkor egyedül vele legyél bunkó, a többieknél viszont fogd vissza magad – tanácsolta.

- Jól van, megpróbálom. Most visszamehetnénk? – kérdezte sürgetve a dolgot a fiatalabb.

- Menjünk – sóhajtott Heléna.
Ahogy visszaértek a kupéba Eileen először Alexeire nézett, aki direkt elkezdte stírölni a könyvét. Végül visszaült a helyére és lassan kezdett feloldódni. Az idősebbek közben előhozakodtak a karácsonyi bállal.

- Én szerintem, meghívom Alice Longbottomot – sóhajtott föl Anthonius.

- Alice-t? – döbbent meg Lily.

- Miért inkább téged vigyelek? – kérdezte szemöldökét emelgetve Tony.

- Menne veled a halál – fintorodott el a vörös hajú lány.

- Te tudod – vont vállat a srác.

- Szegény Alice, még nem tudja mi vár rá – sóhajtott színpadiasan Teddy.

- Na, mintha te olyan nagy szoknyapecér lennél – vágott vissza Antonius.
A két srác farkasszemet nézett egymással. A játékot Heléna unta meg elsőként így közbevágott, vagyis a könyvét a két fiú közé tette, mint egy válaszfalat.

- Ha tudni akarod, Teddy már elhívott valakit – mondta a lány komolyan.
Teddy hirtelen megfeszült, ő még nem volt készen rá, hogy ezt így mindenki előtt bejelentse.

- Na ne már! Te kis Casanova, Te – dörgölte meg Teddy lila haját – ami most vörös volt – Antonius.

- Nem hagynád abba? – mordult rá barátjára a srác.

- És melyik kiscsajt fűzted be? Ó, ugye nem a hugrabugos Barbara Morgant?! – rémüldözött Antonius.

- Nem… - morogta Teddy, de legszívesebben agyonverte volna barátját amiért ezt csinálja vele.

- Akkor meg kit? Az összes jó csajnak a suliban pasija van, vagy pedig a top tízes listán szerepel – dünnyögte Tony.

- Milyen listán? – értetlenkedett Lex.

- A top tízes lista. A suli tíz legjobb nője, akik számunkra elérhetetlenek – ironizált Antonius.

- Ó, és kik vannak benne? – faggatózott Hermész.

- Csakis a legszexisebb csajok, bár lényegében az első hármat érdemes említeni – válaszolta Tony.

- Neveket akarunk! – mordult rá a fiúra Juliet.

- Ó, hát a harmadik legjobb csaj Alice Longbottom ő hatodéves griffendéles. A második helyezés az ellenállhatatlan, miss tökély, a gyönyörű Florencia Mendez, aki hollóhátas – emelgette a szemöldökét a srác.

- Ki az első? – kérdezte izgatottan Alexei.

- Ó, hát az első nem is olyan lényeges… - legyintett Tony, de Heléna rosszalló pillantása válaszadásra kényszerítette. – Oké, Heléna az – mutatott a lányra, aki elégedetten dőlt hátra. Hermész és Alexei szájtátva nézték a lányt.

- Na ne már, hogy a nővérem a legjobb csaj a suliban – rémüldözött Hermész.

- Pedig igen – csúszott ki Teddy száján a válasz, mire Helénától kapott egy féloldalas mosolyt.

- Amúgy, azon a listán én vagyok a kilencedik – büszkélkedett Lily.

- Ja, de téged nem viszlek a bálba – vágta rá Antonius.

- Ki akarna veled menni, te kretén! Engem különben is már meghívtak, még a szünet előtt – húzta föl az orrát a lány.

- Mégis ki volt az a szerencsétlen – hőkölt hátra Tony.

- Ha azt mondom, hogy a suli top tízes pasijai közül a negyedik? – kérdezte vigyorogva Lily. Antonius gyors számolása kezdett.

- Én vagyok a harmadik, Teddy az ötödik érthetetlen módon… Az első Leonard Jordan hatodéves griffendéles, a második Peter Miller az a hetedéves mardekáros… A negyedik meg… Basszus! Te Nottal mész a bálba?! – fakadt ki Antonius.

- Igen, jó pasi, és most már rendes is. Amellett apám lesz a mentora, szóval be van fenyítve, ha tisztességtelen lesz, akkor megkapja a magáét – mondta Lily.

- Hát, de akkor is. Az egy mardekáros – morogta Tony, mire húga bokán rúgta.

- Én is az vagyok bunkó!

- Jól van na, kis méregzsák… - húzta el a száját a srác.

- Na… Heléna, akkor igyekezz mert a jó pasik kifogyóban vannak – vigyorogta oda a lánynak Tony.

- Nekem már nem kell sietnem – válaszolta türelmesen a lány.

- Azt ne mondd, hogy már téged is elhívtak, bár az nem is meglepő. Miért mondtál rögtön igent az első útszéli surmónak? – bosszankodott Antonius.

- Először is, mert a fiú nagyon tisztessége, okos és kedves… Aztán türelmes és nincsenek ilyen idióta beszólásai, mint neked. Azon felül nagyon helyes… és… Most így ennyit róla – mondta kissé elpirulva a lány.
Tony összeszorított szemekkel meredt a lányra.

- Ezzel az erővel mehettél volna Teddyvel is. Legalább szegénynek nem kellett volna szívbajt kapnia, hogy el kellett hívnia valami bányarémet – morogta Tony.

- Ó, ezek szerint én bányarém lennék? – kérdezte kissé sértetten Heléna.
Antonius döbbenten meredt barátaira.

- Ezt nem… TE és TE! – mutatott rájuk.

- Igen, együtt megyünk – nyögte ki Teddy, de már megint tiszta vörös volt.

- Fú, hogy az a… Jól kijátszottatok… Ha ezt tudom, én is elhívom a legjobb barátom… Ja bocs, már foglalt! – vetette oda dühösen Tony.

- Antonius Piton, te hatalmas tévedésben vagy – dünnyögte Heléna a körmeit nézegetve.

- Mert? – kérdezte még mindig sértetten.

- Én és Teddy nem barátokként megyünk… - mondta csöndesen a lány, majd Teddyre nézett aki nagyot nyelt.

- Mi egy hete járunk – fejezte be a lány helyett Teddy.
Tony felpattant és kilépett az ajtón, de még hisztizve visszaordibált.

- Ez orv támadás! Hátulról! A két legjobb haverom kijátszott a hátam mögött, na kösz… ennyit a barátságról – morogta oda, majd elvágtatott. Hirtelen mélységes csönd telepedett a kupéra.

- Hüm… Kissé gyerekes – mondta Eileen.

- Hisztis – helyesbített Hermész.

- Féltékeny – jegyezte meg Juliet.

- Ugyan már, ő nincs belém zúgva, azt meg kétlem, hogy meleg lenne – mordult föl Heléna, akit nagyon bántott barátja megnyilvánulása.

- Hát szívás… - húzta el száját Lex.

- Amúgy szerintem azért féltékeny, mert eddig mindent együtt csináltatok, most pedig itt lesztek egymásnak. Szóval ez egy kicsit frusztrálja őt – állapította meg Juliet.

- És te ezt honnan veszed? – vonta össze a szemöldökét Teddy.

- Helló, melletted élek. Előbb tudtam, hogy bele vagy zúgva Helénába, mint ahogy te magad rájöttél. Lehet, hogy sokat bénázok, és amúgy nem vagyok valami ügyes, de az eszem a helyén van – mondta kioktatón a bátyjának.

- Asszem alábecsültelek – nyögött föl a srác, majd visszasüppedt az ülésbe Heléna mellé.

Antonius csak az út végén került elő, és még mindig nagyon pipa volt. Persze feszültség levezetésként azonnal becsajozott. A vonat nyikorogva állt meg Roxmortsban, megvárta míg a diákok leszállnak, majd lassú, vontatott döcögéssel tovább haladt.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.