Üröm az örömben

Harry Potter széles vigyorral a képén lépett ki a kandallóból. A fiatalok, sőt jóformán az összes barátjuk ott volt és kíváncsian várt. Harry nem mondott semmit, csak félreállt az útból, hogy felesége és Alexei zavartalanul tudjanak megérkezni.

- Na, mi volt? – sürgette Lily.

- Ezt inkább Alexeinek kell elmondania – kezdte Harry.

Pár másodperc múlva a fiú is megérkezett, nem sokkal utána pedig Ginny is.

- Na?! – sürgették a fiatalok a fiút. Alexei Harryre nézett és elmosolyodott.

- Most már Potter vagyok… Név szerint is – vigyorogta.

Mindenki egyszerre rohamozta meg a hármast, hogy gratuláljanak nekik. Alexei nem győzött kezet rázni mindenkivel. A kicsi Sirius kapásból a nyakába ugrott és kénytelen volt fölvenni őt.

- Sirius, kicsim, túl nehéz vagy – nógatta az anyja a gyereket.

- Lex erős! – bizonygatta a kicsi, és le nem szállt volna újdonsült testvéréről.

Harryék is fogadták a jókívánságokat. Molly eldöntötte, hogy estére egy hatalmas kerti partit adnak, már el is tervezett mindent. Ginny alig tudott odafigyelni, mert még mindig teljesen meg volt hatva Alexei viselkedésétől. Mikor a vendég-áradat kissé alábbhagyott, és már csak a Potter család volt a házban. Harry összehívta őket a nappaliba, hogy megbeszéljék a továbbiakat.

- Szóval, azért gyűltünk itt össze… - kezdett bele Harry, mire Lily közbevágott.

- Apa, ez nem egy esküvő… - mondta a lány.

- Nagyon vicces, én komoly és hatásos próbálok lenni, erre Te elrontod – mondta sértetten a lányának.

- Jaj apuci, nehogy már megsértődj – gügyögte a lánya.

- Harry, este buli és nekem még kismillió dolgom van – sürgette felesége.

- Jól van. Tehát csak azt akartam mondani, hogy üdvözöljük családunk legújabb tagját Alexei Darius Pottert! – emelte föl a tökleves poharát és koccintottak. Aztán Ginnyn volt a sor.

- Azt kívánom neked, hogy legyen hosszú, boldog életed – mondta a nő, és ismét koccintottak. De a sornak még nem volt vége.

- Én azt kívánom, hogy legyél mindig felhőtlenül vidám, nevess sokat és szeresd a barátaidat – mondta Lily.

- Én is! Én is! – kiabálta Sirius.

- Na, mondjad te is – gügyögte Lily.

- Alexei legyél jó testvér, és játsszál velem sokat – vigyorogta a kicsi. Harry fölnevetett, de persze erre is koccintottak egyet. Végül utolsóként Alexei szólalt meg.

- A családra – emelte poharát. Miután a megható családi idill véget ért Ginny elment főzőcskézni, Harry elkezdte kihordani a fészerből az összezsugorított asztalokat, padokat és a sátort. Lily a dekorációt készítette elő, míg Siriusra bízták a virágok leszedését. Persze Ginny egy megbűvölt ollót adott a kezébe, így az csak akkor nyírta le a virágokat, ha azok megfelelő hosszúságúak voltak. Alexei, hol Harrynek, hol Ginnynek segített. Lily miután kizavarta a szobájából, hosszú ideig nem került elő. Uzsonnára csak pár szendvicset ettek, hiszen alig pár óra múlva érkeztek is a vendégek.

A Malfoyok voltak az elsők.

- Hát, mit mondhatnék kölyök… Ne szúrd el – mondta Draco miközben vállon veregette a fiút.

- Nem akarom – bizonygatta Lex.

Hermész vigyorogva mesélte el, hogy az apja mit szólt a tengerimalachoz. Harry még aznap este elment a boltba és elhozta, amit a fiúk vásároltak. Persze Draco enyhén szólva ideges volt, de végül lenyugodott.

- Várj! Elképzelem a fejét, ahogy vörösödik – vigyorogta Lex. A nagy nevetgélésnek Eileen és Antonius megjelenése vetett véget. A lány csak kimérten kezet rázott a fiúval, míg Tony alaposan hátba veregette.

- Gratula cimbi – mondta az idősebb fiú.

- Kösz – mosolyodott el a srác.

- Tudod, mit sajnálok igazán? – kezdte Eileen.

- Mit? – kíváncsiskodott a fiú.

- Hogy már nem szidhatom az apádat – húzta gúnyos mosolyra a száját a fekete hajú lány. Tonyból hirtelen tört ki a nevetés, és nem is csillapodott addig, míg Eileen szelíden bokán nem rúgta. Viszont Alexei nem volt dühös, még csak nem is fintorgott, hanem mosolygott.

Tudta, hogy ez mit jelent. Végre megszabadult attól, ami az egész eddigi életét megkeserítette. Más ember lett, jobb ember, jó családdal és háttérrel. Pontosan olyan hétköznapi lett, mint amiről álmodozott. Néhány barát, akikkel lehet szórakozni, szerető szülők, akikre mindig számíthat, és két testvér, amiről végképp csak álmodhatott.

- Kösz – mondta végül a lánynak, mire az döbbenten nézett rá.

- Semmi, ezért meglakolsz Piton, vagy ezt még megkeserülöd hülye liba? – kérdezte döbbenten a lány.

- Nem, csak… Köszönöm – mondta még egyszer a fiú, majd lementek ők is a kertbe. Odakint már népes kis vigadalom gyűlt össze. Javában fogyott a mézbor és a vajsör, a sok süteményről nem is beszélve. Heléna és Lily az asztalnál ülve cseverésztek. Teddyék éppen abban a pillanatban érkeztek meg, mikor a fiatalok kiértek az udvarra.

- Szia öcskös,  gratula még egyszer – mondta a lila hajú fiú.

- Kösz… Úgy látszik, ma csak ennyit tudok mondani – nevette zavartan Alexei.

A szülők külön csoportban nevetgéltek, miközben sütötték a húst és a különféle finomságokat. Az egész délután nagyon jó hangulatban telt. Bill és Fleur is eljöttek, bár a lányuk nem tartott velük, mivel a vizsgáira készült, de üdvözletét küldte Lexnek.

A bulinak este tíz felé lett vége, mivel a felnőttek többsége másnap munkába ment. Sirius már mélyen aludt a nappali kanapéján, míg Alexei javában bóbiskolt a fotelban. Lilynek még volt annyi energiája, hogy elmenjen zuhanyozni, de ő is hamarosan beájult az ágyába. Ginny és Harry somolyogva nézték a két fiút.

- Föl kéne vinni őket – mondta a nő.

Harry felsóhajtott és odament Alexeihez, hogy fölébressze, de Ginny megállította.

- Most mi van? – értetlenkedett Harry.

- Nehogy fölébreszd! Elég erős vagy, vidd föl kézben – mondta a nő.

Harry majdnem elnevette magát, de belement a dologba. Fölnyalábolta a fiút és elindult vele az emeletre. Lex valamit motyogott félálomban a süteményről és arról, hogy utálja, de még arra sem ébredt föl, mikor Harry letette őt az ágyára. Levette a fiú cipőjét, majd betakargatta. Végül pedig egy puszit nyomott Alexei homlokára, mire a fiú álmában elmosolyodott.

- Jó éjt, kisfiam – suttogta Harry, majd elindult az ajtó felé, már csukta volna be, mikor Alexei megint motyogni kezdett.

- Szeretlek… apa – mondta szakadozottan, de Harry így is értette. Szíve nagyot dobbant, ahogy a szavak jelentése eljutott agyáig. Becsukta az ajtót és letörölhetetlen vigyorral indult el a konyha felé. Ginny már lefektette Siriust, így csak kettesben voltak. Óvatosan megközelítette a nőt hátulról, majd átkarolta a derekát.

- Kinek van ilyen gyönyörű felesége? – kérdezte miközben egy puszit nyomott a nő nyakába.

- Nem is tudom, de ne leszek ilyen szép holnap, ha ma nem pihenek eleget – mondta kacéran Ginny, megfordult és adott egy puszit férjének.

- Most kikosaraztál? – kérdezte lebiggyesztett szájszéllel a férfi.

- Nagyon úgy tűnik – bólogatott a nő.

- Hát, kár… Nem tudod, hogy miről maradtál le – incselkedett Harry.

- Sajnos tudom, de azt is vedd figyelembe, hogy három gyerek van a háznál – suttogta kedvesen a nő miközben férje inggallérját igazgatta.

- Tudom – vigyorogta Harry. – Alexei, álmában apának hívott és azt mondta szeret – mesélte boldogan.

Ginny meghatottan hozzábújt férje mellkasához.

- Annyira jó gyerek. Nem tudom, hogy a természet, hogy lehetett ilyen kegyetlen vele – suttogta szomorkásan a nő.

- Most már jó helyen van. Mi vigyázunk rá és szeretjük őt – bizonygatta Harry.

- Igen. Apropó, nem tudod, hogy Perselus mit akarhatott? Azt mondta holnap feltétlenül beszélnetek kell valamiről, de hogy miről, azt nem mondta meg – taglalta Ginny.

- Fogalmam sincs, majd holnap átmegyek hozzá és akkor kiderül – legyintett Harry. Igazából most semmi sem izgatta, csak egyszerűen boldog volt. Nem tudta, hogy ez a felhőtlen boldogság már csak órákig tart majd.

Reggel, mielőtt a gyerekek fölébredtek volna, Harry már el is ment. Ginny még otthon volt, mikor Lily ébredezett.

- Lily, mindjárt indulok a Minisztériumba. Nagyapa jön értetek és náluk lesztek ma. Mi csak későn érünk haza apátokkal, ezért ma a nagyinál alszotok, remélem nem nagy gond – hadarta.

- Nem, akkor szedjem össze a cuccunkat? – kérdezte a lány.

- Megtennéd kicsim? Úgy is késésben vagyok. Nagyon szeretlek – mondta és egy puszit nyomott lánya homlokára. Már ment kifelé az ajtón, mikor megjelent Sirius és Alexei. Gyorsan odaszaladt hozzájuk és nekik is adott egy-egy puszit.

- Szeretlek kicsim… és téged is kisfiam – mondta a két fiúnak, akik csak álmosan pislogva viszonozták a nő búcsúzkodását. Lex igazából föl sem fogta, hogy mit is mondott a másik, csak mikor leült az asztalhoz. Szemei hirtelen kipattantak és úgy ült ott, mint aki karót nyelt. Lily már percek óta kapálózott a fiú előtt, hogy az észrevegye.

- Hahó! Alexei ébresztő! – szólongatta a másikat, mire az megrázta a fejét.

- Mondtál valamit? – kérdezte kábultan.

- Csak azt, hogy anyáék ma későn jönnek haza, így ma ott alszunk a nagyiéknál. Nagyapa hamarosan értünk jön – hadarta a lány.

- Aha, oké… Mit szedjek össze? – kérdezte a srác.

- Váltás ruhát, pizsamát, a fogkefédet, meg amit szeretnél. Könyv vagy bármi egyéb – sorolta a lány.

- Hozd el Sziszit is! – pattogott a legkisebb Potter.

- Jól van, de te felelsz érte – mondta a kicsinek.

- Tényleg? – döbbent mega Sirius.

- Igen. Tehát, nehogy elcsatangoljon vagy megsérüljön – oktatta ki a kisebbet.

- Nem fog! Varázsló szavamra! – esküdözött a kicsi.

- El is várom, hogy így tegyél – mondta nagyon komolyan az idősebb.

- Fiúk, enni! – sürgette őket a lány. Reggeli után elpakoltak, majd mindenki ment összekapkodni. Sirius a fél szobáját vinni akarta, de nővére leredukálta három játékra, mondván a kígyófelvigyázás mellett nem lesz ideje játszani. Mikorra Arthur megérkezett már ők is készen voltak. Gyorsan bezárták a házat, Tapmancsot megkötötték, és már mentek is.

- Nagyanyátok valami igazán finomat készít – mesélte az öreg.

- Mit? – faggatózott a kicsi.

- Azt nem tudom, meglepetés lesz – válaszolta Arthur.

Alexei az alattuk elsuhanó tájat figyelte. Hatalmas erdők és mezők voltak, és látszott a tenger is. Gyönyörködött a csodás látványban. Eddig nem igazán érdekelte a természet, de most valahogy még ez is mesésebbnek tűnt.

Ahogy megérkeztek Mrs Weasley azonnal eléjük sietett és megölelgette, megpuszilgatta őket. Alexei egy napja alatt már másodjára kapott puszit és mondta neki azt valaki, hogy hiányzott neki. Ez már így is jóval több volt annál, mint amit eddigi életében kapott. Sirius boldogan mutogatta a kígyóját. Persze Molly csak tisztes távolból nézegette az állatot, ahogy Arthur is.

- Nézd el nekünk Alexei, mi is ismertünk egy kígyót, bár az jóval nagyobb volt a kis barátodnál. Én közelebbről is megismerkedtem vele – mondta az öreg, majd félrehúzta ingje nyakát feltárva a hatalmas sebhelyet.

Alexei akaratlanul is odanyúlt, hogy megérintse a sebhelyet. Mikor ráeszmélt, hogy mit is tesz szégyenkezve hajtotta le a fejét.

- Sajnálom…

- Ugyan, mit? Csak nyugodtan nézd meg. Az apád mentett meg. Harry mindig ott volt, ahol kellett – mesélte Arthur mosolyogva. Alexei pislogva nézett az öregre. Nem tudta elhinni, hogy már nem úgy kezelik mint Voldemort fiát, hanem mint Harry Potterét. Az öreg is észrevette, hogy valami nem stimmel, ezért félrehívta egy kicsit a fiút beszélgetni.

- Alexei, etettél már tyúkokat? – kérdezte a fiútól.

- Még nem – mondta.

- Akkor most fogsz. Gyere velem – utasította az öreg. Sirius persze velük akart menni, de Arthur azt mondta neki, hogy a tyúkok megennék a kígyót, így a kisfiú inkább bent maradt a házban. Odakint egy kis ólban voltak a csirkék. Arthur egy bádogvödröt hozott elő a fészerből, majd Alexei kezébe nyomta.

- Csak markolj bele és szórd szét a földön. Majd összeszedik – ismertette a tennivalókat. Alexei úgy tett, ahogy azt mondták neki. Miután végzett élvezettel nézte, ahogy a tyúkok kotkodácsolva kapirgálnak. Néhány kiscsibe is előkerült, akik követve a mamájukat szintén csipegetni kezdték a talajt.

- De aranyosak – mosolyogta a srác, miközben fölemelt egy csibét, aki a tenyerén lévő magok közül kezdett el válogatni.

- Ez minden kicsivel így van, még az emberekkel is. Minden gyermek egyenlőnek születik, csak attól válnak mássá, amilyen környezet körbeveszi őket – mondta az öreg.

- Ez most célzás akart lenni rám? – kérdezte Lex kíváncsian.

- Pontosan. Te jó gyerek vagy Alexei, függetlenül attól, hogy kik voltak az őseid. Talán azt hiszed, hogy most már szeretni fognak az emberek, mert Harry Potter fia vagy, de ez nem így van – taglalta Arthur. Alexei szeme kikerekedett a rémülettől. Lehet, hogy félreismerte az öreget?

- Én…

- Mielőtt téves következtetéseket vonnál le, úgy értettem, nem Harry Potter miatt szeretnek, hanem magad miatt. Azért, mert képes voltál ilyenné válni, és nem lett belőled sötét mágus. Sokan, akiknek jó családja volt, sem voltak képesek ellenállni a kísértésnek. Te megtetted, pedig senki nem mondta neked az ellenkezőjét. Harry, azt hiszem, ezért is annyira büszke rád, és szeret téged – mondta miközben megsimogatta a fiú fejét.

- Furcsa… hogy engem szeret valaki. Nekem sohasem mondtak ilyesmit, nem voltak velem kedvesek – vallotta be őszintén.

- És te mégsem lettél egy szörnyeteg – állapította meg Arthur.

- Nem, de nem is vagyok annyira jó gyerek – húzta el a száját a fiú, mire Arthur felkacagott.

- Olyan, hogy jó gyerek, nem létezik! Én már csak tudom, hét gyerekem van, és hét unokám – mesélte vidáman a férfi.

- Hét?

- Igen, Tudod Bill fiamnak és Fleurnk van egy lánya, aki Franciaországban tanul. Már egyetemre jár… Egyidős Teddyvel. Aztán ott van George fiam és Angela kisfia Albert, aki most négy éves. Charlie fiam, aki Romániában él ugyan nem házasodott meg, de örökbe fogadta az egyik munkatársa kislányát és kisfiát, mikor az munka közben az életét vesztette…

- Mi történt vele?

- Charlie-ék sárkányokkal dolgoznak. A fiam is jó párszor megsérült, egyszer több hónapig nyomta az ágyat, mert a karját majdnem letépte az egyik sárkány, de ettől függetlenül imádja őket. A munkatársa egyedül nevelte a két gyerekét. A kislány Margaret, jövőre Roxfortos lesz, a kisfiú Benjamin pedig most hét éves.

- Hát ez nagyon szép tőle. Sokan a saját gyereküket se kérik, nemhogy máséról gondoskodjanak – mondta nagyon komolyan Lex.

- Igen, sajnos ez a szomorú igazság. Vannak ilyen emberek. Na de visszatérve, a maradék három unokám ti vagytok, Potterek – mondta az öreg, mire Lex elmosolyodott.

- Akkor én is? – kérdezte tétován, mire Arthur megszorongatta.

- Ezt még kérdezni kell? – mordult rá a fiúra.

- Nem – somolyogta a gyerek.

- Apropó, én nem szokványos nagyapa vagyok. Ha bármilyen kérdésed van bármiről, akkor kérdezz bátran.

- Miféle kérdések? – értetlenkedett a fiú.

- Hát… Mondd csak, hány éves is vagy? – kíváncsiskodott az öreg.

- Tizennégy leszek nemsokára.

- Az bizony már elég idős… Hüm, hamarosan bizonyos változásokat fogsz észrevenni magadon, amik lehet, hogy kényelmetlenül fognak érinteni. Ha kérdésed van ezekkel kapcsolatban, én talán tudok némi magyarázattal szolgálni. Tudod hat fiút neveltem föl – mondta büszkén.

- Ezekre a mutálós dolgokra gondolsz? – kérdezte vörösödve a fiú.

- Igen, a tested lassan átalakul majd, hirtelen nőni kezdesz, izmosodsz majd, a hangod is mélyebb lesz, és lesznek bizonyos dolgok, amikről szerintem már hébe-hóba biztos hallottál – taglalta az öreg. Hát igen ezt már az előző sulijában is mesélték az idősebbek.

- De ez minden fiúnál jelentkezik? – faggatózott.

- Azt kell mondjam, hogy sajnos igen… Kellemetlen lesz egy ideig, mert nem tudod magad úgy irányítani ahogy szeretnéd, de ha belegondolsz a lányoknak még rosszabb. Ők minden hónapban megjárják a poklot… Legalábbis, Ginny mindig ezt mondta.

- Fú, ebbe inkább ne menjünk bele. Már a fiús rész is hajmeresztő… - borzongott meg Lex.

Még sokáig beszélgettek mindenféléről. Arthur néhány fontos és jó tanáccsal látta el legújabb unokáját és nem csak a fiús ügyekben. Mindenről mondott valami használhatót, kezdve a tanulástól, a barátokon át a lányokig. Bő egy órát töltöttek kint, mikor úgy döntöttek, hogy visszamennek a házba.

Harry már végzett az auror parancsnokságon, így útja Perselusékhoz vezetett. Ginny és ő szinte egyszerre érkeztek. Hermione már várt rájuk, és Perselus is csakhamar előkerült. Gondosan bezárta az ajtót, majd gondterhelt képpel ült le az íróasztala mögé.

- Miért érzem úgy, hogy baj van? – tette föl a költői kérdést Harry.

- Mert baj van – mondta tömören Piton.

- Nem is mi lennénk, ha nem lenne valami zűr. Na, ki vele – sürgette a másikat.

- Nézd Harry, ezen lehet változtatni, ez nem végleges… - kezdett bele.

- Ne kertelj, azzal csak fölidegesítesz – morogta Harry.

- Jól van… Antoniusnak látomása volt…

Ginny ijedten kapta a szája elé a kezét.

- Ugye nem Alexei… - kérdezte ijedten.

- Ahogy vesszük. Zambini akar a következő Voldemort lenni, de előbb végeznie kell a két legfontosabb akadállyal ami előtte áll… - suttogta Piton.

- Alexei és én, igaz? – kérdezte halkan Harry.

- A fiam látomásában a Titkok kamrájában voltatok. Te a földön feküdtél vérbe fagyva, Alexei pedig fölötted zokogott. Zambini pálcát fogott rá és becsmérelni kezdte, majd mikor a fiú még akkor sem állt kötélnek, hogy mellé álljon, ráküldte a halálos átkot… - fejezte be monoton hangon Piton.

Ginny felzokogott és Hermione vállába temette arcát.

- A fő, hogy nem a fiamból lesz a következő Sötét Nagyúr, a többit pedig megoldom – szögezte le Harry.

- Legyél óvatos. Zambini nem hülye, bár mindig a hátérben volt, mégis ő volt az akciók értelmi szerzője. Nem véletlenül úszta meg a háborút. Jó taktikus.

- Szóval, csapdába akar csalni? – kérdezte Harry.

- Valószínűnek tartom, hogy igen. A gyerekeknek is vigyázniuk kell magukra. Mostantól nincs mászkálás, még Roxmortsba se mehetnek le külön felügyelet nélkül – suttogta Hermione, aki most szólalt meg először.

- Hát ez… Pazar – túrt a hajába Harry.

- Fokozott felügyeletet kell biztosítanunk nektek és az iskolának – jelentette ki Piton, majd elkezdődött a hosszas egyeztetés a biztonsági intézkedéseket illetően.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.