A tárgyalás

Szinte még ki sem léptek a pince ajtaján, Ginny és Hermione már is ölelgetni kezdték a fiút. Alexei még mindig nem érezte magát teljesen jól.

- Nos, Alexei egy dolgot kérnék tőled – nézett Piton komolyan a fiúra.

- Mit, uram? – kérdezte a fiú.

- Ne legyél olyan, mint az apád… egyik se – tette hozzá mosolyogva a férfi, majd összekócolta Lex haját, mire ő is elmosolyodott.

- Kikérem magamnak, én jó gyerek voltam – háborgott Harry.

- Na persze, csak heti rendszerességgel kóboroltál éjszaka a folyosókon. Mindig bajba keveredtél, fegyenceket szöktettél, vérfarkasokat idegesítettél, dementorokkal játszottál, ó és a legjobb… Sárkányokat piszkáltál – sorolta Piton.

Harry úgy vélte, hogy talán van abban valami, amit a másik mondd. Így visszagondolva, tényleg nem volt egy egyszerű gyerek…

- Oké, megadom magam – emelte föl a kezét jelezve, szeretne véget vetni a vádaskodásoknak.

- Nagyszerű, most akkor Alexei szépen visszafekszik még egy kicsit aludni – mondta Ginny és már az emelet felé tuszkolta a fiút, mikor egy – a szemeit dörzsölgető – álmos Eileen jött velük szembe.

- Na, sikerült? - kérdezte álomittasan, majd jobban szemügyre vette a srácot. Az kissé megmerevedett, nem szerette, ha valaki így méregeti.

- A jelek szerint sikerült… - mondta Perselus.

- Tényleg, ezt honnan lehet tudni? Nem csináltunk egy bűbájt sem, azt meg kétlem, hogy az arcomra lenne írva vagy… - ijedten szaladt vissza a földszintre és megállt a tükör előtt. Megnyugodva látta viszont saját képét.

- Nos, ez egyszerű… Aki már ismeri a mágiádat érezheti rajta a változást – magyarázta Hermione.

- Ja, tényleg most olyan… furcsa vagy, mintha… nyugodtabb lennél, vagy nem is tudom – találgatott a lány.

- Nyugodtabb, vagy sem, még megy vissza az ágyba aludni, vagy legalábbis pihenni egy kicsit. Neked sem ártana kisasszony, vagy idő előtt olyan ráncos leszel, mint Hagrid kutyái – oktatta ki a lányt Ginny és föltuszkolta a két fiatalt az emeletre.

Lex már nem tudott visszaaludni, egyfolytában a tárgyalás járt a fejében. Hiába minden, amit érte tettek, ő még mindig félt. Észre sem vette, hogy milyen gyorsan telik az idő. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Hermész félkómásan felül a helyén és az ágyát fixírozza.

- Szia… Nem alszol? – kérdezte.

- Nem tudok… - válaszolta Lex, és ő is felült az ágyon.

- Hű, valami megváltozott… Most, mintha más lenne az energiád. Úgy értem, hogy…

- Nyugodtabb? – kérdezte Lex.

- Nem, inkább kiegyensúlyozottabb és szerintem… Mintha erősebb is lennél – taglalta a szőke fiú. Végül úgy döntöttek, hogy lemennek reggelizni, mivel úgy is csak fél órájuk lett volna a kelésig.

Odalent Ginny éppen a reggelit készítette.

- Jó reggelt, mindjárt készen vannak a palacsinták, üljetek csak le – mutatott az asztalra, ahol megjelent két teríték.

- Harry bácsi merre van? – érdeklődött Hermész.

- Nos, neki még be kellett szaladnia a minisztériumba mielőtt mi is bemegyünk. Majd ott találkozunk vele – magyarázta a nő.

- Na, és milyen Potternek lenni? – kérdezte vigyorogva a szőke fiú a mellette ülőtől.

Alexei csak vállat vont.

- Hát, eddig még nem történt velem semmi – válaszolta végül.

- Addig jó, amíg nem történik semmi. Hidd el, Harry miatt eleget főtt a fejem mikor iskolába jártunk. Egyébként pedig, sajnos Lily is örökölte a bajkeverési mániáját… - fortyogott Ginny.

- A lányok mikor kelnek? – kérdezte Hermész.

Ginny a nagy faliórára nézett és úgy válaszolt.

- Nagyjából most…

- Fölkelthetjük őket? – kérdezte vigyorogva a szőke fiú. Alexei bajt szimatolt.

- Rendben, de csak finoman – mondta a nő, de ekkor a két fiú már kiszaladt az ebédlőből és félúton jártak a lányok szobája felé. Hermész lefékezett az ajtó előtt, és egy cinkos vigyort váltva Lexszel benyitottak. Vagyis, inkább berontottak és üvöltve szaladgáltak végig a szobában.

Heléna ugrott fel elsőnek, és kezdte el egy párnával meggyilkolni öccsét. Őt követte Lily, aki megpróbálta elkapni Lexet, kevés sikerrel. Mikor viszont Eileen kigáncsolta a srácot és az elterült Lily ágyán, Lex már tehetetlen volt a túlerő miatt.

- Mi a frász folyik itt? – jelent meg morogva Teddy, mögötte a még félig alvó Antoniusszal.

- Éppen ki akarjuk nyírni Alexeit – röhögte Eileen. Na erre már bátyja is magához tért.

- Hé! Nem bántjátok az öcsköst, mert a bugyiddal fogom kitapétázni a Griffendél klubhelyiséget – fenyegetőzött a srác. Ekkor azonban Juliet egy jókora párnával arcon csapta Tonyt.

- Hogy az a…! Te kis… - morogta Antonius, majd üldözőbe vette a legkisebb Lupint. Mikor sikerült elkapnia, egyszerűen leteperte a földre és ráült.

- Aú! Antonius, nehéz vagy – nyafogta a kislány.

- Aú volt nekem is, mikor egy párna landolt az arcomban, ami tőled indult el – vágott vissza a srác. Ekkor azonban megérezte a vállán Teddy nem túl gyenge szorítását, és tudta, hogy ha nem pattan le azonnal a srác húgáról, akkor törött kulcscsonttal fog hazamenni.

- Szállj le a húgomról, most! – parancsolt rá barátjára, mire az azonnal félregördült. Teddyt csak egy dologgal lehetett földühíteni, ha valaki a húgát bántotta. Antonius ezt az effektust farkas ösztönnek hívta.

- Ajaj, Teddyn kitört a falkaszellem – gúnyolódott Antonius, mire Heléna lekevert neki egyet. Nem csak Tony, de vele együtt mindenki döbbenten meredt a szőke lányra. Nem szokták meg tőle az ilyen viselkedést.

- Antonius Piton, még egy ilyen megjegyzés és garantálom, hogy a Piton név veled fog kihalni – morogta a lány.

Teddy próbálta menteni a menthetőt. Közben már mindenki érdeklődve figyelte az eseményeket.

- Heléna, semmi gáz, már megszoktam, és amúgy sem veszem magamra őket – mondta a fiú.

- Én viszont igenis magamra veszem – fortyogott a lány, amit nem igazán értettek, hogy miért teszi.

- Öm, amúgy Ginny néni azt mondta mehetünk enni – próbálkozott Hermész. Hála neki az átmeneti verekedésnek vége szakadt és elindultak lefelé. Menet közben fölszedték Siriust, aki már fölfelé tartott a lépcsőn.

- Ennek a csajnak meg mi baja? – kérdezte suttogva Tony.

- Ne tőlem kérdezd – vont vállat Teddy. Lily és Juliet vetett rájuk néhány lesajnáló pillantást.

- Antoni, te szimplán hülye vagy, a bátyám meg van… - vetette oda Jul, majd ők is elfoglalták a helyüket az asztalnál.

Ginny ahogy megfordult kissé elnevette magát.

- Most pont úgy érzem magam, ahogy anyám érezte magát annak idején… Még ennyi gyereket – kuncogta.

- Még csak az hiányozna, ha ez a két marha a testvérem lenne – morogta Lilly.

- Kislányom, hogy beszélsz – förmedt rá az anyja.

- Hát, de komolyan, a fiúk, ahogy nőnek úgy bolondulnak meg – mondta a lány még mindig az anyjával vitatkozva.

- Az asztalnál nincs vita, tudod a szabályt. Egyetek szépen, aztán én elviszem Alexeit a minisztériumba… - mondta a nő, de ekkor általános tiltakozással került szembe.

- Na, ne már! – mondta Tony.

- Mi is menni akarunk – tiltakozott Teddy.

- Igen, Lex a legjobb barátom! – jelentette ki Hermész, mire Eileentől kapott egy gyilkos pillantást, így helyesbített. – Mármint a legjobb fiú barátom…

- Szerencséd – fenyegetőzött a lány a villájával, majd fölnyársalt egy palacsintát.

- Haver a húgodnak enyhén szado-mazo hajlamai vannak – jegyezte meg Teddy csöndesen. Tony, erre kiköpte a lefelé menő teáját egyenesen Hermész képébe.

- Hé! Antonius, ennyi idősen már tudhatnád, hogy kell inni – kiáltott föl a szőke fiú.

Ginny egy pálcaintéssel rendbe tette Hermészt, és a reggeli folyt tovább. Sirius nagyon élvezte, hogy ennyien vannak.

Pontban nyolckor, Alexei felöltözve várakozott a nappaliban. Hermész idegesen járkált fel-alá, amíg a többiek a kanapén és a fotelokban ülve várakoztak.

- Hol van már anya? – tűnődött el Lily.

- Már itt is vagyok – mondta Ginny. Egy zöld talárt viselt, alatta pedig vajszínű kosztümöt.

- Csinos – mondta Heléna.

- Köszönöm, bár most inkább anyukásnak akarnék kinézni – húzta el a száját az asszony.

- Az is megvan, csak igazgasd sokat Lex ruháját – gúnyolódott Antonius.

- Kösz a tippet, de ha nem vetted volna észre, van pár gyerekem – válaszolt hasonló stílusban a nő.

- Indulhatnánk? – kérdezte idegesen LEex.

- Persze – mondta a boszorkány, majd a kandalló elé léptek. – Ti pedig, addig semmi zűrt nem csináltok, érthető voltam? – utasította a fiatalokat, majd egy kis hopp port szórt a kandallóba.

- Mágiaügyi Minisztérium – mondta, majd eltűnt a zöld lángok között.

- Lex, jó lesz minden – bíztatta Hermész.

- Remélem… - suttogta a fiú, majd egy adagnyit szórt ő is a porból a kandallóba és hasonlóan Ginnyhez eltűnt.

Amint kilépett hatalmas tömeg fogadta. Ginny védelmezőn állt elé, hogy az emberek ne tudjanak közel férkőzni hozzá.

- Mr. Arzsak, igaz a pletyka? – kérdezte egy boszorkány.

- Mr. Arzsak, milyen eredményre számít? – kérdezte egy idős varázsló. Csakhogy, nem csak kérdések jöttek, hanem a szidalmak is áradtak a fiú felé.

- Mocskos halálfaló ivadék!

- Az ilyennek meg kéne döglenie!

- Ennek a kölyöknek nincs joga az élethez! – kiabálták többen felbőszülve.

Ginnynek elég volt egy pillantás az ijedt fiúra és beindultak anyai ösztönei. Előkapta pálcáját és olyan rémdenevér rontást küldött a tömegre, hogy azok fejvesztve menekültek előle.

- Jegyezzék meg, senki sem bánthatja egy szóval sem a fiamat! – üvöltötte a nő magából kikelve.

Lex tétován megfogta Ginny kezét, aki észez térve elindult vele a liftek felé. Menet közben is úgy néztek rá, mintha valamiféle csodabogár lenne. Most már tudta, hogy Harryék miért ragaszkodtak annyira ahhoz, hogy megvédjék őt. Ha ő, mint Voldemort leszármazottja állt volna eléjük, mostanra már halott lenne, de minimum, egy jókora verést kapott volna.

A tárgyalóterem elé érve ott találták Harryt.

- Ginny, annyira sajnálom, de Zambini kiszivárogtatta az információkat, és most a Minisztériumot megszállták a riporterek… Megkértem két aurort, hogy biztosítsák nektek az ide vezető utat – mondta Harry.

- Hát, a drágalátos aurorjaiddal nem találkoztam, csak egy eléggé lincs hangulatú tömeggel, akik Alexei halálát kívánják – morogta a nő.

Harry, morgott valami nem túl szépet az orra alatt, majd betessékelte feleségét és Lexet a tárgyalóterembe. Odabent már jó sokan voltak és mindenki a fiúra volt kíváncsi.

- Lex, nézz rám – mondta Harry csöndesen. A fiú felé fordult és pislogott párat. – Minden rendben lesz, nem hagyom, hogy bántódásod essen. Tisztázzuk ezt az egész ügyet, csak nyugodj meg… - mondta a fiúnak, aki bólintott.

Pontban fél kilenckor a Wizengamot esküdtszéke bevonult a terembe.

- Kérem a jelenlévőket, hogy álljanak föl! – mondta egy idős auror, mire mindenki fölállt. Ahogy a bíróság tagjai elfoglalták a helyüket, ők is leültek.

- A mai tárgyaláson Mr. Alexei Darius Arzsak felmenőit vesszük vizsgálat alá. A vád, melyet Mr. Balise Zambini tett a gyanúsított ellen, nem más, minthogy Mr. Arzsak igazi szülei Bellatrix Black és Tom Denem, közismertebb nevén Tudjukki… - mondta a középkorú férfi, itt Harry megköszörülte a torkát.

- Elnézést kérek bíróúr, de még ennyi év távlatából is fél a névtől? – kérdezte leplezetlen undorral.

- Mr. Potter, ez nem tartozik a tárgyhoz…

- Ó, dehogynem! Mindannyian félnek a névtől, és félnek, hogy Voldemort esetleg visszatér, de tévednek. A Sötét Nagyúr soha többé nem fog visszatérni. Maguk meg a paranoiájukat le akarják vezetni egy ártatlan gyereken… - vetette oda Harry.

- Mr. Potter, ha nem fogja vissza magát, kivezettetem a teremből – mondta egy másik boszorkány.

- Nos, tehát Mr. Zambini azt állítja, hogy Mr. Potter és családja hazudtak a fiú származását illetően…

- Mégis milyen származás? Merlinre! Hallja, amit mondd? Pont úgy beszél, mint a halálfalók. Származást emleget, holott a törvény kimondja, hogy ha valakinek a származását emlegetik nyilvános helyen, azt fegyelmi eljárás alá kell helyezni – vetette oda dühösen Ginny.

- Mrs. Potter, önre is vonatkozik, amit az előbb a férjének elmondtam, ha nem bírnak csöndben maradni, amíg az eljárás le nem zajlik, akkor kivezettetem mindkettőjüket a teremből – emelte föl a hangját a boszorkány.

Ginny úgy érezte, hogy fel fog robbanni a dühtől.

- Miután a vádakat tisztáztuk, behívnánk a vád első tanúját, Mr. Balise Zambinit – mondta a főmágus.

Az ajtóban megjelent az önelégült képű férfi és vetett egy lesajnáló pillantást Potterék felé. Harryék ügyvédje – történetesen Fleur volt, aki időközben kitanulta a mágusjogot – odament a tanúhoz.

- Ön Mr. Balise Zambini? – kérdezte a férfitól.

- Igen…

- Ön azt állítja, hogy Alexei Darius Arzsak, nem más, mint Voldemort Nagyúr fia, és Harry Potter hazudott a fiú kilété illetően?

- Igen! – vágta rá határozottan.

- Nos, ebben az esetben meg tudná mondani, hogy ön szerint mégis mi vezethette rá Mr. Pottert arra, hogy az ősi ellensége fiát, a gyámsága, sőt védelme alá vegye? – kérdezte szkeptikusan a nő.

- Nem tudom, elvégre nem én vagyok a híres Harry Potter. Biztos a megmentési kényszere miatt van… - morogta Zambini.

- Tisztelt Wizengamot, önök nem tartják ésszerűtlennek, hogy a Varázsvilág megmentője egyszer csak védelmébe veszi Voldemort fiát? Azok után, hogy a Sötét Nagyúr annyi kárt okozott neki személyesen is. Hiszen, ma már nincs olyan mágus, aki ne ismerné Harry Potter történetét. Mr. Potter elvesztette a családját, a keresztapját, számos barátot, a hosszú évek alatt. Még a mentorát Albus Dumbledore-t is, aki a Wizengamot nagyra becsült tagja volt…

- Tiltakozom, ez a nőszemély a bíróság szimpátiájára pályázik – kiáltott föl Zambini ügyvédje.

- Mrs. Weasley tartózkodjon a tárgytól való eltéréstől – utasította a főmágus.

- Igenis, uram. Tehát Mr. Zambini szerint ez az egész egy nagy hazugság… Pontosan honnan veszi azt, hogy ez mind csak egy álca? – kérdezte a nő.

Zambini elvigyorodott.

- A fiú párszaszájú…

- Ahogy Mr. Potter is, és a kisebbik fia Sirius Potter is az – mondta a nő.

Erre többen felhördültek és halk morajlás vette kezdetét a teremben.

- Ez nem bizonyít semmit – mondta Zambini ügyvédje.

Fleur elmosolyodott.

- Tisztelt bíróság, ha ez nem bizonyít semmit, akkor az sem bizonyít semmit, hogy Mr. Arzsak párszaszájú…

- A bíróság ezzel tökéletesen egyetért. Kérjük, a közeljövőben tartózkodjanak attól, hogy a párszaszájúságot, mint bizonyítékot emlegessék – mondta a főmágus.

Harry megszorította Lex kezét.

- Mrs. Weasleynek van még kérdése? – kérdezte a főmágus.

- Nincs, uram – azzal visszaült a helyére és helyét átadta Zambini ügyvédjének.

A pasas hosszasan ecsetelte Zambini közösségi munkáját, mire Fleur közbeszólt.

- Úgy látom, azt elfelejtik, hogy Mr. Zambini karján ott van a sötét jegy, és miután a sok információ átadás után megúszta Azkabant, még szép, hogy valamivel törleszt, azok után, hogy annyi szenvedést okozott annak idején – jegyezte meg a nő.

- Kérném Mrs. Wealeyt, hogy személyes ügyeit ne keverje bele az ügybe! – mondta Zambini ügyvédje, a főmágus is helyt adott neki.

- Mr. Zambini milyen más bizonyítéka van arra, hogy Mr. Arzsak a Sötét Nagyúr fia? – kérdezte.

- Megtaláltam azt, akire a fiút bízták. A nevelőjét Ivan Arzsakot – jelentette be, mire többen felhördültek.

- Köszönöm, tisztelt bíróság, nincs több kérdésem. Most pedig szólítanám az ügy második tanúját Ivan Arzsakot – mondta az ügyvéd, mire Zambini helyet foglalt oldalt és megjelent Ivan. A férfin semmi sem látszott.

- Ön Mr. Ivan Arzsak? – kérdezte az ügyvéd.

- Igen, én vagyok – válaszolta a férfi.

- Ön nevelte Mr. Arzsakot? – kérdezte a férfi, mire Ivan hosszasan meredt maga elé. A gondolatai nagyon kuszák voltak.

- I… igen – nyögte ki nagy nehezen.

- Ki bízta önre a fiút? – kérdezte az ügyvéd.

Harry kezdett ideges lenni, hogy valamit elrontottak.

- Az anyja… - suttogta a férfi.

Alexei nagyot nyelt. Szíve pedig vadul kezdett el verni.

- És kicsoda Mr. Alexei Darius Arzsak anyja? – kérdezte önelégülten.

Hosszú másodpercek teltek el. Ivan erősen gondolkodott, de semmire sem emlékezett.

- Én nem tudom… elfelejtettem – suttogta döbbenten. Mind Zambini, mind pedig az ügyvédje döbbenten néztek a férfira.

- Tisztelt bíróság, úgy vélem, hogy Mr. Ivan Arzsak csak játszadozik a bírósággal – mondta Fleur.

- Ez nem igaz! Biztos elbájolták! – vádaskodott Zambini.

- Mr. Zambini önre is vonatkozik, hogy kivezettetem! – szólt rá erélyesebben a boszorkány.

- Tisztelt bíróság, kérném, hogy vizsgálják meg Mr. Ivan Arzsak emlékeit, úgy mindenre fény derül – mondta Zambini ügyvédje.

- Mr. Potter ügyvédjének nincs ellene kifogása? – kérdezte a főmágus.

- Nekünk tiszta a lelkiismeretünk – mondta Felur.

- A bíróság fél órára visszavonul és megvizsgálja az említett emlékeket – mondta az idős varázsló, majd mind kisétáltak egy hátsó szobába.

Harry átkarolta Lex vállát, hogy oldja a gyerek feszültségét.

- Nem vagy éhes? – kérdezte tőle.

- Ellenkezőleg… hányingerem van – nyögte a fiú.

- Ha ki kell menned, kikísérlek – mondta Harry.

- Nem, jobban leszek… - nyögte a fiú és vett néhány mély levegőt. Fleur közben odasétált hozzájuk.

- Ezután te jössz Harry. Igyekeznek majd feldühíteni, de ne hagyd magad… - mondta a nő. Előző este Harryék, átalakították az egyik Ginnyvel közös együttlétüket, hátha valaki meg akarja majd nézni. Ginny helyett csak egy hosszú, fekete hajú és kék szemű nőt fognak látni, aki valamit beleönt egy kupába és ezután leteperi Harryt.

Pár perc múlva a Wizengamot vissza is tért.

- Köszönjük a türelmet. A bíróság használhatatlannak tekinti Mr. Ivan Arzsak emlékeit, mivel azokat némiképpen befolyásolták…

- Ez, csakis Potterék műve lehet! – kiabált át a termen Zambini.

- Mr. Zambini, kérem, ne vádaskodjon felelőtlenül. Ezzel az erővel Mr. Potter is vádaskodhatna, hogy ezt az egészet Ön rendezte meg – mondta Felur.

- Megrendeztem? Te mocskos kis… - kelt ki magából Zambini, mire az ügyeletes boszorkány egyszerűen kivezettette.

- Mr. Zambinit viselkedése miatt kizárjuk a tárgyalásról, kérem a többieket, hogy fogják vissza magukat – mondta a boszorkány.

- A következő tanúnk Mr. Harry Potter – mondta Fleur.

Harry fölállt, de előtte még egy bíztató mosolyt küldött a fiú felé, majd kisétált a székbe.

- Ön Mr. Harry James Potter? – kérdezte Fleur.

- Igen.

- Ön az édesapja Mr. Alexei Darius Arzsaknak? – faggatózott tovább a nő.

- Igen, én vagyok – felelte Harry.

- Elmondaná nekünk, hogy mi történt azon a bizonyos éjszakán? – kérdezte a nő.

- Megtudtuk, hogy Voldemort legyőzésének egyik kulcsa Oroszországban van. Az egyik informátorunkhoz mentem. Előtte még nem találkoztunk vele, csak levelekkel tartottuk vele a kapcsolatot. Megérkeztem a fogadóba, és mint kiderül az informátorunk egy nő volt. Elmondta azt, amiért odamentem, de nem vettem észre, hogy időközben beleöntött egy szerelmi bájitalt az italomba. A többit el tudják képzelni… Én is csak ember vagyok, ráadásul egy bájital hatása alatt cselekedtem. Miután fölébredtem ő eltűnt. Csak a nyáron tudtam meg hogy született tőle egy fiam, Alexei… - hadarta Harry.

- Nos, nekem nincs több kérdésem – mondta Felur és átadta a helyét a másik ügyvédnek.

- Mr. Potter hogyan értesült arról, hogy a fiú az öné?

- Amikor elment a felvételi beszélgetésre a Roxfortba, Perselus Piton igazgató úrnak feltűnt a viselkedése. Az ő szavaival élve Alexei nagyon… pimasz volt, mint én is az ő korában. Mikor kettesben maradtak elbeszélgetett vele, és kiderült, hogy ki is valójában. Az is kiderült, hogy a gyámja Ivan, gyakran bántalmazta és próbált belőle sötét mágust csinálni. Szerencsére, ez nem sikerült neki – mondta Harry.

- Mégis, milyen sötét varázslatokat tanított neki? – kérdezte somolyogva az ügyvéd.

- Főleg sötét mágiát tanított neki, hogy olyan erős sötét mágus legyen belőle, mint Voldemortból. A sors iróniája lett volna, ha a saját fiam fordítják ellenem, szerencsére még időben közbeavatkoztunk – fejezte be Harry.

- Nincs több kérdésem – jelentette ki az ügyvéd majd Lexet szólította.

- Mr. Alexei Darius Arzsak!

A fiú reszketett, nagyon félt, bár eddig jól alakultak a dolgaik. Ginny még egy gyors puszit nyomott az arcára, majd elindult. Minden lépés a kihallgató szék felé hatalmas erőfeszítésébe telt. A nézelődők halkan sugdolózni kezdtek, de ebből Lexhez semmi nem jutott el. Ahogy leült az ügyvéd azonnal támadni kezdte.

- Nos fiam, te vagy a Sötét Nagyúr fia vagy sem? – kérdezte, mire Fleur felpattant.

- Tisztelt bíróság, tiltakozom a kolléga viselkedése ellen. A tanú egy gyermek, még nincs tizennégy így nem lehet kínvallatásnak alávetni. Mindemellett követelem, hogy a neki kijáró tisztelettel bánjanak vele – mondta a nő.

- Helyt adok Mrs. Weasley felszólalásának. Kérem Mr. Cornwallt, hogy folytassa a kihallgatást a már bevált procedúra szerint. – A férfi összeszűkült szemekkel méregette Fleurt. Mindig is utálta a nőt, hiszen nem elég, hogy okos volt, sikeres, még az esze is vágott.

- Elnézést kérek a modortalanságomért – hajolt meg a férfi. – Tehát, Ön Mr. Arzsak, Harry Potter, vagy a Sötét Nagyúr gyermeke? – kérdezte.

Alexei szíve nagyot ugrott, majd szólásra nyitotta száját.

- Harry Potteré – mondta kissé halkan.

- Nem hallottuk… - mondta a férfi önelégülten.

- Harry Potter az apám! – mondta a fiú határozottabban.

- Kérem, hogy Mr. Cornwall ne félemlítse meg a védencemet – sziszegte a nő.

- Elnézést, ha ezt megfélemlítésnek vette. Tehát Mr. Arzsak, mit tud az édesanyjáról? – kérdezte a férfi.

- Anyám meghalt mikor születtem…

- És ki nevelte éveken keresztül? – faggatózott a férfi.

- Ivan gondjaira voltam bízva, de… igazából Pinky a házimanóm gondoskodott rólam – mondta kissé szomorkásan.

- Nos, és milyen sötét átkokat tanított önnek Mr. Ivan Arzsak, ha szabadna kérdeznem?

Alexei nagyot nyelt.

- Csupa sötét varázslatot. Mindig azt mondta, hogy nekem kell lennem a Sötét Nagyúr utódjának… Azt akarta, hogy én legyek a következő Voldemort, de én nem akartam. Én csak olyan gyerek akartam lenni, amilyenek a többiek.

- Használt ön valamilyen főben járó átkot? – kíváncsiskodott Cornwall.

- Igen… Kettőt… - suttogta a fiú, mire mindenki hátrahőkölt.

- Melyik kettő volt az? – kérdezte vigyorogva az ügyvéd.

- Az Imperiuszt. A régi iskolámban, nem akartam büntetésből mosdót pucolni, így elengedtettem magam a felügyelő tanárral – húzta el a száját. Erre a főmágus arcán döbbenettel vegyes vidámság jelent meg.

- És mi volt a másik?

- A Cruciatus volt…

- És kin használta? – kérdezte a férfi. Fleur, már ugrásra készen állt.

- Ivanon… Mert megölte a Pinkyt, a manómat. Pinky olyan volt nekem, mint egy anya… Óvott engem, gondoskodott rólam. Volt, hogy Ivan napokig elő sem került, mert valahol dorbézolt és akkor is részegen jött haza. Két éves koromig még csak nem is foglalkozott velem, teljesen a manóm nevelt. Ezért is ragaszkodtam hozzá… Mikor ellent mondtam Ivannak, hogy a halálos átkot gyakoroljam, ő megbüntetett. Azt mondta, hogy szobafogságot kapok, és nem lakhatok az iskolában, hanem haza kell járnom. Azt is megtiltotta, hogy Pinky enni adjon nekem. Persze a manóm ellenezte… és ezért kellett meghalnia. Mikor hazaértem az iskolából kerestem őt, de a konyhában egy kis manógyerek fogadott, aki sírva közölte, hogy Ivan megölte Pinkyt és őt hozta helyette. Én… Nagyon dühös lettem. Felrohantam hozzá, és a falhoz nyomtam, mire ő gúnyolódni kezdett, hogy úgy sem merem megtenni, és én megtettem. Beleadtam minden fájdalmamat és sérelmemet, de így is csak alig egy percig tartott az átok… - fejezte be a fiú.

Cornwall elégedetten sétált el.

- Nincs több kérdésem.

Fleur odasétált és rámosolygott a fiúra.

- Mr. Arzsak, most, hogy érzi magát mióta megtalálta az apját? – kérdezte.

- Hát sokkal jobban… Mióta itt vagyok és velük vagyok, vannak barátaim. Az osztálytársaim nem félnek tőlem, és nem szánakoznak rajtam. Lily a… Nővérem nagyon rendes, mindig megvéd, ha valaki piszkálni akar. Siriust, az öcsémet egyenesen imádom, nagyon aranyos – mondta mosolyogva.

- És mit gondol Mr. Potterről és a feleségéről – kérdezte.

Alexei feléjük fordította a fejét és úgy válaszolt.

- Eddig nem tudtam, hogy milyen, ha az embernek családja van, de most már tudom, hogy eddig nem voltam egész. Még nem megy, hogy Harryt apának szólítsam, kicsit furcsa a dolog, de azt hiszem már nem tart sokáig. Ginny pedig… Sajnálom, hogy nem ő az igazi anyám. Azt hiszem nekem lehetett volna a legtökéletesebb gyerekkorom, ha a kezdetektől velük vagyok. Én… Szeretem őket – vallotta be kissé vörösödve a fiú, mire Ginny felzokogott és odabújt férjéhez.

- Tisztelt Wizengamot, úgy vélem, hogy Alexei szavai magukért beszéltek. Még, ha igazak is lennének Mr. Zambini vádjai, akkor sem lehetne egy gyereknek felróni a szülei tetteit. Még, ha az a gyerek maga Voldemort fia lenne is. Had zárjam a védőbeszédem egy idézettel. „Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.” – azzal a helyére vonult. A Wizengamot pedig visszavonult, hogy eldöntse mit is tegyenek.

Ginny amint lehetett odaszaladt Lexhez és megölelte. Harry is büszkén paskolta meg a fiú vállát.

- Büszke vagyok rád, fiam – mondta. Ez az egy szó annyira jól esett a fiúnak, hogy repülni tudott volna seprű nélkül is.

Úgy húsz perccel később, megszületett az ítélet. Mindenkit visszarendeltek, hogy hallják az ítélethirdetést.

- A Wizengamot Mr. Alexei Darius Arzsak szüleinek vizsgálatakor megállapította, hogy az apa személye minden kétséget kizárólagosan Mr. Harry Potter. Éppen ezért, mostantól minden feléjük irányuló rágalom és hitelrontást a Wizengamot pénzbírsággal büntet. A tárgyalást berekesztem – mondta a főmágus.

Alexei nem tudta elhinni, hogy sikerült. Örömében egyenesen Harry nyakába ugrott, a férfi pedig boldogan forgatta meg őt. Kifelé menet megint ott voltak a riporterek.

- Hogy ment Mr. Potter?

- Mi lesz most a fiúval?

- Bepereli Mr. Zambinit?

- Mr. Arzsak fölveszi ön a Potter nevet? – erre a kérdésre a fiú megtorpant és nem ment tovább.

- Én… Igen, föl szeretném venni – mondta maga is meglepetten.

- Pár hete még nem így vélekedett – akadékoskodott az egyik riporter.

- Igen, de azóta sok minden változott. Jobban megismertem a… családomat, és most már név szerint is közéjük akarok tartozni – mondta a fiú.

Harrynek ennyi elég volt, irányt váltottak és elindultak az emelet felé, ahol a névváltoztatási ügyeket rendezték. Még aznap délelőtt Alexei Draius Arzsakból Alexei Darius Potter lett.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.