|
Hadművelet
Miután a gyűlésnek vége lett, mindenki ment, hogy elvégezze a rá kiszabott feladatot. Remus, Kingsley és Mr. Weasley intézték Ivan hollétének kiderítését. Fred, George, Tonks és Draco pedig a bájital hozzávalóit gyűjtötték be. Szerencséjükre Narcissa tudta, hogy hol kell keresni a receptet, így az előkerítésével nem kellett túl sokat gyötrődni. Az már más dolog volt, hogy a hozzávalók elég bizarr, ritka és veszélyes anyagok voltak.
- Ez a recept inkább méregnek tűnik – fintorodott el Hermione.
- Csupán három hozzávaló mérgező, a többi csak erős rosszullétet okoz… - mondta Perselus.
- Na jó, de ez azért durva, Fekete üröm gyökér, Árvalányhaj, Vérehulló fecskefű… Nadragulya levél, Havasi gyopár, Szikibagoly-lepke szárny, unikornis szőr, főnix könny és a többi sajátságos összetevőről már ne is beszéljünk.
- Hát igen, kell egy csepp vér tőled és a fiútól is, azon felül a te… - mondta Perselus, de a Harryből kitörő ideges mordulás beléfojtotta a szót.
- Szegény gyerek! Ez undorító… - szörnyedt el Harry. Hát igen, a legfontosabb hozzávaló nem volt más, mint Harry Potter „örökítő anyaga”.
Alexei mióta megtudta, hogy mik lesznek a főzetben egyfolytában hányt. Ginny próbálta megnyugtatni, kevés sikerrel.
- Azt nem tudom, hogy amennyiben mind mágia téren, mind pedig genetikailag a te fiad lesz Potter, úgy változni fog-e a külseje – vetette föl az ötletet Piton.
- Remélem nem, helyes kölyök, kár lenne elcsúfítani – vigyorodott el Harry.
- Amint minden alapanyag ideér, elkezdjük… Öm, te is menj és… Láss munkához – vigyorogta Piton. Harry idegesen vonult föl a hálójukba, hogy minél előbb túlessen azon a bizonyos dolgon.
Már késő délután volt, mire minden alapanyag megérkezett és hozzáláthattak a főzéshez. Hermész és Heléna mellett végül ott maradt még Eileen, Tony, Teddy Julie is. A lányok Lily szobájában táboroztak le, míg a fiúk megtámadták Alexei szobáját.
A fiú halál sápadt volt, és csak kuporgott a foteljában.
- Hát, ez szívás… - szólalt meg végül Teddy.
- Inkább hányás – javította ki Antonius, majd bocsánatkérőn nézett Lexre, mert az ismét zöldülni kezdett.
- Nem beszélhetnénk másról? – kérdezte könyörögve.
- De, beszéljünk a… A csajokról – ajánlotta Tony.
- Haver, ők még túl kicsik hozzá – mordult föl Teddy.
- Annyira nem kicsik. Hermész karácsony előtt lesz tizenhárom, Lex te pedig… - kérdezte a fiút Antonius.
- November huszonkilencedikén leszek tizennégy – válaszolta a fiú. Nem szerette a születésnapját.
- Ohó, akkor tartanunk kell majd egy bulit. A tizennegyedik szülinap fontos mérföldkő egy fiú életében, már félig férfi leszel – vigyorogta Tony.
- Ja, persze – vont vállat a srác. Nem igazán érdekelte a buli, sőt semmi. Most az egyetlen célja az volt, hogy túllegyen az elkövetkező huszonnégy órán.
Remus bevetette minden titkos fegyverét, hogy információkat tudjon meg Ivan hollétéről. Már késő délutánra járt az idő, mikor végre sikerrel járt. Az információt, gyorsan át is adta Harryéknek.
- Zambini nem volt túl elővigyázatos, az egyik vidéki házában őrizteti. Van két őr, akik felügyelnek rá, és néhány riasztó bűbáj, de már nehezebbeken is átjutottunk észrevétlenül – mondta Remus.
- Nagyszerű! Akkor Remus, Draco, Fred, George és én elmegyünk véghezvinni a hadműveletet. Perselus, ti addig készítsétek elő a bájitalt, hogy mire visszaérünk Alexei be tudja venni.
- Az nem lesz olyan egyszerű, ha minden jól megy csak hajnali háromra leszünk készen, és még akkor is várnunk kell két órát – oktatta ki Harryt.
- Mindegy, akkor is tegyetek meg mindent, hogy időben elkészüljetek, nem fogom hagyni, hogy a fiúnak valami baja essen – mondta Harry ellentmondást nem tűrően. Alexei aki a konyhában volt tisztán hallotta az egészet. Feszült volt, de már nem a bájital, vagy a zűrzavar miatt, hanem félt, hogy Harrynek valami baja esik. Miután a fiatalokat ágyba tuszkolták, Harryék készen voltak az indulásra.
- Akkor mehetünk is…
- Várjatok! - szólalt meg a fiú a lépcsőről.
Harry érdeklődve fordult oda, majd elmosolyodott.
- Mi a baj, nem tudsz aludni? – kérdezte türelmesen.
- Nem, ideges vagyok… - vallotta be a fiú.
- Ne félj, minden rendben lesz és ezután soha, senki nem bánthat majd téged – nyugtatta meg a fiút.
- Nem baj… ha engem bántanak, csak… Neked ne essen bajod – suttogta a fiú lehajtott fejjel. Ginny már majdnem elsírta magát. Remus és Fred pedig torokköszörüléssel jelezték, hogy ideje indulni.
- Megígérem, hogy minden rendben lesz. Most pedig, sipirc fölfelé aludni, holnap nehéz napod lesz – mosolyogta Harry. Lex gyorsan megölelte a másikat, majd fölszaladt az emeletre. Ezután Harryék útnak indultak.
Remus furcsán méregette a mellette haladó Harryt. Már jó pár éve ismerte őt, de most fordult elő vele először, hogy nem igazán értette őt.
- Harry, miért teszel meg ennyi mindent a fiúért? Ha csak a bűntudatod vezérel, akkor azt tanácsolom, hogy ne vidd vásárra a bőröd – szólalt meg csöndesen Remus.
Harry úgy nézett rá, mint akit végig sértettek.
- Ezt nem hiszem el Remus Lupin! Hogy van bőr a képeden ilyen feltevésekkel előhozakodni? Igen, van némi bűntudatom, de nem ezért csinálom, hanem, hogy a gyereknek jó legyen. Ő egy rendes fiú, akinek eddig sokat kellett szenvednie egy olyan őrült miatt, aki már több mint egy évtizede halott! – mordult rá a másikra.
- Harry, nem akarunk beleszólni, de mi van ha… - kezdte Fred.
- … ha a srác idővel olyanná válik, mint Tudjukki – folytatta George.
Harry megállt és karba font kézzel meredt a többiekre.
- Mindannyiótok szerint hiba, amit most készülünk elkövetni? – kérdezte tőlük kissé bizonytalanul. De mindenki bólintott.
- Nézd Harry, vannak bizonyos előítéleteink… - kezdte Remus.
- Tudjátok mit? Megcsinálom egyedül, ha nem hisztek abban, hogy megmentsünk egy ártatlan gyereket akkor ne is segítsetek. Húzzatok haza a vackotokba és élvezzétek a problémamentes leteteket. Én tudom, hogy milyen az, ha mindenki utál és gyanakodva néznek rád. Nem fogom hagyni, hogy ez a fiú átmenjen ezen. Elég neki a saját belső harca a tudattal, hogy az apja mekkora egy állat volt – sziszegte Harry.
- Harry, mi csak azt próbáltuk mondani, hogy… - próbálkozott Fred.
- Nem érdekel! Aki nem akar segíteni, haza is mehet. Megoldom egyedül is – mordult föl Harry, majd folytatta az útját. Fred és George felsóhajtott, majd vállat vonva elindultak Harry után. Remus és a többiek kissé habozva, de szintén követték őt.
- Hát Harry, te tudod… - mondta Fred.
- …én azért óvatos lennék a sráccal, lehet nem szándékosan, de egyszer bekattan, és akkor puff – hadarta George.
- Az, hogy esne nektek, ha a ti gyerekeitekről beszélnének így? – kérdezte az ikreket.
- Nekem nincs gyerekem – védekezett Fred.
- Én tuti pofán verném azt, aki így vélekedik a gyerekemről, de vegyük figyelembe, hogy a fiú nem a tiéd… - mondta George.
- Pár óra és az lesz. Most pedig csönd legyen, lassan megérkezünk – adta ki a parancsot Harry. Igaza volt, már majdnem elérték a faházat az erdőben.
Remus óvatosan levette a pajzsokat, és a védő bűbájokat is semlegesítette. A bentiek semmit sem vettek észre belőle. Bekerítették a házat, hogy senki se tudjon elmenekülni. Harry fölemelte a kezét, hogy háromra indulnak.
- Egy… Kettő… Három! – kiáltotta el magát, majd betörték az ajtót.
A két őr döbbenten meredt rájuk. Remus és Fred elkábította őket, így csak a reszkető Ivan maradt.
- Kérem, én nem tettem semmit – könyörgött.
- Tisztára, mint Féregfark – mondta undorodva Remus.
- Te vagy Harry Potter, igazam van? Én nem akartam semmi rosszat, csak parancsot teljesítettem. Az a fiú maga a megtestesült gonosz! Tudod mit szenvedtem mellette? Ráment a fiatalságom… - morogta ingerülten. Azt hitte, hogy ezzel bevágódik majd Harryéknél, de tévedett.
- Rossz lóra tettél, a fiú miatt vagyunk itt. Nem engedjük, hogy bármi bántódása essen, éppen ezért – intett Remusnak, aki fölemelte a pálcáját és elkezdett vele körözni a férfi előtt.
- Mire készültök? – rémüldözött az alak.
- Nem esik bántódásod – mondta Harry. Közben Remus pálcájából kékszínű fény kezdett el keringni a férfi körül, ami lassan beszállt a fülén és az orrán Ivan fejébe. Mikor a kékes köd eltűnt Remus így szólt:
- Fallo nomo Alexei Arzsak – majd pálcájával homlokon bökte a másikat, mire az ájultan terült el a földön.
- Hüm, szép munka. Most módosítsuk az emlékeiket arról, hogy itt jártunk – utasította a többieket Harry.
Pár perc múlva már a védővarázslatok is újra álltak. Az egész művelet akadálymentesen sikerült.
Éjfélt ütött az óra, mire Harryék visszatértek. Mindenki megkönnyebbült, hogy ezt az akadályt sikeresen vették. Közben Perselus és Hermione minden tudásukat latba vetve készítették a bájitalt. Hermione a maradékokat akarta eltüntetni pálcájával, mikor Perselus ráordított.
- Tedd el! – a nő riadtan kapta kezét a szája elé. Elfelejtette, hogy az üst közelében, amíg forr, senki sem használhat pálcát. Majdnem sikerült felrobbantania mindent.
- Perselus, sajnálom… elfelejtettem – nyögte a nő.
- A lényeg, hogy nem lett baj. Most pihenj egy kicsit – mondta feleségének, aki kelletlenül, de helyet foglalt az egyik széken.
Harry, amint tudott benézett hozzájuk.
- Mi a helyzet? – kérdezte.
- Majdnem felrobbantottam a házad – nyögte Hermione.
- Ó, az nem jó, de mint látom még egyben van, szóval akkora baj mégsem lett belőle.
- Na és ti, sikerrel jártatok? – faggatózott Perselus.
- Igen, Ivan elintézve – vigyorogta Harry.
- Nagyszerű! Akkor már csak a főzetet nem kéne elrontani. Nem azért Potter, tudom, hogy ez a te házad, de most kimennél? Majd szólunk, ha kelletek Alexeijel. – Harry csak bólintott, már megszokta ezt a stílust a férfitől és nem haragudott rá. Az évek során amolyan furcsa, civódó barátság alakult ki köztük. A beszélgetéseik általában veszekedésbe torkolltak, persze ezek már nem olyanok voltak, mint régen, mikor Harryék még iskolások voltak.
Harry úgy döntött, megnézi a fiúkat. Volt egy olyan érzése, hogy azok nem alszanak. Lassan nyitott be az ajtón, ha netán tévedne, ne zavarjon meg senkit. Azonban odabent elég meglepő látvány fogadta.
- Ti meg mit műveltek? – kérdezte pislogva, ahogy meglátta a két idősebb fiú kezében a vajsört és az eléjük kiterített kártyapaklit. Nem is beszélve a pénzről középen.
- Hupsz… Harry bácsi, ez nem az, aminek látszik – védekezett Antonius.
- Na persze, csak lebujt csináltok a házamból – morogta Harry, majd becsukta maga után az ajtót.
- Ez csak vajsör… Ti is ittatok egy csomót ennyi idősen, sőt még Lángnyelv-Whiskey-t is – taglalta Teddy.
- Nem a vajsör a gond, hanem hogy éjfél elmúlt és a kicsiknek aludni kéne. Lexre holnap nehéz feladat vár. Most azonnal takarodó és lámpaoltás. – Megvárta, amíg a fiúk elhelyezkednek a földön lévő hálózsákjaikban. Közben odasétált Lexhez és megigazította a takaróját.
- Hogy ment? – kérdezte a fiú.
- Minden rendben van, amint elkészül a bájital, fölébresztelek – mondta megnyugtatón a fiúnak.
- Rendben. Jó éjt – köszönt el a férfitól.
- Jó éjt… Nektek is fiúk – szólt hátra, mert hallotta, hogy Teddy és Tony még mindig röhögcsélnek.
- Jó éjt Harry bácsi – mondták kórusban mind a hárman.
Harry csak megcsóválta a fejét. Igazából nem tudott haragudni a srácokra. Mind jófiúk voltak a maguk módján. Perselus legnagyobb bánatára Antonius leginkább Siriusra hasonlított. Szerette a kalandokat és a lányokat. Teddy, amolyan furcsa átmenetet képezett Remus és Sirius között. Neki több esze volt, általában próbálta megállítani barátait, de őt sem kellett sokáig győzködni, ha balhéról volt szól. Hermészt, Hermionéhoz tudta volna hasonlítani, csak kevésbé könyvmoly kiadásban, míg Eileen maga volt a megtestesült Perselus Piton. Lily pontosan olyan volt, mint Ginny, vagy ahogy Remus szokta mondogatni, pont olyan, mint a nagyanyja Lily. Juliet Lupin, szakasztott mása volt Tonksnak, mind külsőre, mind belsőre egyaránt. Végül pedig ott volt Alexei. Harry akaratlanul is csak magához tudta hasonlítani. Talán ezért is kedvelte meg azonnal, ahogy meglátta őt.
Perselus hajnali háromkor eloltotta a tüzet az üst alatt. Hermione a széken ülve aludt el egy órával azelőtt. A férfi odasétált hozzá és gyengéden megrázta. Hermione azonnal fölpattant, de meg is szédült.
- Mi történt? – kérdezte gyorsan.
- Készen vagyok, csak várnunk kell még két órát – mondta a férfi, majd elindultak fölfelé a nappaliba.
Harry a kanapén aludt, Remus pedig a fotelban szunyókált. Nem akarták őket fölébreszteni, így csak bementek a konyhába, hogy készítsenek maguknak valami harapnivalót.
Eközben Antoniusnak furcsa álma volt. Mintha egy pincében lett volna, sötét volt, és a falak nyirkosak voltak. Ahogy tett előre néhány lépést már látott némi fényt a távolban. Tovább haladt és kiért egy terembe. Megdöbbentő látvány fogadta. Mindenhol kígyófejes szobrok kétoldalt, és a távolban egy óriási lény csontváza feküdt. Hirtelen ijedtség futott át rajta, mert már ismerte a helyet. Tudta, hogy hol van. A Titkok kamrájában.
Oldalról halk beszélgetésre lett figyelmes, ismerős volt a hang. Oldalra kapta a fejét és látta, amint Harry ott fekszik a földön magatehetetlenül, körülötte pedig hatalmas tócsában vér csorog a padlóra. Alexei halálra rémülve térdelt a padlón, arca sebes volt, a szája is vérzett, és tisztán látszott rajta, hogy zokog.
- Látod, mit értél el az engedetlenségeddel? – kérdezte Zambini. A férfi gúnyosan vigyorgott és pálcáját még mindig a fiúra fogta.
- Maga szemét… - sziszegte a fiú és ugrásra készen állt, de pálcája kettétörve hevert a padlón.
- Ó, csak nem akarsz velem szembeszállni? Nagy hiba lenne, ha behódolsz még életben hagyhatlak…
- Mégis minek képzeli magát? Azt hiszi, hogy maga a következő Sötét Nagyúr?! – kérdezte üvöltve a fiú.
- Egy dologban biztos vagyok, hogy nem te leszel az… Avada Kedavra! – kiáltotta Zambini, és a pálcájából elindult a zöld fénysugár, majd becsapódott Alexei mellkasába…
Antonius zilálva ébredt föl. Csak remélte, hogy nem kezdett el ordítozni, de látva, hogy a többiek alszanak már tudta, hogy ezt most megúszta. Gyorsan kipattant az ágyból és leszaladt az emeletről. Már fordult volna a pince felé, de észrevette, hogy a konyhából fény árad ki. Benézett és meglátta szüleit az asztalnál ülve.
- Antonius, miért nem alszol? – kérdezte Hermione.
A fiú zilálva rohant oda anyjához és ölelte át.
- Fiam, mi történt? – rémült meg Perselus is. Antonius reszketett így az apja egy pokrócot varázsolt elő, majd ráterítette a hátára.
- Azt hiszem… Látomásom volt – nyögte ki a fiú.
- Mégis miről? – sürgette Hermione.
- A Titkok Kamrájában, Zambini megölte Harry bácsit, és aztán végzett Alexeijel is – suttogta.
Hermione hirtelen megszédült és le kellett ülnie.
- Az nem lehet – zilálta a nő.
- Azt hiszem, hogy a következő Sötét Nagyúr maga Zambini lesz – jelentette ki Tony magabiztosan.
Perselus idegesen kezdett el fel-alá járkálni. Végül rászánta magát, hogy az emléket kiemelje fia fejéből, és majd később megnézzék Harryékkel. Egyelőre nem akart pánikot kelteni.
- Menj vissza, ezt idd meg, és ne beszélj erről senkinek. Értetted? Senkinek! – parancsolta a férfi.
Antonius nem kötözködött, csak tette, amit parancsoltak és visszament a szobába. Teddy ugyan fölébredt és megkérdezte, hogy merre járt, de a fiú csak azt mondta, hogy a mosdóban, így mind a ketten visszafeküdtek aludni.
Másfél óra múlva Perselus, elkezdte ébresztgetni Harryt.
- Potter, lassan itt az idő – mondta a bájitalmester.
- Aha… - mordult föl Harry, majd elfeküdt nyakát kezdte masszírozni.
- Szólni kéne a fiúnak is – mondta Remus.
- A fiúnak van neve is, Alexei – vetette oda Harry, majd fogta magát és elindult az emeletre. Az ajtó elé érve vett egy mély levegőt. Tudta, hogy mostantól semmilyen kétely nem látszódhat az arcán.
Belépett a szobába, ahol a fiatalok mind aludtak. Odasétált az ágyhoz és leült a szélére. Alexei nyugodtan aludt, arcán nem látszódott, hogy feszült lenne, mint általában. Olyankor a homlokát mindig ráncolja egy kicsit, nem túl feltűnően, de észre lehet venni rajta.
- Alexei… - kezdte el simogatni a fiú homlokát, mire az értetlenül nézett rá.
- Kelni kell? – kérdezte Harrytől.
- Igen, itt az idő – mondta a fiúnak.
Lex fölkelt és magára vette köntösét, majd elindult Harry után a pince felé. A földszinten Ginny, Hermione és Perselus fogadták.
- Nem lesz olyan szörnyű, kissé émelyegni fogsz és bizseregni fog a tested, de ezenfelül semmi különöset nem fogsz érezni – mondta Hermione.
- Aha… - a fiú nem tűnt túl meggyőzöttnek.
- Harry, csak ketten menjetek be, kikészítettem a fiolát, bele kell csöppentenetek egy-egy csepp véreteket, majd Alexei megissza a fiola tartalmát, te átöleled és az új nevén szólítod – darálta Piton.
- Oké, érthető… - bólintott Harry, majd elindultak a pincébe.
Az út ugyan csak pár méter volt, de mintha hosszú kilométereknek tűnt volna. Belépve becsukták maguk mögött az ajtót és az asztalhoz léptek.
- Öm… Most meg kell vágni a kezünket? – kérdezte tétován a fiú. Harry mosolyogva válaszolt.
- Szerintem elég lesz egy szúrás – mutatott föl egy vastagabb tűt, majd beleszúrta ujjbegyébe és lecsöppenő vér a fiolában landolt. Már nyúlt volna Lex kezéért, mikor a fiú megszólalt.
- Lehetne, hogy én csináljam? – kérdezte.
- Persze – azzal átnyújtotta a tűt a fiúnak.
Alexei nagyot nyelt, majd megszúrta az ujját, és ő is a fiola fölé tartotta. Ahogy az ő vére is belekerült a főzetbe az kavarogni kezdett és furcsa vörös színt öltött fel.
- Ennek így kell kinéznie? – kérdezte bizonytalanul Lex.
- Igen… Most, már csak meg kell innod – mondta Harry. Próbált közömbös arcot vágni, de tudva, hogy mik vannak az italban, nagyon sajnálta a fiút.
- Hát… Ha belehalnék ebbe a förmedvénybe, akkor szeretném, ha tudnád, hogy jó volt a fiadnak lenni, még ha csak álcából is – mondta a fiú, majd egy hajtásra kiitta a fiola tartalmát. Erősen kellett küzdenie, hogy a folyadék lefelé menjen és ne fölfelé. Végül, mikor legyűrte már érezte is a hányingert, bár azt nem tudta, hogy ez most a bájital hatása, vagy maga a bájital íze és gondolata együttvéve. A bőre bizseregni kezdett és még a hasa is kordult egyet. Harry kitárta a kezét, hogy átölelje a fiút. Alexei nem ellenkezett, ez volt a kellemes része az egésznek. Szerette, amikor Harry átölelte, ilyenkor biztonságban érezte magát. Végül pedig meghallotta azt, amiért most először érezte úgy, hogy érdemes élni:
- Üdvözöllek a családban, Alexei Darius Potter…
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia!
Igazából nem is volt olyan feltűnő, hogy hiányzik egy rész, így is meg lehetet érteni, csak az lett volna kár, ha kimarad Antonius látomása, aminek gondolom később még szerepe lesz! De azért örülök, hogy még részletesebb információt kaptunk, hogy is lesz Alexből Potter. :D
Köszi a frisset!
Üdv
Emily Piton
Hát igen, annak még nagy szerepe lesz a későbbiekben. :D Azért örülök, hogy enélkül is érthető voltam XD