|
Minden rendben
Alexei viszonylagos jókedve sokaknak feltűnt. Mivel a fiú amúgy sem volt egy túlzottan vidám alkat, így a kora reggeli órákban kissé feltűnő volt, hogy fütyörészve sétál a folyosón. Hermész megkövülten követte barátját, mert fogalma sem volt, hogy mi történt vele. A Nagyterembe érve, még kevesen voltak, a tanári asztalnál is csak Hermione és Perselus voltak. Alexei mosolyogva odaintegetett nekik, mire a két felnőtt enyhe riadalommal nézett egymásra.
- Bajt szimatolok – morogta Perselus.
- Gyanús ez a jókedv – jegyezte meg Hermione. Azonban jó húsz percig semmi extra nem történt, pedig már Eileen is megérkezett. Már mindenki kezdett megnyugodni, hogy a két gyerek talán mégsem ront egymásnak, de ekkor történt valami. Hóborc száguldozott végig az asztalok fölött, de nem is ez volt a furcsa, hanem hogy egy zöld alapon piros eprekkel díszített bugyit és egy hozzá való topot viselt.
- Hóci-bóci szerizi az eprecskét… - trillázta, majd hirtelen megtorpant. Eileen arcára kiült a rettenet, hiszen nagyon is ismerős volt számára a fehérnemű garnitúra.
- Hóborc, azonnal tedd le azokat! – jött Perselus hangja, de a szellem eliramodott az ellenkező irányba, de előtte még kiáltozva adta mindenki tudtára, hogy mennyire tetszik neki a fehérnemű és meg fogja tartani. A kijáratnál azonban belefutott Remus pálcájába, mire a fehérnemű leeset róla, és ő riadtan száguldott tovább. Remus fölemelte a ruhadarabokat és kikerekedett szemmel pislogott párat.
- Valakinek nem hiányzik valamije? – kérdezte mosolyogva, mire Eileen már javában elvörösödött. Viszont a világ összes kincséért sem akart volna jelentkezni. Hirtelen a bugyi és a top elkezdtek lányos hangon visítani.
- Egy rendes bugyi keresi kis gazdáját!
- Egy cuki top szomorú, mert elhagyták!
- Hol vagy kicsi gazdám?
- Nem láttátok a gazdám? Eileen Piton a neve! – nyafogta a top, mire mindenki röhögésben tört ki.
Eileen szeretett volna elsüllyedni a föld alá. Fölpattant, majd kikapta a döbbent Remus kezéből ruhadarabjait és kiszaladt a teremből. Alexei annyira nevetett, hogy még a könnye is kicsordult, majd hatalmas csattanással vágódott hanyatt a padlóra, ám jókedve még mindig megvolt. Most már a többiek is rajta nevettek. Egy meglehetősen dühös Hermione tornyosult a fiú fölé.
- Alexei Arzsak! Van valami köze az előbbi jelenethez? – vonta kérdőre a fiút, aki könnyes szemét törölgetve kelt föl a földről. Még mindig kuncogott, de Hermész rosszalló tekintetét látva lassan lecsillapodott.
- Igen... asszonyom – felelte, de szája sarkában mosoly bujkált.
- Mivel a házam már így is annyi pontot vesztett maguk miatt, így büntetőmunkára jelentkezik Mr Friccsnél, méghozzá két teljes hétre! – A fiú csak bólintott, de ahogy visszaült a helyére megint röhögni kezdett. Alice és Margaret szúrós tekintettel méregették a fiút.
- Tudod mekkora szemét vagy? – kezdte Alice.
- Hogy tehettél ilyet vele? – morogta Margaret.
- Most mi van? Ő kérte tegnap, hogy legyek a régi és újra veszekedhessünk – morogta a fiú, mikor a két lány sértődötten elvonult.
- Ez tényleg igaz, gyakorlatilag könyörgött… - mondta Arnold.
- Viszont kétlem, hogy rögtön egy ilyen húzással kellett volna indítanod. Most sikálhatod a wc-ket pálca nélkül – húzta el a száját Hermész.
Alexei nem csak a lányoktól kapott, hanem még Lily is elkapta félúton az első órájára menet.
- Alexei! – kiáltott utána, mire a fiú megállt és kérdőn nézett rá.
- Szia, történt valami? – kérdezte a lányt.
- Ezt inkább te mond meg. Miért kellett ilyen durvának lenned? – kíváncsiskodott Lily.
A fiú csak vállat vont és úgy felelt.
- Nem tudom, csak vagy ez volt, vagy az, hogy rajta van a bugyi, és úgy vonul be félpucéran – vigyorogta gonoszul.
Lily felsóhajtott, majd a srác vállára tetet kezét.
- Egyet tanulj meg, van, ami túlmegy egy bizonyos határon. Ilyen az, ha egy srác közszemlére teszi egy lány bugyiját. Szerintem bocsánatot kéne kérned… - tanácsolta.
Alexei kissé összeráncolta a homlokát.
- De ő is beégetett, hiszen fülem volt meg macskafarkam – magyarázta.
- Igen, de azért az mégis más, minthogy kifüggesztik az alsógatyád a suli színe elé – nógatta a fiút.
- De miért? Ezen is röhögtek, meg azon is – értetlenkedett a fiú.
Lily a plafonra emelte tekintetét.
- Merlin adj türelmet… Nézd, Eileen most tuti nagyon kiborult, és annyival tartozol neki, hogy bocsánatot kész, de az legyen őszinte. Neki mivel lány ez olyan ciki volt, mintha téged tök pucéran kicsuknának télvíz idején az udvarra és az összes diák az ablakokból lógva dobálna meg pattogatott kukoricával – hadarta.
A fiú most elhúzta a szája szélét, és be kellett látnia, hogy talán, de csak talán túlzásba esett egy kicsit. Lily ezután elköszönt és ment a saját dolgára, magára hagyva Lexet.
Bájitaltan volt az első órájuk, és már mindenki a terem előtt várakozott. Eileen vörös és dagadt szemekkel pásztázta a padlót. Még mindig zavarban volt. Hermész próbálta vigasztalni a lányt, de az meg se szólalt. Aztán jött Hermione és beengedte a társaságot.
- Befelé – mondta, mire mindenki elfoglalta a helyét.
Alexei pont Eileen előtt ült, és néha hátrasandított a lányra, aki néha szipogott egyet. Mikor Hermione a másik padsort kezdte ellenőrizni, félig hátrafordult.
- Eileen… - kezdett bele.
- Mit akarsz? – kérdezte dühösen a lány. Szeméből sütött a gyűlölet.
- Bocsánat, ez tényleg nagy szemétség volt – suttogta.
Eileen elfordította a fejét jelezve, hogy nem érdekli a másik bocsánatkérése. Lex most Hermészhez fordult, aki csak értetlenül megrázta a fejét.
- Most tényleg pipa rád – suttogta.
- Na ja, valahogy helyre kell hozni… én nem halálos ellenséget akartam, csak egy olyat, akivel lehet piszkálódni – morogta halkan, hogy csak a mellette ülő srác hallhassa.
Miután Hermione az ő padsorukat is végignézte megjelent Friccs, hogy azonnal menjen a gyengélkedőre.
- Jól van gyerekek, ne csináljatok semmi zűrt. Öt perc és visszajövök – mondta a nő, majd elhagyta a termet. Alexei csak erre várt, fölpattant és a lány elé állt. Mindenki őket figyelte.
- Nézd, tudom, hogy utálsz, de tényleg sajnálom. Seggfej voltam, túlzásba vittem… - mondta, de már látszott, hogy teljesen zavarban van, mert mindenki őt bámulja. Arca vöröses árnyalatot vett föl.
Eileen csak gyűlölködő pillantásokat lövellt a másikra.
- Nem érdekel – fújta föl a képét.
Alexei hirtelen fölkapott egy savas kémcsőt és a lány kezébe nyomta.
- Tessék, öntsd rám! Tudom, hogy utálsz és legszívesebben halálra átkoznál, itt van, borítsd a képembe vagy a karomra, nekem mindegy. Tessék – húzta föl a talárja ujját mutatva az alkarját.
Eileen kidugaszolta az üveget, mire néhányan felhördültek.
- Ezt nem kéne… - mondta egy griffendéles lány.
- Srácok ne szórakozzatok mindenki bajba kerül miattatok – mondta Hermész idegesen. Alexei ökölbe szorította a kezét, és várt. A lány megmozdította a kezét, és elkezdte megdönteni az üvegcsét a fiú keze fölött. Alexei összeszorította a kezét, és felkészült a pokoli fájdalomra. Várt… várt… de nem történt semmi. Egyik szemét kinyitotta és a lányra nézett, aki rezzenéstelen arccal bámulta őt.
- Seggfej vagy, de becsületes. Elviselted volna, hogy savat öntök rád… suttogta a lány, majd inkább visszadugaszolta az üvegcsét. Alexeit kiverte a víz, és kissé szédült is. Néhány griffendéles fiú elismerően megszólalt.
- Hát ez már majdnem griffendéles volt, bár ekkora hülyeséget még mi se csinálnánk… - mondta a barna hajú srác.
Alexei remegő lábakkal és kiszáradt torokkal ült vissza a helyére. Egy pillanatig tényleg azt hitte, hogy a lány ráborítja a maró anyagot. Persze arról egyikük se tudott, hogy Hemrione titokban végignézte a jelenetet, és bár kivonta a pálcáját, hogy adott esetben a fiúnak ne essen bántódása, de végül elégedetten fújta ki a levegőt. Vár pár pillanatot, majd nagy sebbel-lobbal megérkezett.
- Ugye senki se robbantott föl semmit? – kérdezte mosolyogva, mire mindenki a fejét rázta. Ezután Eileen és Alexei kissé szüneteltették a háborúzást. Úgy voltak vele, hogy megvárják az őszi szünet végét és akkor újult erővel csaphatnak össze.
A hét folyamán a diákok legalább három dolgozatot írtak évfolyamonként. Már mindenki alig várta, hogy pihenhessen.
Alexei kissé félt, hiszen először ment el Harryékhez, pláne úgy, hogy ők amolyan családtagként kezelik őt. Az úton visszafelé nem is igen szólalt meg. Néha Hermésszel váltottak néhány szót, de különben síri csend uralkodott. A vonat lassan begördült a Kings Cross-ra, ahol izgatott szülők és rokonok várták a diákokat.
A gyerekek még a vonaton elköszöntek és mentek megkeresni szüleiket. Anthony és Eileen a szerelvény mellett bevárták szüleiket. Heléna és Hermész pedig eliramodtak a kijárat felé. Teddy és Juliet már Roxmortsban elköszöntek, hiszen ők ott voltak otthon.
Lily fölkapta oldaltáskáját, majd megragadta Alexei hátitáskáját és elkezdte lefelé húzni a vonatról. A fiú meglepetten sietett utána. Mikor megálltak, hogy körülnézzenek a hátára vette a táskát, hogy ne a lánynak kelljen cipelnie.
- Nem is apa lenne, ha ideérne időben – morogta a lány, mert sehol sem látta az apját.
Hirtelen, egy magas, vörös hajú férfi állt meg tőlük nem messze és bőszen integetett. A férfi kissé kopaszodott, de kedves arca volt.
- Lily! – kiáltott oda a lánynak, mire az meglepetten elmosolyodott.
- Nagyapa! – integetett vissza, majd maga után vonszolta Alexeit. A fiú döbbenten nézett a férfira, aki szelíden mosolygott rá.
- Ideje bemutatkozni, Arthur Weasley vagyok, Ginny édesapja, és Lily nagyapja – mondta, miközben megrázta a fiú kezét.
- Öm, Alexei Arzsak, uram – nyögte a fiú, mert nem számított rá, hogy valaki tök idegennel kell találkoznia.
- Apa merre? Úgy volt, hogy ő jön ki értünk – panaszolta a lány.
- Tudom bogaram, de apádnak bent kellett maradnia a minisztériumban, mert valami gondok támadtak az egyik halálfaló elfogása körül – mesélte a férfi.
- Aha, és anya? – kíváncsiskodott.
- Ismered édesanyád, tudod, hogy mennyire munkamániás… azt mondta délután négyre hazaér, és még csak egy óra van. Elmegyünk hozzánk, megebédeltek és négyre hazaviszlek titeket. Egyébként Sirius is nálunk van – mesélte lelkesen.
Alexei nem tudta, hogy mi lenne jobb, ha még most szökne el, vagy ha később. Erről az ötletéről viszont kénytelen volt letenni, mikor az utcára kilépve megláttak egy tojásfehér kisautót.
- De jó, autóval megyünk? – vidult föl a lány. Lexnek nem voltak valami jó emlékei az ilyen utazásról, így nagyot nyelt.
- Még szép! Na, pattanjatok be – sürgette a fiatalokat. Ahogy beszálltak és bekötötték magukat már indultak is. A férfi bekapcsolta a kiábrándítót és az autó lassan emelkedni kezdett. Alexei most kíváncsian nézett ki az ablakon.
- Ez nem is olyan rossz – csúszott ki a száján.
- Miért lenne rossz varázsautóval utazni? – kérdezte Arthur.
- Hát, Mr Malfoy életveszélyesen vezet – suttogta, de a férfi így is hallotta.
- Az már igaz. Én is utaztam vele egyszer, de többször nem akarok. Az a fiú nagyon tehetséges, okos és szereti a családját, de a vezetéshez nincs érzéke – magyarázta az öreg. Kezdett megtetszeni a fiúnak ez a szószátyár kisöreg. Úgy tíz perces utazás után, már látták a Weasley házat, ami kissé megváltozott a régi kinézetéhez képest. Most sokkal stabilabbnak tűnt, és nem olyannak, ami bármelyik percben összeszakadhat. Az autó leszállt és a fiatalok is kiszálltak. Alexei érdeklődve nézett körbe. A ház körül fák és füves mező borított mindent. Igazán szép látvány volt.
A kerítésen belépve hirtelen feltárult az ajtó és egy idős vöröses hajú nő lépett ki rajta.
- Jaj, kis drágáim! Végre megérkeztetek! – lelkendezett Molly.
- Szia nagyi, ő itt Alexei – mutatott a fiúra.
A nő megállt a fiú előtt, majd hirtelen megölelte.
- Üdvözöllek nálunk szentem. Jó, hogy te is itt vagy – mondta mosolyogva a nő.
Alexei nem tudott nem visszamosolyogni. Furcsa volt, hiszen még azt sem tudta, hogy milyen egy szülő, erre most itt van két nagyszülő is… Az ajtó ismét nyílt, és egy maszatos fiúcska lépett ki rajta. Fölfedezve Lilyt azonnal odaszaladt hozzá.
- Riri! – kiabálta a lánynak, mire az fölkapta és elkezdte pörgetni.
- Szia kisöreg! Hát téged növesztő bájitallal kezeltek? – kérdezte mosolyogva, mire a kicsi fölkacagott. Amint letette a földre, a kisfiú kiszúrta Alexeit és odasétált hozzá, majd átkarolta a lábát.
- Szila! – köszönt mosolyogva, mire Lex is visszamosolygott.
- Szia… te vagy Sirius, ugye? – kérdezte a kicsitől, mire az bólintott.
- Silius vagyok – mondta a kicsi boldogan.
- Én pedig Alexei…
- Ajeszei… - mondta a kicsi, de összevonta a szemöldökét, mivel az ő szájából nem úgy hangzott a név, ahogy kellene.
- Hívj csak Lexnek – mondta gyorsan a fiú, nehogy tovább próbálkozzon.
- Lex! – kiáltott föl Sirius, majd tapsikolva körbeszaladta a fiút.
- Tetszel neki – mosolyogta Molly, majd elkezdte betessékelni őket a házba.
Odabent még mindig megvolt az a szervezett káosz, mint mindig. A magától mosogató kefe, az önműködő kötőtű, és még jó pár dolog. A fiatalok lepakoltak, és odaültek az asztalhoz. Lily halkan suttogni kezdett.
- Nagyi mindjárt azt mondja neked, hogy: Jaj, egyél csak szentem, úgyis olyan sovány vagy – vigyorogta. Alig két perc múlva eléjük lebegett egy nagy tál leves, és a szedőkanál is végezte a dolgát, de rendesen. Alexei kikerekedett szemekkel nézett a tányérjába, ami színültig volt.
- Én… - akart szólni, de a nő közbevágott.
- Jaj, egyél csak szentem, úgy is olyan sovány vagy – mondta a nő, mire Lily kuncogni kezdett és még Lex is elmosolyodott.
Degeszre ették magukat, majd elterültek a kanapén és a fotelben. Lex hirtelen észbe kapott, fölpattant és kivett egy kalitkát a táskájából.
- Rossssz fiú sssssz – sziszegte a kicsi kígyó, mivel már jó pár órája a sötétben kuksolt.
- Bocsánat – húzta el a száját Lex, és letette a kalitkát a kisasztalra.
Arthur és Molly egy kicsit ledermedt a párszaszájúságot hallva, de a férfi azért kíváncsian nézte a kígyót.
- Ez egy sikló féle, ha nem tévedek – találgatott.
- Egy zöld szőlőtőke sikló, ártalmatlan – magyarázta Lex.
Sirius odaült a kisasztal mellé és úgy nézte a tekergőző kígyót.
- Szisssszi mit essszik? – kérdezte a fiútól, mire az autómatikusan válaszolt.
- Egeret éssssz békát sssz – mondta. A szobában meghűlt a levegő.
- Szissszi medfodhatlak sssz? – kérdezte a kisfiú a kígyótól, mire az bólintott és elkezdett kimászni a terráriumból. Egyenesen Sirius kezébe csusszant és rátekeredett a karjára. - Csikissssz – kuncogta a kicsi.
Lily volt az első, aki magához tért.
- Lex, az öcsém párszaszóul beszélt? – kérdezte a lány.
Alexei fölkapta a fejét.
- Igen, bár párszaszóul sem beszél tisztán, de azért érthető – mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Hát ez olyasmit, amit eddig nem csinált – nyögött föl Molly.
- Nem? Pedig egész ügyes, én is olyan három voltam mikor beszélgetni kezdtem a kígyókkal. Sokkal értelmesebbek, mint néhány ember – jegyezte meg a fiú, visszagondolva Ivanra.
- Hát ez… váratlanul ért minket, de sebaj, Harry is párszaszájú – vont vállat Arthur.
Alexei kissé elszomorodott, hiszen látott már ilyen reakciót.
- A párszaszájúság nem rossz dolog, az hogy az a roha… mármint szóval ő így beszélt, nem jelent semmit. Harry is beszéli, de ő nem rossz… - mondta.
- És te is beszéled, és te sem vagy rossz – mondta Lily bátorítón rátéve a kezét a másik vállára.
- Hát reménykedjünk benne. Ha mégis másként lenne, nyugodtan nyírjatok ki – suttogta letörten, mire Molly annyira megsajnálta, hogy elkezdte ölelgetni.
- Hogy lehetnél te rossz? Olyan aranyos vagy, és jóindulatú – ölelgette a fiút, aki meg se bírt szólalni.
- Nagyi a szereteteddel ölöd meg – gúnyolódott Lily, mire a nagyanyja elkezdte kergetni a konyhában. Alexei mosolyogva nézte a jelenetet.
Még volt úgy egy órájuk mielőtt indultak volna, így Lily megmutatta a birtokot a fiúnak. Sirius addig hisztizett, míg magukkal kellett vinniük.
- Az a fás rész ahol apáék néha kviddicsezni szoktak – mutatott a tőlük úgy háromszáz méterre lévő kis erdőre. Továbbsétáltak és elértek egy kis patakhoz, ahol néhány béka ugrált a parton. Sirius azonnal üldözőbe vette őket, és büszkén hozta zsákmányát, hogy megmutassa a nagyobbaknak.
- Sziszinek hami – mondta és odanyomta a békát Alexei kezébe.
A jókora kecskebéka kuruttyolt párat, majd mikor Sirius nem látta Alexei elengedte. Lily csak mosolyogva nézte a jelenetet. Közben a kicsi kitalálta, hogy kincset keres, és persze a patak kellős közepéről akarta összegyűjteni a kavicsokat.
- Sirius, anya mérges lesz, ha beleesel a vízbe – mondta a lány. Már majdnem a vízben kötött ki a kicsi, mikor Alexei elkapta és kitessékelte a partra.
- Inkább mondjad, melyiket szedjem ki és kiszedem – ajánlotta.
Az persze rámutatott egy csomóra, így vagy három kiló kaviccsal tértek vissza a házba. Sirius kiborította őket az asztalra és elkezdte vizsgálgatni.
- Te mit keresel? – értetlenkedett Lily, mert látta, hogy a kicsi valamit nagyon kutat.
- Szivet – válaszolta egyszerűen.
A két nagyobb egymásra nézett, de nem értették, hogy mit akarhat a kisebb. Hirtelen Sirius fölkacagott és kiemelt egy szív alakú követ a többi közül. Molly mosolyogva ment oda hozzá.
- Ó, hát találtál egyet? Nagyon ügyes vagy, ezek a kövek megvédik a viselőjüket a gonosztól. Sok szerelmes adott ilyen szívkövet a párjának – mesélte Molly elmélázva, majd elővette sajátját a ruhája alól.
- Jé! Neked is van – döbbent meg Lily.
- Persze, és túléltem hét gyerek szülését, na meg persze két háborút – mesélte büszkén az asszony.
Közben Sirius ismét kutakodni kezdett, és újra kacagva mutatott föl egy másik követ. Ez sárgás színű volt, míg az előző fekete. Büszkén megmutatta a köveket nagyapjának is, aki megdicsérte őt. Most már Lily és Sirius is kutakodni kezdtek, és ők is találtak két-két követ. Lex egy feketét és egy zöldes árnyalatút, míg Lily egy pirosast és egy feketét.
- Még megy is a házainkhoz – mosolyogta a lány.
- Tényleg – döbbent meg a fiú.
- Ez nagyszerű! Merlin igazán szeret titeket. Az egyik követ tartsátok meg, a másikat pedig majd adjátok annak, akit nagyon szerettek – tanácsolta Molly.
Ekkor Arthur is elővett egy ilyen medált.
- Én is túléltem két háborút, hét gyerekszülést és jó néhány összecsapást a nagyanyátokkal – gúnyolódott a férfi, mire kapott egy tockost a nőtől.
- Na de Arthur! – lázongott a nő.
A fiatalok eltették a köveket, hiszen ki tudja, lehet, hogy van abban valami, amit az idősebbek mondanak.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Köszi a frisset, tetszett a fejezet! :D
Üdv
Emily Piton
Örülök, hogy tetszett lesz még pár ilyen :)