Tengerpart

Hermione szeme m�r kora reggel kipattant. A nap els� sugarai, melyek bet�rtek a szob�j�ba szinte azonnal f�l is �bresztett�k �t. M�g ki se nyitotta a szem�t, agy�ba m�ris bet�dultak a r�mk�pek.

�, amint ott �ll a parton �s mindenki �t n�zi, azt�n �sszes�gnak a h�ta m�g�tt. A bar�tai ism�t olyan b�ntudatosan n�znek majd r�. Biztosra vette, hogy undorodni fognak t�le, ha megl�tj�k a sebhelyeit. Mivel a trag�dia ut�n szinte senkinek nem engedte, hogy ell�ssa csakis a f�bb s�r�l�seit gy�gy�tott�k meg. A felsz�ni sebei lassan heges nyomokkal tark�tott�k be test�t. K�s�bb pedig, mikor m�r nagyj�b�l rendbe j�tt, a hegeket nem lehetett elt�ntetni l�v�n �tkok nyomai voltak. Most pedig, m�r igaz�n b�nta, hogy annyira idi�t�n viselkedett.

Lassan f�lkelt, hogy rendbe szedje mag�t. Mire Minerva fel�bredt, � m�r elk�sz�tette a reggelit. Az id�s boszork�ny meglepetten l�tta a megter�tett asztalt. Az illatokra hamarosan Nathan is megjelent, szok�sos k�m�s �br�zat�val egy�tt.

– J� reggelt – k�sz�nt�tte Hermione.

– Szia – motyogta �lmosan a gyerek.

– Felk�sz�ltetek a mai napra? – k�rdezte az id�s boszork�ny.

– T�bb�-kev�sb� – s�hajtott Hermione.

– Olyan nincs. Vagy felk�sz�lt�l, vagy nem – akad�koskodott Nathan.

– Ok�, nem vagyok felk�sz�lve �s nem is leszek, de t�l kell esnem rajta – morogta Hermione.

– Megl�sd, nem lesz semmi baj – nyugtatgatta a n�t Minerva.

Hermione hinni akart neki, de nem ment. Szinte a zsigereiben �rezte, hogy valami lesz aznap. Fesz�lt volt �s ideges.

Mikor kilencet �t�tt az �ra megjelent Perselus. M�r mag�ban a megjelen�se sokkolta Hermion�t. A f�rfin, egy vil�gosk�k kock�s ing volt, aminek a fels� k�t gombja ki volt gombolva. Ami viszont igaz�n nem mindennapi volt, hogy Piton papucsban �s fekete r�vidnadr�gban �rkezett.

– J� napot – k�sz�nt mindenkinek.

– J� napot Perselus, ma nagyon j�l n�zel ki – dics�rte meg az id�s asszony.

– Minerva, csak �vatosan az ilyen kijelent�sekkel, mert a v�g�n m�g szexu�lis zaklat�snak fogom venni – v�gott vissza a f�rfi.

– Apa, elhoztad a v�zi pisztolyom? – t�madt r� apj�ra a fi�.

– El, itt van a t�sk�ban – mutatott f�l egy h�tit�sk�t. Hermione eddig az asztal m�g�tt �lt, �gy a f�rfi, csak fel�lr�l l�thatta, hogy milyen ruha van rajta. Viszont most a n� f�l�llt, �gy l�that�v� v�ltak hossz�, form�s l�bai. Piton szeme hirtelen kist�ny�r m�ret� lett �s zavartan kapta el a tekintet�t m�sfel�. Minerva �r�mmel konstat�lta, hogy j� �ton halad terv�vel.

– Tal�n menn�nk k�ne… - mondta a n�.

– Te tudod, hogy hova kell menni, ugye? – k�rdezte Piton s�rget�n.

– Persze, hiszen m�r voltam egyszer ott veletek p�r �ve. �n viszem Nathant, te pedig hozd Hermion�t – utas�totta a n�, majd kisietett a h�zb�l a fi�val. Miel�tt elhoppan�ltak a kett�s gonoszul �sszemosolygott.

Hermione zavartan �csorgott egyik l�b�r�l a m�sikra. Nem igaz�n tudta, hogy mit k�ne tennie.

– Felk�sz�lt, Hermione? – fordult oda nyugalmat er�ltetve mag�ra a f�rfi.

– Nem… �n, ink�bb nem menn�k – pr�b�lkozott a n�.

– Ejnye, �s m�g maga mondja, hogy milyen nagy griffend�les… h�t hol van a b�tors�ga? – kezdett g�nyol�dni a f�rfi, hiszen a m�ltkor ez bej�tt.

– Csakhogy a griffend�leseket nem er�szakolja meg majdnem f�l tucat hal�lfal�, �s nem n�z ki �gy a test�k, mint egy h�bor�s �vezet – mondta szinte p�nikszer�en a n�.

Piton nem mondott semmit, csak kiny�jtotta kez�t a n� fel� �s v�rt. Hermione alig egy perc ut�n el�g er�t �rzett mag�ban ahhoz, hogy megpr�b�lkozzon a dologgal. Kiss� kelletlen�l, de megfogta a f�rfi kez�t �s elindultak kifel�. Amint bez�rta az ajt�t Piton m�r k�szen is volt az utaz�sra.

– Indulhatunk? – k�rdezte.

– F�lek… - suttogta a n� lehajtott fejjel.

Perselus szembeford�totta mag�val, az �lla al� ny�lt, �s f�lemelte a fej�t, hogy a n� r� n�zzen, majd besz�lni kezdett.

– Hermione, meg�g�rem, hogy minden rendben lesz. Ha valaki, ak�r csak egy sz�val is b�ntani meri, szem�lyesen �tkozom halt�pp� az illet�t, �s egy�tt etetj�k meg a halakkal, rendben? – Hermione kicsit elmosolyodott �s b�lintott. J�l esett neki, hogy a f�rfi ilyen t�relmes vele. Az pedig j� �rz�ssel t�lt�tte el, hogy nem undorodott, s�t m�g csak nem is riadt meg a m�sik k�zels�g�t�l.

A f�rfi szorosan k�r� fonta karj�t, nehogy v�letlen�l elhagyja �t k�zben, majd j�tt a hirtelen r�nt�s �s elt�ntek.

Hermione �rezte a b�r�n a friss tengeri szell�t, de nem merte kinyitni a szem�t. Valahogy biztons�gban �rezte mag�t Perselus karjaiban. Ahogy �gy gondolt a f�rfira, egy kicsit g�rcsbe r�ndult a gyomra, de nem a m�r megszokott f�lelemt�l, hanem a j�les� borzong�st�l.

Ak�rmennyit is t�prengett rajta, mindig ugyanoda lyukadt ki. Szeretett a f�rfi k�zel�ben lenni �s nem volt ellen�re, hogy Piton meg�rintse. M�g �l�nken eml�kezett mikor az akad�mi�n az egyik �vfolyamt�rsa csak j�t�kb�l r�csapott egyet a fenek�re. Hermione egy eg�sz h�tig nem l�pett ki az utc�ra. Most viszont itt �llt ennek a f�rfinak az �lel�s�ben, �s m�gis nyugodt volt.

– Ideje kinyitnia a szem�t… - sz�lalt meg Piton b�rsonyos hangon.

Hermione olyan lassan kukucsk�lt ki, amilyen lassan csak lehetett. Egy gy�ny�r� partr�szen voltak. Nem tiszta homokos part volt, j� n�h�ny kisebb szikla is helyet kapott rajta. Nathan m�r f�lig a v�zben volt, m�g Minerva egy napoz��gyon �cs�rg�tt a naperny� alatt.

– Hermione! Gyere – intett oda a n�nek, mire az fels�hajtott.

– Potter�k k�s�bb �rkeznek – mondta a f�rfi magyar�zatk�nt. A n� alig akarta elengedni �t, m�g mindig a kez�t szorongatta. Perselus nem ellenkezett, hiszen – maga sem �rtette, hogy mi�rt – �r�lt a n� k�zels�g�nek.

Ahogy oda�rtek Minerv�hoz lassan kipakoltak. Nathan kacagva szaladt oda a feln�ttekhez, de m�g senki se k�v�nkozott be a v�zbe. V�g�l Minerva volt az a v�llalkoz� szellem, aki beadta a derek�t �s bement a v�zbe a fi�val.

– Nathan nagyon szereti Minerv�t – �llap�totta meg a n�.

– Igen, el�g sokat voltak egy�tt az elm�lt �vekben – taglalta Perselus.

– Ugye tudja, hogy a fia mennyire szereti mag�t. Elmes�lte, hogy mennyire mag�nyos volt az iskol�ban, �s hogy mennyire hi�nyzott neki…

– Nekem ezt egyszer sem mondta – akad�koskodott a f�rfi.

– Nathan �gy �rzi, hogy valami�rt � csak egy kolonc mag�nak. Nem akarja terhelni, mert annyi dolga van, hogy ink�bb saj�t mag�t vonja ki a k�pletb�l, minthogy mag�nak bossz�s�got okozzon – magyar�zta a n�.

Perselus sz�tlanul �cs�rg�tt a f�ld�n a n� mellett. Sejtette, hogy valami baja van fi�nak, de nem tudta, hogy ekkora a gond.

– Majd megpr�b�lok tenni valamit – morogta v�g�l. Egy hirtelen j�tt fuvallat lesodorta a Hermione l�b�t takar� s�lat, f�lfedve a n� l�bsz�r�t eg�szen a combj�ig. Hermione p�nikszer�en kapott az anyag ut�n, de nagy igyekezet�ben egyenesen Pitonon k�t�tt ki. A f�rfi kihaszn�lta az alkalmat egy kis csipkel�d�sre.

– Hermione, ha le akar t�madni, k�rem, ne akkor tegye, amikor a fiam is a k�zelben van – mondta. Sz�ja szeglet�ben gonosz kis mosoly bujk�lt. Hermione v�r�s�dve �s t�tott sz�jjal meredt az alatta l�v� alakra.

– �n nem is… - ny�g�tt f�l, majd nagy nehezen lem�szott a f�rfir�l. Zavarban volt, mert m�g a felt�telez�s is s�rtette. Viszont j� oldala is volt a dolognak. R�j�tt, hogy Pitonnak igenis izmos fels�teste van. Zavar�ban m�g a kend�j�r�l is elfelejtkezett, �gy Perselus tiszt�n l�thatta a n� combj�n l�v� teny�rnyi �g�snyomot. Hermione ahogy f�lfedezte, hogy a f�rfi mit n�z idegesen maga al� hajtotta l�bait, hogy elrejtse azokat.

Piton kelletlen�l sz�lalt meg.

– Att�l, hogy eldugja, az m�g ott van �s nem is t�nik el. Ne sz�gyellje mag�t miattuk… egy�bk�nt, nekem is van bel�l�k el�g sok – mondta Piton hat�rozottan.

Hermione k�tkedve n�zett r�.

– Ilyenjei biztos nincsenek… - morogta a n� d�h�sen.

– Csak hiszi… Ugye r�mlik, hogy Bellatrix �r�lt volt… �letem tal�n egyik legs�t�tebb fejezete, mikor a Nagy�r �vente egyszer kikapcsol�d�sk�nt „orgi�t” rendezett a bels� k�r tagjainak. Aki visszautas�totta az m�r nem volt t�bb� tag… Higgyen nekem, nem kellemes, ha az embernek nekiesik egy Bellatrix f�le borzad�ly – mondta undorodva.

Hermione �t�rezte a m�sik helyzet�t.

– Sajn�lom – suttogta cs�ndesen.

– Ami t�rt�nt, megt�rt�nt. V�ltoztatni m�r nem lehet rajta, de ha att�l jobban �rzi mag�t, akkor mutatok p�r sebhelyet – egyezett bele a f�rfi.

Hermione t�tov�n fordult fel�, nem akart tolakod� lenni.

– El is mes�li, hogy melyiket, hol szerezte? – faggat�zott a n�.

– Legyen, v�laszthat kett�t… - mordult f�l a f�rfi, majd kiny�jtott a l�b�t �s kiss� feljebb h�zta r�vidnadr�gj�t, hogy a n� l�thassa. Azon t�nyleg el�g sok sebhely volt. V�g�l Hermione kiv�lasztotta az els�t.

– A bal t�rd�n, az milyen sebhely? – k�rdezte k�v�ncsian.

– Eltal�lta az egyetlen nem h�bor�s eml�kemet. Ez Potter volt… m�rmint James Potter. M�sod�v, kviddiccs meccs. �n voltam a mardek�r fog�ja. M�r majdnem megvolt a cikesz, mikor Potter egyszer�en leszor�tott. Ez m�g nem is lett volna baj, ha nem j�n pont szembe az egyik lel�t�. Neki�tk�ztem �s a t�rdem teljesen t�nkrement. H�rom h�tig fek�dtem a gyeng�lked�n, de a sepr� m�r nem olyan biztons�gos, mint azel�tt – mes�lte elgondolkodva. K�zben �vatosan megmassz�rozta a t�rd�t.

– Sajn�lom, biztos j� j�t�kos volt…

– Ne b�nja, �n se teszem. Na, j�jj�n a k�vetkez� – s�rgette a n�t.

– Rendben… a jobb combj�n h�tul… az egy �g�si seb? – �rdekl�d�tt.

– Igen… hasonl�, mint mag�nak – mutatott a n� combj�n l�v� �tok nyom�ra.

– Mikor szerezte?

– Ez speciel Bella aj�nd�ka volt. A Nagy�r engem t�ntetett ki egy feladattal, � pedig, mint valami gyerek, f�lt�kenys�gb�l h�tulr�l mar� �tkot k�ld�tt r�m. El�g ideges�t� volt kiugr�lni a gaty�mb�l el�tte, mik�zben � hangosan r�h�g�tt – fejezte be undorodva.

– �gy l�tom meggy�lt a baja Bell�val.

– De meg �m! �letem megkeser�t�je, jobban ut�ltam, mint Potter�k band�j�t, Voldemortot �s a csatl�sait egy�ttv�ve – jelentette ki.

– Nem lehetett k�nny�.

– Nem is volt az. Na, most �n j�v�k… mutasson nekem olyan sebet a l�b�n, ami nem akkorr�l sz�rmazik – k�rlelte a f�rfi.

Hermione elgondolkodott, majd r�mutatott a jobb bok�j�n keresztbemen� v�g�sra.

– Ez itt. Ezt hat �ves koromban szereztem, mikor korcsoly�z�s k�zben elszakadt a bokaszalagom. Az orvos megm�t�tt, felv�gta �s �sszevarrtak, de szerencs�re t�k�letesen tudok j�rni – fejezte be mosolyogva.

– Te j�s�gos Merlin… felv�gt�k �s… na j�, ink�bb ne is folytassa – borzongott meg Piton. Hermione elvigyorodott.

– Nem b�rja a t�t, professzor?

– Nem �n! �s nem is sz�nd�kozom k�zelebbi ismerets�get k�tni eggyel se – jelentette ki a f�rfi.

– H�la a var�zsp�lc�nak �s a b�jitaloknak itt nincs r� sz�ks�g.

– Az m�r igaz. Melyik lesz a k�vetkez�? – s�rgette a f�rfi.

Hermione elgondolkodott, majd f�ljebb h�zta ruh�ja alj�t eg�szen a combt�v�ig, hogy a cs�p�je kil�tsz�djon. Piton �szrev�tlen�l nyelt egyet.

– L�tja a csillag alak� sebhelyet? Na, az egy t�r�tok helye… Bellatrix aj�nd�ka – mondta komolyan a n�.

– De legal�bb mutat�s. Elmondhatja, hogy mag�n van a galaxisunk t�rk�pe – ironiz�lt Piton. Hermione elmosolyodott. Nem is volt ez olyan sz�rny�, mint hitte. Ott �lt Piton mellett, t�le alig harminc centire �s a fedetlen l�b�t mutogatta. Az idilli k�pben egyetlen hiba volt, m�gpedig a t�volb�l k�zeled� kisebb csoport. Nathan kiszaladt a v�zb�l egyenesen az alakok fel�.

Ahogy k�zelebb �rtek Hermione idegesen megfesz�lt. Leny�lt a s�lj��rt �s megpr�b�lta f�lvenni, de Piton nem engedte. N�ma csat�t v�vtak egym�ssal, �s a v�g�n Hermione vesz�tett. Harry, Ron, Lavender �s Ginny valamint �t kisgyerek, akik megl�tva Nathanielt azonnal kap�l�zva futottak a fi� ut�n. Hermione felegyenesedett, von�sai megfesz�ltek. Kellemetlen�l �rezte mag�t m�r most, pedig bar�tai m�g oda se �rtek. Piton, hogy oldja a n� szorong�s�t megszor�totta a kez�t. Hermione kif�jta a t�dej�ben bennrekedt leveg�t �s megpr�b�lt koncentr�lni.

Harry�k sz�les mosollyal a k�p�k�n �rkeztek meg �s azonnal eliramodtak a n� fel�, hogy meg�lelgess�k.

– Hermione! – ki�ltott f�l Harry, mire a n� kiss� h�tr�bb cs�szott a napoz��gyon.

Piton azonnal reag�lt, felugrott �s meg�ll�totta a n� fel� tart� k�t f�rfit.

– �llj Potter!

– Most meg mi van? – ny�g�tt f�l Ron.

– Van n�h�ny szab�ly amit be k�ne tartani, ha nem akarj�k, hogy Hermione most azonnal lel�pjen! – Piton hat�rozott volt, de nem k�teked�, �gy Harry b�lintott.

– Rendben, halljuk – mondta halkan, majd helyet foglalt a f�ld�n �gy f�l m�terre a n�t�l. �t a t�bbiek is k�vett�k, �gy csakhamar mindenki a t�r�lk�z�k�n tal�lta mag�t. Hermione zavarban �rezte mag�t, hogy mindenki �t figyeli.

– Hermione nem szereti a hirtelen mozdulatokat, �s azt, ha valaki meg�rinti, legyen az �lel�s, simogat�s, puszi vagy egy�b testi kontaktus. Ezt mell�zz�k… csak akkor tehetik, ha � maga aj�nlja fel – sz�gezte le a f�rfi.

– M�r eln�z�st, de az el�bb maga is a kez�t fogta… - akad�koskodott Harry.

Hermione Pitonra pillantott, majd nekikezdett.

– A professzor az egyetlen f�rfi, akinek az �rint�s�t�l nem vagyok rosszul �s nem kap el a hal�lf�lelem… - vallotta be.

Ron azonnal el�vette a b�nb�n� arckifejez�s�t.

– Sajn�ljuk… - suttogta a v�r�s haj� f�rfi.

– Ne! Ron, ez a m�sik. Vannak bizonyos dolgok, amiken id�vel t�ljutok, de ez a sajn�lkoz�s �s sz�nakoz�s bor�tott ki. Szerintetek milyen volt r�tok n�znem, mikor minden alkalommal �gy n�ztetek r�m, mint a vil�g legszerencs�tlenebb �s legsajn�latram�lt�bb �l�l�ny�re? – olvasott be a f�rfinak Hermione.

– Ez�rt ment�l el? Mert a fi�k viselked�se eml�keztetett t�ged arra… az est�re? – k�rdezte rekedten Ginny.

Hermione habozott �s meger�s�t�s�rt Pitonhoz fordult. A f�rfi csak kurt�n biccentett egyet.

– Igen… mindig, mikor �gy n�ztetek r�m, bevillant a szoba, ahol voltam. Ahogy a f�ld�n fek�dtem, magatehetetlen�l, az �t�lt borzalmak, �s az, amilyen megt�rten a fi�k n�ztek r�m, ahelyett, hogy seg�tettek volna – suttogta elhal� hangon.

– Hermione… tudom, hogy nem akarod hallani, de sajn�ljuk… mi… leblokkoltunk �s…

– Ne! Harry, nem akarom hallani… Ti csak ott �lltatok f�l�ttem, vagy egy percig �s meredten n�ztetek r�m, mint valamilyen undor�t� sz�rnyetegre… Tudj�tok mi�rt tudom elviselni a professzor jelenl�t�t �s �rint�s�t? Mert � volt az, aki haboz�s n�lk�l egy pillant�s ut�n cselekedett. Betakart, f�lvett �s kimentett abb�l a pokolb�l… Nem ti, akik lefegyverezt�tek azt a k�t hal�lfal�t, hanem �… � nem t�tov�zott, azonnal cselekedett, �s nem fokozta a k�njaimat azzal, hogy meredten b�mul r�m. Nem v�ltoztatott a viselked�s�n, ugyan�gy elv�rt t�lem bizonyos dogokat, mint az, hogy viselkedjek, vagy szedjem �ssze magam. �gy b�nt velem, mintha semmi sem t�rt�nt volna, de ugyanakkor tiszteletben tartotta a mag�nszf�r�m. Nem akart f�l�slegesen r�m akaszkodni, amikor kedvem volt besz�lgetni, meghallgatott… - taglalta a n�. Harry �s Ron most Pitonra n�ztek, akinek az arc�n semmilyen �rzelem nem volt l�that�.

– Azt hiszem… k�sz�netet k�ne mondanunk, hogy am�g mi h�ly�n viselkedt�nk maga legal�bb tudta mit kell tenni – kezdett bele Harry.

– Ja… t�nyleg bocs Mione, h�ly�k voltunk, de szeret�nk t�ged. Megpr�b�lunk nem idi�t�n viselkedni – hadarta Ron zavartan.

Hermione halv�nyan elmosolyodott.

– Rendben, kezdj�k el�lr�l… - aj�nlotta a n�, majd kezet ny�jtott a fi�k fel�. Kiss� remegett, �s ezt a fi�k is l�tt�k.

Harrynek t�madt egy �tlete.

– Ugye nem akarsz itt vel�nk kezet r�zni? Mi van a kisujjas k�sz�nt�ssel? – k�rdezte vigyorogva.

Hermione meglep�d�tt, hiszen azt utolj�ra harmadikban haszn�lt�k. Harry kiny�jtotta a kisujj�t, majd Ron r�tette az �v�t �s v�g�l Hermione is csatlakozott. Halk nevet�s hallatszott fel�l�k, �gy Minerva �gy v�lte most m�r odamehetnek hozz�juk.

– �r�l�k, hogy szent a b�ke, most viszont valaki megszabad�tana a gyerekekt�l? – k�rdezte mik�zben k�t kicsi is rajta l�gott.

– �, persze – ugrott f�l Harry �s �tvette n�gy�ves kisl�ny�t Lilyt. Lavender is csatlakozott, �s h�rom�ves kisfi�t lefejtette az asszonyr�l.

– Azt hiszem, be k�ne mutatnotok �ket – mosolyodott el Hermione.

– Nos, Wiliamre m�g eml�kezhetsz, b�r akkor m�g pelenk�t hordott – mondta Ron a legid�sebb fi�ra mutatva.

– � a kisl�nyunk, Hermione… rem�lem nem haragszol, hogy a te nevedet kapta meg – k�rdezte Lavender.

– Nem… nem haragszom, b�r az �n nevemmel s�jtani szeg�nyk�t – cs�v�lta a fej�t. �rezte, hogy egy kicsit k�nnybe l�bad a szeme eln�zve a v�r�sesbarna haj� kisl�nyt, aki hatalmas barna szemekkel meredt r�.

– V�g�l pedig Arthur, � nemr�g t�lt�tte be a harmadik �v�t – mutatott a legkisebb Weasley-re, Ron. A kisfi� kik�p�tt m�sa volt, ugyanolyan szepl�s arc �s ugyanolyan v�r�s haj.

– �r�l�k, hogy megismerhetlek titeket. �n Hermione n�ni vagyok, az apuk�tok oszt�lyt�rsa voltam – mutatkozott be a n�.

Ron kisl�nya hatalmas szemekkel meredt m�g mindig r�, �s csak m�g jobban csod�lta a n�t az�rt, mert �t is �gy h�vt�k.

– Na, most mi j�v�nk… miut�n elment�l megsz�letett Albus – mutatott egy fekete haj�, barna szem� kisfi�ra, aki hamisk�s mosollyal vigyorgott anyja mell�l a n�re.

– Albus? Az igazgat� ut�n? – k�rdezte Hermione.

– Igen, �gy v�ltem, hogy ez �gy tisztess�ges – s�hajtott f�l Harry.

– Sz�p n�v… - suttogta a n�, de kiss� b�ntudata volt, mert az igazgat� esz�be jutott.

– � pedig, a n�gy�ves Lily - tolta oda Ginny, Hermione el� a kisl�nyt. A l�nyk�nak fekete haja �s z�ld szeme volt.

– Te j� �g, kik�p�tt Harry – lelkendezett Hermione.

Harry b�szk�n kih�zta mag�t, mert ekkora dics�retet is r�gen kapott utolj�ra.

– J�l van m�r, menj�nk f�rdeni – nyavalygott Nathaniel, majd elkezdte ber�ngatni a v�zbe Harry�ket. A k�t f�rfi ott �k�rk�d�tt a gyerekekkel, m�g a n�k �s Piton a partr�l n�zt�k �ket.

– Apa gyere m�r – s�rgette a f�rfit Nathan.

– Majd k�s�bb – intett Piton, �s le�lt a f�ldre a n�k mell�.

– Mi�rt nem megy be a v�zbe professzor? – �rtetlenkedett Hermione.

– Nos, Hermione… az �szinte v�laszt akarja hallani, vagy a sz�p�tett hazugs�got – tette fel a k�rd�st.

Ginny �s Lavender furcs�n �sszen�ztek.

– Mondja az igazat – utas�totta Hermione.

– H�t legyen, bemenn�k �n a v�zbe, ha nem lenne itt ennyi ember… - morogta a f�rfi.

– Mi�rt, tal�n sz�gyenl�s vagy Perselus? – faggat�zott Minerva.

– Nem, puszt�n nem akarok senkit se hal�lra ijeszteni azzal, hogy f�lpuc�ran flang�lok a parton. Tudod Minerva, nem vagyok valami �d�t� l�tv�ny – ironiz�lt a f�rfi.

– M�r megint kezdi – s�hajtott f�l Hermione �s arc�ba h�zta a kalapj�t.

– Na maga csak hallgasson, Miss �n ugyan le nem vetk�z�m semmi p�nz�rt kisasszony – g�nyol�dott Piton.

Hermione s�rtetten �lt f�l.

– Kik�rem magamnak, tudja, hogy mi�rt nem vetk�z�m le!

– Ugyanaz�rt, ami�rt �n se – fordult oda g�nyosan a n�h�z a f�rfi.

Ginnyi k�zben odahajolt Minerv�hoz �s suttogott neki valamit.

– Azt ne mondja, hogy a maga teste is olyan, mint egy t�rk�p – k�rdezte hitetlenkedve a n�.

– Nem, rosszabb… olyan, mint a domborzati t�rk�p – felelte gunyorosan Piton.

Hermione d�h�sen odahajolt �s elkezdte ler�ngatni Pitonr�l az inget.

– Vegye le… - morogta a n�.

– Maga meg m�gis mit k�pzel, elvetem�lt n�szem�ly! Nem vetk�ztethet le b�rkit ny�lt terepen – mordult r� a f�rfi �s szem�rmesen �sszefogta az inggall�rj�t.

– M�r pedig leveszi �s bemegy a fia mell� a v�zbe. Minden j��rz�s� apa j�tszik a v�zben a gyerek�vel – oktatta ki a f�rfit a n�.

– Egy felt�tellel… ha maga is vetk�zik – k�t�tte ki Piton.

Ginny�k m�r fesz�lten v�rt�k a v�gkifejletet. Hermione szeme �sszesz�k�lt �s d�h�sen meredt az el�tte �ll�ra.

– Utolj�ra mondom… vegye le – morogta.

– Nem – jelentette ki a f�rfi gyerekesen.

Hermione fogta �s a p�lc�j�val egy vetk�ztet� b�b�jt k�ld�tt a f�rfira, mire az s�rtetten meredt r�.

– Maga kis… PERVERZ – ki�ltott f�l �s p�nikszer�en takarta fels�test�t. Minerv�b�l m�r kit�rt a nevet�s �s Ginny�k is alig tudt�k visszatartani j�kedv�ket.

– Nem is rossz, nem tudom, hogy mit panaszkodik. Egy f�rfinak a sebhelyek j�l �llnak, macs�bbnak l�tszanak t�le – d�nny�gte Hermione. Az�rt egy pillanatra el�llt a l�legzete, ahogy megl�tta a f�rfi test�t. R�szben a rengeteg sebhely miatt, m�sr�szr�l, mert Piton a kor�hoz k�pest hihetetlen�l j�l n�zett ki. A v�z fel�l hangos r�h�g�s hallatszott fel�j�k. Harry�k is l�tt�k a n� akci�j�t �s tapssal jutalmazt�k. Piton d�h�s lett �s hirtelen felindul�sb�l odatrappolt a n� el�, kih�zta kez�b�l a p�lc�t, majd a h�ta m�g� dobta.

– Ez�rt megfizet – sziszegte.

Hermione f�lszegen h�zta �ssz�bb mag�t.

– Perselus, csak finoman –intette �va a f�rfit Minerva. Piton elvigyorodott, majd egyszer�en a v�ll�ra kapta a n�t, �s elindult vele a v�z fel�.

– Engedjen el – kap�l�zott Hermione. Nem f�lt a f�rfit�l, ink�bb att�l, hogy a v�zben fog kik�tni.

– Piton, ez nem biztos, hogy j� �tlet – morogta Harry. Elv�gre � �gy volt vele, ha nekik t�vols�got kell tartaniuk, akkor Pitonnak se �rtana. A professzor viszont ezzel egy�ltal�n nem t�r�d�tt.

– Hallja mit mondtak Harry�k! Engedjen el – hisztizte a n�.

– �n is mondtam, hogy ne tegye meg, �s megtette… most csak visszakapja – v�laszolta a f�rfi egyszer�en.

– K�rem… - k�ny�rg�tt a n�. Piton meg�llt, de m�r der�kig volt a v�zben. Egy mozdulattal a karjaiba ford�totta a n�t, aki meg volt ijedve.

– Mit�l f�l, a v�zt�l vagy t�lem? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel.

Hermione elgondolkozott, majd �szint�n v�laszolt.

– A v�zt�l – vallotta be.

Piton gonoszul elvigyorodott.

– Ebben az esetben… - azzal elengedte a n�t, aki vis�tva csobbant bele a v�zbe. Persze a f�rfi seg�tett neki f�l�llni, mikor felbukkant a v�zfelsz�nre.

– Maga… utols�… al�val�… szem�t… mardek�ros – d�h�ng�tt Hermione. Vizes haja r�tapadt arc�ra. Olyan elemi d�hvel n�zett a f�rfira, ami semmi j�t nem �g�rt. Piton v�dekez�n f�lemelte a kez�t �s l�pett egyet h�tra. De ebben a pillanatban hirtelen t�mad�s �rte h�tulr�l fia szem�ly�ben. Nathan r�csimpaszkodott �s elkezdte h�trafel� h�zni.

– H�! – kiab�lta a f�rfi �s megpr�b�lta leszedni mag�r�l a gyereket.

– Hermione seg�ts! – ki�ltott f�l a fi�, mire a n� �jult er�vel t�madta meg Pitont. Kig�ncsolta a f�rfit, �s alaposan lenyomta a v�z al�. Mire Piton pr�szk�lve el�ker�lt, Hermione �s Nathan, m�r a part fel� siettek. Piton v�rszemet kapva az el�z�t�l, egyszer�en ut�nuk vetette mag�t, �s megkezd�d�tt a v�gel�thatatlan kerget�z�s.

<<      >>

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.10.23. 16:23 mzperx h�t ezt egyszer�en im�dtam �gy az eg�szet egybev�ve. k�r h. nem folytattad m�g egy kicsit :-( V�lasz: �r�l�k, hogy tetszett! :D Annyira sokat pedig nem kell r� v�rnod, vas�rnap megint friss�tek majd :D