nimphadora
Névnap

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Chat
 
Házi kedvenc

 

 
Vásárolni jó dolog

Vásárolni jó dolog

 

 

Hermione nem ismerte a falut ahol Minerva élt. Csak egyszer járt nála, még mikor befejezték a Roxfortot. Nathan viszont határozott léptekkel haladt végig az utcán. A nő nem akadékoskodott, tökéletesen bízott a gyerekben és követte őt.

 

Úgy tíz perces séta után már látható volt egy szokásos mugli bolt cégére. A nő meglepődött, hiszen nem erre számított, hanem egy varázsló boltra. Minerva viszont mindenre gondolt. Nathan elővett egy nagyon is muglisnak tűnő pénztárcát és kinyitotta.

 

– Az honnan van? – kérdezte Hermione.

 

– A nagyié, mindig ebből fizetünk, ha ide jövünk. A nagybevásárlásnál az Abszol útra szoktunk menni, de ha kell valami, akkor ide jövünk – magyarázta a fiú. Ahogy beléptek a boltba, megcsapta őket a ventilátor hűvös levegője. Odabent minden teljesen normális volt, élelmiszerek, vegyi árú, és így tovább.

 

– Jó napot! – köszönt a bolt tulajdonosa. – Miben segíthetek? – érdeklődött kedvesen.

 

– Csak valami ebédnek valót néznénk – válaszolta Hermione.

 

– Tessék csak nyugodtan körülnézni. Ha segíthetek valamiben szóljon csak asszonyom – fejezte be a férfi.

 

Hermione felvonta a szemöldökét. Őt nem szokták le asszonyomozni, nem érezte magát öregnek, hogy asszonyomnak kéne hívniuk.

 

– Mit eszünk? – törte meg gondolatmenetét a fiú.

 

– Mit szólnál egy kis bolognaihoz és muffinhoz…

 

– Leves?

 

– Hát… egy kis paradicsomleves? – kérdezte a nő.

Nathaniel szeme kikerekedett.

 

– Paradicsomból is készül leves? – lepődött meg a gyerek.

 

– Igen és nagyon finom. Akkor gyere és keressük meg az alapanyagokat.

Tíz perces válogatás után már mindenük megvolt, ami kellett és a pénztárnál várakoztak a fizetésre. Nathan érdeklődve figyelt néhány becsomagolt cukorkának tűnő valamit.

 

– Milyent nyalókát kérsz? – kérdezte a nő.

 

A fiú megnézte őket és kiválasztott egy áfonyásat. Hermione vett még egy epreset magának és egy zöldalmásat és egy cseresznyéset is. A boltos nagyon szívélyesen becsomagolta, amit vettek, és ki is kísérte őket. Látszott, hogy egy vidéki faluban vannak, itt az emberek sokkal türelmesebbek és kedvesebbek mindenkivel.

 

Ahogy hazafelé tartottak Nathan már javában kóstolgatta a nyalókát, ami kékre színezte a nyelvét.

 

– Ez nagyon vicces – vigyorogta a fiú, miközben kiöltötte kék nyelvét a nőre. Hermione epres nyalókája nyomán a nő nyelve pirossá változott.

 

– A mugliknak is vannak jó dolgaik – mondta a nő. Lassan beértek abba az utcába, ahol laktak. Hermione elkezdte mesélni, hogy mikor kicsi volt hogyan tréfálta meg a szüleit egy ilyen nyalókával.

 

– … és akkor apa fölhívta a kórházat, hogy… - mondta, de hirtelen elhallgatott, mert egy nagyon dühös Piton száguldott feléjük az udvaron.

 

– Granger! Mégis hol a fenében mászkáltak? Azt hittem valami bajuk esett! – kelt ki magából a férfi.

Hermione csak pislogni tudott meglepettségében.

 

– A boltban voltunk – emelte föl a szatyrot és lassan elkezdtek befelé sétálni a házba.

 

– Legalább egy üzenetet hagyhattak volna – mondta még mindig ingerülten Piton.

 

– Ugyan minek, mikor úgy volt, hogy egész nap egyedül leszünk Nathaniellel! – fortyant föl a nő.

 

– Tudta, hogy ma is eljövök – akadékoskodott a férfi.

 

– Apa, csak fél órára mentünk el – szólt bele unottan a fiú.

 

– Ebbe ne szólj bele – mordult rá a fiúra, aki kinyitotta a bejárati ajtót és átvette a nő csomagjait, hogy bevigye őket.

 

– Nézze, jól vagyunk mind a ketten. Senki nem halt meg és nem is sérült meg, tehát nem tudom, hogy miért hisztizik – mordult rá a nő a férfira majd egyszerűen figyelmen kívül hagyva őt besétált az ajtón.

 

Piton szájtátva figyelte a másikat. Őt senki se veheti semmibe! Gyorsan berohant a nő után, aki már  konyhában pakolta ki, amit vásároltak. Nathan éppen a tükörben nézegette kék nyelvét, mire az apja rémülten rohant oda hozzá.

 

– Fiam! Mi történt? Jól vagy? – aggodalmaskodott, mire a fiúcska elnevette magát, majd fölmutatta a nyalókát és elmagyarázta az apjának, hogy mi is az. Piton morogva ment vissza a konyhába a nőhöz.

 

– Ilyen ostobaságot. Aztán a muglik csodálkoznak, hogy idejekorán elpatkolnak – pedzegette a férfi.

 

– Nem tudom, hogy mi baja van egy kis nyalókával. Ez csak cukor és csak egy kis ételszínezék van benne – magyarázta a nő dühösen.

 

Piton fölemelt egy az asztalon lévő nyalókát és egy analizáló bűbájt küldött rá. Egy perc múlva megnyugodva ugyan, de annál bűntudatosabban meredt az asztalra.

 

Hermione dúlt mérgében, szíve szerint megátkozta volna a férfit, amiért ilyen ostobán viselkedett. Nem volt is semmilyen veszély, mégis úgy beszélt vele, mint mikor még kisiskolás volt. Piton tudta, hogy hibázott, méghozzá nem is kicsit. Fia csak keresztbe font karokkal, és a szájából lógó nyalókával nézett rá pontosan olyan arckifejezéssel, hogy „te kerested a bajt, old meg egyedül”.

 

– Hermione én… - kezdett volna bele, de a nő szúrós pillantásai elhallgattatták.

 

– Granger vagyok, vagy elfelejtette? – sziszegte a nő dühösen.

 

– Nézze, én kicsit…

 

– Kicsit eltúlozta? Kicsit bunkó volt és arrogáns? Nem beszélve arról, hogy mennyire agresszívan támadt nekem! – Piton mélyen hallgatott, ez mind igaz volt.

 

– Hermione, szerintem apa bocsánatot akar kérni – próbálkozott végül a fiú.

 

– Apád soha senkitől nem kért és nem is fog bocsánatot kérni. Ahhoz túlságosan büszke – mondta lesajnálón a nő. Igazán bántotta a másik viselkedése. Tényleg nem szolgált rá, hogy az így letámadja őt.

 

– Akkor adj neki büntetést – ötletelt Nathan.

Hermione szája széle felfelé kunkorodott és szeme gonoszan megvillant. Piton már kezdett félni, mikor a nő rászegezte a pálcáját. Ám az átok helyett, amit várt, egy zöld csomagolású nyalóka lebegett a látóterébe.

 

– Egye meg – utasította a nő.

Piton nem akart hinni a fülének.

 

– Felteszem ettől… zöld lesz a szám – találgatott a férfi.

 

– Igen – bólintott Hermione.

 

– De nekem ma még lesz egy tárgyalásom – próbált hárítani, hátha megúszhatja a dolgot.

 

– Egy sima tisztító bűbájjal lejön – mosolyodott el a nő. Közben a nyalóka kicsomagolta magát és a férfi szája felé lebegett.

 

Piton undorodva fogta meg a pálcikát és kapta be a nyalókát. Fintorogva forgatta meg a szájában, mire Hermione nevetni kezdett.

 

– Ennyire azért ne élvezze a dolgot – kacagta vidáman.

 

– Ez egy büntetés, nem is kell élveznem – morogta a férfi. Már most is látszott egy halvány zöldes árnyalat a férfi szája szélén.

 

Miután a nő kinevetgélte magát, nekilátott az ebéd elkészítésének. Piton szeme akkor kerekedett ki mikor meglátta a paradicsomlevet.

 

– Abból mi lesz? – kérdezte kíváncsian. A választ viszont fiától kapta meg, aki fintorogva válaszolt.

 

– Paradicsomleves…

 

– Próbáld úgy fölfogni, hogy ez egy új tapasztalat – sóhajtott föl a nő.

 

– De ez undi – nyögte a fiú.

 

– Nem undi, csak egyszerűen még nem kóstoltad. A csiga evés is undinak tűnik, amíg ki nem próbálja az ember – taglalta Hermione.

 

– Fú! Csigák – szörnyülködött el a fiú. Piton ismerte a francia konyhát, de be kellett, hogy vallja, nem igazán szerette a csigákat így egyet értett fiával.

 

– Professzor marad ebédre? Mert akkor, akár segíthet is – kezdet a nő. Nathan csillogó szemekkel nézett a férfira, mire az felsóhajtott.

 

– Rendben, mit csináljak Hermione? – kérdezte.

 

– Készített már milánóit? – Piton bólintott. – Nagyszerű, akkor lásson hozzá – mutatott a hozzávalókra.

 

Piton levette zakóját és a szék háttámlájára tette. Hermione egy pillanatig meredten nézte a férfi felsőtestét, amit most csak egy világoskék ing takart. Nathan önelégült képpel kevergette a muffin alaptésztáját.

 

– Gomba nincs? – nézett körbe a férfi.

 

– Nincs! Azt nem szeretem – vágta rá Nathan rémült arccal.

 

– Pedig a gomba egészséges és jó ízű – akadékoskodott Piton. Hermionéra nézett, aki hasonló undorral a képén meredt rá, mit a fia.

 

– A gomba egyáltalán nem finom – mondta Hermione, szinte köpve a szavakat.

Nathan vidáman mosolygott a nőre.

 

– Ó, hogy Merlin… finnyásak – vetette oda a férfi.

 

– Magának a nyalóka nem finom, nekünk a gomba – vont vállat a nő, majd tovább kevergette a levest.

 

Piton ezután szó nélkül dolgozott. Mivel már neki is főznie kellett a szószt így kénytelen volt odasomfordálni a nő mellé, aki viszont nem tágított a leves mellől. Nathaniel - kissé koszosan ugyan – elkezdte muffin formába tölteni a tésztát, majd mindegyikbe epret és csokit tett. Pár perc múlva fölkiáltott.

 

– Készen vagyok! – Hermione elégedetten nézett végig az eredményen.

 

– Bravó, ez nagyon jól néz ki. Be vele a sütőbe. – Azzal fölkapta a tepsit és betette az előmelegített sütőbe. Mire a sütemény és a leves készen lett, már Piton is majdnem végzett. A tészta megfőtt, és már csak a szószra kellett várni egy kicsit.

 

– Kár, hogy ezt nem tudjuk lefényképezni –szomorodott el a fiú.

 

– Miért akarod lefényképezni? – értetlenkedett a nő.

 

– Mert… szeretném megőrizni. Te hamarosan elmész, és ez most olyan jó… mintha egy igazi nagy családom lenne – suttogta szomorkásan Nathan.

Piton kezében megállt a fakanál. Tudta, hogy fia magányos mellette, de hogy ennyire, azt nem gondolta volna.

 

– Nathan, nem veszítesz el örökre – próbálta meg vigasztalni a nő.

 

– Tudom, hogy rendben leszel, de akkor sem leszel itt, velem – sóhajtozott a gyerek. Hermione tanácstalanul nézett Pitonra, de az rá se hederített.

 

– Nathan… ezt majd megbeszéljük, rendben? – kérlelte a fiút, mire az csak bólintott.

 

Bár még nem volt dél, már meg volt terítve. Úgy döntöttek nem várnak tovább és nekikezdenek az ebédnek. Először Hermione paradicsomlevese volt a soron. Apa és fia egyaránt undorral méregették a piros színű löttyöt.

 

– Ha beteg leszek tőle, beperelem – morogta a férfi, majd hirtelen bekapott egy kanállal a piros léből.

Hermione feszülten várakozott a férfi reakciójára. Perselus kezdeti undora szinte azonnal eltűnt, és egy újabb kanállal evett a levesből. Hermione már tudta, hogy győzött.

 

– Apa… ehető? – kérdezte suttogva Nathan. A férfi csak bólintott egyet, mire fia is megkóstolta. A reakció magáért beszélt, Nathaniel repetázott is.

 

– Tehát? Most mit gondol a levesről? – kérdezte somolyogva Hermione.

 

– Elmegy – mondta a férfi. Hermione tudta, hogy ennél többre nem számíthat, már ez is fölért egy elismeréssel.

 

– Szerintem jó volt – szólalt meg Nathan.

 

– Örülök, hogy ízlett – mosolyodott el Hermione.

 

Ezután megkóstolták a férfi milánói makaróniát, és végül még Nathaniel süteményéből is ettek egy kicsit. Mindenki úgy érezte, hogy pukkadásig ette magát. Piton ha tehette volna lefeküdt volna aludni, de hamarosan mennie kellett.

 

– Finom ebéd volt – kezdett bele.

 

– Köszönöm, a dicséret mindenkit illet – vágta rá a nő.

 

– Mondja csak Hermione, meddig marad még Angliában? – szögezte neki a kérdést a férfi.

 

– Nem is tudom… pár napig még biztosan – hadarta a nő.

 

– Ugye nem úgy akar elmenni, hogy Potterékkel nem is találkozott? – pedzegette a férfi. Hermione felsóhajtott. Tudta ő is, hogy hamarosan találkoznia kéne barátaival.

 

– Persze, hogy találkozom velük…

 

– Csak? – szólt közbe Piton.

 

– Csak félek – vallotta be a nő.

 

– Mondanám, hogy ez érthető, de inkább nem teszem. Maga griffendéles volt, nem lehet gyáva. Tessék összeszedni magát és beszélni velük – akadékoskodott a férfi.

 

– Apa, ne erőltesd, ez nem jó Hermionénak – szólt közbe Nathan.

 

– Mert te aztán tudod, hogy mi kell neki, igaz? – mordult rá az apja.

 

– Igenis tudom! Nem szabad erőltetni… - fogta vissza magát kissé.

 

– Akkor van egy ötletem. Nathan közös képeket akar magával, Potterék meg beszélgetni akarnak. Vasárnap kimegyünk a tengerpartra, és ott mindent lerendezünk – ajánlotta a férfi.

 

– Tengerpartra? Mármint, tengerrel és vízzel és… fürdőruhával? – nyögött fel a nő.

 

– Igen, mi kéthetente vasárnap ott vagyunk, ha jó idő van – mesélte a fiú.

 

– Nyugodjon meg Hermione, én leszek ott a legcsúfabb mindenki közül, ha én túlélem, akkor maga is – gúnyolódott a férfi.

 

– Hát az nem olyan biztos – húzta el a száját a nő.

 

– Most megyek. Készüljön Hermione, holnapután túlesik rajta, és utána könnyebb lesz – suttogta a férfi alig hallhatóan.

 

A nő egyáltalán nem ilyen könnyen fogadta a dolgot. Meg volt róla győződve, hogy bele fog halni a dologba. Beszélgetnie kell majd Harryékkel, és ráadásul bikiniben… Piton elköszönt, de ő alig reagált valamit. A nap hátralevő része csöndesen telt. Nathan a Roxfort történetét olvasgatta, amit a nő kölcsönadott neki, míg Hermione gondolatban összegezte mit is kéne megtárgyalnia barátaival.

 

Minerva este felé érkezett, és meghatottan látta, hogy terített asztallal várták. Megállapította, hogy nagyon finomat főztek, és hogy pont olyanok, mint egy igazi család. Nathan elmesélte a vasárnapot.

 

– Hermione, ha szükséged van egy hátvédre akkor veled megyek. Majd magamra rángatok egy fürdőruhát – legyintett az idős boszorkány. Hermione nagyon hálás volt neki ezért. Egy kicsit könnyebben érezte magát.

 

 

 

Másnap viszont jött a probléma, hogy mit vegyen föl vasárnap. Az egy dolog volt, hogy itt nem volt fürdőruhája, de már lassan hét éve egyet sem vett föl. Minerva ezt a gondot is megoldotta.

 

– Nathan, Hermione, menjünk el egy mugli boltba venni egy pár fürdőruhát – mondta az idős nő.

 

– Fú! Én is kapok? Lehet olyan, amin ilyen lángnyelvek vannak, az olyan menő! – lelkendezett a fiú.

 

– Persze, olyat választasz, amilyent akarsz.

 

– Én nem vagyok benne biztos, hogy… - akadékoskodott a nő.

 

– Nos kedvesem, ha egy ilyen ráncos és aszott vénasszony föl mer venni egy fürdőruhát, akkor neked nincs okod panaszra. Fiatal vagy, csinos…

 

– De tele vagyok sebhelyekkel – suttogta Hermione.

 

– Erre is van megoldás, vannak olyan újfajta fürdőruhák, amik eltakarnak – mondta az asszony.

 

 

 

Úgy egy óra múlva már London belvárosában sétálgattak egyik üzletből a másikba. Nathaniel már az első mugli üzletben megtalálta, amit keresett. Minerva egy egyrészes fürdőruhát választott, egy sima egyszerű feketét. Hermione viszont gondban volt. Jó néhány bikinit fölpróbált, de mindegyikben rosszul érezte magát. Minerva és Nathaniel is sorban megnézték a ruháit. Hermione először zavarban volt a sebhelyei miatt, de mikor Nathan csak értőn bólintott kezdett megnyugodni.

 

– Hüm, Hermione túlságosan is vézna vagy… talán nézzünk egy egyrészest. Nathaniel, válassz valamit és hozd ide – mondta Minerva, mire a kisfiú elszaladt és bőszen válogatni kezdett.

 

– Jó ötlet egy tizenegy évesre bízni a ruhámat? – sápítozott Hermione.

 

– Csak bízz bennem. Nathannak ösztönös érzéke van hozzá, hogy mi jó és mi rossz. – Alig fejezte be a fiúcska visszatért két fürdőruhával. Egy kék mintással és egy lilás színűvel.

Hermione szeme kikerekedett.

 

– Szerinted ezek jól állnának nekem? – pislogott nagyot.

 

– A kék lesz az igazi, a másikra csak kíváncsi voltam, hogy áll – kuncogta a fiú.

Hermione fölpróbálta a lilásat, és mind a hárman megállapították, hogy sem a szín, sem a minta nem illik a nőhöz. Végül fölpróbálta a kéket. Mivel ez jóval többet takart az eddigieknél úgy döntött, hogy ennél marad. Minerva is nyugodtan bólintott rá a dologra, ahogy Nathan is elégedetten mosolygott.

 

– Ez jól áll – mondta a fiú.

 

– Szerinted az összes jól állt – sóhajtott föl Hermione miközben fizettek.

 

– Mert az összes jól állt, rajtad minden jól áll – válaszolta egyszerűen a fiú.

Hermione lemosolyodott, ahogy a pénztáros nő is.

 

– Milyen kedves öcséd van – szólalt meg a pénztáros. Nathan odafordult hozzá.

 

– Köszönöm szépen, de én a fia vagyok – mondta a gyerek, mire Minerva fölkacagott, Hermione pedig a fejét csóválta. Az eladónő zavarában azt sem tudta, hogy kérjen bocsánatot.

Miután kivásárolgatták magukat visszatértek a házba. Nathaniel úgy kifáradt, hogy két órával hamarabb aludt el. Minerva beletemetkezett az iskola papírjaiba, Hermione pedig próbálta magát lelkileg fölkészíteni a másnapra.

 

Próbálta elképzelni a szituációt. Ő lesz ott előbb, Harryék később jönnek így lesz ideje összeszedni magát. Aztán majd leülnek valahol és megpróbálnak beszélgetni. Biztos meg akarják majd fűzni, hogy maradjon itt, de az is lehet, hogy egyáltalán nem mondanak erről semmit.

 

– Vajon mi lenne a megoldás? – tűnődött magában. Tudta, hogy Nathan nagyon boldog lenne, ahogy Minerva is és a többiek is, ha a maradás mellett döntene. Tudta, ha itt marad mindene meglesz amire szüksége lehet, állás, lakás, pénz, család, barátok, biztonság. Viszont még mindig félt, hogy mit szólnak hozzá a többiek. Félt, hogy mi lesz, ha kiderül ez a sötét titka. Végül úgy döntött a másnap alakulásától teszi függővé a maradását. Lehunyta szemét, és elképzelte a kék tengert, amint barátságosan morajlik körülötte a kellemesen langyos víz. Egyedül volt, minden csöndes körülötte. Érezte, ahogy egy hullám lassan belepi, és ezzel egyidejűleg sikerült elaludnia.

<<      >>

3 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
2011.11.19. 20:24
Snape96

Helló!

Szuper a történet,alig tudok elszakadni az oldaladról. Alig várom, hogy elolvassam, milyen is lsz az a tengerparti kirándulás. Soha nem gondoltam, hogy valaki ilyen oldalról is megformázza a kedvenc szereplőmet. Piton mint gondoskodó apa aki ha lehet a tengerparton van hétvégén a fiával? Nem tudom, hogy honnan szedsz ilyen őrületes ötleteket, de öröm őket olvasni. Sok sikert igy sokadszorra.


Válasz:

Nagyon szépen köszönöm a pozitív kritikát. Igyekszem továbbra is előkaparni ezeket az ötleteket. Remélhetőleg még van belőlük pár. :D

2011.10.18. 08:44
anive

Na ez jó volt. Kiváncsi vagyok mi sül ki a találkozásból. Egyszerűen imádom Nathant. Biztos vagyok benne, hogy érdekes ötletei lesznek, hogy a számára két legfontosabb embert összehozza. Szinte sajnálom, hogy csak hetente egyszer raksz fel új fejezetett. Az 1éves kisfiam is élvezi emikor felolvasom neki a történetett (persze cenzúrázva). Alig várom a folytatást. És nem csak ennek a történetnek. A másikat is imádom egyszerűen. Nem tudom honnan vannak ilyen ötleteid, de ennek nagyon örülök. Élvezet olvasni a történeteket. Szinte olyan, mintha így kellene lennie ahogy írod. Na befejezem a dicséreteket mert a végén túlzásba biszem. Folytasd hamar. Puszi


Válasz:

Fú! Most föl-alá pattogok a széken és nagyon örülök annak amit írtál. Legalább egy hétre boldoggá tettél vele. :D Az ötletek csak úgy áradnak belőlem, a kivitelezés és a kitartás viszont már más tészta. :P Azt hiszem a frissítés maradnifog ilyen heti bontásban, hamarabb nem hiszem, hogy menni fog, de majd meglátom mit tehetek. :D

2011.10.16. 23:57
mzperx

hmm, kiváncsi vagyok erre bikinipartira, vajon hogy áll egyeseken? meg másokon:-) szegény Minerva. miféle tárgyalásra jár Piton?

 

a másik történet is nagyon tetszik, de nem eröltetett kicsit ez a gyakornoksága Nottnak Potternél, micsoda ő mindenki fogadott apukája? bocs de sztem ezt talán hagyni lehetett volna, mindenesetre majd kiderül, h ez mennyire fontos szál a jövőben s akkor majd excuzálom magam nálad


Válasz:

Hidd el, nagyon is fontos lesz még, hogy Nott a Potterek közelében legyen :P

Amúgy lehet, hogy egy kicsit erőltetett, de én már csak ilyen vagyok, mindenkinek jót akarok XD

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Oldalajánlás
 
Saját írásaim
 
Mások írásai
 
Pontos idő
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Hirdetőfal

Nimphadora: Sorsdöntő fordulat
13. fejezet
Egyelőre felfüggesztve de nem véglegesen!
 

Nimphadora: Piton fia

Befejezett!

  

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Látogatók
Indulás: 2009-06-30
 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!