|
Az új diák
A gyerekek vidáman sétáltak vissza a kúriába, és senki sem emlegette a faragatlan fiút a partról. Draco már várta őket a kapunál és sietősen betessékelt mindenkit a házba.
- Remélem jól szórakoztatok? - kérdezte őket.
- Persze minden szép és jó volt, amíg az a srác nem kezdett el bunkózni… - vágta rá Eileen.
- Miféle srác? - értetlenkedett Gabrielle.
- Biztos az új lakókra gondolnak. Most érkezett egy család, apa és fia. Elég maguknak valók… - magyarázta Draco. Így le is zárták a témát.
A Roxfort irodájába érkezett levelek közt volt egy különleges. Perselus csak azért nézett be, hogy ellenőrizzen mindent. Elvette a levelet, majd olvasni kezdet.
Tisztelt Perselus Piton igazgató úr
Azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy engedélyezze fiam, Alexei Darius Arzsak számára, hogy szeptembertől a Roxfortban tanulhasson. Eddig Oroszországban éltünk, de családi okok miatt most átköltöztünk Angliába. Fiam a Durmstrangba járt, és idén végezte el a harmadévet. Remélem átgondolja a kérésem és mihamarabb válaszol.
Mély tisztelettel Ivanics Szergej Arzsak
Perselus átolvasta még egyszer a levelet, majd elővett egy pergament és írni kezdett.
Tisztelt Mr Arzsak
Átolvastam levelét, és úgy vélem a döntéshez meg kéne ismerkednem mind önnel, mind a fiával. Holnap délután pontban háromkor várom önöket a Roxfort főkapujánál.
Üdvözlettel Perselus Piton, a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola igazgatója
Összetekerte a levelet és lepecsételte, majd magához intett egy iskolai baglyot. A lábára erősítette a levelet, és útjára engedte. Még átnézett pár papírt, majd a kandallón keresztül hazasietett.
- Szia drágám, milyen napod volt? - kérdezte a nő miközben egy tányér ételt tett férje elé.
- Semmi különös. Leszámítva, hogy jön egy Durmstrangos diák az iskolába. Holnap lesz velük találkozóm… - A nő halványan elmosolyodott.
- Akarod, hogy én is ott legyek? - kérdezte reménykedve.
- Nem szükséges, de ha szeretnél gyere velem… - A nő elhúzta a száját.
- Ez egy burkolt „csinálj amit akarsz” volt? - kérdezett rá.
- Nem.
- Még mindig haragszol rám? - faggatta a nő férjét.
- Nem.
- Perselus! Ne csináld már! Tudom, hogy hisztis és akaratos vagyok, de ezzel te is tisztában voltál mikor elvettél. Sajnálom, hogy úgy kiakadtam, és átmentem egy másik szobába… és a babás dolgot is sajnálom - hangja egyre halkabb lett.
Perselus nem tudta tovább tartani magát, egy gyors mozdulattal az ölébe kapta feleségét mire az felnevetett.
- Szeretlek te ostoba boszorkány és nem haragszom rád. Kicsit sok a gond körülöttem, ennyi az egész - suttogta a fülébe miközben egy csókot nyomott kedvese arcára. Hermione átkarolta Perselus nyakát, majd hevesen megcsókolta.
- Mikorra is kell menned holnap? - kérdezte rekedten.
- Délután háromra, miért? - Hermione huncutul elmosolyodott, majd elkezdte kigombolni férje ingjét.
- Tudnék egy nagyon kellemes kis időtöltést addig…
- És gondolod, hogy bírni fogom addig? - kérdezett vissza kissé ironikusan a férfi.
- Miért ne bírnád Perselus? Érett férfi, nem vén férfi… - azzal fölpattant, és elkezdte maga után húzni a másikat.
A csábítási hadművelet olyan jól sikerült, hogy egészen estig elő sem kerültek.
Másnap Hermione már jóval indulás előtt felöltözött és kicsípte magát. Szeretett otthon lenni, de így, hogy a gyerekek sem voltak itthon, és férje is állandóan intézkedett kissé unalmas volt az élete. Ezért örömmel tartott vele a Roxfortba, hiszen legalább ő is körülnézett kicsit az irodájában.
Perselus már idő előtt kisétált a nagykapuhoz. Az eltelt egy évben sok dolgon esett már át, diákokat vett föl, sőt még rúgott is ki. A diákokkal eleinte nehéz volt megbirkóznia, de lassan hozzászokott a dologhoz. Persze Hermione egész végig ott volt mellette, és bár a nőnek megvolt a saját baja az újdonsült házával, lassan őt is elfogadták.
Ahogy ezen gondolkozott a távolban meglátott közeledni két alakot. Egy férfit, és egy mellette lépkedő fiút. Megállapította, hogy a fiú eléggé sápatag és csenevész is, viszont a férfi sem volt túlzottan nagydarab.
- Jó napot kívánok, önök biztos Arzsakék, ha nem tévedek.
- Örvendek, én Ivanics Arzsak vagyok - rázott kezet Pitonnal a férfi, majd a mellette álló fiúra mutatott. - Ő itt a fiam, Alexei Arzsak - A fiú szintén kezet nyújtott.
Piton bólintott és alaposabban megvizsgálta őt. Alexei arca már-már betegesnek hatott, és a fiú szemeiből furcsa hidegség áradt, ami gyökerestől ellentmondott az arcán lévő széles mosolynak.
- Nos, fáradjanak utánam… - A két idegen szorosan a nyomában lépkedett. Míg az apa alaposan körbenézett és elbeszélgetett Perselusszal, addig a fiú csak a járólapokat vizslatta. Az irodába megérkezve helyet foglaltak.
- Nos, tehát miért pont a Roxfort? - kérdezte Perselus.
- Mert hallottuk, hogy az iskolának milyen jó a híre… - Piton leintette.
- Ha szabadna, a fiától szeretném hallani, elvégre ő fog a falaink közt tanulni…
- Semmi gond, apám - mondta a fiú jól megnyomva az apám szót. - Tudja igazgató úr, nekem semmi kedvem ide járni, ha tehetném visszamennék a Durmstrangba, de mivel apám döntött és ide költöztünk, ezért ide kell járnom, nekem nincs beleszólásom… - Piton bólintott, ez valóban jobb magyarázat volt, mint az előbbi a férfitól.
- Értem, nos a családi ügyeikbe nem szólhatok bele, viszont biztosíthatom Mr Arzsak, hogy az iskolánkban legalább olyan jó képzésben lesz része, mint a régiben.
- Köszönjük, ezek szerint a fiam már biztosan ide járhat? - sürgette a dolgot a férfi.
- Egyelőre még lenne vele egy beszélgetésem négyszemközt, ha megbocsájt… - A férfi vonakodott ugyan, de végül kisétált az ajtó elé. Piton ekkor előredőlt és a szelíden mosolygó fiúra nézett.
- Nos, Mr Arzsak nyugodtan levetheti ezt az álcát… - A fiú először felvonta szemöldökét, majd arca szinte teljesen átrendeződött, szája legörbült és kissé sértődötten biggyedt lefelé.
- Így már jobb? - kérdezett vissza pimaszul.
- Természetesen. Tudja, lehet, hogy másokat meg tud téveszteni ezzel az álszent vigyorral, de engem nem. Világosan látom és érzem magán, hogy nem tiszta szándékkal van itt, és az apja sem az, akinek kiadja magát - A fiú megforgatta a szemeit és Perselus tudta, hogy igaza van.
- Ivan sohasem volt valami túlságosan értelmes… - morogta a fiú. Perselus szeme kikerekedett, a világ egy pillanatra elsötétült előtte, majd lassan megszólalt.
- Mondja, van önöknek házimanója? - A fiú felvonta a szemöldökét.
- Persze, hogy van Pin… vagyis Tikky - Perselus Albus portréja felé sandított, akin látszott, hogy ha már nem lenne halott, most tuti szívinfarktusban fetrengne a földön.
- Ő az… - suttogta a festmény, mire a fiú odakapta a tekintetét.
- Albus Dumbledore, ha nem tévedek. Sokat hallottam önről, sajnálom, hogy már nem ismerhettem meg, uram…
- Mr Arzsak, kérem, válaszoljon őszintén, milyen szándékkal jöttek ide? - közben megpróbálta legilimentálni a fiút, de falakba ütközött.
- Sajnálom igazgató úr, de az elmém erősen elzárva tartom a kíváncsiskodók elől…
- Ezt meg is értem, tehát? - faggatta tovább a férfi.
- Nem értem, hogy mire céloz… - próbálkozott még utoljára a fiú.
- Ne adja az ártatlant, eddig csak volt egy sejtésem maga felől. Valamit éreztem magában, de nem tudtam, hogy mit. Most viszont már biztos vagyok benne… Mondja kik voltak az igazi szülei? - A fiú elhúzta a száját és felhorkantott. Hátradőlt a széken és közönyös arccal mesélni kezdett.
- Úgy látom nem voltunk elég alaposak… de mindegy is. Jól gondolta igazgató úr, Ivan volt, aki „fölnevelt”, a szüleimről annyit mondhatok, hogy nem tartom őket annak. Csak a nemzőimnek…
- A nevük? - sürgette őt Piton.
- Tom Rowle Denem közismertebb nevén Voldemort, és Bellatrix Black… most elégedett? - Piton arca megfeszült, pálcáját pedig kivonta az asztal alatt.
- Mi célból jött ide?
- Hazudhatnám azt, hogy meg akartam ismerni a „szüleim” iskoláját, de maga nem venné be. Nézze, nekem világ életemben azokat az elveket sulykolták a fejembe, amiket Voldemort hajtogatott. Viszont, az én nézeteim merőben mások. Én konkrétan tojok mindenre és mindenkire. Nem érdekel a hatalom, tökéletesen elvagyok a kis világomban, csak mindenki maradjon tőlem távol és ne szóljanak bele a dolgaimba. Kikérheti az anyagomat a Durmstrangból. A jegyeim átlagosak voltak, ebben is eltérek „apámtól”. Nem voltam közkedvelt mint ő, nem volt nagy befolyásom az emberekre mint neki ennyi idősen. Én korántsem vagyok olyan, mint ő. Az egyetlen dolog, amiben rá hasonlítok, hogy nem szeretek senkit és semmit, ahogy engem se szeret senki. Oh… a mágikus erőm átlagos, nyugodtan lemérheti, nincs különleges képességem, hacsak nem a párszaszájúság az… nos vélemény? - Piton habozott egy pillanatig, majd rákérdezett.
- Használt már főbenjáró átkokat?
- Igen, megesett… - látva Piton kíváncsiságát folytatta. - Imperiust egy alkalommal, mikor nem akartam büntetőmunkára menni egy elrontott bájital miatt… részben ezért is vagyok most itt. Sajnos lebuktam. Valamint cruciatust is használtam már… gyakorlásokkor és egyszer élőben is, kérdezze meg róla Ivant. Ő „nevelt”, tanított engem, ő tett olyanná amilyen vagyok. Az ő feladata volt, hogy vigyázzon rám, és tanítson engem Voldemort nézeteire, hogy majd egykor az ő helyét vehessem át…
- De ön? - vágott közbe Perselus.
- De nekem nincs hozzá kedvem. Mint mondtam csak egyedül akarok lenni, kötelezettségek, és elvárások nélkül. Hát ennyi. Tehát mi az ítélet? Maradhatok vagy húzzak a francba? - Piton felvonta egyik szemöldökét, majd Albusra sandított.
- Nézze, ez mind szép és jó, és bár szeretnék hinni magának, ugye megérti, hogy szkeptikus vagyok. Mindazonáltal mielőtt döntést hozok valamire kíváncsi lennék… - azzal Perselus fölállt és levette a polcról a teszlek süveget. A fiú nagy szemekkel nézte az ócska kalapot és alig láthatóan nyelt egyet.
- Föl kéne vennem? - kérdezte, mire Piton bólintott és a kezébe nyomta. A fiú kissé tétovázva a fejére nyomta, majd várt.
„- Ejha, azt a szent Merlin anyjára! Csak nem egy Denem? Kisfiam, tudtommal Voldemort már régen alulról szagolja az ibolyát, de ez mellékes is. Tehát Roxfortos leszel? - A fiú bólintott. - Na akkor nézzük... Észből van bőven, kitartásból még több, kurázsiból nincs hiány, bár a barátságban és hűségben óriási űr tátong benned. Mond, hova is tegyelek? - A fiú vállat vont. - Nem kapálózol, hogy a Mardekárba kerülhess? Oda, ahol az őseid is tanultak? - Ismét egy vállrántás. - Nehéz eset vagy te kölyök, és így nekem sincs más választásom” - a süveg felkiáltott.
- Griffendél… - Piton azt hitte rosszul hall és a fiúnak is tátva maradt a szája.
- Mardekár… - hangzott ismét, mire a fiú forgatni kezdte a fejét.
- Hollóhát! - rikkantott egy utolsót a süveg, majd elhallgatott. Nem csak a fiúnak volt tanácstalan az ábrázata, de Pitonnak is.
- Ilyenkor mi van? Nem csak egy házba kellett volna beosztania? - faggatózott a fiú kissé rémülten.
- De igen, igaz, gyakran fölajánlja a két ház közti választási lehetőséget, viszont végül csak egyet mond ki…
- Akkor most mi legyen? - faggatózott a fiú, de ekkor belépett Hermione.
- Oh, elnézést, Mr Arzsak már türelmetlen, ugye végeztetek? - kérdezte a nő, majd rámosolygott a fiúra. - A nevem Hermione Piton és a Mardekár házvezetője vagyok - nyújtott kezet a fiúnak.
- Alexei Darius Arzsak…
Közben Ivan is besétált.
- Nos, mindent megbeszéltek? - kérdezte.
- Többet is, mint amennyit szerettem volna, és ha megjegyezhetem rossz a nevelési stílusa. Ha Voldemort élne ezért már biztos halott lenne… - jegyezte meg Piton hidegen, mire Ivan összerezzent.
- Honnan? Te átkozott kölyök, mindent elrontottál! - fakadt ki a férfi és lekevert egyet a fiúnak, mire annak szemei vörösre váltottak. Hermione ezt látva behúzott egyet Ivannak.
- Maga mocskos szemétláda, hogy képes megütni egy gyereket?!
- Maguknak fogalmuk sincs arról milyen volt fölnevelni ezt a kis szörnyeteget! Ő egy Merlin csapása… egy átok, csak gyűlölni és megvetni lehet… - Hermione már azon volt, hogy szétátkozza a férfit.
- Ivan, feloldozlak… nincs szükségem rád, soha többé ne kerülj az utamba, mert akkor megtapasztalod, hogy mire vagyok képes igazából… - suttogta a fiú. Ivannak se kellett több, egyszerűen elment.
- Nos ez némiképp bonyolítja a helyzetet - szólt közbe Dumbledore.
- De miért? Igazából Ivan csak névlegesen viselte a gondom, jóformán mindent magam intéztem, illetve a…
- A manód Pinky igaz? - kérdezte kedvesen Hermione, mire a fiú arca elsápadt, majd inkább elfordította a nőtől.
- Igen.
- Rendben, mielőtt folytatnánk, ideje lenne dönteni, hogy melyik házba akar kerülni - sürgette őt Piton. A fiú szeme megakadt a portrékon, aztán Pitonra és végül Hermionéra nézett, majd vállat vont.
- Legyen a Mardekár, úgy is egy kígyó fattya vagyok… - válaszolta nemtörődömül, majd keresztbe tette lábait és kezeit is. Hermione megcsóválta a fejét.
- Az elhelyezéséről értesítem a minisztériumot, bár hogy őszinte legyek nem biztos, hogy találunk egy családot, aki…
- Tudom, de nem érdekel, én egy árvaházban is elvagyok, csak szálljanak le végre rólam! - szólalt meg a fiú bosszúsan.
- Jó. Akkor intézkedem és értesítem, ha valamit megtudok. Mindenesetre, addig jó lenne, ha itt maradna…
- Nem mehetnék vissza a házba? - kérdezte a fiú unottan. Piton elhúzta a száját.
- Hol van a ház?
- Plymouth városában, pontosabban a város szélén, a tengerparton… - válaszolta a fiú. Piton szeme felvillant.
- Azt hiszem megoldható. Viszont, lesz, aki önre néz az elkövetkező két hétben. Draco Malfoy és a családja is ott lakik…
- Muszáj ezt? Nem vagyok csecsemő, és Tikky gondoskodik rólam… - tiltakozott a fiú.
- Vagy ez, vagy a kastély - vetette oda Piton, mire a fiú felhorkantott.
- Jó, akkor a házi őrizetet választom… - Piton az égre emelte a szemét. A fiú sokkal jobban hasonlított a fiatal Draco Malfoyra, mint a fiatal Tom Denemre.
- Rendben, várjon meg minket és hazavisszük. Mrs Piton megmutatja a kastélyt és a klubhelyiséget, addig én elintézek pár papírt.
- Felőlem… - vonta meg vállát Alexei, majd követte a nőt. Ahogy az ajtó bezárult Piton felsóhajtott.
- Albus, gondolod, hogy nagy bajt csináltam? - Az idős mágus portréja csak hümmögött.
- Nem tudhatod édes fiam, egyelőre még nem tudhatod. Viszont én látok némi reményt a fiúban… Hiszen majdnem griffendéles lett - Ezen még Piton is elgondolkozott, majd nekilátott, hogy egy vaskos levelet írjon Kingsley-nek, a mágiaügyi miniszternek.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Tényleg eléggé hasonlít a fiú a fiatal Dracóra. Köszi a frisset és várom a folytatást!
Lesz ennél még dracósabb is XD