A három Lily

 

Perselus még mindig alig tudta elhinni. Lily hallotta őket, tudta, hogy ott vannak és azt is, hogy mit csinálnak. Mikor ez eljutott agyáig, egy kissé elszégyellte magát az orvtámadás miatt. Biztosra vette, hogy ezzel nem lopta be magát a nő szívébe, és még így, ilyen állapotban is érezte a belőle áradó haragot. Miután Harry kibőgte magát, Piton elküldte pihenni a szobájába, mondván, most úgy is csak zavarna, és mielőbb megoldják a helyzetet, annál jobb. Perselus tudta, hogy értesítenie kéne Albust a fejleményekről, de valahogy nem fűlött hozzá a foga. Sejtette, hogy az idős mágus talán megakadályozná a további kutatásokat holmi ostoba magyarázattal, hogy Harrynek nem szabad kétségek közt élnie, és egy egészséges családban kell felnőnie.

 

Perselus kezdeti öröme egyre inkább átváltott keserűségbe. Az, hogy Lily hallotta őket, arra utalt, hogy fizikai akadálya nincs az ébredésének, tehát marad a másik. Éppen ezért Perselusnak össze kellett szednie minden tudását, hogy kiötöljön valamit.

 

Harryt megkérte, hogy ne szóljon semmit Albusnak a történtekről, az anyja érdekében. A fiú nem igazán értette a dolgot, de úgy volt vele, hogy ezzel biztos nem árthat senkinek, így hallgatott. Újabb keserves napok teltek el mindhiába. Perselus jóformán beköltözött Lily szobájába, és amikor nem olvasott vagy evett, végig a nőhöz beszélt. Mindenféle ostoba apróságról, minthogy Trixi finomat főzött, vagy Harry nem csinálta meg rendesen a leckéjét. Úgy volt vele, hogy ha mást nem, hát ennyit tehet a nőért, hogy legalább így maga mellett érezhesse őket.

 

Úgy egy héttel az után, hogy rájöttek Lily állapotának lényegére, Harry arra ébredt, hogy valami nagyot csattan a földszint felől. Ijedten pattant föl az ágyból, és futott le a nappaliba. A lépcső alján ott feküdt Perselus, fölötte pedig gondterhelten Trixi görnyedezett. Harry odaszaladt, és félénken nézte meg a férfi arcát. Egy kicsit megijedt, mikor Piton ugyan olyan élettelennek tűnt, mint az anyja.

 

- Mi történt vele? – kérdezte a manót.

 

- Perselus uram már napok óta nem aludt, és nem is nagyon evett, Trixi mondta neki, hogy ebből még baj lehet… – panaszolta a manó.

 

- Trixi, lebegtesd az ágyába – parancsolta Harry, míg ő maga elment a konyhába egy kis vízért. Mire visszaért, Trixi már át is öltöztette a férfit pizsamába. Perselus homloka forró volt és izzadt.

 

- Az úr beteg, lázas… – aggodalmaskodott a manó.

 

- Van valamilyen lázcsillapító itthon? – kérdezte Harry.

A manó automatikusan a bájitalos vitrin felé vette az útját, és hamar visszatért egy fiolányi főzettel. Nagy nehezen sikerült megitatniuk Pitonnal, és várták, hogy mi lesz. Trixi szólni akart az igazgatónak, de Harry megtiltotta. Tiszteletben tartotta azt, amit Piton kért tőle, és ha az igazgató idejön, akkor kérdezősködni fog, és kiderül anyja állapota, amit titkolniuk kellene.

 

Harry, hogy mentse, ami menthető, kiküldte Trixit, hogy főzzön egy kis levest a férfinak, míg ő folyamatosan cserélgette a homlokán a borogatást. Pár óra múlva már érezhető volt a különbség. Piton nem zilált, és nem volt láza, csak békésen aludt. Mikor aztán a délután közepén magához tért, legnagyobb meglepetésére Harry ült fölötte.

 

- Csakhogy fölébredt! Azt hittem, olyan lett, mint anya – förmedt rá a fiúcska. Piton a fejét tapogatva ült föl az ágyban, de eléggé szédült, így gyorsan vissza is feküdt.

 

- Mi történt? – kérdezte kissé rekedten.

 

- Én egy csattanásra ébredtem – mesélte a fiú.

 

- Azt hiszem, emlékszem. Egy könyvért indultam el… – motyogta a férfi.

 

- Aztán elesett. El is törhette volna valamijét! Trixi azt mondta, napok óta nem alszik és nem eszik, így meg fog betegedni – korholta le a fiú.

 

Piton úgy érezte, mintha ismét gyerek lenne, és a mellette ülő fiúcska lenne a felnőtt. Tényleg elég ostobaságot csinált, de mihamarabb rá kellett jönnie a megoldásra.

 

- Rá kell jönnöm, hogyan hozzam vissza édesanyádat – jelentette ki Piton.

 

- JÓ, de ne úgy, hogy maga meg közben megbetegszik…

 

- Csakhogy kevés az időnk. Édesanyád az elméjét és a lelkét ért támadás miatt önmagát zárta be, és nem tud onnan szabadulni. Valahogy le kell döntenünk a falait… – taglalta Piton elkeseredetten.

 

- Nem azt mondta, hogy bele tud mászni mások fejébe? Albus bácsi azt mondta, maga nagyon jó Ligi… Lagi…

 

- Legilimentor vagyok, ez igaz. Csakhogy a legilimenciát olyan embereken lehet végrehajtani, akik maguknál vannak, édesanyád pedig még mindig alszik – oktatta ki a fiút.

 

Harry elhúzta a száját, és egy újabb adag vizes ruhát nyomott Piton fejére. Perselus már le akarta kiabálni a fiút, hogy nincs szüksége ilyesmikre, mikor az ismét megszólalt.

 

- És nem lehet máshogy belemenni az agyába? Mármint, úgy, ahogy a legilimenciával vagy mivel – kérdezte a fiú.

 

- Van néhány módszer, de azok nagyon súlyos sérüléseket okozhatnak neki.

 

- Értem… És bájital? Vagy bájital és varázslat vegyesen? – kérdezte a fiúcska.

 

Piton rá akarta vágni, hogy ilyen esetekben nem egyeztethető össze a kettő, de aztán fölrémlett előtte egy régi könyv, amit még a Prince kúriában látott pár éve.

 

- Talán lesz valami, de még nem tudok mit mondani… – mondta csöndesen.

 

Aznap Perselus, Trixi és Harry unszolására ágyban maradt, de kikötötte, hogy másnap egyikük se szóljon hozzá. Így is történt, Piton másnap kora reggel eltűnt a házból, és Harry hiába kereste, nem találta sehol. Trixi is csak annyit mondott neki, hogy ne aggódjon. Így mikor Piton pár órával később egy jó vaskos könyvvel a kezében hazaállított, Harry haragjával kellett szembenéznie.

 

- Maga hol volt? Hogy csinálhat ilyet? Tegnap még nagyon beteg volt! – förmedt rá.

Piton hirtelen hátratántorodott. Azonban csakhamar megtalálta a hangját.

 

- Elmentem egy könyvért, amiben lehetséges, hogy benne van a gyógymód édesanyád bajára – mondta, majd elindult fölfelé, ügyet sem vetve a hápogó gyerekre.

 

Piton nagy hévvel kezdett el beszámolni Lilynek arról, hogy mit ötlött ki. Közben pedig elszántan kereste a bájitalt. Mikor már majdnem a könyv felénél járt, önelégült vigyor suhant át a képén.

 

- Ez lesz az – mondta elégedetten, majd olvasni kezdett.

 

Elmemódosító-elixír

 

Az Elmemódosító-elixírt először a XVII. században használták. Legismertebb eset, melyben alkalmazták a mugli származású XIV. Lajos francia király esetében volt. Ezen elixír képes megváltoztatni egy ember tudatát, személyiségét. Sok esetben használták gyógyítás céljából, ám a XIX. század második felében betiltották a bájital használatát, mivel többen visszaéltek a szer hatalmával, és saját céljaikra használták fel azt.

A szer hatása: személyiség változás; gátlások, fóbiák leküzdése

Felhasználása: elsődlegesen a páciensen történő kezelés által, illetőleg két varázslény közötti szellemi kapcsolat kialakításánál használatos

Veszélyei: túlzott személyiség változás, kóros paranoia, depresszió.

 

Alapanyagok: 2 doxi tojás, 3 csepp főnix könny, 5 babér levél, 1 macskagyökér reszelve, 10 békalencse, 3 szál hippogriff szőr, egy csipet unikornis szarv őrlemény, 2 csipet kén, 1 liter tengervíz és 2-2 csepp vér a kapcsolatot akaró felektől.

 

Piton erősen elgondolkodott azon, hogy ki volt ez az idióta, aki ezt a receptet kitalálta, de nem akart kötekedni a ma már nem létező tudóssal. Gyorsan átolvasta az elkészítés menetét és időtartamát.

 

- A francba! – mordult föl, mikor meglátta a kitételt.

 

- A főzetet pontosan telihold napján, éjfélkor kell meginni – olvasta föl hangosan.

Már csak pár napja volt addig, és a főzetnek két nap volt az elkészítési ideje. Volt olyan alapanyag, amit bajos volt beszerezni, így bele kellett húznia.

 

Piton latba vetette minden ismeretségét a feketepiacon, csakhogy beszerezze a szükséges alapanyagokat. Jó sok galleonjába belekerült, sőt, még egy ígéretet is tett némi nagyon erős szerelmi bájital megfőzésére, csakhogy mindent időben megkapjon. Mikor aztán az összes alapanyag megérkezett hozzá, végre nekiláthatott a munkának. Harry messzire el lett tiltva a szobájától, nehogy véletlenül galibát csináljon. A fiú eközben úgy érezte, majd felrobban az izgatottságtól. Ugyan nem értette, hogy mi miért történi, a végcéllal tisztában volt, az anyja életéért küzdöttek.

 

Piton az első szakaszban el sem mozdult a főzet mellől, ami több mint tíz órás állást jelentett. Így aztán, mikor volt szabad két órája, alig várta, hogy leülhessen. Fájt minden csontja, és az izmai is ordítottak a bennük lévő túlterheléstől. Még be sem fejezte az étkezést, máris mennie kellett vissza. Szerencséjére ez a szakasz csak röpke két órás volt, és utána egy napos főzés következett lassú tűzön.

 

Piton ez idő alatt sem pihent. Folyamatosan ellenőrizte az üstöt, hogy minden rendben van-e. Az elkövetkező huszonnégy óra maga volt a Pokol. Piton nem tudott magával mit kezdeni, ahogy Harry sem. A dolog odáig fajult, hogy Perselus már takarítani kezdte a házat, csakhogy elüsse valamivel az időt. Trixi ennek nagyon nem örült, és órákig jajgatott, amiért így megszégyenítik. Harry azzal kötötte le magát, hogy üdvözlőkártyát készített mindenkinek, akit csak ismer. Már készített egyet Trixinek, egyet Pitonnak, egyet Albusnak, és még Aberforth is kapott egyet. Az anyja pedig legalább fél tucatot szerzett be, amik ott sorakoztak az ágya mellett.

 

Mikor eljött a várva várt pillanat, és elkészült a bájital, Perselus már majdnem elbőgte magát. Óvatosan bedugaszolta a két fiolát, és alaposan eltette őket, nehogy bajuk essen. Még így is volt egy teljes napjuk teliholdig.

 

Harry aznap délelőtt alig tudott figyelni az igazgatóra, de Piton jól kioktatta, hogy ne nézzen az öreg szemébe, mert az a legilimenciával mindent kiolvas belőle. Így aztán Harry lehajtott fejjel dolgozott, beszélt, és még így is evett. Dumbledore tudta, hogy valami nincs rendben, de nem akart erőszakoskodni. Mikor aztán a fiút hazavitte, és Perselus is hasonlóan feszülten viselkedett, egyre rosszabb érzése lett. Ezek ketten összefogtak ellene, és valamit terveztek. Ha pedig tudta volna, hogy fél nap múlva mi fog történni a házban, biztosan megakadályozza azt.

 

Perselus magára erőltette minden nyugalmát, de így sem bírt megmaradni a fenekén, és idegesen szaladgált fel-alá a lakásban.

 

Az utolsó órát Piton Lily szobájában töltötte, és folyamatosan beszélt hozzá. Megpróbálta felkészíteni arra, ami rá vár majd. Harryt már legalább két órája ágyba küldte, de sejtette, hogy a fiú még előkerül aznap. Éjfél előtt pár perccel Harry meg is jelent az ajtóban.

 

- Perselus bácsi – kezdett bele.

 

Piton ki akarta küldeni őt, de aztán letett róla. Csak odaintette a fotelhez, és leültette.

 

- Maradni akarsz? – kérdezte rekedtesen.

 

- Igen – bólintott a fiúcska.

 

Piton az órára nézett, amin még öt perc volt hátra. Előkészítette a két fiolányi bájitalt. Harry feszülten figyelt, nem tudta mi fog történni. Piton megérezte a gyerekből áradó idegességet, de nem igazán tudott vele mit kezdeni. Végül a legalapvetőbb dolgot találta ki, feladatot adott neki.

 

- Öm, Harry? Lenne itt valami.

 

- Micsoda?

 

- Ha rosszul sül el a dolog, és úgy látod, hogy valami gond van, akkor szólt Trixinek, hogy szóljon az igazgatónak – mondta a fiúnak.

 

- Mégis mi lehet rossz? – kérdezte ártatlanul a gyerek.

 

- Mondjuk, ha rázkódni kezdek, vagy elájulok, netalán… meghalnék – tette még oda.

 

Harry nagyot nyelt. Az rendben volt, hogy az anyját visszahozzák, de hogy ebbe valaki belehalhat, az már nem tetszett neki.

 

- Belehalhat? – kérdezte suttogva.

 

- Lehetséges – felelte őszintén Perselus.

 

Közben az óra elütötte az éjfélt így Piton gyorsan kidugaszolta a két üvegcsét, és az egyiket Lily, a másikat a saját száján gurította le. Helyet foglalt az előre odakészített fotelben, megfogta Lily kezét, és várt. Harry ezután már csak arra lett figyelmes, hogy Piton szeme lecsukódnak, és teljesen csönd lesz.

 

Perselus, ahogy kinyitotta a szemét, egy nappaliban találta magát. A kandallóban vidáman ropogott a tűz. Piton körbenézett, és már sejtette, hogy hol van, Potterék házában. Ahogy elindult a kanapé felé, már látta az ott szunyókáló alakot. A takaró alól csak egy vörös üstök látszott ki. Perselus alig tudta visszafogni magát, hogy ne rohanjon oda, és támadja le a nőt. Lily megérezte a másik jelenlétét, és lassan kinyitotta a szemét. Elsőre döbbenet, majd némi riadalom látszott a tekintetében.

 

- Nyugalom, csak én vagyok… – mondta Perselus csöndesen. Lily tétován felült, de még mindig nem szólalt meg, csak meredten nézte Pitont.

 

- Érted jöttem, hogy kivigyelek innen – próbálkozott újra a férfi.

 

Lily arcán mintha dühöt vélt volna fölfedezni. Mire Piton sikeresen helyet foglalt az egyik fotelban, a nő már ott állt előtte, és úgy nézett rá, mint valami csodabogárra.

 

- Te öreg vagy – jött a megállapítás, amitől Piton majdnem lefordult ültéből. Sok mindenre számított, de erre nem.

 

- Hát, talán mert eltelt pár év azóta – morogta kissé kelletlenül a férfi. Bár Perselus csak huszonhét éves volt, az előtte álló Lilyhez képest öregnek tűnt.

 

- Én is öreg vagyok? – kérdezte a nő kissé elmélázva. Piton azon agyalt, hogy mit mondhatna, végül az igazság mellett döntött.

 

- Öregebb vagy, és jóval csontosabb is – mondta.

 

Lily elhúzta a száját. Sejtette, hogy nem néz ki valami jól, de ezt így hallani azért eléggé rosszul esett neki.

 

- Innen nem tudsz kivinni – jelentette ki a nő határozottan.

 

- Már pedig kiviszlek – jelentette ki Perselus ellentmondást nem tűrően.

 

- Bele fogsz halni – suttogta a nő vészjóslón.

 

Piton kissé megmerevedett ültében. Furcsa volt számára ez az Lily. Talán kissé túlságosan is furcsa.

 

- Hát majd meglátjuk. Mondd csak, egyedül vagy? – kérdezte, mire a konyha felől csörömpölésre lett figyelmes.

 

Otthagyva Lilyt, elindult arrafelé. Ahogy meglátta a mosogatónál álló másik Lilyt, pánikszerűen kapta vissza fejét, ahol az első Lily még mindig ott volt.

 

- Lily? – kérdezte a nőtől, aki hirtelen megperdült, majd mintegy váratlan csapásként a férfi nyakába vetette magát.

 

Piton azt sem tudta, mit tegyen, túlságosan váratlan volt ez a számára. Lily ott volt előtte, és őt ölelgette.

 

- Jaj, Perselus, már alig vártalak! – örvendezett a nő.

 

Piton kissé eltávolodott tőle, ez a Lily megint csak nem hasonlított arra, akit ő keres.

 

- Nem haragszol rám? – kérdezte a nőtől, aki ártatlanul nézett rá.

 

- Igazából örülök, hogy megcsókoltál – mondta neki kissé elpirulva Lily.

 

Piton arca hirtelen megdermedt. Ez nem lehetett az ő Lilyje. Hátrálni kezdett, egészen az ajtóig, majd az emelet felé pillantott, ahol Harry szobájában mocorgást látott. Megszaporázta lépteit, és máris odafönn termett. A kiságy előtt ott állt Lily, karjában egy plüssmackót szorongatott, és lágyan dúdolt neki valamit. Piton lassan elindult felé, kezét óvatosan rátette a nő vállára, mire az hátra pillantott.

 

Ez a Lily már sokkal jobban hasonlított az igazira, viszont Perselus már nem mert hinni a dologban.

 

- Lily mennünk kéne – kezdett bele.

 

- Miért jöttél ide? Nekem már úgyis mindegy – suttogta a nő szomorúan.

 

- Már hogy lenne neked véged? Most akarlak megmenteni – dörrent rá a férfi.

 

Lily ezt hallva sírni kezdett, Piton pedig az égre emelte a tekintetét. Tehát ez sem az ő Lilyje volt. Mindegyik hasonlít rá, de csak nyomokban. Azon elmélkedett, ha összegyúrná ezt a három Lilyt akkor már megkapná az igazit és ekkor rájött.

 

- Ti hárman vagytok Lily – nyögte ki, mire a másik kettő is megjelent az ajtóban.

 

Piton a falba tudta volna verni a fejét. Hiszen az egész adta magát, de neki nem esett le. Lily lelke többfelé szakadt, és csakis úgy hozhatja vissza a nőt az élők világába, ha egyesíti azokat.

 

- Akkor mindhármótokat kiviszlek – jelentette ki.

 

Az egyes számú Lily cinikusan felhorkantott, míg a kettes tapsikolt örömében. A hármas Lily pedig csak reménykedve nézett rá.

 

- Na és, hogy akarod csinálni? Ha kimegyünk az ajtón, meghalunk – jelentette ki az egyes.

 

- Nem fogtok meghalni, én vigyázok rátok.

 

- De odakint sok veszély van – dünnyögte a kettes.

 

- Én erősebb vagyok – vetette oda Piton.

 

- Miattunk fogsz meghalni – suttogta a hármas elkeseredetten.

 

- Na, idefigyeljetek, odakint ott van a fiatok, aki alig várja, hogy visszakapjon valamit a gyerekkorából, amit hála Petuniának, egyáltalán nem élvezhetett eddig. Itt a lehetőség, hogy visszatérjetek hozzá, ha most nem éltek vele, akkor talán késő lesz – taglalta a férfi.

A három Lily tanakodva összedugta a fejét. Míg végül az egyes közölte a döntést.

 

- Rendben, de ne minket okolj, ha meghalsz közben – figyelmeztette.

 

- Saját felelősségemre jöttem ide, így senkit sem okolok, ha a dolog rosszul sül el, ami egyébként rendben lesz. Most pedig indulás az ajtóhoz – mutatott lefelé.

A három Lily libasorban elindult lefelé, de ahogy megközelítették az ajtót odakint iszonyatos vihar kezdett el tombolni. Még Perselus is összerezzent az óriási villámok láttán. Tudta, hogy ki kell menniük, és valószínű még a kertet is el kell hagyniuk, így hát ő ment előre.

 

Ahogy kinyitotta az ajtót, a szél faágakat sodort feléjük, és az egyik egy kicsit meghorzsolta Perselus arcát. Az egész semmiség volt, de Piton nem is sejtette, hogy mekkora jelentősége van.

 

Ezzel egy időben Harry szeme láttára az anyja ágya mellett ülő Piton arcán is megjelent egy sérülés. Ijedten törölte le a vérző sebet, és azon gondolkodott, hogy vajon mi történhetett.

 

Közben Piton elővette pálcáját, egy pajzs mögé bújtatta magát és a három Lilyt, így indultak el araszolva a kapu felé. Alig tudtak előre haladni a szél és a törmelékek miatt. Úgy félúton járhattak, mikor az egyik fa mögül Piton felé száguldott egy átok. A karját találta el, amiből ömleni kezdett a vér. A három nő automatikusan sikított föl, és riadtan nézték a sebet.

 

Harry is hasonló lelki állapotban rohant le a konyhába, hogy előkerítse Trixit. Mikor közölte a manóval, hogy Piton veszélyben van, és szóljon az igazgatónak a manó majdnem kezét-lábát törve indult útnak. Alig telt el két perc – a fiú számára óráknak tűnt – az igazgató máris ott volt a nappaliban, és már szaladtak is fölfelé az emeletre. Mire odaértek már a férfi lába is vérzett.

 

- Mi történt? – kérdezte sürgetőn.

 

- Perselus bácsi Elmemódosító-elixírt főzött, és most vette be anyával együtt. Vissza akarta őt hozni, de hirtelen sebek lettek rajta – hadarta a fiúcska.

 

- Ez veszélyes bájital, ha abban a világban megsérül, az itt is tapasztalható, ha pedig ott meghal…

 

- Akkor itt is? – kérdezte riadtan a fiúcska.

 

Albus bólintott, majd pálcáját Perselusra irányította, és koncentrálni kezdett.

 

 

Piton ügyet sem vetett a sérülésre, csak ment tovább. Az átkok sorban jöttek, és a lábát is eltalálták. Piton megtántorodott, de nem adhatta fel, már alig volt hátra két méter. Fogait összeszorítva nyomult előre, hárítva az ártásokat és a feléjük nyomuló törmeléket. Háta mögött a három nő sikoltozott, jajgatott félelmében és aggodalmában. Perselus örült, mert a kapu már nyitva volt, mire odaértek, így csak át kellett rajta menniük. Azonban mintha hirtelen vákuum keletkezett volna a ház irányából, az olyan erővel szívta vissza őket, hogy alig tudtak talpon maradni. Perselus a kerítésbe kapaszkodott, majd hirtelen a semmiből előtűnt egy kéz. Piton ezer körül is felismerte volna Dumbledore kezét. Habozott elfogadni a segítő kezet, de mikor megérezte Harry jelenlété gyorsan megragadta az agg varázsló karját, és nem eresztette el.

 

Az igazgató elkezdte kifelé húzni a férfit, de a három nő egyre távolodott tőlük. Végül az egyik Lily nem bírta tovább, és elengedte Piton kezét, őt pedig csakhamar követte a másik kettő is. Piton ordítva tért magához.

 

- NEM! – kiabálta miközben mellkasa fel-alá járt. Az igazgató felé kapta tekintetét, és dühösen fölpattant, sebeivel mit sem törődve.

 

- Már majdnem megvolt! – kiabálta indulatosan.

 

- Még pár másodperc, és meghaltál volna! – förmedt rá az igazgató.

 

- Mit ér az életem, ha nem tudom megmenteni – kontrázott rá a férfi.

 

- Neked feladatod van! Vigyáznod kell Harryre! – dühöngött az igazgató.

 

- Teszek rá! Meg kell mentenem! Talán még nem késő… – aggodalmaskodott, de Albus elkapta a karját.

 

- Nem mehetsz vissza! Megtiltom! – vetette oda.

 

Piton dühtől forrongó szívvel meredt az igazgatóra. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a célvonalban kell meghátrálnia.

 

Miközben ők veszekedtek Harry ott állt mellettük, és hol őket, hol az anyját nézte. Mikor úgy tűnt, csillapodik a helyzet, ismét anyjára kapta a tekintetét, és a látványtól elakadt a lélegzete. Reszkető kezét fölemelte, és anyja felé mutatott vele, majd egészen a falig hátrált.

 

- Al… Albus bácsi… Perselus bá… bácsi – nyögte a gyerek elhaló hangon.

 

- Harry, ne most – morogta az igazgató, de látva a gyerek rémült arcát, követte tekintetét.

Piton hasonlóképpen cselekedett, és így már mind a hárman láthatták Lily csodálatos zöld íriszét, amint könnyek közepette nézi őket. Lily nem tudott beszélni, sem mozogni, csak nézte őket, és örömében sírt, hogy kikerült saját börtönéből. Végre.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.