A hős lovag

A nyár a végéhez közeledett, már csak napok választották el a fiúkat az iskolakezdéstől. Eljött az ideje, hogy elmenjenek az Abszol útra bevásárolni. Szokás szerint Dumbledore kísérte el őket. Tonks hasa már igencsak kerekedett, és nem győzte takargatni. Dorának már szinte a mániája lett, hogy mindenki őt figyeli.

- De az a boszorkány a zöld kalapban tuti engem nézett – morogta a nő.

- Csak beképzeled. Az a nő inkább Harryt nézte – vágta rá Perselus.

- Csatlakozom Dorához, engem ne nézegessenek – morgolódott Harry. Szegény fiú mióta legyőzte Voldemortot szinte napirendszerűen jelentek meg róla újságcikkek. Az is nagy port kavart, hogy Albus Dumbledore lett a gyámja. Vitrol valahogy kiderítette, hogy milyen hányatott sorsa volt Harrynek, és életében először, semmit sem kellett elferdítenie, hogy botrányt okozhasson.

- Azt hittem, hogy már hozzászoktál – pedzegette Piton, de mondandója süket fülekre talált. Ugyanis Harry már előtte járt vagy két méterrel és éppen valamilyen nő nyakába vetette magát. Piton pislogva nézte a jelenetet, hiszen a lány nem volt neki ismerős. Bár igaz, hogy neki háttal állt, de be kellett látnia, hogy a lány így is szemrevaló. Annak ellenére, hogy haja rövidre volt nyírva, egy világoskék blúzt és farmerszoknyát viselt. Gyanúsan mugli összeállításnak tűnt.

- Hát ez meg ki? – érdeklődött Tonks.

- Gőzöm sincs – vont vállat Piton, bár már őt is nagyon érdekelte, hogy ki lehet a lány, aki csak úgy Harry Potter nyakába veti magát. Végül Albus közelebb tessékelte őket. A következő pillanatban a lány hirtelen megfordult és most Perselus nyakában kötött ki. A fiú úgy elvörösödött mint még soha.

- Öm… elnézést, de ismerlek? – krákogott zavartan, mire a lány eltávolodott tőle és rámosolygott.

- Alig három hétre megyek el és már fel sem ismersz? – vonta kérdőre a fiút Hermione. Tonks szája tátva maradt és azonnal a lány haját kezdte tapogatni.

- Te jóságos ég! – hüledezett.

- Tudom, rövid lett – vont vállat Hermione. Harry boldogan vigyorgott ahogy az elképedt Pitont nézte.

- Azt hitted beújítottam valami csajt, mi? – kérdezte vigyorogva a másiktól.

- Őszintén szólva… igen! – vallotta be Perselus. Most hogy alaposabban végigmérte a lányt meg kellett állapítania, hogy ez a három hét nagyon jót tett neki. Arca kisimult, bőre pedig napbarnított lett. Bizonyára a Spanyolországi nyaralástól, amire a szüleivel ment.

- Jó újra itt lenni – mosolyogta a lány. Közben Albus leállt beszélgetni egy idős boszorkánnyal, így a fiatalok előrementek a talárszabászatba.

- El se hiszem, hogy lesz végre egy nyugodt évünk a Roxfortban – sóhajtozott a lány. Piton folyamatosan azon kapta magát, hogy Hermionét figyeli. Ahogy beszél, ahogy mozog… Persze ez Harrynek is feltűnt, így nem túl feltűnően de oldalba bökte a másikat.

- Ne ilyen feltűnően… kiesik a szemed – suttogta Perselusnak.

- Oh… csak furcsa, hogy így… felnőtt – mondta zavartan Piton.

- Mi vagy te a tanára? – kérdezte kacagva a fiú, majd ő is a lány után eredt. Perselus elhúzta a száját, hiszen ha a többiek tudnák az igazságot…

Fél órával és legalább egy tucat szatyornyi ruhával később Tonks még mindig a próbafülkében volt.

- Dagadt vagyok – hisztizte.

- De nem vagy – vágta rá Harry.

- Dehogynem! Akkora vagyok mint egy elefánt! – panaszkodta, majd elhúzta a próbafülke függönyét, hogy a többiek láthassák rajta a blúzt, amit meg szeretett volna venni. Való igaz, hogy a blúz eléggé feszült a nőn.

- Dora, nem vagy kövér, csak állapotos – oktatta ki Piton.

- Na nem mondod? Szerinted én még nem jöttem rá? Ettől függetlenül egy kövér disznó vagyok – hisztizte, majd visszarántotta a függönyt.

- Hogy megy? – jelent meg Albus.

- Nehezen…

- Kínkeservesen – suttogták a fiúk.

- Attól, hogy dagadt vagyok még jó a fülem! – kiabálta ki Tonks. Albus sokat sejtetően elmosolyodott. Ugyan neki személy szerint nem volt állapotos rokona, de annak idején Minervától elég hisztit hallgatott végig. Hirtelen megfordult és elkezdett keresgélni a ruhák között, majd elővarázsolt egy ruhát.

- Dora kedves, talán ezt kéne fölvenned – ajánlotta Albus, mire a nő duzzogva kikapta a kezéből a ruhadarabot. Percek teltek el néma csöndben.

- Túl nagy a csönd – morogta Harry.

- Dora, megnézhetjük? – kérdezte Hermione. Tonks engedelmesen elhúzta a függönyt, hogy a többiek is láthassák. A ruha mell alatt húzott volt így még bőven belefért volna nagyobb hassal is. A kivi-zöld színű ruhán rózsaszín virágok voltak, ami vidám hangulatúnak mutatta a viselőjét.

- Hű, ez jól néz ki – állapította meg Hermione.

- Hát… nem rossz – dünnyögte Dora, majd körbeforgott hogy láthassa magát.

- Szerintem csodásan nézel ki – mondta Harry.

- Elég, ha csak annyit mondok, gyönyörű? – kérdezte Perselus egy halvány mosollyal az arcán. Dora megölelte a két fiút. Pont erre volt szüksége, hogy egy férfi – ha ebben az esetben még csak fiú is – szájából azt hallja, hogy még mindig jól néz ki. Miután megvették a ruhákat, elindultak a könyvesbolt felé, majd sorra vették, az édességest, a bájitalszaküzletet és végül benéztek az ikrek boltjába is Az üzlet bár nyár elején nyitott olyan nagy sikerrel működött, hogy pár hónap alatt tízszeresen megtérítette a befektetett összeget.

- Á! Itt a mi megmentőnk… - kezdte Fred.

- … a híres Harry Potter! – fejezte be Georg.

- Látom, jól megy az üzlet – állapította meg Harry.

- A lehető legjobban, na de ki az a csini kiscsaj veletek? – kérdezte Ferd és már a haját igazítgatta, hogy bemutatkozik, amikor Hermione megfordult és szélesen a srácra vigyorgott..

- Szia Fred, hogy vagy? – kérdezte. Az említett köpni-nyelni nem tudott döbbenetében. Persze Georg hangos röhögésben tört ki.

- Hát ez jó… ez nagyon jó! Fred azt mondta Hermionéra, hogy dögös csaj! – Kínjában már az asztalt csapkodta. Fred zavartan hátrált vissza a pult mögé, majd torokköszörülés közepette gyomorszájon vágta testvérét.

- Szóval csinos lennék? Ezt jó hallani, ezek szerint Viktor nem hazudott – mondta mosolyogva a lány. Na ekkor Harry, Perselus sőt még Georg szájáról is lehervadt a vigyor.

- Úgy érted Krum? Mikor találkoztál te vele? – faggatózott Fred.

- A nyaralás alatt, egy hétig ők is ugyan ott nyaraltak. Jól… megértettük egymást – vallotta be a lány és kissé elvörösödött. Tonksból kibújta a kisördög.

- Mégis mennyire jól? – kérdezte suttogva.

- Ezt majd négyszemközt beszéljük meg inkább – válaszolta suttogva Hermione. Persze Frednek ekkor tűnt föl Tonks is, aki már azt a kismama ruhát viselte, amit az előbb vettek.

- Hű-ha! Tonks! Te aztán gömbölyödsz, mikor jön a gyerek? Amint látom jó nagy baba lesz, még anyának sem volt ekkora hasa mikor Ronnal volt terhes – dünnyögte Fred. A fiúk várták, hogy Dora megint kitör, hogy milyen dagadt, ám ez elmaradt.

- Már az ötödik hónapban vagyok, ha minden jól megy, akkor karácsonyra eggyel többen leszünk – mesélte boldogan. A kis társaság már így is elég feltűnő volt, pláne mikor hirtelen megjelent egy hosszú, vörös hajú fiú, aki jó néhány dobozt egyensúlyozott a kezében.

- Fred, vedd át ezeket – utasította a fiút, mire az nehézkesen, de átvette a dobozokat, azonban majdnem összerogyott azok súlya alatt.

- Basszus Charlie! Te mit szedsz, hogy ezeket elbírod? – kérdezte Fred, miközben Georg segítségével lepakoltak.

- Charlie! Te meg mit keresel itt? – lepődött meg Harry.

- Á, tudtam, hogy érdemes lesz most időzítenem, igazgató úr – biccentett mosolyogva az öreg felé, majd kezet ráztak. – Harry Potter, remélem nem tervezel az idei évre semmi kalandot, az öcsém már nem bírja veled tartani az iramot – üdvözölte a fiút.

- Nem terveztem semmit – rázta meg vigyorogva a fejét Harry.

- Te vagy Perselus, ugye? Részvétem az apád miatt, elég mogorva ember volt, de piszok jó harcos és a velejéig becsületes – Piton csak kimérten biccentett egyet. Valahogy nem akart jobban belemenni a témába.

- Azta! Csak nem Hermione! Ha így folytatod minden pasi a nyálát fogja csorgatni utánad – ámuldozott Charlie, majd meg is pörgette a lányt, hogy jobban szemügyre vehesse.

- Köszönöm, bár kétlem, hogy minden pasi utánam forgolódna – pironkodott a lány. Végül már csak a Dumbledore mögött bujkáló Tonks maradt hátra. Charlie kedvesen rámosolygott és átölelte a nőt.

- A legjobban te hiányoztál amíg távol voltam – mondta a nőnek, aki boldogan elmosolyodott.

- Te is hiányoztál, sok minden történt – kezdte a nő. Harry érdeklődve figyelte a jelenetet, valami furcsa volt neki, de még nem tudta, hogy mi. Közben a férfi vetett egy pillantást a nő hasára és füttyentett egyet.

- Ki a tettes? Ki kell nyírnom mert elszedte álmaim nőjét – morgolódott, de persze csak játékból.

- Tippelhetsz egyet – húzta el a száját a nő.

- Oh… és mit szólt hozzá? – kérdezte kissé komolyabban.

- Hüm, még nem tudja, vagyis úgy tudja, hogy más valakim van, de a babáról még nem tud – vallotta be Dora.

- Ezt még komolyabban átbeszéljük – suttogta oda a nőnek, de még mindig a kezét szorongatta.

- Azt hiszem ideje indulni – mondta Albus, majd fizettek és elindultak a kijárat felé. Charlie csatlakozott hozzájuk még egy darabon. Átkarolta Tonks derekát és úgy sétáltak az utcán. Néhányan megmosolyogták őket. Vidáman beszélgettek, míg Dora hirtelen meg nem szólalt.

- Charlie, az emberek pletykálni fognak – mondta zavartan. Harryék kíváncsian néztek a nőre.

- Ugyan mit? Hiszen egy gyönyörű, fiatal nő vagy, aki egy sármos pasival sétál… - értetlenkedett a srác.

- Azt fogják hinni, hogy te vagy az apja – suttogta kelletlenül, mire Charlie értőn bólintott egyet. Aztán hirtelen vállat vont.

- Kit érdekel, mit mondanak? Egyébként meg büszkén vállalom – mosolyodott el és adott egy puszit Dora arcára, mire a nő elvörösödött. Harryék csak kuncogva nézték a jelenetet. Kissé furcsa volt ugyan, hogy Charlie ilyen fesztelenül viselkedik Tonksszal, de nem volt olyan rossz. Persze a vidám kis társaság nem tudhatta, hogy tőlük alig két sarokra, az egyik bolt előtt egy barna taláros alak őket figyeli. Az alak keze ökölbe szorult, és arcára dühös ráncok ültek ki. Dühítette amit lát, de nem mehetett közelebb, tudta, hogy így lesz a legjobb a nőnek.

Charlie még aznap este megjelent náluk egy hatalmas csokor virággal. Dora és ő alaposan kibeszélgették magukat. Harryék már nem várták meg a beszélgetés végét, inkább fölmentek aludni. Három nappal később elérkezett az újabb tanév, és Harryéknek vissza kellett térniük a Roxfortba. A két fiú a vonatozás mellett döntött, így Tonks és Charlie kivitték őket a Kings Cross pályaudvarra.

- Harry biztos mindet eltettél? – kérdezte Tonks miközben kisimított egy tincset a fiú arcából.

- Igen anya, mindenem megvan – szemtelenkedett a fiú, mire Tonks megszorongatta.

- Kis szemtelen, a nővéred leanyázod csak így? – kérdezte gonoszkás hangon a nő és ujjával fenyegetőzött.

- Bocsi – öltött nyelvet Harry.

- Perselus te is vigyázz magadra, ha szükséged van valamire, akkor üzenj és megszerzem, legyen az bármi – ajánlkozott a nő.

- Köszönöm, de nem hiszem, hogy most szükségem lesz bármire is – válaszolta a fiú. Ő is kapott pár ölelést

- Charlie, vigyázz Dorára helyettünk is – kérte Harry.

- Minden tőlem telhetőt megteszek, de sajnos nem tudok majd mindig mellette lenni, ugyanis az idei évtől a Roxfortban fogok tanítani – jelentette be a férfi. Harryék szájtátva meredtek rá.

- Mi?

- Mégis mit? – faggatózott Perselus.

- Legendás lények gondozását. Hagrid most egy évre visszavonul, élvezi a házaséletet… - vigyorogta a férfi. Harry és Perselus arcára kisebb rosszullét ült ki.

- Ez nagyon…

- … undorító? – kérdezte Piton fintorogva.

- Hé ne legyetek igazságtalanok, Hagrid rendes, és csak addig vagyok a helyettese amíg vissza nem jön. Most viszont fölszállás! – zavarta föl a fiúkat a vonatra. Épphogy fölértek az Expressz lassú, döcögős ütemben elindult. A családtagok még egy darabig a kupék mellett sétáltak, majd ahogy a vonat elhagyta a peront mindenki indult a maga dolgára. Harry és Perselus megkeresték Ronékat. A vörös hajú fiú még mindig sokkos állapotban volt Hermione miatt.

- Ron, csukd be a szád – mordult rá Ginny, aki szintén eléggé megváltozott a nyár hátralevő része alatt. Ő is lebarnult, de ami még feltűnőbb volt, hogy haját felkötve viselte, nem pedig kiengedve mint régebben.

- Hé Ron, hallottuk, hogy Charlie lesz az új LLG tanár – szólalt meg Harry.

- Ja, minket is meglepett – motyogta Ron még mindig megkövülten.

- Ron, ez itt a valóság, nem álmodsz, azok valóban Hermione mellei! – jelentette be Ginny, mire mindenkiből kitört a nevetés.

- Hát köszi… bár szerintem ha így haladsz pár hónap és rám versz két méretet – viccelődött a lány, mire Ginny kihúzta magát és lehajtva fejét méregetni kezdte a saját melleit. Harry gyomra elkezdett liftezni, és valamiért az alsónadrágját is egyre szűkebbnek érezte.

- Nem lehetne másról beszélni? – könyörgött Ron, aki már teljesen begubózott az egyik sarokba.

- Dehogynem! Hermione mi volt Krummal? – kíváncsiskodott Luna. Hermione teljesen elvörösödött, ami azért elég árulkodó volt.

- Hát, mi csak… összefutottunk a tengerparton… kiderült, hogy ők is ott nyaralnak a szüleivel, beszélgettünk, sétáltunk és ilyesmik – nevette el zavartan magát.

- Meg ilyesmik? – kérdezte Piton kissé szemrehányón.

- Semmi rosszra ne gondoljatok! – tiltakozott a lány.

- Aha, hát az neked biztos nem volt rossz – vihogta Ginny.

- Hé! Semmi sem történt! Csak együtt sétáltunk a tengerparton… kéz a kézben, meg néztük a naplementét és egyszer elmentünk táncolni is – mesélte nosztalgiázva. Ron és Piton összeszűkült szemekkel hallgatták a mesét.

- Mázli, hogy nem csinált veled semmit különben levertem volna – morogta Ron.

- Ron, mire ez a féltékenykedés? – értetlenkedtek a lányok.

- Egyszerűen irritál az a beképzelt hólyag… - morogta Ron. Végül az út hátralevő részében mindenféléről beszélgettek. Luna elmesélte, hogy az apjával merre jártak és miket néztek meg. Neville beszámolt róla, hogy a nagyanyja már nem úgy kezeli, mint valami kis rakás szerencsétlenséget és nem hozza föl példának állandó jelleggel az apját. Ron elpanaszolta, hogy így sem költözhetett át nagyobb szobába, hogy Fred és Georg elköltöztek. Ginny lelkendezve mesélte, hogy az őszi szünetben kedvenc együttesének lesz egy koncertje Londonban. Harry nagy lelkesen föl is ajánlotta, hogy a koncert után mindenki aludjon náluk. Mire mindent átbeszéltek már lassan meg is érkeztek Roxmortsba. A vonat csikorogva állt meg és a diákok elkezdtek leözönleni a vonatról. Charlie átvéve Hagrid helyét maga köré gyűjtötte az elsősöket.

- Elsősök ide hozzám! – kalimpált, mivel – bár magas volt – Hagrid magasságát meg sem közelítette.

A fiákerek egymás után indultak el a Roxfort felé. Azok a diákok, akik egész nyáron nem találkoztak most bőszen tárgyalták ki nyári élményeiket. Még akkor sem hagyták abba, mikor már a Nagyteremben ültek. Végül az eszmecserének Dumbledore vetett véget.

- Egy kis figyelmet kérek! Kezdődjék a beosztás! – intett az ajtó felé, mire az elsősek beözönlöttek. Nem tartott túl sokáig mire mindenki megtalálta a helyét. Persze a Griffendél asztalánál már ment a találgatás az új srác kilétéről. A beosztási ceremónia végén az igazgató ismét szólásra emelkedett.

- Üdvözlöm az elsősöket és a régebbi diákjainkat is. Mint már tudjátok az idei év talán az eddigi legboldogabb lesz a diákéveitek közül. Harry Potter az elmúlt tanév végén legyőzte Voldemort Nagyurat így a varázsvilág ismét kezd megnyugodni. A csata során sajnos egy kiváló pedagógusunk Perselus Tobias Piton életét vesztette. Meg kell jegyeznem, a bájitaltan tanárotok zord viselkedése ellenére az életét kockáztatta nap mint nap, hogy információval lássa el a világos oldalt. Kérnék mindenkit, hogy egy perces néma felállással tisztelegjünk az emléke előtt. – Mindenki fölállt és Fawkes trillázása indította el a megemlékezést. Mindenki lehajtotta a fejét. Nem volt egyetlen diák sem, aki most gúnyosan mosolyogott volna, vagy akár csak suttogásával is megzavarta volna a csöndet. Perselus furcsa gyászt érzett magában, mintha mindenét elvesztette volna. Hirtelen megérezte, hogy jobb kezét valaki megfogja. Oldalra pillantva Hermione volt az, aki bátorította. Mintha újra megérintette volna a remény, mintha újra értelmet kapott volna az élete. Perselus új életében először úgy érezte, hogy van értelme annak, hogy életben maradt. Ahogy letelt a megemlékezés a diákok újra helyet foglaltak és Albus folytatta a beszédet.

- Mint láthatjátok a Griffendél háznak van egy új tanulója, örömteli és egyben szomorú dolog is a jötte. Perselus Eugene Piton üdvözlünk a Roxfortban – mondta az igazgató, majd elkezdett tapsolni. Hirtelen mindenki fölállt és tapsviharral köszöntötték a fiút. Piton nem is álmodott ilyesmiről. Azt hitte majd kellemetlen lesz, de boldogsággal töltötte el.

- Mivel Piton professzort elvesztettük az ő helyét iskolánk régi tanára Lumpsluck professzor veszi át. Köszöntsük őt szeretettel. – Az öreg tanár fölállt és meghajolt. – További két változás is beállt a tanári karban az új legendás lények gondozása tanárunk Mr Charlie Weasley lett, míg a repüléstant sokak örömére Mr Victor Krum fogja tanítani az idei tanévben. – Általános hangorkán tört ki, ahogy meghallották Krum nevét. Victor ekkor jelent meg az egyik oldalsó ajtón, és döbbenten nézett körbe. Sűrű bocsánatkérések közepette foglalta el a helyét a katedrán. Hermione szájtátva meredt Krumra, mire az csak bőszen vigyorgott.

- Te tudtad, igaz? – kérdezte Ron rosszallóan.

- Dehogy tudtam! Szerinted ha tudom, akkor randizok vele? – hüledezett Hermione.

- Miért, ha tudtad volna, hogy a tanárunk lesz nem randizol vele? – faggatózott Ginny.

- Egekre Ginny! Ő egy tanár… ezért ki is csaphatnak – suttogta Hermione. Piton és Ron elégedetten vigyorogtak, míg Harry és Ginny csak rosszallóan csóválták a fejüket. A vacsora végeztével mindenki elvonult a hálótermeikbe. Perselus is elfoglalta a hatodik ágyat a szobában, ami Harryé mellett volt. Kissé megkönnyebbült, hogy nem Dean vagy Ron mellett kell aludnia. Seamus és Dean kissé kétkedve fogadták a fiút, de végül úgy döntöttek, hogy ha Harryék bíznak benne, akkor biztos nem lehet olyan szörnyű. Az este meséléssel telt, a srácok beszámoltak nyári hódításaikról és Neville is elmesélte, hogy Susanne a nyáron három egész napot ott töltött náluk, még ha a nagyanyja külön szobába parancsolta is.

<<      >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.