Káosz

Harry eléggé feszült volt a bál napján. Próbált tanácsot kérni Dracótól és Neville-től de azok nem éppen voltak a hasznára. Végül már az apjához fordult.

- Tehát ideges vagy? – kérdezte Perselus.

- Szerinted? Ne kérdezz olyasmit, amire tudod a választ – mordult föl Harry.

- Végül is mitől félsz? Hogy összejöttök vagy attól, hogy nem? – tért rá a lényegre. Harry meglepetten nézett rá. Oké, hogy Neville és Draco már tudták az ő kis titkát, de attól még az apjának nem mondta el.

- Hát... ha nem jövünk össze, akkor minden marad úgy, ahogy most, de ha összejövünk, és nem alakulnak jól a dolgok akkor elvesztem az egyik legjobb barátom – vallotta be végül. Perselus pontosan értette, hogy miről beszél a fia. Annak idején ő is ezen ment keresztül, de ő túl gyáva volt ahhoz, hogy időben színt valljon és bár övé volt Lily szerelme mégis annyi mindent veszített ez alatt.

- Szerintem hagyd a dolgokat a maga útján haladni. Talán nem árt, ha nyitsz Hermione felé. Legyél figyelmes vele, bókolj neki, de ne erőltess semmit. Még sok időtök van és nem mellesleg szomszédok is vagytok, így csak hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek – tanácsolta. Harry is valami ilyesmire gondolt, bár az apja szájából nem tűnt annyira hülyeségnek, mint ahogy a fejében végiggondolta.

Végül délután még az édesanyjától is kapott egy levelet melyből megtudta, hogy az apja meghívta őt a bálba és ezer örömmel igent mondott. Valahol örült neki hogy a szülei ilyen jól megvannak, de félt is attól, hogy mit szólnak majd a többiek. Elvégre szinte senki sem tudta, hogy milyen a férfi igazából.

Este pontban nyolckor kinyílt a bálterem ajtaja és a diákok elkezdtek beözönleni. Harry a lépcső alján várakozott Hermionéra. Neville és Ginny már elindultak a terem felé, míg Ron éppen Lavender manduláját próbálta meg kiműteni.

- Ne izgulj annyira Harry különben a furmászok beszövik az agyad – hallotta meg háta mögül Luna hangját. Ahogy megfordult szembe találta magát egy igencsak vigyorgó Draco Malfoyjal.

- Te mocskos mardekáros zsebsárkány, nem is mondtad, hogy Luna lesz a párod – méltatlankodott Harry.

- Mert ez magánügy volt – rántotta meg vállát.

- És én hívtam el Dracót – toldotta meg Luna, mire Draco elvörösödött.

- Draco Malfoy szégyelld magad – szidta össze barátját Harry.

- Ha-ha, nagyon vicces. Viszont én a helyedben a saját dolgommal foglalkoznék! Azta... – nyögte ki Draco végül.

- Milyen gyönyörű – ámuldozott Luna. Ahogy Harry megfordult már látta Hermionét. Egy sötét két nyakpántos koktélruhát viselt. A haját pedig hátrasimította.

- Hermione... csodálatosan nézel ki – nyögte ki Harry. A lány persze alaposan elpirult.

- Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki. Nem bánod, hogy nem hosszú ruhában vagyok? – kérdezte kissé bizonytalanul.

- Ugyan miért bánnám? – mosolyodott el Harry majd karját nyújtva besétáltak a nagyterembe. Mindenki alaposan megbámulta őket, de ezen az estén nem ők voltak az elsők sem pedig az utolsók. A meghökkentő sorozatot Dracóék kezdték alaposan felborzolva a kedélyeket, őket követték Harryék az estét pedig Perselus és Lily megjelenése zárta.

Mindenki általánosan ledöbbent már magán a tényen, hogy Piton egy nő oldalán érkezett. Az már csak hab volt a torta tetején, amikor kiderült, hogy ez a valaki nem más, mint Lily Evans, vagyis a néhai Mrs Potter. Bár Lily próbálta tagadni a dolgot, nem igazán jött össze neki. Innentől pedig Harry órái meg voltak számlálva.

A bál szinte tökéletes volt. Harry és Hermione végig bulizták az egészet a barátaikkal. Hermione régen nevetett annyit, mint azon az estén. A csúcspont akkor következett be amikor Draco a parkett közepén megcsókolta Lunát. Persze Perselus erre csak megforgatta a szemét.

- Ne legyél már ilyen morcos – kérlelte Lily. Perselus boldogan ölelte át kedvesét és egyáltalán nem érdekelte, hogy mit mondanak. Mostanra már Sirius is hozzászokott a kettejük látványához főleg mivel egyik hétvégén Lily meghívta őt és a menyasszonyát magukhoz vacsorára. A két férfi kapcsolata még mindig nem volt tökéletes, de már kezdett amolyan tiszteletteljes barátsághoz hasonlítani.

- Nem vagyok, csak nem szeretem amikor Draco játssza az agyát – sóhajtott föl.

- Akkor figyeld a másik fiad – somolyogta Hermione.

- A másik fiam? – kérdezett rá Perselus kissé elsápadva.

- Mármint Harry... Úgy értettem, hogy Draco az egyik, míg Harry a másik fiad. Azért ennyire ne kapj szívbajt egy második gyerek lehetőségétől – mordult föl Lily.

- Mi? Nem, én nem csak meglepett – rázta meg a fejét Perselus.

- Ezek szerint benne lennél még egy babában? – kérdezte Lily kissé félénken, mire Piton lassan de határozottan bólintott. Az este ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Harry és Hermione szinte egész este egymás mellett voltak. Bár semmi nem történt köztük mégis Harry egyre inkább magabiztossá vált abban, hogy Hermione iránt többet érez puszta barátságnál. Sokkal többet.

Mikor az este véget ért Harry és Hermione visszaindultak a klubhelyiségbe. Még volt pár órájuk a vonat indulásáig, amin pihenni szerettek volna. A lányok hálókörlete előtt váltak el. Ám igencsak emlékezetesre sikerült.

- Nos? Hogy érezted magad? – kérdezte Harry.

- Őszintén? Fantasztikusan. Minden annyira tökéletes volt. Köszönöm, hogy elhívtál – válaszolta Hermione.

- Én köszönöm, hogy velem jöttél – vágta rá Harry. Már éppen el akartak köszönni egymástól mikor a fejük felett megjelent egy fagyöngy. Hermione beharapta az ajkát és úgy nézett vissza a srácra. Harry gyomra bukfencet hányt.

- Nem bánod ha... – mutatott a fagyöngyre, mire Hermione megrázta a fejét.

- Nem, ez is hozzá tartozik – mondta. Az első csók tétova volt és óvatos, azonban pár pillanat alatt Hermione karjai már Harry nyaka köré fonódtak. A srácnak se kellett több azonnal átkarolta a lányt és úgy folytatták egymás tanulmányozását. Pár perc múlva szétváltak és mind a ketten vigyorogva tértek vissza a szobáikba. Tudták, hogy ez csak a kezdet volt.

A vonat délelőtt tízkor indult. Azonban a vonatút nem éppen úgy zajlott, ahogyan azt Harry szerette volna. Mikor reggel nyolckor lement a többiekkel reggelizni még nem is sejtette, hogy a világa fenekestől felfordult. Már ahogy közeledett a nagyteremhez a diákok furcsa módon pusmogni kezdtek. Viszont csak akkor jött rá, hogy baj van amikor Neville és Hermione is elkeseredve néztek rá.

- Mi történt? Meghalt valaki? – kérdezte viccnek szánva, ám senki sem nevetett.

- Sajnálom Harry – mondta Neville majd Harry elé tolta az újságot. A Reggeli Próféta címlapján az anyja fényképe volt tegnap estéről valamint egy iskolai fotó róla a régi iskolájából.

Csoda vagy csalás?

Az újságunk az évszázad botrányára derített fényt. Tegnap este a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Iskolájában megrendezett karácsonyi bálon egy olyan személy került elő, akiről már hosszú évek óta azt hittük halott. Ez a személy nem más, mint Lily Evans közismertebb nevén a néhai  Mrs James Potter. Az újságunk továbbá azt is kiderítette, hogy a halottnak hitt családból pusztán a férj végezte szörnyű halállal Tudjukki pálcája által, míg felesége és fia életben maradtak és egészen ezen év szeptemberéig Amerikában éltek. Ráadásul, ami megbotránkoztató, hogy a gyermek nem a Potter nevet viseli, hanem az édesanyja lánykori nevét. A varázsvilág most egy emberként kérdezi: Mi történt? Miért mentek el? Miért kellett ezt titokban tartani? Ráadásul a pletykák szerint egy párként mutatkoztak az iskola igazgatóhelyettesével Perselus Pitonnal az egykori halálfalóval.

Úgy tűnik, hogy a család visszaköltözése Angliába teljesen titokban zajlott. Egyelőre még nem sikerült kiderítenünk, hogy Anglia mely részén telepedtek le. Újságunk amint teheti, felkeresi Lily Evanst, hogy személyesen is feltegyék neki a kérdéseiket...

- Baszki... – nyögte ki Harry majd a tanári asztal felé nézett. Piton halálsápadtan olvasta végig az újságot majd hajította le a földre. Ekkor emelte tekintetét Harryre, aki felemelve kezét szavak nélkül kérdezte, hogy most mi lesz. Tudta, hogy itt vége mindennek és most már kénytelenek lesznek színt vallani, mert ezek nem nyugszanak, addig ameddig ki nem derítenek mindent.

- Perselus, ha szeretnél elmenni Lilyhez nyugodtan menj – ajánlotta föl neki az igazgatónő.

- Köszönöm, de ez nem változtat semmin. Én is a vonattal megyek és a pályaudvaron úgy is összefutunk majd – mondta halkan. Lily már kora reggel hazament, de gyanította, hogy a nő is olvasta a reggeli újságot.

- Na és Harry, vele nem akarsz beszélni? – kérdezte Sirius aki szintén végére ért az újságnak.

- Talán jobb lenne neki, ha azt hinnék Potter az apja, ha velem látják, akkor... – kezdte, de Harry ekkor feláll és odasétált az asztalhoz. Perselus szívbajt akart kapni. Harry eléggé zavarban volt, de halványan mosolygott.

- Hát... azt hiszem itt a vége... Apa – mondta hangosan, mire mindenki felhördült. Perselus szeméből pedig szégyen vagy sem kicsordult egy könnycsepp.

- Azt hiszem itt az ideje egy sajtótájékoztatónak – jelentette ki Minerva, majd felállt és kisétált. Mindenki döbbenten nézte a párost. Sirius is kíváncsi volt, hogy ezután mi lesz.

- Azt hiszem, igazad van... Harry megtennéd, hogy írsz édesanyádnak? Nekem van egy kis dolgom – mondta.

- Persze, apa – vágta rá majd eliramodott az ajtó felé. Aki látta csak annyi változást vett észre Harryn, hogy a fiú őszintén mosolyog.

- Azt hiszem most már hivatalosan is gratulálhatok neked Perselus – nyújtott neki kezet Black.

- Én... köszönöm – felelte Piton, majd kisétált az oldalsó ajtón.

A vonat pontosan indult ám a vasútállomáson már újságírók hada várta Harryt és Perselust. Ron, aki először sokkot kapott, aztán lassan felengedett most folyamatosan mellettük loholt.

- Ezeken nem jutunk át - állapította meg.

- Talán ez segít – mondta Sirius, majd átnyújtotta Harrynek a csomagot.

- Mi ez?

- A karácsonyi ajándékom vagyis... James ajándéka lenne. Ez az ő láthatatlanná tévő köpenye volt és bár lehet, hogy vér szerint nem vagy a fia, de a szívében igenis az voltál. Szeretett téged, sőt imádott – mondta. Harry szipogott párat. Lehet, hogy nem ismerte és nem emlékezett rá, de valahol mindig is fontos volt a számára az a férfi, aki az életét adta azért, hogy ő élhessen.

- Köszönöm. Ugye jöttök a szilveszteri bulira? – kérdezte végül.

- Persze, ki nem hagynánk. Főleg most hogy mindenki megtudja édesanyád él és virul. Hidd el sok régi barát fog meglátogatni titeket.

- Úgy legyen. Akkor csak felveszem és mehetek? – kérdezte miközben magára terítette a köpenyt. Hirtelen eltűnt, ami mindenkit meglepett.

- Hüm, jó cucc. Na, húzzunk – sürgette őket Ron. Aztán mintegy önjelölt faltörő kos megindult a tömegben őt pedig húga, Neville, Hermione és Harry valamint az ikrek követték. Amint elfoglalták a kupét megjelent Draco és Luna, akik csatlakoztak hozzájuk.

- Hé, tesó, hogy bírod? – kérdezett rá Draco amivel mindenkit meglepett.

- Őszintén? Szarul...

- Harry! – kiáltott föl Ginny.

- Bocs, de tényleg így van. Apámat láttad? – kérdezte Dracótól. Az ikrek és Ronék pedig csak kapkodták a fejüket.

- Mi van?

- Oké én vagyok Harry Potter, de a vérszerinti apám nem James volt hanem Perselus Piton. Én is csak fél éve tudom mióta visszajöttünk, de szeretem az apám és bármit megtennék érte. Dracót azért hív a testvérének, mert olyan mintha az lenne. Apám az ő keresztapja, az én keresztapám Sirius pedig az ő nagybátyja, hát ennyi. Mire vagytok még kíváncsiak? – sürgette őket Harry.

- Semmire, ez bőven elég – vágták rá az ikrek.

- Hát... nem semmi – húzta el a száját Ron.

- Tudom, tehát... Apám? – fordult vissza Dracóhoz.

- Láttam felszállni, de az óta semmi – felelte. Végül Harry inkább ott maradt a kupéban. Ezekből a riporterekből még azt is kinézte volna, hogy fellógnak a vonatra és ott zaklatják. Szörnyű egy fajta.

Az út alatt Harry látta amint apja egyszer elmegy a kupéjuk előtt, de maradásra intette. Nem akarta tetézni a már amúgy is jókora súlyt a vállán, de alig várta, hogy beszélhessen vele. Végre volt némi esélye rá, hogy titkok nélkül és nyugalomban élhet. Bár az utóbbi a jelen állás szerint nem biztos, hogy meg fog valósulni. Mikor a vonat nyikorogva állt meg a King's Cross-on Harry nagyot sóhajtott. Már készültek leszállni mikor Sirius megjelent.

- Harry apád üzeni, hogy most Mrs Grangerék fognak hazavinni. Édesanyád ki sem teheti a lábát a házból, mert letáboroztak előtte a riporterek. Vedd föl a köpenyt és holnap reggelig náluk is maradsz – mondta Sirius. Harry sóhajtott egyet bár annak örült, hogy Hermionéval együtt lehet még egy kicsit. A vonaton elköszönt mindenkitől, majd a lányhoz csatlakozva elindultak. Mrs Granger már ott várta lányát.

- Jaj, édesem, már annyira vártalak, na de Harry hol maradt? – kérdezte suttogva.

- Itt vagyok asszonyom – felelte Harry mire Mrs Granger ugrott egy kicsit.

- Ó, Harry ne ijesztgess.

- Bocsánat, tudja a riporterek – mondta a fiú.

- Semmi gond életem, most menjünk – sürgette őket. Sikeresen átjutottak a riportereken, akik az óta betámadták Pitont. szerencsétlen próbálta végezni a munkáját, ami a sáskák miatt meghiúsult. Végül Sirius megkegyelmezett neki és berántotta a vonat ajtaján majd ő állt a helyére.

- Na, mi az, én nem vagyok olyan érdekes? – kérdezte fennhangon, mire többen lincs hangulatba kerültek. Közben Harryék már be is szálltak az autóba és sikeresen elindultak haza.

- Na és hogy viseled Harry? Édesanyádnak minden haja szála az égnek állt reggel és ezt értsd szó szerint. Ezek a piócák csak ahhoz értenek, hogy jó emberek életét megkeserítsék – bosszankodott Mrs Granger.

- Engem nem nagyon érdekelnek. Felvállalom az apám és tisztelem James emlékét, amiért megmentett – válaszolta.

- Ez nagyon dicséretes. Na és milyen volt a bál? – érdeklődött lányától, aki kissé elpirult.

- Jó volt... – nyögte ki.

- Na és a fiú, akivel mentél ugye udvarias volt? Mert apád azt mondta, ha egyetlen ujjal is hozzád ér, akkor nincs az a bűbáj, amivel visszanövesztheti a fogait – hadarta az édesanyja. Hermione már beletemette arcát a tenyerébe.

- Anya... elég – kérlelte a nőt Hermione. Harry pedig egyre jobban élvezte a helyzetet.

- Biztosíthatom asszonyom, hogy Hermionénak nem esett bántódása – kezdett bele mosolyogva.

- Ó, tehát te tudod kivel volt? – lepődött meg.

- Igen... én voltam – felelte mire Mrs Granger meg se tudott mukkanni.

- Te jóságos ég. Harry annyira sajnálom, fogalmam sem volt róla... Ugye tudod, hogy Hermione apja nem olyan vadállat, mint amilyennek beállítottam – kezdett el szabadkozni.

- Tudom, hogy nagyon szereti a lányát és ez a normális. Valószínű én is ilyen leszek egyszer a saját lányommal – bizonygatta Harry. Végül elérték a várost és az utcájukat. A ház előtt megannyi riporter nyüzsgött és mindenki a hirtelen megjelenő autót figyelte.

- Hé! Lehet, hogy maguk varázslók, de én itt lakom és be akarok állni a garázsba, ha nem tűnnek el innen, azonnal akkor akár magukon is áthajtok – kiabálta a nő. Harry a köpeny alatt jót vigyorgott a dolgon. Végül a tömeg átengedte az autót és sikeresen beálltak a garázsba. Mikor az ajtó becsukódott Harry fellélegezhetett.

- Hála Merlinnek...

- Bosszantó keselyűk – jelent meg az ajtóban Lily majd azonnal átölelte fiát.

- Jól vagy kicsim? Nem bántottak ezek az őrültek? – kérdezte sürgetőn.

- Nem, de elég idegesítőek. Apát is elkapták, Sirius húzta ki a pácból – mesélte nagy lelkesedéssel.

- Igen már kaptam tőle egy baglyot. Este lesz egy tájékoztató. Be kell mennünk a minisztériumba. Én belementem azzal a feltétellel, hogy utána távoltartási végzést kapunk minden riporter ellen – mesélte Lily.

- Hüm, nem is rossz.

- Addig is együnk valamit – terelte beljebb őket Mrs Granger. A délután elszaladt és már nem tűnt annyira jó ötletnek az, hogy a minisztériumba kell menniük, de nem tehettek mást. Tisztázniuk kellett a dolgot.

Mikor odaértek az aurorok mentek a segítségükre, mert a riporterek szabályosan megvadultak. Beterelték őket egy óriási terembe, ahol már ott volt Minerva és Perselus is. Lily szabályosan beleszaladt Perselus karjaiba. Harry csak vigyorogni tudott, majd ő is odasietett hozzájuk.

- Azt javaslom, hogy foglalják el a helyüket – mondta egy sötét bőrű magas auror.

- Köszönjük Kingsley – mondta Lily, majd szépen leültek és várták, hogy kezdhessenek. Mikor a riporterek megérkeztek mindenki egyszerre akart kérdezni, így jobbnak látták, ha mindent elmesélnek. Így aztán Lily nekiállt elmesélni a támadást, míg Perselus a Lilyvel kapcsolatos érzéseit tisztázta valamint fia kilétét. Harryt ez után azért nyaggatták, hogy nyilatkozzon, mit gondol a helyzetéről, de ő most is csak annyit mondott, mint a barátainak a vonaton. Örül, hogy van egy apja és tiszteli azt a férfit, aki az életét adta érte.

- Na és miért kellett elmenniük? – jött az első kérdés.

- Mert Dumbledore úgy vélte, hogy a fiam veszélyben van – felelte Lily kelletlenül. Nem akarta ezt mondani, de megbeszélték, hogy jobb mindenkinek, ha a világ úgy tudja, hogy Dumbledore végzett Voldemorttal.

-  Miből élt, amíg Amerikában laktak?

- Volt annyi pénzem hogy eleinte kibéreljek egy kis lakást, majd elkezdtem rendelésre bájitalokat főzni, amiből idővel meg tudtam nyitni a saját patikám. A bolt fölötti lakásban laktunk a fiammal. Harry pedig a helyi iskolába járt.

- Na és ön Mr Potter...

- Nem! Mr Evans vagy Piton, de nem Potter. Mint említettem hálás vagyok neki, de a nevét nem szeretném jog nélkül bitorolni – zárta rövidre Harry.

- Nos... Mr Evans, ön mióta tudja az igazat?

- Már egy ideje, de sokáig még előttem is titok volt ez az egész – felelte.

- Mr Piton most hogy a nő akit mindig is szeretett valamint a fia visszatértek mit tervez? Végre egy család lesznek?

- Reményeim szerint Lily és én hamarosan összeházasodhatunk és boldogan élhetünk a fiunkkal – mondta. Közben az asztal alatt megfogta Lily kezét, aki erre rámosolygott. Harry pedig felvonta a szemöldökét.

- Na és mit szól ehhez Mr Evans?

- Őszintén? Örülnék neki, de a jelek szerint lemaradtam valamiről? – kérdezett rá Harry, mire édesanyja felemelte kezét és megcsillant rajta a gyűrű. Harry eltátotta a száját. – De mégis mikor?

- Tegnap este... Remélem nem bánod – kezdte Perselus.

- Vicceltek? Ez csúcs! – lelkendezett Harry megfeledkezve a hatalmas nézőközönségről.

- Na és terveznek még közös gyermeket? – jött az utolsó kérdés.

- Nos... Ha a természet és Merlin is úgy akarja, akkor örülnénk neki – válaszolta Lily. Úgy tűnt ez eléggé kielégítő válasz volt. Minerva ugyan nem értett egyet azzal, hogy eltitkolták Albus cselszövését, de végül belenyugodott a dologba. Most már minden rendben volt.

<<      >>

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

2016.07.06. 19:21 Vardo Köszönöm az ajándékot, nagyon tetszett, bár azért örültem volna, ha Dumbiról mások is megtudják, hogy milyen aljas volt :-D Magyon ögyes vagy, hogy ezekből az ötletekből, amiket összekutyultunk Neked, ilyen remek történetet írtál. Mégegyszer nagyon köszönöm. Válasz: Örülök hogy tetszett. Remélem a többi történetem is tetszeni fog amiket ezután írok majd. :)