18+

Végre együtt

Eltelt három nap mire Harryék eljutottak Dracóhoz. Előző este üzenetet küldtek neki, hogy másnap délelőtt átmennek hozzá. Mikor megérkeztek Mrs Malfoy nyitott nekik ajtót. Harry azonnal feszültté vált.

- Jó napot asszonyom, Draco itthon van? – kérdezte Hermione.

- Persze, gyertek csak be. A fiam mondta, hogy jönni fogtok – felelte a nő majd félreállt az ajtóból. Draco közben kilépett a szobájából.

- Sziasztok! Azt hittem még kicsit később jöttök – mondta Draco. A többiek csak most vették szemügyre. A srác kissé borostás volt és az arca nyúzottnak tűnt.

- Hát te meg mit csináltál? Csak nem elmentél bulizni? – kérdezett rá Harry. Azonban a válasz nem Dracótól érkezett. A konyha felől egy szőke hajú lány sietet feléjük.

- Luna! Hát te mit keresel itt? – lepődött meg Hermione.

- Draco az iskola mellett bájitalokat főz az egyik patikának és besegítettem neki. Tegnap egész nap főztünk hogy a szünet hátralevő részében már ne kelljen. Én olyan éjfélkor végeztem és le is pihentem, de Draco csak olyan hajnalban hagyta abba – magyarázta a lány.

- Ez nagyon rendes dolog tőled – mosolyodott el Hermione.

- Perselus nem jött? – nézett körbe Draco kissé csalódottan.

- Nem, tudod valakinek Dorával kellett maradnia, viszont üdvözöl – vágta rá Hermione. Végül a fiatalok helyet foglaltak és beszélgetni kezdtek. Narcissa csak furcsán merengve nézte őket, de a világért sem szólt volna közbe. Valahogy kezdte megszokni, hogy fia már nem úgy viselkedik mint régen. Sőt, tetszett neki, hogy Draco sokkal inkább kimutatja az érzéseit és közvetlenül viselkedik nem csak a barátaival, de vele is. El sem tudta mondani, hogy mikor távolodott el tőle a saját fia, de abban biztos volt, hogy még menthető a kapcsolatuk, különben Draco sem törné magát.

- Na jó, akkor hol kezdjük? – érdeklődött Harry. Elsőnek Draco szobájába mentek. A fiú már nagyjából megcsinált mindent, amit tudott, de Hermione gyorsan be is fejezte helyette. A fiú elégedettnek tűnt, és nem is nagyon forszírozta a további átalakításokat.

Ezután átmentek Narcissa hálójába. Itt azonban főleg a lányok tevékenykedtek. A fiúk be sem fértek a szobába. Sőt, Narcissa olyannyira belelendült a lakberendezésbe, hogy végül ő maga alakítgatta át a bútorjait. Persze Hermione gyorsan megmutatta a megfelelő bűbájokat neki, ezután pedig már nem volt megállás.

- Anya, te csúcs vagy, lehet lakberendezőnek kéne menned – heccelteDraco, azonban Narcissa Malfoy szemében hirtelen olyan tűz lobbant fel, ami megdöbbentette a többieket is.

- Gondoljátok szüksége lenne ilyesmire az embereknek?

- Szerintem igen. Én biztos örülnék neki, ha a mi házunk is át lenne alakítva kicsit – bizonygatta Luna.

- Lehet el kéne járnia valamilyen lakberendezési iskolába. Ki tudja, talán még egy vállalkozást is be tudna indítani Mrs Malfoy – támogatta Hermione.

- Az jó lenne, ehhez nagyon is lenne kedvem – mosolyodott el. Draco hosszú ideje nem látta ilyen elhatározottnak az édesanyját így eldöntötte, hogy megtesz mindent annak érdekében, hogy a másik jól érezze magát.

A fiatalok még ott voltak egy kicsit, majd úgy döntöttek elmennek moziba, főleg mivel se Draco se Luna nem járt még ilyen helyen. Jó heccnek tartották a dolgot. Harry alig tudta visszafogni magát, hogy ne röhögjön Draco rémüldözésein.

A mozi után még benéztek az Abszol útra persze szigorúan Charlie kíséretében. Végül csakhamar a könyvesboltban kötöttek ki. Draco és Luna elkezdett lakásberendezési bűbájokkal foglalkozó könyvek után kutatni, míg Hermione a különböző tárgy transzformációs bűbájokról kerített egyet elő. Ahogy végeztek útjaik elváltak és a társaság tagjai hazaértek. Otthon Draco átadta édesanyjának a könyveket. A nő szinte könnyekig meghatódott.

Már csak pár nap volt hátra a szünet végéig. Dora lassan kezdett jobban lenni, bár eléggé aggasztotta a baba állapota. Molly sokat időzött náluk Ginnyvel együtt. Ron többnyire otthon maradt és azzal a lánnyal találkozgatott, akivel a koncerten jött össze.

Hermione és Perselus azóta sem voltak kettesben, de a lány szinte leste minden apró mozdulatát. Egyre biztosabb lett a dolgában. Perselus gesztusai, beszédstílusa és viselkedése is árulkodó volt a lány számára. Ameddig viszont nem nyert bizonyosságot feltevésére, addig nem akart lépni.

- Na jó, én szerintem lefekszem. Holnap tanulni kéne – kezdte Harry.

- Még nem csináltad meg a házikat? – lepődött meg a lány.

- Nem, tudod Dora, Ginny meg ez az egész kissé lefoglalt. Viszont én megyek, sziasztok – köszönt el, majd elindult az emelet felé. Pár perccel később Perselus is felállt és készült, hogy lelép, de a lány megállította.

- Haragszol rám? – kérdezte hirtelen. Perselus megtorpant és értetlenül nézett a lányra.

- Nem! Miért kérdezed?

- Csak mert már napok óta alig szólsz hozzám, mintha megbántottalak volna – jegyezte meg miközben lapozott egyet a könyvében.

- Nem! Csak tudod Dora meg ez az egész – kezdte ugyan azt a szöveget, mint Harry.

- Rossz duma. Harry már ellőtte – jegyezte meg a lány. – Egyébként, ha amiatt az este miatt érzed magad rosszul, ne tedd – ajánlotta fel a lány. Piton felvonta a szemöldökét, nem értette a másikat.

- Ezt kifejtenéd?

- Ugyan már Perselus, se te se én nem vagyunk hülyék. Tudom, hogy neked is feltűnt, hogy érdeklődöm irántad, mint ahogy nekem is, hogy te érdeklődsz irántam – jelentette ki a lány, majd a kanapéra mutatott. Perselus felsóhajtott, tudta hogy egyszer ez is eljön.

- Ennyire átlátszó lennék? – kérdezte már-már csevegő hangon.

- Nem, bár a nadrágodban keletkező dudor a közelemben kissé árulkodó – kuncogta a lány.

- Vicces vagy – húzta el a száját a férfi.

- Tudom. Tehát… én tetszem neked, te tetszel nekem… már csak azt kéne kideríteni, hogy mit kezdjünk ezzel a dologgal – tűnődött el a lány miközben somolyogva nézett a másikra. Perselus nagyot nyelt, rá nem szoktak így nézni. Ilyen szenvedéllyel, mint akit mindjárt felfalnak szemmel.

- Te mit szeretnél? – bukott ki belőle a kérdés. Hermione beletúrt a hajába és a tüzet kezdte el pásztázni.

- Igazából nem tudom, jó lenne veled lenni, de féltem a barátságunkat – vallotta be.

- Én is így vagyok ezzel – válaszolta a másik. Hermione terve kezdett a végéhez érni. Már csak bizonyosságot akart szerezni arról, amit már egy ideje sejtett.

- Mondd csak, voltál már szerelmes? – kérdezte csevegő hangon. A férfi erre elkezdett a tűzbe bámulni. Agyát hirtelen elöntötték a gondolatok. Először hazudni akart, de égül rábólintott. Hermione ezt a pillanatot választotta, hogy bevigye a kegyelemdöfést. Félig a fiú felé fordult és úgy kezdett bele a mondandójába.

- Biztos nagyon nehéz lehetett, amikor Lily Jamest választotta… - mondta, mire Perselus reflexből bólogatni kezdett, de a harmadik fejbiccentésnél hirtelen megmerevedett. Szeme kikerekedett és akár egy lassított felvételen, úgy fordult a lány felé, aki elégedett mosolyra húzta szája szélét.

- Most megvagy – mondta, majd hirtelen előrelendült és megcsókolta a másikat. Perselus döbbenten állt a csók előtt és a tény előtt, hogy nagy valószínűséggel lebukott. Viszont ahogy idáig eljutott gondolatmenetében rá kellett jönnie, hogy amennyiben a helyzet tényleg úgy áll ahogy… akkor Hermione most ŐT csókolja.

Már nem volt min gondolkoznia, keze satuként szorította magához a lány törékeny testét, majd vadul elmélyítette a csókot. Hermione maga is meglepődött, hogy mennyi szenvedély szorult a másikba. Csak hagyta, hogy az érintések egymást kövessék. Aztán hirtelen lábdobogásra lettek figyelmesek. A lány még finoman megharapta a másik alsó ajkát, majd elhúzódott tőle. Perselus alig kapott levegőt, de igyekezett úrrá lenni saját érzésein. Charlie jelent meg a nappaliban.

- Ti még nem alszotok? – jött a kérdés.

- Lassan kéne, holnap amúgy is korán kelek. Jó éjt fiúk – köszönt el a lány, majd felsétált az emeletre. Persselus csak azért nem követte őt, mert eléggé szembetűnő lett volna Charlie-nak a nem gyengén dudorodó nadrágja.

- Komolyan mondom, félek itt hagyni Dorát – kezdte a srác. Perselusnak már csak ez hiányzott.

- Beszéld meg Albusszal, hogy itt laksz ameddig a baba meg nem születik – hozakodott elő vele a srác. Charlie erre kissé elvörösödött.

- Na de mi még nem tartunk ott, hogy…

- Egy fenét nem! Te vagy vele a kezdetek óta, te vigasztalod, te óvod, lesed minden kívánságát. Te voltál, aki az éjszaka jégkrémért rohant el neki nem pedig az az önző és kishitű vérfarkas. Én a helyedben most fölmennék és megkérném Dora kezét, hogy még a baba születése előtt összeházasodjunk, hogy még csak nyoma se legyen annak, hogy Lupinnak valaha is bármilyen köze volt hozzá – jelentette ki ingerülten. Charlie úgy érezte erőre kapott a másik szavai hallatán.

- Igazad van! Ezt fogom tenni! – jelentette ki, majd hirtelen belépett a kandallóba és eltűnt. Perselus pedig nyílegyenesen felszaladt az emeletre a boszorkány után. Óvatosan bekopogott, mire az ajtó kitárult, ő pedig belépett.

Hermione ott ült az ágy szélén és mosolyogva szemlélte a megjelenő srácot. Perselus nagyot nyelt, de nem mozdult az ajtóból.

- Azt hittem már sohasem jön utánam professzor – somolyogta a lány.

- Mégis mi buktatott le? – kérdezte a férfi a plafont fixírozva.

- Már az elején volt egy csomó árulkodó jel, de a tény, hogy összebarátkoztál Harryvel egy kicsit elaltatta a gyanakvásom. Viszont teljesen biztos csak akkor lettem benne amikor Dracoról beszéltél. Látszik, hogy mennyire szereted, ezt még most sem tudod levetkőzni. Na meg az is, hogy nem voltál hajlandó átmenni Dracoékhoz, gondolom Narcissa miatt…

- Nem csoda, hogy te vagy a legokosabb boszorkány – sóhajtott fel a férfi.

- Köszönöm a bókot, gyere – intett maga mellé a lány.

- Az nem biztos, hogy jó ötlet. Ha megismétlődik, ami odalent történt a kanapén, akkor Merlin mentsen meg tőlem Hermione, mert nem foglak tudni elengedni – figyelmeztette. A lány erre felvonta egyik szemöldökét, majd elkezdte kigombolni felsőjét.

- Igazából én abban reménykedtem, hogy folytathatjuk… - incselkedett a boszorkány. Perselust még a hideg is kirázta. Próbált minél ocsmányabb dolgokra gondolni, mint például futóférgek, Bellatrix vagy egy halom thestral trágya, de egyik sem jött be.

- De tudod, ki vagyok még így is… - kezdte a srác, de még a szava is elállt, ahogy meglátta a lány blúzát a földre hullani. Hrmione keze már a farmerjét gombolta ki és kezdte lefelé tolni. A művelet végére a lány ott térdelt fekete-vörös csipkés fehérneműben az ágyon.

- Perselus Tobias Pitont a mágusvilág eltemette, ez már Eugene ideje… viszont bevallom, hogy a tény, hogy tudom ki is vagy valójában nagyon izgatóan hat rám, Perselus… - a nevét szinte lehelte és a fiúban ekkor szakadt el az a bizonyos cérna.

- Merlin segíts… - nyögött föl, majd hirtelen elkezdett kibújni a nadrágjából, ami már nagyon szűk volt rá. Pulóverét messzire hajította és immár alsónadrágban állt a lány előtt az ágy szélénél. Hermione nagyot nyelt és elégedetten mérte végig a másik testét. Aprócska keze útjára indult a másik mellkasán egyenes utat találva lefelé a fiú hasfalán, megállapodva a dudorodó nadrágon. Perselus agya egyre jobban hasonlított egy tál kocsonyához. Már nem tudott józanul gondolkozni. Engedve a lány irányításának hagyta, hogy az eltűntesse róla a nadrágot, majd csókjaival borítsa be egész testét. Fogalma sem volt róla, hogy honnan merített annyi erőt, ami nem engedte lábainak, hogy összerogyjanak, amikor a lány kezét a szája és nyelve váltotta föl a legérzékenyebb testrészén. Egy halk nyögést hallatott és akaratlanul nyúlt a lány ütemesen mozgó feje után.

- Her… Hermione, ha így… folytatod, akkor el fogok menni – nyögte ki, mire a lány hátrébb húzódott és hanyatt dőlt az ágyon. Perselusnak se kellett több azonnal akcióba lendült. Gyorsan megszabadította a lányt a fehérneműjétől és csakhamar elmerült a lábai közt. Hermione háta ívbe feszült az érzéki kíntól. Perselusnak nem kellett sokáig ügyködnie, a lány hihetetlen gyorsasággal érte el a csúcsot. Egy elfojtott kiáltás közepette áradt szét egész testében a gyönyör, csakhogy pár másodperccel később valami egészen mást érezzen. Még fel sem tudott ocsúdni az előző rohamtól, Perselus ismét támadásba lendült. Saját férfiasságát dörgölte a lányéhoz, ami újra elindított valamit a kis boszorkányban. Alig pár perccel az orgazmus után, szinte már könyörgött a fiúnak, hogy tegye magáévá.

- Perselus… kérlek… - nyöszörgött alatta, mire a fiú megkegyelmezett neki és testük összeforrt. Az eleinte kínzó lassúság egyre gyorsabbá és vadabbá vált. Hermione sohasem gondolta volna, hogy lehetséges így érezni, de bensője majdnem felrobbant a benne feszítő vágytól. Perselus maga sem tudta, hogyan csinálta. Talán az okkulmencia segített neki egy kissé, talán nem, de olyan sokáig bírta, hogy a lány ismét a beteljesülés küszöbén állt. Hermione maga sem tudta mikor és hogyan fordultak meg az ágyon, de immár ő hasalt a takarón, míg Perselus rajta feküdt és hevesen dolgozott kettejük kielégülésén.

- Még, Perselus… elmegyek – nyögte a lány a párnába.

- Hermione én… - kezdte ám a végső pillanatban amikor ki akart húzódni a lányból Hermione magára rántotta így a művelet meghiúsult. Óráknak tűnő percekig pihegtek egymáson, mígnem a fiú legördült a lányról. Hermione boldogan húzódott oda hozzá. Perselus egy elégedett vigyor kíséretében ölelte át és csókolta meg.

- Hihetetlen egy boszorkány vagy, ugye tudod? Elcsavartad az egykori bájitaltan professzorod fejét – somolyogta a lánynak, mire az szelíden megcsókolta.

- Ezt örömmel hallom és büszke is vagyok rá. Hihetetlenül jó vagy az ágyban Perselus… - jegyezte meg a lány.

- A tiéd is az érdem. Viszont van itt valami… - kezdte a fiú kissé bűnbánón.

- Mégis micsoda? – értetlenkedett a lány.

- Miért nem kérsz számon? Miért nem követelsz magyarázatot? Még csak ki sem akadtál a dolgon – pedzegette. Hermione félig felült, megigazította a szemébe hulló tincseit, majd válaszolt.

- Biztos megvolt rá az okod vagy okotok, hogy így cselekedtetek. Nem firtatom a dolgot – jelentette ki a lány.

- De nem is vagy rá kíváncsi? – noszogatta a másikat. Hermione kissé elhúzta a száját, majd hevesen bólogatni kezdett, mire Perselus elvigyorodott.

- Rendben. Tehát Voldemort nem tudta megtörni az elmémet így beadott valamilyen fiatalító bájitalt. Gondolom az volt a terve, ha az elmém fiatalítja vissza, akkor majd megtör… Akkor találtatok rám és mivel majdnem két hétig nyomtam az ágyat persze a bájitalt nem tudták beazonosítani így nem volt esélyem visszaváltozni. Poppy megvizsgált, ugyan úgy fogok öregedni, mint ti, vagyis fizikai hátránya nincs a dolognak. Aztán Albusnak az a remek ötlete támadt, hogy végezzem el az iskolát, hogy legyenek papírjaim. Persze ellenkeztem, de végül be kellett látnom, hogy igaza van. Közben jöttetek Ti. Először a falra akartam mászni mindenkitől, de idővel rájöttem, hogy egészen elviselhetőek, sőt rendesek vagytok. Onnan pedig már egyenes út vezetett oda, hogy mivel te vagy köztük a legértelmesebb veled kerülök a legjobb baráti viszonyba. Ebből kifolyólag pedig itt vagyunk – mutatott magukra.

- Végül is hálásak lehetünk Voldemortnak amiért beadta neked azt a szert? – bukott ki a lányból.

- Jobb lett volna ha a fájdalmas résztől megkímél, de így is elviselhető volt. Sőt, most már azt mondom minden fájdalom megérte – mosolygott a lányra, majd megcsókolta. Hermione a csók után pálcájáért nyúlt majd küldött magukra egy tisztító bűbájt.

- Na és te tőlem nem akarsz kérdezni semmit? – ajánlotta fel a lány.

- Miért vonzódsz hozzám? Hiszen ismered a múltam, ráadásul vannak nálam helyesebb srácok is – morogta Piton.

- Szerintem hihetetlenül nagy a szexuális kisugárzásod. Persze így fiatalként csak a töredéke, de majd jó húsz év múlva… egy pillantásodtól benedvesedik a lányok bugyija – kuncogta.

- Ne viccelődj.

- Ez nem vicc. Az elején, amikor még nem voltam benne biztos, hogy te a professzor vagy, Eugene akkor is nagyon imponált nekem. Törődő, határozott, jószívű és segítőkész voltál. Ráadásul megvolt benned a már említett szexis pitonos kisugárzás. A hab a torta tetején, hogy te egyben a professzor is vagy. Őszintén, nekem bejöttél idősebb kivitelben is – vallotta be a lány.

- Szerinted Harryék mit fognak szólni ehhez az egészhez? – érdeklődött.

- Fogalmam sincs. Szerintem Ron kiakad, Harrynek nem igazán lesz baja a dologgal, ahogyan Ginnynek se.

- Na és a többiek?

- Nem igazán érdekel a többiek véleménye. Túléltem egy háborút, az élvonalban küzdöttem… most pedig itt vagyok egy olyan férfival, akiért az életem is oda tudnám adni – simított végig Perselus arcán a lány. A fiú erre jólesőn becsukta a szemét, magához húzta a lányt. Magukra bűvölt némi ruhát, majd lassan álomba szenderültek.

Már reggel hat körül járhatott az idő, amikor Perselus mocorgásra ébredt. Ahogy rápillantott a mellkasán szuszogó boszorkányra automatikusan elmosolyodott. Furcsa érzés járta át a mellkasát. Boldog volt. Régen érzett utoljára ilyet. Ismét eszébe jutott Lily és kissé bűntudata lett. Aztán eszébe jutott a látomása a tömlöcben. Kezdje újra. Igen, mostanra jutott el oda, hogy képes lesz rá. Hermionéval az oldalán lassan sikerül majd újrakezdenie. Persze agya hátsó szegletében még mindig ott motoszkált Lily, de igyekezett túltenni magát rajta. Elvégre köztük semmi sem volt. Nagyon régen pusztán egyetlen csókot váltottak, de annak sem lett jó vége. Ők csak barátként voltak egymás mellé rendelve. Viszont itt volt Hermione. Gyönyörű volt, okos, sőt briliáns. Ráadásul őt akarta úgy, hogy tudta kicsoda valójában és miket követett el.

Hirtelen ötlettől vezérelve egy apró puszit adott a lány homlokára, mire az álmosan nyitotta ki a szemét, majd elmosolyodott.

- Már fönt vagy? – kérdezte a lány.

- Igen, lassan vissza kéne mennem a szobámba, ha nem akarunk botrányt – kezdte a srác.

- Talán igazad van. Nem kéne sokkolni az embereket, hogy már rögtön elsőre együtt aludtunk – somolyogta a lány.

- Még ha csak aludtunk volna – heccelte a fiú, majd egy gyors csókot adott a lánynak.

- Perselus?

- Igen? – kérdezett rá a srác, de már felkelt és éppen a nadrágját próbálta felvenni.

- Ugye nem csak ennyi volt? – kérdezte kissé elszomorodva. A srác először nem értette a lányt, majd mikor leesett neki odahajolt hozzá.

- Hermione Jane Granger, átkozzanak porrá ha a tegnapi után csak ennyiben hagyom a dolgot – vigyorogta, majd megcsókolta a lányt.

- Menj mielőtt visszarángatlak az ágyba – kuncogta a lány, majd mikor a srác hátat fordított még rácsapott egyet a fenekére búcsúzóul. Perselus szélesen elvigyorodott, majd odalépett az ajtóhoz, résnyire tárta és óvatosan kislisszolt. Senki nem vette észre őket.

<<      >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.