Tanácstalanul

Harryék csak hajnali fél kettőkor támolyogtak haza. Bár igyekeztek csöndesen közlekedni Charlie már a bejáratnál várta őket.

- Milyen volt a buli? – kérdezte, bár igazából nem lett volna rá szükség. Harry és Ginny Ront támogatva közeledtek a házhoz.

- A buli jó volt, csak egy kicsit túlzásba vitte – somolyogta Harry.

- Úgy tudtam, hogy kiskorúaknak nem adnak alkoholt – morgolódott az idősebb Weasley fiú miközben fölnyalábolta – nem éppen pehelysúlyú – öccsét.

- Na ja, csakhogy Ron alaposan belehúzott a bulizásba. Volt ott pár idősebb lány és ő meg Terry… szóval egy kicsit becsajoztak – taglalta Harry. Vissza kellett fognia magát, hogy ne kezdjen el röhögni.

- Mármint Terry a Hollóhátból? – emelte föl szemöldökét Charlie.

- Igen, Terry, Luna meg Malfoy – bólogatott Ginny.

- Malfoy is ott volt? – lepődött meg a férfi.

- Ja, de… már nagyon más. Elvileg Terry és Luna náluk alszanak – mondta Harry miközben segített Ront betenni az ágyába.

- Hát ez remek… na irány zuhanyozni aztán alvás – adta ki a parancsot a férfi. Ginny adott egy gyors puszit Harrynek és visszament az elsőre Hermionéhoz. Harry pedig eliramodott a fürdő felé, hogy mielőbb ágyban köthessen ki. Mióta véget ért a háború és ők győztek, ez volt az első alkalom hogy viszonylagos nyugodt keretek közt tudtak bulizni.

Délelőtt tízkor Mrs Weasley mindenkinek ébresztőt fújt, mondván aki legény volt este az legyen az nappal is. Ron iszonyatos fejfájással ébredt és állapotán édesanyja szidalmai csak rontani tudtak.

- Megáll az eszem Ronald Weasley! Részegen haza támolyogni – dorgálta meg már sokadjára az asszony.

- Anya lehetne halkabban? – könyörgött a fiú, de anyja kérlelhetetlen volt. Legalább fél órán át szidta a fiát mielőtt megkegyelmezett volna neki és kaphatott valamilyen bájitalt. Hermione kíváncsian várta a beszámolót az estéről.

- Meséljetek el mindent… - mondta Harrynek, aki gondterhelt képpel kezdett el gondolkozni.

- Hú… na jó. Akkor kezdjük az elején…

Előző este…

Neville és Su már a bejáratnál várták őket hogy együtt mehessenek be. Mindannyian izgatottak voltak. Persze mikor megtudták, hogy mi történt Dorával a közhangulat rohamos ütemben hanyatlani kezdett. Némileg viszont újra feltornázták magukat amint meglátták Lunát és a másik két srácot.

- Malfoy! Te mit keresel itt? – döbbent meg Ron.

- Őszintén szólva nem tudom – mondta a fiú kissé arrogánsan. Luna alig észrevehetően végigsimított a fiú karján mintegy figyelmeztetésként hogy legyen normális. A tömeg egyre csak gyűlt, rengeteg fiatal volt jelen. Sokukat ismerték hiszen vagy roxfortosok voltak vagy még mindig oda járnak. Nem akartak bemenni a tömegbe, inkább a biztonságos külső sávot választották.

Ahogy a Walpurgis Leányai megjelentek a színpadon a közönség ovációban tört ki. Mindenki ugrált, tapsolt és éljenzett. Ginny magával rángatta Lunát, hogy közelebbről is láthassák a bandát. Ron hamarosan ráunt Malfoy bámulására és Terry javaslatára elmentek körülnézni. Persze akkor még nem tudták hogy hamarosan néhány idősebb lány társaságában fognak kikötni. Neville és Su egy percre sem tágítottak a másik mellől. Együtt csápolták végig az egész koncertet. Akik viszont nem tudták magukat elengedni, az Harry és Draco volt.

- Te nem bulizni jöttél? – kérdezte Harry a szőkétől.

- Csak azért jöttem mert Terry és Luna jönni akart… tudod az ilyen koncerteket régebben nívón alulinak tartottam – húzta el a száját. Harry értőn bólintott és belekortyolt a vajsörébe. A pultnak dőlve bámulták az önfeledten ugráló és táncoló Ginnyt és Lunát.

- Nekem meg nem fért bele az időmbe… és amúgy se tudtam milyen egy ilyen koncert – pedzegette Harry. Draco hasonlóan Harryhez bólogatott. Nem igazán volt szükségük magyarázkodásra, bár nem voltak jóban, ismerték egymást és tudták a másikról, hogy egyikőjük sem volt jártas ebben a bizonyos társadalmi rétegben.

- Perselus miért nem jött? – kérdezett rá végül. Harry egy pillanatig tétovázott, hogy mennyit áruljon el a dologból, végül úgy volt vele, hogy már mindegy.

- Perselus és Hermione otthon maradt vigyázni Dorára – mondta röviden a fiú. Draco egy kis fáziskéséssel reagált a dologra.

- Mármint az unokanővérem Dora? Mi lett vele? Ugye nincs baja a babának – élénkült föl. Harry kissé elmosolyodott. Ezt a reakciót mindenképpen jó pontnak vette a másiktól.

- Egy kissé stresszes az élete és ezért legyengült, a gyógyító azt mondta hogy veszélyeztetett terhes… - motyogta a fiú maga elé. Draco arca elkomorult, és Harry kíváncsi volt, hogy vajon miért. – Mi a gond? – kérdezett rá.

- Én is az voltam… mármint anyám. Gyenge volt és feküdnie kellett végig. Azt mondták, hogy csak kis híja volt hogy nem lettem kvibli – húzta el a száját. Harry kifújta a benntartott levegőt, hiszen olyasmit tudott meg Malfoyról, amit talán senki más nem tud. Egy ideig hallgattak míg végül Draco szólalt meg újból.

- Szerettem volna beszélni Perselusszal – kezdte mire Harry érdeklődve fordult oda hozzá.

- Miről? – kérdezett rá automatikusan.

- Hát… ez magán jellegű dolog – jött zavarba a szőke srác. Harry furcsállta a dolgot, de nem ellenkezett, elvégre a fiú dolga volt, hogy mit és kinek mond. A távolban megláttok Ront, amint eléggé összesimulva táncolt egy lánnyal.

- Az ott Ron? – lepődött meg Harry és kezével a vörös hajú barátja felé bökött.

- Ja… az Weasley és… egy bomba csaj – döbbent meg Draco.

- Nem cicrózott. Viszont Terry is becsajozott – vigyorogta Harry. Draco erre számított is, de azt remélte hogy amíg Terry összeszed egy csajt, addig ő kettesben lehet Lunával. Sajnos a Weasley lány ezt a számítását keresztbe húzta, de nem haragudott rá, tekintve hogy Luna mennyire boldog volt. Annyira elmélyülten nézte az ugráló lányt, hogy teljesen megfeledkezett vonásairól. Halványan elmosolyodott Luna apró mozdulatain. Harrynek feltűnt a fiú furcsa viselkedése és mikor ráeszmélt, hogy kit is néz valójában a felismerés fejbe vágta akár a gurkó a meccsen.

- Neked bejön Luna – állapította meg vigyorogva. Draco szívbajt akart kapni a hirtelen megállapítástól.

- Hogy mi? Nem… ő csak barát… - hazudta, de hiába volt félhomály arcának vörössége így is elárulta.

- Te belezúgtál Lunába – vigyorogta egyre biztosabban Harry.

- Potter! Ne mondj hülyeségeket – kérte, de hangja igencsak megremegett. Harry felsóhajtott és megdörzsölte homlokát.

- Te nehéz eset vagy. Ha így állsz hozzá a dologhoz tuti nem fog veled járni – szögezte le, majd elindult Ginnyék felé. Draco hogy mentse ami menthető gyorsan utána sprintelt, de mikor látta, hogy Harry csak a barátnőjéhez csatlakozik kicsit megnyugodott. Luna észrevéve őt maga mellé húzta így már kénytelen volt ő is beállni az ugráló tömegbe. Nem bánta, hiszen közvetlenül a lány mellett lehetett.

A koncert végén még maradtak egy kicsit a buliban, de végül a részeg Ron és Terry miatt kénytelenek voltak hazamenni. Már éppen elköszöntek mikor Harry odaszólt Draconak.

- Malfoy, gyere el hozzánk ha ennyire beszélni akarsz Perselusszal. A cím Grimmauld tér 13 – mondta a fiú. Draco döbbenten nézett a távozók után. Végül Lunával ők is hazatámogatták a félkómás Terryt.

- Hát ez elég furcsa – állapította meg Hermione.

- Nekem mondod? Malfoy úgy nézett Lunára mintha ő lenne a világ legkülönlegesebb lénye. Totál belezúgott – vigyorogta elégedetten Harry. Perselus csak fél füllel hallgatta az eseményeket, de ezt már ő sem bírta megállni, hogy ne szóljon bele.

- Luna okos lány, nem olyan mint amilyennek mindenki hiszi. Szerintem Draco tudja ezt… - taglalta a könyve mögül a fiú. Az előző este óta kínosan kerülte az érintkezést Hermionéval. Nem akarta hogy a lány bármit is félreértsen.

- Aha… nekem mindegy amíg nem bántja. Viszont számíthatsz egy látogatásra tőle – mondta Harry.

- Oké, nincs ellene kifogásom. Viszont az furcsa hogy megadtad neki a címünket… - vonta össze szemöldökét Perselus. Nem mintha nem bízott volna Dracóban és már amúgy is jó néhányan tudták a címüket, de azért még mindig benne volt a félsz, hogy megtámadják őket.

- Malfoy igyekszik változni és ezt mindenki látja. Már nem genyózik másokkal. Állandóan Terryvel meg a srácokkal vagy Lunával lóg. Amellett mikor meghallotta hogy Dora rosszul van úgy tűnt aggódik…

- Persze, hiszen annak idején az anyja ugyan olyan helyzetben volt mint most Dora – legyintett Piton, majd hirtelen megmerevedett. Hermione érdeklődve nézett rá és nem csak ő, de Harry is kíváncsian fordult felé.

- Te ezt honnan tudod? Szerintem ő nem sok embernek árulta el – motyogta Harry értetlenül.

- Én… szóval… az apám mondta egyszer… - dadogta. Belül átkozta magát az ostobaságáért. Majdnem elszólta magát, majdnem lebukott. Még mindig sápadt volt és a szíve majd kiugrott a helyéről. Harry megelégedett a válasszal, de Hermione úgy nézett rá, mintha gyanakodna valamire. Piton azért rimánkodott, hogy Hermione ne kezdjen el kutakodni a múltjában. Végül a lány elfordította tekintetét és ő fellélegzett.

Eközben a Hurlingham park huszonkettes számú házában is ébredeztek a fiatalok. Narcissa Malfoy még mindig nem érezte magát tökéletesen jól. Fáradt, és levert volt, amire még az is rátett egy lapáttal, hogy a konyhában egyáltalán nem mozgott otthonosan. Éppen a reggeli elkészítésén ügyködött, mikor az ajtóban megjelent egy álmos, szőke hajú lány.

- Jó reggelt asszonyom – köszönt Luna. Narcissa ijedten fordult felé. Elszokott a vendégektől. Tudta hogy a fiának két barátja is a házban fog aludni és találkozott is velük, de még mindig rettegett mindentől.

- Jó… jó reggelt… Ugye Luna a neved? – érdeklődött. A lány kedvesen bólintott, majd odasétált az asszony mellé és megnézte hogy mit is csinál.

- Mi tetszik készíteni? Segíthetek? – érdeklődött. Narcissa tanácstalanul mutatott a nyitott könyvre.

- Palacsintát szerettem volna, de… még ezt sem tudom elkészíteni – suttogta szomorkásan. Luna ösztönösen ölelte meg, majd így szólt:

- Ne szomorkodjon, majd én segítek. Ha nem megy bűbájokkal, akkor marad a mugli módszer – mondta határozottan a lány, majd elkezdte összekeverni a tésztát. Narcissa csak kikerekedett szemekkel nézett rá. Neki eszébe sem jutott, hogy varázslat nélkül is elkészítheti az ételt.

- Én erre nem is gondoltam – vallotta be.

- Pedig még egyszerűbb is… - mondta lelkesen a lány. Amint a tésztát kikeverték Luna elkezdte kisütni a palacsintákat. Mrs Malfoy tátott szájjal nézte, hogy a lány milyen ügyes.

- Te hogy-hogy meg tudod ezt így csinálni? – kérdezte döbbenten. Luna halványan elmosolyodott.

- Tetszik tudni bár aranyvérűek vagyunk, az én családom sohasem dúskált a galleonban. A szüleim elég furcsa emberek – kuncogta, majd folytatta. – Anyukám bájitalkutató volt, és egy balesetben halt meg mikor tizenegy voltam. Ezután apával ketten maradtunk… Apa nem valami ügyes a konyhában és mivel házimanónk nem volt én kezdtem el ügyeskedni. Egészen jól megtanultam főzni – mesélte a lány. Mindezt olyan könnyedséggel tálalta, hogy Narcissa csodálattal nézte a mellette álló fiatal lányt. Kezdett ráébredni, hogy a világon nem a vagyon elvesztése a legnagyobb probléma, hanem ha az akit szeretünk már nincs velünk. Eszébe jutott Lucius. Már régóta nem szerette a férfit, elhidegültek egymástól, de mégis hiányzott neki a jelenléte. Pontosabban az, hogy valaki ott legyen mellette. Ahogy így gondolkozott Luna elkezdett megteríteni. Egyikük sem vette észre a nappaliban álldogáló kócos szőke fiút.

- Luna… mond csak, milyen Draco az iskolában? – érdeklődött most először. Elolvasta fia minden egyes levelét, de nem tudott velük mit kezdeni. Mintha belülről üres lett volna. Csak most kezdett rájönni, hogy nincs egyedül, hiszen ott van neki a fia, akinek még szüksége lehet rá.

- Draco jól tanul, rendes mindenkivel. Nagyon tisztelettudó. Most már van néhány barátja… igazi barátok, nem olyanok mint a Mardekárban voltak. Sokat beszélgetünk és néha segít a tanulásban. Most boldogabb, mint régen volt, de ugyanakkor szomorú is. Sokat aggódik ön miatt, hogy vajon mi lehet magával… - mesélte a lány. Narcissa nem tudta megállni könnyek nélkül, elkezdett sírni. Luna odasétált a nőhöz és átölelte őt, hogy megvigasztalja.

- Én annyira ostoba voltam… - szipogta az asszony.

- Az ember legjobb tulajdonsága hogy képes a változásra. Ha azt gondolja, hogy eddig rosszul csinált valamit, akkor változtasson. Mindent jóvá lehet tenni – suttogta lágyan a lány.

- Köszönöm kedvesem… ez igazán sokat segített – szipogta a nő.

- Nem tesz semmit. Tetszik tudni Draco nekem nagyon fontos, és ezért ön is – vallotta be. Draco szíve egyre hevesebben vert. Már attól is majd kiugrott a bőréből, hogy a lány elért ennyit az anyjánál, de most még ez is. Egyszerűen nem tudta elhinni. Végül úgy döntött, hogy ideje megjelenni mielőtt lebukik.

- Jó reggelt anya, Luna – köszönt mindkettőnek. Narcissa Malfoy hónapok óta először ment oda fiához és lehelt csókot annak homlokára. Draco elmosolyodott. Régen volt már, hogy az édesanyja ilyesmit tett.

- Jó reggelt kisfiam – köszöntötte.

- Szia szőke herceg – mosolyodott el Luna.

- Mi lesz a reggeli? – érdeklődött mintha nem tudná.

- Luna palacsintát készített – mondta az asszony. Persze a lány azonnal ellenkezett.

- Nem csak én voltam, anyukád is segített – bizonygatta a lány. Draco szélesen elmosolyodott. Valahogy annyira nyugodtnak és boldognak érezte a kialakult légkört. Persze az idilli helyzet nem tartott sokáig, mikor is Terry félkómásan támolygott be a konyhába.

- Életemet egy fájdalomcsillapító bájitalért – nyögte miközben fejét az asztallapra hajtotta. Luna kuncogni kezdett, Narcissa pedig csak pislogni tudott a fiú megnyilvánulásán.

- Ezért nem kell piálni idegen csajokkal – morogta Draco miközben a konyhaszekrényből előkotort egy fiolát.

- Igenis anyuci… - morogta Terry, majd meglátva a bájitalt azonnal lehúzta. Alig egy percen belül már viszonylag normalizálódott az állapota.

- Jobb már? – kérdezte Luna.

- Azt hiszem… fú, de szétcsúsztam tegnap – nyögött föl, majd látva hogy nem csak hárman vannak kissé kínosan fölnevetett.

- Anya, Terry nem mindig ilyen – kelt a fiú védelmére Draco.

- Bizonyára… bár én még téged sem láttalak ilyen állapotban – dünnyögte az asszony.

- És nem is fogsz – jelentette ki a fiú.

Ezután nekiláttak reggelizni. Mindenkinek nagyon ízlett a Luna által kreált palacsinta. Nem sokat beszélgettek, legalábbis nem komoly dolgokról. Terry épphogy befejezte a reggelit, már el is köszönt, mivel szülei várták haza.

- Akkor köszönöm szépen a vendéglátást – mondta Narcissának.

- Szívesen máskor is – mosolyodott el a nő.

- Szia Draco, szia Luna – köszönt el tőlük is, majd eltűnt a taxiban. A házba visszaérve Draco az órájára nézett, már majdnem tizenegy óra volt.

- Mész valahová? – érdeklődött a lány.

- Perselushoz akartam menni – húzta el a száját Draco.

- És mi akadályoz meg benne? – értetlenkedett a lány.

- Hogy ott mindenki utál? – tette föl a költői kérdést a fiú. Narcissa érdeklődve hallgatta az eszmecserét.

- Először is Perselus nem utál, ő a barátod. Aztán Harry sem utál, maximum nem rajong érted. Hermione már megbocsájtotta a sok szemétséget és ő sem utál. Dora az unokanővéred nem utál, de ha utálna is kisebb baja is nagyobb annál, minthogy most ezzel foglalkozzon.

- Weasleyket kifelejtetted – morogta Draco.

- Ginnynek édes mindegy hogy ott vagy vagy sem, ameddig nem csinálsz zűrt. Charie az egyik tanárunk így tőle se kell tartanod. Ron meg… amelyik kutya ugat az nem harap – legyintett a lány. Draco elég ésszerűnek vélte amit mondott.

- Oké… eljössz velem? – kérdezte.

- Rendben, majd onnan megyek haza – egyezett bele a lány. Narcissa kissé szomorú volt, hogy a lánynak el kell mennie. Csak most ismerte meg, de nagyon megkedvelte őt.

- Sajnálom, hogy már elmész – mondta a lánynak.

- Én is szívesen beszélgetnék még önnel Mrs Malfoy – mondta a lány.

- Akkor látogass meg minket! A szünet még majdnem egy hétig eltart, ha édesapád megengedi akkor gyere bármikor – mondta a lánynak, amivel meglepte Dracót. A fiú csak pislogni tudott döbbenetében.

- Rendben. Akkor a mielőbbi viszont látásra – köszönt el.

- Szia anya, majd sietek haza – köszönt el a fiú is. Narcissa integetett még nekik egy darabig, míg meg nem jelent a Kóbor Grimmbusz. A két fiatal fölszállt és a busz már el is tűnt. A nyugodtnak nem nevezhető utazás kissé megviselte mindkettőjüket így mikor leszálltak a ház előtt kellett pár perc mire egyenesen tudtak menni.

- Ez a busz borzalmas – morogta Draco.

- De olcsóbb mint ha taxival jön az ember – mondta Luna. Draco végignézett a megjelenő házon és el kellett ismernie, hogy már ettől teljesen lenyűgözték. Luna odasietett az ajtóhoz és kopogtatott. Pár pillanattal később Dobby jelent meg az ajtóban.

- Luna kisasszony micsoda meglepetés. Dobby örül hogy látja önt – mondta a manó.

- Szia Dobby, hogy vagy? – érdeklődött a lány. Draco csodálkozva nézte a párbeszédet. Ő nem sokat foglalkozott a manókkal, így számára ez furcsa volt.

- Ó… Draco Malfoy uram is itt van. Dobby önre számított a legkevésbé – húzta el a száját a manó. Draco majdnem elnevette magát a már-már flegma stíluson.

- Heló Dobby – köszönt neki, mire a manó amúgy is nagy szemei a kétszeresére nőttek.

- Perselushoz és Dorához jöttünk – mondta végül a lány. A manó bekísérte őket a nappaliba, ahol Hermione, Ginny Perselus és Harry voltak.

- Sziasztok! – köszönt Luna lelkesen a barátainak.

- Szia… sztok – válaszolt Ginny. Mikor meglátta Dracót tanácstalanul nézett Harryre.

- Én hívtam meg – mondta a fiú.

- Ó, értem – mondta a lány.

- Szép nappali… jó kis házat vettetek Potter – dünnyögte Draco. Harry akaratlanul is fölnevetett.

- Ezt nem vettük, örököltem. Ez Sirius háza volt, vagyis a Black ház – mondta Harry. Draco szeme kikerekedett.

- Hogy mi? De hiszen itt még én is voltam egyszer… talán hat éves voltam. Viszont akkor ez egy szörnyű, sötét hely volt – borzongott meg a srác.

- Igen, az volt, de mi rendbe tettük – mondta Hermione előbújva a könyvéből.

- Úgy érted ti csináltátok? Jó sokba kerülhetett – nézett körbe nagy elismeréssel a fiú.

- Hát szinte semennyibe nem volt. Csak néhány ügyes ember és jó sok bűbáj – mondta Perselus. Draco szája tátva maradt és nem győzött levegőt venni.

- Potter… ha könyörgök átalakítjátok a mi lakásunkat is? – kérdezte a srác. Tőle ez volt a legnagyobb elismerős amit Harryék kaphattak. A fiú barátaira nézett majd így szólt:

- Nem kell könyörögni, egyeztetünk és megoldjuk. Gondolom nálatok csak falfestés és bútor átalakítás lenne meg ilyenek – mondta Harry. Draco bőszen bólogatott. Igaz nem volt egy lepukkant lakás az övék, de azért mégsem érezte magát otthon benne.

- Ó, én Dorához jöttem, fölmehetek hozzá? – kérdezte Luna.

- Persze, gyere mi is föl akartunk menni – mondta Ginny, majd magával rángatta Hermionét is. Draco kissé feszülten ácsorgott még mindig a nappali ajtajában.

- Egész nap ott fogsz állni vagy leülsz? – kérdezte Perselus. Draco odasétált az egyik fotelhez és helyet foglalt. Kínos csend következett, de addig nem akart beszélni amíg Potter is ott volt.

- Harry mondta, hogy kerestél – kezdte Perselus.

- Igen…

- És miért? – érdeklődött Piton. Draco viszont makacsul hallgatott. Harry megunta a dolgot majd úgy döntött, hogy a lányok után megy. Mikor a fiú elhagyta a helyiséget Draco kissé felengedett.

- Most már elmondod? – érdeklődött Piton. Draco megköszörülte a torkát és próbálta megfogalmazni a problémáját.

- Hüm… szóval én csak tanácsot akartam kérni tőled… - kezdte.

- Miért?

- Mert sokban hasonlítasz az… apádra. Még a véleményed is hasonló – mondta a szőke fiú. Perselus tudta, hogy ez hosszú és kínkeserves beszélgetés lesz.

- Igen… tovább – sürgette a másikat.

- Szóval az a helyzet, hogy van egy lány… aki tetszik nekem. Sőt… nem csak tetszik, de azt hiszem, hogy belezúgtam – fejezte be. Perselus Harry elmondásából sejtette, hogy ki lehet a személy.

- Aha és én miben tudok segíteni?

- Hát, hogy mit csináljak? – vágta rá Draco. Perselus majdnem fölnevetett, elvégre ha úgy vesszük Malfoynak nagyobb a tapasztalata nők terén mint neki.

- Tőlem kérsz csajozási tanácsot?

- Nem! Nem úgy… nézd. Ez a lány kivételes. Nem egy átlagos cicababa, azokkal tudom, hogy hogyan kell bánni. Ő kedves, vicces, törékeny, becsületes, érzékeny… - sorolta.

- Oké Rómeó elég! – állította le a másikat. Már most kezdett fájni a feje.

- Szóval én komolyan gondolom, hogy vele szeretnék lenni. Viszont ez a lány jó. Úgy értem teljesen jó, egy rossz gondolata sincsen. Én meg… - sóhajtott öl. Perselus kezdte sejteni, hogy mi áll a dolog hátterében. Dracónak bűntudata van.

- Nézd. Sok hülyeséget csináltál, de már megbántad. Szerintem nyugodtan mond meg a lánynak, hogy mit érzel – pedzegette Piton.

- De mi lesz, ha igent mond? – kérdezte rémülten a srác. Piton nem tudta, hogy magát nyírja ki vagy a másikat először.

- Draco, akarod vagy nem? Ezt neked kell eldöntened.

- De mi van, ha igent mond? Akkor őt is megvetik majd mert velem van. Nem akarom tönkretenni az életét – suttogta maga elé. Perselus felsóhajtott. Ő is volt már hasonló cipőben, sőt ha belegondol most is valamilyen módon hasonlóban van.

- Ha a lány elfordul tőled mert miattad piszkálják, akkor nem is szeret igazán. Ha szeret pedig egyáltalán nem fogja érdekelni a vádaskodás, örülni fog neki hogy veled lehet – mondta csöndesen.

Hermione az ajtó mögül hallgatózott. Már egy ideje ott volt, de nem akart zavarni, viszont a téma túlságosan is kíváncsivá tette. Az, hogy Draco Malfoy szerelmes alapjaiban rengette meg a körülötte lévő világot.

- Szerinted csak simán közöljem vele, vagy haladjak apránként? – kérdezte végül a szőke srác. Perselus megunva a dolgot nem köntörfalazott tovább.

- Mivel Lunáról van szó, aki szerintem amúgy már sejti a dolgot és viszonozni is fogja, szóval nála haladj lépésről lépésre. Ne kapkodj. Ő tényleg különleges lány. Csakis a legjobbat érdemli – fejezte be végül Perselus. Draco arcán sokféle érzelem tűnt föl. Piton élénken emlékezett rá, mikor először beszélgettek lányokról. Draco a harmadévét kezdte a Roxfortban mikor először fölfigyelt Pansyra.

- Ennyire átlátszó vagyok? – kérdezte kissé elkeseredve Draco.

- Nem… csak ismerlek… Mármint apám miatt – mondta zavartan. Rövid időn belül már másodjára szólta el magát. Draco viszont csakis a belső énjére figyelt, így nem akadt fönn a dolgon. Ellenben az ajtó mögött kuksoló Hermionéban egyre erősödött gyanú. 

<<      >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.