Boldog álmodozás
Remus és Tonks végül kilenc előtt pár perccel hazamentek. Sirius még marasztalta őket, de a házaspár kisfiukra hivatkozva hazasietett. Megfogyatkozva, de töretlen lelkesedéssel folytatták az estét. Amy és Hermione úgy döntöttek, hogy ideje kipróbálni a twistert. Első körben Harry és Ginny szálltak be melléjük.
- Oké, akkor csak pörgessem meg? – kérdezte Sirius.
- Aha – vágták rá a fiatalok. Sirius pedig engedelmesen pörgetett. Az első négy körig nem volt semmi különös a dologban, de mikor Ginny félig Hermionén kötött ki már a férfiak is kezdték érteni, hogy miért is olyan jó játék ez. A lányok szívósabbnak bizonyultak, de talán csak Amy könyöke volt a hibás, amiért Harry bordái közt landolt, és ezzel a fiú bukását okozta. A következő viszont már a lány volt. Nem bírta a terhelést két barátnője között, és elterült a padlón. Sirius egyre jobban izgult a végkifejlet miatt, hogy vajon melyik lány adja fel előbb. Bár reménykedett benne, hogy Hermione lesz a győztes, a lány már igencsak elfáradt, így a földre hanyatlott és Ginny lett a nyertes.
- Hát ez király játék! A muglik azért tudnak valamit – vigyorogta Ginny.
- Mondjuk az sem volt elhanyagolható, hogy milyen látványt nyújtottatok – vigyorogta Charlie.
- Fúj, te perverz – morogta oda húga.
- Most meg miért? Harry, ugye igazam van? – fordult a fekete hajú fiúhoz.
- Na ná, ez a játék pikantériája. Jó látvány annak, aki nézi, és jó annak, aki benne van – helyeselt.
- Na, akkor most a két díszpinty kéretik a csatatérre – utasította őket Ginny.
- Tudod mit? Rendben, vállalom – állt fel Sirius és odasétált a játéktérre. Charlie kissé vonakodva vánszorgott oda. Inkább csak nézni szerette volna, nem pedig a részesévé válni.
- Előre is szólok, bárkinek bármijéhez érnék, ne vegye személyeskedésnek – jelentette ki.
- Még szép – vigyorogta Hermione, majd Amyt maga után rángatta a játéktérre. A lány teljesen elvörösödött, amikor belegondolt, hogy most milyen közel kerülhet rajongásig imádott professzorához.
- Ó, és a játéktéren, illetve ebben a házban nincsenek professzorok és diákok – mondta Sirius, mire mindenki bólintott.
- Álljunk csak meg! Támadt egy jó ötletem. Fogadjunk, hogy a lányok győznek – állt fel Ginny.
- Na és mégis miben? – kérdezte Charlie.
- Nem is tudom, mondjuk, vennetek kell nekünk valami finomságot – mondta Hermione.
- Oké, egy bevásárlást állunk a Mézesfalásban – egyezett bele Sirius.
- És ti miben akartok fogadni? – kérdezte Amy.
- Ha nem lennétek a diákjaink, akkor azt mondanám kérünk egy-egy csókot… - vigyorodott el Sirius. – De a diákjaink vagytok, így maradunk egy puszi mellett – mondta határozottan. Hermione egy pillanatig hezitált, majd kis barátnőjére nézett, aki bólintott.
- Rendben. Kezdhetjük – felelte a lány és azzal kezdetét vette a harc. Mert bizony ezt harcnak tekintették mind a ketten. Hermione és Amy kitartott, nem lehetett őket megingatni. Ellenben Siriuséknak akadt egy kis problémája.
- Sirius, ha ezt bárkinek elmeséled, megöllek – morogta a vörös hajú.
- Most miért mondod? Más még fizetne is érte, csakhogy alulnézetből láthasson – gúnyolódott a férfi.
- Mi lenne, ha a játékra összpontosítanátok? – mordult rájuk Harry. Amy következett, és bal kezével kénytelen volt Charlie feje mellett megtámaszkodni, így szembe kerültek egymással.
- Még szerencse, hogy te vagy itt mellettem – jegyezte meg a férfi.
- Miért? – kérdezte elvörösödve a lány.
- Mert ha elveszíted az egyensúlyod, téged könnyen meg tudlak tartani – adta meg a választ. Amynek nem sok hiányzott volna ahhoz, hogy ráájuljon a másikra, de ekkor meghallotta Hermione hangját.
- Amy, koncentrálj! – figyelmeztette. A következő lépés Siriusé volt, akinek most jobb lába Hermione két lába közt kötött ki. A férfi pedig nem átallott térdével kissé fenéken billenteni a lányt.
- Hé! Ne csalj, nem éri lökdösni – kiáltott rá a lány.
- Bocsánat, de nem fér el a lábam.
- Nincs bocsánat, az a fenekem volt, Sirius. Ha taperolni akarsz, tedd finomabb módon, nem kell hozzá hátsóba billenteni – dohogta a lány. Igazából végig sem gondolta a dolgot, így már bánta, amikor a szavak csak úgy elhagyták a száját.
- Tudtam én, hogy arra vágysz, hogy taperoljalak – vigyorodott el Black.
- Álmodik a nyomor, Black – sziszegte Hermione, majd egy ügyes lépéssel kikerült Sirius bűvköréből. Ez így folytatódott közel tíz percig, míg végül Hermione kibillent egyensúlyából és a szorosan mögötte guggoló Siriuson landolt. A férfi úgy terült el a padlón, mint béka az úttesten.
- Az állás egy-egy – jelentette be Harry. Hermione morgolódva kúszott le az alatta fekvő férfiról.
- Tessék, férfiak gyöngye, még engem sem bírsz el, pedig alig vagyok negyven kilo – vetette a másik szemére.
- Arról nem volt szó, hogy ráülsz a fejembe – vágott vissza Sirius.
- Valld be, hogy túl öreg vagy már az ilyesmihez – piszkálódott tovább Hermione. Sirius először vissza akart szólni, de végül mégsem tette. Úgy érezte, ezzel jobban bosszanthatja a másikat, és így is történt. Hermionét majd szétvetette az ideg. A nagy veszekedés kizökkentette a még bent lévő párost. Amy aki már szabályosan Charlie-n feküdt, amúgy sem bírta volna sokáig, ám a férfi utolsó mondatától elvesztette az irányítást teste fölött.
- Furcsa, de még sohasem láttam ilyen gyönyörű szemeket – tűnődött el. Amy a füle tövéig elpirult, majd szabályosan ráesett az alatta lévő férfira, aki meglepődött a hirtelen fordulattól, így szintén a földön kötött ki.
- És itt a vége, döntetlen – jelentette ki Harry.
- Na, ne már! – tiltakozott Hermione.
- Akkor nincs mit tenni, mind a négyen megadjuk a tartozásunkat – sóhajtott fel Sirius.
- Részemről lemondok róla, nincs szükségem az édességeidre – vetette oda a lány.
- Én nem is szeretem annyira az édességeket – suttogta Amy még mindig elvörösödve.
- Én sem követelhetek ilyesmit… - nyugtatgatta Charlie. Most mindenki Siriusra nézett, aki nem tehetett mást, kénytelen volt csatlakozni.
- Oké, felejtsük el.
- Nagyszerű, azt hiszem ezt a játékot most eltesszük, mielőtt te és Hermione egymásnak esnétek – mondta Harry, majd gyorsan összeszedte a játékot és elpakolta.
- Van egy ötletem, beszélgessünk. Mármint mindenki mondjon egy olyan dolgot, amiről szerinte a többiek nem tudnak. Nem muszáj titoknak lennie, lehet egy tök lényegtelen dolog is – ajánlotta Ginny.
- Ez jó ötlet – egyezett bele bátyja is, majd újra leültek a kandalló elé a párnákra.
- Ki kezdi? – kérdezte Sirius.
- Majd én! – szólalt meg Harry, majd belekezdett. – Szóval a nyáron a felújítások után voltam a Gringottsban a széfemben. Eddig nem néztem szét annyira, mindig csak kivettem annyi pénzt, ami éppen szükséges volt. Most viszont körbenéztem és találtam pár érdekes dolgot. Volt egy csomó tervrajz és ingatlan papír is egy ládában. Eddig nem is tudtam, hogy a nagyszüleimnek volt egy jó nagy birtoka, amit apám halálakor zároltak és a Malfoyok kezébe került. Mint kiderült apám lezárta a birtokot, hogy csakis én tudjak oda belépni, így az még mindig érintetlen. Elindítottam az eljárást, hogy visszaszerezzem tőlük. Shackelbot azt mondta, hogy jog szerint engem illet, és mivel nagykorú vagyok, így a Malfoyok kénytelenek lennének nekem átadni, bárhogy is legyen. Mivel mindennek hivatalosan kell zajlania, így legalább fél év, mire újra a családomé lesz a birtok, de megéri. Szeretnék majd odaköltözni – jelentette ki a fiú. Sirius meglepetten nézett rá, majd kissé el is szomorodott.
- Úgy érted, a nyári szünetben már nem hozzám jössz?
- Igazából arra gondoltam, hogy te vagyis ti is velem jönnétek. Úgy tudom elég nagy az a ház – vigyorogta Harry.
- Rendes gyerek vagy Harry, de nem lóghatok állandóan a nyakadban. Bár nehéz elismernem, tényleg felnőtt vagy és az a te otthonod lesz és a családodé. Örülök, hogy szívesen látnál ott engem, de mint ahogy Jamesnek is megmondtam annak idején, járniuk kell a saját életüket – fejezte be csöndesen.
- Ó. Pedig arra számítottam, hogy velem jössz – sóhajtott fel Harry.
- Harry. Gondolkozz ésszerűen, még úgy is beletelik egy kis időbe, mire felújítod egy kicsit a birtokot. Talán egy évbe is. Addig még itt kell maradnod, nem beszélve arról, hogy amíg iskolába jársz, úgyse lesz annyi pénzed, ami elég a ház fenntartásához. Ezt alaposabban át kell gondolnod. Szerintem addig nagyon nem tudsz beköltözni, amíg nem lesz egy állásod. És tudom, hogy van pénzed, de a felújításokra is elmegy majd egy csomó, és gondolom nem csak erre szeretnéd elherdálni az örökséged – oktatta ki Hermione.
- Ez igaz. Kicsit elhamarkodtam, ugye? De már annyira szeretnék ott lenni – sóhajtott fel.
- Tudjuk, és ott is leszel, de ne siesd el – simított végig Ginny a másik arcán.
- Na jó, halljuk mi a te dédelgetett kis álmod? – kérdezett rá hirtelen Sirius.
- Ó, az egyszerű. Szép ház, jó állás, megbecsült pozíció… egy szerető férj és három gyerek – vont vállat Ginny. Harry kissé elvörösödve nézett rá.
- Három? Miért pont három? – kérdezte zavartan.
- Mert szerintem annyi az ideális. Hét gyerek túl sok, sőt, szerintem már négy is, de hárommal még el lehet bírni és mellette tudnék dolgozni. Én nem akarom úgy végezni, mint anya – húzta el a száját.
- Azért ne nézd le anyát, sok mindent áldozott föl miattunk – mordult föl Charlie.
- Nem nézem le, sőt pontosan arról van szó, hogy túl sok mindent feláldozott, és már csakis nekünk él. Most gondolj bele, már csak Ron és én vagyunk otthon. Mi lesz, ha mi is elköltözünk? Anya mit fog kezdeni magával? Élete eddigi részét a hét gyereke gondozása töltötte ki, de most nem lesz kit istápolnia – vitatkozott Ginny.
- Szóval három gyerek… talán már a nevüket is tudod? – faggatózott Hermione. Ginny most elvörösödött, majd kissé oldalra sandított a szintén vörös arcú Harryre.
- Hát, az idősebb fiú lenne… James Arthur – vallotta be, mire Harrynek kortyolnia kellett egyet vajsöréből. – A lány lenne Lily Molly… a másik fiút nem tudom – vallotta be. Harry bambán bámult maga elé, és motyogni kezdett.
- James Arthur Potter… Lily Molly Potter és Albus Perselus Potterhez mit szólsz? – fordult barátnője felé. Az egész helyzet annyira abszurd volt. Még sohasem beszélgettek ilyesmiről. Eddig csak egy szimpla szerelmespár voltak, most viszont olyan valóságosnak tűnt az egész. Közös ház, közös élet és közös gyerekek.
- Albus Perselus? – lepődött meg mindenki.
- Igen. Egyiküknek sem volt gyereke, viszont mind a ketten az életüket áldozták értem. Azt hiszem így helyes. Amúgy meg két roxforti igazgató nevét is viselné a kissrác, ami pláne jó kiindulási pont – vallotta be. Sirius csak megcsóválta a fejét.
- Még mindig meg tudsz lepni.
- Nekem tetszik – csúszott ki Ginny száján, mire Harry átölelte.
- Tudtam, hogy beleegyezel – vigyorodott el a srác. Pár percig ilyen meghitt volt a hangulat, majd Amy következett.
- Nos kislány, mit szeretnél? – kérdezte Sirius. Amy arca megfeszült és valami furcsa mélabú ült ki rá, ami semmi jót nem jelentett.
- Elfelejteni, ami történt – suttogta alig hallhatóan, miközben térdeit védekezőn maga elé húzta és átölelte. Siriusnak annyira ismerős volt ez a reakció, és annyira fájdalmas is. Ismét eszébe jutott, hogy Hermione mennyit szenvedett és valószínűleg még fog is. Senki nem szólt egy szót sem, mindenki tudta, hogy mire gondol a lány. Vagyis majdnem mindenki.
- Mit szeretnél elfelejteni? – érdeklődött Charlie. Sejtette, hogy ez az a bizonyos dolog, amiről a többi tanár titkolózott előtte.
- Még nem tudod? – lepődött meg Amy.
- Nem, senki nem mondott semmit. Tudom, hogy van valami titok körülötted, de ennyi – vallotta be. Amy értőn bólintott, majd a többiekre nézett.
- Sárvérű vagyok, mégis a Mardekárba kerültem. Mindig kinéztek onnan, sokszor kötöttek belém, de általában megúsztam annyival, hogy gúnyolódnak rajtam. Néha, amikor megátkoztak, akkor is volt segítségem. A professzor sohasem tűrte, hogy komolyabban bántsanak. Jó sok büntetőmunkát adott nekik emiatt, de többnyire rajtam csapódott le a dolog. De ott volt Draco, nem igazán beszéltünk, jóformán észre sem vett azon kívül, mikor szükségem volt rá. Tavaly karácsony előtt Pansy és néhány másik lány rajtam gyakoroltak néhány átkot, akkor is ő védett meg. Eléggé összetörtem, és felvitt a gyengélkedőre. A többieknek persze azt mondta, hogy Piton professzor megmondta, hogy a háza nem keveredhet gyanúba, így szigorúan megtiltotta, hogy bárkit is bántsanak. Ekkor megint büntetést kaptak, viszont Draco ezután már nem foglalkozott Pansyval. Evidens volt, hogy ezért ismét én fogok szívni… Draco hazament a karácsonyi szünetre, és jó ideig nem is jöhetett vissza. Ekkor volt, hogy ti is a Malfoy kúriába kerültetek… A professzor azt mondta, hogy legyek nagyon óvatos, és én igyekeztem is. Csakhogy Pansy felbujtotta ellenem a többieket. Miután ti megszöktetek, mindenki dühöngött, és nem csak a szülők, de a háztársaim is. Egyik este elkaptak, és megvertek, átkokkal kínoztak és… megaláztak az összes létező módon. Aztán otthagytak az egyik félreeső folyosón, hátha belehalok a sérüléseimbe. Fogalmam sincs hogyan jutottam el a professzorhoz, de folyamatosan csak az csengett a fülembe, amit Draco mondott. „Csakis Pitonban bízhatsz”. Azt hiszem eléggé lesokkolta, amikor meglátott olyan állapotban, mert teljesen sápadt volt, és szerintem rosszul is lett, bár ezt nem mutatta. Azonnal elküldött a gyengélkedőre, onnan pedig hamis papírokkal és egy kis pénzzel Amerikába küldött a szüleimmel. Még az állomásra is kikísért álcázva. Akkor láttam utoljára. Megmentett, segített elmenekülnöm, és ezért örökké hálás leszek neki – fejezte be a lány. Síri csönd telepedett a társaságra. Bár a többiek tudtak a történtekről, de ennyire részletesen sohasem hallották a dolgot. Charlie szemmel láthatóan rosszul fogadta a dolgot. Eléggé sápadt volt, és tanácstalanul nézett a lányra. A csönd egyre fojtogatóbbá vált. Nem tudták mit kéne mondaniuk. Végül Ginny szólalt meg.
- Na és te Charlie? Mi az álmod? – kérdezte bátyjától. A férfi megköszörülte a torkát és belekezdett.
- Hát úgy tíz perccel ez lőttig az volt, hogy találjak egy lányt, aki szeret engem és elfogad olyannak, amilyen vagyok, de most… Inkább az lesz a célom, hogy elfelejtessem Amyvel, amiken keresztül kellett mennie – jelentette be. Mindenki meglepetten nézett rá, még a lány is.
- Hogy?
- Igen, ne nézz így rám. Te egy kivételes lány vagy. Okos vagy, kedves, szép, és szerény. Ráadásul mind emellé olyan kecsesség társul, ami a hobbiddal össze nem egyeztethető, hiszen odavagy a vadállatokért – sorolta a férfi.
- Charlie – szólt rá Sirius.
- Már azóta kedvellek, hogy először találkoztunk, szerintem hihetetlen vagy, egyszerűen csodálatos és most, hogy tudom miken kellett keresztülmenned, még jobban csodállak téged. Mert bátor vagy, elszánt és kitartó és… - folytatta, de Ginny közbevágott.
- Charlie, elég!
- Nem! Ez az igazság! Nem csak azért mondom, hogy jobb kedve legyen, tényleg így érzek, hozzá fogható lánnyal még nem találkoztam – bizonygatta a férfi. Amy olyan mélyen elvörösödött, amilyen talán már nem is létezik.
- Charlie, szerintem higgadj le és gondolkozz, mielőtt beszélsz – próbálkozott Sirius.
- Ugyan mi baj van azzal, amit mondtam? – nézett rájuk értetlenül.
- Semmi! Sőt, még vigyorogva vállba is veregetnélek, ha Amy nem lenne nálad tíz évvel fiatalabb és nem lenne a diákod – vigyorogta Sirius.
- Hogy? – nyögött föl a vörös hajú férfi.
- Az előbb pont olyan voltál, mint aki szerelmet vall – somolyogta Hermione. Amy közel járt az ájuláshoz. Charlie ezt hallva felnyögött.
- Aha… miért van itt ilyen meleg? – kérdezte, majd levette vastag pulóverét, ami alatt csak egy póló volt, ezzel egy kétségbeesett nyögést csalva elő Amyből.
- Na jó, tudjátok mit? Áldásom rátok, amint Amy betölti a tizenhetet, de addig elkerülöd – sziszegte fenyegetően Ginny.
- Na de Ginny! – hőkölt hátra Charlie.
- Hé! Mióta az eszemet tudom, még egyszer sem beszéltél így egyetlen lányról vagy nőről sem, még a saját családod tagjairól sem, egyedül a hőn szeretett sárkányaidról. Azt hiszem ezzel lebuktál – kuncogta a lány. A férfi megköszörülte a torkát és így szólt:
- Lapozzunk, Hermione? – fordult a lányhoz, és várt, hogy az megszólaljon.
- Mi? Ó, hát ez lehet kicsit különös, nem is annyira álom, inkább csak egy vágyálom… - kezdett bele.
- Tehát, miről van szó? – kérdezett rá most Sirius is.
- Jól van, de ne nevessetek ki. Szóval én nagyon szeretem a Jane Austen könyveket. Imádom azt a kort, amiben játszódnak. Mindig is szerettem volna elmenni egy olyan bálba, mint amilyet Pemberleyben tartottak. Megismerkedni egy Mr Darcyval. Nem is tudom, nekem azt hiszem ez a gyengém. Tudom, hogy nevetséges, és gyerekesnek tűnik, de valahogy olyan helyesnek érzem azt az egészet, ami azokban a könyvekben van. Talán túlzottan naiv vagyok, nem tudom. Minden esetre jó érzés lenne – tűnődött el.
- Szerintem ez tök jó. Nem egy átlagos kis vágyálom, na de ugye tudod, hogy ha abban a korban élnél, akkor mindenki alaposan megbotránkozna azon, hogy Siriusszal alszol – kuncogta Ginny.
- Hé, az gyógykezelés! – tiltakozott a férfi.
- Hé! Ti együtt alszotok? Miről maradtam le? – lepődött meg Charlie.
- Nos, hasonló problémám volt a Malfoy kúriában, mint Amynek… és nem igazán tudok egyedül aludni, mert állandóan rémálmaim vannak. Megpróbáltam, de nem ment, és ez lett az eredménye, amit most látsz – mutatott végig magán.
- Na és az igazgatónő tud róla?
- Ő engedélyezte, persze szigorúan gyógykezelési célból, semmi intim kapcsolat – jelentette ki Black.
- Hát ez szép, na de erről se tudtam valami sokat, csak hogy eléggé megkínoztak. Nem gondoltam volna, hogy veled is azt tették – hüledezett a férfi.
- Velem csak Piton tette, de azzal meg is mentett. Most már tudom, hogy nyugodtan lehetek rá dühös, mert mégiscsak erőszak volt. Viszont úgy érzem, hogy még mindig könnyebben megúsztam, mintha Greyback és a Lestrange testvérek estek volna nekem egyszerre. Még belegondolni is borzalmas – rázkódott meg a lány.
- Hát, szívem szerint most ünnepélyesen herélném ki magam, ha ezzel jót teszek nektek. Lassan megundorodom a saját nememtől. Mármint én sohasem tennék ilyet! Még az állatok sem tesznek ilyet! Ez gusztustalan és megalázó, kegyetlen és szadista. Remélem az összes dementor csókot kapott már azóta – dohogta a férfi.
- Mint tudod, Piton halott, de hidd el, ő sem élvezte a dolgot. Láttam később az emlékeit, ő is szenvedett ettől – húzta el a száját a lány.
- Na és… akik veled tették? – kérdezte Charlie Amyhez fordulva.
- Számít ez? – sóhajtott fel a lány.
- Igenis számít! Tényleg, még sohasem mondtad el, hogy kik tették azt veled – tűnődött el Hermione.
- Crak, Monstro, Nott, Warrington és Harper… - sorolta őket a lány. Harry érezte, ahogy elönti a düh.
- Ha ezt tudom, nem mentem meg Monstrót, hanem hagyom, hogy bent égjen a Szükség szobájában – sziszegte.
- Ne mondj ilyeneket! Te jó vagy, ha ezt tetted volna, te sem lennél jobb náluk. Amúgy is, Monstro most az Azkabanban van, Crak meghalt, ahogy Nott is – sorolta Amy.
- Na de várj. Warrington és Harper még mindketten odajárnak. Egyik hetedéves a másik meg ötödéves. Te jó ég! Neked Harperrel kell egy órára járnod! Hogy bírod ki?! – hüledezett Ginny.
- Túlélem, és ott van Dennis, ő segít. Tényleg jó barát. Amúgy meg van egy amolyan néma egyesség közöttünk. Én nem árultam be, mert tudom, hogy kényszerből cselekedett, ő meg nem firtatja a dolgot – válaszolta Amy.
- Kényszerből? Mégis hogyan? – hitetlenkedett Ginny.
- Ő félvér, de mivel az apja aranyvérű és Voldemort rákényszerítette őket a szolgálatra. Harper nem gonosz, inkább áldozat. Az anyjával zsarolták a családját, hogy megölik, ha nem teszik azt, amit parancsolnak neki. Még figyelmeztetett is, hogy ne mászkáljak egyedül a folyosókon, de nem hallgattam rá, így magamra vessek – felelte szomorúan.
- Komolyan mondom, most kezdek igazából rájönni, hogy mennyi gerinctelen féreg van ezen a világon – bosszankodott Harry.
- Hidd el, ő az egyedüli, akire nem haragszom. Az első este, amikor visszamentünk az iskolába és meglátott, legalább olyan zavarban volt, mint én. Később kaptam tőle egy jácintot.
- Jácintot? – értetlenkedett Harry.
- A jácint jelentése próbálj megbocsátani, vagyis sajnálom. Azt hiszem így próbált meg bocsánatot kérni – suttogta a lány.
- Szerintem tisztább lenne, ha odaállt volna eléd és úgy teszi.
- Nem, ez így jobb. Rá is haragszom, ne értsétek félre, de az ő indokait tudom és valahol megértem. Féltette az anyja életét, ezért cselekedett így. Hát ennyi – zárta le a témát.
- Na, elég a búskomorságból, Sirius, te jössz – noszogatta Hermione.
- Hát jó, de az én vágyam is normális, mármint persze nektek. Szóval én szeretnék… szeretnék megállapodni – jelentette be.
- És ebben mi olyan meglepő? – értetlenkedett Amy.
- Hogy Sirius Black vagyok, és régen kézzel lábbal hadakoztam ez ellen. Bevallom Jamest is megpróbáltam lebeszélni a házasságról, de nem jártam sikerrel, hála Merlinnek.
- Tehát szeretnél családot? És milyen lenne? – kérdezte Harry teljesen figyelmen kívül hagyva az előző vallomást.
- Igazából csak nagyvonalakban tudok róla beszélni. Szeretnék egy feleséget, aki szeret, aki elfogad, aki mellettem áll annak ellenére, hogy ismeri a múltam, és akit én is szeretek. Eddig még nem voltam szerelmes.
- Ezek szerint gyereket is akarsz? – kíváncsiskodott Hermione.
- Na ná! Szeretnék egy kislányt, és egy kisfiút. A lányomat elkényeztetném, és nem engednék egy fiút sem a közelébe, amíg el nem végezte az egyetemet. A fiamat megtanítanám mindenféle csínytevésre, megtanítanám seprűn lovagolni és csajozni, persze csak úgy, hogy az anyja ne tudjon róla. Ez a mi titkunk lenne – mesélte elmélázva.
- Ez szép, mármint jól hangzik – mosolyodott le Hermione.
- Na és esetleg neveken is gondolkoztál már? Úgy értem, hogy a te családodban imádják a csillagneveket meg minden… - tapogatózott Harry.
- Igazából nem tudom, bár az Orion, Castor és Pollux, a Helios is tetszik. Apámat is Orionnak hívták, ez az egyetlen hátulütője.
- Helios Sirius Black – ízlelgette Hermione.
- Na a te szádból jól hangzik – állapította meg Sirius vigyorogva.
- Na és a lány?
- Van pár, bár nem tudom, hogy melyik lenne a legjobb. Antares, Deneb, Ceres, Eris, Hamuea, de szóba jöhet az Andromeda vagy az Aurora is, bár az utóbbi nem csillagnév – sorolta lelkesen.
- Aha, és nem részletesen gondoltad ki, mi? – kérdezte Harry vigyorogva.
- Ne gúnyolódj már! Nos, Hermione szerinted melyik illene a lányomhoz?
A lány hosszasan elmerengett és mérlegelt. Végiggondolta az összes nevet. Igazából eléggé ridegnek találta szinte az összest.
- Hát, mivel a lányodról lenne szó, szerintem sok vita lesz körülötte így az egyik neve lehetne az Eris, és mivel szintén a lányodról van szó, és valószínűleg nagyon szép lenne, a másik talán az Aurora lenne megfelelő. Aurora Eris Black lenne a legjobb összeállítás.
Sirius elégedetten vigyorgott, és le sem lehetett hervasztani a mosolyt arcáról. Még jó ideig beszélgettek, míg végül Sirius felajánlott két vendégének egy-egy szobát, hogy maradjanak ott éjszakára. Valami furcsa elégedettség öntötte el a lelkét, ahogy aznap éjszaka nyugovóra tért Hermionéval a karjai közt.
<< >>
|