Egy tökéletes délután

Harry szokásához híven farkas étvággyal rendelkezett. Bonny és Tristi főztje annyira ízlett neki, hogy még repetázott is. Hermione és Amy megdöbbenve figyelték a másik falánkságát. Sirius csak somolyogva nézte keresztfiát.

- Komolyan, ha ennyit eszel, miért nem hízol el? – bukott ki a kérdés Amyből.

- Mert kviddicsezek, meg amúgy is, nálam ez szerintem berögződés – magyarázta Harry.

- Aha… - nyögte ki Amy, mikor látta, hogy Harry még egy szelet rántott húst emel a tányérjára.

- Azért valami rendszert bevezethetnél, már nem fogsz éhezni, és előbb vagy utóbb tényleg elkezdenek rád rakódni a kalóriák. Lehet, hogy Ginny szeret, de nem hiszem, hogy egy százötven kilós Harry Potterre is ugyanúgy néz majd – vigyorogta Hermione. Harry szájában megállt a falat, majd tanácstalanul nézett Siriusra.

- Az igaz, hogy eszméletlenül sokat eszel, nem kell durranásig zabálni magad – oktatta ki a férfi. Harry nagy nehezen lenyelte a falatot, majd ivott egy kis töklevet.

- Régebben is ennyit ettem, nem? – kérdezte még mindig bizonytalanul.

- Nem, akkor is sokat ettél, de most még többet. Hogy el tudd képzelni a kajálásaidat, már lassan lehagyod Ront – jegyezte meg Hermione. Harry hirtelen elsápadt. Tudta, hogy barátja, ha teheti, két pofára tömi magába az ételt.

- Nem tudtam, hogy ennyire súlyos, észre se vettem – húzta el a száját.

- Ne értsd félre őket, egyél nyugodtan, de nem kell halálra enned magad – nyugtatta meg Sirius.

- Oké. Azt hiszem most ennyi elég volt – tolta el a tányért. Vele egyszerre a lányok is befejezték az étkezést.

- Á-á, azt már nem. Még azt sem ettétek meg, amit Bonny kiszedett nektek. Pedig az csak egy fél adag volt. Tessék megenni – förmedt rájuk Sirius. A lányok bosszúsan összenéztek, majd visszahúzták a tányért, és folytatták az evést. Nem sok kedvük volt hozzá, de nem akartak veszekedni. Miután mindent megettek, áttelepedtek a nappaliba.

- Pihenjetek egy kicsit, addig én kialakítom Bonny és Tristi szobáját – mondta Sirius. Azzal felállt és elindult a ház hátsó felébe. Közben magához hívta a két házimanót, akik engedelmesen követték. Az említett szoba elé érve, megálltak és benyitottak. Sirius ekkorra már száműzött minden bent lévő holmit a padlásra, így egy teljesen üres szobában találták magukat.

- Nos, arra gondoltam, mivel a szoba elég kicsi, de manó méretekhez képest elégséges, így ketté választom, hogy saját szobátok lehessen – kezdett bele. Bonny hatalmas szemekkel nézett a férfira.

- Saját szoba Bonnynak? – kérdezte cincogva.

- Úgy van, sőt, tovább megyek. A belmagasság itt is nagyobb, mint az emeleteken, így nektek tökéletesen ki lehet alakítani egy emeletet. Mondjuk, ott lenne egy-egy hálószoba, itt meg egy nappali és egy kis fürdőszoba is – mutatott körbe.

- Fürdőszoba? – lepődött meg Tristi.

- Igen, de miért vagytok ezen ennyire meglepődve? – értetlenkedett a férfi.

- Black gazdám túl sokat ad. Egy házimanónak elég egy szekrény, vagy egy sarok – kötözködött Tristi.

- Hé, ti most már itt éltek, és hadd döntsem el én, hogy mit érdemelnek meg a házimanóink. Ha nem tudnátok, Hermione így is nagyon ellene van, hogy fizetés nélkül dolgoztok, de nem akarlak megsérteni ilyesmivel titeket, így ezt el kell fogadnotok – próbált meg egyezkedni a férfi.

- A szoba jó lesz, de Tristi nem érti a nappalit – vallotta be.

- Ha visszamegyünk az iskolába, akkor ti itt maradtok és vigyáztok a házra. Nem sok feladatotok lesz, és erre jó a nappali. Pihenhettek, olvashattok vagy amit csak szeretnétek. Amikor itthon vagyunk, akkor is nyugodtan idejöhettek. A könyvtárban lévő könyveket nyugodtan olvassátok el, ha szeretnétek. Felőlem sakkozhattok, ha akartok. A lényeg, hogy azt akarom, hogy jó életetek legyen – jelentette ki.

- Sirius gazdám annyira jóságos – nézett rá könnyes szemekkel Bonny.

- Ne hálálkodj, gyorsan megcsinálom a szobákat – jelentette ki, majd pálcáját elővéve kialakított egy emeletet a szobában, a felső szintet ketté osztotta, és két oldalra elhelyezett egy-egy lépcsőt. A lenti részhez most kissé össze kellett görnyednie, de a hátulsó részben kialakította a vizesblokkot. Megbűvölte az egészet, hogy a szobák mindig olyan hőmérsékletűek legyenek, amilyent a manók éppen akarnak, így megúszta a kandalló vagy kályha kialakítását. Már nem volt más, csak a berendezés. Odabűvölte a bútorokat is, mire Tristi ismét döbbenten nézett rá.

- Ágynemű az ágyon és… szekrény?! Minek a manónak szekrény? – értetlenkedett.

- Hogy tudjátok hova pakolni az egyenruhátokat – jelentette ki a férfi.

- A gazda ruhát akar adni Tristinek? Micsoda szégyen, Tristi nem akarja, hogy kirúgják – kezdett el hisztizni a manó.

- Állj! Ez itt – varázsolta rá a manókra a vörös és arany egyenruhát, mire azok rémülten pislogtak párat. – Tehát ez itt, az egyenruhátok. A munkátokhoz kell. Nem szeretném, ha vendégek jönnek hozzánk, és Tristi csupasz fenekével kellene szembesülniük – jelentette ki a férfi, mire Bonny kissé kuncogni kezdett.

- A szekrényben van másik hat, minden napra másik, és más színűek. Nem muszáj mindig ugyanolyanban lennetek, öltözködjetek a kedvetek szerint. Bonny, melyik szobát szeretnéd? – fordult most a manólány felé.

- Bonnynak mindegy, gazdám. – Sirius bólintott és a világosabbat választotta. Oda került még egy aprócska bölcső és egy komód is. A manólány hatalmas szemekkel nézett körül, majd a férfi bíztatására odalépett a kis komódhoz és kihúzta az egyik fiókját. Abban rengeteg aprócska – manó méretű – babaruha volt.

- Ezt Bonny babájának? – kérdezte elfúló hangon a manólány.

- Dobby kisbabájának szépen kell öltözködnie. Hiszen az apja egy szabad házimanó volt, és azt akarom, hogy a kicsi kövesse az apja példáját. Legyen ugyan olyan önálló, bátor és okos. Szeretném, ha segítenétek neki olyan házimanóvá felnőni, akire Dobby és én is büszkék lehetünk – jelentette ki a férfi. A két házimanó megköszönte, majd Sirius utasította őket, hogy ismerkedjenek meg az új lakrészükkel, pihenjenek és beszélgessenek egy kicsit. Mikor becsukta az ajtót, három meghatott szempárral találta szemben magát. Hermione bőszen törölgette könnyeit, míg Harry igyekezett nem elbőgni magát és Amy is meghatottan szemlélte az eseményeket.

- Sirius, te egy hős vagy – lapogatta meg a hátát Harry.

- Szerintem is fantasztikus, amit csináltál – mondta Amy. A férfi Hermionéra nézett, aki hirtelen a nyakába vetette magát és szorosan átölelte. Sirius halványan elmosolyodott és megsimogatta a lány hátát. Harry egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdte a nappali felé húzni Amyt, aki engedelmeskedett a szelíd erőszaknak és vele tartott. Hermione és Sirius egy darabig még ott ácsorogtak, majd felsétáltak Sirius szobájába. A férfi úgy ítélte meg, hogy nem árt pihenniük pár órát, ha azt akarják, hogy Hermione ne dőljön ki már nyolckor. Szépen bevackolták magukat. A lány szokásához híven szorosan odabújt a másik mellé. Érezte, amint Sirius keze óvatosan simogatni kezdi a hátát. Már maga az érzés, - hogy valaki van mellette és biztonságban van – is hihetetlen boldogsággal töltötte el. Pláne, hogy ez a férfi Sirius volt. A lány alig tudta visszafogni magát, hogy ne kezdjen el dorombolni a simogatás alatt, akár egy elégedett macska. Bármennyire is türtőztette magát, érzelmei és elégedett mosolya arcára is kiült. Sirius nem kis büszkeséggel konstatálta, hogy milyen reakció kiváltására is képes. Még azután is ütemesen simogatta a másik hátát, miután Hermione elaludt. Sirius azonban most nem volt fáradt. Végig Hermione békés arcát figyelte. A néha megránduló szempilláit, a mosolyra húzódó ajkat. Nem győzött betelni a látvánnyal.

Egyszer a rémület elemi erővel hasított belé, mikor a lány mocorogni kezdett, homlokát összeráncolta és még nyöszörgött is mellé. A férfi azt hitte, rémálma van, és ez abban a pillanatban a legtragikusabb dolognak tűnt a számára. Csakhogy utána Hermione még jobban hozzábújt és alig hallhatóan, szinte teljesen érthetetlenül motyogni kezdett.

- Igen… szeretném… feleségül – suttogta, majd elégedetten elmosolyodott. Sirius felvonta szemöldökét és kíváncsian várta a folytatást. Nem is kellett olyan sokat várnia, Hermione hamarosan folytatta.

- Szeretlek… - nyöszörögte a lány, majd elmosolyodott. Sirius most már tényleg nem értette, hogy mi történik, aztán az utolsó mondatfoszlány hallatán szíve nagyot dobbant.

- Mrs Black… leszek – mondta a lány, és fejét belefúrta a férfi vállgödrébe, majd egy puszit nyomott Sirius nyakára. A férfi kikerekedett szemekkel bámulta a mennyezetet. Egyszerűen el sem tudta hinni, hogy a másik vele álmodik. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy elég komoly dologgal kapcsolatban. Először megijedt, hogy talán Hermione ragaszkodása hozzá, már-már kóros, és nem egészséges. Aztán ezt gyorsan el is hessegette. Miért ne örülne neki, ha ennek a fiatal és csodás boszorkánynak tetszik? Mi ellenvetése lehetne ellene, hiszen… Hiszen neki is tetszik. Mert nagyon is tetszett neki. Mindig is gyönyörűnek találta a másikat, de csak azóta merült föl benne, hogy talán több is lehetne a dologból, mióta együtt alszanak. Azelőtt mindig úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből, valaki. Ám mostanában mintha megtalálta volna a másik felét. Mert igenis tudta, hogy Hermione az a nő, akire mindig is szüksége volt. Régi életében akárhány nővel volt dolga, sohasem kellettek többre, mint ami a pillanatnyi kielégüléshez kellett. Sohasem érezte, hogy a fizikális vágy beteljesülésénél többre vágyik.

Talán a sok éves bezártság, talán a magány, vagy barátai elvesztésének együttes ténye okozta benne a változást. Maga sem tudta. Minden esetre abban biztos volt, hogy Hermione az első nő, akivel komoly tervei lennének, akit óvni szeretne, akiért bármit megtenne. Ez a felismerés annyira letaglózta, hogy egész végig nem tudta lehunyni a szemét. Csak most jött rá, hogy amit eddig érzett, az talán az az érzés, amiről barátai annyit áradoztak. Szerelmes lenne Hermione Grangerbe?

Tétován lenézett a belé kapaszkodó törékeny kis testre. Alaposabban szemügyre vette. Régen az ilyen lányok nem keltették fel túlzottan az érdeklődését. Hermione nem egy feltűnő szépség volt, nem olyan, aki után minden férfi megfordul. Azonban mégis olyan hatással volt a férfira, amitől Sirius kezdte azt hinni, hogy az eddigi cselekedetei igazából nem is az övé voltak. El sem tudta képzelni, hogy bírt összejönni annyi üresfejű cicababával. Egyre biztosabb volt benne, hogy számára Hermione a tökéletes nő, az akire mindig is vágyott, aki mellett boldog lehetne. Csak egyetlen bökkenő volt, Hermione jelenleg még a tanítványa volt.

A felismerés kissé lehűtötte Black tomboló érzelmeit. Tudta, hogy amíg ő tanár, a másik pedig diák, addig nem történhet köztük semmi. Pedig mennyire vágyott rá, hogy az ágyon kívül is magához ölelhesse a másikat, hogy megcsókolhassa.

A puszta gondolattól is görcsbe rándult a gyomra. Tudta, hogy nem helyes, de elképzelte, hogy megcsókolja Hermionét, és a lány viszonozza azt. Nem képzelt bele semmilyen túlfűtött jelenetet. Nem kezdték el gyorsított tempóban letépni egymás ruháit, nem voltak perzselő érintések, csak a tiszta és őszinte öröm, hogy megcsókolhatja a lányt.

Érezte, ahogy az érzés egyre feljebb kúszik a torkában, és a következő pillanatban szemei égni kezdenek. Nem értette magát. Dühösen törölt le egy könnycseppet az arcáról. Fogalma sem volt, hogy mennyi idő telt el így, talán csak percek vagy órák. Minden esetre mire összeszedte magát, Hermione lassan ébredezni kezdett. Tudta, hogy nem viselkedhet másként a lánnyal. Igyekeznie kell, hogy az semmit se vegyen észre a dologból. Hermione elégedetten nyújtózkodott egyet és mosolyogva nézett fel Siriusra.

- Szia – köszönt neki. A férfi oldalra fordította a fejét, így ajkaik csak pár centi távolságra voltak egymástól.

- Hogy aludtál? – kérdezte rekedten.

- Jól – válaszolta Hermione, majd kissé el is pirult. Még sohasem álmodott ilyesmit, pláne nem Siriusszal. Persze egyáltalán nem volt ellenére a dolog, sőt nagyon is boldog volt tőle. Álmában a férfival egy parkban sétáltak, vidáman beszélgettek, nevetgéltek, majd Sirius egy töredelmes szerelmi vallomás után megkérte a kezét. Ő pedig igent mondott.  Még mindig az a csodás boldogság járta át egész bensőjét, pedig tudta, hogy csak egy álom volt.

- Ideje lesz felkelni. Egy óra múlva jönnek a többiek – mondta Sirius, majd óvatosan felült. Hermionénak nagyon nehezére esett elválnia a másiktól. Végül mégis lesétáltak a nappaliba, ahol Harryt és Amyt a padlón térdelve találták.

- Heló, ti meg mit műveltek? – kérdezte Sirius meglepetten. A két fiatal jóformán ki sem látszott a festékből.

- Ó, végre felébredtetek! Amynek támadt egy tök jó ötlete. Tudod Hermione, van az a twister játék. Na csinálunk egyet – mesélte Harry vigyorogva. Éppen az utolsó piros köröket festették fel a lepedőre. Sirius értetlenül nézte a színes köröket.

- És ez mi akar lenni? – Hermione úgy döntött, majd ő elmagyarázza.

- Négyen játsszák a játékot. Van egy pörgető, ha mondjuk jobb láb pirosat pörgetsz ki, akkor aki következik, oda kell tennie a jobb lábát. A végeredmény egy nagy kusza összevisszaság. Az nyer, aki nem esik el – fejezte be.

- Ez érdekesen hangzik, bár még sohasem láttam ilyesmit – vallotta be.

- Na, most majd láthatsz. Szerintem tök jó lesz – lelkendezett Harry. Mióta vége volt a harcoknak, azóta előbújt a kissé gyerekes oldala, és feltűnően nagy lelkesedéssel tudott örülni olyan hétköznapi dolgoknak is, mint a játék, vagy akár csak egy kis összejövetel.

A hátralevő időben Sirius és Harry kicsit átrendezték a nappalit. Elővarázsoltak néhány párnát, amit letettek a földre, mintegy előkészítve a terepet. Ugyan Sirius eleinte ellenezte, hogy a földre kelljen ülnie, de végül a többiek győzelmet arattak fölötte. Amy és Hermione a házimanók segítségével már javában sütkérezett. Eredeti tervük az volt, hogy rendelnek valamelyik gyorsétteremből, de mivel Tristi jóformán hisztéria rohamot kapott, így saját maguk láttak hozzá az elkészítésükhöz. Így történt, hogy amikor Remus és Tonks megérkeztek, ők még mindig a konyhában voltak.

- Üdvözletem a házigazdáknak – vigyorogta Remus, miközben meglapogatta Sirius hátát, majd Harryt vette célba.

- Nektek is! Na de hol hagytátok a kedvenc keresztfiam? – kérdezte Harry vidáman.

- Anya vigyáz rá, van teljes két óránk sírás és aggódás nélkül – sóhajtott fel Dora.

- Akkor alaposan ki kell használni a dolgot. Menjetek csak a nappaliba, szólok a lányoknak, hogy megjöttetek – mondta Sirius, majd elsietett a konyha felé. A két lány eléggé viharvertnek tűnt, szinte ki sem látszottak a lisztből.

- Remusék megjöttek – szólt be Sirius, majd nevetve fordult vissza a nappaliba. Hermione elhúzta a szája szélét.

- Tiszta hülyét csinálunk magunkból – bosszankodott a lány.

- Szerintem jó móka és mindjárt kész – bizonygatta Amy.

Pár perccel később megérkezett Ginny és Charlie is. A lány csatlakozott barátnőihez a konyhában, míg bátyja élénk eszmecserébe kezdett Remusszal. Úgy negyed órás feszített tempó után végre elkészültek, és szervírozhatták a pizzákat.

- Komolyan, ezzel szenvedtetek ennyit? – kérdezte Sirius vigyorogva. Hermione bosszúsan nézett rá, majd egy késsel kezdett mutogatni a férfi felé.

- Hé! Ne szóld le, amíg nem csináltad - sziszegte.

- Oké, befogtam Ms Granger – emelte föl védekezőn a kezét. Hermione felsóhajtott, néha komolyan nem értette a másikat. Remus és Sirius kissé gyanakvóan vettek el egy-egy szeletet, míg Harry és Ginny szabályosan rávetették magukat. Charlie és Tonks sem tétováztak sokáig. Hermione és Amy lélegzet visszafojtva várták az ítéletet.

- Ez király lett! – lelkendezett Harry.

- Hé, nagyon ügyesek vagytok – dicsérte meg őket Tonks. Ezután már Remus és Sirius is bátran fogott neki az evésnek. Hermione és Amy hihetetlenül elégedett volt magával. Ahhoz képest, hogyan indult a dolog, egészen jól sült el. Miután tetemes mennyiséget elpusztítottak a pizzából, nekiálltak beszélgetni.

- Na és Teddy hogy viselkedik mostanában? – érdeklődött Ginny.

- Ne is kérdezd, most van a hisztis korszakában. Látnod kéne, hogy mennyire bele tudja magát lovalni, a haja tűzvörösre változik. Kis méregzsák – kuncogta Tonks.

- Én mondom, a gyereknevelés nem egyszerű. Mármint nem olyan szempontból nem egyszerű… igazából nem is olyan problémáink vannak, mint amire számítottunk – magyarázta Remus.

- Igen, például azt hittük majd éjjelente nem alszunk, vagy nem tudjuk ellátni megfelelően a kicsit – folytatta Tonks.

- Ezzel szemben az éjszakát végigalussza, és semmi gond nincs az ellátásával, de ettől az erőszakos hisztitől lassan teljesen kiborulunk. Andormeda azt mondta elkényeztettük – húzta el a száját Remus.

- Az bizony könnyen meglehet. Romániában volt egy kis sárkány, akit én neveltem. Eleinte semmi gond nem volt, mindig a kezemben hordoztam, később a vállamon vagy a fejemen telepedett meg és velem aludt az ágyban. A gond úgy három hónappal később jelentkezett, mikor is Donna, már majdnem egy mázsás volt, de ugyanúgy követelte, hogy hurcibáljam mindenhova – nevette Charlie.

- Ez aranyos! Na és mi lett vele? – mosolyodott el Amy.

- Sikerült örökbe fogadtatni az egyik nősténnyel. Eleinte féltünk, nehogy megtámadja őt, de egy kis morgolódás meg füstölgés után már nem volt probléma. Viszont Donna a mai napig megismer engem – büszkélkedett Charlie. Sirius elmélázva nézett barátaira, ami mindenkinek feltűnt, de csak Harry tette szóvá.

- Sirius, jól vagy?

- Mi? Ja, persze… csak elgondolkoztam. Régen, hányszor ültünk így össze, emlékszel Remus? Én mindig késtem, mert éppen az aktuális barátnőm foglalt le, Frank és Alice nem győzött veszekedni velem, hogy tanúsítsak egy kis tiszteletet a nők felé, Lily többnyire lerendezett egy taslival, míg James csak beletörődőn sóhajtozott mellette – mesélte Sirius.

- Na igen, aztán Lily mindig befészkelte magát James ölébe, pont mint most Harry és Ginny – mutatott a párosra. Harry meglepődött, majd szelíden elmosolyodott.

- Jó úgy hallani róluk, mint egy tök normális párról.

- Pedig azok voltak! James hatodikban – akkor még nem jártak együtt – egy álló hétig azon dolgozott, hogy meglepje anyádat Valentin napon. Persze mi is segítettünk neki. A Roxfortban lévő összes páncélt megbűvölte, hogy azok szerelmes verseket és bókokat sugdossanak neki. Persze csak ő hallotta őket, és mindegyik csak egyetlen egyszer szólalt meg – mesélte Black.

- Azt azért ne felejtsd el, hogy szegény annyira megijedt pontosan azért, mert csak ő hallotta. Azt hitte, hogy megőrült, míg Minerva fel nem világosította a dologról – vigyorogta Remus.

- Na és apa? Mit csinált mikor kiderült, hogy ő volt a tettes? – faggatózott Harry.

- Megkérte anyád kezét… évekkel később, mert csak akkor derült ki. Ugyanis akkor nem mertük neki elmondani a dolgot, féltünk, hogy megátkozna minket. Viszont Lily nagyon emlékezett az egyik versre. Na, hogy is volt? – kérdezte Remushoz fordulva.

- Hát, az egészet nem tudnám elmondani, de néhány sora talán megy. Lily elég sokáig firkálgatta ezt a pergamenekre.

„Szeretek minden szót mely ajkadat elhagyja
Szeretem hogy mindig nyitva szíved ajtaja
Szeretlek akkor is ha haraggal nézel
Szeretlek akkor is ha Te nem így érzel.”

- Azta, apám tudott valamit, de ebből anya miért nem jött rá? Mármint ki lett volna olyan elvetemült, hogy megtegyen ilyeneket érte? – lepődött meg Harry.

- Hüm, nos… anyád is elég népszerű volt, akár csak apád, bár James még az elején, vagyis ötödik végéig olyan volt mint én. Azt hiszem akkor változtak meg az érzései, amikor Piton azt mondta anyádra.

- Ó, értem. Szóval anyának is voltak pasijai? Na és milyen komolyak voltak ezek? – faggatózott Harry.

- Semmi komoly, erről biztosíthatlak – bukott ki Remusból, mire Sirius elvigyorodott.

- Te már csak tudod, miután egy hónapig jártatok – nevette el magát. Harry álla a padlón koppant és nem akarta elhinni, amit hall.

- Nem mondod! Te jártál az anyámmal?!

- Harry, negyedévesek voltunk. Karácsonyi szünetre mindkettőnknek ott kellett maradnia az iskolában. Amúgy is viszonylag jól kijöttünk, és… hát összejöttünk. Aztán az apád, meg ez a jómadár sikeresen szétszedtek minket – bökött fejével Sirius felé.

- Annyira nem kellett titeket szétszedni. Miután a telihold miatt napokra eltűntél, Lilynek meg elege lett a titkolózásból, így dobott. Viszont jó barátok lettetek.

- Ez igaz. Lily egy csodálatos lány volt, a legcsodásabb akit valaha ismertem – sóhajtott fel Remus. Közben Tonks megköszörülte a torkát, így kapcsolt. – Csak egyetlen nő van, aki még nála is csodásabb, de ő viszont beveri a fejem, ha tovább ömlengek itt nektek – nevette el magát zavarodottan.

- Na azért Dora se semmi – horkantott fel Charlie.

- Miért? Mit tudsz te róla? Ó, tényleg, ti egy évfolyamba jártatok, nem? – faggatózott Remus.

- Charlie Weasley, ha meg mersz mukkanni, halott varázsló vagy – sziszegte Dora.

- Ugyan már, régen volt – legyintett a férfi, majd kortyolt egyet vajsöréből. Ginny hirtelen felkiáltott.

- Ó! Csak nem ő volt aki… - mutatott Tonksra.

- Aki? Na, meséljetek már – sürgette őket Sirius.

- Ó, édes Merlin, hát legyen. Hetedév végén jártunk két hónapot, hát ennyi – vallotta be Dora.

- Azért nem csak ennyi volt. Te kegyetlen nőszemély – sziszegte Charlie az üvege mögött.

- Na, most már én is egyre kíváncsibb vagyok. Mi történt? Ki csalt meg kit? – kíváncsiskodott Hermione.

- Senki nem csalt meg senkit! Kikérem magamnak, lehet nem voltam szent, de olyan rossz se.

- Én csak annyit tudok, hogy Charlie hirtelen döntötte el, hogy Romániába megy tanulni, mert eredetileg Londonban akart mágiazoológiára járni – mondta Ginny.

- Charlie, ugye nem miattam mentél a világ másik végére? – kerekedett ki Tonks szeme.

- Ki? Én? Neeeeeeeeeem. Na jó, de igen. Teljesen beléd voltam zúgva, te voltál az első minden szempontból, és a vizsgák után egyszerűen szakítottál velem, mondván úgy se tudnánk majd találkozni, hát ezért vagy kegyetlen. Még esélyt se adtál, hogy megpróbáljuk – bosszankodott a férfi.

- Ó, ne haragudj, én azt hittem… te szerelmes voltál belém? Meg mi ez a minden szempontból első? – értetlenkedett a nő. Hermione nem bírta tovább és kuncogni kezdett, mire mindenki ránézett.

- Bocsi… csak, szerintem Charlie szűz volt, mielőtt veled összejött – harapta be az alsó ajkát. Remus felvont szemöldökkel nézett feleségére.

- Te kis boszorkány, hány pasival is voltál összesen? – faggatózott Remus és szemében furcsa fény villant.

- Lényegtelen, mert most már csakis egy pasival leszek, aki a férjem, és akit mindennél jobban szeretek – mosolygott rá a nő, majd adott neki egy gyors csókot.

- Akkor feltételezzük, hogy csak Charlie volt meg neki – dünnyögte Sirius, mire a férfi felhorkantott.

- Mikor mi járni kezdtünk, már rég nem volt szűz – jegyezte meg. Dora hirtelen elvörösödött és egy párnával kezdte el ütlegelni a Weasley fiút.

- Te szemét! Most minek kell felhozni ilyeneket? Én már egy tisztességes családanya vagyok, arról meg nem én tehetek, hogy te meg félsz a nőktől! – kiabálta neki dühösen.

- Á, valaki szedje már le rólam, nem ütök meg nőket – panaszolta a sértett fél, mire Remus lefogta feleségét.

- Nos, hányan is voltak? – kérdezte felesége füléhez hajolva.

- Remus, inkább nem mondok semmit, mert félek, hogy csalódnál bennem – nézett rá boci szemekkel.

- Remus szerintem legyen elég annyi, hogy Black vér folyik az ereiben – jegyezte meg Sirius, mire kapott egy gyilkos pillantást.

- Amúgy ebben lehet valami, bár nem minden esetben, de itt van Sirius. Szerintem ötvennél tuti több nővel volt dolga, és itt van Malfoy is, ő is félig Black és végigdugta a fél sulit – jegyezte meg Ginny.

- Anyám se volt szent, bár csakis aranyvérűekkel csalta apámat. Apámnak legalább csak egy szeretője volt – merengett el Sirius.

- Micsoda egy aberrált családod volt – húzta el a száját Hermione.

- Na te se vagy szent, Mrs Krum… Mennyi voltál, tizenöt? – suttogta alig hallhatóan. Hermione tátott szájjal meredt rá, majd Sirius képébe nyomott egy párnát.

- Hé, eddig két pasival volt kapcsolatom, de egyik sem volt nagy öröm, szóval ezt igazán nem hozhatod fel ellenem – sziszegte dühösen a lány.

- Hé, ne veszekedjetek már. Hermionénak igaza van, Krum egy köcsög, kihasználta őt. A másikról nem is beszélve – bosszankodott Harry.

- Éppen ezért meg kell találnunk a tökéletes pasit Hermione számára, aki helyes, okos, lehetőleg ne legyen csóró, és hordozza őt a tenyerén, valamint legyen isteni szerető – vigyorogta Ginny, majd Hermionéra kacsintott. Ezután ismét visszatértek az oldottabb beszélgetéshez és nem került szó ex-pasikról vagy barátnőkről.
 

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.