Titkok

Hermione aznap m�r nem igaz�n volt j� besz�lget� partner. Miut�n Piton elment, � is elaludt. Nathaniel nem b�nta, hogy a n� nincs �bren, �r�lt annak, hogy egy�ltal�n ott van. Este m�g besz�lgettek p�r percet, de nem tartott sok�ig �s Hermione ism�t elszenderedett.

M�snap viszont mintha kicser�lt�k volna. A n� m�r kora reggel f�l�bredt �s Minerv�val reggelizett. Alig v�rta, hogy Nathan f�l�bredjen. B�r az el�z� napi besz�lget�s nem tartozott a kedvencei k�z� m�gis, mintha egy kicsit k�nnyebb lett volna a sz�ve. Lehet, hogy a gyerek m�g nem fogta f�l �gy a szenved�seit, de nem is t�volodott el t�le, aminek igaz�n �r�lt.

Nathan �lomittasan s�t�lt le a f�ldszintre. M�g nem igaz�n �bredt fel, �gy fel sem t�nt neki, hogy Hermione is ott �l a mellette l�v� sz�ken.

– Reggelt… - morogta a kicsi.

– Tal�n j� reggelt fiatal�r. Ilyenkor pontosan olyan vagy, mint ap�d, csak neked a kaka� kell az �bred�shez, neki megy egy j� er�s k�v� – taglalta Minerva.

Hermione ezt hallva halkan kuncogni kezdett, amire m�r Nathan is f�lfigyelt.

– Hermione! – ki�ltotta el mag�t �s meg�lelte a n�t.

– Szia, j�l aludt�l? – k�rdezte a n�.

– Igen – felelte a kisfi� vid�man. R�gt�n kiment az �lom a szem�b�l, ahogy f�lfedezte a l�nyt.

– Ez j�. Mihez lenne kedved ma? – faggat�zott Hermione.

– Nem tudom, besz�lgess�nk, m�g nem vagy j�l – oktatta ki a fi�, mire Hermione sz�ja t�tva maradt.

– Honnan ez a nagy felel�ss�g�rzet? – k�rdezte.

– Nem tudom, apa szokta mindig mondogatni – vont v�llat a gyerek.

– H�t, ap�d b�lcs ember. Akkor ma besz�lgess�nk – egyezett bele a n�.

A d�lel�tt folyam�n kimentek a kertbe, hogy ott besz�lgessenek. Nathaniel elmes�lte, hogy miket szoktak csin�lni az apj�val, hogy mennyire hi�nyzott neki, mikor a bentlak�sos iskol�ba ker�lt.

– Akkor mi�rt nem mondtad meg �desap�dnak, hogy nem akarod az iskol�t? – k�rdezte �rtetlen�l a n�.

– Ap�nak sok a baja. Ott a suli, �s a tan�t�s, meg a mardek�rosok �s m�g �n is. Ha �n kiesek a k�pb�l neki k�nnyebb – vonta meg a v�ll�t. L�that�an �gy gondolt mag�ra, mint egy n�lk�l�zhet� tartoz�kra.

– Nathan, ap�dnak joga van tudni r�la, hogy mit �rzel. Nem leplezheted mindig el�tte – oktatta ki a gyereket.

– Tudom, csak… seg�teni akartam. Elv�gre apa nem is tudott r�lam �s biztos nem is akart volna, de r�k�nyszer�lt. Sz�val… - pedzegette a gyerek.

Hermione fels�hajtott �s belet�rt r�vid haj�ba.

– Nathan… tudod mekkora ostobas�gokat besz�lsz? – k�rdezte a fi�t�l. – Ap�d szeret t�ged �s nem � tehetett r�la, hogy nem tudott r�lad. Elv�llalta, hogy felnevel �s b�r az elej�n igen… kib�v�kat szeretett volna keresni, de v�llalta, �s f�lnevelt. Nem lehet k�nny� vele �lni, de hidd el nekem, hogy biztosan akar t�ged – bizonygatta a n�.

Minerva a konyhaablakon kereszt�l hallgatta az eszmecser�t. Teljesen belemer�lt a hallgat�z�sba �s nem vette �szre mikor Piton m�r a h�ta m�g�tt volt.

– Hallgat�zunk? – k�rdezte a f�rfi, amivel a fr�szt hozta az asszonyra.

– Perselus! Nem vettelek �szre… - terelt McGalagony.

– �szrevettem – h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t.

– Nathan �s Hermione odakint vannak – mutatott az udvarra. A n� egy nyug�gyon hever�szett, m�g fia mellette f�ben. Idilli l�tv�ny volt, hasonl�an az el�z� naphoz. Csak az utols� mondatfoszl�nyokat hallotta, de sejtette, hogy mi a t�ma, �.

Er�t vett mag�n �s kil�pett a konyhaajt�n. Hermione vette �szre els�nek �s kedvesen r�mosolygott. Nem tudta hova tenni a n� ezen reakci�j�t. L�tta, hogyan viselkedik a bar�taival, milyen t�vols�g tart�, mennyire f�l�nk. A gy�gy�t�val meg egyenesen ellens�ges volt. Miben m�s �, mint azok? Ahogy ezen t�n�d�tt lassan oda�rt hozz�juk.

– J� napot – k�sz�nt a n�nek.

– J� napot professzor – �dv�z�lte Hermione. Nathan azonnal apja nyak�ba vetette mag�t. Fi�nak, ez a j� szok�sa, az�ta volt meg, mi�ta bentlak�sos iskol�ba j�rt. Piton pedig nem �rtette a dolgot.

– Szia, apa!

– Szia, fiam – �dv�z�lte �t is.

– J� �gy l�tni magukat – mondta halkan Hermione. Arc�n l�gy mosoly �lt, �s a szem�b�l szeretet �s meg�rt�s sug�rzott. Piton annyira ismer�snek m�gis annyira m�snak l�tta a n�t. M�r r�g�ta n�k�nt tekintett r�, �s nem l�nyk�nt. Visszagondolva j�val azel�tt, hogy a trag�dia megt�rt�nt volna. Gondolataiba m�lyedve n�zett Hermion�ra, amit a n� f�lre�rtett.

– Ugye, nem akar szemmel verni a meg�llap�t�som�rt? – k�rdezte kiss� riadtan.

– Mikor vertem �n szemmel valakit is? – lep�d�tt meg Piton.

– H�t… els�ben mikor Harry a sepr�r�l majdnem leesett… ja, bocs�nat. Elfelejtettem, a professzor az ellen�tkot motyogta, nehogy Harry leessen – h�zta el a sz�j�t.

– K�sz�n�m a helyreigaz�t�st. Viszont �n tiszt�n eml�kszem, hogy valaki felgy�jtotta a tal�rom – kezdett r� a f�rfi is.

– �, h�t abban a helyzetben el kellett terelnem valamivel a figyelm�t – hadarta Hermione, de er�sen elv�r�s�d�tt.

– Igen… sok olyan dolog van, amiben benne volt a keze… de legal�bbis a p�lc�ja Granger. – A vezet�kn�v hallat�n a n� �sszer�ndult. Nem volt kellemes �rz�s, ahogy a f�rfi kiejtette a sz�j�n. A v�ltoz�st Piton is �szrevette �s megpr�b�lta elterelni a n� figyelm�t. - Nos, Nathan milyen piszkos csal�di titkokba avattad m�r be Hermion�t? – k�rdezte fi�t�l.

– Od�ig m�g nem jutottunk el – ellenkezett a fi�.

– Aj�nlom is, hogy ne fecsegj – fenyeget�z�tt a f�rfi.

– Ugyan m�r, a vil�g�rt se �ruln�m el, hogy im�dsz az �jszaka k�zep�n palacsint�t s�tni egy sz�l gaty�ban, mik�zben Sting sz�mokat �nekelsz – legyintett a fi�.

Hermion�b�l kit�rt a nevet�s, Piton pedig kiss� k�nyelmetlen�l f�szkel�dni kezdett. Mikor a n�nek siker�lt lehiggadnia, Piton r�mordult.

– Ez hadititok Hermione, ha el�rulja mag�nak v�ge – sziszegte a f�rfi.

– �n, ugyan nem… - esk�d�z�tt a l�ny, azt�n ki�lt arc�ra valami furcsa sunyi vigyor. – Egy felt�tellel nem k�rt�l�m sz�t…

– Mi lenne az? – s�rgette Piton �sszesz�k�lt szemekkel.

– Ha egyszer megn�zhetem az �l� koncertj�t – kacagta a l�ny felh�tlen�l.

Piton halv�nyan elpirult. Agya gyorsan kattogott, hogy kital�ljon valami frapp�ns visszav�g�st.

– Nocsak Hermione. Nem gondoltam volna, hogy �n is Sting rajong�, vagy netal�n az �jszakai �lt�z�kem �rdeki? – Hermione hirtelen abbahagyta a nevet�st �s a f�rfira meredt.

– Sz�, ami sz�, m�g �nekelni el tudom k�pzelni, de ahogy… als�gaty�ban s�ti a palacsint�t… – harapta be az als� ajk�t, hogy ne t�rj�n ki rajta ism�t a kacag�s.

– Tal�n egyszer kap egy VIP jegyet, �s dedik�lom az egyik palacsint�t is, viszont ha ezt l�tja… t�bb� nem szabadul a r�m�lmokt�l – g�nyol�dott Piton. Az �nir�nia mostan�ban nagyon j�l ment neki.

Hermione kiss� s�rtetten h�zta f�l az orr�t.

– �gy l�tom, professzor mag�t mindenki al�becs�li. Azt mondj�k mag�r�l, hogy nem sz�p f�rfi, m�g saj�t mag�r�l is ilyen v�lem�nnyel van… - �llap�totta meg a n�.

– Csak realista vagyok Hermione.

– Szerintem ink�bb szarkasztikus, �s t�lzottan nagy az �nir�ni�ja. Professzor nem kezdem el ecsetelni, hogy mi�rt is olyan amilyen – sz�gezte le a n�.

– Fejtse ki – k�vetelte a f�rfi.

– Majd, ha a fia nem hallja – vetette oda a n�. Nathan f�lpattant �s beszaladt a h�zba.

– Besz�lj�tek meg! – ki�ltott vissza az ajt�b�l.

– H�! �rul� – mordult r� a n�. Piton egy �nel�g�lt vigyorral n�zett Hermion�ra.

– �n v�rok…

– H�t j�. Ugye tudja, hogy mit mondtak mag�r�l az iskol�ban? – pedzegette.

– Igen, zs�ros haj�, begub�zott, denev�r, v�mp�r, sz�rnyeteg, horgas orr�, sz�vtelen d�g, zsarnok… - sorolta sz�ntelen hangon a f�rfi.

– Igen… Viszont elmondjam �n mit l�tok, ha mag�ra n�zek?

– K�rem! T�rja el�m a r�t val�s�got – s�hajtott f�l sz�npadiasan a f�rfi.

– Egy f�rfit l�tok, aki sokat szenvedett, akinek sz�ks�ge van a szeretetre, f�leg a fia szeretet�re. Nem mondom mag�ra, hogy elb�v�l�, s�rmos vagy n�cs�b�sz. Helyette ink�bb azt mondom, tisztess�ges, ravasz, lelem�nyes, �s karizmatikus… �n ilyennek l�tom �nt professzor. Nem egy Adonisz ez igaz, de olyannal minden sarkon �sszefuthat a boszork�ny. �resfej� idi�t�kb�l pedig t�bb is van, mint kellene. Maga ritka f�rfi Perselus Piton, ezt jegyezze meg, �s ne becs�lje al� mag�t. Ne hagyja, hogy m�sok g�nyt �zzenek mag�b�l, mert a kisujja t�bbet �r, mint a var�zsl�t�rsadalom t�bb mint fele.

Piton nem tudta, hogy bosszankodjon vagy nevessen.

– Ez nevets�ges – morogta zavartan.

– �n az igazat mondtam…

– Igen ravasz vagyok, mert mardek�ros voltam, okos is vagyok, ez hozz� tartozik a lelem�nyess�gr�l nem is besz�lve. Na de a karizmatikus… N�zzen r�m, egy megkeseredett, �reg, ronda �s mogorva v�nember vagyok csak – sorolta a f�rfi elkeseredetten.

– Ilyenkor t�nyleg hasonl�t arra, akit pr�b�l nekem bemutatni – vonta f�l a szem�ld�k�t a n�.

– Granger, maga beteg – felelte g�nyosan a f�rfi.

– Tudja mit? Igen, mazochista t�pus vagyok… - mondta unottan a n�, mire Piton sz�ja megrebbent. A nagy „veszeked�sben” a n� arca kipirult, �gy sokkal eg�szs�gesebb sz�nt �lt�tt mag�ra. Piton egy pillanatig n�zte az �rtelemt�l csillog� mogyor�barna szemeket, majd elford�totta tekintet�t.

– Hermione, ez zs�kutca. Engem nem gy�z meg r�la, hogy olyan vagyok, amilyen igaz�b�l nem is – akad�koskodott a f�rfi. K�zben Nathaniel visszat�rt k�t poh�r limon�d�val. K�v�ncsian n�zett v�gig a feln�tteken, ami Hermion�nak is felt�nt.

– Mit n�zel? – k�rdezett r�.

– �n csak… � semmi, hagyjuk csak – legyintett a fi�, majd beszaladt a h�zba. Odabent Minerva aggodalmasan n�zte, amint Nathan el�gedetlen�l turk�lja a csokifagyij�t.

– Mi a gond kicsim? – faggat�zott t�relmesen.

– Semmi – vont v�llat a fi�cska.

– Mond csak el, h�tha tudok neked seg�teni – aj�nlotta f�l az igazgat�n�.

Nathan szeme megvillant �s somolyogva intette oda mag�hoz McGalagonyt.

– Szeretn�m ha Hermione lenne az anyuk�m – suttogta alig hallhat�an.

Minerva pislogva meredt a fi�ra, majd kin�zett az ablakon. Odakint egy �nsanyargat� f�rfit l�tott, akit m�r r�g�ta ismert, mellette pedig egy megt�rt fiatal n�t, akit szinte a gyerek�nek tekintett. Eln�zve �ket r� kellett j�nnie, hogy tal�n Nathanielnek igaza van. Tal�n, a gy�gy�r a bajukra, nem m�s, mint hogy egym�sra tal�ljanak. Ahogy elfigyelte �ket �szrevette, hogy Piton mennyivel t�relmesebb �s vid�mabb, ha a n� mellett van. Eleinte ezt betudta annak, hogy a f�rfi sz�nakozik Hermione f�l�tt, �s nem akarja megijeszteni �t. De most �jra �tgondolta a dolgot, �s tal�n Perselusnak t�bbet jelent Hermione, mint azt sejti. A fiatal n� m�r vallott �rz�seir�l, m�r ami azt illeti, hiszen csakis Perselust t�ri meg maga mellett.

– H�m…

– Nos, mit gondolsz? – k�rdezte a fi�cska odas�t�lva mell� az ablakhoz.

– Van benne valami… tal�n meg k�ne pr�b�lnunk – mondta elt�n�dve a n�.

Nathaniel lelkendezve ugr�lt fel-al�, mell� hatalmas csataki�lt�ssal. A hangra a kint l�v�k is f�lfigyelte, �gy Minerva egyszer�en befogta a fi� sz�j�t.

– Ha el akarod rontani, ugr�ndozz csak – mondta a n� duzzogva.

– �m… bocsi – sajn�lkozott Nathan. K�zben Hermione �s Piton elindultak a h�z fel�.

– Nathan, ez titok. Edd a fagyidat! – parancsolt r� az asszony. Mire a p�ros bel�pett a h�zba, m�r minden rendben volt.

– Mi volt az a zaj az el�bb? – k�rdezte Piton.

– Csak �n… �m, hideg volt a fagyi – hazudta a fi�.

Perselus alaposabban is szem�gyre vette az eml�tett fagyit, ami m�r el�gg� elolvadt.

– Aha…

– Perselus vel�nk eszel? – kezdett terelni Minerva.

– Nem, k�sz�n�m. M�g rengeteg dolgom van. Holnap megint ben�zek. Tov�bbi sz�p napot – k�sz�nt el a n�kt�l, fi�t pedig meg�lelte.

– Szia, apa! Szeretlek! – kiab�lt ut�na a fia.

Hermione �sszek�colta a fi�cska haj�t, jelezve hogy mennyire kedveli ezeket a megnyilv�nul�sait.

A nap tov�bbi r�sz�ben sokat besz�lgettek. Minerva el�vett egy r�gi albumot �s �r�kon kereszt�l mes�lte, hogy mikbe keveredett Hermione �s a bar�tai. Nathan f�radhatatlanul k�rdezgetett. Mindenre k�v�ncsi volt. Mit mi�rt tettek? Mikor tett�k?

– T�nyleg Nathan, te melyik h�zba szeretn�l ker�lni? – k�rdezte valamikor k�s� d�lut�n a n�. A nap m�r kezdett lenyugodni, kellemes szell� s�p�rt v�gig a teraszon ahol �ltek. Minden annyira b�k�s volt. Egy sz�rke macska lust�n s�t�lt el a h�z el�tt. Nem zavarta, hogy odakint �ppen t�rsalg�s folyik. Tudom�st sem vett az emberekr�l.

Nathan nem v�laszolt, el�sz�r csak v�llat vont, majd egy kis unszol�sra v�g�l megsz�lalt.

– �n igaz�b�l nem tudom. Mindenki a Griffend�lt isten�ti, r�luk besz�lnek, �ket tartj�k a h�s�knek. A holl�h�tasok a legokosabbak, k�z�l�k ker�lnek ki a nagy tud�sok. A Hugrabugr�l csak eleny�sz�en hallottam, de nem sok j�t… azt tudom, hogy oda tuti nem akarok ker�lni. A Mardek�r pedig… ugye nem kell r�szleteznem? Mindk�t sz�l�m oda j�rt, teh�t sz�let�semt�l elrendeltetett, hogy ott v�gezzem – h�zta el a sz�j�t a fi�.

– Teh�t a Griffend�lt �gymond h�sk�pz�nek tartj�k, ami hazugs�g. Ott is voltak �rul�k �s gyeng�k, csak kiv�teles emberekb�l lesz h�s. A Holl�h�tba val�ban okos di�kok j�rnak, de n�zz k�r�l, ap�d mardek�ros volt �s professzor, Minerva griffend�les volt �s igazgat�n� �n pedig gy�gy�t� vagyok – t�rta sz�t a karj�t.

– A Hugrabugba pedig nem cs�kkent �rtelmi k�pess�g� di�kok j�rnak. Nymphadora Lupin az egyik legjobb auror is ott v�gzet – mondta Minerva.

– A Mardek�rra pedig �desap�d a legjobb p�lda. Nem mindenki s�t�t m�gus, aki onnan ker�l ki. �lhet a m�gus b�rhol, b�rkivel, csakis a saj�t d�nt�seit�l f�gg, hogy miv� v�lik, ezt jegyezd meg – oktatta ki Hermione.

– Ezt tudom, csak… az a baj, hogy nem tudom apa minek �r�lne. El�sz�r azt hittem b�szke lenne r�, ha a Mardek�rba ker�ln�k, de most… m�r nem tudom – vallotta be.

– Szerinted ap�d nem �r�lne, ha az � h�z�ba ker�ln�l? – lep�d�tt meg McGalagony.

– H�t sokszor hallom, hogy mennyit bosszankodik a s�t�t m�gusok miatt �s…

Hermione fels�hajtott.

– S�rg�sen szokj le a hallgat�z�sr�l. Mi vagy te k�m? – k�rdezte g�nyosan a n�.

– Ap�m k�m volt, a g�nemben van – v�dekezett a fi�.

– Na, te kicsi k�m, most lebukt�l. A b�ntet�sed pedig f�rd� szivacs�ltali tiszt�ra sik�l�s lesz. Sipirc – mordult r� a gyerekre, mire az kacagva szaladt f�l az emeletre.

Minerva mosolyogva n�zte �ket.

– L�tszik, hogy mennyire szeret t�ged, �s te is �t – kezdett bele.

– Igen, nagyon helyes k�ly�k.

– De te nem �gy tekintesz r�, mint b�rmelyik gyerekre. Te a saj�todnak tekinted – vil�g�tott r� az id�s boszork�ny.

Hermione egy pillanatig elgondolkozott.

– H�t… ismerem �t kiskor�b�l, de nem voltam vele eleget. Ha �gy n�zz�k a dolgot, �n vagyok a gondatlan anya? – k�rdezte kiss� szemreh�ny�n.

– Nem, te csak egy szenved� anya volt�l, akinek id� kellett, hogy szemben�zhessen a vil�ggal. Most viszont d�ntened kell. Nathaniel nagyon fog szenvedni, ha �jra elm�sz. A m�ltkor m�g kicsi volt, m�gis egy pillant�sb�l tudta, hogy te vagy az �s te is f�lismerted �t. Ha a v�rszerinti anyja lenn�l azt mondan�m, hogy a v�r nem v�lik v�zz� �s �szt�n�sen f�lismeri azt, ami a saj�tja…

– De nem vagyok - akad�koskodott a n�.

– Nem vagy, de m�g lehetsz – bizonygatta Minerva, majd nagyot kortyolt a te�j�ba.

– Ezt meg, hogy �rted? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel.

– Nathan �gy szeret, mintha az anyja lenn�l, h�t legy�l az… - vont v�llat az asszony.

– Na nem! Tudod, hogy min mentem �t, �s Piton meg… - megr�zta a fej�t.

– Nem azt mondtam, hogy menj feles�g�l Pitonhoz, csak hogy v�llald el az anya szerep�t. H�ny gyerek van, akinek a sz�lei elv�ltak vagy nem �lnek egy�tt? Ti is lehetn�tek valami hasonl�. Egy kisfi�nak nem csak apak�pre van sz�ks�ge, de egy gondoskod� any�ra is.

Hermione nem sz�lt semmit, csak maga el� meredt �s er�sen elgondolkozott. P�rizsban ott v�rta az �ll�sa, a munkat�rsai, de se bar�tai, se csal�dja, m�g csak lak�sa sem volt. Egy alb�rletben �lt, amit az iskola eleje �ta b�relt. Itt is lenne munk�ja, a Roxfortban tan�tani megtiszteltet�s… A fizet�se is eg�sz j� lenne, az iskol�ban lenne hol lakina, a bar�tai, ismer�sei mind itt lenn�nek. Nem is besz�lve Nathanielr�l, akit t�nyleg �gy szeret, mintha a saj�tja lenne.

– Vajon mit k�ne tennem? – k�rdezte cs�ndesen, de v�laszt nem kapott. Mire f�lpillantott az �g m�r s�t�ts�gbe burkol�zott �s az id�s boszork�ny elt�nt mell�le. �szre sem vette, hogy ennyi ideig elm�lkedett. F�lemelte a d�szes te�s cs�sz�t, �s kiitta az utols� korty menta te�t, majd fel�llt �s bes�t�lt a h�zba. Odabent m�r minden nyugodt volt. A konyhaasztalon egy lev�l v�rta.

Kedves Hermione!

Holnap sajnos eg�sz d�lel�tt a Roxfortban leszek, �gy nektek kell eb�dr�l gondoskodnotok Nathaniellel. A fi� tudja, hogy merre van a bolt, s�t�ljatok el �s vegyetek egy kis harapnival�t. K�s� d�lut�n j�v�k.

Szeretettel, Minerva

Hermione csak elmosolyodott. Ugyan azok a cir�d�s bet�k voltak, amiket annyira im�dott m�r gyerekk�nt, de most m�gsem a szok�sos, hivatalos form�t tartalmazt�k. M�gis annyira j�l esett l�tnia a sorokat. Agy�ba �jabb eml�kek �s lehet�s�gek furakodtak. F�radtan ment f�l a szob�j�ba, �s d�lt el az �gy�n, szinte azonnal el is aludt.

M�snap reggel hi�ba kelt kor�n, az id�s boszork�nyt m�r nem tal�lta otthon. A konyh�ban sz�pen meg volt ter�tve a reggelihez, �s friss r�ntotta illatozott az asztalon. A n� helyet foglalt �s elkezdett enni, csakhamar megjelent Nathaniel is, aki addig nem sz�lalt meg m�g meg nem ivott vagy f�l liter kaka�t.

– Szia – k�sz�nt v�g�l a fi�.

– J� reggelt – mosolyodott el Hermione. Eml�kezett, hogy az iskol�ban Piton is ilyen volt. T�nyleg l�tta, hogy senkihez se sz�l eg�szen addig, am�g meg nem issza a k�v�j�t. - Minerva ma nem lesz itthon, nek�nk kell f�zni – kezdett bele.

– O�… az nem j� – ny�g�tt f�l a fi�.

– Kik�rem magamnak, tudok f�zni! – h�borgott Hermione.

– Nem is az a baj, csak ha � f�z, akkor � takar�t, �s ha nek�nk kell f�zni, akkor…

– Mi takar�tunk – b�logatott Hermione.

– Nem szeretek takar�tani – h�zta el a sz�j�t a fi�. Megett�k a reggelit, elpakoltak, majd elhagyt�k a h�zat, hogy bev�s�roljanak.

<<      >>

S�g� 2 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.10.14. 14:14 szpalika nagyon j� lett a r�sz, �s j� a t�rt�net is. Alig v�rom a frisseket... V�lasz: H�t m�g a k�s�bbiekben mennyire j� lesz :D

2011.10.09. 14:33 anive Nagyon szuper!!!!!!!!! Alig v�rom a k�vetkez� fejezetett. Egyszer�en im�dom.  Csak �gy tov�bb! V�lasz: �r�l�k, hogy tetszett, lesz ez m�g sokkal jobb is :D