A Hollóhát igazi oldala

Másnap reggel a Nagyteremben minden a szokásos menetben zajlott. A diákok álomittasan vánszorogtak le az asztalaikhoz. A tanárok még kevésbé élénken tanulmányozták az újságokat. Mc Galagony éppen a reggeli teáját kavargatta, Charlie kótyagosan támasztotta fejét az asztallapon miközben próbálta legyőzni a pirítósát, Krum pedig szokásához híven reggeli futásáról érkezett meg. Albus Dumbledor lassú léptekkel haladt végig a tanári asztalig. Ekkor még senki sem nézett rá, föl sem tűnt nekik, hogy most nem egyedül érkezett. Csak mikor megköszörülte a torkát és beszélni kezdett, akkor nézett föl mindenki.

- Kérnék egy kis figyelmet! – szólt hangosabban, mire mindenki elhallgatott. – Köszönöm. Van egy elég szokatlan bejelentésem. Bizonyára már hallottátok, hogy tegnap egyik diákunkat orvul megtámadták. Úgy vélem már mindenki tudja kiről van szó. Mr Malfoy nem életveszélyes, de elég súlyos sérüléseket szenvedett miközben háztársai rátámadtak és csak a szerencsének, valamit Ms Lovegoodnak és Mr Potteréknek köszönhető, hogy nem lett komolyabb baja. Éppen ezért, mivel már a saját házában sincs biztonságban az iskolatanács úgy döntött, hogy szokatlan de szükséges döntést hoz. Mr Malfoy mától fogva nem a Mardekár ház tanulója… - mindenki morgolódni kezdett. Nem értették, hogy mi történik. Azt hitték, hogy Malfoyt kirúgták, mikor nem is ő kezdte a balhét. – Mielőtt a leváltásomat követelnétek szeretném folytatni… - taglalta az öreg, mire ismét csönd lett. – Tehát Mr Malfoy mától nem a Mardekár ház tanulója, hanem a Hollóháté. Remélem hogy a hollóhátas diákok előveszik józan eszüket, belátók és együtt érzők lesznek társukkal szemben és nem nehezítik meg fölöslegesen napjait. Köszönöm… - fejezte be, majd leült. A heves beszélgetés még sokáig tartott. Következő alkalommal csak akkor maradt abba, mikor az ajtóban megjelent Draco és Terry, majd elindultak a Hollóhát asztala felé. A kisebbek közül többen felálltak, hogy láthassák a jelenetet.

- Nem lennék a helyében – húzta el a száját Harry.

- Az ő érdekében ez volt a lehető legjobb megoldás – mondta Hermione.

- Hogy a legjobb-e az majd kiderül – kételkedett Perselus.

- Mit foglalkoztok vele? Ő akkor is csak egy Malfoy – morogta Ron, majd egy újabb virslit kezdett el tömni szájába. Piton undorodva nézte a jelenetet. Közben Terryék odaértek, és az egész asztalnál csönd lett.

- Srácok, figyeljetek! Dracót mindenki ismeri, a többit majd a klubhelyiségben. Reggeli után tíz percre mindenki jöjjön föl – mondta Terry, majd leült a neki fenntartott helyre. Michael Corner és Anthony Goldstein vetettek egymásra egy pillantást, majd arrébb húzódtak helyet adva a szőke fiúnak. Draco kissé tétovázott, de Terry határozott rántására lehuppant a padra.

- Kösz… - mondta végül a körülötte ülőknek. Kissé feszült volt a hangulat, de még nem is sejthette, hogy ez általában így van ha itt esznek. Más helyzetekben viszont ugyan olyan vidámak és oldottak mint a többi ház diákjai. Ahogy körbenézett meglátta Padma Patilt, ahogy egy másik lánnyal beszélget. Továbbnézve az asztalon fölfedezte Cho Changot, aki most is egy könyvet bújt. Már haladt volna tovább mikor meglátott egy szőke hajú lányt, aki körül nem ült senki, de ez őt láthatóan nem zavarta. Elgondolkozva ette palacsintáját és nem zavartatta magát, hogy néhány alsóbb éves lány rajta – illetve a margaréta virág fülbevalóján – nevetgél. Draco furcsállta, hogy a lány miért viselkedik ilyen különösen, hiszen ő már biztos felrobbant volna a helyében. Meg is fogadta, hogy ennek még utána jár.

Reggeli után az egész Hollóhát felvonult a klubhelyiségbe. A kilincs nélküli ajtóhoz érve megjelent előttük a sas fej, aki feltett nekik egy kérdést. Az már csak hab volt a tortán, hogy pont Dracótól kérdezte.

- Hány feje van az embernek? Jól gondold meg mielőtt válaszolsz! – mondta a sas. Draco oldalra pislogott Terryre.

- Mi így jutunk be a klubhelyiségbe – mondta a fiú. Draco bólintott és gondolkozni kezdett.

- Öt? – kérdezte végül alig hallhatóan. Többen bőszen bólogattak, mire az ajtó kinyílt.

- Egész jó vagy Draco fiam – dünnyögte Terry, majd belökdöste a klubhelyiségbe. Draco körbenézve megállapította, hogy sokkal elegánsabb mint a Mardekár klubhelyisége, sőt… nem is olyan komor, mint azt várta. A kék és bronz drapéria szelíden keretezte a boltíves ablakokat.

- Na mit szólsz? – kérdezte Luna, aki a semmiből termett ott a fiú mellett.

- Nagyon… magával ragadó – mondta a lánynak, miközben szája sarkában kis mosoly bujkált. Közben mindenki beözönlött, és helyet foglaltak a székeken és kanapékon, vagy éppen a földön, akinek már nem jutott ülőhely.

- Oké, most pedig csönd! – kiáltotta el magát Michael. Hirtelen beállt a néma csönd.

- Kösz Michael – vigyorogta Terry. Draco már itt fölfedezte a változást. Mindenki vidám volt, nem olyan görcsösek, mint az órákon vagy a Nagyteremben.

- Szóval a lényeg tömören. Draco annak ellenére, hogy a családja milyen elveket követ sohasem rajongott ezért a gyilkolászós világuralomra törő ideáért, mint azt sokan hiszik. Most, hogy Harry kinyírta a kígyópofát megnyugodhatunk és Draco is vehet egy mély levegőt. Rájárt a rúd szegény srácra, az apja Azkabanban, pénzük nuku, és még az anyukája is belebetegedett ebbe az egészbe. Pluszban mint tudjátok Piton volt a keresztapja, akit nagyon szeretett. Bár sokunk számára ez azért elég hajmeresztő információ – borzongott meg látványosan a fiú. Dracónak el kellett fojtania egy mosolyt. – Szóval a lényeg. A háztársai főleg Parkinson, akinek a jövő héten a kínokat kell kiállnia minden közös órán, ez amúgy most már becsületbeli ügy – mondta gyorsan Dracónak, aki bólintott. – Szóval ők rászálltak erre a szegény szőke gyerekre, és vagy tízen… - Luna megköszörülte a torkát.

- Csak öten – javította ki Terryt.

- Jó, szóval öten félig összeverték Dracót, eltörték a karját, beverték a képét és így tovább. Ha a mi drága Ms Lovegood kisasszonyunk nem késik a Nagyteremből mint mindig, akkor a szőke herceg most a föld alatt pihengetne. Tehát tapsot Lunának és egyúttal új háztársunknak Draco Malfoynak! – fejezte be, mire mindenki füttyögni és tapsolni kezdett. Sőt mire Draco föleszmélt, már két nagyobb srác a vállára is kapta és körbehordozták a helyiségben. Nem merte elhinni amit lát. Azt hitte, hogy jobbik esetben talán megússza, hogy minden nap átkok landoljanak a hátában, és most… úgy fogadják, mintha mindig is közülük való lett volna. Mikor aztán letették várakozva néztek rá.

- Mondj nekik valamit – noszogatta Terry.

- Én… nem is tudom, hogy mit… szóval, mikor Dumbledore előállt az ötlettel, be voltam tojva de rendesen. Azt hittem, hogy nem fogtok nekem örülni, de talán kibírom majd a következő két évet úgy, hogy nem nyírtok ki. Erre most… én csak… köszönöm – mondta mosolyogva. Újabb tapsvihar fogadta, és Terry vállon veregette.

- Nem olyan szörnyű a világ, ha jó helyen vagy és jó emberekkel – vigyorogta a fiú.

- Talán igazad van – mosolygott vissza Draco. Az ünneplés nem tartott sokáig, mindenki ment a maga dolgára. Könyvtár, edzés, házi feladatok, korrepetálás, stb. Draco kipakolt ládájából és alaposabban szemügyre vette új egyenruháját is. Hiányzott neki a zöld-ezüst összeállítás, de tudta, hogy jobb lesz így. Terryék mind elmentek edzésre, és meghagyták a fiúnak, hogy egy óra múlva menjen utánuk próba repülésre. A gond ott kezdődött, hogy Draco nem tudta merre is kéne mennie. Mázlijára az egyik ablakban ücsörögve meglátott egy szőke hajzuhatagot.

- Öm, Luna? – kérdezte a lánytól, mire az halványan rámosolygott.

- Igen?

- Segítenél? Nem igazán találok le, tudod én eddig a föld alatt közlekedtem…

- Hova szeretnél menni? – kíváncsiskodott a lány, és közben lemászott az ablakból.

- A pályára, azt mondták megnézik hogy játszom… - hadarta a fiú. Közben észrevette, hogy a lányon nincs cipő.

- Akkor gyere, megmutatom – intett a lány maga után.

- Te, nem kéne cipőt venned? –kérdezte összevont szemöldökkel.

- Vennék ha lenne, de valakik mindig eldugják – mondta nemtörődömül a lány.

- Elveszik a cipőd és te hagyod? – értetlenkedett. Luna megállt és arca komolyságot tükrözött.

- Ha valakinek az jelent boldogságot, hogy eldugja mások cipőjét ám legyen. Én nem akarok semmi rossznak az elrontója lenni, hiszen ha csak ebben lel örömet az illető, akkor az érzelmi világa elég szegényes, nem igaz? – kérdezte mosolyogva. Draco döbbenten nézett a lányra.

- Azt hiszem igazad van… de cipő nélkül akkor sem jöhetsz ki – akadékoskodott.

- Nem lesz semmi bajom – legyintett a lány.

- Tudod mit? – mondta a fiú, majd fölszaladt a szobájába, elkezdett kotorászni a ládájában és elővett egy pár cipőt, amit még a kviddics edzésekhez vett. Gyorsan leszaladt a klubhelyiségbe és letette a lány elé. – Ezt vedd föl…

- De ez nagy lesz – tűnődött el a lány.

- Csak vedd föl és átalakítom – mondta a fiú határozottan. Luna belebújt a zöld-fekete edzőcipőbe és várt. Draco körzött néhányat a pálcájával, majd elmormogott valamit az orra alatt, mire a cipő a lány méretére zsugorodott, és a színe is a Hollóháté lett.

- Hú, de szép! Köszönöm – lelkendezett Luna és egy gyors puszit nyomott a másik elképedt arcára.

- Nem tesz semmit – mondta zavartan a fiú.

- Csak sajnálom, hogy ennek is lába kél majd – húzta el a száját Luna.

- Nem fog, megbűvöltem. Bárki lopja is el a cipő visszamegy hozzád – mondta büszkén a fiú. Látva a lány meglepett – sőt meghatódott – arcát ismét elkezdett vörösödni.

- Te tényleg nagyon rendes vagy Draco Malfoy – suttogta a szőke lány.

- Te megmentetted az életem én meg téged egy megfázástól, de most menjünk mielőtt elkések – sürgette a fiú. Végül már szaladtak mire kiértek a pályához. Odakint furcsa látvány fogadta, nem csak a hollóhátas csapat, de Harryék csapata is jelen volt.

- Szia Harry! – integetett Luna, majd odaszaladt a lelátón ücsörgő barátaihoz. Draco felvont szemöldökkel nézett a lány után.

- És még azt mondják nem járnak… - morgolódott magában. Fölszállt a seprűre és odarepült a csapatához. Kisvártatva Harryék is felröpültek.

- Na mi lesz itt? – érdeklődött Terrynél.

- A Griffendél csapata felajánlotta, hogy letesztelhetünk téged éles helyzetben. Játszunk egyet… persze gurkók nélkül. Flitwick azt mondta azokat még hanyagoljuk – mondta Terry unottan.

- Most úgy is a fogótokra vagytok kíváncsiak, nem? – kérdezte Harry.

- Na akkor kezdődhet a játék! – indított a talajról Perselus, majd visszament a lelátóra Hermione és Luna mellé. A két lány saját csapatának drukkolva ugrált mellette fel-alá.

- Nem tudnátok csöndesebbek lenni? Elvonjátok a figyelmem – rótta meg őket.

- Ó, igenis őfelsége… csakis az ön kedvéért hangtalanul fogunk pattogni – mondta vigyorogva Hermione. Persze a fiú azt nem mondta, hogy miről vonják el a figyelmét. Nagyon bele volt merülve Hermione fenekének bámulásába. Mióta visszafiatalodott, egyszerűen nem bírt magával. A furcsa „érzéseit” betudta annak, hogy Granger csinos, de semmi több. Viszont tegnap óta, mikor Harry megjegyezte, hogy észrevett rajta valamit komolyan kezdett aggódni. Ő nem lehet szerelmes… az ki van zárva. Persze vonzotta a lány, hiszen csinos volt, okos, és még sorolhatta volna, de biztosra vette, hogy ez pusztán fizikai vonzódás, azt pedig könnyen lehet kezelni. Vagy kerít egy lányt – amihez nem fűlött a foga – és levezeti rajta „indulatait”, vagy bezárkózik néhány órára a mosdóba.

Próbált a játékra összpontosítani, és semmi gond nem is volt ezzel úgy nagyjából öt percig, mikor is Hermione fölpattant mellőle és nem túl kedvesen kezdte el szidni Ront amiért beengedte az arra tévedő kvaffot. Persze ezzel nem is lett volna gond, csakhogy a lány – hogy csökkentse a vörös hajú és a közte lévő távolságot úgy húsz centivel – ráhajolt a korlátra így Pitonnak tökéletes rálátása volt a lány fenekére, ahogy az előtte pucsít. Nagyjából ekkor kezdett el Merlinhez imádkozni, hogy tegyen végre valamit.

A lány mióta vége lett a harcoknak sokkal felszabadultabb lett, már nem volt olyan megrögzött szabálymániás, nem tanult minden percben és minél több időt akart barátaival tölteni. Az alatt az egy hét alatt amióta visszatértek az iskolába Hermione kicsit jobban elbeszélgetett Parvatival és Lavenderrel. A két lány nem győzte dicsérni Hermione frizuráját, sőt odáig fajult a dolog, hogy elkezdtek könyörögni a lánynak, hogy az tanítsa őket átváltoztatás tanból és bűbájtanból. Mikor Hermione rákérdezett, hogy mi ez az újonnan jött érdeklődés, a lányok csak azt mondták, hogy ha rendesen megtanulják ezt a  két tárgyat, akkor a későbbiekben a ruhaszalonjukban jól fognak jönni a tanultak. Így történt hogy Hermione fogékonyabb lett a szépség trükkök felé míg a másik két lány elkezdett komolyan foglalkozni valamivel.

Piton legnagyobb bánatára Hermione nem igazán mutatott felé nagy érdeklődést. Vagyis nem nagyobbat, mint Ron vagy Harry vagy akár Krum iránt. Ami végül is jó volt, hiszen a jelek szerint nem volt vetélytársa. Mikor idáig eljutott gondolatmenetében megdermedt. Már kezdett úgy gondolkozni a lányról, mint akit meg akar szerezni és ez nem volt jó. Az utolsó lány, akit meg akart szerezni – és történetesen szintén griffendéles volt, na meg mugli származású, micsoda véletlen – Lily volt.

Hirtelen bűntudata támadt, hiszen annyi éven át szerette őt, és szereti még most is, vagy már nem?

- Az lehetetlen – dünnyögte a férfi, mire Luna lehuppant mellé.

- Miért búsulsz? – kérdezte kedvesen.

- Én nem búsulok – vetette oda türelmetlenül a fiú.

- Pedig itt gubbasztasz, sóhajtozol, és valamin nagyon elmerengtél – taglalta a lány.

- Nem tartozik rád Lovegood – mordult rá a másikra.

- Na most tiszta Piton vagy… hiányzik apád. Nincs akitől görcsbe ránduljon a gyomrom mikor órára megyek, és sokkal kevesebb beszédtéma is van mióta ő elment – mondta álmatag hangon. Piton nem tudta, hogy nevessen vagy bosszankodjon.

- Jobb így, én azt mondom.

- Ha neked jó, akkor nekem is, de ha bajod van azt beszéld ki magadból mert jönnek a… - és Luna csak mondta és mondta, de Piton hálás volt neki, mert végre el tudta felejteni Hermionét és Lilyt, még ha gondolatban meg is akarta fojtani a szőke lányt.

Úgy bő egy óra múlva a játékosok leereszkedtek a pályára. Harry és Draco egyaránt ki voltak tikkadva a cikesz hajkurászásától.

- Hát szerintem… Draco egész tűrhető – lihegte Harry.

- Szerintem jó volt, majdnem elhalászta a cikeszt az orrod elől Potter – gúnyolódott Anthony.

- De csak majdnem – vigyorogta Harry.

- Szerintem Malfoy tökéletes lesz a helyemre, én meg se tudtam közelíteni Harryt – mondta Cho negédesen. Harry kissé zavarba jött.

- Most nem a kalandjaidra vagyunk kíváncsiak Chang – köpte a szavakat Ginny. A vörös hajú lányon látszott, hogy meg tudná fojtani a másikat egy kanál vízben. Harry érdeklődve figyelte a kialakulóban lévő macskaharcot.

- Kalandok terén így se közelítelek meg Weasley – gúnyolódott a hollóhátas.

- Cö… ezzel mire célzol? – kérdezte előre lépve Ginny és már készült, hogy megtépi a másikat.

- Csak hogy többet fogtál már, mint Harry cikeszt… - vigyorodott el gúnyosan. Ginny dühtől vöröslő képpel ugrott felé és elkezdte tépni Cho haját. Persze a hóllóhátas lányt se kellett félteni, ott karmolta a másikat ahol érte. A fiúk első döbbenetükben mozdulni se bírtak, majd nagy nehezen szétválasztották a lányokat.

- Lányok abbahagyni! – kiáltotta el magát Perselus. A két lány még mindig egymást tépte volna ha lett volna rá lehetősége.

- Hű ha… ha mindig ilyen az edzés, akkor áruljunk jegyeket, szerintem egy csomót kereshetnénk vele – nyögte be Draco.

- Te csak fogd be Malfoy – förmedt rá most a szőkére Ginny.

- Jól van vöröske meg ne egyél – húzódott hátrébb a srác.

- Jegyezd meg Weasley, ez még nincs lerendezve – fenyegetőzött Cho.

- Miért, mi lesz? Megcirógatsz a legyeződdel? – szította tovább a tüzet.

- Lányok, fejezzétek már be – könyörgött Harry.

- Én már rég mást csinálnék, ha a kis… „barátnőd” nem viselkedne úgy mint egy troll a wc-ben.

- Engedjetek! Esküszöm hogy lecsapom ezt a parókás ribancot! – tombolt Ginny. Végül a hollóhátasok jobbnak látták, ha lelépnek. Elvégre nem bunyózni jöttek. Cho mikor elmentek még direkt adott Harry arcára egy puszit és negédesen rávigyorgott Ginnyre. Persze a lány annyira bedühödött, hogy Ron mellett már Perselusnak is fognia kellett.

- Weasley nyughass! – üvöltött vele Perselus.

- Neked kuss van Piton! – fakadt ki a lány, mire Perselus elengedte. Ron viszont szembefordította magával húgát és alaposan megrázta.

- Elment a józan eszed? Hagyod, hogy az a hollóhátas csaj kikészítsen idegileg? Menj föl, moss arcot és nézz magadba, hogy mekkorát égtél mindenki előtt és nem azért, mert nem tudtál visszavágni, hanem hogy eleve belementél a hülye játékába – torkollta le Ron. Ginny pislogott párat, majd könnyes szemekkel nézett körbe és végül elszaladt.

Harry fáradtan ült le a földre, és példáját a többiek is követték.

- Hát ez necces volt – mondta Harry.

- Az ám, de ezt a csajbunyót elnéztem volna még egy darabig – vigyorogta Seamus, mire a csapat lány tagjaitól kapott egy lesajnáló pillantást.

- Én komolyan nem értem, hogy min húzta föl magát ennyire Ginny – értetlenkedett Harry. Hermione a hajába túrt és nagyot sóhajtott.

- Látszik, hogy pasiból vagy Harry Potter… Cho direkt kiszúrta magának Ginnyt már azóta, hogy visszajöttünk. Észrevette, hogy mennyi időt töltesz vele és gondolom féltékeny lett. Amúgy belegondoltál, hogy mit mondott Ginnynek? Majdnem lekurvázta mindenki előtt – taglalta Hermione. Harry csak most kezdte fölfogni a dolgot.

- Oh…

- Hát oh, de nagyon. Azt senki se tagadhatja, hogy Ginnynek nem volt sok pasija – szólt közbe Saemus.

- Nem, de egyikkel se jutott el oda az fix – szögezte le Ron.

- Honnan tudod? Lehet, hogy már volt egy kis… kalandja – vigyorogta Saemus. Erre már Harry is begurult és galléron ragadta a fiút.

- Ginny nem olyan lány! – kiabálta a fiúnak úgy két centire az arcától.

- Jól van na, ha ennyire véditek egymást mi a francért nem jártok? – bukott ki Saemusból a kérdés. Harry inkább nem is mondott semmit, de Ron rázendített.

- Azért mert Harry és a húgom jó barátok te tökléagyú barom – végül már csak négyen maradtak a pályán. Ron, Harry, Perselus és Hermione. A többiek visszavonulót fújtak miután Harry majdnem szemmel ölte meg Saemust.

- Komolyan frászt kapok a húgodtól – nyögte Harry.

- Nekem mondod? Én élek vele születése óta – fortyant föl Ron. Perselus úgy vélte itt a megfelelő alkalom.

- Amúgy Ginnynek tényleg sok pasija volt? – faggatózott.

- Hát volt pár, de nem komolyak – mondta Hermione.

- Na és kik? – faggatózott.

- Dean, azt hiszem Saemus is, Zacharias a Hugrabugból, aztán talán még Anthony a hollóhátból… legalábbis ennyiről tudok – mondta Ron kissé elgondolkodva.

- Hát egyik sem tűnik valami megbízhatónak.

- Nem is, de nem kell félteni a húgom – vágta rá Ron.

- Na és ha jön valami srác, aki teljesen megbolondítja és majd lefekszik vele, aztán a srác meg otthagyja… - pedzegette Piton. Harry kapcsolt és bőszen bólogatni kezdett.

- Ja, ez megeshet, elvégre Ginny nagyon csinos lány és a fiúk is megfordulnak utána… - mondta.

- Na ne idegeljetek ilyennel mert kénytelen leszek riasztóbűbájt tenni a húgomra – morogta Ron.

- Vagy hozd össze olyannal, akiben megbízol – ajánlotta Piton. Ron hatalmas szemekkel meredt rá.

- Én nem bízom benned, hogy rád bízzam a húgom, szóval felejtsd el, hogy járni akarsz vele – jelentette ki ellentmondást nem tűrőn Ron.

- Weasley, te komolyan ennyire sötét vagy? Ha nem vetted volna észre én nem bukom a kislányokra, én a nőket szeretem – válaszolta Piton.

- Ja, mintha abból sok lenne ebben az iskolában – röhögte el magát Ron. Hermione felhúzott képpel inkább otthagyta őket.

- Ennek meg mi baja? – értetlenkedett Ron.

- Csak annyi, hogy te még kisfiú vagy… ő pedig egy igazi nő – vigyorodott el Piton. Ron persze nem vette a lapot és ugyan olyan bárgyú képpel meredt maga elé, mint előtte.

- Visszatérve a húgodra, mit szólsz mondjuk… Harryhez? – tette föl a kérdést. Harry megfeszült ültében, nem gondolta volna, hogy a másik ennyire nyíltan kimondja amit gondol. Ron pislogott párat, majd oldalra nézett, hogy jobban szemügyre vegye barátját.

- Hát tudod… nem vagyok benne biztos, hogy Harry kéne a húgomnak. Tudod elég nyeszlett, és gyámoltalan. Nézz csak rá ez a szemüveg tiszta tragédia… aztán ott van, hogy smárolni se tud rendesen és… – mondta Ron, de a végére már nevetett. Persze Harry lebirkózta földre, hogy elégtételt vegyen.

- Vond vissza!

- Dehogy vonom!

- Vond vissza, Ron! – fenyegetőzött Harry.

- Majd ha a húgom azt mondja neked, hogy te vagy a világ legjobb pasija és tényleg jól csókolsz – mondta Ron. Harry megdermedt és elengedte a másikat. Egy percig csak nézték egymást, de aztán Harry megszólalt.

- Te ezt… most? Most beleegyeztél? Mármint, hogy ha úgy lenne, hogy én és… és a húgod – dadogta idegesen.

- Hát Perselusnak igaza van, messze te vagy a legmegfelelőbb alany. Egyébként meg tudom hol laksz és szét tudom átkozni a golyóidat – fenyegetőzött Ron.

- Nana, Potter golyói csak maradjanak a helyükön, különben a húgod nem fog örülni – röhögte Piton.

- Harry golyóit és a húgomat ne emlegessük egy mondatban – fintorodott el a vörös srác.

- Jól van, szerintem menjünk és keressük meg Ginnyt mielőtt szétveri a fél Roxfortot – suttogta Harry, majd föltápászkodtak és elindultak megkeresni a lányt.

<<      >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.