nimphadora
Névnap

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Chat
 
Házi kedvenc

 

 
Piton fia 10

Roxmorts

 

 

Harryék szépen fölsétáltak a toronyba. Ginny a várttal ellentétben nem volt ott. Ron és Harry már kezdtek aggódni a lány miatt, de Perselus azt mondta neki, hogy a lánynak most szüksége van egy kis magányra. Úgy két órával később a legkisebb Weasley elő is került. Kissé szégyenkezett a délelőtti viselkedése miatt, így inkább messzire elkerülte Harryéket.

Hermione volt az egyetlen, akitől nem menekült kilométerekre. Ez betudható volt annak, hogy a lány volt az egyik legjobb barátja a másik pedig, hogy tudta Hermione megérti őt. Ellentétben az idióta bátyjával és a barátaival. Dühös volt a fiúkra, mert nem álltak ki mellette – ami egyébként nem volt igaz – és nem neki adtak igazat.

- Szerintem lépj túl ezen – suttogta Hermione, miután nagy nehezen sikerült a másikat lecsalni a szobájából. Mivel a klubhelyiségben senki sem volt úgy döntöttek, hogy ott maradnak.

- Könnyű azt mondani. Ha rád azt mondanák, hogy ribanc vagy, akkor Harryék tuti megvédenének – mordult rá a lány.

- Igazából nem értelek. Nem vagy ribanc, tehát nem tudom, hogy miért veszed magadra ezt az egészet. Tény, hogy sok pasival jártál már, de egyikkel sem volt komoly kapcsolatod… - akadékoskodott az idősebb.

- Na ja, de ezt magyarázd el a többieknek is. Harry is azt hiszi, hogy valami könnyűvérű nőcske vagyok – suttogta szomorúan. Hermione halványan elmosolyodott.

- Szóval nem is az bánt, ahogy Cho beszélt, hanem hogy Pont Harry előtt, így azt hiszed, Harrynél már semmi esélyed nem lenne? – tárta föl a tényeket a lány. Ginny csak szomorúan lehajtotta a fejét.

- Hermione, azt hiszem én föladom. Mennyi célzás kell még neki? Kiskorom óta bele vagyok zúgva, és minden évvel egyre rosszabb lesz. Már a pasikkal is azért kezdtem el járni, hogy hátha így fölfigyel rám – mesélte kedvtelenül.

- Tudod a fiúk későn érnek és általában azt nem veszik észre, ami az orruk előtt van – fejtegette Hermione.

- De ez akkor is durva. Neked legalább tudod, hogy ott van Krum aki komolyan akar is tőled valamit – Hermione feszülten mocorogni kezdett.

- Hát… persze. Viktor nagyon rendes és nincsenek hátsó szándékai. Nem olyan, mint azok a beképzelt pasik, akik el vannak telve maguktól, csak…

- Csak? – vágott közbe Ginny.

- Hát, tudod jó vele sétálni, nézni a naplementét, jó hozzábújni és fogni a kezét, de ha jobban belegondolok nincs köztünk az az izzás. Tudod, mire gondolok! – magyarázta lelkesen.

- Tudom, nincs görcsben a gyomrod, ha hozzád ér, vagy nem érzed úgy, hogy mindjárt elalélsz ha csak rád mosolyog… - ábrándozott Ginny. Harry és Perselus ezt az időpontot választotta rá, hogy odaüljön hozzájuk.

- Szia Ginny, megnyugodtál már? – kérdezte Harry.

- Fogjuk rá – húzta el a száját a lány.

- Miről beszélgettetek? – kérdezte Perselus, miközben beleharapott egy almába.

- Viktorról és Hermionéról – mondta Ginny röviden. Perselus torkán megakadt az almadarab és erős fuldoklási roham jött rá. Harrynek úgy kellett hátba veregetnie őt.

- Jól vagy? – aggódott Hermione.

- Ja… - köszörülte meg a torkát Piton. Na ná, hogy nem volt jól, hiszen majdnem megfulladt és ki miatt fulladt meg majdnem? Na ná, hogy Krum miatt! – Hogy esett volna el a seprűről első alkalommal mikor ráültették… - gondolta magában a fiú.

- Ami délelőtt történt, bocs… azt hiszem Cho miattam ilyen – húzta el a száját Harry. Ginny akaratlanul is nagy levegőt vett.

- Ja, még mindig össze akar veled jönni – mondta unottan Hermione.

- Csakhogy nekem nem kell ez a felszínes, kétszínű és sekélyes csaj. Mikor jártunk se én kellettem neki, csak a hírnevem és az infók Cedricről… Szánalmas, amit művel – mondta dühösen Harry.

- És Ginnyvel még csak nem is jártok – toldotta meg Piton. Ginny reményvesztetten nézett Hermionéra, mire a lány agya gyorsan kattogni kezdett.

- Jövő héten Roxmortsos hétvége. Ti mit akartok csinálni? – kérdezte gyorsan a lány, hogy terelje a témát.

- Én még nem tudom – vont vállat Piton.

- Én se… - kontrázott rá Harry.

- Én nem megyek. Sőt beteget jelentek a hétre… már tuti mindenki tudja, hogy mekkora egy vesztes vagyok – suttogta elkeseredetten Ginny.

- Már miért lennél vesztes? – értetlenkedett Harry.

- Azt hiszi, hogy mindenki ribancnak tartja, mert volt pár barátja – taglalta Hermione.

- De nem csináltál velük semmi olyat – szögezte le Harry.

- Te honnan veszed, hogy nem csináltam semmi olyat? – kérdezett rá kissé ingerülten a vörös hajú lány.

- Mert az én jövendőbeli feleségem csak velem fog olyasmiket csinálni – vágta rá Harry komoly képpel. Ginny szemei cikesz méretűre tágultak.

- He? – csúszott ki a száján.

- Mit nem értesz ezen? – kérdezte zavarta Harry.

- Most csak szívatsz – nyögött föl Ginny.

- Én ugyan nem, és hogy lásd mennyire komolyan gondolom a hétvégén együtt megyünk Roxmortsba – jelentette ki a fiú. Piton magában felvésett egy jó pontot a másiknak.

- Mármint te… Te randira hívsz engem? – döbbent meg a lány. Harry elvigyorodott a másik reakcióját látva.

- Igen, de ha zavar a randi kifejezés, akkor nevezzük pusztán baráti találkozónak – mondta tettetett sértettséggel. Ginny felpattant a kanapéról örömében.

- Nem! Dehogy!  A randi jó lesz… tökéletesen jó – vigyorogta a lány.

- Oké, akkor egy randi szombaton, semmi kötöttség, meglátjuk, hogy milyen lesz… - mondta Harry.

- Persze, ahogy gondolod… izé, én most megyek. Sok… sok a házim – dadogta a vörös hajú lány.

- Persze menj csak, ma még úgy is találkozunk – kacsintott rá Harry. Ginny olyan fejet vágott, mint akit megbabonáztak, majd elindult a hálótermek felé. Hermione rosszallóan csóválta a fejét.

- Ne játszadozz vele, tudod hogy ő tényleg szeret téged – oktatta ki a srácot.

- Én nem játszadozom! Perselus is mondta, hogy Ginny hogyan érez irántam és Ron is előhozakodott ezzel párszor, de… eddig nem gondoltam bele Ron miatt, hogy akár járhatnánk is.

- Ebben az esetben örülök. Ha gondolod kiderítem, hogy mit szeretne Ginny és majd informállak – ajánlotta föl a lány.

- Az nagyon jó lenne. Kérdezd meg a virágot – mondta Harry, de közben már el is indult a szobájuk felé.

- Meglesz – intett neki a lány. Mire föleszmélt Perselus is kereket akart oldani.

- Hát te? – kérdezte értetlenül.

- Mi van velem? – tettette az ártatlant Piton.

- Furcsa vagy, kerülsz engem… - jegyezte meg a lány rosszallóan.

- Csak képzelődsz – vágta rá Piton.

- Na persze… Szóval Roxmorts, ha nincs különösebb terved elnézhetnénk a könyvesboltba. Úgy tudom, hogy van néhány érdekes könyvük bájitaltanból – mondta a lány.

- Hát… rendben – felelte a fiú.

- Oké, utána meg akár be is ülhetünk valahova… - folytatta Hermione. Piton nagyot nyelt, és pislogott párat.

- Te most… randira hívsz engem? – kérdezte ijedten. Hermione gonoszan elvigyorodott és csábosan elkezdte rebegtetni szempilláit.

- Miért? Az olyan rossz lenne? – kérdezte.

- Hát én… izé… - végül Hermione felnevetett.

- Csak nyugalom, ez tényleg egy baráti séta lesz, semmi több. Nem kell frászt kapni – mondta a lány kissé sértetten.

- Nem azért. Mármint nem kaptam frászt, csak… meglepődtem.

- Na persze… - vetette oda Hermione, és ő is elindult kifelé a klubhelyiségből. Piton tudta, hogy elrontott a dolgot. Pedig itt lett volna a lehetőség, hogy valami alakuljon a lánnyal.

- Alakuljon? – suttogta maga elé. Nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a jobb. Megtartani ezt a kezdetleges barátságot, vagy… akár sokkal többet kéne kialakítania a másikkal.

- Mi van, ha nem sikerül, akkor nem lesz többé barátság köztünk…

- És mi van, ha összejön? – kérdezett vissza a másik hang, amit már olyan régen hallott.

- Gondolod, hogy van rá esély? – kérdezte a hangtól

- Van, és te attól félsz igazán, hogy összejön a dolog. Tudod, hogy működhetne. Mind a ketten értelmiségiek vagytok, szeretitek a nyugodt életet, nagyon hasonlítotok. Igazából attól félsz, ha egy új szerelem jelenik meg az életedben, a régit el kell engedned… - oktatta ki a hang.

- Ez nem igaz. Lily már elment – szögezte le Piton.

- Pontosan, és itt van Hermione, tehát nyomás utána – utasította a hang. Perselus majdnem átesett egy puffon, amit valaki ott hagyott az útban. Sietősen lépett ki a portrélyukon. Nem tudta, hogy merre mehetett a lány, így első ötlettől vezérelve a könyvtárba ment. Nem is sejtette, hogy Hermione már régen odakint van a szabadban és koránt sem egyedül.

 

 

 

Hermione büszkeségét sértette a fiú habozása. Nem ilyennek ismerte meg a srácot. Tudta, hogy bármilyen témáról is volt szó, Perselusnak határozott véleménye volt és nem szerencsétlenkedett így. Igaz nem akarta randevúra hívni a másikat és csak piszkálni akarta egy kicsit, de nem hitte volna, hogy az ilyen idétlenül reagál rá. Dühösen vágtatott le a lépcsőkön és az első emeleti fordulóban beleütközött valakibe.

- Ó, bocsánat – nyögte a lány, de még nem látta, hogy ki volt az akinek nekiment.

- Semmi gond, Hermione. Hova sietsz? – kérdezte Viktor.

- Szia… vagyis, jó napot professzor – váltott magázódásra.

- Hermione, az rendben, hogy amíg tanítok és te tanulsz nem járunk, de attól még barátok vagyunk. Tudtommal Charlie-t is tegezed, akkor velem nehogy elkezdj magázódni – fenyegetőzött a férfi.

- Jól van, bocsánat. Csak kicsit ideges vagyok – mondta, de már meg is bánta. Nem éppen Viktorral akarta ezt megbeszélni.

- Miért vagy ideges? Akarsz beszélni róla? – ajánlkozott Krum.

- Nem, de egy séta jól esne. Szép idő van – hárított a lány.

- Igen, én is kifelé indultam. Meg kell néznem a pályát és a felszereléseket – mondta a másik.

- Akkor veled megyek, majd mondod, hogy mit csináljak és segítek – ajánlkozott a lány.

- Az jó lenne, több kéz gyorsabban kész – mondta mosolyogva a férfi, majd elindultak kifelé. Út közben összeszedtek néhány elsőst, akik korrepetálásra mentek a tanárhoz. Hermione nem győzött csodálkozni, hogy Viktor milyen türelmes és kedves a gyerekekkel. Egy teljesen új oldaláról ismerte meg. A repüléstan csak elsőtől negyedik év végéig volt kötelező a Roxfortban. Utána csak választható tárgyként volt felvehető. Hermione az első adandó alkalommal lepasszolta a tárgyat. Így eddig nem tudhatta, hogy Viktor órái milyenek is igazából.

- Matthew, Andreas, Cathrin ti lassan mehettek néhány kört. Ne menjetek másfél méternél magasabbra. Adam, Sarah, Peter és Nathali ti csak a helyben lebegést gyakoroljátok. Arthur… te próbáld meg odahívni a seprűt, talán ma összejön. – Hermione együtt érzőn nézett a hugrabugos kisfiúra.

- Ezzel nekem is gondom volt. Mindenben jó vagyok, a repülést leszámítva – borzongott meg a lány.

- Kár, hogy nem jársz órákra, megtanítanálak – mondta vigyorogva a srác.

- Köszönöm, de félek, hogy akkor rövid távon vagy te vagy én lennénk eltávolítva az iskolából. Tudod, már ezzel is a határokat feszegetjük, hogy most itt vagyok – pimaszkodott a lány.

- Gyerekek, van azzal valami gond, ha ma Hermione segít nekem a gyakoroltatásban? – kérdezte a kicsiktől.

- Nincs! – vágták rá egyszerre.

- Látod? – tárta szét a kezét a férfi.

- Cseles – vigyorogta a lány. Közben kihordták a fél szertárat és elkezdték átnézni a seprűket.

- Hát ezek eléggé leharcoltak – húzta el a száját Viktor.

- Ezek főleg az elsősöknek vannak. Tudod a szabály…

- Persze. Minden esetre mindegyikre ráfér egy alapos generál – pedzegette.

- Miért nem beszélsz az igazgatóval, hátha tudna szerezni néhány seprűt – ötletelt a lány. Végül abban maradtak, hogy a meglévő készletet javítják föl. A gyerekek gyakorlása másfél óra múlva véget ért így elindultak a kastély felé. A kis hugrabugos Arthur boldogan mesélte egyik barátjának, hogy most már sikerült odalebegtetnie a seprűt és Hermione segítségével föl is tudott rá szállni. Perselus mikor ezt meghallotta eliramodott. Egész idő alatt a lányt kereste minden felé, de sehol sem találta. Az egyetlen hely a pálya volt, ahol nem nézte meg. Csöndesen közeledett, nem akart felesleges zajt csapni. Már látta Hermionét, amint néhány seprűt lebegtet és rá akart köszönni, de hirtelen meghallotta Viktor hangját.

- A kicsik már tudnak repülni, de te nem – mondta a férfi.

- És ez így is marad – szögezte le a lány.

- Miért ellenzed ennyire a repülést?

- Nem ellenzem, csak béna vagyok belőle és ezért, utálom – mondta a lány egyszerűen.

- Én a könyvtárban ülni utálok, de megtettem mikor a tusára készültem – mondta a srác.

- Téves, te azért ültél a könyvtárban, mert én ott voltam – gúnyolódott a lány. Viktor elnevette magát.

- Ó, tehát Ms Granger szerint én hazudok? Ez büntetőmunkával jár kisasszony – gúnyolódott Krum. Perselus simán be bírta volna verni a pasi fejét, vagy kiherélni, vagy mind a kettőt egyszerre.

- Mekkora egy surmó – morogta csöndesen, de nem tágított. Eldöntötte, hogy ő bizony akkor is megvárja, míg a pasi eltűnik.

- Ó, büntetőmunka, mi az nekem – legyintett a lány.

- Tehát különleges büntetőmunkát akar… akkor – hirtelen előkapott két seprűt és az egyiket a lány kezébe nyomta.

- Az kizárt – nyögte a lány, de már a kezében is volt a seprű.

- Ha nem csinálod levonok száz pontot a házadtól – fenyegetőzött Viktor.

- Nem tennéd… - incselkedett Hermione.

- Öt pont a Griffendéltől Ms Granger – mondta a tanár, mire Hermione szájtátva meredt rá.

- Te! Fú… jól van – morogta és végül fölkecmergett a seprűre. Mindig is utálta ezt a  fajta utazási módot, félt hogy leesik.

- Nagyszerű, most gyerünk magasabbra…

- De félek – hisztizte a lány.

- Lehet egyszer ez menti meg az életed – mondta a srác kissé hadarva.

- Persze – morogta a lány, majd följebb lebegett. Az egész csak tíz percig tartott és Hermione majdnem megcsókolta a földet mikor talajt fogott.

- Ugye nem is volt szörnyű – vigyorogta Viktor.

- Ez annál is rosszabb volt, mint mikor Harryvel Siriust akartuk megmenteni és üldözőbe vett egy vérfarkas – morogta a lány.

- Rendben, akkor értékelem az elszántságát Ms Granger, tíz pont a Griffendélnek – mondta. Hermione csak megcsóválta a fejét.

- Lehetetlen alak vagy Viktor Krum – somolyogta a lány.

- Inkább hihetetlen, de most menjünk lassan vacsoraidő. Apropó mit csinálsz Roxmortsi hétvégén? – kérdezte miközben szorosan a lány mellett sétálva haladt a keskeny ösvényen. Perselus fogait csikorgatva átkozta porrá magában Viktor Krumot, na meg Albus Dumbledoret, amiért alkalmazta őt.

 

 

 

Eljött a várva várt első szabad hétvége. Minden diák izgatottan várta a kimenőt. Az elsősök különösen, mivel most mentek le először mióta itt vannak. Harry, Hermione segítségével egy szál fehér liliommal kedveskedett Ginnynek és kézen fogva sétáltak le a faluba. Mindenki döbbenten nézett utánuk, Cho Chang pedig majd felrobbant mérgében. Ron, Perselus és Hermione elmentek a könyvesboltba, majd az édességeshez is. Piton már várta, hogy a lány mikor lép le tőlük, de az még mindig ott volt. Mikor beültek Madam Pudifoot kávézójába észrevették Harryéket és az őket néző döbbent lánysereget.

- Ha Harry így folytatja, akkor rövid időn belül elhalálozik – vigyorogta a lány.

- Az tuti, ezek a csajok kinyírják amiért összejön Ginnyvel – mondta Ron.

- Hát minden esetre egész jól néznek ki együtt – jött a kedves hang oldalról. Hermione fölkapta a fejét és meglátta Dorát. A nő hasa már igencsak terebélyes volt.

- Dora! – ugrott a nyakába és alaposan megölelgette. Perselus is olyan könnyedén ölelte át a nőt, mintha mindig is ilyen viszonyban lettek volna.

- Hogy vagy? – kérdezte Piton.

- Megvagyok, csak unatkozom. Rendszerint délelőtt Ronéknál vagyok, este pedig Charlie szokott benézni… na meg hétvégén is – mesélte a nő.

- A bátyám nem is mondta, hogy ennyi időt tölt nálad – tűnődött el Ron.

- Nem kötök mindent az orrodra, öcsi – jelent meg az említett.

- Hogy jöttetek ide? Tudod, hogy sem hoppanálva sem pedig hopp-porral nem utazhatsz – oktatta ki Piton a nőt.

- Igen apuci, tudom… Amúgy vonattal jöttem – nyugtatta meg a fiatalokat. Közben Harryék is észrevették őket. A fiú odasietett a nőhöz és vagy öt percig ölelgette.

- Hogy van az én kedvenc keresztfiam? – kérdezte vigyorogva.

- Honnan veszed, hogy fiú? – kérdezte Ron.

- Hát amilyeneket néha rúg… tuti, hogy kviddicsezni fog – kuncogta Dora. Közben Charlie alaposabban végigmérte húgát és a mellette helyet foglaló Harryt.

- Ti amúgy mit műveltetek egy külön asztalnál? – érdeklődött felvont szemöldökkel. Ginny nagyot nyelt.

- Öm… mi csak… beszélgettünk – mondta a lány.

- Randin vagyunk – helyesbített Harry, ám Ron és Ginny rémült tekintete valamiért semmi jót nem ígért.

- Aha, szóval Randi… és ki adott erre engedélyt? – kérdezte Charlie vészjóslón.

- Ron? – kérdezte bizonytalanul Harry.

- Ronnak ebbe nincs beleszólása – szögezte le az idősebb Weasley.

- Na álljon meg a menet Mr Sárkánypecér… ha igazat mondasz akkor a randizáshoz neked is engedélyt kéne kérned Harrytől mint a testvéremtől – szólt közbe Dora. Harry szélesen elvigyorodott.

- Ez azért nem ugyan az ők csak gyerekek – akadékoskodott a férfi.

- Én nem nevezném gyereknek azokat akik legyőzték Voldemortot – taglalta Dora. Úgy tűnt eléggé mérges.

- Jól van, Harry… randevúzhatok Dorával? – kérdezte asrác.

- Hát… ha szemét lennék azt mondanám, hogy nem. Viszont ÉN rendes vagyok és nem állok az utatokba – mondta a fiú nagylelkűen. Dora csak biccentett egyet a fiatalok felé jelezve Charlie-nak, hogy ő jön.

- Jól van, járj a húgommal, de ha baja esik vagy megbántod megemlegeted – sziszegte a férfi.

- Ezzel elkéstél, én már megfenyegettem, hogy kiherélem – vigyorogta Ron.

- Jó fiú, Ron! – dicsérte meg öccsét az idősebb. Hosszasan beszélgettek, fölelevenítve a nyári emlékeket. Megbeszélték, hogy az őszi szünetben hazamennek és minden időt Dorával fognak tölteni. Annyira elmerültek a beszélgetésben, hogy alig vették észre az érkező tömeget benne Dracóval, Terryvel és Lunával.

- Á, itt az egész Griffendél – jegyezte meg Terry.

- Ti meg a Hollóhát krémje vagytok, mi? – kérdezett vissza Ron.

- Az már biztos – mondta beképzelten Terry, majd odahúztak egy asztalt Harryék mellé. Draco feszengve foglalt helyet, de szemét le nem vette Doráról és a gömbölyödő hasáról. A nő csakhamar felfigyelt a szőke srácra.

- Draconis Malfoy – szólt a fiúnak, mire az megrázta a fejét.

- Jaj ne, könyörülj… csak ne az egész nevem – nyögött föl a fiú.

- Már kicsiként is utáltad – mondta a nő. Draco egy pillanatig döbbenten nézett rá, majd eltátotta a száját.

- Dora néni… - nyögte ki.

- Néni a nénikéd… na jó, az én vagyok. Végre, hogy fölismertél!

- Hát jó régen találkoztunk… vagy tíz éve… - találgatott a fiú.

- Igen, akkor vigyáztam rád utoljára a nyári szünetben, aztán apád megtudta, hogy a félvér unokanővéred a pesztrád és a családjaink összevesztek – húzta el a száját Dora.

- Ja… azért kár, szerettem veled lenni. Mindig hülye képeket vágtál – mondta a fiú elgondolkodva.

- Ilyeneket? – kérdezte a nő, majd malacorrot bűvölt a képére. Draco és vele együtt az asztalnál ülők mind fölnevettek.

- Szóval gyereked lesz? – nézett a nőre, majd tekintete megakadt a mellette ülő LLG tanáron. – Tőle? – toldotta meg a kérdést.

- Hé Malfoy! Attól, hogy nem az iskolában vagyunk, még kérek egy kis tiszteletet – torkollta le a fiút.

- Bocs… - Dora habozott. Nem tudta, hogy elmondja-e vagy sem, végül csak elmosolyodott.

- Ha elvállalja az apaságot, akkor övé a gyerek – mosolyogta a nő. Az avatatlanok nem tudták, hogy ez a mondat milyen jelentőséggel bírt. Charlie hirtelen örömében megcsókolta Dorát. Harry kihasználva az alkalmat megköszörülte a torkát.

- Öhm, ha megtenné professzor, hogy a jelenlétemben kimászik a nővérem szájából azt megköszönném – Charlie bosszankodva vált el a nő ajkaitól.

- Potter még egy ilyen és büntetőmunka egy hétig az istállóban – mordult rá a fiúra. Draco most kíváncsian szólt közbe.

- Testvér? Nővér? Lemaradtam valamiről? – értetlenkedett.

- Tudod Dora nálam vagyis nálunk lakik. Úgymond örökbe fogadtuk egymást – mesélte Harry.

- Aha. Hát ez azért durva… Weasley-k és Potter az unokanővérem részéről. Perselus a keresztapám részéről… Terry az én részemről, mint legjobb haver és… - nézett Lunára és Hermionéra.

- Mi az minket nem tudsz besorolni? – kérdezte gúnyosan Hermione.

- Téged hozzáadlak Weasleyhez – vágta rá Draco, mire Ron vörösödni kezdett.

- És én? – kérdezte Luna mosolyogva.

- Te… mondjuk az én részemről mint… legjobb havercsaj? – kérdezte a fiú. Luna szélesen elvigyorodott.

- Vállalom – mondta. 

<<      >>

 
Oldalajánlás
 
Saját írásaim
 
Mások írásai
 
Pontos idő
 
Naptár
2024. Április
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
<<   >>
 
Hirdetőfal

Nimphadora: Sorsdöntő fordulat
13. fejezet
Egyelőre felfüggesztve de nem véglegesen!
 

Nimphadora: Piton fia

Befejezett!

  

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Látogatók
Indulás: 2009-06-30
 

Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal