Boldog Kar�csonyt �s sz�p j� �jszak�t!

Griffend�l fi� h�l�j�ban m�g mindig s�t�ts�g honolt. A s�ri cs�ndet csak egy alak �temes szuszog�sa t�rte meg. A fi� m�r egy ideje �bren volt, �s meredten b�multa a f�l� tornyosul� v�r�s drap�ri�t. Olyan cs�nd volt, olyan m�lys�ges cs�nd, ami szinte a sz�v�ig hatolt. M�skor, amikor a t�bbiek ott voltak a szob�ban mindig arra v�gyott, hogy cs�nd legyen; hogy Ron ne horkoljon; hogy Neville ne besz�ljen �lm�ban; hogy Dean �s Seamus ne veszeked�ssel ind�tsa a reggelt, h�t most megkapta.

Er�tlen�l �lt f�l az �gyon �s n�zett k�rbe a helyis�gben. Gondosan bevetett �gyak �s rend uralkodott a szoba nagy r�sz�ben. Csak az � �gya melletti kisebb halom szennyes jelezte, hogy valaki m�g tart�zkodik itt.

A t�bbiek k�t napja mentek haza a t�li sz�netre. Ron �s Hermione term�szetesen megh�vt�k, mint minden �vben, de valahogy nem volt kedve menni, nem mintha elmehetett volna… H�t �ppen ez�rt nem volt kedve menni, se hozz�juk, se le a nagyterembe. Minden �vben ugyanaz volt. A bar�tai elmentek, � pedig itt maradt egyed�l. Hi�nyoztak neki a m�r megszokott zajok, a rendetlens�g l�tv�nya, vagy csup�n a tudat, hogy m�s is van rajta k�v�l a szob�ban.

Nem volt kedve f�lkelni, de k�nytelen volt, hiszen ahhoz meg pl�ne nem f�l�tt a foga, hogy valaki felj�jj�n megn�zni ugyan mi�rt nem dugta m�g ki az orr�t a toronyb�l. V�g�l megmosakodott, fel�lt�z�tt �s elindult lefel�. A folyos�k kar�csonyi dekor�ci�ja szab�lyosan mardosta a lelk�t. Minden g�mb, minden girland arra eml�keztette, hogy valami hi�nyzik az �let�b�l, �s pontosan tudta mi is az. A csal�d.

Le�rve a nagyterembe ott tal�lta Hagridot, az igazgat�t �s legnagyobb b�nat�ra Piton professzort is. A b�jital professzor �gyet sem vetett r�, nem �gy, mint a vad�r.

- Harry! Boldog kar�csonyt! – �dv�z�lte �bl�s hangj�n. Harry k�nyszeredetten viszonozta a gesztust.

- M�r kibontottad az aj�nd�kaidat? – faggat�zott Albus kis mosollyal sz�ja szeglet�ben.

- Nem, eszembe sem jutott – bukott ki Harryb�l az �szinte v�lasz. Perselus d�bbenten n�zett a fekete haj� fi�ra. � eg�szen m�st hitt, hiszen minden gyerek oda van a kar�csony�rt, de legf�k�ppen az aj�nd�kok�rt.

- Tal�n f�lsz, hogy nem azt kapod, amit megrendelt�l? – vetette oda g�nyosan. Harry felvont szem�ld�kkel n�zett r�, de nem felelt. Nem volt kedve m�g veszekedni se. Csak sz� n�lk�l hagyta az eg�sz megnyilv�nul�st, ami a tan�rt m�g ink�bb bosszantotta. Piton m�rg�ben m�r a vill�j�t r�gta �s csak az�rt nem �llt le veszekedni a m�sikkal, mert mag�n �rezte Albus sz�r�s pillant�s�t.

- K�r, hogy �gy egyed�l maradt�l az �nnepekre – d�nny�gte v�g�l az id�s m�gus. Harry �rtetlen�l meredt r�, hiszen ebben nem volt semmi k�l�n�s.

- Uram, m�r ez lesz a hatodik kar�csonyom a Roxfortban, �s t�bbnyire egyed�l vagyok – jegyezte meg a fi�.

- Nos igen, a csal�dod minden bizonnyal sajn�lja, hogy nem t�rt�l haza az �nnepekre…

- Minden bizonnyal – h�zta el Harry a sz�j�t.

- Viszont �n most nem erre gondoltam, Hagrid �s j�magam p�r �ra m�lva utazunk a Beauxbatons iskol�ba egy megbesz�l�s miatt �s csak szilveszter ut�n t�r�nk vissza, �gy igaz�ndib�l nem tudom, hogy mi legyen veled…

- �gy �rti �res lesz az iskola?

- Nem eg�szen, Perselus itt lesz – mosolyodott el Albus. Piton mint aki citromba harapott elfintorodott.

- Ezt �rtsem �gy, hogy gyerek cs�szk�dn�m kell a sz�net alatt? – k�rdezte csak a meger�s�t�s miatt a f�rfi. K�zben igyekezett a lehet� legcs�ny�bb n�z�s�t alkalmazni az igazgat�val szemben.

- Harry m�r nagyfi�, szinte feln�tt. K�tlem, hogy eg�sz napos fel�gyelet k�ne neki, persze abban az esetben, ha meg�g�ri, hogy nem b�kl�szik tiltott helyen �s keveredik bajba – kacsintott a fi�ra.

Harry akaratlanul is elmosolyodott.

- Na k�sz�n�m! A fi� k�ptelen meg�lni a fenek�n ezt maga is tudja! – sop�nkodott a b�jital mester.

- Professzor, ha ez megnyugtatja jelen pillanatban m�g az is nehezemre esik, hogy kikeljek az �gyb�l �s itt reggelizzem, nem hogy bajba keverjem magam – v�laszolta alig hallhat�an. Albus erre �sszecsapta a kez�t �s m�r is lerendezettnek tekintette az �gyet. Mit sem foglalkozott Piton morgol�d�s�val, csak vid�m mosollyal az arc�n, na �s persze Hagridal az oldal�n kis�t�lt a teremb�l.

- Hogy a Merlin essen bele! – csapott az asztalra Perselus. Harry aki kiss� k�bultan meredt maga el�, most ijedten h�z�dott h�tr�bb. Piton pillant�sa, ahogy tal�lkozott a z�ld szemekkel ott r�m�letet, s�t p�nikot v�lt f�lfedezni. Nem tudta mi v�lthatta ki, m�g lassan r� nem j�tt, hogy val�sz�n�leg az � megnyilv�nul�sa volt az.

- Potter, �n odalent leszek, te meg menj fel a  griffend�l toronyba �s enged�ly n�lk�l ki ne told az orrod. N�ha feln�zek majd – z�rta r�vidre a t�m�t, majd lobog� tal�rral elviharzott.

Harry els�hajtott, szab�lyosan megk�nnyebb�lt a t�nyt�l, hogy megszabadult a mogorva professzor�t�l. B�rmennyire is mag�nyos volt, az�rt Piton t�rsas�ga lett volna az utols�, amire v�gyott volna. M�g befejezte a reggelit, majd visszat�rt a toronyba.

A klubhelyis�g k�zep�n ott �llt a sz�pen feld�sz�tett kar�csonyfa. Az arany �s b�bor g�mb�k szinte egy talpalatnyi helyet sem hagytak kivillanni a feny� leveleib�l. Harry t�tov�n indult el fel� �s n�zett le az alatta l�v� csomagokra. Egy Ront�l, egy Hermion�t�l, egy Neville-t�l �s egy Mrs. Weasleyt�l. Ez volt a szok�sos minden �vi adagja. Pontosabban nem, eggyel kevesebb volt, hiszen Siriust�l m�r nem kaphatott semmit.

Keresztapja hi�nya, az es�ly hi�nya, hogy ezt az �nnepet csal�dias l�gk�rben t�lthesse teljesen szertefoszlott. Szomor�an eml�kezett vissza az el�z� �vre, mikor ezen az �nnepen mind egy�tt lehettek. �lete els� igazi kar�csonya volt, �s ahogy a helyzet jelenleg �llt, nagyon �gy festett, hogy az utols� is.

Felnyal�bolta a csomagokat, majd felvitte �ket a szob�j�ba. A bontogat�ssal m�r nem vesz�d�tt, csak letette �ket az �gy mell�, majd � maga elter�lt a v�r�s takar�n. Fogalma sem volt meddig b�multa a plafont, de minden bizonnyal m�r el�g k�s� lehetett, ugyanis nem m�s jelent meg az ajt�ban, mint Piton.

A f�rfi megjelent az eb�dn�l, de a fi� nem. Nem is foglalkozott a dologgal, �gy v�lte a k�ly�k bizony�ra megs�rt�d�tt �s most odafenn pukkadozik. H�t �gy kell neki, � bizony nem megy ut�na. Csakhogy miut�n a vacsor�nak is v�ge lett �s Potter m�g mindig nem ker�lt el�, k�nytelen volt ut�na m�szni a toronyba. M�r a klubhelyis�g l�tv�ny�t�l is a h�nyinger ker�lgette, �gy amilyen gyorsan csak tudott �tsietett rajta. Kopogtat�s n�lk�l nyitott be az ajt�n, azt rem�lve, hogy rajtakaphatja valamin. A l�tv�ny azonban meglepte. A fi� kiter�lve fek�dt az �gyon, �s l�tsz�lag nem csin�lt semmit.

- Potter, mi�rt nem volt�l eb�delni, �s vacsor�zni? Tal�n ennyire b�zlik, hogy velem kell egy asztalhoz �ln�d? – f�rmedt r�.

Harry �sszerezzent, de m�g csak r� sem n�zett a tan�rra.

- Csak nem volt kedvem felkelni – v�laszolta sz�ntelen hangon. Piton felvonta jobb szem�ld�k�t �s bamb�n b�mult a m�sikra.

- Tess�k? �gy t�nik rosszul hallottam… Nem volt kedved felkelni? – k�rte ki mag�nak. Harry ekkor m�r felt�p�szkodott az �gyr�l, de nem n�zett a m�sikra.

- Nem akartam gondot okozni… - kezdte, de a f�rfi bel� fojtotta a sz�t.

- Nem akart�l? Potter, Te magad vagy a k�t l�bon j�r� gond! Te nem okozod, magad vagy a probl�ma forr�sa! – �v�lt�tte a fi� k�p�be.

Harryn�l valahol itt szakadt el a c�rna. Automatikusan emelte f�l a kez�t �s h�zott be egyet a m�siknak. Pitont annyira v�ratlanul �rte a t�mad�s, hogy m�g elhajolni sem volt ideje, �gy telibe tal�lta Harry �kle. �rezte, amint orr�b�l elered a v�r �s lassan v�gigfolyik arc�n.

- El�g… El�g ebb�l! Mi�rt kell mindig �cs�rolnia? Mi�rt kell, hogy mindig �n legyek a rossz? Mit �rtottam mag�nak vagy b�rki m�snak? Az eg�sz elcseszett �letemben csak annyi b�n�m volt, hogy megsz�lettem! Nem �n akartam, �s ha visszacsin�lhatn�m, megtenn�m! Ha nem lenn�k, egy csom� ember m�g mindig �lne! A sz�leim, Cedric, Sirius �s m�g egy csom� m�sik! Mi�rt nem tudja elhinni legal�bb egyszer ebben a rohadt �letben, hogy csak egyed�l akartam lenni, hogy nem akartam semmi rosszat? Gy�l�l�m a kar�csonyt, sz�momra ez az �nnep egyenl� a megal�ztat�ssal, a mag�nnyal, a csal�d�ssal �s a keser�s�ggel! Fogalma sincs milyen volt h�ziman� m�dj�ra �lni, �s feln�ni a n�nik�m h�z�ban. Senki nem tud semmit, vagy ha tudnak is m�lyen hallgatnak… Mert ez az �rdekem. Mert �gy tudnak megv�deni… Arra mindenki tesz, hogy nekem milyen volt rabszolgak�nt �lni, bez�rva egy gardr�bban, �heztetve �s verve, mik�zben minden egyes nap azt v�gj�k a fejemhez, hogy egy selejt vagyok. �n csak ugyan olyan norm�lis �letet akartam, mint m�soknak van. Egy any�t… egy ap�t… vagy testv�reket, keresztap�t, b�rkit, aki szeret, aki tudom, hogy nem gy�l�l �s nem sz�nalomb�l vagy k�teless�gb�l van mellettem… Elegem van… nincs el�g er�m, �n nem tudom… folytatni… - zil�lta a fi�, majd lerogyott az �gyra �s zokogni kezdett.

Perselus m�g mindig sokkosan tartotta v�rz� orra el� tal�rja ujj�t. Nem sz�m�tott ilyen kit�r�sre, pl�ne nem, hogy a m�sik miket fog �sszehordani. Bez�rts�g, rabszolgas�g, ver�s �s �heztet�s? Vajon csak most tal�lta ki, vagy t�nyleg igaz? Albus tudott err�l a dologr�l? Bizony�ra tudott, de akkor m�gis hogy hagyhatta? Azonban m�r erre is tudta a v�laszt, pontosan, amit a fi� mondott. A biztons�ga �rdek�ben. Mert Albus ilyen volt �s ezzel Perselus pontosan tiszt�ban volt.

Nem tudott m�st tenni, szabad kez�vel karon ragadta a zokog� fi�t �s elkezdte maga ut�n vonszolni. Harry nem ellenkezett, csak meg�ll�thatatlanul potyogtak a k�nnyei. A sok �vi keser�s�g most �tk�z�tt ki rajta igaz�n. Abba akarta hagyni, de nem ment. M�r nem volt r� k�pes, mint r�gen. Nem tudta elfojtani mag�ban azt a sz�rny� �rz�st. R�ad�sul Piton maga ut�n vonszolta a pinc�be. Harry biztosra vette, hogy most meg fog halni, b�r m�r azt se b�nta volna.

Perselus megtorpant a pince egyik ajtaja el�tt, majd benyitott rajta. Harry nem tudta hol van, de �rezte, amint le�ltetik valamire. M�r ez is furcsa volt, hogy nem tasz�tott�k le, hanem le�ltett�k �t.

Piton odal�pett az egyik szekr�nyhez, majd k�t fiol�t vett el� bel�le. Az egyiket azonnal felhajtotta, m�g a m�sikat odany�jtotta Harrynek. A fi� a k�nnyf�tylon kereszt�l is l�tta a tan�r v�rt�l maszatos arc�t.

- Saj… sajn�lom… - zil�lta, majd remeg� k�zzel elvette a b�jitalt, �s egyetlen sz� n�lk�l lehajtotta azt. Perselus d�bbenten meredt r�.

- Potter! Meg se k�rdezed mi volt benne? Ak�r m�reg is lehetett – jegyezte meg a f�rfi.

- Ann�l jobb – felelte keser�en.

Perselus belet�rt a haj�ba, majd h�tat ford�tott a fi�nak. Csak ekkor l�tta meg arc�t a vitrin �vegj�ben visszat�kr�z�dni. Egy p�lcamozdulattal elt�ntette a v�rt, �s imm�r szalonk�pesebb kivitelben fordult ism�t a fi� fel�.

- Potter, amiket odafent mondt�l… az igaz? �gy �rtem, a b�ntalmaz�s �s az elhanyagol�s – faggat�zott.

Harry tomp�n b�lintott.

- Igen, de mit sz�m�t mag�nak, maga is ut�l engem… Ut�l az ap�m miatt – bukott ki bel�le. A fi� sz�j�b�l hallva valahogy megrend�tette a m�sikat. Val�ban, csakis az apja miatt ut�lta a fi�t �s k�zben figyelmen k�v�l hagyta a t�nyt, hogy f�lig Lily gyermeke, aki�rt viszont mindent megtett volna.

- Potter, mes�lj el mindent r�szletesen – kezdte most m�r nyugodtabb hangon.

- Mi�rt?

- Mit mi�rt?

- Mi�rt mes�ljem el? V�tozik valami, ha elmondom? – k�rdezett r� �szint�n.

Perselus nem akart hazudni, �gy csak ennyit mondott:

- Tal�n.

Harry �rezte, hogy lassan kezd megnyugodni, �s ahogy a s�r�s al�bbhagyott �gy kezdett besz�lni. Legal�bb egy �r�n kereszt�l ecsetelte az �t �rt �sszes s�relmet, kezdve a sz�lei hal�l�t�l, a Dursley csal�d gaz tettein �t, Voldemort ellene ir�nyul� szem�lyes hadj�rat�ig. Piton csak hallgatott �s igyekezett �szben tartani mindent, amit a fi� mond. Minden egyes mondattal, ami elhagyta Potter sz�j�t, �gy �rezte, mintha saj�t mag�ra ismerne a m�sikban. M�r nem csod�lkozott a fi� viselked�s�n, hiszen � maga is ugyan ilyen volt annak idej�n. Mikor v�g�l Harry m�r vagy �t perce cs�ndben meredt a kandall�ban lobog� t�zre, v�gre megsz�lalt.

- Potter, ez nem maradhat �gy, �s nem maradhat b�ntetlen�l sem – kezdte.

- Ugyan, kit �rdekel m�r az eg�sz… A ny�ron, csak p�r hetet kell kib�rnom vel�k, ennyibe m�r nem halok bele – d�nny�gte a fi� maga el�.

- De belehalhatsz! Arra nem gondolt�l, hogy a n�nik�d�k felel�tlen viselked�se miatt, nagy bajban volt�l? �s igen, bele is halhatt�l volna.

- �gy se hi�nyozn�k senkinek.

- M�r megbocs�ss, de a bar�taiddal mi lesz? Na �s Ms. Weasley? K�pes lenn�l hagyni, hogy kis�rja miattad a k�t szem�t?

Harry nem felelt, csak n�m�n meredt maga el�. Perselusnak viszont kellett m�g valami, egy bizony�t�k, az utols�, hogy gyan�ja beigazol�djon.

- Mit gondolt�l, mit adok neked a fiol�ban? – k�rdezte.

- M�rget… - bukott ki Harryb�l, mire Piton fels�hajtott.

- Neked s�lyos depresszi�d van, amit a t�nyek tudat�ban m�r nem is csod�lok. Eleve a ny�ron t�rt�ntek m�g egy er�s �s eg�szs�ges idegi �llapot� fiatalt is megviseltek volna, nemhogy t�ged! Volt, aki besz�lt veled egy�ltal�n a keresztap�d hal�l�r�l? – faggat�zott.

Harry feln�zett r�, majd pislogott p�rat �s megr�zta a fej�t.

- Senki, csak egy kis v�llon vereget�s, meg kitart�s, ennyi volt.

- M�g Albus sem besz�lgetett el veled?

- Nem igaz�n… B�r nem is csoda, hiszen �sszet�rtem az irod�ja berendez�s�t – h�zta el a sz�j�t.

Piton ezt hallva halkan nevetni kezdett, mire Harry d�bbenten meredt r�.

- T�nyleg… �sszet�rted a holmijait? – k�rdezte leplezetlen�l vigyorogva.

- Igen, de… Tan�r �r, kezd megr�miszteni – bukott ki a fi�b�l.

- Rendben, el�rulok neked n�h�ny dolgot, de ha b�rkinek is elmondod, neked v�ged… - fenyeget�z�tt. Harry tomp�n b�lintott. Piton ek�zben fel�llt �s elindult egy oldals� helyis�g fel�. Harry akaratlanul is k�vette �t, azonban az ajt�ban megtorpant. Egy mugli konyha volt, az pedig k�l�n meglepte, hogy a f�rfi neki�llt f�z�csk�zni.

- �lj le, nekem is van mondanival�m b�ven – noszogatta.

Harry engedelmesen le�lt az egyik sz�kre �s cs�ndben v�rakozott.

- Tudod, csak most j�ttem r�, hogy mi mennyire hasonl�tunk… Nekem is borzalmas gyerekkorom volt, b�r tal�n szerencs�sebb voltam annyib�l, hogy �desany�m mellettem volt. Ap�m gy�l�lte a m�gi�t, egy meg�talkodott, isz�kos mugli volt, aki minden szeretetnek h�j�n volt, de a pofonokat �s r�g�sokat b�kez�en osztogatta. Nem k�m�lt se engem, se any�mat. A f�ny az �letemben… az a te �desany�d volt. � volt az els�, �s egyetlen igaz bar�tom. M�g a beoszt�s sem tudott minket elszak�tani egym�st�l. Pedig ap�d�k er�sen pr�b�lkoztak… Csakhogy hib�ztam… – itt elhallgatott. Harry nem tudta megsz�laljon, vagy ink�bb maradjon cs�ndben.

- A s�rv�r�z�s, igaz? – k�rdezte cs�ndesen.

- Igen, csak akkor j�ttem r�, hogy mennyire igaz a mond�s, mindig azt b�ntjuk a legjobban, akit a legink�bb szeret�nk.

- Maga szerette az �desany�mat, m�rmint szerelmes volt bel�? – tette fel az egyenes k�rd�st. Piton egy pillanatig hallgatott, majd rekedten v�laszolt.

- Igen, a mai napig… - s�hajtott fel. Harry �gy �rezte mintha valami �ri�si k� esett volna el a sz�v�r�l, de a hely�t szinte azonnal �tvette a sz�v�be markol� �rz�s, hogy van, aki tal�n m�g n�la is jobban szenvedett �s szenved.

- �pphogy elvesztettem �desany�d bar�ts�g�t �s bizalm�t, �jabb csap�s �rt. Az �desany�m meghalt… A mugli orvosok szerint kit�rt a nyaka, amikor leesett az emeleti l�pcs�r�l. Nekem kellett azonos�tani a holttest�t. A vallom�som alapj�n elfogt�k ap�mat, aki bevallotta, hogy � l�kte le �s nem b�nja a dolgot. V�g�l � is meghalt a b�rt�nben, k�t h�nap m�lva, az ital vette el az �let�t, csak azt sajn�ltam, hogy nem k�t h�nappal kor�bban t�rt�nt, hiszen akkor any�m m�g �lhetett volna… Hib�t k�vettem el, be�lltam a S�t�t Nagy�r k�vet�i k�z�, hogy bossz�t �lljak minden s�relmem�rt. Az ap�don, Blacken �s az �sszes emberen, aki valaha is �rtott nekem. A Nagy�r c�ljai, az �g�retei olyan nagyon elvak�tottak, hogy nem l�ttam a f�t�l az erd�t. El�rultam �desany�d, �s az�ta is folyamatosan fizetek �rte… - suttogta alig hallhat�an. Harry nem sz�lt semmit, csak felh�zott t�rdeire t�masztotta fej�t �s �gy tanulm�nyozta a tan�r h�t�t, mintha egy nyitott k�nyv lenne.

- T�nyleg el�g hasonl� a m�ltunk… Trag�di�k sorozata.

- De neked m�g van es�lyed egy jobb j�v�re – fordult hirtelen fel� a tan�r.

- Egy jobb j�v�re? Nekem rossz j�v�m sem lesz, nem hogy jobb – d�nny�gte a fi�.

- Ha rajtam m�lik, nem �gy lesz. Meg�g�rtem �desany�dnak, hogy vigy�zok r�d, b�rmibe is ker�lj�n – bukott ki a f�rfib�l.

- Maga szerint siker�lhet legy�zn�m �t?

- Szerintem k�pes leszel r�, elv�gre legy�zted �t els�ben, meg�lted a baziliszkuszt, t�l�lt�l s�rk�nyokat �s v�rfarkasokat… - sorolta.

- De azokat nem egyed�l csin�ltam – ellenkezett tov�bb Harry.

- �s most sem kell egyed�l csin�lnod, �n ott leszek, ha akarod – mondta, majd megfordult kez�ben tartva k�t b�gre forr� csokol�d�t. Harry elvette az egyiket �s most el�sz�r, mi�ta ismerte a m�sikat h�l�san mosolygott a f�rfira.

- Ezt vehetem �g�retnek?

- Veheted – b�lintott r� a f�rfi, majd koccintottak egyet.

- Tan�r �r, tudja minek �r�ln�k nagyon? – kezdte Harry, mik�zben visszamentek a nappaliba.

- M�gis minek?

- Mes�lne nekem �desany�mr�l? Ap�mr�l m�r sokat hallottam, de any�mr�l szinte alig tudok valamit.

Perselus fels�hajtott, majd belekezdett az els� t�rt�netbe, ami hirtelen esz�be jutott.

- Mindig gy�l�ltem a kar�csonyt, egyet kiv�ve. Els�s�k voltunk �s mind a ketten hazament�nk a t�li sz�netre. �desany�d megh�vott magukhoz szenteste, mivel tiszt�ban volt vele, hogy n�lunk m�g f�t se lehet �ll�tani ap�m miatt. Sohasem felejtem el, ahogyan akkor kin�zett, �s azt, amit mondott. Ott voltak a nagysz�leid is, az � tisztelet�kre � meg Petunia adott egy kis m�sort. Ugyanolyan angyal jelmez volt rajtuk �s k�rusban szavaltak, de �desany�d akkor is milli�szor szebb �s jobb volt a n�v�r�n�l. – Harry �mulva hallgatta a t�rt�netet.

- Na �s mit mondott? Milyen verset szavalt? – faggat�zott.

- Nem eml�kszem a teljes sz�vegre, �s ak�rhol kerestem, nem tal�ltam r�, de amit tudok elmondom bel�le – megk�sz�r�lte a tork�t, majd megpr�b�lta elism�telni azt, amit annak idej�n Lily mondott.

- „Felugrott sz�rny�ra, szolg�i m�g�je, felr�ppent az �gbe, mint a bog�ncs pih�je. �m �n hallottam m�g t�volod� hangj�t: Boldog Kar�csonyt �s sz�p j� �jszak�t!”

Ahogy befejezte, Harry lelk�t valami furcsa melegs�g �rasztotta el, de nem volt ezzel egyed�l. Tal�n az �nnep, tal�n a felismer�s volt az, ami hirtelen fordulatot hozott mindkettej�k �let�be, de abban biztosak voltak, hogy semmi sem lesz m�r olyan, mint r�gen. P�r �r�val k�s�bb, mikor m�r a szeme majdnem leragadt az �lmoss�gt�l, Piton �gy �t�lte meg a helyzetet, hogy tal�n ideje nyugov�ra t�rnie.

- Ideje lenne lefek�dn�d – kezdte, Harry azonban nyugtalanul mocorogni kezdett.

- Tan�r �r… nem maradhatn�k itt? �gy �rtem a kanap�n… Nem szeretn�k visszamenni a toronyba – suttogta alig hallhat�an �s kiss� bele is v�r�s�d�tt a k�r�sbe.

Piton m�rlegelte a helyzetet, majd egy takar�t �s p�rn�t b�v�lt oda a fi�nak.

- Rendben, de nem lesz bel�le rendszer – felelte, majd mag�ra hagyta a fi�t.

- Ez �letem legjobb kar�csonya – hallotta m�g miel�tt becsuk�dott volna szob�ja ajtaja �s neki is el kellett ismernie, hogy � is hasonl�an �rez.

Harry boldog mosollyal az arc�n aludt el �s v�gre �gy �rezte, tal�n m�gsem olyan rem�nytelen az �lete.

<>

Harry a kanap�n �lt, kez�ben egy b�gre forr� csokit tartott, �s r�vetegen b�multa a l�ngokat. A helys�g kar�csonyi d�szben pomp�zott �s a kandall� mellett egy impoz�ns kar�csonyfa �llt. Minden t�k�letes volt, de valami m�gis hi�nyzott. M�r k�sz�lt, hogy feladja k�nyelmes �l�hely�t, mikor a szobaajt�ban meghallotta a v�rva v�rt hangot.

- Fertelmes egy id� van odakint, m�r legal�bb �tven centis h� van az udvaron, igaz�n csin�lhatn�l vele valamit – dohogta az �rces hang.

- Szia Perselus, �r�l�k, hogy meg�rkezt�l – fordult h�tra a f�rfihoz.

Piton �ppen azzal volt elfoglalva, hogy ruh�j�r�l s�p�rje le a tetemes mennyis�g� havat, mikor a l�pcs� fel�l l�bdobog�sra lett figyelmes.

- Anya, megj�tt a Mikul�s? – k�rdezte egy kisfi�.

- A Mikul�s nem l�tezik te t�kfej, az csak Albus b�csi szokott lenni be�lt�zve – oktatta ki egy id�sebb, �s v�g�l meghallott�k egy kisl�ny hangj�t is.

- Ez nem a Mikul�s! Ez sokkal jobb, ez nagyapa – ki�ltotta el mag�t, �s Perselus m�r szemben is tal�lta mag�t a h�rom gyerekkel, akik t�rt karokkal szaladtak fel�. Akaratlanul is sz�lesen elmosolyodott.

- �, a v�g�n m�g �sszeroppantotok – ironiz�lt, mire a gyerekek nevetni kezdtek.

- Gyerekek, hagyj�tok nagyap�tokat! Mindenki asztalhoz, k�sz a vacsora – terelte be �ket Ginny az �tkez�be. A gyerekek nevet�se, a kar�csonyi s�lt illata, a t�z pattog�sa a kandall�ban, olyan boldogs�ggal t�lt�tte el Perselust, amir�l azt hitte, m�r sohasem tapasztalhat meg. A vacsora v�gezt�vel Lily felh�zott egy angyalka jelmezt �s szavalni kezdett. Persze a fi�k cs�folt�k �t, de a kisl�ny mosolyogva t�rte a dolgot.

- James, Perselus ha nem fejezitek be, nem lesz aj�nd�k holnap reggel – fenyeget�z�tt Ginny. A k�t fi� erre azonnal elhallgatott. A kisl�ny pedig belekezdett a versecsk�be.

- … „Felugrott sz�rny�ra, szolg�i m�g�je, felr�ppent az �gbe, mint a bog�ncs pih�je. �m �n hallottam m�g t�volod� hangj�t: Boldog Kar�csonyt �s sz�p j� �jszak�t!” – Perselus m�r az els� sorokn�l �gy �rezte, hogy ha nem tesz valamit s�rg�sen, akkor sz�gyen szemre elb�gi mag�t. Vetett egy t�tova pillanatot Harryre, aki szint�n k�nnyeivel k�szk�d�tt. V�g�l a helyzetet Ginny mentette meg, aki az el�ad�s ut�n azonnal aludni k�ldte a gyerekeket.

- De, m�g kor�n van! – nyafogta James.

- Min�l el�bb fekszetek le, reggel ann�l kor�bban tudtok felkelni – mutatott r� a n�, mire a gyerekek egy gyors �lel�s ut�n felszaladtak a l�pcs�n mag�ra hagyva a k�t f�rfit.

- Nos, azt hiszem ideje lepihenni – �llt f�l Harry a kanap�r�l. Perselus azonban �lve maradt.

- Harry… Maradhatn�k �jszak�ra? – k�rdezett r� a f�rfi, mire Harry odavar�zsolta a p�rn�t �s takar�t.

- Rendben, de nem csin�lunk bel�le rendszert – g�nyol�dott, mire mind a ketten nevetni kezdtek.

- Boldog Kar�csonyt… - k�sz�nt el Harry.

- …�s sz�p j� �jszak�t! – folytatta Perselus.

A rendszerb�l szok�s, a szok�sb�l meghitts�g, a meghitts�gb�l k�t�d�s, a k�t�d�sb�l pedig egy csal�d lettek. Mindketten megkapt�k a legnagyobb aj�nd�kot, amit ember csak adhat a m�siknak Kar�csonykor, �s az �v minden napj�n, a szeretetet.

V�ge

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.