nimphadora
Névnap

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Chat
 
Házi kedvenc

 

 
Harry hazatér

Harry hazatér

 

Perselus és Lily nem tudta, hogy mégis mennyi ideje csókolóznak, viszont abban biztosak voltak mind a ketten, ha nem hagyják abba, akkor annak visszafordíthatatlan következménye lehet. Elsőként Perselus tért magához, és távolodott el a másiktól.

 

- Lily, sajnálom, nem kellett volna ennyire… – kezdte a magyarázkodást.

 

- Ennyire mi, Perselus? Én is akartam azt a csókot – akadékoskodott a nő.

 

- Igen, de mégis nekem kellett volna visszafogni magam – kért bocsánatot a férfi.

 

- Merlinre, hagyd ezt abba, kérlek. Mindig ezt fogod csinálni? Na és akkor mi lesz, ha az ágyban kötünk ki? Egyszerűen elvonulsz a túlcsorduló bűntudatod miatt? Itt egyedül nekem lehetne bűntudatom szegény James miatt, de furcsa, hogy szinte egyáltalán nincs – toldotta még hozzá, mikor látta, hogy Perselus arca elsápad.

 

A férfi ezt hallva ismét megnyugodott. Ezek szerint nem követett el akkora hibát, és ennek örült. Perselus már az idejét sem tudta, hogy mikor vágyott ennyire Lily jelenlétére. Hihetetlenül boldognak érezte magát.

 

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem – suttogta szinte alig hallhatóan Lily fülébe.

 

A nő kellemesen megborzongott a másik hangjától. Biztosra vette, ha ez így folytatódik tovább sutba dob minden erkölcsöt, félreteszi minden ellenállását, és ő maga mászik rá a mellette ülő férfira. Eddig sejtelme sem volt róla, hogy Perselus ilyen varázslatra is képes. Mert ez nem lehetett más, csakis varázslat. Perselus Piton, akit mindenki egy mogorva és megkeseredett alaknak tart, egyetlen szavával olyan tüzet éleszt benne, amit még nem érzett. Vágytól elködösült tekintetét belefúrta a másik ónix szemeibe, és úgy érezte, elveszett.

 

Perselus is hasonlókon ment keresztül. Hatalmas önuralmat kellett gyakorolnia, hogy ne döntse hanyatt a kanapén a boszorkányt, és ne kényeztesse ájulásig. Mindig csak azt hajtogatta magában, hogy türelem. Persze, az a gonosz kis hangocska végig ott kiabált – mit kiabált, ordított – hogy nem hagyhatja ennyiben a dolgot. De ő mégis ellenállt.

 

Lily végül összegyűjtötte minden megmaradt önuralmát, és hátrébb húzódott. Gyorsan megitta a bor maradékát, mely a poharában volt, és ugyan kissé imbolyogva, de felkelt a férfi mellől. A kínzó fájdalom, amit már most érzett Perselus hiánya miatt, szinte lavinaként tört rá.

 

- Azt hiszem, megyek, kialszom magam. Köszönöm a szép estét – mosolygott a férfira, de a szemébe nem mert belenézni. Tudta, ha megteszi, elveszik azokban, és már sem isten sem ember nem lesz, aki megakadályozza az elkövetkező tetteiben.

 

- Igazad van, későre jár – állt föl a férfi is.

 

- Szép este volt – suttogta Lily, és arca mélyen elpirult.

 

- Csakis miattad – bókolt a másik.

 

Perselus maga is elcsodálkozott, hogy a máskor szirupos viselkedés és giccses közhelyek most milyen jól megállják a helyüket, és mennyire nem tűnnek borzalmasnak a számára.

 

- Akkor szia – köszönt el a nő, és amilyen gyorsan csak bírt, fölszaladt a szobájába.

 

Csak nézte a lépcsőt, ahol szerelme eltűnt a sötétben. Arcáról egy egész halálfaló horda sem tudta volna lemosni a vigyort. Hát mégis csak sikerül? Talán van remény a számára? Talán véget ér a sokévnyi szenvedés, és szerelme viszonzásra lel?

 

Órákig vagy csak percekig, de ott állt mozdulatlanul, és saját szerencséjén merengett. Áldotta a sorsot, hogy Lilyvel annak idején összehozta. Áldotta Dumbledore-t, hogy kiküldte őt Harryhez, és a nyakába varrta. Áldotta az egész világot mindenestül, mert az a csodás nőszemély odafönt, úgy tűnt… nagyon is úgy tűnt, hogy hasonló érzelmekkel viseltetik iránta, mint ahogy ő Lily iránt. Boldog volt. Annyira boldog, hogy szinte egész éjjel le sem tudta hunyni a szemét. Végig a plafont bámulta, és a történtek jártak a fejében.

 

Másnap reggel persze fáradtan, kialvatlanul került elő a szobájából. Trixi már javában készítette a reggelit.

 

- Jó reggelt, Perselus uram, Trixi reméli, hogy nem volt óriási probléma, hogy nem volt itt tegnap – hadarta a manó.

 

- Tökéletesen megvoltunk, Trixi – jött a hang a lépcső felől.

 

Lily volt az, és Pitonnal ellentétben frissen és üdén ébredt. A férfi egy pillanatig megdermedt. Hirtelen végigfutott rajta valami rossz érzés. Egyszerre csak azon kezdett agyalni, hogy mi van, ha ez az egész előző este meg sem történt? Azonban kételyei gyorsan elpárologtak mikor Lily adott egy puszit az arcára.

 

- Jó reggelt – köszönt neki a nő. Perselus óvatosan megtapogatta a helyet, ahol az előbb még Lily ajka érintette a bőrét.

 

- Akkor nem álmodtam? – kérdezte félszegen, és rá nem jellemző módon gyerekesen. Lily őszintén rámosolygott.

 

- Nem álmodtál – suttogta a nő, majd átölelve a férfit mellkasához bújt.

Perselus akadozva, de viszonozta az ölelést. Tőle annyira távol álltak ezek a dolgok. Mosoly, ölelés, nevetés, puszik, csókok, kedves szavak, mind-mind olyan dolgok voltak, amikben szinte egyáltalán nem volt része.

 

Trixi a konyhából nézte végig a jelenetet, szájtátva meredt az ölelkező párosra. Érezte ő, hogy milyen furcsa két gazdája, ha a másik a közelében van, de ezt azért nem gondolta volna. Persze örült, hiszen nagyon szerette és tisztelte őket. Hatalmas megtiszteltetés volt őket szolgálni, két, illetve három ilyen csodás varázslót.

 

- Trixi annyira örül – vinnyogta könnybe lábadt szemmel. A páros hirtelen szétrebben, és kissé elpirulva néztek a bőgni készülő manóra.

 

- Trixi, nehogy sírj! – figyelmeztette Perselus, mire a házimanó szipákolva előkotort egy zsebkendőt.

 

- De Trixi annyira boldog, az úr és az asszonyom olyan csodás pár együtt – szipogta.

 

- Trixi, mi még… mi még nem vagyunk egy pár – kezdte Lily.

 

Perselus szíve összeszorult. Ő már azt hitte, hogy azok.

 

- Még nem, de majd lesznek, és ez olyan jó! Harry úrfi mit szólt hozzá? – érdeklődött. Perselus várta Lily válaszát.

 

- Trixi, egyelőre szeretnénk titokban tartani a dolgot – kezdte a nő.

 

- De miért? – nézett rájuk nagy kerek szemével a manó.

 

- Mert ha mégsem jönne össze a dolog, akkor nem akarjuk fölöslegesen terhelni – taglalta a férfi. Hangjából Lily viszont kivette, hogy kissé megsértődött.

 

- Trixi ezt megérti, és tiszteletben tartja gazdái kérését.

 

- Köszönjük – mosolygott rá a nő, majd visszafordult Perselushoz.

 

A férfi már leült az asztalhoz, és elkezdte átnézni a Reggeli Prófétát. Lily kíváncsian szemlélte őt. Ez így ment pár percig, míg végül a boszorkány kitépte az újságot a másik kezéből. Perselus döbbenten nézte a kezében maradt fecniket, majd morgolódva megszólalt.

 

- Ha ennyire érdekel, mi van benne, szólhattál volna, és odaadom – mondta.

 

- Ki vele, mi bajod? – szegezte neki a kérdést a nő.

 

- Mi még nem vagyunk egy pár – mondta utánozva a nő hangját, és mellé flegma képet vágva.

Lily szájtátva meredt rá. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a másik hogy lehet ennyire gyerekes.

 

- Hihetetlen vagy Perselus, azt hittem, felnőtt módjára tudsz viselkedni, ehelyett itt hisztizel. Nem megbeszéltük, hogy még nem mondunk senkinek semmit? – rótta meg a boszorkány.

Perselus karba fonta kezeit mellkasa előtt, és fejét tüntetőleg elfordította. Sőt, Lily meg mert volna rá esküdni, hogy még az arcát is fölfújta egy kicsit, akár azok a duzzogó gyerekek, akik nem kapják meg a játékukat. Mindenesetre idegesítő, de mégis aranyos volt a férfi kinézete. Szíve ellágyult, és hirtelen átváltott gügyögésbe.

 

- Persi baba miért duzzog? Na, Persike áruld el a maminak – noszogatta.

A férfi felvont szemöldöke és kissé megbotránkozó arckifejezése előre sejtette, hogy a kellő hatást elérte.

 

- Már megbocsáss, de minek nézel? Pisis óvodásnak? Talán a pelenka ott van a fenekemen, és cumisüvegből iszom a kávét?

 

- A viselkedésed alapján azt kell, mondjam, hogy igen. Nézd, Perselus… nekem még idő kell. Nem jelenthetem be egyik napról a másikra a világnak, hogy helló, együtt vagyok Perselus Pitonnal. Ez nem így megy. Van egy fiam, akire szintén gondolnom kell, pláne, hogy Harry odavan érted – taglalta.

Piton most némi érdeklődést mutatva fordult a nő felé.

 

- Szerinted odavan értem? – kérdezte nemtörődömül.

 

- Az nem kifejezés. Te lehet, nem veszed észre, de Harrynek nagyon sokat jelentesz. Olyannyira, ha mi most felelőtlenül bejelentjük, hogy együtt vagyunk, és közben mégsem jön össze a dolog, akkor Harry már a második apját veszítené el,és ez a mostani ezerszer jobban fájna neki, mert már tudná, hogy milyen egy apával élni – mondta kissé elszomorodva a nő.

 

Perselus egy darabig csöndesen figyelte a másikat, majd felállt, és odasétált elé. Lily tétován nézett föl rá. Nem tudta, hogy mire számítson.

 

- Lily… ha nem jól alakulnának a dolgok, Harry akkor is számíthat rám – jelentette ki.

 

Lily szívéről hatalmas kő esett le. Annyira megkönnyebbült, hogy a másik így gondolja. A pillanatot Trixi megjelenése zavarta meg, aki belebegtette a reggelit az asztalra.

 

- Jó étvágyat – mondta a manó, majd amilyen gyorsan csak tudott, kereket oldott.

 

Azonban a kialakuló pillanat most is semmivé foszlott. Piton visszaült a helyére, és csöndesen megreggeliztek. A délelőtt folyamán ki-ki ment a maga dolgára. Lily szorgalmasan gyakorolta a pálcakezelést, míg Perselus az új bájitalon dolgozott. Szinte észre sem vették, hogy már dél van, és egy újabb étkezés vár rájuk.

 

- Black mikor hozza Harryt? – kérdezte Perselus.

 

- Elvileg ebéd után érkeznek – mondta Lily.

 

Nem is kellett sokáig várniuk, fél kettő környékén kopogtattak, és rögvest utána az ajtó kitárult, Harry pedig hátán a táskájával beszaladt a házba.

 

- Sziasztok! Hazajöttem! – kiáltotta el magát, amivel odacsődítette a ház lakóit.

 

- Szia, drágám, na milyen volt? – kérdezte Lily miközben agyon ölelgette kisfiát.

 

- Jó volt, máskor is csinálhatunk ilyet – mondta mosolyogva Harry.

 

- Üdv, Black, mondd csak mikre tanítottad Harryt? – kérdezte gyanakodva.

Azonban Sirius helyett Harry adta meg a választ.

 

- Pénteken óriási rumlit csináltunk, párnacsatáztunk, szaladgáltunk és minden olyasmit, amit amúgy nem szabad…

 

- Szinte gondoltam – mondta Perselus elégedetten.

 

- Aztán megbeszéltük, hogy ez így nem jó. Este Sirius mesélt nekem egy mesét, megtanította, hogy mi az a hippogriff és a kneazle. Reggel jó alaposan megmostuk a fogam, aztán megtanultuk a leckét, sőt még a hétfőit is megnéztük! A tanító néni örülni fog neki, aztán ebédnél megettem az összes zöldséget, pedig bab volt – öltötte ki a nyelvét Harry undorodva.

 

Lily szájtátva hallgatta a mesét. Egyszerűen nem tudta elhinni, ő is valami hasonlóra számított, mint Perselus, féktelen őrjöngésre és tombolásra.

 

- Sirius, jól vagy? Nem vagy beteg? – kérdezte még mindig kissé sokkosan.

 

- Ne nézz rám így! Harry rádöbbentett két nagyon fontos dologra… - morogta Sirius kissé zavartan.

 

- Na és mikre? – faggatózott Lily. Közben Harry fölszaladt a táskájával az emeletre.

 

- Hogy ő nem James, és nála sokkal jobb ember válik majd belőle. Valamint arra, hogy már rég nem vagyok gyerek, és így felelősséggel tartozom másokért – mondta nagyot sóhajtva.

 

- Ezt értsem úgy, hogy nincs több gúnyolódás, fölösleges civódás, uszítás és mindenféle felelőtlen akciók? – kérdezte a boszorkány.

 

- Maximálisam és visszafordíthatatlanul felnőttem, és erre egy gyereknek kellett rádöbbentenie – dünnyögte a férfi.

 

- De mégis hogyan? Ugye nem sérült meg – ijedt meg egy pillanatra Perselus, majd gyorsan rendezte arcvonásait, de Sirius előtt már így is lebukott.

 

- Csak elmagyarázta, hogy milyen egy jó apa…

 

- Nyilvánvalóan olyan, aki mindent megenged, az minden gyerek álma – felelte Piton értetlenül.

 

- Nem! A jó apa megnézi a leckéjét, tanul vele, elmagyarázza neki a dolgokat. Leviszi a játszótérre és sétálni, elmegy vele vásárolni. A jó apa vigyáz rá, gondoskodik róla, legyen az étel, ruha, otthon. A jó apa szereti őt, még ha nem is mondja ki nyíltan. És annak ellenére, hogy a jó apa sokszor szigorú és precíz, attól még jó apa marad, mert tudja, hogy mi kell egy gyereknek, és próbálja őt irányítani a helyes úton.

 

Lily meghatottan hallgatta a dolgokat, ő már sejtette, hogy mire megy ki a játék, de Perselusnak még nem esett le.

 

- Ezek szerint ez egy tökéletes apa, de ilyen nem létezik – vágta rá gondolkodás nélkül.

 

- Sajnos létezik, és te vagy az Piton. Harry rólad beszélt, én pedig rájöttem, hogy nem lehetek olyan hebrencs, szétszórt keresztapa, ha versenyt akarok futni veled Harry szeretetéért – jelentette ki Sirius.

 

Piton szája tátva maradt a döbbenettől. Sohasem gondolta volna, hogy a fiú így vélekedik róla. Persze tudta, hogy tiszteli őt, de hogy ennyire tökéletesnek tartja azt soha. Pláne azt, hogy őt tartja az…

 

- Apjának? Harry az apjának tart? – bukott ki belőle a kérdés.

 

Lilyvel való beszélgetése ugyan kitért Harry érzéseire, de azok olyan távolinak tűntek. Most viszont szinte puszta kézzel meg tudta volna érinteni őket, és ettől megijedt. Riadtan nézett Lilyre, most már értette, hogy mire utalt a nő. Nem akart fölösleges fájdalmat okozni a fiúnak, megkedvelte őt, sőt, megszerette. Igen, talán szégyen vagy sem, de megszerette James Potter fiát, annak ellenére vagy azzal együtt, hogy hasonlít-e az apjára vagy sem.

 

- Úgy látom, nehezen szólalsz meg, csak nem új volt az infó? – kérdezte Sirius.

 

- Nem, csak kissé furcsa – morogta Piton, és még mindig a dolog hatása alatt volt.

 

- Apropó felnőtt élet, ha már felnőttként viselkedek, nem lehetek olyan csélcsap, mint régen. Ott van az a nagy ház, talán majd nekem is be kéne tölteni néhány kis aprósággal.

 

- Sirius! Csak nem nősülésre adod a fejed?! – kiáltott föl Lily döbbenten.

 

- Azért azt még nem, előtte randira kéne hívnom álmaim nőjét, és talán az eljövendő Mrs Blacket – felelte.

 

- Na és ki lenne az? – kapcsolódott be a beszélgetésbe most már Piton is. Valami sántított neki ebben az egészben.

 

- Harry tanítónője. Ugye… ugye nem gond, ha randevúra hívom? Tudom, hogy ez így kissé furán hangzik, de van abban a nőben valami, nem is tudom pontosan, hogy mi, de valamiért csak rá tudok gondolni tegnap óra – vallotta be a férfi.

 

- Sirius Black, a végén kiderül, hogy téged is elkapott a gépszíj, és szerelmes lettél – kuncogta Lily.

 

- Nagyon vicces, nevess csak ki, mikor én itt kiöntöm a lelkem – morogta Sirius.

 

- Jaj, nehogy már megsértődj! Amúgy csak óvatosan, rendes lány, ne használd ki! – figyelmeztette Lily.

 

- Többek közt azért se, mert ő Harry tanítónője, és nem akarunk kellemetlen helyzeteket csak azért, mert te esetleg nem bírsz magaddal – toldotta meg Piton.

 

- Jól van, értettem, nincs tapi, se smaci, semmi komprommitáló legalább a harmadik randiig. Persze ha ő mászik rám – ábrándozott mire Lily egyszerűen kilökte az ajtón.

 

- Sirius, rossz kutya – dorgálta meg, mire a férfi ugatva fölnevetett, intette a bent maradó Pitonnak, és eltűnt.

 

Ahogy az ajtó becsukódott, Lilyből előtört a kuncogás. Perselus is elmosolyodott az előbbi jeleneten.

 

- Ez szinte hihetetlen – jelentette ki a nő.

 

- Az ám! Black normálisan fog viselkedni? Én azért erősen kételkedem benne – mondta Perselus még mindig mosolyogva.

 

- Talán van rá némi esély, hogy megjavuljon. Ki tudja, lehet, hogy csak egy nő kell neki, aki irányítgatja – találgatott Lily, majd gyorsan körbenézett, hogy merre találja fiát. Mivel tiszta volt a terep közelebb lépett Perselushoz, lábujjhegyre emelkedett, és egy óvatos csókot lehelt a férfi ajkaira.

 

Piton úgy érezte mintha a felhők közt járna. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél, szerencséjükre. Ugyanis Harry ezt az időpontot választotta arra, hogy megjelenjen. Kikerekedett szemekkel állt a lépcső alján, és furcsállva figyelte Perselust, amint az odahajol az anyjához.

 

- Ti mit csináltok? – kérdezte fennhangon. A páros hirtelen szétrebbent, és Lily eszének hála menekültek csak meg.

 

- Harry, gyere, nézd meg te is a szemem. Valami belement és úgy szúrja, de Perselus nem lát benne semmit. Neked jobb a szemed, te fiatal vagy – hadarta, és odasietett fiához. A gyerek hiába kereste az a szúrós valamit, semmit se talált.

 

- Nem látom. Szerintem már nincs benne.

 

- Talán mosd meg egy kis langyos vízzel – tanácsolta Perselus.

 

- Rendben, talán az segít – pattant fel a nő és elrohant az emeleti fürdő felé.

Harry és Perselus ott találták magukat kettesben. Régen ezzel semmi baja nem volt a férfinek, most viszont erősen zavarban érezte magát.

 

- Szóval jól érezted magad? – kérdezte a gyerektől.

 

- Jó volt, de jó itthon lenni – válaszolta Harry, majd helyet foglalt a kanapén, és az ölébe vette a nyusziját, aki boldogan szimatolta a kisfiú kezét.

 

Perselus most sokkal nehezebbnek érezte, hogy kommunikáljon a gyerekkel. Elvégre, az az apjának tekintette, vagy valami olyasminek. Perselus pedig nem akart elrontani semmit. Odasétált a fotelhez, és ős is leült nem messze Harrytől.

 

- Na és milyen Black háza? Gondolom, jó nagy – dünnyögte a férfi.

 

- Az biztos! Van vagy négy hálószobája meg ugyanannyi fürdője meg óriási nappalija és étkezője meg konyhája és egy hatalmas kertje, amiben van egy csomó fa, bár most nem valami szép látvány a kert, de Sirius azt mondta tavasszal biztos szép lesz.

 

- Bizonyára. Gondolom, lett nála egy szobád, igaz? – faggatózott.

 

- Igen. Jó nagy, sok játék van benne, meg mindenféle varázslókról szóló könyvek, a fal piros színű és valami cikel…

 

- Cikesz? – segítette ki Piton.

 

- Igen, az van rajta. Sirius azt mondta apa szerette azt a játékot, ezért gondolta, hogy nekem is tetszeni fog. Azt mondta majd megtanít seprűn repülni – mesélte a fiú.

 

- Hát, azzal talán még várni kéne egy kicsit. A seprűlovaglás nem veszélytelen sport – morgolódott Piton.

 

- Tudom, ezért is mondtam, hogy majd akkor, ha ti megengeditek – hadarta a kisfiú. Ez ismét egy olyan dolog volt, ami arra utalt, hogy a gyerek már őt is a családjához számolja.

 

- Ezek szerint, boldog lennél abban a házban – tűnődött el Perselus.

 

- Nem rossz, de jobb itthon – vágta rá Harry. Lily úgy érezte, hogy itt az ideje közbelépni.

 

- Kinek lenne kedve elmenni a parkba és a játszótérre egy kicsit? Menet közben pedig bemehetnénk a boltba – ajánlotta föl a boszorkány.

 

- Én!  Menjünk! Légyszi menjünk – nézett csillogó szemekkel Harry.

Piton felsóhajtott, és bólintott jelezve, hogy benne van a dologban.

 

- Nagyszerű, akkor, Perselus, mugli ruha fel, és indulás. Én is fölkapok valamit – sietett föl az emeletre.

 

Perselus nem ellenkezett, tette, amit parancsoltak neki. Közben pedig még mindig azon agyalt, hogy miként kéne csinálnia a dolgokat, hogy tökéletes „apa” – férj? – legyen.

 

Ahogy az utcán sétálgattak sorra megnézték őket. Eddig mindig csak Perselust és Harryt látták, most viszont Lily is velük volt. Az egyik zöldséges még nyitva volt, így odafelé megálltak, hogy bevásároljanak.

 

- Jó napot! – köszönt Lily hangosan az idős bácsinak, akit már akkor is vezette a boltot, mikor ők még gyerekek voltak.

 

- Jó napot kisasszony, á, Perselus! Hogy szolgál az egészséged?

 

- Köszönöm, Mr Marks, remekül vagyok – válaszolta a férfi.

 

- Rám már biztos nem emlékszik a bácsi…

 

Az öreg összeszorította szemét, és úgy próbált meg fókuszálni, majd mikor a szeme megakadt Lily zöld íriszén, felkiáltott.

 

- Lily Evans! De hát hogyan? Azt mondták, balesetben meghaltál a férjeddel! – hőkölt hátra.

 

- Majdnem. Sokáig... sokáig nagyon beteg voltam. Ő itt a kisfiam Harry – mutatta be a gyereket.

 

- Á, a fiatalembert már ismerem, rendszeresen vesz tőlem répát. Apropó, hogy van nyuszi? Eszik rendesen? – faggatózott az öreg.

 

- Igen! És még több répa kell neki, meg alma…

 

- Gondolom, saláta is kell, de csak mértékkel. A sok salátától a nyuszi elrontja a hasát – dünnyögte az öreg. Perselus, mintha csak Albust látta volna egy pillanatra az öregben.

 

Gyorsan összeszedték, ami kell, és már indultak is tovább. Harry már nagyon szeretett volna csúszdázni és hintázni. Míg Lily kényelmesen leült az egyik padra, addig a fiúk átmentek a hintához, és mindent ugyan úgy tettek, mint azelőtt, amíg Lily nem járt ki velük. Harry mindig nyösztette Perselust, hogy nagyobbat lökjön a hintán, míg Piton kifejezetten ellenezte a dolgot, nehogy a gyerek megsérüljön. A szócsatáikon Lily nagyot nevetett. Úgy érezte, hogy az életük, a közös életük nem is tűnik olyan lehetetlennek. Tudta, hogy fia nagyon szereti Perselust, és ő is hasonlóan érzett iránta. Tegnap óta pedig talán még inkább szerette a férfit. Már nem volt vissza út, Lily döntött. Nem hagyja veszni a közös élet lehetőségét Perselusszal.

<<      >>

Még nincs hozzászólás.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
 
Oldalajánlás
 
Saját írásaim
 
Mások írásai
 
Pontos idő
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Hirdetőfal

Nimphadora: Sorsdöntő fordulat
13. fejezet
Egyelőre felfüggesztve de nem véglegesen!
 

Nimphadora: Piton fia

Befejezett!

  

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Látogatók
Indulás: 2009-06-30
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak