T�rgyal�s I.

Perselus �s Hermione hossz� ideig �csorogtak m�g egy helyben. A f�rfi f�lt, ha elengedi a m�sikat, akkor soha t�bb� nem kaphatja vissza. Egyszer�en hihetetlen volt a sz�m�ra, hogy egy olyan csod�s n�, mint Hermione, szeresse �t.

– Sz�val, akkor szeretsz? – k�rdezte meg kis mosoly k�s�ret�ben Hermione.

– Igen, �s te is szeretsz – mondta t�rgyilagosan Perselus.

– Igen. Viszont azt nem �rtem, ha szeretsz, akkor mi�rt volt�l velem olyan t�vols�gtart�? – �rtetlenkedett a n�. Perselus lassan megker�lte a kanap�t, �s le�lt a n� mell�. Hermione nem sok�ig teket�ri�zott, odakuporodott a f�rfi oldal�hoz.

– F�ltem, hogy elvesz�telek. Azt hittem, hogy t�ged csak bar�tk�nt �rdekellek – magyar�zta a f�rfi. Hermione �rt�n b�lintott. Nem akart ezzel vit�ba sz�llni.

– De, most m�r tudjuk az igazat – suttogta megk�nnyebb�lve.

– Igen, a k�rd�s csak az, hogy mit kezdj�nk a tud�sunkkal… - d�nny�gte a f�rfi, majd egy �vatos puszit lehelt Hermione homlok�ra. A n� megborzongott az �vatos �rint�st�l, bens�j�t pedig �tj�rta a boldogs�g.

– Te mire gondolt�l? – fordult v�g�l oda hozz�.

Perselus sohasem engedte ennyire elkan�szodni csapong� gondolatait, �gy soha nem mer�lt f�l annak az eshet�s�ge, hogy � �s Hermione valamikor el�rkeznek erre a pontra.

– Bevallom, nem gondolkoztam ezen. Eleve halva sz�letett �rz�seknek gondoltam – v�laszolta.

– Akkor tal�ljuk ki egy�tt – aj�nlotta a n�.

– Rendben, te mit szeretn�l? – k�rdezte mosolyogva a f�rfi. Hermione m�r kor�nt sem volt ennyire tan�cstalan, pontosan tudta, hogy mit is akar, az a valami pedig Perselus volt.

– Tegy�k f�l, persze csak k�pletesen, hogy: Te is nagyon szeretsz, �s �n is nagyon szeretlek. Nekem nem k�ne tov�bb szenvednem a f�rfiak miatt, neked pedig nem k�ne egy p�tany�t keresned Nathanielnek. Matt megkaphatn� azt, amire annyira v�gyik, egy any�t, egy ap�t �s egy testv�rt… - �br�ndozott. Perselus meglepetten n�zett a somolyg� n�re.

– Most nem viccelsz, ugye?

– Hal�losan komoly voltam. Szeretlek, ez m�r biztos, �s ha te is szeretsz, �s nem zavar az… ami a m�ltban velem t�rt�nt, akkor ak�r… - de nem fejezte be. Perselus sz�lesen elmosolyodott. Na n�, hogy ezt akarta! Viszont nem mutathatta ki, hogy mennyire odavan a m�sik�rt. Elv�gre, akkor elvesz�ten� azt a marad�k kis tekint�ly�t is, ami m�r �gy is v�szesen inog a n� el�tt.

– Nos, �gy v�lem, hogy tal�n lehet r�la sz�…

– Csak tal�n? – s�p�tozott Hermione.

– Mi�rt? Azt hitted itt menten megk�rem a kezed, �s rohanunk Minerv�hoz, hogy k�z�s lakr�szt kaphassunk? – k�rdezte kiss� bek�pzelten. Mikor el�rte a kell� hat�st, vagyis Hermione d�bbenten n�zett r�, folytatta. – Majd tal�n p�r nap m�lva…

Hermione nem tudta, hogy a m�sik most viccel, vagy komolyan besz�l, de nem is �rdekelte. Hirtelen kit�rt bel�le a nevet�s. Saj�t mag�n kacagott, hogy mennyire furcs�nak t�nhetett a m�sik sz�m�ra, ha az �gy reag�lt.

Perselus csak megmosolyogta a vid�m n�t, �s szorosan �t�lelte. Hossz� ideig meg sem sz�laltak, csak cs�ndesen �ltek egym�s mellett. �gy egy �r�val k�s�bb, Minerva jelent meg a pinc�ben, hogy meghozza a j� h�rt.

– Perselus, Hermione, m�r minden a legnagyobb rendben. N�h�ny auror seg�ts�g�vel kizavartuk az �sszes riportert az iskol�b�l. Hermione, most m�r visszamehetsz a szob�dba – mondta az igazgat�n�. Persze l�tta a furcs�n �lelkez� p�rost, de igyekezett elfojtani mag�ban a kik�v�nkoz� k�rd�sek �z�n�t. Olyannyira �nuralom alatt kellett tartania minden porcik�j�t, hogy sz�ja sz�le akaratlanul is megr�ndult olykor. Perselus sz�rta ki els�nek ezt az �rulkod� kis jelet.

– Mi bajod?

– Honnan veszed, hogy b�rmi bajom van? – k�rdezett vissza felh�borodva a boszork�ny.

– Mert ismerlek, �s biztos mardos bel�lr�l valami – mondta a f�rfi kiss� g�nyol�dva.

– H�t j�… Nem akartam indiszkr�t lenni, de… Ti ketten, most egy�tt vagytok? – k�rdezett r� kertel�s n�lk�l.

Hermione �s Perselus egym�sra n�ztek, majd b�lintottak.

– Igen… - mondta a n�. Minerva m�g mindig nem volt meggy�zve.

– Na de meddig? �gy �rtem, ti olyanok vagytok, mint a t�z �s v�z. Elk�pzelhet�, hogy est�re m�r m�sk�nt fogtok v�lekedni? – faggat�zott.

– Kiz�rt. Hacsaknem �ll�t be valamilyen k�t ajt�s szekr�nnyel, hogy hozz�megy feles�g�l – felelte Perselus. Hermione �gy v�lte ez bossz��rt ki�lt.

– Hacsak nem kapom rajta az �gyban valamilyen dupla D-s sz�k�vel.

Perselus erre pr�szk�lve felnevetett. M�r maga a felt�telez�s is s�rt� volt a sz�m�ra. M�g, hogy egy sz�k�vel…

– L�tj�tok? Err�l besz�ltem, ha az egyik�t�k A-t mond, a m�siknak musz�j B-t mondania – okoskodott az igazgat�n�.

– Ez igaz, de ez benne a j�. Legal�bb nem unatkozunk – jav�totta ki a f�rfi. Minerva csak nagyot s�hajtott. Tiszta sz�v�b�l rem�lte, hogy t�nyleg minden rendben lesz vel�k.

– Az�rt m�g nem gratul�lok.

– Ne is tedd, majd csak az esk�v� ut�n – vigyorogta Perselus.

Hermione pislogva meredt a f�rfira.

– Mif�le esk�v�? – cs�szott ki a sz�j�n.

– H�t a kett�nk�. El�bb vagy ut�bb megk�rem a kezed, �s te igent mondasz majd – felelte ellentmond�st nem t�r�n Perselus

– Dr�ga gyerekeim, eln�zn�lek m�g titeket, de most mennem kell. M�g van n�mi elint�zni val�m. Aprop�, Hermione, ha r�szt sz�nd�kozol venni a t�rgyal�son, akkor azt m�g ma jelezned kell – mondta Minerva. Hermion�nak nagyon nem volt kedve hozz�. Mintha valaki azt k�rdezn� egy f�rfit�l, hogy ugyan lenne-e kedve kasztr�ltatni mag�t.

– M�g van egy kis id�m, nem? – k�rdezte kis �llel a hangj�ban.

– Persze, csak gondoltam eml�keztetlek. Most megyek, miel�tt elevenen megny�zol puszt�n a tekinteteddel – v�laszolta McGalagony, majd sarkon fordult �s kiviharzott a helyis�gb�l. Hermione f�radtan hajtotta a fej�t Perselus v�ll�ra. Ism�t �gy �rezte, hogy nincs kedve semmihez. Minden olyan j�l ment, am�g Minerva el� nem hozakodott a t�rgyal�ssal.

– Hermione, ne ut�ld �t – suttogta Perselus.

– Nem ut�lom!

–Nem �gy t�nik… - jegyezte meg a f�rfi.

– �n csak… ez olyan neh�z. M�r �gy is mindenki tud r�la, hogy mi t�rt�nt velem, de itt legal�bb nem vagyok annyira szem el�tt. Viszont, ha odamegyek, akkor mindenki �gy fog r�m n�zni, mint valami nagyon sz�nalomra m�lt�, �s undor�t�an b�n�s dologra – borzongott meg. Perselus, hogy oldja a m�sik fesz�lts�g�t, �tkarolta �t, �s feltette az els� esz�be jut� k�rd�st.

– Hogy tudsz engem szeretni?

A k�rd�s hallat�n a n� �vatosan r�pillantott. Nem �rtette, hogy mit akar ezzel a m�sik. Hiszen sz�m�ra Perselus jelentette a biztons�got, a stabilit�st.

– Mire akarsz kilyukadni?

– �n sem vagyok jobb, mint Malfoy… Szinte mindent csin�ltam, amit � is. Voltam hal�lfal�, k�mkedtem, k�noztam, gyilkoltam, �s m�g… n�ket is er�szakoltam, ha kellett… - suttogta mogorv�n maga el�.

Hermione kiss� megdermedt. Tudta �, hogy a m�sik miket csin�lt, de �gy kimondva – �s �t�lve – az�rt ez egy kiss� v�ltoztatott a helyzeten. Szerette a f�rfi, ezt tudta. Csak azzal nem volt tiszt�ban, hogy ez mik�nt hozhatn� a m�sik tudt�ra.

– Igen… ezeket te is csin�ltad, de te nem az�rt, mert �lvezted… Az�rt tetted, mert azt parancsolt�k, mert ez volt a „k�teless�ged”.

– K�teless�g?! M�s ember ink�bb v�get vetett volna az �let�nek, de nem tett volna ilyen sz�rny�s�geket – h�borgott a f�rfi. Arc�ra visszat�rtek a Hermione iskol�s �vei alatt olyan j�l ismert r�ncok.

– Igen, sokan ezt tett�k volna, de csak kev�s lett volna k�zt�k, aki ezt b�tors�gb�l teszi, nem pedig megfutamod�sb�l. Perselus, te b�tor ember vagy. Olyan b�tor, hogy magaddal mit sem t�r�dve dacolt�l a vesz�lyekkel, �s nem t�r�dt�l a saj�t �rz�seiddel. Te m�s vagy.

– Hermione, nem vagyok szent, b�rhogy is akarod be�ll�tani a dolgot – vitatkozott tov�bb.

– Azt tudom, �s nem is b�nom. Mert ha szent lenn�l, akkor nem tehetn�m meg ezt – somolyogta a n�, majd adott egy puszit Perselus nyak�ra. A f�rfi szeme kikerekedett d�bbenet�ben. Alig tudta mag�t kontrol�lni, nehogy r�vesse mag�t a mellette �l�, �s benne t�k�letesen megb�z� n�re. Ez nem mehetett �gy tov�bb.

– Hermione, ne vedd magadra, de besz�ln�nk kell…

– Mi�rt van az, ha valaki �gy kezdi a mondatot, akkor abb�l semmi j� nem sz�rmazik?  - t�n�d�tt el a n�.

– Csak arr�l van sz�, hogy k�rlek… Merlin szent szerelm�re, k�ny�rg�m! Ne j�tssz a t�zzel… – morogta a f�rfi.

A n� �rtetlen�l pislogott r�. Halv�ny lila g�ze sem volt, hogy most min akadt f�nn a m�sik.

– Nem �rtelek.

– Hermione, te egy csod�s, gy�ny�r�, vonz� n� vagy. �n pedig egy f�rfi, aki m�r t�bb mint tizenk�t �ve nem volt n�vel, sz�val, ha nem akarod, hogy itt �s most r�d vessem magam, akkor k�rlek… k�ny�rg�m, ne k�s�rtsd a sorsot olyasmivel… hogy megcs�kolod a nyakam – magyar�zta, mintha csak �r�n lenn�nek. Hermione k�nj�ban m�r az als� ajk�t harapd�lta. Fogalma sem volt, hogy ilyen nagy hat�ssal van a m�sikra. Bele sem mert gondolni, hogy mi lehetne ebb�l, elv�gre ez csak egy �rtatlan kis puszi volt.

– Ok�, akkor visszafogom magam – �g�rte meg.

– Rendben. Tal�n most vissza k�ne menned a szob�dba – aj�nlotta a f�rfi. Hermione sz�t fogadott, �s a kandall�n kereszt�l visszat�rt a lakr�sz�be. Arc�r�l nem tudta let�r�lni azt a furcsa mosolyt. Mintha a f�ld felett j�rt volna. M�r nem �rzett f�jdalmat, sem fizikait, sem pedig lelkit.

Teljesen tudat�ban volt annak, hogy nemr�g Minerva mit mondott. Azt is tudta, hogy musz�j lesz megjelennie. Viszont �gy �rezte, ha ezt megteszi, akkor v�gre nyugodtan �lhet majd. Elv�gre nem fog megfutamodni, �s szembe fog n�zni a m�ltj�val. Sok id�be telt, m�g eljutott ide. Megannyi neh�zs�gen kellett kereszt�l mennie. Most viszont itt az ideje, hogy kil�pjen a f�nyre, �s elhagyja azt a s�t�t szob�t, amibe �nk�nt z�rta be mag�t.

Megk�nnyebb�lten fels�hajtott, ahogy odas�t�lt az ablakhoz. A kinti t�j nem volt valami sz�p l�tv�ny. M�r lehullottak a f�kat bor�t� sz�nes levelek, csak a csupasz �gak meredeztek a felh�kt�l s�t�tl� �g fel�. Azonban a n�t ez cseppet sem zavarta. M�g �gy is, csod�snak tal�lta a k�lvil�got. Mint egy vak ember, aki annyi �v ut�n el�sz�r l�thatja a vil�got. Eld�nt�tte h�t, elmegy a t�rgyal�sra.

Kezdeti lelkesed�se mit sem v�ltozott, s�t tal�n m�g jobban meger�s�d�tt abban a hit�ben, hogy ha ennek v�ge lesz, akkor v�gre lez�rhatja m�ltj�t. A pozit�v v�ltoz�s minden bizonnyal ki�lhetett arc�ra, mivel az eb�d, �s a vacsora alatt, koll�g�i mind �t tanulm�nyozt�k. Senki sem mert r�k�rdezni a j�kedv ok�ra, m�g ha sejtett�k is, hogy van n�mi k�ze Malfoy t�rgyal�s�hoz.

Viszont, ha tudt�k volna, hogy sokkal ink�bb a Hermione mellett �l�, m�g mindig kiss� morcos k�pet v�g�, de ann�l ink�bb szexi, egykori b�jitaltan professzor a kiv�lt� oka, biztos mindenki sz�vbajt kapott volna. Hermione ahogy ezen gondolkodott, halkan kuncogni kezdett. Perselus egy ideig sz�tlanul t�rte, de v�g�l csak r�k�rdezett.

– Mi olyan vicces?

– Csak elgondolkoztam – vallotta be a n�.

– �s min, ha szabad k�rdeznem?

– K�rdezni szabad, de nem biztos, hogy v�laszolok – incselkedett Hermione. Ezen felbuzdulva, Minerva r�k�rdezett a m�snapra.

– Hermione, hogy d�nt�tt�l?

Perselus kiss� megmerevedett. Err�l az�ta nem besz�ltek, �gy � is nagyon k�v�ncsi volt a m�sik v�lasz�ra. Mindenki fesz�lten v�rakozott. Azt hitt�k Hermione biztosan ideges lesz, de csak annyi v�ltoz�s �llt be, hogy a mosoly elt�nt a n� arc�r�l.

– Felt�tlen�l ott leszek – felelte hat�rozottan. McGalagony megk�nnyebb�lten b�lintott. Nagyon rem�lte, hogy a fiatal boszork�ny �gy d�nt, �s nem kellett csal�dnia benne.

– Nagyszer�, akkor holnap f�l kilenckor az el�csarnokban tal�lkozunk. Jobb odamenni id�ben, elv�gre te leszel az egyik koronatan� – pedzegette az igazgat�n�.

– Igen, tiszt�ban vagyok vele, �s nem h�tr�lok meg. Lez�rom ezt a dolgot, �s tov�bb l�pek – jelentette ki a n�.

– El sem tudom mondani, hogy mennyire megk�nnyebb�ltem – s�hajtott fel Minerva.

– Ahogy mi mindannyian – toldotta hozz� Perselus is. Hermione r�mosolygott a f�rfira, majd egy hirtelen �tlett�l vez�relve megfogta annak kez�t, csakhogy nem a szok�sos m�don, az asztal alatt, hanem �gy, hogy mindenki l�thassa, az asztal tetej�n. A f�rfi d�bbenten n�zett �sszefon�d� kezeikre. Meg sem tudott sz�lalni, m�g mindig nem hitte el, hogy ez az eg�sz igaz lehet. Minerva sokat sejtet�en r�pillantott a t�bbi koll�g�ra, akik mind somolyogva figyelt�k a b�jitalmester arckifejez�s�t.

Nem csak a tan�rok figyeltek f�l erre a v�ltoz�sra, hanem a di�kok is. M�g be sem fejez�d�tt a vacsora, m�ris �tj�ra indult a pletyka az igazgat�helyettesr�l, �s a b�jitaltan tan�rn�r�l. Sokan Nathant �s Matt-et faggatt�k, h�tha ki tudnak bel�l�k szedni valamit. Viszont a k�t fi� hajthatatlan volt. Ameddig k�l�n enged�llyel nem rendelkeztek, addig nem akartak �sszezavarni semmit. Pedig milyen sz�vesen �v�lt�tt�k volna v�gig a Roxfortot a j� h�rrel, hogy Hermione Granger �s Perselus Piton egy p�r.

Hermione m�snap reggel sem vesztett elhat�roz�s�b�l, s�t m�g a reggeli alatt is szent�l meg volt r�la gy�z�dve, hogy neki ez menni fog. Viszont amikor el�rkezett az indul�s id�pontja, m�r nem volt ebben annyira biztos.

– Hermione, indulhatunk? – k�rdezte Minerva.

– Szerintem f�l�sleges olyan kor�n odamenni… R��r�nk oda�rni… mondjuk, ha m�r v�ge az eg�sznek – aj�nlgatta a n�.

– Hermione, ugye nem most akarsz megh�tr�lni – d�bbent meg a f�rfi.

– Ki? �n? �n ugyan nem – r�zta a fej�t.

– M�r pedig azt teszed. Direkt h�zod az id�t – morogta Piton.

– De �n csak… el�gg� h�v�s van, tal�n m�g egy pul�vert k�ne f�lvennem – pr�b�lkozott a n�. Perselus fels�hajtott, majd hirtelen a n�re b�v�lt egy vastag pul�vert. Hermione �gy n�zett a f�rfira, mintha az gyomron v�gta volna.

– �rul� – d�nny�gte az orra alatt.

– Most m�r indulhatunk v�gre? – t�relmetlenkedett Minerva. Hermione nem tehetett m�st, r�b�lintott. Az �t a f�kapuig, mintha �r�kba telt volna. Pedig semmivel sem volt hosszabb az �tlagosn�l. Minden l�p�st �loms�ly�nak �rzett. A mellkasa hirtelen elnehez�lt, �s leveg�t venni is alig tudott. Szapora l�gz�s�re Perselus is felfigyelt.

– Valami gond van?

– �n csak… azt hiszem p�nikrohamom lesz – mondta a n�, mintha ez egy mindennapos dolog lenne n�la.

– Pr�b�lj meg megnyugodni. Elv�gre mi baj t�rt�nhet? – nyugtatgatta McGalagony.

Hermione fej�ben egy rak�s lehets�ges katasztr�fa-forgat�k�nyv volt.

Malfoy ism�telten kimagyar�zza mag�t, �s bossz�t �ll rajt.

Malfoy nem tudja kimagyar�zni mag�t, �s Azkabanba ker�l, de az emberei m�g mindig ott lesznek, �s bossz�t �llnak rajta.

Vagy a kedvence: Malfoy�rt elj�nnek a hal�lfal� cimbor�i, �s egy�tt bossz�t �llnak rajta.

Az utols� verzi�t ink�bb v�gig sem akarta gondolni. Lassan meg�rkeztek a f�kapuhoz. M�r itt is volt n�h�ny riporter, de azokat Harry�k sikeresen lek�t�tt�k, am�g Hermione �s a t�bbiek hoppan�ltak. A n� igyekezett min�l szorosabban �t�lelni Perselust. Ezzel is n�mi mened�ket rem�lve a f�rfit�l, amit az �r�mest megadott neki. Ahogy meg�rkeztek, hirtelen a tudat�ba t�dult a zaj, ami a Miniszt�rium aul�j�ban kavargott. Egyszerre legal�bb h�rom tucat riporter ostromolta �ket, �s m�g az aurorok sem tudt�k mindent visszatartani.

– L�gy er�s – hallotta a mellette �ll� Perselus hangj�t.

– J� napot, McGalgony igazgat�n�, Mr. Piton, Ms. Granger, k�rem, f�radjanak ut�nam – mutatta az utat Tonks. Hermione igyekezett er�s maradni. Nem lett volna j�, ha itt, ennyi ember el�tt roppan �ssze.

Odabent a teremben m�r majdnem minden hely foglalt volt, �s m�g �gy is rengetegen �lltak a sz�kek m�g�tt. Hermione �vatosan k�rbetekintett, hogy kik vannak jelen. A szeme pedig szinte azonnal kisz�rt egy sz�ke �st�k�t az els� sorban. Riadtan n�zett Perselusra, aki rezzen�stelen arccal k�s�rte �t pontosan az mell�, akit messzi �vben el akart ker�lni.

– Perselus, nem lenne m�s helyre? – pr�b�lkozott k�ts�gbeesetten a n�.

– Hermione, � is a csal�dom r�sze, �s �t is legal�bb annyira b�ntotta az a f�reg – suttogta alig hallhat�an. K�zben az eml�tett f�lig h�tra fordult, �m amit Hermione annak tekintet�ben l�tott, az megd�bbentette. Draco Malfoy volt az, ehhez semmi k�ts�g sem f�rt, viszont a szemei nem azok a rideg, g�g�s szemek voltak, mint r�gen. Hermione nem tudta volna megmondani, hogy miben v�ltozott meg a m�sik, de hirtelen elillant minden f�lelme. M�r nem teket�ri�zott, egyszer�en helyet foglalt a m�sik mellett. Draco kiss� feszengett, nem tudta, mik�nt k�sz�ntse a n�t.

– Hello Granger… Hallottam, hogy gy�gy�t� lett�l – kezdett el csevegni. Hermion�t ez is meglepte. �gy �rezte, ha a m�sik nyit fel�, akkor tal�n neki is mondania k�ne valamit.

– Szia, Draco… hallottam van egy boltod az Abszol �ton – mondta hasonl� st�lusban. Draco felvont szem�ld�kkel n�zett r�.

– Draco? Nem Malfoy?

– A vezet�kneved ink�bb hanyagoljuk, k�rlek… - h�zta el a sz�j�t a boszork�ny. El�sz�r azt hitte a m�sik majd s�rtetten felpattan, de nem ez t�rt�nt. A f�rfi halv�nyan elmosolyodott, �s b�lintott. – Perselus mes�lte, hogy van k�t fiad.

– Igen, megl�tszik, hogy fi�k, j� sok baj van vel�k – somolyogta Draco.

– Ezek szerint l�nyt akart�l volna? – d�bbent meg a n�.

– Egy l�ny m�s… Egy kisl�nyt meg lehet v�deni, lehet ir�ny�tani, le lehet �tkozni a sr�cokat az ablak�b�l – viccel�d�tt, amit�l m�r Hermione is elmosolyodott.

– Ami k�sik, nem m�lik – vigasztalta.

– Rem�nykedj�nk benne. Viszont hallom, hogy neked is lesz hamarosan egy fiad.

– Igen, a t�li sz�netben elint�zem a pap�rokat, �s Matt hozz�m fog tartozni… ha j�l megy, akkor nem csak � lesz az egyetlen kisfiam – tette m�g hozz�, majd �vatosan a mellette �l� Perselusra n�zett, aki elm�ly�lten t�rsalgott az igazgat� n�vel �s Harryvel.

– �, csak nem beismerte v�gre?

– Sz�val te is tudt�l err�l? - lep�d�tt meg a n�.

– Hogy tudtam? El�bb tudtam, mint ti ketten. Tudod Perselus s�r�n j�r hozz�nk, �s olyankor m�sr�l sem besz�l, csak Hermione �gy, meg �gy, �s mi�ta visszaj�tt�l olyan, mint aki h�sz �vet fiatalodott – mes�lte vid�man.

– Ezt j� hallani…

T�bbet m�r nem tudott mondani, mert a Wizengamot tagjai elkezdtek bej�nni a terembe. Mindenki fel�llt, majd mikor mindenki elfoglalta a hely�t, bevezett�k Lucius Malfoyt. A f�rfi m�g mindig b�szk�n, odas�t�lt a k�z�pen kihelyezett sz�khez. Szeme viszont v�szesen megvillant, ahogy megl�tta fi�t, �s a mellette �l� Hermion�t. Draco keze �k�lbe szorult, �s az arca is megfesz�lt, Hermione sz�vver�se pedig ism�t gyorsulni kezdett.

– A Wizengamot �ssze�lt, Lucius Malfoy, v�dlott �t�let hozatal�nak �gy�ben. A Mr. Malfoy ellen emelt v�dak: t�bbsz�r�s gyilkoss�gi k�s�rlet, gyilkoss�g, gyilkoss�gra val� felbujt�s, zsarol�s, sikkaszt�s, megveszteget�s, tiltott fekete m�gi�val kezelt illeg�lis term�kek behozatala �s terjeszt�se, valamint nemi er�szak, k�nz�s �s hal�lfal� tev�kenys�g.

Ahogy ezeket felsorolt�k az emberek sorra pusmogni kezdtek. Hermione gyomra fordult egyet, amikor az er�szak r�szhez �rtek.

– Sz�mos tan� jelentkezett �nk�nt, az egyes v�dpontok bizony�t�s�ra. Sajnos mindenkit nem tudunk meghallgatni, mert akkor a t�rgyal�s hetekig elh�z�dna, �gy kiv�logattunk minden v�dponthoz egy-egy tan�t, aki bizony�tani fogja a v�dakat. Ezeknek a tan�knak egy v�logatott bizotts�g v�gign�zte az eml�klenyomatait, valamint a Mr. Malfoy tulajdon�ban l�v� eml�kekkel is �sszevetett�k. Az �gy leegyszer�s�t�se �rdek�ben sz�letett n�h�ny d�nt�s, amivel a v�d �s a v�delem is egyet �rtett. Ezek a k�vetkez�k. Sem a v�delem, sem pedig a v�d f�l�slegesen nem zaklathatj�k a k�rd�seikkel a tan�kat, mivel a bizotts�g tiszt�ban van az esem�nyek pontos lefoly�s�val, �gy ezen r�szt�l eltekint�nk. A t�rgyal�s ezennel kezdet�t veszi. K�rn�m az els� tan�t… - �s a tan�k sz�pen, folyamatosan foglalt�k el egym�s ut�n helyeiket. Mindenki elmondta azon eml�keit, amik al�t�masztj�k a v�dat.

M�r legal�bb h�rom �r�ja folyt a t�rgyal�s, �s k�t sz�neten is t�l voltak, amikor el�rkeztek Hermion�hoz.

– A v�d tan�k�nt sz�l�tja Dr. Hermione Jane Granger professzort.

<<      >>

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2012.04.13. 22:34 Elizabeth Nagyon j�! Nagyon j�! M�r alig v�rom az e h�tv�gi frisst. :)) Tetszik ahogy �sszehozod �ket, �s k�zben m�s esem�nyek le�r�s�ra is kell� id�t sz�nsz. Nem sietteted �ket semmiben. Ez az eddigi �sszes �r�sodban nagyon tetszett! :) Szeretem, ahogy �rsz, j�k a p�rbesz�dek, sz�pen megfogalmazottak a le�r�sos r�szek. �s m�g az oldalad is j�l szerkesztett, ig�nyes. Sz�val csak gratul�lni tudok mindenhez! :) puszi V�lasz: H������., r�gen kaptam ennyi j�t egyszerre! Nagyon sz�pen k�sz�n�m, �s igyekszem tov�bbra is �gy �rni. :)