Beoszt�s

Perselus csak j� m�sf�l �ra m�lva ker�lt el�, de visszat�rve a t�bbiek m�r nem cikizt�k �t. Ez gyan�s volt a f�rfi sz�m�ra �gy el�re d�lt, hogy Hermion�val tudjon besz�lni n�h�ny sz�t.

– Mi t�rt�nt am�g nem voltam itt? – Hermione v�gign�zett a t�bbieken, akik gyorsan m�ssal kezdtek el foglalkozni, csakhogy leplezz�k k�v�ncsis�gukat.

– �n csak tiszt�ztam a helyzetet… - kezdte a n�.

– Mif�le helyzetet? – k�rdezte fesz�lten a f�rfi.

– H�t, hogy milyen kapcsolat van kett�nk k�z�tt – mutatott kettej�kre a n�.

Piton szem�ld�ke f�lemelkedett �s �gy n�zett a n�re.

– �n azt se tudtam, hogy nek�nk kapcsolatunk van – morogta cs�ndesen.

– Azt mondtam, hogy bar�tok vagyunk, hogy tisztellek, kedvellek t�ged, hogy h�l�s vagyok, mert megmentett�l, �s hogy szeretek veled besz�lgetni… - taglalta a n�. Piton f�l szemmel a t�bbieket p�szt�zta, hogy azok mik�nt reag�lnak a dologra, de l�tsz�lag mindenki el volt foglalva. Pedig bizony mennyire k�v�ncsiak voltak, hogy mik�nt is fog reag�lni. Perselus megk�sz�r�lte a tork�t �s �gy sz�lt:

– H�t ez… Igaz�n megtisztel�… - Na enn�l a pontn�l t�rt ki McGalagonyb�l a nevet�s. Hiszen � m�r hetek �ta tanulm�nyozta a kett�st �s tudta, hogy Piton mennyire rosszul �rezheti most mag�t.

– Minerva! – sz�lt r� a boszork�nyra a d�h�s Hermione, mire az igazgat�n� bocs�natk�r�n n�zett r�juk, de m�g mindig kuncogott. Piton �gy �rezte mintha ism�t els�s lenne �s Potter�k �gett�k volna le. Csakhogy egy Potter sem volt a k�zelben, �s m�g csak nem is volt sz�nd�kos a cikiz�s. Vett egy m�ly leveg�t, majd �sszeszedve megmaradt �nbecs�l�s�t f�l�llt �s ism�t kis�t�lt a kup�b�l. Amint becsuk�dott m�g�tte az ajt� megint kit�rt a tan�rokb�l a hahot�z�s. Hermione rosszall� tekintettel n�zett r�juk, majd felpattant �s � is kiment a f�rfi ut�n. Piton m�r majdnem a m�sik kocsin�l j�rt, mikor ut�na sz�lt.

– Pe… Piton professzor! – ki�ltott ut�na. Nem akarta m�g k�nosabb helyzetbe hozni a f�rfit, �gy nem sz�l�thatta a keresztnev�n. A f�rfi kiss� csal�dottan fordult h�tra. Nem tudta eld�nteni, hogy melyik volt a rosszabb, hogy ism�t Pitonozz�k vagy az, amit odabent �lt �t. Hermione odas�t�lt hozz�, majd a kocsi v�g�ben meg�llt a f�rfi mellett �s el�vette p�lc�j�t. Piton �rtetlen�l n�zett r�.

– Mit… - kezdett bele, de Hermione csendre intette. A n� elv�gzett p�r b�b�jt �gy m�r nyugodtan besz�lhettek �s nem kellett att�l tartaniuk, hogy valaki megl�tja �ket, vagy �ppen meghallja amir�l besz�lnek.

– Perselus… Annyira sajn�lom. Most miattam piszk�lnak – mondta elkeseredetten a n�. Piton �rtetlen�l meredt r�. T�le nem szoktak ilyesmi�rt bocs�natot k�rni. Ink�bb piszk�lj�k, kig�nyolj�k vagy ep�s megjegyz�seket tesznek r�, de nem k�rnek bocs�natot.

– Te nem tehetsz semmir�l - mondta a f�rfi.

– Dehogynem… Ha nem j�v�k vissza, akkor most nyugalmad lenne – h�zta el a sz�j�t a n�. Piton megfogta Hermione v�ll�t �s maga fel� ford�totta. A n� szomor�an n�zett a m�sik fekete �risz�be. Piton nem is tudta, hogy mit tesz… Egyszer�en besz�lni kezdett.

– Hermione, ilyesmit ne is gondolj. Te vagy a legjobb dolog, ami hossz� ideje velem… �s a fiammal t�rt�nt. Ha te nem j�ssz vissza, �n… �szint�n sz�lva nem is tudom, hogy mi lenne velem. Sokat v�ltoztam… de mi�ta itt vagy, �gy �rzem, hogy �jra �lek. Tudom, hogy ostob�n hangzik, de �gy �rzek. L�tni t�ged �s a fiamat egy�tt, ez mindenn�l t�bbet �r. Ha ez azzal j�r, hogy a koll�g�k g�nyol�dnak rajtam, h�t legyen. Elviselem – fejezte be.

Hermione �gy �rezte, hogy enn�l szebbet nem is kaphatott volna a f�rfit�l. Szemei megteltek k�nnyel, sz�ja pedig v�szesen s�r�sra g�rb�lt. Piton nem ezt akarta el�rni. Gyorsan �t�lelte a n�t �s ringatni kezdte, hogy megnyugtassa. Hermione szorosan hozz�b�jt a m�sik izmos mellkas�hoz oltalmat keresve a f�rfi karjai k�zt. Egy ideig szipogott, majd lassacsk�n kezdett megnyugodni. J� volt �gy �t�lelni a m�sikat. T�nyleg megnyugtat� �rz�s volt, mintha semmi baj nem �rhetn�, am�g a m�sik itt van mellette. �rezte f�rfi keserny�s arcszesz�t, amit�l gyomra kellemesen g�rcsbe r�ndult. R�gen nem �rzett ilyet… Tal�n utolj�ra m�g mikor iskol�ba j�rtak. Szeme kipattant �s lassan elt�volodott a m�sikt�l. Piton nem mosolygott, de arc�ban volt valami b�k�s �s bens�s�ges dolog, ami szinte megbabon�zta a n�t.

Perselus is hasonl�an �rzett. Valahogy �gy �rezte k�teless�ge megv�denie a n�t mindent�l, m�g a szomor�s�gt�l is. Vigy�zni akart r�, �vni akarta �s �lland�an mellette lenni. Tett egy t�tova mozdulatot, mire mindkett�j�k sz�ve gyorsabban kezdett el verni. Hermione l�lekben m�r felk�sz�lt r�, hogy a f�rfi meg fogja cs�kolni. Bizserg�s j�rta �t a test�t m�r a gondolatra is. �m hirtelen… A m�sodik kocsi ajtaja kiv�g�dott �s egy cs�kol�z� p�r jelent meg. Ugyan az a fi� �s l�ny, akikre Piton m�r egyszer r�sz�lt. Csakhogy most nagyon �gy t�nt t�bbet is akarnak. A fi� hat�rozottan a mell�khelyis�g fel� h�zta a l�nyt, akit nem sok�ig kellett noszogatni. Mikor az ajt� becsuk�dott a p�ros m�g�tt a legcifr�bb hangok sz�r�dtek ki.

Hermione t�tott sz�jjal meredt az ajt�ra. Egyszer�en nem akarta elhinni, hogy egy ilyen dolog megt�rt�nhet. Piton hasonl�an sokkos �llapotban volt, mint a n�. Viszont n�la az is k�zre j�tszott, hogy majdnem megcs�kolta a m�sikat. T�tov�n a n�re pillantott, de mikor tekintet�k tal�lkozott Hermione zavartan a f�ldet kezdte el k�mlelni. Piton �tkozta mag�t az ostobas�g��rt. Hiszen tudhatta volna, hogy Hermione nem �gy n�z r�, csak a bar�tj�nak tekinti. � pedig nem akarja elvesz�teni a n�t, �gy k�nytelen csak a bar�ti posztot bet�lteni mellette. Rem�nykedett benne, hogy m�g nem visszaford�thatatlan a k�r.

– Nem k�ne… - kezdte Hermione a csukott ajt�ra mutatva. Piton �szhez t�rve levette magukr�l a hangszigetel�t �s a ki�br�nd�t�t, majd finomnak nem nevezhet� mozdulattal f�lt�pte a wc ajtaj�t. A bent l�v� kett�s r�m�lten rebbent sz�t. M�zlijukra m�g nem ker�lt le r�luk sok ruha, b�r a l�ny �gy is k�nytelen volt takargatni melltart�j�t.

– �gy l�tom, szeretik egy�tt t�lteni az idej�ket. Egy h�nap b�ntet�munka Hagridn�l �s �r�ljenek, hogy pontot nem vontam le – morogta Piton, megv�rta m�g a di�kok �sszekapj�k magukat, �s eliszkolnak.

– Nem volt�l egy kicsit t�l szigor�? – k�rdezte Hermione.

– �n? Hiszen m�g pontot se vontam le! – h�borgott a f�rfi.

– Nem �gy �rtettem… Szeg�ny l�ny hal�lra r�m�lt – mosolyodott el a n�.

– Na n�, miut�n l�ttam f�l puc�ran. Ez minden l�ny r�m�lma – vigyorodott el a f�rfi. Hermione csak f�radtan megcs�v�lta a fej�t.

– Lehetetlen egy alak vagy Perselus Piton, de hozz�d hasonl�t kital�lni sem lehetne – suttogta a n�, majd elindult visszafel� a tan�ri kup�ba. Piton m�g �csorgott egy darabig, de v�g�l � is k�vette a n�t.

Az �t h�tralev� r�sze nyugalomban telt. A tan�rok megemberelt�k magukat �s nem szek�rozt�k tov�bb Pitont. Persze ez r�szben k�sz�nhet� volt Hermione gyilkos pillant�s�nak, mikor bel�pett a kup�ba.

Ahogy az expressz lassan meg�llt Roxmorts �llom�s�n, elkezdtek lesz�lling�zni a di�kok. Hagrid m�r ott v�rta az els�s�ket, de persze t�rt karokkal fogadta Hermion�t is. A boszork�ny kis h�j�n megfulladt a f�l�ri�s �lel�s�ben. Piton aggodalmasan figyelte a jelenetet, nem tudta hogy a n� mik�nt reag�l a m�sik t�lbuzg� �rz�seire. Hermion�nak viszont l�that�an semmi baja nem volt, amit�l � is megk�nnyebb�lt.

– �gy �r�l�k, hogy itt vagy – mondta Hagrid.

– �n is, na de h�vd az els�s�ket – mondta mosolyogva a n�. Hagrid megk�sz�r�lte a hangj�t �s folytatta a dolg�t.

– Els�s�k hozz�m! – kiab�lta, mire minden kisgyerek k�r� sereglett. Nathaniel �s Juliet m�r tal�lkozott vele, �gy nem lep�dtek meg. Ellenben Matthew �lla a padl�n koppant. Hermione intett p�rat a fi�knak, majd elindultak a fi�kerek fel�. Megv�rt�k, m�g az �sszes gyerek fel�l egy kocsira, �s v�g�l �k is f�lkecmeregtek egyre. Piton udvariasan f�lseg�tette a n�t, ami Hoochnak is felt�nt.

– Nocsak Perselus, mi�ta vagy te ennyire gavall�r? – �rdekl�d�tt az asszony.

– Mindig is ilyen voltam, �ri h�lgyek jelenl�t�ben – v�gta r� Piton.

– �, azt hiszem ezt most s�rt�snek sz�ntad, de semmi baj… Engem egy ilyennel nem tudsz megb�ntani – d�nny�gte a n�.

Piton csak a szemeit forgatta, �s szeretett volna min�l el�bb t�llenni ezen az est�n.

– Szerinted, Nathaniel hova ker�l? – �rdekl�d�tt Hermione. Piton morfond�rozott ezen m�r egy ideje, de nagy volt a val�sz�n�s�ge, hogy fia is a Mardek�rba lesz beosztva.

– Ha a felmen�it n�zz�k, akkor Mardek�r… - mondta v�g�l.

– �s ha a jellem�t n�zz�k? – k�v�ncsiskodott a n�.

– A Hugrabughoz t�l eleven, a Mardek�rhoz t�l kedves, a Holl�h�thoz t�l szertelen �s a Griffend�lhez pedig t�l fegyelmezett… - taglalta a f�rfi.

– Na j�, de ez �gy mindenkire igaz… �n a Maredek�rhoz t�l kedves voltam, A Hugrabughoz t�l bek�pzelt, a Holl�h�thoz t�l k�zvetlen, m�g a Griffend�lhez t�ls�gosan is mag�nz�… - morogta a n�. Minerva el�szeretettel hallgatta a p�ros veszeked�seit, vagy jobban mondva vit�it.

– Most �n is mondjam el az �n �ll�spontom? – k�rdezte Piton, de v�laszt sem v�rva belefogott. – A Griffend�lhez t�l s�t�t, a Holl�h�thoz t�l makacs, a Hugrabughoz ellens�ges, m�g a Mardek�rhoz t�l h�s�ges voltam.

– Na l�tod! Ezt mondom, a s�veg m�r nem tudja �gy sz�tv�lasztani a di�kokat, mint r�gen. �gy sz�z �ve m�g csak egy h�zat aj�nlott f�l, nek�nk m�r kett�t, �s a mai fiataloknak van hogy h�rmat is. Az m�r csak a gyerek �t�l�k�pess�g�n m�lik, hogy v�g�l hova ker�l – mes�lte lelkesen Hermione.

– �n ezt al��rom, de akkor is domin�l valamennyire a felmen�k hovatartoz�sa – akad�koskodott Piton.

– Pontosan! Viszont, pont ebb�l ad�dik, hogy a gyermek hova is ker�l. A sz�l�k igyekeznek �tadni gyermek�knek azt a tud�st, amihez �k hozz�jutottak. Akaratlanul is a saj�t h�zuk fel� ir�ny�tj�k a gyerekeiket. Persze egy ponton a gyermek d�nthet, hogy esetlegesen hova szeretne ker�lni, de ez nem mindig igaz – fejtette ki b�vebben a n�.

Piton ink�bb elhallgatott, mivel nem akart tov�bb tipr�dni a t�ma k�r�l. M�r �gy is t�lzottan f�lkeltett�k Minerva figyelm�t, az pedig nem volt j� jel.

Az �t h�tralev� r�sz�ben n�ma cs�nd uralkodott a kocsiban. Hooch �s Minerva �gy vizslatt�k Perselust �s Hermion�t, mintha csak arra v�rn�nak, hogy valamelyik�k hib�zzon egyet. Piton persze nem adta meg nekik az �r�m�t, hogy �jra g�nyol�dhassanak rajta. Ink�bb cs�ndben maradt eg�sz v�gig. Hermione az elej�n zavarban volt, �s kiss� fesz�lt is lett a hirtelen be�llt csend miatt, de v�g�l siker�lt megnyugodnia. Perselusb�l olyan megnyugtat� energia �radt, amihez foghat�t m�g sohasem tapasztalt. Egyszer�en m�r annak is �r�lt, hogy csak sz�pen, cs�ndesen �ld�g�lhet a m�sik mellett. Kedve lett volna Piton v�ll�ra hajtani a fej�t �s pihenni egy kicsit, de sajnos nem tehette meg…

Ahogy a fi�kerek meg�rkeztek a Roxfortba megkezd�d�tt az �jabb roham �s ny�zsg�s. Mindenhol di�kok szaladg�ltak �s ugr�ltak egym�s nyak�ba. Hermione elmosolyodott a jelenet l�tt�n, hiszen m�g eml�kezett r�, hogy milyen volt visszat�rni szeptemberben az iskol�ba. Ism�t elfogta a nosztalgikus depresszi�, �s egyed�l �rezte mag�t. Piton mintha csak meg�rezte volna a n�b�l �rad� lehangol� energi�t, gyorsan cselekedett.

– Hermione, aj�nlom, hogy ne akard a b�jitaltanterem melletti lakr�szemet vagy megb�nod – mondta ellentmond�st nem t�r�n. Hermione kiss� elmosolyodott, de nem hagyta mag�t.

– K�sz�n�m, de �n nem vagyok valami cs�sz�m�sz� sem pedig k�gy�, hogy szeressek a f�ld alatt lenni. Nekem t�k�letesen megteszi majd az SVK terem melletti lakr�sz is – v�gta r� a n�. Piton �nel�g�lten elvigyorodott, hiszen valami hasonl� reakci�t v�rt a m�sikt�l.

– Nagyszer�, akkor ezt megbesz�lt�k.

– Meg… Azt hiszem ideje lenne bemenni a Nagyterembe – z�rta el a besz�lget�st a n�.

Piton �szrevette az enyh�n durc�s hangv�telt, de ink�bb elengedte a f�le mellett. �gy v�lte jobb egy d�h�s n�, mint egy szomorkod� Hermione.

A tan�ri asztaln�l m�r mindenki helyet foglalt. Hermione �s Perselus voltak az utols�k, akik meg�rkeztek. Lassan a di�kok is elfoglalt�k helyeiket. Mikor az igazgat�n� fel�llt, a di�kok fokozatosan halkultak el.

– �dv�zl�k mindenkit az �jabb tan�vben. Nem szeretn�m sok�ig szapor�tani a sz�t, fogadjuk szeretettel az els�s�ket! – mondta. A terem ajtaja kiny�lt �s az els�s�k elkezdtek be�z�nleni rajta. Piton, aki az igazgat�helyettesi poszttal meg�r�k�lte a beoszt�s levez�nyl�s�t is fel�llt, majd a p�diumra s�t�lt. A gyerekek d�bbenten n�zt�k a s�t�t tal�ros f�rfit. N�h�nyan ijedten, m�g m�sok mosolyogva tekintettek fel r�.

– Minden els�s neve szerepel ezen a pergamenen – mutatta f�l a pap�rdarabot. – Aki hallja a nev�t, idej�n, le�l a sz�kre �s a fej�re ker�l a Teszlek s�veg, ami majd beosztja az �ltala legmegfelel�bbnek �t�lt h�zba. – A gyerekek b�szen b�logattak jelezve, hogy �rtett�k a f�rfi minden szav�t.

– Amanda Grey! – sz�l�totta az els� di�kot. A barna haj� kicsit duci l�ny fels�t�lt a hely�re, �s Piton a fej�re tette a s�veget. Az csakhamar felki�ltott.

– Hugrabug! – mondta, mire a kisl�ny mosolyogva sietett oda a h�z�hoz.

J� n�h�ny n�v elhangzott m�g, mire a n�vsor egy Hermione �ltal igencsak kedvelt szem�lyhez �rt.

– Matthew Paizer! – mondta fennhangon Piton.

Matt nagyot nyelt, majd n�mi b�tor�t�st mer�tett a mellette �ll� k�t t�rs�b�l, v�g�l odas�t�lt Pitonhoz. A f�rfi arc�n semmilyen �rzelem nem l�tsz�dott. Matt le�lt, �s a s�veg a fej�re ker�lt.

– �, h�t te ki vagy? A csal�doddal m�g nem tal�lkoztam – �llap�totta meg a s�veg.

– Mert Franciaorsz�gban �l�nk – magyar�zta a fi�.

– Akkor, te mit keresel itt? – �rdekl�d�tt a s�veg.

– Csak ide vettek f�l, mert v�rfarkas vagyok… - suttogta gondolatban a fi�.

– �, akkor m�r �rtem! Nos, n�zz�k, mi van itt. L�tom h� bar�t vagy,  b�tor �s k�szen �llsz megv�deni azokat, akiket szeretsz. Azt hiszem, a Griffend�lben j� helyed lesz.

– Griffend�l! – ki�ltott f�l a s�veg, mire Matt kiss� megk�nnyebb�lt. A griffend�lesek tapsoltak, �s h�tba veregett�k az asztalhoz le�l� fi�t. Pitonnak egy pillanat nyugta sem volt, ugyanis fia k�vetkezett.

– Nathaniel Piton! – mondta, de hangja kiss� megremegett. Arcizmai m�g mindig �rzelemmentesek voltak.

Nathan kif�jta a t�dej�ben rekedt leveg�t �s f�ll�pett apja mell�. Egy t�tova pillant�st k�ld�tt apja fel�, de tudta, hogy nem sok visszajelz�sre sz�m�that. Amint le�lt a s�veg a fej�n landolt, �s megkezd�d�tt a b�jcsevej.

– �! Egy Piton… - �llap�totta meg a s�veg nem t�l kedvesen.

– Mi ez a flegma st�lus? – k�rdezte a fi� pimaszul.

– �, bocs�nat a kis �n�rzetes… Na n�zz�k mivel rendelkezel. Ap�d �s any�d is mardek�rosak voltak �gy evidens lenne, ha oda ker�ln�l, de �gy �rzem, hogy van n�mi fenntart�sod a h�zzal kapcsolatban – pedzegette.

– Valahogy nem vonz, hogy odaker�ljek… - vallotta be a fi�.

– Akkor n�zz�k, hova m�shova ker�lhetn�l – gondolkozott el a megb�v�lt fejfed�. Kis v�rakoz�s ut�n m�r folytatta is. – Nos, pimasz vagy �s b�tor, tettre k�sz �s eszes, h� bar�t �s �nfel�ldoz�… Azt hiszem hogy…

– Griffend�l! – ki�ltott f�l a s�veg.

Piton sz�ja sz�le egy kicsit megr�ndult, de semmilyen m�s �rzelem nem l�tszott rajta. Nathan apj�ra n�zett, aki fej�vel a Griffend�l asztala fel� b�k�tt jelezve, hogy ideje tov�bb �llnia. Nathan tudta, hogy apja el�g rideg lesz vele az iskol�ban, de hogy ennyire, azt az�rt m�gse gondolta volna. F�lkelt �s csatlakozott Matthez, aki alaposan meg�lelgette bar�tj�t.

Hermione a tan�ri asztaln�l �lve tapsolta meg a fi�t, �s arc�n sz�les mosoly ter�lt el. A fi�nak ez jelentett n�mi vigaszt, de m�gsem p�tolta apja szavait, vagy gesztusait. Kiss� neh�z sz�vvel ford�tott h�tat a beoszt�snak, hogy elkezdjen besz�lgetni h�zt�rsaival.

P�r di�kkal k�s�bb, ism�t j�tt egy ismer�s n�v. Sokan f�lfigyeltek r�, hiszen �vekig hallott�k ezt a vezet�knevet.

– Theodora Lupin! – mondta Perselus. A l�ny magabiztosan l�pett a f�rfi mell�, �s azonnal elfoglalta a hely�t. M�g a fej�hez sem �rt a s�veg, m�ris felord�tott.

– Griffend�l! – Nathan �s Matthew boldogan ugrottak f�l �s �lelgett�k meg az odaszalad� l�nyt.

Hermione szel�den elmosolyodott. L�tva a h�rmast, ism�t felt�rtek r�gi eml�kei. Hi�nyzott neki a k�t legjobb bar�tja, �s el is d�nt�tte, hogy �rni fog nekik, amint v�ge a vacsor�nak. M�r nem sok di�k volt h�tra �s Perselus is hamarosan helyet foglalt a n� mellett. Ahogy Piton helyet foglalt, Minerva �jra sz�l�sra emelkedett.

– Gratul�lok minden els�snek a h�zakba ker�l�s�hez. Szeretn�m �dv�z�lni iskol�nk �j b�jitaltan tan�rn�j�t Ms Hermione Gragnert, aki a P�rizsi f�gy�gy�t�i �ll�s�t hagyta ott, csakhogy �n�ket tan�thassa. K�rem, becs�lj�k meg ez�rt a tett��rt… - mondta a n�. A di�kok el�sz�r sustorogni kezdtek, majd hangosan tapsoltak. Hermione kicsit f�l�llt �s meghajolt, majd gyorsan vissza is �lt a hely�re. Miut�n  csend lett az igazgat�n� folytatta a szok�sos �vkezd� besz�ddel. Hermione ezalatt nem tudta meg�llni, hogy ne b�kje oldalba Pitont. A f�rfi automatikusan az oldal�hoz kapott.

– H�! – m�ltatlankodott.

– Perselus, m�g csak r� sem n�zel a fiadra… - suttogta Hermione.

Piton felvonta a szem�ld�k�t, nem tudta, hogy ezzel mire akar kilyukadni a m�sik.

– Mi�rt? Mit kellett volna csin�lnom? Az eg�sz Roxfort el�tt a nyak�ba kellett volna borulnom? – morogta a f�rfi, szeml�tom�st kellemetlen�l �rintette, hogy a m�sik �gy k�rd�re vonja.

– Nem, de egy mosoly, vagy egy rendben lesz, net�n egy biccent�s fel�, vagy valami jelz�s, amib�l szeg�ny gyerek tudja, hogy az apja nem gy�l�li �t – sziszegte a n�. Hermione egy kiss� elv�r�s�d�tt �s Piton is kezdte bel�tni, hogy a rideg k�z�ny nem biztos, hogy c�lt �rt a fi�n�l. A Griffend�l asztala fel� ford�totta tekintet�t, ahol fia is �lt. Nathaniel b�r mosolygott, meg tudta �llap�tani, hogy fia egy�ltal�n nem boldog.

– Ezt elrontottam, ugye? – k�rdezte szinte suttogva.

– M�g rendbe lehet hozni, csak besz�lj vele, ha v�ge a vacsor�nak… - tan�csolta a n�. Be kellett l�tnia, hogy Hermion�nak igaza van. T�nyleg egy marha volt, �s f�jdalmat okozott a fi�nak. Ism�t Hermione kellett hozz�, hogy l�ssa mekkora �k�r is tud lenni. Az asztal alatt �k�lbe szorult a keze, �s arca is megfesz�lt.

Hermione �szrevette a m�sik hirtelen hangulatv�ltoz�s�t �s akaratlanul cselekedett, Az asztal alatt a m�sik �k�lbe szor�tott kez�re tette a saj�tj�t. Perselus ahogy meg�rezte a kis, meleg kezet, a n� fel� fordult. �rtetlen�l n�zett a m�sikra, �s hab�r csak egy pillanatra, de lehullott r�la a j�l fel�p�tett maszk, melyet annyi �ven �t hordott. Hermione nagyon szerette ezeket a kiv�teles pillanatokat, hiszen ilyenkor ismerhette meg igaz�n a f�rfi val�di l�ny�t. Halv�nyan r�mosolygott, majd visszafordult a di�kok fel�. Piton is rendezte von�sait, de sz�ve ism�t hevesebben vert. Nem volt hozz�szokva m�sok �rint�seihez, f�leg nem n�k�hez. Nagyon is j�lesett neki a m�sik gyeng�d k�zeled�se, m�g ha Hermione csak bar�ti gesztusnak sz�nta is, � m�r ett�l is boldog volt.

Hermione miut�n visszafordult se vette le kez�t a m�sik�r�l, �s ahogy Minerv�t hallgatta, automatikusan kezdte el h�velykujj�val simogatni a f�rfi kez�t. Piton lassan megnyugodott �s a kedves cir�gat�sra �k�lbe szorult marka lazulni kezdett, �gy Hermione kicsi tenyere utat tal�lt a f�rfi�ba. Ahogy megfogt�k egym�s kez�t Piton elmosolyodott. Az a p�r di�k, akik �szrevett�k ezt a ritka pillanatot r�m�lten n�ztek egym�sra, nem tudt�k mire v�lni a jelens�get.

Mindkett�j�ket �tj�rta a nyugalom �s a felh�tlen boldogs�g, b�r csak egy k�zfog�s t�rt�nt k�zt�k. Hermione �rz�sei �gy hull�moztak, mint a tenger. Hol hat�rozottan t�bbet akart volna a m�sikt�l, m�g m�skor ink�bb t�vols�got tartott volna, mert f�ltette a bar�ts�gukat. Perselusban is hasonl� �rz�sek kavarogtak. Szerette volna mag�hoz �lelni a n�t, �s megcs�kolni, majd ink�bb elhessegette ezt az �tlet�t �s a biztons�gos bar�ts�g mellett d�nt�tt. Mire Minerva befejezte, m�r legal�bb egy tucat alternat�va j�tsz�dott le kettej�k elm�j�ben. V�g�l a meghitt l�gk�rt Piton t�rte meg.

– Hermione… Nem mintha nagyon ellenemre lenne, hogy fogod a kezem, de… �gy nem tudok enni – suttogta alig hallhat�an. A n� azonnal kih�zta kez�t a m�sik�b�l �s elpirulva l�tott neki a vacsor�nak. Perselust zavarta a n� hallgat�sa, �gy n�h�ny perc ut�n besz�lget�st kezdem�nyezett. - Majd valamikor, meg k�ne besz�lni a szakk�rt �s az egy�ni foglalkoz�sokat… - kezdte. Hermione odafordult, mintha nem hallotta volna j�l a dolgot.

– M�rmint, a b�jitaltan szakk�r�ket? – �rdekl�d�tt.

– Igen… Mivel �gymond el vagyok tiltva a labort�l… Tal�n beseg�thetn�k… N�ha – aj�nlotta f�l.

Hermione d�bbenten n�zett a f�rfira.

– Egy felt�tellel – kezdte a n�.

– Mi lenne az? – �rdekl�d�tt Piton.

– Ha �n is seg�thetek az SVK edz�seken – pedzegette a n�.

Piton nem t�nt valami meggy�z�ttnek.

– H�t, nem is tudom…

– Most mi�rt? Harcoltam! T�bb �tkot tudok, mint a velem egykor�ak – bosszankodott a n�.

– Ezt nem vonom k�ts�gbe – jegyezte meg a f�rfi kis �llel a hangj�ban.

– Ha most azzal j�ssz, hogy a k�nyvekkel nem sokra megyek akkor p�rbaj lesz a v�ge… - fenyeget�z�tt Hermione. Piton felvont szem�ld�kkel n�zett a n�re �s csak egy kicsi v�lasztotta el att�l, hogy elkezdjen nevetni.

– Most komolyan besz�lsz? P�rbajra akarsz h�vni… Engem? – k�rdezte, de nagy er�fesz�t�s�be telt, hogy ne kezdjen el s�rni a nevet�g�rcs miatt, amit k�nytelen volt elnyomni.

– Tudod mit, nem csak akarlak… Foglak is – sz�nta el mag�t a n�, majd durc�san elfordult a f�rfit�l. Minerva k�v�ncsian hallgat�zott, hogy mi lesz a v�gkifejlet.

– �hm… Nem akarok belesz�lni, de a p�rbaj nem csak a di�koknak tilos az iskola ter�let�n, de a tan�roknak is – mondta nyugodt hangon.

– Mi�rt, megb�ntet? – k�rdezte flegm�n Piton.

Minerva �gy �rezte mintha visszamentek volna az id�ben �gy harminc �vet.

– Perselus Tobias Piton, att�l hogy a helyettesem vagy, m�g kiporolhatom a nadr�god – sziszegte a boszork�ny, hogy csak a f�rfi hallhassa. Piton �gy v�lte, hogy jobb, ha visszafogja mag�t. Persze nem az�rt, mert f�lt a n�t�l, sokkal ink�bb az�rt, mert nem akart f�l�sleges balh�t.

A vacsora v�gezt�vel a di�kok elindultak a h�l�k�rleteik fel�. Perselusnem akarta azonnal let�madni fi�t, �gy ink�bb megv�rta, am�g megismerkedik a Griffend�l klubhelyis�g�vel.

�gy egy �r�val k�s�bb odas�t�lt a Griffend�l bej�rat�hoz. M�zlij�ra, egy �t�d�ves fi� �ppen kifel� igyekezett.

– Nocsak Mr Warren, hov� f�l �r�val takarod� el�tt? – �rdekl�d�tt Piton.

A fi� majdnem sz�vbajt kapott, amikor megl�tta a f�rfit.

– Ta… Tan�r �r! – ki�ltott f�l ijedt�ben. Piton �lvezettel n�zte, ahogy a di�k majdnem �sszecsin�lja mag�t f�lelm�ben.

– Most bemegy, �s kih�vja nekem Nathaniel Pitont, �gy h�sz pont helyett csak t�zet vonok le a h�z�t�l – aj�nlotta.

A fi�nak t�bb se kellett, kez�t-l�b�t t�rve szaladt vissza a klubhelyis�gbe.

Nathaniel az �gy�n �lt �s lassan lefekv�shez k�sz�l�d�tt, mikor egy sz�m�ra ismeretlen fels�bb �ves fi� rontott be a szob�jukba.

– Piton… Kint… Nathanielt keresi – ny�gte lihegve. Matt k�rd�n n�zett bar�tj�ra, de az csak v�llat vont.

– J�l van, megyek – s�hajtott f�l, mikor az id�sebb sr�c m�r a karj�n�l fogva r�ngatta �t. Mivel pizsam�ban volt, f�lkapta a k�nt�s�t �s �gy csoszogott le a klubhelyis�g el�. Mikor a portr� kiny�lt �s Perselus megl�tta a fi�t, hirtelen elsz�llt minden elhat�roz�sa.

– Tan�r vagy sz�l�? – k�rdezte Nathan. A ny�r v�g�n el�gg� elbesz�lgettek, hogy mikor hogyan kell viszonyulnia a f�rfihez. Persze most nem tudta, hogy az milyen min�s�g�ben keresi �t.

– Most az ap�d szeretne veled besz�lni – kezdte a f�rfi.

Nathaniel v�rakozva n�zett r�, nem tudta, hogy mit akarhat a m�sik.

– Igen? – k�rdezte nyugodtan, de bel�l majd sz�tvetette a k�v�ncsis�g, hogy mi vitte r� az apj�t arra, hogy ilyenkor ide j�jj�n.

– �n csak… Szeretn�m, ha tudn�d, hogy nem b�nom hogy a Griffend�lbe ker�lt�l. �szint�n sz�lva… Kiss� meg is k�nnyebb�ltem – vallotta be.

– De h�t mi�rt? – bukott ki a gyerekb�l.

Piton fels�hajtott, majd le�lt a l�pcs� sz�l�re �s fi�t maga mell� intette.

– N�zd, tudom, hogy mit mondtam a h�zakr�l, �s hogy nem sz�m�t hogy hova ker�lsz, de igaz�b�l a Mardek�r n�mi h�tr�nyt jelent. Tudod, az emberek m�g mindig ferde szemmel n�znek a mardek�rosakra, �gy �r�l�k, hogy neked ezzel nem kell szemben�zned – taglalta a f�rfi.

Nathaniel �rt�n b�lintott majd �gy sz�lt:

– Akkor nem haragszol r�m? – k�rdezte cs�ndesen.

– �n? Dehogy! M�r mi�rt haragudn�k? – �rtetlenkedett a f�rfi.

– H�t… Mert te az�rt m�gis mardek�ros volt�l meg minden �s tal�n, akkor k�zelebb lenn�k hozz�d – suttogta a fi�.

– Ez ostobas�g. Hiszen itt vagy a kast�lyban �s b�rmikor kellek, csak lej�ssz a szob�mba – legyintett a f�rfi.

– Ez igaz – k�nnyebb�lt meg a fi� �s m�r el is mosolyodott.

– Na j�, most menj vissza miel�tt megf�zol – aggodalmaskodott a f�rfi.

Nathaniel gyorsan �t�lelte �t.

– Szeretlek apa �s meg�rtem, ha velem is gonosznak kell lenned – mondta viccel�dve a fi�, majd kimondta a jelsz�t �s elt�nt az ajt� m�g�tt.

Perselus egy percig csak �llt �s hitetlenkedve n�zett maga el�. Mikor agya v�gre f�lfogta, hogy a fia �ppen kig�nyolta, m�r nem volt mit tenni. S�hajtott egy nagyot �s elindult a szob�j�ba.

<<      >>

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.12.21. 23:03 mzperx k�sz�n�m, im�dtam ezt a r�szt, kiv�ncsi vagyok megval�sul e az a p�rbaj V�lasz: �r�l�k, hogy tetszett. a p�rbaj m�g a j�v� zen�je. B�rmi lehets�ges. :D