|
Itt az újabb fejezet tarkla jóvoltából, szerintem nincs vele semmi gond, de ha láttok valamit, szóljatok. :P
Meghitt karácsony
Lily duzzogva vágta be maga után az ajtót. Elege volt a férfiakból, látni sem akarta őket. Úgy érezte, ha most egy is a közelébe kerülne, akár pálca nélkül is képes lenne megölni. Forrt benne a düh Perselus iránt. Nem értette, hogy mit akar tőle, ha egy ilyen kis apróságon is megsértődik, mint pár elejtett szó. Elvégre más nem történt! És ha történt volna sem mondta volna el senkinek. Letette Harryt a földre, majd levetette magát a kandallóval szemben lévő kanapéra. Éppen elmerült volna az önsajnálatban mikor tekintete a szobában álló fenyőfára tévedt. Ismét elöntötte a mérhetetlen gyász, ami az ünnep közeledtével csak fokozódott, hiszen ez lesz az első karácsonyuk James nélkül. Harry is észrevette a növényt, odament, hogy közelebbről is megszemlélhesse, és kíváncsian nézett anyjára.
– Mi ez? – kérdezett rá a kicsi.
– Az egy karácsonyfa… vagyis csak lesz. Délután szépen feldíszítjük – mondta a nő mosolyt erőltetve arcára. Harry nem igazán értette még, hogy mit is jelent a karácsony így hamar bele törődött a dologba. A fiúcska szokásos menetrendjét követve játszani kezdett, miközben Lily felhúzott lábakkal meredt a kandallóban lobogó tűzbe. Ismét egyedül érezte magát, de nem adhatta fel. Harry miatt nem.
Perselus eközben dohogva igyekezett saját lakrésze felé, hogy fölvegye úti–köpenyét, mivel néhány diák már türelmetlenül várt rájuk a bejáratnál. Azok, aki véletlenül az útjába kerültek megismerkedhettek igazi énjével. Mire a lakrészébe ért, legalább száz pontot vont le, nem törődve azzal, hogy melyik háznak volt is a tagja a szerencsétlen arra járó. Dühösen csapta be az ajtaját, egyszerűen ordítani bírt volna. Indulatait az is fokozta, hogy a kanapéhoz érve valami élesre sikerült rálépnie. Szentségelve bicegett arrébb, majd fölkapta a földről a bűnöst. Utálattal nézett a fakockára, majd egy jól irányzott mozdulattal behajította a kandallóba. Persze mire a játékot elnyelték a lángok, már bánta tettét. A kocka Harryé volt, és most kissé bűntudata lett e miatt.
– A francba… – szitkozódott, de a játékot már nem tudta visszaszerezni. Élesen fújta ki a benn tartott levegőt, majd felkapta talárját és elindult vissza az előcsarnokba.
Lucius már alig várta, hogy kimozdulhasson egy kicsit, na meg persze vásárolhasson végre valamit. Elköszönt feleségétől, majd elindult a többiekhez. Menet közben összefutott egy csoport diákkal, akik közt ott volt Dora is.
– Á, jó reggelt Mr Malfoy – köszönt rá.
– Neked is, Dora. Te is az első turnussal mész haza? – érdeklődött a férfi.
– Igen. Ó… jut eszembe. Anya üzeni, hogy Karácsony másnapján szívesen várjuk önöket vacsorára – hadarta a kislány. Lucius kicsit meglepődött, hiszen felesége nővérével nem volt éppen felhőtlen a viszonyuk, de úgy vélte, hogy talán itt az ideje ezen változtatni.
– Köszönjük a meghívást, ott leszünk. Viszont most menned kéne, a többiek már várnak – mutatott a tőlük pár méterre ácsorgó elsős lányokra.
– Rendben, és viszlát holnapután! – köszönt el vidáman a kislány, majd barátnőivel elszaladtak. Lucius furcsán nyugodtnak és elégedettnek érezte magát. Mióta kibújt a szobából egyre magabiztosabb lett, és erre még a diákok viselkedése is rásegített. Eleinte zavarta, hogy néhányan alaposan végigmérték, összesúgtak a háta mögött, de végül ezen is túljutott. Most pedig vásárolni fog, méghozzá odakint. Bolond lett volna azt hazudni, hogy nem tart attól, hogy kitegye a lábát Roxfortból, viszont feleségének igaza van, nem élhet örökké bezárva. Mire az előcsarnokba ért, ott már legalább kétszáz diák gyülekezett, leginkább a fiatalabbak, hiszen ők korán ágyba kerültek, míg a felsőbb évesek hajnalig mulattak. Perselus is ott állt a falnak dőlve, szokásos fekete talárjában, mogorva képpel. Lucius egyenesen odasietett hozzá.
– Mikor indulunk? – kérdezett rá sürgetőn. Piton csak vetett rá egy szúrós pillantást, majd körbenézett. Lupin a tömeg másik felén volt, és éppen Doráék társasága tartotta szóval.
– Ha a korcs végre kibeszélte magát, akár indulhatnánk is… – morogta gúnyos hangon. Lucius értetlenül húzta fel a szemöldökét.
– Nem az én dolgom, és ne érts félre. Még mindig nem vagyok teljesen kibékülve a sá… mugli származásúakkal és egyéb… személyekkel, de Lupin nem tűnik olyan szemétnek, mint amilyennek beállítod. Elvégre ő még arra sem mondott semmit, hogy csókolóztál Lilyvel, annak ellenére, hogy Potter a barátja volt – taglalta a szőke férfi. Perselus összeszűkült szemekkel nézett rá, majd egyszerűen felordított:
– SORAKOZÓ! Aki eddig nem érkezett meg, magára vessen! – a diákok kissé rémülten néztek Lupinra, aki megpróbálta őket minél gyorsabban rendezett sorokba állítani. Épphogy rendeződött a társaság, Piton már el is indult. Lucius hozzá csatlakozott, bár ez utólag rossz választásnak bizonyult, hiszen Perselus egy árva szót sem szólt egészen addig míg le nem értek Roxmortsba. A vonat lassan gördült be a pályaudvarra, hatalmas füstfelhővel borítva be a peront. A diákok sietősen felszálltak és a Roxfort Express elindult. Remus hosszasan nézett utána és elégedetten elmosolyodott.
– Na ezen a részén is túl vagyunk – mondta, mire Lucius biccentett egyet.
– Nem tudom minek örültök ennyire, ez mindig ilyen – morogta a bájitalmester. Lupin csak a fejét rázta és inkább nem mondott semmit.
– Akkor benézünk néhány boltba? Szeretnék venni valamit Cissynek – tért a lényegre Malfoy.
– Nekem mindegy, csak gyors legyél – válaszolta Piton.
– Na és te? Akkor mégsem veszel semmit Lilynek? – érdeklődött Lucius.
– Már vettem! – szűrte a fogai közt Perselus.
– Na és mit? – érdeklődött Lupin, miközben elindultak.
– Egy könyvet vett neki – mondta kissé flegmán Lucius, mintha rangon alulinak találná még csak mondani is. Remus égnek emelte a tekintetét.
– Egy könyvet? Már ne is haragudj Perselus, de én is könyvet vettem neki és azért a ti kapcsolatotok lényegesen más, mint az én barátságom vele – jegyezte meg. Lucius elégedetten elvigyorodott.
– Én is ezt mondtam neki.
Piton bosszankodva követte a másik kettőt. Utálta ha ő volt a téma, főleg ha az ilyen irányt vett. Nem tudta megérteni, hogy mégis mi a jó francért kéne neki különlegesebb ajándékot vennie Lilynek, ha egyszer csak barátok, főleg a tegnapi és a ma reggeli incidens után. Ahogy elérték az ékszerboltot, Lucius előre vágtatott. Szinte már csillogó szemekkel válogatott az ékszerek között, és ezt Perselus nem hagyhatta megjegyzés nélkül:
– Mint egy gyerek a cukorkaboltban… ha egy Malfoyt akarsz elkapni lebegtess meg a szeme előtt néhány gyémántot és ő úgy repül rá, mint légy a mézre – Lupin nem tudta megállni, hogy el ne vigyorodjon.
Volt abban valami, hogy a Malfoyoknak természetellenesen szép volt az arcuk, talán túlzottan is nőies. Persze ezt a véla ősökre hivatkozva mindig szőnyeg alá söpörték.
– Ha megtennéd, hogy cukkolás helyett keresel valami szépet a „szerelmednek”, akkor talán gyorsabban végeznénk mind a ketten – vetette oda Lucius, de közben hátra sem fordult.
– Hogy az a Merlin verte… – szitkozódott a bájitalmester, majd odasétált a pulthoz. Az üveg alatt rengeteg szép fülbevaló és nyaklánc volt.
Közben Lucius éppen a gyűrűket nézegette. – Mondja, van esetleg valami igazán különleges gyűrűje? – érdeklődött a férfi. Az eladó boszorkány halványan elmosolyodott.
– Persze, de az attól is függ, hogy mit keres pontosan. – Lucius pislogott párat, nem igazán értette, hogy a nő mit is akart ezzel kérdezni. Perselus megunta barátja értetlenkedését és átvette az irányítást.
– Lucius, mit kérsz egy csicsás ékszert, vagy valamit ami hasznos is egyben?
– Nem lehetne a kettőt együtt? – fordult oda a boszorkányhoz, aki egy pillanatra elgondolkozott.
– Hát van néhány elég szép gyűrűnk, ami például egy különleges érzékelő és megfigyelő bájitallal van kezelve. Ha az illető aki viseli biztonságban van, akkor a kő átlátszó, ha az illető beteg, akkor besárgul, ha veszélyben van a kő vörös lesz, ha pedig… elkezd befeketedni, akkor az illető a halálán van – fejezte be kissé halkabbra fogva. Lucius bólintott, majd megnézte az elé kitett gyűrűket. A külsejükkel nem volt igazán megelégedve, de nagyon hasznosnak találta őket, főleg a jelenlegi helyzetükben.
– Szerintetek melyik legyen? – kérdezte a másik kettőt. A két gyűrűben melyeket fölemelt sötét rózsaszínné váltak a kövek.
– A rózsaszín mit jelent? – érdeklődött Remus.
– Olyan nincs hivatalosan, ezt is pirosnak kell értelmezni. A jelek szerint az úr veszélyben van
– Lucius elhúzta a száját.
– Ezzel nem mondott újat… – suttogta. Közben Remus is megfogta a gyűrűket, hogy megnézze közelebbről, és azok az ő kezében is hasonló színt öltöttek. Perselus felvont szemöldökkel kapta ki az egyiket Remus kezéből, mire a kő tűzvörösre váltott.
– Azt hiszem bajban leszünk – dünnyögte Piton, majd az ajtó felé pillantott. Odakint egyelőre senkit sem látott. Lucius, hogy gyorsítson a dolgon kiválasztotta azt, az ékszert amin nagyobb volt a kő. Remus idegesen téblábolt a boltban és egyre csak kifelé nézegetett.
– Ha nem maradsz nyugton biztosan rájönnek, hogy tudunk a közelgő támadásról – förmedt rá a bájitalmester.
– Miféle támadás? – ijedt meg a nő.
– Ne aggódjon hölgyem, valószínűleg csak Voldemort küldte utánunk néhány talpnyalóját – válaszolta Piton. A nő látványosan elsápadt.
– De mi lesz magukkal? A gyűrű egyre vörösebb! – mutatott a Lucius kezében lévő ékszerre.
– Lássuk csak. A probléma ott kezdődik, ha már fel is húzták a hoppanálásgátló teret. Kisasszony megtenné, hogy kimegy a mellékhelyiségbe és megpróbál hoppanálni?
– Hát persze. Egy pillanat és jövök… – válaszolta, majd eltűnt az ajtó mögött. Alig telt el egy perc és a nő aggodalmasan tért vissza. – Sajnálom, de nem lehet – Perselus szentségelve fordult oda a többiekhez:
– Kéne egy zsupszkulcs…
– A hoppanálásgától téren át azzal sem tudnánk megszökni – válaszolta Remus. A nő idegesen odasietett a nyakláncokhoz és fölemelt egyet, amin egy zöld kövekkel díszített pillangós medál függött.
– Ez… ez képes rá, viszont ez a legdrágább ékszer a boltban. Mondanám, hogy kölcsönadom, de akkor engem kirúgnak – mentegetőzött a nő.
– Nyugodjon meg, majd én kifizetem – vágta rá Lucius, majd Pitonhoz fordult. – Te pedig majd törlesztesz nekem – mondta a férfinak.
– Na köszönöm szépen – morogta Piton.
– És hogyan működik? – érdeklődött Remus.
– Csak meg kell fogni, és arra a helyre gondolni, ahova menni szeretnének. Az egyszerűbb hoppanálásgátló bűbájjal ellátott területekre képes bevinni, a bonyolultabbaknál pedig elvisz a határig és nincs kikötve, hogy hány személyt szállíthat – magyarázta a nő.
– Akkor elvisszük! – vágta rá Piton. Lucius gyorsan elővette megbűvölt erszényét.
– Mennyi lesz? – kérdezte.
– A gyűrű ötezer galleon a nyaklánc pedig nyolcezer – Perselus szája tátva maradt és még Lucius is meglepődött.
– Egy óriási gyémánttal olcsóbban megúsztam volna – dünnyögte, majd elővarázsolta az erszényben lévő pénzt. – Mázli, hogy húszezer van nálam – suttogta, majd kiszámolta a tizenháromezret.
– Köszönjük a vásárlást és remélem, hogy épségben hazajutnak – mondta a nő, majd az ablak felé pillantott. Az utcán öt fekete taláros alak közeledett feléjük. A nő ijedten felnyögött.
– Nem hagyhatjuk belekeveredni önt… – kezdett bele Remus. – Elöl kell kimennünk – adta ki az utasítást. Perselus a háta mögé rejtette a nyakéket és elindult kifelé, Remus és Lucius szintén a láncot fogva követték.
Az utcán lévő öt alakon kívül ekkor megjelent még kettő. A halálfalók pálcáikat előrántva álltak a hármas előtt.
– Milyen érdekes, Bella nincs veletek? – érdeklődött Piton. Az egyik halálfaló megmozdult és beszélni kezdett.
– Az úrnő nem foglalkozik holmi férgekkel!
– Á, ezek szerint ti csak a féregirtásra vagytok jók? Mégis mit csinál a drága Bella, hogy még arra sem ér rá, hogy eltaposson néhány magunkfajtát? Csak nem lefoglalja az ágyszolgálat? – folytatta Piton miközben önelégülten vigyorgott.
– Neked ahhoz semmi közöd! – fortyant föl egy másik halálfaló.
– Hát sajnos rossz hírt kell veletek közölnöm. Ha most visszamentek Voldemorthoz, az lesz az utolsó utatok, mivel ő nem szereti a kudarcot. Tehát nyugodjatok békében! – Ironizált Piton, majd lehajtotta a fejét és suttogni kezdett. – Roxfort főkapu! – azzal egy pukkanás kíséretében a három férfi eltűnt. A halálfalók döbbenten meredtek ellenségeik hűlt helyére, végül ők is dehoppanáltak az ékszerboltos boszorkány megkönnyebbülésére.
Perselusék a Vadkanos kapuhoz érkeztek, és olyan gyorsan szaladtak a kastély felé, ahogy csak lábuk bírta. A biztonságos épületbe érve lihegve álltak meg a bejárati csarnok közepén. Minerva sietett feléjük, mert látta az egyik ablakból, hogy valami nincs rendben.
– Mi történt? Mire ez a nagy rohanás? – faggatózott. Remus szedte össze magát elsőnek.
– Halálfalók vártak ránk a bolt előtt. Hoppanálásgátlót is bevetettek – nyögte a férfi levegő után kapkodva.
– Édes Merlin, de akkor hogy sikerült megmenekülniük? – rémüldözött McGalagony.
– Ezzel – mutatta Piton a láncot.
– De hiszen ez egy nyakék.
– Igen, de hoppanálni lehet vele még a gátló mezőn át is, kivéve a Roxfortot és a Minisztériumot – magyarázta Perselus.
– Nagyon hasznos darab, minden esetre szerencséjük volt. Most pedig azt javaslom menjenek föl az igazgatóhoz és meséljék el neki, hogy mi történt!
A három férfi az igazgatói iroda felé vette az irányt, ahol Albus már türelmetlenül várta őket.
– Jól vannak? – aggodalmaskodott az öreg.
– Persze – vágta rá Remus.
– Mi sem természetesebb – felelte Lucius.
– Csak a szokásos – vetette oda Piton. Mind a három férfi helyet foglalt, az igazgató pedig eléjük bűvölt egy–egy csésze teát.
– Most pedig meséljék el, hogy mi történt – utasította őket, mire azok belevágtak a mesélésbe.
Minerva eközben egyenesen Lilyhez sietett, aki Cissyvel együtt a gyerekekre vigyázott a gyengélkedőn.
– Hála Merlinnek, hogy itt vagytok! – mondta a nő.
– Történt valami? – értetlenkedett Cissy.
– Perselusékat megtámadták a halálfalók… – mondta a boszorkány idegesen. A két nő ijedten pattant föl ültéből.
– Hol vannak?! – kiáltott föl Lily.
– Az igazgatónál – felelte Minerva, de mielőtt többet mondhatott volna azok már ott se voltak. Olyan gyorsan szaladtak végig a folyosókon ahogy csak lehetett. Az igazgatói iroda ajtaját pedig majdnem be is törték igyekezetükben. Ahogy odaértek és meglátták a három férfit, amint békésen teát iszogatnak egyszerre éreztek megkönnyebbülést és haragot. Cissy odasietett férjéhez és hevesen megcsókolta. A csók olyan intenzitásúra sikerült, hogy a férfi kezében lévő csésze a padlón koppant. Albus somolyogva kuncogni kezdett, míg Lupin csak kissé pironkodva figyelte a párost. Perselus eközben Lily arcát fürkészte, majd zavartan elfordította a tekintetét. Mikor Cissy elszakadt Lucius szájától faggatózni kezdett.
– Mi történt? Minerva azt mondta megtámadtak benneteket!
– Így is volt, de meglógtunk – felelte Lupin.
– Na és hogyan? – bukott ki a kérdés Lilyből.
– Okosan – vágta rá vigyorogva Lucius.
– Örüljünk neki, hogy sértetlenül visszatértek ide – dünnyögte Albus. Pár percre rá mindenki elhagyta az irodát. Piton egy szó nélkül elsietett a lakrésze felé. Nem volt kedve „beszélgetni”, csakhogy ennyivel nem úszta meg. Úgy egy órája lehetett a szobában, mikor valaki kopogtatott. Unottan intett egyet a pálcájával, mire az ajtó kinyílt. Lily volt az, kezében Harryvel. A fiúcska azonnal célba vette a földön heverő játékait ügyet sem vetve a felnőttekre. Piton továbbra is a tüzet fürkészte rendületlenül. Lily odasétált, majd leült az egyik fotelba. Jó ideig néma csönd uralkodott a szobában, majd a férfi fölállt és hozott két csészét, az egyiket letette a nő elé. Lily feszengett, de nem igazán tudta, hogy mit is kéne mondania. Végül Piton törte meg a csendet.
– Miért vagy itt? – kérdezte halkan, amivel teljesen meglepte a másikat.
– Talán jobb lenne, ha nem is néztem volna feléd? – Piton vállat vont. – Én csak nem értem, hogy mit akarsz…
Lily szájtátva meredt a másikra. – Hogy mi van?
– Nem értem, hogy miért vagy itt, mikor reggel tisztán tudattad velem, hogy mit gondolsz rólam – felelte Piton.
– Na de Perselus, hiszen meg is sérülhettél volna! Meg is ölhettek volna… aggódtam érted. Mikor Minerva azt mondta, hogy megtámadtak titeket én… azt hittem meghalok – vallotta be a nő. Piton kissé elhúzta a száját.
– Értem, hogy mit mondasz, csak az érzéseidet, illetve az azzal járó megnyilvánulásaidat nem tudom hova tenni.
– Miért? – kérdezett rá a nő.
– Lily, én már belefáradtam ebbe. Éveken át, mikor a régi életemet éltem és te halott voltál csakis arra vágytam, hogy újra láthassalak. Hogy hallhassam a hangod, megérinthesselek… Az életem is odaadtam volna egyetlen percért, amit veled tölthetek. Aztán hirtelen itt voltam. Nem tudtam, hogy ez csak álom, vagy maga a valóság, de meg kellett mentenem téged. Igen, téged! Az én időmben sem James vagy Harry miatt aggódtam, hanem miattad. Most nyugodtan utálhatsz érte…
– Perselus… – szólt közbe Lily.
– Nézd! Nem azt mondom, hogy Harryt vagy akár Jamest nem mentettem volna meg ha lett volna rá lehetőségem. Viszont nekem te vagy a legfontosabb! Te vagy az életem. Ha csak barátként lehetek a közeledben nekem az is megfelel. Ha pedig többet szeretnél, legyen úgy. Viszont ezt a kettősséget nem tudom elviselni. Egyszer dühös vagy rám, tartod a távolságot, vagy csak barátként viselkedsz, aztán ez átcsap valami másba. Így is piszok nehéz visszafojtani az érzéseimet, pláne akkor, ha játszadozol velem – fejezte be. Lily gondterhelten a tenyerébe hajtotta arcát és úgy beszélt.
– Perselus, sajnálom. Én nem tudom, hogy mit tegyek – vallotta be, és már közel állt a síráshoz.
– Lily, bármi is lesz, tudnod kell, hogy szeretlek. Ha csak barát maradok nekem az is elég lesz
– mondta a férfi kissé szomorúan.
– Perselus, nekem még kell egy kis idő.
– Ezt már mondtad egyszer – felelte kissé megrovón Piton.
– Tudom, és sajnálom. Nem tudom, hogy mi lett velem, tudom, hogy hibáztam. Most csak annyit tudok, hogy többet érzek irántad puszta barátságnál, de még mindig bizonytalan vagyok magamat illetően. – Piton ezt hallva kissé megnyugodott. Már azt hitte, hogy a másik végleg elvágja azt a bizonyos hidat kettejük közt.
– Ha így gondolod, akkor várok, viszont lenne egy kérésem – kezdett bele.
– Mi lenne az? – élénkült föl a nő.
– Szeretném, hogy amíg el nem döntöd, addig ne közeledj felém úgy, nehogy újra félreértsük egymást – Lily bőszen bólogatott és hangulata látványosan jobb lett. Eközben Harry kisautójával megcélozta Perselus lábát, őt használva autópályának.
– Mikor lesz fa? – kérdezte a kicsi elgondolkozva. Piton felvonta a szemöldökét, mert nem értette, hogy mire gondol a gyerek.
– Hogy micsoda?
– Kajáconfa! – ugrott egyet a fiú.
– Harry drágám, az majd a mi szobánkban lesz – vágta rá Lily. Harry értetlenül nézett Pitonra.
– Nyem lesz fa? – kérdezte döbbenten.
– Tudod, én nem igazán szoktam fát állítani – felelte Piton.
– De alándék?! – rémült meg a kicsi.
– Az lesz – vágta rá a férfi.
– Alándék lesz fa nyem? – háborgott a fiú. Végül Harry morcos arcocskája meggyőzte Pitont, hogy be kell szerezniük egy fát és föl is kell díszíteni.
Amint a fa a helyén volt elkezdték átválogatni a díszeket. Albusnak volt egy régi ládája tele mindenféle karácsonyfadísszel, amit szívesen adott oda a rögtönzött faállításhoz.
– Nem is Albus lenne, ha nem lenne mindegyik gömb más színű – morogta Piton, ahogy éppen egy rózsaszín példányt tett föl a fára. Lily kuncogva vett ki egy Lila tütüben táncoló angyalkát a ládából.
– Szerinted ez hova menjen? – kérdezte a másikat. Piton undorodva nézett a giccses darabra.
– Ha ezt föl merészeled tenni, nélkülem karácsonyoztok – fenyegetőzött a férfi. Végül a legrémesebb díszek visszakerültek a maradék közé. A fa nem volt a legszebb, de egészen tűrhetőre sikeredett. Perselus legnagyobb bánatára az igazgató mindegyik gömböt megbűvölte, hogy tíz percenként változtassák a színüket, így a fa olyan volt mint valami szivárványszínű hangyaboly, ami Harrynek nagyon tetszett. Albus később beállított még egy ládával, abban mindenféle szörnyűséges karácsonyi dekoráció volt. Harry azonnal kiszúrta a megbűvölt kisvasutat, amit hisztije miatt azonnal a fa alá kellett pakolni. Perselus némi vigaszra lelt abban, hogy Harry ezután már szinte angyalnak képzelte magát. Csak ült és egyfolytában a fára meredt, mint akit megbűvöltek. Gyanította, hogy talán tényleg ilyesmi lehet a dologban. Végül Lily és Harry a saját fájukat is földíszítették, arra már csak a legbrutálisabb díszek jutottak. A fa körül röpködő mikulás, a lila tütüs angyalka, az eszeveszetten szikrázó gömbökről már nem is beszélve.
Persze a Malfoy lakrészben minden tökéletes volt. A fa, a díszek és Draco is. A kicsi amennyire le volt maradva Harry mögött most annyival gyorsabban fejlődött. Cissy éppen egy karácsonyi énekre próbálta megtanítani őt. Lucius ugyan a poklot élte át mikor kisfia megpróbált énekelni, de bátran tűrte és mosolygott. Úgy vélte ez minden szenvedést megér.
Remus karácsonyra meghívta Siriust, akinek a megérkezésével rögtön el is kezdődtek a gondok. Remus nem akart nagy fát, de Sirius igen. Remus valami szolid díszítést akart, Sirius viszont szikrázó, csillogó díszeket. Remus békésen akarta eltölteni azt a pár napot, míg Sirius bulizni akart. A két férfi már majdnem megfojtotta egymást, mikor megérkezett Aurora.
– Esküszöm úgy civódtok mint akik járnak – vetette oda látva, hogy a két férfi már majdnem pálcát rántott egymásra.
– Én száz százalékig a nőket szeretem! – tiltakozott Sirius.
– Hát ez a baj, hogy a nőket és nem egy nőt! – morogta Remus.
– Még mindig jobb vagyok mint egy olyan valaki, aki elmenekül hacsak egy nő rápillant – vágott vissza Black.
– Tudod nekem van felelősségérzetem, és nem akarok odapottyantani senkinek egy kis vérfarkast!
– Mintha én mindenkinek odapottyantanék! – lázongott Sirius.
– Ki tudja hány kis Black szaladgál már a világban – vágta rá Remus. Közben a színes díszeket átváltoztatta egyszerű fehérre.
– Kikérem magamnak! – hördült föl Sirius, és visszaváltoztatta vörösre a gömböket. Aurorának itt lett elege a vitából.
– ELÉG! – kiáltotta el magát. A csendes lány hangja olyan erővel hatott, hogy Sirius még a pálcáját is elejtette.
– Hűha – nyögött föl Remus.
– Úgy viselkedtek mint a gyerekek. Elvileg ti legjobb barátok vagytok, nem? Akkor miért veszekedtek? Ez a szeretet ünnepe, a családé, a barátoké. Nem ilyenkor kéne összeveszni. Egyébként mindkettőtöknek igaza van. A fa tényleg elég kicsi, de nem kell akkora sem, hogy kiüsse a mennyezetet. Az egyszerű fehér díszítés kissé snassz, de a vörös olyan mintha egy bordélyban lennénk. Egyezzetek ki mondjuk aranyban, az szerintem elég tűrhető szín. Ami Remus hozzáállását illeti a nőkhöz… nos talán eljárhatna ismerkedni. Viszont tudja, hogy felelősséggel tartozik mások iránt így ő nem teheti azt amit csak akar. Sirius, te pedig fogd vissza a csajozást. Egyszer még azon kapod magad, hogy az ajtód előtt hagynak egy gyereket egy cetlivel, hogy neveld fel ha már megcsináltad! – kiabálta. A két férfi kissé szégyenkezve meredt a padlóra.
– Bocsánat – motyogta Sirius.
– Ne haragudj – mondta Remus. Aurora elégedetten nézett végig rajtuk.
– Na és a buli? Arra nem mondtál semmit – pedzegette a férfi. Aurora felsóhajtott.
– Sirius, tegnap buliztál. Abban igazad van, hogy nem kell bezárkózni három napra a lakásba, de szerintem bulit sem kéne tartani. Főleg most nem, hiszen gondolj csak bele az utóbbi hónapokba. Lilynek, és Harrynek szüksége lesz egy keresztapára és egy jó barátra. Az első karácsony mindenkit megvisel, pláne, ha ilyen friss a tragédia – Remus egyetértőn bólogatott, míg Sirius kissé magába zuhant.
– Igazad van. Hogy lehetek ilyen marha? – kérdezte vádlón saját magától.
– Nem vagy marha, csak te is másként dolgozod föl – válaszolta Remus.
– Na jó, akkor mit terveztek? Átmentek majd Lilyékhez, vagy esetleg ők jönnek ide? – érdeklődött végül a nő, csakhogy terelje a témát.
– Hát, majd eljönnek ide, ha minden igaz, akkor itt kezdenek, aztán mindenki megy a maga dolgára. Lily is biztos Pitonnal lesz majd – pedzegette Sirius.
– Na látod, az valószínű és ennek örülnünk kéne – mondta Remus.
– Jó, de akkor is – húzta az orrát Sirius. Aurora, hogy lefoglalja egy kicsit feldobott egy ötletet.
– Ha bulizni nem is mész mit szólnátok valamilyen játékhoz? – Sirius szeme felcsillant és azonnal bólogatni kezdett.
– Oké és mit játszunk? – kérdezte izgatottan.
– Nem is tudom. Mit szólnátok mondjuk a vetkőzős pókerhez? – vetette fel a nő. Remus álla a padlón koppant döbbenetében, míg Sirius arcán kaján vigyor csücsült.
– Benne vagyok, és vetkőzni fogsz kislány! – vigyorogta önelégülten. Persze akkor még nem tudta, hogy Aurora háromszoros pókerbajnok volt az iskolájában.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Sziia!
Végre friss...azt reméltem h Piton és Lily végre együtt....na de mind1..azért tetszett...
éa a vetkőzős póker igen...nem is mondok semmit az magáért beszél...
Csak így tovább.......