nimphadora
Névnap

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Chat
 
Házi kedvenc

 

 
Főnixként élni

Főnixként élni

 

 

Lily szinte egész úton csipogott, de Albus nem is figyelt rá. Biztosra vette, hogy a nő nem igazán akar kisbabát játszani Fawkes mellet, de ez ellen most nem tehetett semmit. Ahogy elérték az iroda ajtaját, Fawkes trillázva fogadta őket.

 

– Bocsáss meg, Lily, de Fawkes tudja a legjobban, hogy mitől leszel minél gyorsabban a „régi” önmagad – mondta Dumbledore. Azzal letette őt a tálcára, ahol már volt egy kisebb fészek.

 

Fawkes azonnal odaröppent mellé és alaposan szemügyre vette. A következő pillanatban pedig kiröppent az ablakon. Lily pislogott párat, nem tudta, hogy a másik mire készülhet. Albus csak érdeklődve figyelte a jelenetet. Alig telt el pár perc, és a főnix beröppent az ablakon egy jókora faággal, ami tele volt furcsa kék színű bogyókkal. Az ágat ledobta a földre, majd elkezdett lecsipkedni néhány bogyót, és a fészek szélére tette őket Lilynek.

 

– Azt hiszem, ezeket meg kéne enned. Ne feledd, a legjobban most Fawkes segíthet – taglalta Albus, mire a madárfióka duzzogva csipogott párat és elkezdett enni.

 

Fawkes folyamatosan készítette neki a bogyókat, mígnem elérte azt, hogy Lily feje – vagyis a csőre – koppanjon a fészek alján. Elaludt. Albus elmosolyodott és megfogadta, hogy mindent megtesz azért, hogy ez a maradék kis idő, amit együtt tölthetnek majd, a legboldogabb legyen mindenki számára.

 

 

 

Másnap kora reggel már a gyöngélkedő felé tartottak, útközbenösszefutottak Hermionéval és Dracóval, akik szintén Gloryt igyekeztek meglátogatni. Mikor beléptek a gyengélkedő ajtaján, a lány már ébren volt és a plafont nézte. Majdnem fölpattant mikor meglátta őket.

 

– Sziasztok! – lelkendezett, főleg ahogy észrevette a főnixet.

 

– Szia! – köszönt kórusban Draco és Hermione.

 

– Jó reggelt, Glory – üdvözölte Albus.

Lily csipogott egy sort, hogy ő se maradjon ki a dologból.

 

– Jobban vagy már? – kérdezősködött Hermione.

 

– Hát, már nem fáj semmim, és most hogy tudom, anya még velünk lesz egy kicsit, valamivel könnyebb. Csak az bánt, hogy apa mekkora egy kretén – vallotta be, mire az ágyon lévő főnix belecsípett az ujjába.

 

– Aú – nyögött föl Glory.

 

– Azt hiszem, nem szereti, ha csúnyát mondasz apádról – magyarázta Hermione.

 

– Glory, drágám, ha nem gond, itt hagyom egy kicsit Lilyt, mert félek, ha túl sokat lesz Fawkes társaságában, akkor túlzottan csipkelődővé válik – kuncogta Dumbledore.

 

– Rendben, vigyázok rá – vágta rá Glory.

 

– Akkor én megyek is, pár óra és elviszem enni, addig is, viszlát – köszönt el, majd kisétált.

 

– Tényleg jobban vagy? – kérdezett rá Draco is, aki helyet foglalt az egyik széken a lány mellett.

 

Vasárnap lévén még mindenki az ágyában lustálkodott, és persze mindenki tudott Glory elrablásáról. Hermione nem győzött magyarázkodni, és sikeresen be is verte az egyik mardekáros lány orrát még előző este, aki Glory „élvezetes” kiruccanását ecsetelte, és olyasmiket emlegetett, hogy „ribanc”, „most megkapta”, „ezután élvezkedhet”. Hermione ezt nem tűrve egyszerűen fölpattant és betörte a lány orrát, amivel kisebb verekedést szított a Nagyteremben. Minerva persze mindenkit megbüntetett, még Hermione is egy heti büntetőmunkát kapott, bár utólag bevallotta neki, hogy szép jobb horog volt. Most pedig itt voltak, és próbálták tartani a lelket mind Lilyben, mind Gloryban.

 

– Testileg jobban… lelkileg már más tészta. De ez nem érdekes, túléltem, az az átok pedig nem vágott vissza különösebben – húzta el a száját.

 

Draco önkéntelenül tette rá a kezét a lányéra, mire Glory összerezzent és óvatosan kihúzta kezét Dracóéból. A fiú nem értette a dolgot, de Hermione gyorsan hárított.

 

– Draco, esetleg nem néznél utána Pitonnak? Jó lenne tudni, hogy milyen állapotban van - hadarta. Draco bólintott, és zavartan kisétált.

 

– Kösz - motyogta Glory.

 

– Mi bajod van? Régebben nem zavart, ha Draco megfogta a kezed – kezdett bele.

 

– Igen, de akkor az a mocsok még nem taperolt össze. Olyan gusztustalannak és koszosnak érzem magam, pedig a Madame már nem is egy tisztítóbűbájt küldött rám – biggyesztette le a száját Glory.

Hermione odahúzódott hozzá és átölelte, próbálta megvigasztalni.

 

– Ez nem a te hibád, az a szemét tehet róla… - suttogta Hermione.

 

– Tudom, de akkor is. Ráadásul, a többiek is olyanokat gondolnak rólam, amiket sohasem tennék meg - suttogta maga elé.

 

– Hé, nyugi! Aki beszól, megismeri az öklöm – mosolyodott el Hermione.

 

– Köszi, rendes vagy – válaszolta Glory.

Lily végig csöndben volt, ami a lányoknak is feltűnt.

 

– Ne haragudj, anya, de ez nehéz megemészteni - mondta a fekete hajú lány.

A madár csak bólintott, igazából ő is rosszul érezte magát a történtek miatt, és az is zavarta, hogy nem tudott beszélni a lányával. Pedig úgy megölelte volna, de most még azt sem tehette. Lily depressziója egyre rosszabb lett. Perselus messziről elkerülte őt, direkt ügyelt rá, hogy véletlenül se kerüljön az útjába. Draco beszámolója, miszerint Piton tök részegen fetrengett a kanapéján még nagyobb aggodalomra adott okot. Harry sem került elő, még Gloryhoz sem ment el, ami már a lányt is bosszantotta.

 

Sirius rendíthetetlenül látogatta Gloryt, minden nap vitt neki virágot és némi édességet, még Ron is benézett hozzá. Glory egy hét után végre kijöhetett a gyengélkedőről, pedig szíve szerint ottmaradt volna. Nem volt kedve találkozni senkivel, főleg nem tudta elviselni a kíváncsi szemeket. A rosszakaróitól pedig egyenesen hányingere volt. Dumbledore elrendezte a Lisa körüli ügyeket, azt mondta mindenkinek, hogy a tanárnőnek vissza kellett utaznia Amerikába, de még lehet, hogy visszatér. Ez sokaknak nem tetszett, már ennyi idő alatt is megszerették az új tanárnőt. Sirius mindent bevetett, hogy a gyerekeket meghódítsa, ellenben Piton még az átlagosnál is szemetebb volt. Így kelt lábra az a pletyka is, miszerint a pinceszörny, és a csodás tanárnő közt volt valami, és a nő Piton miatt ment el. Minerva akárhányszor meghallott valakit erről pletykálni, kőkeményen pontokat vont le, de ez sem igazán használt a gyerekeknél.

 

Glory első találkozása a „külvilággal” nem volt túl sikeres. A toronyban úgy néztek rá, mint valami csodabogárra. Bár Hermione miatt senki sem merte a szájára venni a lányt, mindenki pletykálni kezdett. Az egyik legvadabb hazugság az volt, hogy Glory igazából hagyta magát elvinni, és jót szórakozott a halálfalókkal, és most csak tetteti, hogy baja lett. Egy másik pedig az volt, hogy legalább öt halálfaló erőszakolta meg a lányt. Az egyiktől jobban utálták, a másiktól pedig szánalmat éreztek iránta.

 

Az iskola kezdett két részre szakadni, az egyik bűnösnek tartotta, a másik áldozatnak, pedig a lány csak nyugalomra vágyott. A reggelinél, mikor már mindenki ott volt, valaki egy papírrepülőt irányított Glory elé. A lány meglepetten bontotta ki, ám az azon lévő ocsmány rajztól majdnem elsírta magát. Harry kikapta a kezéből a papírt és megnézte. Azon több pálcika figura egy megkötözött figurát erőszakolt meg, amihez Glory neve volt nyilazva. Harry dühösen pattant föl és keresni kezdte a bűnösöket. Mikor meglátta Parkinsont, nem érdekelte semmi, csak meg akarta ölni a lányt. Pansy ijedten meredt rá, ahogy Harry kivont pálcával közeledik felé.

 

– Na mi van,Potter? Szar ügy, hogy már használt az áru, mi? – szólt oda Blaise, mire Draco felpattant és behúzott egyet régi barátjának.

 

Balise végigszántotta az asztalt, de Draco nem hagyta annyiban, és tovább ütötte a srácot. Ekkor elpattant a szál mindenkiben, és tömegverekedés lett úrrá a Nagytermen. Albus hangja is alig tudta leállítani őket, Pansy haja megtépázva hevert Ginny kezében, míg Hermione fájó öklét szorongatta, miközben a vele szemben álló Monstro a törött orrát fogdosta. Blase képe teljesen össze volt verve, és Draco még mindig fölötte térdelt. Harry közelében legalább három ájult srác hevert, míg Ron a maradékkal foglalatoskodott.

 

– Ebből elég! – üvöltötte az igazgató hangja.

 

A többség megdermedt, de Draco még ütött egyet levezetésként, amitől Blaise elájult. Minerva és a tanárok bevetették magukat és a maradék verekedőket szétszedték. Piton egyenesen tajtékzott.

 

– Mégis miért kezdtek el verekedni?! – kérdezte Harrytől parancsolón.

 

– Tisztelettel, uram, nézze meg a kis levelet, amit Glorynak címeztek - odanyomta a férfi kezébe a levelet, aki idegesen kihajtotta.

 

Egyik pillanatról a másikra sötétedett el az arca, majd továbbadta a levelet. Albus teljesen meghökkent, Minerva pedig leesett állal meredt a papírra.

 

– Milyen gusztustalan tréfa ez?! – hőkölt hátra.

 

– Melyik volt? Halljam?! – üvöltötte Piton.

 

– Javaslom, a tettes magától vallja be a dolgot, bár varázslattal is kideríthetem, viszont annak biztos kicsapás lesz a vége – hallatszott az igazgató ultimátuma.

Pansy nyöszörögve állt föl, miközben a fejét fogta.

 

– Blaise volt… - vallotta be, mivel a fiú ájultan feküdt.

 

– És még? Ki volt a felbujtó? – faggatózott Minerva.

 

– Azt nem tudom! – hazudta a lány, mire egy elsős mardekáros kisfiú, aki ott ült a páros mellett, megszólalt.

 

– Parkinson volt az… - suttogta.

Piton megragadta a karját, és kiráncigálta Pansytaz embertömegből.

 

– Nos, Ms Parkinson? Még mindig nem tudja, hogy ki volt az?

A lány már zokogott, bevetette az „én ártatlan vagyok” nézését.

 

– A verekedők itt maradnak, mindenki büntetést kap! – mondta az igazgató.

 

– Ez nem ér! Mi csak megvédtük Gloryt! – tiltakozott Ron.

 

– Az mellékes, maguk is verekedtek, Mr Weasley… - válaszolta McGalagony.

 

– Ugyan már, ez röhej! Ezek mind mocskos kis halálfaló ivadékok, mind a halálomat akarják, de ezzel már megbékéltem, azonban azt már nem nyelem le, hogy a húgomon köszörüljék azt a villás nyelvüket! – ordította Harry, mire Minervában meghűlt a vér, és mindenki más is elhallgatott.

 

– Harry… - nyögött föl Glory.

 

– Nem érdekel! Elegem van a titkolózásból! Igen mindenki jól hallotta! Glorya Piton az ikertestvérem, és mondjak jobbat? Perselus Piton az apám! Igazából Piton vagyok és nem Potter! Na erre varrjatok gombot. Tudjátok mi a legjobb az egészben? Hogy rohadtul örülök neki, és ettől még én leszek az, aki azt az undorító kígyófejű szemétládát kicsinálja!

Általános döbbenet lett úrrá mindenkin. Perselus ijedten kapta el Harry karját, hogy észhez térítse.

 

– Fejezd be, ezzel csak ártasz – Harry, mint aki álomból ébredt, rájött, hogy mit is mondott, majd tétován nézett körbe. Mindenki meredten nézett rá.

 

– Öhm…, ha azt mondom vicceltem…, elhiszitek?

Egyöntetű fejrázás volt az egész terem részéről.

 

– Ezt elszúrtam, igaz? – fordult apja felé, aki bólintott.

 

– El, de egyszer úgyis ki kellett derülnie – összeborzolta Harry amúgy is kócos haját, mire mindenki felhördült. De nem is a viselkedés, inkább az a féloldalas mosoly váltotta ki ezt a diákokból.

 

– Azt hiszem, most már mindenki elmehet, és bár szeretném hallgatásra kérni önöket, úgy vélem, kevés sikerrel jönne össze a dolog – dünnyögte Dumbledore. – A bűnösök mind itt maradnak, a verekedésben részt vevők változatlanul büntetést kapnak. A többiek térjenek vissza a hálókörletükbe, és ebédnél előbb senki se jöjjön elő.

 

A diákok még mindig döbbenten, de elindultak a hálótermek felé. Legalább tízen maradtak ott a verekedés miatt. Albus mindegyiknek egyéni büntetést adott. Pansy a mosdót takaríthatta, míg Blaise és drága gorillái mehettek a rengetegbe. Harry és Draco szobafogságot kaptak, míg Ron és Hermione Perselushoz mentek hozzávalókat pucolni. Ginny szintén a mosdók takarítását kapta, persze másik emeleten. Neville volt az a bizonyos tizedik, aki büntetést kapott, bár ő csak egy valakit ütött le. A többiek, akik belekeveredtek, mind tanulószobát kaptak két hétre. Ahogy a terem kiürült, Harry bocsánatkérőn nézett hol Albusra, hol pedig az apjára.

 

– Sajnálom… - suttogta. Tudta, hogy ezzel most mindennek lőttek.

 

– Hát, nem így kellett volna kitudódnia, de már nincs mit tenni… - mondta Albus.

 

– Hüm, komolyan mondtad, amit mondtál? – kérdezett rá Perselus.

Harry elsőre nem fogta föl, hogy apja mire is kíváncsi, aztán leesett neki.

 

– Ja, hogy örülök neki? Azt komolyan mondtam – vallotta be.

Ez volt az első ilyen megnyilvánulása apja felé, ami ténylegesen a vele való kapcsolatát értékelte. Perselus elmosolyodott, majd magához húzta fiát. Harry boldogan ölelte át apját. Közben Draco a száján próbálta meg elállítani a vérzést. Glory tétován ment oda hozzá, és egy zsebkendővel elkezdte felitatni a fiú vérét.

 

– Köszönöm… - mondta a lány zavartan.

 

– Nincs mit. Nem tűrhettem tovább azt a mocskot, amiket rólad mondtak… aljas szemétláda mind. Hiszen te ártatlan vagy, és ráadásul nem is igaz, amit állítottak, nem gyaláztak meg… legalábbis úgy nem, szóval alaptalanul vádaskodnak. Nem tűrhettem tovább - hadarta idegesen a fiú.

 

Glory lehajtotta  a fejét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átölelte Dracót. A fiú ledermedt és döbbenten nézett Perselusra. A férfi csak felvonta a szemöldökét és úgy bámult rá.

 

– Öm, Glory…, én igazán örülök annak, hogy átölelsz meg minden, de ezt talán nem apád előtt kéne. Már így is ki akar herélni, és ezzel nem igazán segítünk a dolgon… - taglalta Draco.

A lány elengedte és apjára nézett.

 

– Apa, ne bántsd, ha megteszed,nem állok veled szóba! - fenyegetőzött. Ez volt az a Glory, akit annyira szerettek.

 

– Ez az! Glory visszatért! Na gyerünk, cica, szólj be egyet… - ugratta Ron.

 

– Weasley, ha nem tudsz semmi értelmeset mondani, inkább fogd be – morogta Glory, mire Rontól kapott egy puszit az arcára.

 

– Ez az! A cica életkedve visszatért, tehát az egérnek balra el! – vigyorogta Ron és már menekülőre is fogta, mivel tudta, hogy Glory ezután ki akarja majd csinálni. Futottak egy kört a Nagyteremben, majd Ron kifutott a teremből hátrahagyva Gloryt.

 

– Ezt… még… megbánod! – próbált meg utána kiabálni a lány, de nem nagyon ment neki.

 

– Jól vagy? – aggodalmaskodott az apja.

 

– Persze, jól leszek, csak pihennem kell. Még jó, hogy vasárnap van. Na, de készüljünk a riporterekre? - érdeklődött Glory.

 

– Sajnálatos módon, biztos lesznek páran. Bár én inkább a baglyoktól tartok… - morogta Albus.

 

– Oh, hát akkor majd túlélem valahogy - vont vállat Harry. Persze akkor még nem sejtette, hogy ez korántsem lesz egy könnyű menet.

 

Mikor délben az ebédhez sétáltak le, már akkor mindenhol baglyok voltak. Egy csomó levelet kaptak, amit hol Harrynek, hol Glorynak címeztek. Sőt még Perselus is kapott egy csomót. Az egész cécóból egyedül Lily maradt ki, és emiatt is emésztette magát. Mostanra már teljesen pihetollak fedték a fióka testét, olyan volt mint egy piros tollpamacs. Glory minden nap eltöltött vele pár órát, és a mai eseményekről is tájékoztatta őt. Albus kitalálta, hogy Lily közlekedhetne egyedül is, pontosabban, Fawkes segítségével. Lily kapott egy amolyan kis füles kosarat, amibe betipegve Fawkes el tudta őt vinni bárhova. Így történt, hogy az utóbbi egy hétben Albus főnixe több időt töltött Gloryékkal, mint az irodában.

 

Albus az egész sajtótájékoztatót lerendezte pár mondatban, ami így hangzott:

„Igen, igaz a hír, miszerint Harry Potter igazából Perselus Piton vér szerinti gyermeke, valamint az is, hogy Glorya Piton az ikertestvére. Mindezekről, Harry és mi is, alig pár hónapja értesültünk, és nem akartunk nagy felhajtást csapni a dolog körül. Bizonyára örömmel hallják, hogy a kis család nagyon boldog együtt. Ezért is kérném, hogy ne zaklassák őket fölöslegesen, higgyék el, ha kivárják az időt, ők maguk fognak erről beszélni. Most pedig elköszönök, a viszont látásra” Ezeket szó szerint idézték az Esti Prófétából. Ami ennél is furcsább volt, hogy a riporterek, akár a kisangyalok, hallgattak Albusra. Úgy tűnt, ez a „ha jó leszel, eléred, amit akarsz” taktika bevált náluk.

 

Újabb két hét telt el. Piton idő közben tartott egy kisebb tájékoztatót, melyből kiderült, hogy a gyerekek anyja Lily Evans. Nem akarta rossz színben feltüntetni a nőt, így azt hazudta, hogy mindig is együtt voltak, és csak a veszélyes munkája miatt kellett Jamesszel lennie. Remélte, hogy ez miatt még nem fog rászakadni a plafon. Ám az égen húzódó felhőkből – amik mosolyogtak – arra következtetett, hogy ebből még nem lehet baj. Az iskolában ismét két párt lett, azok, akik szeretik Harry Pottert, és azok, akik utálják Piton fiát. Furcsa mód, már nem a „kis túlélőnek” nevezték, és nem is „Szent Potternek” inkább egyszerűen Piton fattyazták. A jó dolog az volt, hogy Gloryról mintha mindenki megfeledkezett volna. A lány lassacskán teljesen rendbe jött. Sőt, olyan jól volt, hogy mindenhová Dracóval mászkált, ami már apjának is kezdett szemet szúrni. El is döntötte, hogy amint lesz rá ideje, beszélni fog Dracóval.

 

Lily –a fióka – közben lassan gyarapodott és időközben már Harry is meglátogatta párszor. Persze a fiú feszélyezve érezte magát, hogy anyja egy madár képében van, de végül legyőzte az ellenérzéseit, és elkezdett megbocsátani. Most már értette, hogy miért kellett titokban tartaniuk a dolgot, és szerette volna mielőbb magához ölelni édesanyját. Piton ezzel ellentétben, tudomást sem vett Lilyről, mint aki nem is létezik. Harry egyszer megpróbálta fölhozni a dolgot, de Piton egyszerűen bezárkózott a hálóba előle, így a fiú többé nem jött elő a témával. Lily közben eldöntötte, ha Perselus homokba akarja dugni a fejét, hát tegye. Neki még így is volt két hónapja, hogy a gyerekeivel lehessen, és ebben Perselus nem akadályozhatja meg.

 

 

4 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
2010.09.28. 22:25
kiseszti

Szia! Hát Piton nem könnyíti meg a dolgokat sem magának, sem másoknak! Köszi a frisset és várom a folytatást!

Pussz: Kiseszti


Válasz:

Piton mindig is nehézfejű volt, de Harryéknek sikerült ezen változtatni egy kicsit :D

2010.09.27. 22:43
hojumo

Szia!

Végre nyilvánosságra került a nagy titok! Már nagyon vártam ezt a rész, de ennél jobban már csak a folytatást! És az is jó volt, ahogy Draco kiállt Glory mellett! Köszi a frisset!
Üdv
Emily

Válasz:

Jaja kezdenek kibontakozni a dolgok. Majd igyekszem gyorsan frissíteni :)

2010.09.27. 20:04
Smaragd

Szia,

szintén zenész. Nekem is az volt a kedvenc részem. Végre Harry és Piton tudják mit érez a másik, csak azt sajnálom, hogy Lily Piton részéről mellőzve lett.


Válasz:

A mellőzve azért egy kicsit erős, fogalmazzunk úgy, hogy önvédelemből távoltartja magát  :D Örülök, hogy tetszett.

2010.09.27. 16:09
Kiki

Hát hogy is mondjam, a tömegverekedős részt egy kicsit soknak találtam, de különben tettszett, főleg amikor Harry kifakadt.

Különben itt nem Albust akartál írni?

Perselus az egész sajtótájékoztatót lerendezte pár mondatban, ami így hangzott:


Válasz:

Hát ez most így sikerült. :) Köszi, hogy szóltál, kijavítottam.

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Oldalajánlás
 
Saját írásaim
 
Mások írásai
 
Pontos idő
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Hirdetőfal

Nimphadora: Sorsdöntő fordulat
13. fejezet
Egyelőre felfüggesztve de nem véglegesen!
 

Nimphadora: Piton fia

Befejezett!

  

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Látogatók
Indulás: 2009-06-30
 

Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!