(Snapefan, köszönet a gyors bétázási segítségért!)
Kezdődik
Lily szájtátva hallgatta végig Hermione beszámolóját, mivel őt az előzőből sikeresen kihagyta a kis csapat. A nő duzzogott is érte eleget, de ugyebár Harry miatt nem lehetett ott. A fiú így is eléggé furcsán nézett a nőre, mikor meglátta az étkezésnél. Most Glory és Hermione ültek ott mellette és cseverésztek vele.
- Na, de te mesélj, mi történt az este? – Lily arca elkomorult a kérdés hallatán.
- Hát, nem úgy jött össze a dolog, ahogy azt terveztük… - kezdett bele.
- Mesélj! – szólította föl Hermione.
- Jól van. Tehát, kimentünk az erdőbe, megkerestük a fekete liliomokat. Minden szép és jó volt, aztán elindultunk vissza. Viszont én megláttam azokat a gombákat, és Perselus teljesen rájuk izgult! Komolyan mondom, több érzelmet láttam az arcán miközben azt a gombát szedte, mint mikor megpróbáltam közelíteni hozzá…
- Na ácsi, csak sorban! – Hermione idegesen húzta föl a lábát maga elé.
- Tehát, gomba. Leszedtük és elindultunk vissza. Persze, időközben rájöttünk, hogy ez igencsak vonzza a vérfarkasokat, legalább hat volt a nyomunkban. Átkokat szórtunk rájuk, még egy fát is kidöntöttünk, de azok csak jöttek. Perselus nagyon rosszul nézett ki, komolyan megijedtem, hogy összeesik. Bepánikoltam és hívtam Fawkesot, aki a csillagvizsgálóba repített minket. Aztán… - hirtelen elhallgatott.
- Aztán?! – sürgette őt a barna hajú lány.
- Aztán lefektettem a földre, hogy megnyugodjon. Nem volt semmi, csak a fejét az ölembe húztam és simogattam az arcát… Mindenesetre mikor tisztázni akartam vele a dolgot, ő fölpattant és már el is döntötte a dolgot. Hiába próbálkozom, nem győzhetek magam ellen… milyen ironikus – sóhajtott föl a nő. Glory megsimogatta anyja hátát, majd így szólt:
- Ne izgulj, még van időnk. Még van… három hónap! Azalatt egy csomó minden történhet…
- Lily, igaza van Glorynak, csak kitartás és minden rendbe jön! – Lily elmosolyodott, majd bólintott.
- Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt… Harry megmentésével is majdnem lebuktam. Bár, az is igaz, hogy nem érdekelt volna az egész, csak a fiam sikerüljön megmenteni…
- Anya, ne búsulj, majd kitalálunk valamit… Ha kell, bezárunk titeket valahova, aztán meglátjuk!
Hermione arca felragyogott.
- Merlinre, Glory, te egy isten vagy! – A fekete hajú lány kérdőn nézett a másikra.
- Mit mondtam?
- Nem érted, elintézzük, hogy össze legyenek zárva…, hogy ne tudjanak elmenni egymás mellől! Oké, hívjunk egy mardekárost… - sietősen átrohant Draco szobájába, majd pár pillanattal később már egy igen durcás szőkével tért vissza.
- Komolyan, tőletek nincs nyugta az embernek… - morogta a fiú. Glory, ahogy ránézett, mélyen elpirult. Még mindig élénken élt benne a fiú utolsó beszólása, mielőtt elhagyta Sirius szobáját. Persze, lelki szemei előtt egy kép is megjelent róla… na ez volt, amitől elvörösödött.
- Nyugodj már meg! Szóval, új terv kell, az előző nem vált be. Piton lerázta Lilyt…
- Aha, és most egy mardekáros kell egy mardekáros ellen?
- Valahogy úgy – vágta rá a nő.
- Na jó, mi az alapötlet? –faggatózott tovább.
- Az alapötlet, vagy összezárni, vagy összekötni őket. A lényeg, hogy Piton ne tudjon elmenekülni… - Draco megvakarta az állát, majd fölállt és sétálgatni kezdett.
- Mégis, mennyi időre gondoltatok?
- Legalább két… három nap, de ha annál több, az is jó – vágta rá Glory, aki most tért magához.
- Aha, hát nehéz dió lesz. Vagy egy módosított bilincselő átkot tesztek rájuk, ami úgy egy hét alatt lekopik…, vagy tényleg összezárjuk őket.
- Az összezárással az a gond, hogy ha több helyiség van, tuti félrevonul… - szólalt meg Lily. A fiatalok felsóhajtottak, majd tovább ötleteltek.
- Az sem túl kényelmes, ha összezárjuk őket egy szobába, ellátás nélkül… se kaja, se mosdó, az szerintem nem csak kényelmetlen, de kínos is lenne a végén… - taglalta Hermione, amivel Lily nagyon is egyetértett.
- Akkor tessék, álljatok elő valamivel! – fortyant föl Draco.
- Jól van már, szőke herceg! Nem ellened vagyunk, csak a tervekkel van bibi… - Draco csúnyán nézett Hermionéra.
- Akkor csak a bilincselő marad…
- Ja, mert Piton pont olyan, hogy véletlenül se tudja csípőből az összes ilyen átkot mi?
Hermione arca hirtelen felragyogott, majd fölpattant és a kandallóhoz sétált. Elővett egy kis hopp-port, majd fejét bedugta a tűzbe.
- Fred, George! – egy pillanattal később, egy fekete hajú lány lépett oda hozzá.
- Elnézést, de ön kicsoda?
- Hermione Granger, és a fiúk valamelyikével kellene beszélnem, sürgős!
A lány pislogott párat, majd megkereste Fredet.
- Helló, Mione, hát te min töröd a fejed? – kérdezte vigyorogva.
- Vicces… na figyelj, kérdeznék valamit, de ez hadititok. Ha elárulod, garantálom, hogy egy évig nem fogsz tudni leülni a hátsódra a sok ragyától és keléstől, amit tőlem kapsz…
- Jesszus, te lány, mibe keveredtél?
- Semmibe. Szükségünk lenne valamire, amivel össze tudunk kötni két embert egy kis időre… - hadarta.
- Aha, és mégis kiket? Nem beszélve arról, hogy minek?
- Ha elárulnám, meg kellene hogy öljelek. Tehát tudsz segíteni, vagy kérdezősködjek egy másik boltban? – Ez hatott, mert a fiú sértetten felhorkantott.
- Ne menj sehova, megnézem, mit tehetek – Hermione térde már erősen zsibogott a kemény padlón való térdeléstől, de kitartott.
- Na, ha minden igaz, szerencséd van.
- Mond már! – sürgette a lány.
- Hé, egyelőre én teszek neked szívességet, nem fordítva, szóval csillapodj! – szidta össze a másikat.
- Bocs…
- Tehát, van egy amolyan pórázunk…, igazából bilincsnek is használható, aminek a maximális távolsága három méter, de ez állítható. A lényege, hogy ha ráteszed a két emberre, azok addig nem tudják levenni, míg ki nem mondják a jelszót. Minden ilyenhez más és más jelszó van, tehát nagyon meg kell jegyezni, mert ha elveszted a papírt, akkor jó sokáig így maradtál…
- De, gondolom, nektek mindegyikről van feljegyzésetek… biztonsági óvintézkedés gyanánt? – faggatózott Hermione.
- Persze, csak kissé időigényes kikeresni őket. Tehát, kiket akartok ti összekötni? – faggatózott a fiú.
- Fred, ha ez összejön, úgyis megtudod… Figyelj, tudnál nekem küldeni egy ilyet? Persze, azért jelszóval, majd a bagollyal küldöm a pénzt.
- Rendben és lásd milyen rendes vagyok, téged álnéven jegyezlek be, hogy később ne kerülj miatta bajba… Jó lesz, ha holnap reggel megérkezik? Tudod, a baglyoknak is szünnap van vasárnap. – Hermione hevesen bólogatott.
- Persze, tökéletes! Örök hálám, Fred!
- Jól van kislány, na, de én léptem. George nem boldogul nélkülem. Üdvözlöm a többieket.
- Átadom, és még egyszer köszi! Szia! – azzal kihúzta a fejét a kandallóból. A többiek érdeklődve néztek rá.
- Na?
- Mi az?
- Sikerült?
- Persze, és addig kidolgozzuk a mi kis tervünket. Tehát, holnap reggel jön a csomag. A feladat, hogy rátegyük Pitonra és Lilyre. Előtte beállítjuk a maximális távolságot, ami szerintem legyen két méter…
- Miért kettő? – érdeklődött a nő.
- Azért, mert a három az már túl sok, azzal simán át tud menni egy másik szobába és nem is látod. A két méter még elég… kényelmes a fürdőhasználathoz. Ha minden igaz, ez a bilincs láthatatlan lesz egészen addig, míg elég távol nem mentek egymástól…
- Aha, és hogy lehet leszedni? Mert Piton őrjöngni fog, és tuti kiakad – jegyezte meg Draco.
- Van hozzá jelszó, amit sajnos elvesztünk… Fred majd kikeresi újra, de az eltart egy ideig, addig össze lesztek kötve – úgy tűnt mindenki elégedett.
- Akkor már csak a holnap reggelt kell kitalálni… Mondjuk, én kapok egy névtelen csomagot, amit kibontok, majd odaviszem apának, hogy nézze meg, mert nem tudom, hogy mi lehet, és ki küldte… - mondta Glory. - Persze, úgy kell intézni, hogy Lily akkor már ott legyen mellette, és mint auror, te segítesz ellenőrizni a dolgot – a nő bólintott.
- És a cetli? – kérdezett rá a fiú.
- Hát…, majd valaki lesz olyan béna és megsemmisíti… - vágta rá Hermione, mire mindenki ránézett. – Nem, tőlem nem venné be, olyan kell, akiről köztudott, hogy eléggé nemtörődöm…
- Akkor Weasley lesz a megfelelő alany…
Miután megbeszélték a dolgot, mindenki ment a saját dolgára. Idegesen várták a másnapot. Glory az este folyamán még legalább hatszor átrágta a feladatát Hermionéval, mire lehiggadt annyira, hogy el tudjon aludni.
Másnap reggel a lányok sokkal korábban keltek, de volt is értelme, mert a csomag már fél hétkor megérkezett a lányok hálójába. A másik két griffendéles lány még mélyen aludt, így a csomag kifizetése és átkötése zökkenőmentesen ment. Mikor felöltöztek, gyorsan kislisszoltak az ajtón és már szaladtak is az egyik eldugott tanterem felé.
- Na jó, de most hogyan? A csomag már itt van, de csak a reggeli közben kellett volna jönnie… - akadékoskodott Glory.
- Semmi vész. Dobby! – a házimanó azonnal meg is jelent.
- Hermione kisasszonyom hívatott, Dobby miben lehet szolgálatára?
- Dobby, lenne egy fontos feladatunk a számodra. Ezt a csomagot el kellene küldened egy bagollyal, mikor már látod, hogy mi is és Piton professzor, valamint Miss Dumbledore…
- Dobby érti, de a kisasszonyok miben mesterkednek? Ugye nem akarnak ártani senkinek? – akadékoskodott a manó.
- Nézd, eláruljuk, de titokban kell tartanod! A helyzet az, hogy a csomagban egy bilincs van, ami össze fogja zárni Piton professzort és a tanárnőt…
- De a kisasszonyok miért művelnének ilyen szörnyűséget? – lepődött meg.
- Az ő érdekükben. Tudod, az apámnak tetszik a tanárnő, de soha nem vallaná be neki…, a tanárnő viszont gyáva hozzá, hogy lépjen. Így rá lesznek kényszerítve, hogy beszélgessenek és együtt töltsenek egy kis időt. Érted már? – a manó bólintott. – Tehát, ez szigorúan titkos! Ha az apám megtudja, engem elevenen megnyuvaszt…
- Dobby érti már. A professzornak pár kell, hogy ne legyen olyan szomorú. A kisasszonyok segítenek rajta! – a lányok bólogattak.
- Akkor segítesz?
- Persze, Dobby segít a kisasszonyoknak! – Átvette a csomagot, majd egy pukkanással eltűnt. A lányok elindultak reggelizni, mivel már elmúlt hét óra is. A nagyteremben még nem volt túl sok diák, de McGalagony és Lily már az asztalnál ültek. A két lány biccentett egyet köszönésként, majd helyet foglaltak. Az a negyed óra, amíg Piton meg nem érkezett, kész pokol volt a számukra. Minden kis neszre összerezzentek, mintha csak a világ legsúlyosabb bűnét készülnének elkövetni. Ahogy Perselus belépett, ők elkezdtek beszélgetni.
- Jó reggelt, apa – köszönt oda a lány mosolyogva a férfinak, mire az halványan visszamosolygott rá, majd biccentett egyet és továbbment. Éppen ahogy tervezték, a férfi helyet foglalt Lily mellett, majd hozzá is látott a reggelihez. Hamarosan Sirius is megjelent, aki egy futó pillantást vetett Hermionéra, de a lány ebből is értette a célzást, vagyis, hogy a férfi legszívesebben átölelné, és…
- Mikor jön már az a vacak? – idegeskedett Glory, de éppen akkor berepült egy bagoly, egyenesen feléjük, és lepottyantotta a csomagot. A nagy huhogás fölkeltette Piton figyelmét is, majd összevonta szemöldökét.
- Valami baj van? – kérdezett rá gyorsan Lily.
- Nem…, bár nem tudom, hogy a lányom kitől kaphat csomagot… - A lányok alaposan végigmérték a csomagot, mintha most látnák először, majd egy vállrántás után pálcájuk segítségével kibontották azt. Abban egy még kisebb csomag volt, amit szintén leellenőriztek. Piton ekkor már idegesen dobolt az asztalon, majd mikor a lányok felé néztek, odaintette őket. Ez volt a tökéletes alkalom. Kivették a kisebb csomagot és a levelet, a dobozt az alján a cetlivel viszont otthagyták. Sietős léptekkel mentek oda a férfihoz.
- Mi ez? Kitől kaptad? – faggatózott a férfi.
- Ez az, fogalmam sincs. Nincs rajta feladó, se egy cím, se semmi, csak annyi volt rajta, hogy Glory… - Sirius nem bírta ki.
- Csak nem valami titkos hódoló? Vigyázz, az ilyen pasik csak egy valamire mennek… - ezzel kivívott magának egy lesajnáló pillantást a lánytól.
- Se cím, se semmi, és ti mégis kibontottátok? Mi van, ha valaki ártani akarna neked? – idegeskedett Piton.
- Ugyan, miért tennék?
- Mondjuk, mert az apád vagyok, és az egész varázsvilág gyűlöl? – kérdezett vissza ironizálva.
- Ez hülyeség, amúgy meg egy sima elemzőt ráküldtünk és semmi… - Perselus nem elégedett meg a dologgal, ő is leellenőrizte, majd mikor látta, hogy veszélytelen, kibontotta. Abban egy pár vékony bőrkarkötő volt. Lily tanulmányozón odahajolt, majd óvatosan kivette az egyiket.
- Nem látszik veszélyesnek… - mondta, majd nyúlt volna a másikért, de azt Piton elmarta előle, és ő is fölemelte tanulmányozásra a karkötőt. Hermione úgy látta jónak, ha közbeavatkozik.
- Lehet, hogy így veszélytelen, de mi van, ha csak arra vár, hogy valaki fölvegye? – kérdezett rá, mire Piton szemöldöke vészesen összehúzódott.
- Hermione, mind fölfújjátok a dolgot, szerintem ez csak egy szimpla kis ajándék valami fiútól, aki titokban így akar bevágódni Glorynál – bizonygatta Sirius.
- Egy módon tudhatjuk meg… - sóhajtott föl a nő, majd felhúzta a kezére, de nem történt semmi. Piton ezt látva fölhúzta a másikat is.
- Hát, ez felettébb különös… - morogta a férfi, majd megpróbálta leszedni a karkötőt, de az nem akart lejönni róla. Lily is megpróbálta leszedni.
- Mi a fene… ez odaragadt… - nyöszörögte, miközben megpróbálta leszedni.
- Mondtam én, hogy valami nem stimmel vele… - morogta a férfi. Glory a homlokára csapott, majd a lezárt borítékot előhúzta a kis doboz alól.
- Basszus, ezt elfelejtettem! – mondta.
- Volt hozzá levél és te elfelejtetted?! – akadt ki a férfi.
- Most nehogy leharapd már a fejem. Mikor idehoztam, mindenki csak azokkal az izékkel foglalkozott, tökre kiment a fejemből! – védekezett a lány. Piton morgott valamit az orra alatt, majd kibontotta a levelet.
Kedves Glory!
Remélem, tetszenek a karperecek.
Üdvözlettel, egy „barátod”
Ui: Ha le akarod szedni, a jelszavas cetli a dobozban van...
Piton idegesen fölállt, hogy a doboz után nézzen, de azt nem látta sehol.
- Hol a doboz?
- Milyen doboz? – értetlenkedett Glory.
- Amiben érkezett… - de akkor már látta, hogy a doboz az asztalon van, és Ron akkor lobbantja lángra, majd a hamut eltűnteti és visszafordul, hogy veszekedjen Dracóval.
- Weasley! – üvöltötte el magát Piton, mire a fiú dermedten fordult felé. – Maga ütődött, miért tüntette el azt a dobozt? – kiabálta a férfi magából kikelve. Ron nagyot nyelt.
- Uram, nem az én hibám… Malfoy piszkált, hogy nem bír szeméttel teli asztalon reggelizni és tüntessem el… Én mondtam neki, hogy nem az enyém, de ő meg felhúzott, hogy még egy porlasztó átkot se tudok végrehajtani, így… - magyarázkodott Ron, majd jobbnak látta, ha inkább befogja.
- Maga ütődött, húsz pont a Griffendéltől! – Piton feje olyan vörös volt, hogy a jelenlevők már azt várták mikor kezd el füstölni.
- Na, jó, biztos le lehet ezt szedni valahogy… - motyogta Lily, miközben pálcájával próbálta lefeszegetni a karkötőt. Ahogy így próbálkoztak, Hagrid is megérkezett, majd a karperecet észrevéve kuncogni kezdett.
- Szép kis bilincs én mondom nektek, hasznos is, de képtelenség leszedni. A múltkor is két diák úgy tudott csak órára jönni, hogy egymás mellett álltak végig, eléggé kínos volt. Na de nincs baj, hiszen jelszóval leszedhető. – Mindenki döbbenten meredt a férfira, majd Piton idegesen rávágott egyet az asztalra.
- Honnan tudsz te ilyeneket, Hagrid? – kérdezett rá Hermione.
- Hát ti nem jártatok a Weasley ikreknél? Én mondom, azok a fiúk nagyon sok érdekes dolgot találtak ki a közelmúltban. Ez is egy ilyen. Egy láthatatlan fonállal összebilincsel két embert és azok csak akkor tudják levenni, ha kimondják a jelszót. Én mondom, trükkös egy darab. Állítólag mindegyiknek más a jelszava… - Piton idegesen fölpattant és elindult lefelé a pódiumról, de mikor egy fájdalmas jajdulást hallott visszafordult. Lilyt majdnem végighúzta az asztalon. Most már látta azt a bizonyos fonalat. Kénytelen volt visszamenni, hogy a nő ne kerüljön még egyszer ilyen kellemetlen helyzetbe.
- Hogy az a Merlin fészkes… esküszöm, ha… - morogta a nő, miközben fájó vállát szorongatta. A férfi olyan erővel rohant el mellette, hogy őt az asztalra rántotta és majdnem a karja is kiugrott.
- Na de kisasszony, fogja vissza magát! – figyelmeztette Minerva.
- Már ne is haragudjon, Minerva, de maga mit szólna, ha tőből rántanák ki a karját kora reggel? – förmedt rá a nőre.
- Úgy vélem,biztos le lehet szedni, elvégre ha volt hozzá jelszó, azt az ikreknek is tudnia kéne… - taglalta Dumbledore, aki a két lányra nézve már tudta, hogy miben sántikálnak.
- Bizonyára igazad van, Albus... bácsi, ajánlom nekik, hogy legyen, vagy én nyuvasztom meg őket! – fenyegetőzött tovább a nő.
- Nos, ha ennyire fáj a karja, kedvesem, talán nézesse meg Poppyval… - ajánlotta McGalagony.
- Lehet igaza van… - Lily fölállt, majd elindult, de két lépés után megállt és Pitonra nézett.
- Most meg mi van? – értetlenkedett Piton.
- Ó, te jó ég! Hé, üstök fekete hercege, nem akarom,hogy a karom még jobban kimenjen a helyéről, szíves lenne a hercegi hátsóját utánam hordozni, hogy eme szegény leányzó enyhíthesse fájdalmait? – Piton pislogott párat, majd szó nélkül elindult a nő mellett. Persze a diákok többsége már ott ült és reggelizett, valamint sikeresen végig is nézte az egész jelenetet. Így el is kezdődött a pusmogás arról a bizonyos bilincsről.
A gyengélkedőre érve Poppy azonnal leültette a nőt az egyik ágyra, majd sürögni kezdett fölötte.
- Ejnye, csúnya ficam… hogy történt kedvesem? Csak nem egy párbaj? – kérdezősködött.
- Nem, inkább egy feldúlt bika, aki magával rántott… - morogta a nő, miközben a javasasszony az elemző bűbájokat végezte rajta. Piton inkább nem szólt semmit, elvégre ez az egész most az ő hibája volt.
- Kedveském, nem lesz egyszerű, mit választ, a bűbájt, vagy a fizikális módszert?
- Mi a különbség? – kérdezet a nő.
- A bűbájjal itt kell maradnia a mai napra a megfigyelés miatt. Tudom, hogy csak egy ficam, de ez veszélyes bűbáj, még a karja is rámehet… - Piton elhúzta a száját.
- Ugye, nem akarunk itt maradni? – Lily összeszűkült szemekkel nézett a férfira.
- Hagy döntsem el én, hogy mi legyen a vállammal, de igaza van professzor, legyen a fizikális… - fordult a javasasszony felé, aki értetlenül pislogott.
- Hát jó, de előbb le kell, hogy vetkőzzön felülről. Perselus, menj ki!
A férfi tétován állt az egyik lábáról a másikra.
- Nem tudok… kimenni – morogta.
- És ugyan miért nem? – faggatózott az asszony.
- Mert ez a karkötő összeláncolt minket… ez miatt rándult ki a vállam is. Professzor, elég ha elfordul… - válaszolta unottan Lily. Piton úgy is tett, de persze az egyik távoli tükrös ajtóból tisztán látta, amint a nő leveszi a talárt, majd kigombolja az inget és… És Perselus Piton azon kapta magát, hogy nagyot nyel, mikor meglátja a nő csipkés melltartóját. Rájött, hogy mit is tesz, majd belülről magát korholva behunyta szemét. A következő pillanatban viszont száznyolcvan fokos fordulatot vett, mikor meghallottak a hirtelen jött sikítást. Poppy visszatette a helyére a nő vállát, mire az felordított kínjában. Lily arca teljesen eltorzult, és egy pillanatra a haja vonalában pár vöröses színű toll jelent meg, ami gyorsan el is tűnt. Perselus szeme viszont észrevette ezt, de a nő szenvedő arca el is felejttette vele. Tett egy lépést a nő felé, és meg akarta őt tartani, nehogy ledőljön az ágyról, mikor kapcsolt, hogy a nőt felülről csak egy melltartó borítja.
- Perselus! Azonnal fordulj el! Hogy lehetsz ilyen szégyentelen! – csapott rá a férfi fejére a javasasszony, mire Piton, akár egy kisdiák, fülét - farkát behúzva elfordult. Lily, a fájdalom csillapodott, megpróbált visszaöltözni.
- Várjon,kedveském, előbb bekenjük egy kis fájdalomcsillapítóval…, na de hova is tettem… - ahogy a szekrényben kutakodott, egy diákot hoztak be nyílt töréssel, így ott kellett hagynia őket. Perselus védelmezőn állt a nő elé, hogy az a három diák, akik a társukat behozták, nehogy meglássák a nő fedetlen testét.
- Mit csinál? – kérdezte Lily.
- Eltakarom, még csak az hiányzik, hogy az összes kamasz fiú a maga testéről álmodozzon…
Lily ezen halkan kuncogni kezdett, mire a férfi értetlenül nézett rá.
- Tudja, ez vicces… ha ennyire nagy erénycsősz, akkor inkább legyen olyan jó és kenje be a vállam, hogy mielőbb felöltözhessek. –
Perselus ledermedt. Még hogy ő hozzáérjen a nő… csupasz bőréhez…
- Hahó, professzor! Gondolom, nem akar pletyka tárgya lenni, bár a késlekedéssel egyre jobban afelé haladunk. Mivel itt nem csak én vagyok az egyetlen beteg, és jelenleg mindenki annyit lát, hogy a félpucér tanárnőjük előtt ott áll a bájitaltan tanáruk és mereven őt nézi…
A „mereven” szóra a férfi kissé elvörösödött. És való igaz, néha áldotta a bő talárokat, hogy olyan áldott módon takarnak. Végül megmozdult és elvette a tégelyt a kisasztalról, hogy bekenje a nő jobb vállát.
- Csak nyugalom…, nem harapok…, nagyon – heccelte a nő, mire a férfi már látványosan elvörösödött. Nem értette magát, hiszen látott már meztelen nőket, nem is egyet. Volt dolga eléggel a kémkedés miatt. Ez a nő viszont olyan zavarba tudta hozni, mint még senki… na jó, talán egy valaki. Valaki régen, nagyon régen… Erőt vett magán, majd apró, körkörös mozdulatokkal bekente a nő vállát. Lily kissé megremegett, mikor Perselus keze a bőréhez ért. Persze, Piton azt hitte, a fájdalom miatt reagált így a másik. Ha igazából tudta volna… Gyorsan befejezte a kezelést, majd segített visszaöltözni a nőnek, mikor látta, hogy fél kézzel, ráadásul ballal, nem boldogul.
- Várjon… - morogta, majd nekilátott begombolni Lily ingjét. A nő felvont szemöldökkel nézte a másikat, majd lágyan elmosolyodott. Ugyan nem feltűnően, de a férfi keze remegett, így a nő rátette a kezét, majd a férfira nézett.
- Nem kell sietni… - a férfi inkább elfordította a tekintetét, majd begombolta az utolsót is.
- A talárt, segítsek, vagy…
- Azt hiszem, azt most kihagyom. Még az ing is zavaró tud lenni… - Perselus bólintott, majd fölsegítette a nőt.
- Jaj, bocsásson meg, kedveském, de oda kellett mennem, most is rohanok. Sikerült bekenni? – kérdezte a javasasszony, majd mikor megkapta a választ, robogott is tovább.
- Azt hiszem, meg kéne látogatnunk Albust, hogy mi legyen a továbbiakban…
- Hogy érti? – kérdezett rá Piton.
- Gondoljon bele. Össze vagyunk kötve. A maga terme az alagsorban, az enyém az elsőn… több mint ez a távolság, a lakrészünkről nem is beszélve…
A férfi összeszűkült szemekkel bámulta az egyik ágyat.
- Én nem szándékozom így maradni, majd szólunk a Weasley ikreknek, hogy szedjék le rólunk…
- Na jó, de gondolom, idő, mire idejönnek, és ha mégsem tudják leszedni azonnal, akkor így kell maradnunk egy ideig…
Bocsi, hogy nem írtam semmit, ha már kisírtam, hogy legyen friss! Jó kis fejezet volt! Ez a bilincs elég frappáns megoldásnak tűnik, így majd végre rákényszerülnek az együttlétre. Igazából a következő fejezetre leszek kíváncsi, mert gondolom abban fogod részletezni az együtt töltött idő, igaz egy kis ízelítőt már kaphatunk Hát azért jó, hogy a prof sincs fából
Köszi a frisset neked és nagy köszönet Snapefannak, aki nélkül biztos nem lett volna friss! Remélem máskor is betud majd segíteni szükség esetén!
, várom a folytatást!
Üdv Emily Piton
Válasz:
Szia! Semmi vész, elvégre mégis csak írtál ide valami szösszenetet.
Nya a következő fejezetben... hát igen, részletezem a dolgokat, de azért ne várjatok tüzijátékot, és pezsgő pukkantgatást.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Hát azért jó, hogy a prof sincs fából 
, várom a folytatást! 
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
nagyon jó lett a fejezet, várom, hogy Piton mit kezd a helyzettel. Illetve, hogy meddig bírják ki egymást ...