Sirius pár perc elteltével visszasietett a kastélyba, hogy valami ruhát és ételt hozzon a nőnek. Lily addig végignézte a jól ismert kis házat, mely már régen is elbűvölte. Mialatt a férfi visszaért, gyomra vészesen elkezdett korogni.
- Látom még épp időben… tessék, egy pár szendvics, és egy üveg vajsör. Hoztam pár ruhát, bár nem állnak majd rajtad valami jól – a nő hálásan beleharapott a szendvicsbe, majd jóízűen befalta az egészet. Mikor a vajsöre maradékát is kiitta, boldogan mosolygott vissza az őt figyelő Siriusra.
- Mit nézel?
- Semmit, csak, hogy alig változtál valamit – a nő értőn bólintott, majd elkérte a Sirius által hozott ruhákat.
- Hát… ezek tényleg egy kicsit nagyok. Ha lenne pálcám, átalakítanám… - elkezdett szépen pislogni a férfira, mire az előhúzta zsebéből a pálcáját.
- Tessék, de vigyázz rá! – Lily bólintott, majd átszaladt a másik helyiségbe, mely hálóként szolgált. Pár perc múlva már szépen felöltözve lépett ki onnan. Viszont külseje megváltozott. Haja válláig ért és fekete loknikban lógott, szemei csoki-barnák voltak, bőre pedig akár a hó.
- Na jó, ezt most nem értem… a külső változtatás mire kell?
- Hogy ne ismerjenek fel…
- Az meg mire jó? Azt hittem örülni fogsz, hogy a régi alakodban lehetsz… - morgolódott Sirius, miközben lassan összepakolta a magával hozott holmikat.
- Egyelőre nem lehet, senki sem tudhatja meg, hogy én, én vagyok – az értetlen arckifejezésre folytatta. – Tudod ez egy próba, ha kiállom visszanyerem az igazi alakom, és itt maradhatok veletek.
- Oké, de mi a próba? – akadékoskodott tovább Sirius.
- Hát… elérni, hogy Perselus belém szeressen… ebben az alakban. – Sirius akkorát csapott a homlokára, hogy a nyoma ottmaradt.
- Merlin szerelmére… az ég áldjon Lily Evans, jó volt újra látni és hiányozni fogsz – az iróniától csöpögő előadás nem tetszett a nőnek, így karba tett kézzel és összevont szemöldökkel megállt Sirius előtt.
- Befejezted? Köszönöm. Én is tudom, hogy szinte reménytelen, hiszen Perselus csak Lily-t szereti… ha szereti… nekem is eléggé rossz ez így. Úgymond magam alatt vágom a fát. Ha beleszeret az új külsőmbe és megtudja, ki vagyok, lehet hogy, örökre megutál. – szemeiből csak úgy áradt a kétségbeesés és legszívesebben elsírta volna magát.
- Szóval… akkor te tényleg őt szereted? – fintorodott el Sirius, majd a nő vállára tette kezét.
- Szeretem, de már magam sem tudom, hogy miként. Szeretem, mint barátot és nagyon hiányzott nekem… és tudom, hogy ő mennyire szeretett. Azt hiszem mindig is szerettem őt, csak közben jött James, ő pedig nagyon megbántott és… a többit már te is tudod.
- James mit szólt hozzá? – érdeklődött tovább.
- Hát… bár igyekszik nem mutatni, szerintem még mindig fáj neki… és ezért rosszul is érzem magam. Szeretem őt is, de ő már tényleg csak egy nagyon jó barát… sajnálom, James! – egy könnycsepp hullott végig az arcán, mire egy felhő ismét egy arcot kezdett formázni, nem olyan mosolygósat, mint az előbb, de nem is volt szomorú, inkább olyan „ha így érzel, hát tessék…” kinézetű volt.
- Szerintem nem haragszik, viszont ha már itt vagy, akkor tegyél meg mindent, hogy itt is maradj! Nézzük nyersen a dolgokat. Ha sikerül elcsábítanod Pitont, amitől már most kiráz a hideg és azután megharagszik rád, hát legyen, az már az ő baja lesz, ha nem értékel téged. Viszont gondolj bele, itt maradhatsz a két csodás gyerekeddel és végre kiélvezheted az anyaságot – Sirius még magán is meglepődött, hogy honnan jön ez a mardekáros realitás, de végül vállat vont. – Akkor kell egy haditerv.
- Én arra gondoltam, hogy tanárként kéne a közelébe kerülnöm. Mivel csak az iskolában tudom megközelíteni… és diákokkal nem kezdene csak tanárként tudom véghez vinni a dolgot. – Sirius töprengve sétált körbe, majd hirtelen megtorpant.
- Van egy ötletem. Mit szólnál, ha megkapnád az első három osztályt SVK-ból? A kicsikhez én úgysem értek annyira, negyediktől meg már egészen megemberesednek… - vállat vont, majd mosolyogva nézett a nőre. Lily még nem volt benne száz százalékig biztos, hogy ez a legjobb ötlet, de nem ellenkezett.
- Oké, de akkor meg kell győzni Dumbledore-t, hogy vegyen föl. Minden esetre kéne hozzá valamilyen új ruha és nem ártana egy pálca sem. – Már éppen indultak volna kifelé az ajtón, hogy szerezzenek a nőnek néhány holmit, mikor az ablakon kopogtatást hallottak. Sirius az ablakhoz lépett és beengedte a nagy barna baglyot, mely a csőrében tartott egy levelet. A férfi elvette, majd elkezdte olvasni.
Kedves Sirius és Kisasszony!
Örömömre szolgálna, ha felhoznád hozzám a hölgyet, aki most éppen veled van, szeretném megismerni. Azonnal hozzám gyertek, ne menjetek máshova.
Dumbledore igazgató
Ui: említettem már, hogy szeretem a kakaós csigát?
- Ajaj, mit akarhat az öreg? És egyáltalán hogyan vett észre? – kérdezte Lily, miközben az ablakhoz rohant és kikémlelt rajta.
- Nem tudom, de jobb, ha fölmegyünk hozzá. – tanácsolta Sirius, majd elindultak a kastély felé. Próbáltak úgy közlekedni a folyosókon, hogy ne keltsenek feltűnést, ha esetleg Harryékkel összefutnának.
A kőszörny elé érve kimondták a jelszót:
- Kakaós csiga.
A szörny arrébb gördült, majd a páros fölsétált a csigalépcsőn. Az ajtó elé érve már hallották is a barátságos hangot.
- Fáradjatok be! – Lily nagyot nyelt, miközben besétált az irodába. Az idős mágus most is ott ült az íróasztala mögött és sejtelmesen mosolygott félhold alakú szemüvege alatt.
- Jó estét, igazgató úr, miért hívatott? – Albus fölemelte egyik szemöldökét, melyből Sirius tudta, hogy elbukott.
- Már nem Albus vagyok? – érdeklődött kuncogva, majd hellyel kínálta a vendégeket.
- Ööö, de csak egy kis nyelvbotlás volt.
- Bemutatsz az ifjú hölgynek? – kérdezte sejtelmesen, majd jobban szemügyre vette a nőt.
- Ő az egyik… nagyon távoli unokahúgom, Li… Lisa vagyis Elisabeth Black. Biztos, hogy nem ismered a családját… - vetette oda gyorsan, mielőtt az igazgató veszélyes vizekre evezhetne.
- Nos, úgy vélem, hogy bár egy igen ifjú teremtésről beszélünk, azért ő maga is be tud mutatkozni.
- Persze, elnézést… Elisabeth Black vagyok, és eddig Amerikában éltem, a családom már régen meghalt, így egyedül vagyok… most, hogy Sirius tisztázódott, meglátogattam és… - az igazgató fölemelte a kezét.
- Nos, ez édes kevés lesz, ha bárkit is meg akartok erről győzni… - nagyot sóhajtott a férfi, majd mosolyogva lejjebb tolta a szemüvegét. – Olyan régen láttam már azokat a sugárzó smaragdokat, hadd nézzem meg újra… Lily. – A nő szája elé kapta a kezét, majd mentegetőzni próbált, de végül föladta a gyöngécske próbálkozást. A göndör fürtök helyét lassan az egyenes és vörös tincsek váltották föl, míg a barna szemek helyén most újra tündököltek a smaragdok. Az igazgató tekintete ellágyult, majd lassan fölkelt és a nő elé lépett. Lily sem bírta sokáig tartóztatni magát, fölpattant és átölelte a férfit.
- El se mertem hinni, mikor a festmények arról számoltak be, hogy Sirius, Harry főnixével beszélget és az animágiára tanítja, bevallom, azt hittem, hogy szegény megbolondult.
- Na köszönöm… - mordult föl az említett.
- Albus…
- Nos, miben segíthetek? Mert látom, hogy valami nem stimmel.
- Azon kívül, hogy három láb mélyen kéne porosodnom? Állás kéne, itt a kastélyban. – Dumbledore kissé megcsóválta a fejét.
- Hát nem teketóriázol, azt látom. Akkor meséld el, hogy mi ez az egész, és miért kell neked pont itt egy állás?
Végül mindenki helyet foglalt, majd Lily hozzákezdett a beszámolóhoz.
- Ott, ahol eddig voltam, kaptam egy lehetőséget, csak állati alakban tudtak visszaküldeni, így a főnixet választottam. Persze ez jó is volt, mivel a főnix eleve mágikus lény, így az átváltozáshoz szükséges mágia benne van. Azután Harryék megmentettek, végül elkezdtünk tanulni. Sirius közben egy álmot látott, és így segített nekem. Aztán megfutamodtam mikor…
- Elrepült, mikor Piton beszólt neki! – mordult föl Sirius és dühösen rácsapott az asztalra. – Fogalmam sincs, hogy mit látsz benne, az egy megkeseredett, magának való, szadista szemét, aki… - Dumbledore fölemelte a kezét, hogy lecsitítsa a másikat.
- Elég legyen, Sirius. Lily pontosan tudja, hogy milyen Perselus. Ahogy eddig felfogtam a feladatod az volt, hogy átváltozz emberré…
- Nem teljesen. Ezután el kell érnem, hogy Perselus belém szeressen, de nem mutathatom meg az igazi alakom és nem mondhatom el senkinek, hogy ki is vagyok valójában - Dumbledore aggodalmasan felsóhajtott.
- Hát ez gond, még hozzá egy eléggé nagy gond. És mit tervezetek ti ketten?
- Azt, hogy Lily lenne a tanársegédem, ő tanítaná az alsóbb évfolyamokat. Mondjuk elsőtől harmadikig. – Lily hevesen bólogatott.
- Nos rendben, beleegyezem, viszont lenne még egy kérdésem. Mi történik, ha Perselus nem szeret bele Elisabethbe?
- Akkor eltűnök és soha többé nem térhetek vissza ide. – A szobában olyan nyomasztóvá vált a csönd, hogy szinte tapintani lehetett a feszültséget. Sirius az ablakon bámult ki, míg Lily az ölébe ejtett kezeit pásztázta.
- Akkor már csak egy dolog van hátra. Írd alá a szerződést, tudod formalitás, ó és még valami… a Black név nem jó, úgy taszítja Perselust, mint az azonos polaritású mágnes. Legyél inkább az én rokonom, a Dumbledorok nem olyan híresek, mint a Blackek. Akkor menjetek, Draco szobája mellett nyílik majd még egy, az lesz a tiéd, Lily. Most menjetek, és vegyetek neked valami szép ruhát, ez a férfias megjelenés nem túl előnyös. Óh és persze a pálcát se felejtsétek el! – Sirius kifelé menet még méltatlankodva megjegyezte, hogy az embernek nem lehet magánélete ebben a düledező viskóban, majd sietősen távoztak. Lily úgy döntött, hogy a barna haj közelebb áll hozzá, mint a fekete, így, egy utolsó simítással átváltoztatta hajzuhatagát. Most inkább hasonlított Hermionére, mint bárki másra.
Sirius magához hívta az erszényét, még egy utolsó védelmi bűbájt helyezett el magukon, aztán elhagyták az iskola területét. Az emeleti ablakokból két lány figyelte őket, amint a páros elhagyja a kastélyt.
- Ez meg ki a frász volt? – tátogott Hermione, ahogy a női alak köré fonódó karokat nézte. Látszott rajta, hogy menten fölrobban.
- Hát, nem tudom, de Sirius átkarolta és úgy hoppanáltak… szóval biztosan közelről ismerik egymást. – Ginny szándékosan nyomta meg az ismerik szót, hogy lássa megrándulni Hermione arcát. Végül a lány pufogva bevonult a könyvtárba és estig ki sem jött onnan.
Lilyék már alig találtak nyitva pár boltot, mikor az Abszol útra értek. Elég későre járt, mikor a talárszabászatból kiléptek és az új pálcaüzlet felé vették az irányt. Ollivander azóta sem került elő és félő volt, hogy az idős pálcakészítő már soha többé nem fog pálcákat gyártani. Az új üzlet, melyet egy fiatal külföldi mester vezetett még mindig nyitva tartott, éppen az utolsó diákot kísérték ki szülei, mikor Lilyék betoppantak.
- Sajnálom, de már fél órája be kellett volna zárnom…
- Kérem, segítsen, nézze, utazás közben elvesztettem a pálcám, nagyon szégyellem magam érte, de kellene egy másik. Tudna nekem segíteni? – a férfi vonakodott ugyan, de mikor meglátta a könyörgő szemeket, sóhajtott egyet.
- Rendben, de remélem hamar megtalálja azt, amit keres. – Végül eltűnt a bolt hátsó részében, hogy aztán egy tucat különféle pálcával térjen vissza. Úgy húsz perces keresgélés után végül a nő megtalálta ami hozzá a legközelebb állt. Egy tíz és fél hüvelykes mahagóniból készült, unikornis szőr maggal ellátott pálcát, melyet faragások díszítettek.
- Ez lesz az. – állapította meg a pálcakészítő, és már le is emelt egy dobozkát a polcról. – Tessék, hat galleon lesz, tudom… kissé drága ahhoz képest, hogy én csak egy mezei pálcakészítő vagyok, de mióta Ollivander eltűnt, nekem is sokkal veszélyesebb pálcákat eladni. – Siriusék nem is akadékoskodtak, csak kifizették a pálcát, majd tovább álltak.
Odakint már teljesen sötét volt, így jobbnak látták, ha visszatérnek a kastélyba. Ahogy az előcsarnokba léptek, észrevették, hogy mindenki az étkezőben van. Sirius előre küldte Lily csomagjait, majd úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a társasághoz. A nő szerencsére még a boltban átöltözött valami kényelmesebb és nőiesebb holmiba, így most már tetőtől talpig tökéletesen nézett ki. Mosolyogva lépett be Sirius oldalán, miközben mindenki őket figyelte. Dumbledore kíváncsian figyelte a reakciókat, majd mikor a nő mellé ért, fölállt és kezet csókolt neki.
- Hadd mutassam be nektek az unokahúgomat. Elisabeth Dumbledore, ők itt Harry Potter, Glorya Piton, Ginevra Weasley, Ronald Weasley, Hermione Granger, Draco Malfoy és Perselus Piton. – A nő kecsesen fejet hajtott, majd Piton felé fordult.
- Már sokat hallottam az ön munkásságáról, Piton professzor. Ha jók a legutóbbi értesüléseim, akkor ön a vérfarkaskór ellenszerén dolgozik, ugye? – Piton felvonta a szemöldökeit, és úgy nézett a nőre.
- Igen, de érdekelne, hogy ön honnan tud erről, ez egy szigorúan titkos projekt.
- Azt hiszem, ebben én vagyok a hibás. Tudod Lisa is előszeretettel kotyvaszt néha… - kuncogta az idős mágus.
- Albus! A bájitalfőzés művészet és nem kotyvasztás, azt hittem ennél jobban tiszteled ezt a tudományágat! – zsörtölődött a nő, amivel egyre jobban fölkeltette Hermione figyelmét. A lány észrevette, hogy mióta a nő belépett a terembe folyamatosan, bár nem túl feltűnően, de Piton vizslatja.
- Lehet nem is Siriusra hajt? – a szívében bujkáló kisördög vígan fölkacagott, de csakhamar le kellett, hogy hűtse magát.
- Jut eszembe, Lisa azért jött, hogy egy kicsit velem legyen, én és Sirius pedig közösen megkértük, hogy vállalja el az alsóbb évesek oktatását Sötét Varázslatok Kivédéséből.
- Elnézést, nem akarok tolakodó lenni, de meg van hozzá a kellő végzettsége? – Lily tátott szájjal nézett a lányra.
- Persze, aurorként végeztem és azóta is aként dolgozom, de ha szeretnéd megnézni a papírjaimat… - Hermione kezdte zavarban érezni magát, mikor a fiúk csúnyán néztek rá.
- Á, nem kell, csak érdeklődtem… - magára erőltetett egy műmosolyt, majd visszafordult salátájához. Lily óvatosan a mellé leülő Sirius fülébe súgott valamit.
- Te, szerencsétlen! A lány azt hiszi rád hajtok… féltékeny. – Sirius erre odakapta a fejét, és meg kellett állapítania, hogy a lánnyal valóban nincs rendben valami. Sokkal sápadtabb és rosszkedvűbb volt, mint eddig.
- Tehát nem bírsz el egyedül a kölykökkel, Black? – Piton egyenesen élvezte a kialakult helyzetet.
- De, elbírok velük, de ha már itt van egy profi is, aki tökéletesen bánik a kisebbekkel, akkor miért ne használnánk ki? – vágott vissza Sirius, majd elvett egy almát és beleharapott.
- Nem mellesleg, Lisa is csatlakozik a Főnix Rendjéhez, bár még hivatalosan nem mutattam be, de hamarosan ezt is megejtjük.
– Harry mérgesen fújtatni kezdett.
- Egy újabb gyűlés, újabb zárt ajtók, újabb kihagyás… - morogta maga elé. Lily érdeklődve fordult hozzá.
- Miért mondod ezt, hiszen te vagy a kulcs az egész küldetésben… persze csak ha nem tévedek. Miért lennél kirekesztve? – próbálta tettetni az értetlent, egész nagy sikerrel.
- Tudod, Lisa, Harryék még csak gyerekek és… - ám a nő félbe szakította az igazgatót.
- Ez hülyeség! Ez a szerencsétlen több szörnyű dolgon ment keresztül, mint sok matuzsálem, és még képes vagy gyereknek nevezni? Szerintem már akkor felnőttnek számított, mikor bekerült az iskolába! – mindenki szájtátva figyelte a nő kifakadását. Sirius pedig már a fejét fogta. Igen még élénken élt emlékei közt, hogy Lily milyen tudott lenni, ha el akart érni valamit.
- Az ég óvjon minket… kitör a hurrikán – sóhajtott föl színpadiasan, mire Lily finoman tarkón vágta.
- Neked csak csönd legyen, Black! – förmedt rá a férfira, aki duzzogva elfordult tőle. Perselust egyre inkább érdekelte ez a különös fiatal nő. A viselkedése annyira emlékeztette valakire, de nem tudta, hogy kire. Végül a kisebb vita elenyészett és átment valamilyen baráti beszélgetésbe. A fiúk sokat faggatták a nőt az auror létről, míg a lányokat inkább a magánéleti dolgai érdekelték.
- És akkor most van barátja, vagyis… bocsánat, ha túl indiszkrét vagyok. – szabadkozott Glory.
- Nem, nyugodtan kérdezz, nincs se férjem, se vőlegényem, sőt még barátom sincs.
- Akkor teljesen facér, hallod ezt Sirius? – Ron hangjában volt valami, ami nem tetszett Glorynak.
- Ron, nem foglalkoznál a saját szerelmi életeddel? – Persze erre a vörös hajú megint besértődött és tüntetésként felvonult a szobájukba. – Pasik, ki érti őket? – vont vállat, majd megitta tökleve maradékát.
- Nos, úgy vélem, hogy ideje nyugovóra térni, még mindig nem vagyok tökéletesen jól… Perselus megtennéd? – Piton bólintott, majd felállt az asztaltól, hogy segítsen az idős férfinak.
- Akkor hát, jó éjszakát, ez egy fárasztó nap volt mindenkinek. Oh, jut eszembe, Lisa feljönnél még hozzám egy kicsit, szeretnék még veled beszélni valamiről. – A nő bólintott, majd Perselusszal együtt elindultak, hogy fölkísérjék az igazgatót.
WÁÁÁÁÁ.... itt abban hagyni. nagyon értesz hozzá mindig függővég legyen és az ember ne tudja kivárni mi lesz a kövi részben. am megint nagyszerű lett a feji.
pusy mia és várom az új fejit
Válasz:
Tudjátok hogy megy ez függővég=ÉN. Csak megnyugtatásként... (Sok függővég lesz még itt.)
Várom a folytatást! Nagyon jó lett, bár szerintem Piton azonnal felismerhetné Lily viselkedését.
Köszi :D Tudod hogy van ez nem látja a fától a láncfűrészest... ja ez nem az XD